Pécsi Napló, 1909. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)
1909-09-01 / 198. szám
2 mindjárt ki is utalványozta a 400 korona igazgatói pótlékot és 100 korona lakbér- többletet. A francia nyelv tanítása körül is változás lesz ezen intézetnél, mivel a vallás- és közoktatásügyi miniszter úgy határozott, hogy ezen nyelv tanítása kötelező, mivel pozitív eredményt a rendelkezésre álló kevés időben elérni amúgy se lehet és így azt most mint rendkívüli tantárgyat fogják tanítani, még pedig heti négy órában. Mivel a francia nyelv jelenlegi tanítónője, özv. Hillebrandné betegségi okból huzamosabb szabadságot kért és kapott, az iskolaszék az elnököt fölhatalmazta, hogy Buday Clarisse kisasszonyt nyerje meg, hogy ha elegendő számban jelentkeznek tanítványok, hogy azoknak oktatását az intézetben ellássa. Buday Clarisse Grenobleban hallgatott francia tanfolyamokat, e nyelvet tökéletesen bírja és így nagy nyereség az intézetre, ha a francia nyelvet oktatni fogja. Szieberth Nándor iskolaszéki tag havi két koronában kívánta megállapítani a külön tandíjat, de az iskolaszék úgy döntött, hogy a szülőket nem kell megterhelni és így a francia nyelv tanítása díjtalan lesz. Az iskolafelügyelői ügyrendet előzetes tanulmányozás céljából kézbesíteni fogják az iskolaszéki tagoknak és a kir. tanfelügyelőnek. Lauber Rezső dr. három rendbeli indítványt tett az iskolaszéknek, melyek közül legfontosabb az iskolai előadásoknak 9 órára való áthelyezése. A tanítói testület nem tette magáévá a javaslatot, mivel a szegényebb gyermekek szülei ha reggel munkába mennek, gyermekeiket már elküldik az iskolába és azok ott két órán át nem maradhatnak tétlenek. Ezen újítás máshol se vált be. A szellőztetés tárgyában tett indítványra a mérnöki hivatal fog szakvéleményt adni, de az új órarend szerint hetenkint háromszor nem lesz előadás, ezen délutánokat alapos szellőztetésre fogják fölhasználni. Az indítvány harmadik része arról szólt, hogy az iskolák leghasználtabb helyén a kisgyermekek tisztántartására alkalmazott asszonyok felügyeljenek. Erre nézve kisérletképen a házmesterek feleségeit fogják igénybe venni és ha a kísérlet sikerrel jár, azokat mérsékelten díjazni fogja a város. A kérdéshez Hamerli Imre, Lieber szabad. Nem lehet, így aztán a rendes életmód meghozta a rendes írást, a folytonosságot, mely önmagát táplálja. — Már pedig nekem úgy tetszik — szólt közbe nagy szerényen az asszonyka — mintha a régebbi dolgaiban több lenne az elevenség, a frisseség, az élet. Nekem legalább a régebbi versei jobban tetszenek. — No, hellyel-közel akadtak azok között is jó dolgok — szólt egy öreg vendég. — A kis varróleányról szólók különösen szépek voltak; ejnye, hogy is hívták a leányt? — törte a fejét egy harmadik vendég, a háziasszony barátnője. — Etelka — adta meg a választ a ház asszonya. És az ünnepelt szemei mintha egyszerre megteltek volna könnyei, amint merően nézett a könyvtár felé. — Hja az «Etelka-dalok«, Istenem, mikor is irtam én azokat! Régi szép idők! — Sóhajtott a költő. — Asszony, keresd elő őket! És a ház asszonya odament a könyvtárhoz, elővette a férje ura első verses könyvét és elébe tette az urának: — Olvasd ... Úgy szeretem, ha magad olvasod . . . A fehér holló. Egy társaságbeli gazdag özvegy úriasszony, aki már nénikének is beillenék, a múltkoriban vesztette el egyetlen asszony leányát, aki — szerencsétlen