Pécsi Napló, 1907. szeptember (16. évfolyam, 201-224. szám)
1907-09-15 / 212. szám
e területén a szaktanfolyamok egész sokadalmát készíti elő a kamara titkára, többek között Pécsett látott és a szomszédos vármegyék mindazon helyein, ahol az iparosok kellő érdeklődése mellett megfelelő szakerőket is talál, ami nem kis feladat. Ezen kurzusok egybeállítása a legnagyobb körültekintést igényli, hogy annak eredményei tényleg kézzel foghatók legyenek és mihelyt azoknak előkészítését Záray dr. befejezi, közölni is fogjuk, hol, mikor és milyen szaktanfolyamok lesznek és kiket nyertek meg szakelőadónak. — Amtmann Károly meghalt. Alig van ember a mi ötvenezer lelket számláló városunkban, aki Amtmann Károlyt ne ismerte volna. Úgyszólván generációkat élt túl s szereplésével, életmódjával, irodalmi és zenei alkotásaival korának minden nemzedékét figyelmessé tette. Ifjabb éveiben, mondjuk, a 60 as és 70 es években magyar és német nyelven halomra írta drámáit, tragédiáit és vígjátékait, melyekből húshagyó kedden elő is adtak egyet, de nem végig, mert már a második felvonás közben megszökött a közönség , maguk az előadó színészek is elszökdöstek. Irt prózát, verset, sőt operát is. Sajátságos, hogy sehol sem akarták költői talentumát elismerni s műveit komolyan venni. Legutóbbi nagy alkotásával, „Kun László“ operájával, melynek szövegét és zenéjét egymaga írta meg, elkeseredett rohamot intézett a Parnaszszus ellen, de eredménytelenül Valamennyi színigazgatónak megküldötte, de egyik se fogadta el előadásra. Legjobban megbántotta az öreg költő érzékeny szívét Krecsányi színigazgató, aki postafordultával küldte vissza a nagy operát. Annyi bizonyos, hogy az öreg urnak soha se volt szerencséje. Hátrafelé ment, mint a rák. Pécs sz. kir. város törvényhatóságánál mint irattárnok kezdette működését s mint napidijas fejezte be. S nem rajta mullott, hogy magasabbra nem vitte. Valahány állás megüresedett a városnál, valamennyire pályázott. Még a rendőrfőkapitányi állásra is beadta pályázatát. Legnagyobb sikereit a Pécsi Dalárda Sylvester és farsangi estélyein aratta. Mint afféle muzsikálja ember, a dalárdának tagja volt s a mulatságos estélyeken főszereplő, jobban mondva médium. Amtmann Prosper, a híres fuvolaművész, kinek a sétatéren van emlékszobra felállítva, fivére volt. A múlt évben gyűjtést indított, ez emlékmű restaurálására s föntartására. Da mintha ez a gyűjtés se sikerült volna. A családnak Pécsett, az Anna-utcában volt egy emeletes háza. Az öreg poétára szállt e ház, ki a házat Lukács Adolf dr. kolozsvári egyetemi tanárnak adta el. Mintegy tizenöt évvel ezelőtt vonult nyugdíjba. Azóta kizárólag irodalmi munkásságnak élt, de sajnos, egyik műve sem érte meg a nyomdafestéket. Délutánjait, éjszakáit a kávéházakban töltötte s szorgalmasan olvasgatta a lapokat. Vasárnap még lent sétált az Indóház utcában s gyönyörködött a kiállításra menő nagy tömeg hullámzásában. S tegnap éjjel megjelent hajlékában a halál angyala, hirtelen, váratlanul s elszólitotta az élők sorából. Amtmann Károly 86 évet élt. Tisztes, szép kor, mely kevés embernek adatott meg. Hült tetemét holnap, vasárnap délután 4 órakor a központi temető halottas házából helyezik örök nyugalomra a Tisztujitás és a kartársi tisztesség. Még csak az év végén lesznek a vármegyei tisztujitások s már is élénken foglalkoztatja a „restauráció“ a vármegye közvéleményét. A legtöbben azt a felfogást vallják, hogy a kortársi tisztesség azt követeli meg, hogy addig, míg nyugdíjazás, vagy halálozás folytán meg nem üresedik valamely tisztviselői állás, tisztviselő nem nyújthat be pályázati kérvényt magasabb, vagy jobb javadalmazású állásra. Ha ez a fölfogás helyes volna, akkor a tisztújításkor soha se lehetne valamely állásra a tisztviselő karból választani új embert, hanem kívülről, a külvilágból kellene pályázókat hozni és