Pécsi Napló, 1911. augusztus (20. évfolyam, 171-196. szám)
1911-08-01 / 171. szám
a művelésügyi tárca érdekelt és erről a kormányzatról örömmel kell konstatálnom, hogy már az első esztendőben is nagy haladásnak adta tanújelét. Tekintélyes összeggel, csaknem 10 milió kárával emelkedett e tárca költségvetése ez évben. Különösen az állattenyésztés fellendítésére magára 2 milló korona állíttatott be. A kormány sürgősen oda kívánt törekedni, hogy elsősorban apaállatokhoz jusson a földmiveléss és állattenyésztéssel foglalkozó kisember. Az eddigi 10—15% helyett 30—40% segélyt kapnak a községek az apaállatok beszerzéséhez. Sőt anyaállatok, tehenek beszerzését is anyagi eszközökkel támogatja a kormány, hogy a kisember azokhoz könnyebben s a piaci árhoz képest aránylag olcsóbban juthasson. A földművelési tárcának ez az új intézkedése elsősorban az állattenyésztő kisember érdekeit van hivatva szolgálni. De egyúttal az állattenyésztés várható fellendülése a húsárak csökkentését is lesz hivatva előidézni. Természetesen ez máról-holnapra nem várható. Csak évek múltával remélhető. Amikor Magyarország állattenyésztése a jelenleg még elmaradott, sőt visszaesett állapotából nagyobb állattnyésztésével elmaradhatlanul kiemelkedni fog. Kiemelendő pontja még az ez évi földmivelési tárcának, hogy a kormány kapcsolatosan az állattenyésztés érdekeivel, a legelő kérdését legnagyobb szeretettel karolja föl. Anyagi támogatásban részesíti azokat a községeket, szövetkezett kisgazdákat, kik legelőket létesíteni, vagy vétel útján beszerezni kívánnak. A többi tárcák költségvetéseire. Uraim részletesen nem terjeszkedem ki. Csak azt említem fel a költségvetés főösszege tekintetében, hogy a jelen kormány a takarékosság alapján állva, máris nagy bölcsességre valló munkát végzett a pénzügyminiszter úr, ki az eddigi személyi és más nem productive kiadásokat, már az első évben tekintélyesen leszállította, úgy, hogy a felemlített nagy tengerészeti beruházások dacára és különösen dacára annak, hogy a koalíciós kormány utolsó évi gazdálkodásának zárszámadása szerint csaknem 100.000 000 túllépés mutatkozik a törvényes költségvetéssel szemben a kiadások tételénél, a jelenlegi pénzügyi kormányzatnak mégis sikerült olyan állami költségvetést összeállítani, melynél a deficitnek nyomai, vagyis hiány nyomai nem mutatkoznak. Hogy ez nagy szó tisztelt Uraim, hogy újabb adósság nélkül fedezhetjük szükségleteinket a történtek után, azt bővebben magyaráznom nem szükséges. Minden gazda tudja, mit jelent, ha ő évi szükségleteit, rendes kiadásait rendes bevételeiből fedezhet, sőt még valamelyes megtakarított összeget is félretehet Ez az állapot az egyedüli garanciája annak, hogy újabb közvetlen adóemelés nélkül képes lesz az állam nemcsak kiadásait fedezni, hanem a kor igényeinek megfelelőig a szükségleteket kielégíteni. Itt meg kívánom említeni tisztelt Uraim, hogy halasztást nem tűr a mai drágaság mellett a közigazgatási, vagyis megyei tisztviselők fizetésének rendezése. Hogy azon sérelem, mely szerint a megyei tisztviselők az államiakkal szemben még mindig hátrányban vannak — mielőbb kielégíttessék. Úgy remélem, hogy az 1912. évi költségvetésben ezen tétellel már találkozni fognak. A pénzügyi tárcával kapcsolatosan meg kell emlékeznem a földgázokra vonatkozólag alkotott törvényekről, mely államivá teszi a földgázak kutatását. Ilyen földgázakra különösen Erdélyben bukkantak A pénzügyi kormány mindent elkövet, hogy ezen olcsó világitó és hajtóerőt mielőbb föltárja s azután nagy tömegekben ipari és más közgazdasági célokra értékesítse. Óriási horderejű kérdés ez tisztelt Uraim! Nagy nemzeti jövedelmet képezhet az eddig fel nem tárt, a föld gyomrában lévő erő és ha a remények nem csalnak, a kormány szorgalmának meg lehet az az eredménye, hogy ezen eddig ki nem aknázott kincs, igen sok millió jövedelmet fog az államnak biztosítani, s amellett az ipart fellendíteni is lesz hivatva. Még a Balkán államokkal kötött kereskedelmi szerződésekről is meg kell emlékeznem. Ezek hosszú tárgalások után végre 10—10 évre megköttettek. Zsinórmértékül szolgált, hogy a Balkán államokban