Pécsi Napló, 1914. július (23. évfolyam, 146-173. szám)
1914-07-01 / 146. szám
l toztatni, felesége megbízott a délszlávok lovagiasságában, hogy nem lehet annak bántódása, aki felesége oldalán ül, ámde a délszláv lovagiasságba vetett hit ezúttal nem is sejtett gyenge alapon nyugodott és ezen bizalom megfosztott bennünket a jövendő uralkodótól, akitől jósággal párosult elszántságot várhattunk, aki megóvta volna energiájával a monarkiát nemcsak a kül, de a belső ellenségtől is. Ő sem ábrándozott imperialistikus tervek megvalósításáról, mert erre kevéssé vagyunk alkalmasak. Gazdaságilag sem állunk oly erősen, hogy ilyen messzemenő tervekkel foglalkozhatnánk és egyelőre még abban sem látunk világosan, miképen fog eldőlni Bosznia- Hercegovina közjogi elhelyezése. Ferencz Ferdinánd nem rettent volna vissza ezen kérdés megoldásától, bár azt közmegelégedésre, hogy Ausztria és Magyarország teljesítve lássák aspirációikat, megoldani nem lehet. A balkán helyzet azonban olyan ma, hogy azt minél előbb tisztázni kell és ha kell számolunk előbb, vagy utóbb Szerbiával is, ezzel a rossz, gonosz szomszéddal, mely folyton küldözgeti hozzánk emigránsait, kémeit és lesi az alkalmat, mikor okozhat nekünk kellemetlenséget. Romániától se várhatunk barátságos érzületet irányunkban és annak Oroszországgal való kacérkodása aggasztó is lehetne, ha nem tudnók, hogy az orosz medve, annak rettenetes nagy teste ólomlábakon jár, minden jót igér, de semmit se ad a pártfogolt balkán államocskáknak. A trónörökös váratlan alámerülése a Habsburgok ősi virágzó családfájáról a legelszomorítóbb esemény, mely agg uralkodónkat, aki alig lábalt ki súlyos betegségéből, még érhette. Népének csodálatát vívta ki, miként viselte el ezideig a sorscsapásokat, melyek tán egyetlen uralkodót se értek oly sűrűn, mint őt. Ferencz Ferdinánd a monarkia boldogulása és változatlan fönmaradása szempontjából legfontosabb hadsereg legfőbb felügyeletét már levette volt a király roskadozó vállairól. Aki őt a pragmatica sanctió világos intézkedése szerint a trónon követni fogja, Ferencz Károly József, bár már alezredesi rangban van, mégis csak 27 éves, még nem is rendelkezhet a nagy feladat ellátásához szükséges meggondoltsággal és tapasztalatokkal, hogy az elhunyt trónörököstől ezen terhes örökséget már most átvehetné. Mégis minden reménységünk a jobb jövőbe, hogy Ferencz Ferdinánd élete folyásának ezen hirtelen megszakadása minden nagyobb megrázkódtatás nélkül fog fejünk fölött elmúlni és különösen a magyar nemzet, mely annyi megpróbáltatáson esett át és most is itt van erőben és ha kell erős ököllel, ott áll majd mindig, jóban és rosszban királya mellett, amig az a nemzet javára munkálkodik és a történelem tanítja meg arra a Habsburgokat, hogy addig erősek, amig a magyarban bízhatnak és ezen kölcsönös bizalom szilárd alapja honok létének, de egyúttal vigasza, támasza királyunknak, ha a trónja körül lejátszódó tragédiák kifogyhatatlan sorozatának súlya alatt le nem roskad. Ferencz Ferdinánd trónörököst rejtélynek mondották azok, akik vele újságban és irodalmilag foglalkoztak. A rejtély most már mindenkorra rejtély fog maradni, de a Sarajevo utcáján lejátszódott véres dráma megtorlás nélkül nem maradhat.. Minél jobban halasztjuk, hogy végére járjunk a balkán problémának, annál több bajt és komplikációt fog az még okozni és számolni kell az oda kacsintó és húzódó szerbek féktelen gyűlöletével, melyre bár semmi okot nem szolgáltattunk, mégis