megválasztani. Kétségtelen, hogy illetlen föllépés lenne, ha valamely tisztviselő a saját kezdeményezéséből, a maga elhatározásából pályázna a tisztujításkor valamelyik kartársának állására, de a gyakorlat statuálta a helyes módot, amely nem eshetik kifogás alá. A vármegye közönségéé a választás joga. Minden tisztujítás előtt járási és vármegyei értekezleteket tartanak a törvényhatóság bizottsági tagjai s ha a többségi akarat kifejezésre jutván, abból az állapítható meg, hogy valamelyik tisztviselőt nem akarják megválasztani, hanem a vármegye és a közszolgálat érdekéből a tisztviselőkör egy másik tagját kívánja a közbizalom az illető helyre megválasztani s az értekezlet határozatából folyólag fölszólítják a kiszemelt tisztviselőt, hogy adja be pályázati kérelmét; ezzel szemben a kortársi tisztesség követelménye teljesen elnémul. A vármegye közönségének kifejezett bizalma és akarata elől kitérni nem szabad, vagy legalább is nem helyes. Hogy az ez érdemben fölvetett kérdés kir e egyálalán nálunk most aktualitással, nem tudjuk; de hogy sok szó esik róla, az kétségtelen. — A Zsolnay-csobor leleplezési ünnepélye. Erreich János főispán elnöklésével ma délelőtt a városház társalgói termében értekezletet tartott a kisebb Zsolnay szobor bizottság, melynek Záray Károly dr. kamarai titkár jelentést tett a szoborra befolyt adományokról és a leleplezésre váró szobor költségeiről, melyek 130.000 koronát meghaladják. Ennél nagyobb költséggel magyar vidéki városban ezideig csak a pozsonyi Mária Terézia és a kolozsvári Mátyás-szobor létesült. Tróber Aladár dr. bizottsági előadó erre azon javaslatot tette, hogy a szobor leleplezését a bizottság október 13 ára tűzze ki, amihez a bizottság hozzájárult. A leleplezési ünnepélynél Erreth János főispán üdvözli majd a vendégeket és a kormány képviselőit, Záray Károly dr., mint a pécsi kér, és iparkamara titkára mondja az ünnepi beszédet, Sávay Gyula, a debreceni kamara titkára Üdvözlés című költeményt irée mond el a talapzaton, majd a kormány képiselője válaszol, végül a főispán, mint a bizottság elnöke a polgármester gondozására bízza a szobrot, aki azt átveszi. A pécsi dalos egyesületek éneke nyitja meg és rekeszti be az ünnepélyt, melyre meghívják elsősorban is a családot, a kormányt, kereskedelmi és iparkamarákat, helyi ipari testületeket, egyestületeket, az ivtartókat, az országos iparegyesületek képzőművészi társulatot, a szobrászművészeket és mindazokat, akik az első magyar iparosszobor leleplezésétől távol nem maradhatnak. A szobor átvételére és a leleplezési ünnepély részleteinek megbeszélésére külön kisebb bizottságokat küldöttek ki. Oberhammer Antal helyi rendőrfőkapitán a saját hatáskörében intézkedik tribün elhelyezéséről és arról, hogy a hely szűke miatt elkerített helyre csakis jegygyel lehessen belépni, hogy itt a rend fentartása biztosítható legyen. A leleplezési ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődik és azt a kiállítási színkörben (kedvezőtlen idő esetén a városban) bankett követi a vendégek tiszteltére, természetesen a pécsi társadalom bevonásával. A szoborleleplezés alkalmából a várost föllobogózzák, este pedig díszelőadás lesz a pécsi nemzeti színházban. — Irgalmatlan hitedrágaság. Nagy a panasz az állattenyésztők körében, hogy vágómarháikat épenséggel nem, vagy csak igen silány áron képesek eladni. Ezen silány ár alatt sehogy se értendő valami elpotyázás, hanem a régi, még ezelőtt 2—3 hónappal fizetett áraknál mintegy 25—30 százalékkal olcsóbb árakon vásárolják most a mészárosok a szarvasmarhákat, melyeken a kisebb gazdák sietve adnak túl, mivel nem vásárolhatnak marháik részére takarmányt, mely olyan drága, hogy a szarvasmarhahizlalás nem fizetné ki magát. És ezen bevásárlási árak jelentékeny csökkenése dacára a húsárak, legalább Pécsett, éppenséggel nem csökkentek és ugyanolyan