a magyar ipar és kereskedelem érvényesülhessen anélkül, hogy ebből a magyar mezőgazdaságnak kára származzék. Élőállat behozatala teljesen kizáratott, csakis kontingentált mennyiségű levágott állatok húsának behozatala engedtetett meg. A túl hosszúra nyúlt költségvetési tárgyalások vége felé beterjesztette a kormány a véderőjavaslatokat. Ez a kérdés az, tisztelt Uraim, mely tíz év óta izgatja a magyar közönséget. Ezen kérdés körül tört ki a le utóbbi parlamenti, sőt bátran nevezhető alkotmányválság, mely teljes törvényen kívüli állapotra vezetett. Ezen kérdéssel sikerült 5—6 év előtt a nemzetet annyira felizgatni, hogy az 1905-i választásnál a régi szabadelvű párt elbukott és helyébe lépett az úgynevezett koalíciós kormányzat. De nagyon természetes, hogy a koalíció, mely két évre alakult, de négy évig kormányzott, ezen nehéz és komplikált kérdést dűlőre juttatni meg sem kísérelte. Nem tette ezt, mrt jól tudta, hogy ennél a kérdésnél, mely őt hatalomra segítette, legkevésbé tud a várakozásoknak megfelelni. Mikor ezen kérdés rendezése régebben szóba került, az akkori erős ellenzék azzal a kívánsággal állott elő, hogyha a véderő más alapokra fektettetik, mint eddig, ha t. i. nagyobb újonc megajánlása szükséges, mint amennyit a véderő törvény engedélyez, akkor a véradót kiszolgáltató nép javára adassék meg az az engedmény, hogy az eddigi három éves szolgálat helyett a két éves katonai szolgálat rendszeresítessék. Miután ezen változás más államokban is teljességgel bevált, a katonai hadvezetőség a kétéves szolgálatra vonatkozó jogos és méltányos kívánságot teljesíteni hajlandónak nyilatkozott. De nagyon természetes tisztelt Uraim, hogy ennek kivitele csakis úgy képzelhető, csakis úgy lehetséges, ha az újonclétszám aránylag és megfelelően felemeltetik. És hogy e nagyobb újonc létszámnak a haderőbe való behelyezése és ellátása aránylag nagyobb pénzügyi teherrel kapcsolatos, ez is magától értetődő dolog. Most, mikor ezen jogos kívánalom, a két éves katonai szolgálat életbe léptetése küszöbön áll — az új törvényjavaslatban bennfoglaltatik — akkor előáll az ellenzék Justh-párti része és azt hirdeti, hogy nem engedi törvénynyé emeltetni a katonai javaslatokat, mert ők sürgősebbnek vélik a választójog reformját, illetve az általános választójog törvénybe iktatását. Valóságos eltévelyedés ez, Uraim! A választójog általános alapon való megalkotása programmpontja a jelen kormánynak, de erre van még háromnégy esztendeje, mert tudvalevőleg ezen országgyűlés 5 évre választatott. Hogy pedig fiaink három év helyett két évet szolgáljanak és a hadsereg a megfelelő számú újoncot végre megkapja, ez igazán sürgős kérdés. Igen, de ők azt tartják, hogy a kormányt nagyfontoságú kérdésekkel megakasztani, megbuktatni aligha fog sikerülni, tehát nem törődnek ők sem a hadsereg, sem népérdekkel, hanem a maguk pártpolitikai érdekeit teszik első helyre. A lovasságnál természetesen nem lehetséges a kétéves szolgálat behozatala, mert a kiképzés ezen fegyvernemnél két év alatt nem eszközölhető, tehát mert egy csekély hányada az újoncoknak ezután is három évet fog szolgálni, csaknem letagadják, hogy a véderő javaslatban a két éves szolgálat keresztül volna vive. A véderővel kapcsolatos katonai perrendtartás is be van terjesztve, mégpedig azon kedvező változással a múlttal szemben, hogy ez teljesen méltányos lesz és hogy Magyarországon mindenütt a magyar nyelv lesz alkalmazandó katonai bíráskodásnál az eddigi német nyelv helyett. Szóval a katonai programm, az úgynevezett 9-es bizottság javaslatai szerint, melyhez annak idején Andrássy gróf is, Apponyi gróf is hozzájárult, lesz keresztülvive. A címer és jelvénykérdés az egyedüli, mely még csak a legközelebbi jövőben kerül elintézésre. Tehát mindaz teljesült, ami annak idején a nemzet nagytöbbsége részéről követelményként felállittatott, illetve elfogadhatónak jeleztetett és dacára annak tisztelt Uraim mit látunk, hetek óta, mióta ezen javaslatok a Házba beterjesztettek, egycsapásra felütötte fejét a parlamenti anarchia, aminek elavult házszabályaink sajnos, bőven adnak teret. Visszaélnek a házszabályok