férjhezmenetelére pár évi távollétet számítva — állandóan nála lakott. A nénike, aki szinte elképzelhetetlen volt a leánya nélkül, nagyon Az orvosok kongresszusa. (Harmadik nap.) — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, augusztus 31. A mai délelőtt ismét a szakosztályok ülésével kezdődött. Valamennyi szakosztály ülést tartott s mindegyik 9 órakor délelőtt kezdődött. A munkarend beosztása volt a tárgya az értekezletnek, amelyen sokszoros felszólalások történtek. A portugál király távirata. A délelőtt folyamán érkezett Müller Kálmán dr. főrendiházi taghoz, mint a XVI. nemzetközi kongresszus elnökéhez I. Mánuel portugál király távirata, melynek szószerinti szövege ez: Elnök úr! Szívesen köszönöm az oly szeretetreméltó sürgönyt és kérem legyen szíves ő császári és apostoli királyi felsége legmagasabb védnöksége alatt Budapesten ülésező XVI. nemzetközi kongresszus tagjainak köszönetemet kifejezni a vendégszeretet elismeréséért, amelyet forrón szeretett és gyászolt apám I. don Carlos király a XV. orvosi kongresszusnak nyújtott. I. Manuel: Immunitás. Röviddel fél 10 óra előtt plenáris ülés volt a Nemzet Múzeum épületében. Igen nagy fontosságú kérdés volt napirenden: az immunitás. Az orvosi tudományt régóta foglalkoztatja már a különböző betegségek ellen való immunitás kérdése. Ezen a téren óriási eredményeket ért el már a tudomány. A veszettség ellen való beoltások, a szérumok egész sorozata, a himlőoltások mind erre a térre tartoznak. Ma délelőtt Heim dr. erlangeni egyetemi professzor kezdte meg szakelőadását. Védőanyagok forrásainak megnyitásáról beszélt. Az előadásnak igen sok hallgatója volt. Még igen sokan fognak hozzászólni ehhez a kérdéshez, amelynek tárgyalása talán csak a holnapi napon ér véget, nagyon megsínylette a nem várt csapást, mert a cseléden kívül nem maradt senki hozzátartozója. Sirva fogadta a részvétlátogatókat, akik a temetés után is még vigasztaló szavaikkal sűrűen felkeresték, de a nénike vigasztalhatatlan maradt. Ajánlották neki, hogy vegyen magához valakit a családból, valami szegényebb leányt, aki valósággal jótéteményképpen veheti, hogy olyan helyen lehet, mint a nénike úri otthona, sőt ha beválik és a nénike megszereti, akár leányává is fogadhatja. Így mégsem lenne a nénike soha sem egyedül; sőt talán még örömei is lehetnének, ha a leányt szépen férjhez adhatná s hozzájuk menne lakni, vagy otthonát velük megosztaná. A gazdag özvegyasszony szemeiben könycseppek jelentek meg: — De honnét vegyek én olyan leányt, istenem ? — szólt reszkető hangon — ki jönne én hozzám, amikor — mind csak gazdag rokonaim vannak ? . .. Bizony, ritka az ilyen magára maradt gazdag asszony. Ritka, mint a fehér holló. Délután Basfords H. angol professzor a rákról tartott értekezletet. Este nyolc órakor a hölgybizottság estélye volt a városligeti mezőgazdasági múzeumban. A mai napot a «Reichsdeutscher Bierband» zárta be. Müller Kálmán dr. egészsége. A tudományos világnak igen nagy örömére Müller Kálmán főrendiházi tag, a mostani nemzetközi orvosi kongresszus elnöke teljesen visszanyerte egészségét. A megnyitás napján tudvalevőleg olyannyira rosszul érezte volt magát, hogy nem jelenhetett meg a megnyitás ünnepi aktusánál. Az összes itt időző idegen orvosok s a magyar tudományos világ minden képviselője a legnagyobb részvéttel viseltetett a beteg elnök iránt. Ma már teljesen elmúlt