Pécsi Napló, 1928. október (37. évfolyam, 232-257. szám)
1928-10-02 / 232. szám
2. oldal. Augusztus havában kedvezően alakult az államháztartás helyzete. Budapest, okt. 1. A m. kir. pénzügyminiszter XXVI. jelentése az államháztartás augusztus havi eredményeiről számol be. Az augusztusi bevételek 90.9 millió pengőt tettek ki, vagyis az előirányzott összegnél 6.1 millió pengővel kedvezőbben alakultak. Ez ismét csak az államháztartás kedvező helyzetét bizonyítja. A népszövetségi kölcsönből még 34.197.687 pengő 74 fillér a rendelkezésre álló egyenleg. A m. kir. posta forgalma augusztus folyamán fejlődött. Az ajánlott levelek száma 1.200.000. A távbeszélő főállomások száma 68.774, a rádióelőfizetők száma 117.933, volt augusztus végén. A m. kir. államvasutak augusztusban több mint 8 millió utast, több mint 2 millió tonna árut szállítottak.A bevételi többlet meghaladta a 20 millió pengőt. A Duna-Száva-Adria társaság 600.000 utast és 180.000 tonna árut szállított. A Magyar Nemzeti Bank érckészlete 2,7 millió pengővel emelkedett. A tényleges jegyforgaom augusztus hónapban nem mutatott lényeges változást.A forgalomban levő váltópénzek mennyisége augusztus 31-én 46.233.743 pengő 94 fillér volt. A vetésállomány a postatakarékpénztárnál és a budapesti 13 legnagyobb pénztintézetnél augusztusban 5 millió pengővel emelkedett. A folyószámla betétek emelkedése 47 millió pengő volt. 1928 év első hónapjában a külkereskedelmi mérleg behozatala 227,1 millió, pengővel haladta túl a kivitelt. A nagykereskedelmi árak indexszáma 1 ponttal emelkedett. Ugyancsak 1 ponttal emelkedett a létfentartási költségek indexszáma is. Augusztus hónapban volt 12 csőd és 55 kényszeregyezség. A munkanélküliek száma augusztus folyamán 238-a emelkedett. ------- ■Slókelö német folyóirat A Apponyiról. Berlin, okt. 1. (MTI.) A Nord und Süd című folyóirat legutóbbi száma Apponnyi Albert grófnak „a népszövetség és Magyarország” című cikkét közli. A cikk többek között ezeket mondja : „Minket közvetlenül két kérdés érdekel,amelyben a népszövetség döntő szerepet játszik, nevezetesen a kisebbségek védelmének és a leszerelésnek a kérdése. A népszövetség mindkettőben teljesen csütörtököt mondott, de ránk nézve mindkettő életkérdés, egyidejűleg azonban a népszövetségi munka őszinteségének értékmérője is. Mit jelent ránk nézve az első kérdés? Ez kitűnik abból a tényből, hogy a trianoni szerződés 3,4 millió magyart szakított el tőlünk megfelelő számú kultúrintézménnyel együtt. A kisebbségvédelmi szerződéseknek kellene ezt a rettenetes csapást enyhíteniük, a végrehajtás felett való őrködést pedig a népszövetség tanácsára bízták. Ám ezek a szerződések valóságban holt betűk maradtak. Az utódállamok folytatják megsemmisítő hadjáratukat a magyar kultúra ellen. A tanácshoz benyújtott panaszok közül egyetlen egyet sem vettek figyelembe. Józan ésszel feltehető, hogy egyetlen egy sem volt indokolt. Elfogulatlan idegen tanok leplezték le azok részére, akik látni akarnak. Ezekhez azonban nem tartozik a népszövetség. Ezek leplezték le azt a hi-hetetlen helyzetet, amelyben az anyaországtól f elszakított fajtestvéreink vannak. Német folyóiratban nem szükséges bővebben fejtegetnem, hogy az általános leszerelést, ezt a reánk kényszeritett, békeszerződésekben ünnepélyesen tett ígéretet, hogyan szabottálják a népszövetségben és hogyan tartanak bennünket beláthatatlan időkig a teljes védtelenség lealacsonyító állapotában. Ez közös sorsunk nekünk Németországgal.” Apponyi rámutat azután arra a szerepre, amelyet a népszövetség tanácsa az optánskérdésben játszott, majd így fejezi be cikkét: „Mindent egybevetve a népszövetség még nagyon messze van attól, hogy a népek megegyezésének pártatlan fóruma legyen és még mindig egyszerűen a győztes hatalmak háborús szövetségeit és diktatórikus