hézagaival, hiányaival és azt igazán gyerekes módszerekkel arra használják föl, hogy a nemzet képviselete egy lépéssel se legyen képes előrehaladni. Csakhamar élvezhetné a nép zöme a két éves szolgálat óriási előnyeit, mely intézkedés földmivelésünkre, közgazdaságunkra is könnyítő hatással lehetne, de a most már megszaporodott obstruáló ellenzék megköti az ország kerekét, hogy az ne haladhasson. Úgy reméli, hogy ezen küzdelmével a könnyen félrevezethetőket ismét meg tudja hódítani és talán majd a legközelebbi képviselőválasztásnál, ha ők az ő nagy küzdelmükre hivatkozhatnak, ismét sikerül nekik hatalomra jutni. Én tisztelt uraim azt tartom, hogy a józan magyar nép nekik újra felülni nem fog Sőt, ha a kétéves szolgálat behozatalát késleltetniük sikerül, még jobban meg fogja tizedelni őket a jövő választás. Nem segít ezen a szövetség sem, melyet a szocialistákkal kötöttek. Ismétlem tisztelt Uraim, hogy az új véderő törvény nagy költséget, nagy terhet ró a nép vállaira. De kap érte ellenszolgálatot. Másrészről új adók behozatala nem kívántatik. A létező bevételekből fog ezen teher fedeztetni. Tehát ezen teher nem oly nagy, hogy a magyar nemzet el ne viselhetné. Túl kell ezen végre esnünk tisztelt Uraim, hogy ezen gyúanyag a parlamenti életből kivonassék, hogy a magyar képviselőház hasznos közgazdasági és kulturális munkálkodásának több időt szentelhessen, hogy az általános haladást minden téren kivívhassa, elérhesse és betetőzhesse. Meddig fog e harc tartani, a mai házszabályok mellett, megállapítani nem lehet. Mi, a többség tagjai türelemmel, béketűréssel, sajnálkozással szemléljük az ellenzék kerékkötését, várjuk, hogy az ő hazafiságuk fel fog ébredni és arra fogja inteni őket, hogy elég volt. Elég volt a nemzet jóhiszeműségével visszaélni Feláldozzuk nyári pihenőnket, hogy minél több időnk legyen kivárni, meddig viszi az ellenzék ezen kárhoztató játékát. Számítunk arra, hogy a nemzet józan közönsége nemcsak nem fogja támogatni ezen parlamenti anarchiát, hanem megmozdul, megnyilatkozik mellettünk, kik békét, munkát akarunk! Ha az ellenzék hónapok múltával sem áll el ama csínyektől, amit technikai obstrukció néven ismerünk, úgy, ha a nemzet többsége a nyár és az ősz folyamán mellettünk , ellenük - mint várható és kívánatos—megnyilatkozik, gondolkozni kell azon, hogy minő fellépéssel lehet és kell elejét venni annak, hogy a kisebbség a nagy többség akaratát ilyent módon házszabálykijátszásokkal meg ne akadályozza. Az én szerény nézetem szerint az elavult házszabályokat — amint azt a koalció tette — a véderő javaslatok beterjesztése előtt már revizó alá kellett volna venni. De a kormány tartózkodott ettől, mert bízott a kisebbség hazafiságában és bízott abban, hogy a nemzet múlt évi döntését közességszerű lejalitással az alkotmányosságnak megfelelőig respektálni fogja. Szerintem ebben csalatkozni fog a kormány és alig lesz más módja, minthogy elővegye ezen nehéz és kényes kérdést és olyan házszabályokat létesítsen, mely lehetetlenné teszi egy 20—30 tagból álló kisebbség anarchiáját. Tisztelt Uraim! Én már most itt bejelentem, hogyha erre kerül sor, én a kormányt ebben lépésben csekély erőmmel támogatni fogom. Én, a munka embere vagyok, munkában nőttem fel, életem javát abban töltöttem, utálom az időfecsérlést, az időlopást, akármilyen nemzeti színbe tudják azt egyesek hajtani. Csakis komoly megfontolt előrehaladással lehet a nemzet megerősítésének alapját lefektetni. Az ellenzék munkáját, ha az elvi alapon áll, szükségesnek, hasznosnak ítélem, és azért új választással az ellenzéket elsöpörtetni ha az lehetséges volna is, célszerűnek nem látom. Factiosus obstructiós ellenzékkel szemben megfelelő szigorú házszabályokkal kell és lehet védekezni. Ez az igazi alkotmányoság követelménye. Csakis a többség felelős azért, ami a házban határozattá emeltetik, a kisebbségtől tehát elegendő a tiltakozás és meggyőző érvelés. Amely többség elnézi, eltűri, hogy az ország haladásának útját az aránylag csekély kisebbség hosszú időre elállja és ezzel a nemzetnek mérhetetlen károkat okoz — az a több „Pécsi Napló 1911. augusztus 1.