magasak, mint voltak, amíg a marhákat megfizetni nem lehetett. Bár értjük, ha a városban valamivel drágább a hús, mint faluhelyen, de pl. Pécs és Villány között olyan lényeges az árkülönbözet, hogy egyenesen nevetséges húst vásárolni annak, aki azt faluhelyről is behozhatja A helyi fogyasztási adó megfizetése esetén is még lényeges megtakarítást ér el. De talán meggondolnák a dolgot a pécsi húsvágók és még hatósági beavatkozás előtt is leszállítanák a hús árát, ami elvégre méltányos dolog lenne, miután a pécsi közönség oly hosszú időn át készséges és nem zúgolódó robotosa volt a mi húsvágóinknak. Bizonyos dolog, hogy a fogyasztás lényeges emelkedése járna ezen árleszállítással, mivel igen sokan vannak, akik most húst egyáltalában nem fogyasztanak, mivel nem győzik azt fizetni, míg olcsóbb árak mellett szívesen állnának újból a húsfogyasztók közé. — A bíróság köréből. Az igazságügyminiszter Baka Béla dr. pécsi kir. törvényszéki joggyakornokot a tamási kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. A városi mentőintézet folyó évi augusztus hó folyamán összesen 32 balesetnél működött közre: szúrt seb 1, csonttörés 4, kutbafuladás 1, leesés a magasból 2, öngyilkosság 3, gyilkosság 1, ezen kívül betegszállítás 11 és hullaszállítás 9 esetben. — Vonatösszeütközés miatt elmaradt posta. Ma ismét izgalmas napunk volt. Nem tudjuk, kinek telhetik abban öröm?, hogy a legrémségesebb vasúti balesetekről kombinál híreket és azokat terjesztve, úgy dobálja a halottakat, mintha csak mindennapiak lennének nálunk a nagy vasúti katasztrófák. Tény, hogy déli fél 1 órakor a Dombóvár felől jövő vonat nem hozta el a budapesti kocsikat és postát. Tény az, hogy a postát a 4 óra után 30 percnyi késéssel érkezett személyvonat se hozta el és azok csakis az esti gyorsvonattal érkeztek Pécsre, mely természetesen szintén késést szenvedett. A vonatok elmaradásának és a késedelmes közlekedésnek oka az, hogy Budafok állomáson ma reggel egy tehervonatba beleszaladt egy mozdony és ezen teljes erővel történt összeütközés által több teherkocsi összetörött és ezek úgy ellepték a a pályát, hogy ezen kocsiknak eltakarítása előtt a közlekedést helyreállítani nem lehetett. Emberéletben ezen összeütközésnél, értesülésünk szerint, kár nem történt. Egész délután csilingelt a telefon, mi igaz a rémhírekből és alig tudtuk az aggódókat megnyugtatni, hogy az utazóknak bajuk nem történt. — Házassági szédelgés. Nős ember már Tölgyesi Mihály pécsi asztalossegéd, de mivel a felesége a fővárosban él, ő meg itt, olyan szabadnak érezte magát, hogy egész vigan legyeskedett a leányok körül. Különösen Szőke István földmivesnek Mária leányával szőtt erős barátságot és égre-földre ígérte, hogy elveszi a leányt feleségül. Csak azt kérte, hogy az adósságát, mintegy 250 koronát fizessenek ki helyette, mert új életet akar kezdeni. A jövendőbeli após hitt is neki és 85 koronát kifizetett, ígérte, a többiről hasonlókép gondoskodik. Hanem tegnap jött egy levél Szőkéékhez, melyben Tölgyesiné előadta, hogy az ura be akarja őket csapni, ne higgjenek neki, mert felesége van az ő személyében. Megmutatták az érdekelt férfiúnak a levelet, ez hebegett valamit, de aztán jobbnak látta odébb állni. A házasságszédelgő férj ellen megtették a feljelentést. — A hír és a valóság. Ismeretes dolog, hogy míg valaminek híre egyik utcából a másikba ér, már megváltozik a tényállás. Mikor pedig kiér a városból, olyan szint nyer akkorra, hogy akik jelen voltak az esetnél, bizony alig ismernének rá. Bármennyire pontosan igyekeznek a laptudósításokat felvenni, ezekkel is megtörténik ez az elferdítés, különösen, ha egy kis célzatosság is játszik közre. A prágai nemzetközi szabadgondolkodó kongresszusról pl. telejárta a lapokat, hogy rettentő botrány támadt egy vita alkalmával, melyben papok és szabad- Pécsi Napló* 1907. szeptember 15.