ott él az a lelkekben és lobogni fog addig, mig beléje nem folytjuk ezen végzetes szenvedélyének tüzét. Főképen ezek a szempontok azok, melyek a sarajevói kettős gyilkosság hatása alatt, a "két aránylag még ifjú élettől való bucsúzásnál kell, hogy vezéreljék Magyarország és Ausztria minden királyi lakossának szivét és lelkületét. Pécsi főrealisták, mint a merénylet szemtanúi. Sarajevo, június 28. délben. Kirándulásunk Sarajevoban szomorú csattanóval végződött. Reggel 9-kor egy idevaló gimnáziumi tanár kíséretében a város megtekintésére indultunk. A trónörökös tiszteletére a városháza előtt összegyűlt tömeg közé álltunk, hogy a trónörököst mi is egy magyar „éljen“-nel üdvözöljük. Elővigyázatból a rendőrkapitánynál jelentkeztem, hogy — mint egy magyar iskola képviselőinek — adjon számunkra megfelelő helyet, hogy trónörökösünket magyarul üdvözölhessük. A rendőrkapitány azonban a legudvariasabban kért bennünket, hogy álljunk el a magyar éljenzéstől, mert ez talán rossz vért szülhetne, esetleg politikai tüntetésnek vehetnék. Mi tehát kijelölt helyünkön elhelyezkedve vártuk a trónörököst. Egyszerre óriási robbanás hallatszik. Mi azt hittük, agyulövéssel jelzik a trónörökös érkezését, de már 2-3 perc múlva, láttuk, hogy két embert számos rendőr és katona kisért. Ezek voltak az első, a Cumurija-hídja melletti merénylet tettesei. E merénylet nem sikerült. De mi arról, hogy ez merénylet volt nem tudtunk. A trónörököst nagy „zsivnó“-val fogadták a városháza előtt, amelybe a mi hangunk is beleelegyedett. Innen mi a múzeum megtekintésére indultunk, de mivel az utcák a tolongó néptömegtől el voltak állva, egy mellékutcába fordultunk be. Mikor éppen az utca végére értünk, jelezték, hogy a trónörökös kocsija jön, mi tehát megálltunk. Ekkor fordult be a trónörökös autója a Ferenc Józsefutcába. E pillanatban egy kapualjból, 23 lépésnyire tőlünk 2 lövés dördült el. Közvetlen közelből alig 5 lépésnyire a kocsitól. Láttuk, hogy a trónörökös felemelkedik, csákója fejéről leesik. A trónörökösné föléje borul. Óriási kavarodás támadt. A közönség, rendőrök, katonák nekiesnek a merénylőnek, mig a trónörökös automobája hátrálva eltűnik. Megdermedve állt a közönség a merénylet hatása alatt. Tíz perc múlva, már elterjedt a hír, hogy a trónörökös és neje meghaltak. A hatás, mit a hír keltett leírhatatlan. A közönség előbb nem akarta hinni, majd megteltek az utcák síró, — a szó szoros értelmében — zokogó emberekkel. Katonatisztek nejei, a város intelligenciája jár az utcán, halványan, hangos zokogással. Nem kell mondanom, hogy mi, magyarok teljesen konsternálva álltunk e rettenetes katasztrófa akaratlan szemléleténél, szívünk megremegett, sokáig beszélni sem tudtunk egymáshoz ; tanítványaink szemében ott rezgett a részvét fája, bús könnye és még most, egy órával a merénylet után, sem tudtunk megnyugodni. Annyi bizonyos, hogy kirándulásunknak ezt a szomorú epizódját sohasem fogjuk elfeledni. Sarajevo, d. u. 3 órakor. A 2 órával ezelőtt díszlobogókban ragyogó városra fekete gyász borult. Az osztrák, magyar, szerb, horvát, bosnyák, török zászlókat bevonták és helyükön most fekete lobogókat lenget a szél. Az összes katholikus templomok harangjainak busogása tölti be a levegőt, a nép ezrei tolongnak az utcákon, a fehérruhás hölgyek fele szallagokkal övezték derekukat. Mindez itt szomorú elkeseredés ül az arcokon. Gyalog és lovas katonák cirkálnak az utcákon. . Az első bombaverénylet helyét egy mélyedés a