az indiszpozició. A tudós orvos megjelent a politechnikai épületben s mindenki örvendve üdvözölte. Szerencsére oly előrelátással s oly nagy körültekintéssel rendezte be a kongresszust, hogy annak ügymenetét nem zavarta meg az elnök gyengélkedése. Tisztelgés a polgármesternél. Bacelli volt olasz kultuszminiszter, aki az orvoskongresszuson a kormányát képviseli, ma délben meglátogatta Bárczy István polgármestert. Szabadkőművesek munkája. A XVI. nemzetközi orvoskongresszus szabadkőműves tagjai tiszteletére Magyarország Szimbolikus Nagypáholya hétfőn este díszmunkát rendezett, melyen igen számos és igen előkelő tagjai a kongresszusnak részt vettek. Képviselve volt itt minden nemzet: németek, franciák, olaszok, angolok, törökök, portugálok stb. A munkán a magyar szabadkőművesség múltját, történetét, törekvéseit, alkotásait és jövő céljait ismertették meg a külföldiekkel német, francia és angol nyelven tartott előadásokban. A megjelent külföldiek lelkes hangon emlékeztek meg Magyarországról, mely az emberi haladásnak, a fölvilágosodottságnak, a liberalizmusnak és a progresszió nagy eszméinek mindenkor megbízható földje volt. A díszmunkán csaknem ezren vettek részt, a magyar szabadkőművesség előkelősége között különösen nagy számmal voltak jelen a magyar orvosi kar kitűnőségei, akiknek a kongresszuson is vezető szerep jutott, «hagyaték» sem az enyém, sem az övé» hanem magáé a harangöntőé, aki azóta szintén meghalt s most csak a saját szavait akarom visszaadni — a kegyeletnek. Az én munkám benne csupán az észrevevés. A kicsi történet ez. Egy jókedvű társaságban éjfél felé (amikor már ilyesmivel elő lehet hozakodni) egy jelenlevő fiatal költő verskötetére írtak alá egy ivén és fizettek elő. Az iv kézről kézre járt s a társaság minden egyes tagja aláírta, mert a versektől eltekintve a fiatal jelen volt hasznos szolgálatokat tett a «közérdek» terén s ez a csekélység figyelemképpen némi viszonzásképpen szolgált a javukra íródott és közzétett szép újságcikkekért. (Bizony nem is magukért a versekért szóródtak le a megkopasztó koronák!) Amikor ez az ív a harangöntőhöz került, a jeles városatya bosszankodva vakarta meg a tarkóját: — Hát aztán mit csináljak én ezzel a könyvvel ? — kérdezte, egyenesen a poétához fordulva. (Tudott dolog volt, hogy az öreg soha sem vesz könyvet.) — Nem muszáj ezt elolvasni bátyám, csak írd alá, meg fizesd is ki mindjárt, az a fő — felelt neki visszakötődve a költő. — De a fenébe! — vágott vissza a harangöntő — hogy én megöntsem a harangot, aztán ne halljam a hangját, olyan nincs! Elolvasom kutya és hallani fogod a bírálatomat! És nagy dühösen aláírta az ivet. „Pécsi Napló“ 1909 szeptember 1. György dr., Nendtvich Andor polgármester, Nemes Vilmos dr. és Szieberth Nándor szólottak hozzá, aki a gyermekek elpuhításában veszélyt lát. A vita vége az, hogy marad minden a régiben. Kisebb javítási munkálatok engedélyezése után az iskolaszéki ülés 5 órakor véget ért. A költő és a harangöntő. Bevallva a bűnömet, én ezt az apró históriát már egyszer másra ruháztam által. És hogy most visszaveszem, nem szép dolog tőlem. De könnyebbségemre szolgál, hogy annak, akivel megirattam, még életében megmondtam,hogy meg fogom magam írni, mert ahogy megiródott, nekem sehogy sem tetszett. Bocsássa meg nekem ezt az azóta megboldogult kollega és jóbarát, de a dolog tulajdonképpen úgy van, hogy ez a