hatalmát képviseli. Németország belépésével mindenesetre némi javulás állt be ebben a helyzetben, de látható változást nem jelentett, sőt legutóbb inkább retrogád mint javulás felé haladó mozgalom mutatkozik. Azoktól, akik ezt az állapotot sínylik, nem várható, hogy hódoló tisztelgéssel jelentkeznek, sőt egyenesen méltóságuk ellen vétenének, ha ezt tennék. Abban azonban, hogy a helyzet másképpen alakuljon, szívesen közreműködünk, ha nem maradunk teljesen izoláltak abbeli törekvésünkben, hogy enyhítsük azt a nyomást, amely minden szabad megmozdulásra ránehezedik. MEGHALNI JOBB. IRTA: PÉCHY-HORVÁTH REZSŐ. ---------------------- (18) Margherita lobogó tekintettel mérte végig és szenvedélyesebben folytatta: — Azt szeretnéd, ugye, hogy ne beszéljek ? Hogy ne áruljalak el? Nem lesz meg az ivánságod ! Újra az ünneplő köntösű népség felé fordult. A hangja most fölsivítva, rikálcsolva süvöltött a templomkapuban : — Képzeljétek ! Ez a legény, amikor megérkeztünk Rovignoba, belopózkodott a szobámba, a „Signora Margheritá”-n és azt akarta, hogy hagyjam el az uramat és legyek az ő felesége ! Ez a koldus kutya !... Persze kinevettem és kiparancsoltam a kajütből. Ekkor leborult előttem, csókolta a cipőimet, a ruháim szegélyét és könnyezve rimánkodott, hogy legyek a felesége... Szökjem el vele !... Valami ostoba tacskót akarnak erőnek erejével hozzáadni, de ő utálja és utálja a halszagú embereket is, akik között élnie kell... mert ő jócsaládból származik és nem akar elrothanni a buta halásznépség között !... Ezt mondta a drágalátás és zokogva könyörgött, hogy legalább csak Velencéig szökjem, ott majd eladóul, a hajót és valahol ahol egyikünket sem ismerik, birtokot vásárolunk a pénzen... és úri módon élhetünk és szerelemben ! Értitek ? Az én hajómat akarta eladni ez a szerelemben utazó műkönnyes kalóz!... Gigia ádáz dühvel rontott most a gyalázkodó asszony elé. A mérgezett szavak őrjöngő tengerré zavarták a lelkét és a szemei izzó fénykarikák eszeveszett, sebes tánckavargását látták ezekben a percekben. A melle zihálva fújtatok, az arcára lángcsóvákat gyullasztott a megriadt hullámokat verő szilaj vér. Nem bírta tovább a gyalázkodó szavak özönét és égő szégyen sütögette, mint izzó vas és kis öklei dacosan szorultak egybe, amikor látta és hallotta, mint kacag fel a szomjasan gyű-lekező uccai csőcselék. A szemeiben villámos fáklyák fényei tükröződtek és vakon, vadul feszült elébe a gúnyolódó asszonynak. Tekintete végigsöpört rajta s ez a vad tekintet maga volt a kihívás, lesujtás, a hadüzenet és a megkövesedett gyűlölet. Némán néztek egymással farkasszemet. — Igaz-e az, amit itt összebeszélsz ? — kiáltott fel a fiatalasszony. — Mert ha nem, akkor jaj neked !... Margherita szemei gúnyt szitáltak rá... — Csak lassan, lassan, leányom — mondta nyugodtan, hideg mosolygással, amely lesújtott, megalázott vérig sértett és levetkőztetett egyszerre. — Nézz a férjedre, az ő arca megmondja neked, igazat mondtam-e ? Gigia odanézett. Rodolfo gyámoltalanul, összeesve meredt maga elé. Remegő térdei már alig bírták el ellomhásodó testét. A szemei rémülettől fénylettek, az arcát viaszos sápadtság futotta be és úgy álldogált ott a saját násznépe közepette, mintha nem is menyegzői sokaság venné őt körül, hanem ujjongó, csúfolódó, kárörvendő csőcselék és a bitófa alá kísérnék őt hahotázva... Gigi a felzokogó fájdalommal, magánkívül sikoltott fel: — Isten... te jó Isten !. . . hát elnézed azt, hogy egy szegény leányt így kifosszanak és ennyire becsapjanak ? !... Erejét veszítve tántorodott hátra. Bizonyosan hátravágódik a fényes mennyasszonyi ruhában, ha Tiri meg nem kapja a derekát. Rodolfo is odaugrott, hogy támogassa, de a sógor durván kiáltott rá : — Eredj !. . . Hozzá ne nyúlj ! Eleget csaltad eddig szegényt, akinek pedig te voltál a mindene, te képmutató ! Rodolfo szenvedve kulcsolta össze a kezeit: Zágráb, ok . 