kocsiúton, néhány betörött ablak és leszakadt telefon- és távirda drótok jelzik Érdekes ránk nézve, hogy, — amint hallottam — az első bombamerénylet áldozatainak sebeit a szintén jelenleg Sarajevóban időző Schvarcz Vilmos dr. földink kötözte be. A merényletről rég a következő tudósításokat kaptam. Az első merénylet végrehajtója a Miljacka folyón ugrott, mire egy Marosi nevezetű magyar borbély utánra ugrott és küzdeni kezdett vele, de a merénylő kiszabadult, a másik parton azonban elfogták. Az első merénylő után a trónörököst a csendőrkapitány, lerde (szintén magyar) kérte, hogy ne folyassa tovább útját; a trónörökös azonban leintette őt és kijelen- ' tette, hogy semmiért.sora tér el programmjától. Így történt meg autón a második merénylet, melynek elkövetne ellen tavaly már hasonló dolog miatt sizsgálat folyt. El is távolították a városból. Pén nap előtt visszajött, de a rendőrség, úgy látszik nem vett róla tudomást. Pedig pesti déektívekkel volt tele a város és környéke.,két már három állomással Sarajevo előtti vasúti kocsiban, menetközben detektívek zólítottak fel igazolásra. Tegnap este az ossza kávéházakat és vendéglőket detektívek járák be, mindenkit felszólítva az igazolásra. Cak akinek fez volt a fején, nem zaklatták. Ennyire bíztak a szlávokban. A merénylő anyja egy külvárosi kocsmárosné, akit szintén elfogtak.Mikor a rendőrök kisérték, cinikusan nevették, beszélt és hadonászott a közönség felé. Az első sürgönyi gyászos esetről Konopiszba ment a trónörcös gyermekeinek a következő tartalomma .„Kérem a gyermekeket kímélettel tudósítani hogy ő Fenségeik merényletnek lettek állani.“ Lantus grófnői.’ ' /a hölgy » trónörökösné nővérének Chotek grófnőnek ч következő táviratot küldte Prágába „őfenségeik egy merénylet alkalmával megsebesültek és pár perc múlva meghaltak, anélkül, hogy eszméletüket visszanyerték volna.“ Azt beszélik, hogy ő Felségéhez iimen sürgöny ment, hogy tekintettel a bekövetkezett és bekövetkezhető eseményekre rendelje el az ostromállapotot Sarajevóban. Sarajevo, este 9 órakor. Az utcákon nagy a tolongás és az izgatottság. Az összes üzletek dél óta zárva vannak. A török mecsetek nyílt előcsarnokaiban nagy csoportokban imádkoznak a jámbor, szelíd muzulmánok a merénylet bekövetkezte óta. Különös érzés szállja meg a szemlélő idegent ez előre, hátra hajlongó, hadonászó és imákat mormoló alakok láttára. A katasztrófa hatásának nyomasztó elfogadása üli meg az utcán sétálók lelkeit. Mindenki vár valamit, fél valamitől, tudja, hogy valaminek történnie kell. Egyszerre csak 11 Ferencz József utca felől nagy néptömeg közeledik. Horvát diákok közelednek, hazafias dalokat énekelve. A Central szálló előtt a tömeg megáll. Egy alak kilép és beszédet tart a tömeghez, majd mindnyájan térdre ereszkednek és imádkoznak „a horvát nemzet reménységeinek“ lelki üdvéért. Azután felállnak és a tüntetés a szerbek ellen folyik tovább. Csodálatos, hogy sehol a városban nem látni katonát és alig egy-egy rendőrt. Nekünk magyaroknak általában feltűnt, hogy a trónörökös egész fogadása alatt, sehol katonai kordont nem láttunk. Tehát a Pester Lloydnak az az állítása, hogy katonai kordon mögül lőttek volna a trónörökösre, tévedés. Egyáltalában, ahol a merénylet történt, a Croatia biztosító társaság épülete előtt, alig állt 50 ember úgy hogy köztünk és a merénylőt környező emberek között már 10 lépésnyi üres tér volt. Itt közölük a merénylet helyének tervrajzát : ,,Pécsi Napló** 1914. julius 1