1. Tíz horvát tartomány közgazdasági konferenciára gyűlt össze Zágrábban, köztük Dalmácia, Boszniai egy része és egész Horvátország. A kiküldött tekintélyes képviselők között a parasztpárt vezetői és legtekintélyesebb tagjai, valamint az ellenzéki pártok vezető tagjai szerepelnek. Határozati javaslatot fogadtak el, amelyben kimondják, hogy ezek után kibocsájtandó minden közmunkát Belgrádtól teljesen függgetlenül együttesen adnak ki és együttesen financíroznak, hogy emancipálják magukat Belgrádtól. Ez a határozat az ellenzék első hivatalos és önálló megnyilatkozása a skupstinán kívül, ezért hordereje igen nagy. Belgrád, okt.. (MTI.) A horvát, bosnyák és dalmát parlamenti képviselők gazdasági konferenciáját tegnap fejezték be Zágrábban. Elhatározták, hogy folytatják és kiéprik az együttműködést a területi önkormányzat minden gazdasági kérdésében. A további szervezkedést a zágrábi területi képviseletre bízzák. A belgrádi sajtó a zágrábi gazdasági konferencia határozataiban Zágrábnak azt az akaratát látja, hogy gazdaságilag függetlenetse az állam új területeit Belgrádtól.• Mindent elmondok, ne bolondozz te is. Itt az utcán nem tálalhatok ki semmit... Margherita megmozdult. Kaján vigyorgás húzta el a szépmetszésű száját bíborra gyulladt arcában, vállait könnyedén megrántotta és indulni akart. Tervei itt már sikerültek : az egyenetlenség, a bizalmatlanság, a gyűlölködés, a kiábrándulás magvait itt is elhintette. Terebélyes növénnyé fog az erősödni magától is. Mint aki egy világot győzött le, vidáman, felemelt fejjel akarta itthagyni a csatateret... — No, megyek már, Rodolfo... Addio ! — mondta könnyedén, gondtalanul. Megkönnyebbült és ujjongott a belsejében, hogy a falánkot sikerült elhelyeznie... Gigia ezekre a gúnnyal bélt, gúnnyal élezett szavakra egyszerre megelevenedett. Kiegyenesedett a sógora karjaiból. Eressz, Tiri! — kiáltotta. S aztán, amint a csipogó csöppségeit féltő kotlós, őrjöngve esett neki a szép asszonynak. Megragadta a karját. — Megállj ! Semmi Addio ! — zúdult ki a torkából a hang, mint csipkedő tűzsziporka a futtatógép levegőoszlopa alól.— Te bestia, átlátok a szitán ! Azt hiszed, hogy szét tudsz kergetni minket ! ? Rosszul hiszed !... Hiszen amit itt összehazudoztál, abból egyetlen szó sem igaz ! Jobban ismerem én az uramat, hogy eltűrném a te hazugságaidat az ő terveiről — veled !... Talán a szeretőd volt, talán nem, de az az egy bizonyos, hogy mindig, mindenkor engem, csak engem szeretett, sem téged, sem mást, sem senkit, — csak engem, engem, engem !. .. És csak én lettem a felesége, nem te !. .. Amit tett veled, jól tette. Azt te magad is akartad és most mégis az ártatlan, elcsábított becsületeset akarod játszani előttünk ? ! Rekedten, idegesen kacagott fel Gigia. (Folytatjuk.) . PÉCSI NAPLÓ 1928. október 2. Budapest főpolgármestere a novemberi házbéremelés elhalasztását kérte a népjóléti minisztertől. Budapest, okt. 1. Ripka Ferenc főpolgármester vasárnap arra kérte Vass József népjóléti minisztert, hogy a novemberi házbéremelést halassza el a közönség súlyos terheire való tekintettel. Kérte azt is, hogy a halasztást ne csak február 1-ig tolja el, hanem hosszabb időpontra tolják ki a lakbérek emelését. A népjóléti miniszter végleges választ nem adott, mert az ügyet a Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklete alatt összeülő pénteki minisztertanács fogja tárgyalni. A miniszterelnök Budapesten. Budapest, okt. 1. Bethlen István gróf miniszterelnök ma délután a fővárosba érkezik. A miniszterelnök rövidesen átveszi hivatala vezetését és tárgyalni fog az egyes szakminiszterekkel, hogy a szünet alatt elkészített különböző törvényjavaslatokat a Ház munkaprogrammjába beillessze. Közgazdasági konferencia Zágrábban.