Pécsi Napló, 1928. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1928-11-03 / 258. szám
XXXVII. évfolyam 258. »*»»». Ejjvís'si szám ér» *14- fillér» 1926 november 3. Szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratodat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109. — Kiadóhivatali telefon: 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési órak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 250 pengő, egy negyed évre 7*50 pengő. Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. Nevelés takarékosságra. Aki kereskedő a kereskedés tudományából, mondhatnék művészetéből, csak annyit tud, hogy kereskedni annyi, mint olcsón venni és drágán eladni, az már eljegyezte magát Krida kisasszonnyal. Aki tanítómester a takarékosságra nevelést annyira leegyszerűsíti, hogy a kérdést elintézettnek véli, ha elmondogatja, hogy szükségtelen dolgokra ne adjatok pénzt, hogy rakjátok a filléreket egymás mellé és ha szépen összegyűltek, tegyétek a takarékba, hasonlóképen eljegyzést tartott a teljes sikertelenséggel. Ugyanilyen az eredményük a szokványos „erkölcsképző“ meséknek, csekély leleményességgel kifundált „történet“-eknek a takarékos Jancsiról és a tékozló Palkóról. Ezek a pedagógiai mütyürkék senki emberfián nem változtatnak egy hajszálnyit, nem érnek egy izgalmas kiáltást. Aki tanítómester tehát a takarékosságra nevelésben csak némi sikert is akar biztosítani, a kérdést egész komolyságában fogja fel, átgondolja a probléma minden vonatkozását és ok és célszerű cselekvéssel, nem tovatűnő üres szóval törekszik a sikerre. A takarékosság köre nem olyan szűk, aminőnek első pillanatban látszik. Takarékoskodni lehet és kell : az idővel, a ruházattal, munkaeszközökkel (a gyermeknél a tanulás eszközei) és utolsó soron a pénzzel, hisz a gyermeknek alig van pénze, ellenben ideje, ruhája, munkaeszköze minden tanulónak van. Az „idő“ nem „pénz“. Több annál : élet. S aki az idejét jól használja, azaz beosztással és a munkaidejét koncentrált energiával használja ki, az tovább élt, mert többet produkált. Ne essünk tévedésbe: nem a munkaidő terjedelme, hanem az intenzív, kedvvel és teljes erővel való kihasználása a lényeg. Erre kell neveleni (azaz szoktatni, mert a nevelés , szoktatás) úgy az iskolában, mint a családban a gyermeket. Az idővel való takarékosság összefügg a rendre való szoktatással. A rend megkönnyíti az idő jobb kihasználását, a rendetlenség idő és energiaveszteség. A keresgélés időveszteség és az energiát károsító dolog. A figyelemnek a végzendő munkára koncentrálása még a felnőttnek is nehéz dolog, annál inkább a gyermeknek. Ugyanazért az u. n. „házi feladatok“ csak akkor adhatók, ha az iskola rávezetéssel és lelkiismeretes segítéssel és ellenőrzéssel már rászoktatta a gyermeket a tőle várható koncentrációra. A ruhával sok pazarlás történik már a gyermekkorban. Nem a lukszusra gondolunk. Ez, ha van, csak kivételesen van. S ha van, nem írható a gyermek rovására. Ellenben a gyermek hibája, ha ruháját meg nem becsüli, tépi, piszkítja, nem gondozza. E tekintetben pazarló lehet a szegény gyermek is, aminthogy igen sok esetben az is. Minden iskolában fogasok vannak (ha nincsenek, legyenek !) a gyermekek ruháinak elhelyezésére. Minden gyermeknek különkülön számozott fogasa, amelyen ruháit az osztálybalépés előtt rendben elhelyezni köteles. Az odadobott ruhadarab leesik, az utána jövők rátaposnak. Ha mindenki tudja, hol az ő ruhája, könnyebben, gyorsabban történik távozáskor az öltözködés. Az osztálybeli nagyobb, fejlettebb tanulók segítenek fejletlenebb s még ügyetlenebb társaiknak az öltözködésben. A „Graf Zeppelin“ csütörtökön hajnalban megérkezett Friedrichshafenbe. Friedrichshafen, nov. 1. A Graf Zeppelin csütörtök reggel 7 óra 10 perckor kikötött a friedrichshafeni repülőtéren. Az óriási léghajó szerdán este hét óra huszonöt perckor a Lire torkolatánál érte el az európai kontinenst és hét óra 43-kor Nantes fölött elhaladva a Loire völgyében folytatta útját. Kilenc óra 20-kor Tours felett haladt a Zeppelin, 11 órakor elérte Orleanst, amely 100 kilométerre van Páristól keletre. Eckener először azt tervezte, hogy Páris felett is elrepül, de a nagy kerülő miatt lemondott tervéről s továbbrepült kelet-délkeleti irányban. A léghajó csütörtökön hajnali két órakor hagyta el a francia területet Belfort és Basel között. Eckener ezután minimálisra csökkentette a léghajó sebességét, mert csak reggel akart Friedrichshafenbe érni. Hajnali öt órakor ért a gép a repülőtér fölé, Eckener azonban nem szállt le, hanem tovább repült a Bodeni-tó irányában, majd hat órakorvisszatért ,de még ekkor sem volt elég világos és újból elrepült a léghajó. Körülbelül háromnegyed óra múlva tért vissza és ekkor Eckener kiadta a parancsot, a leszállásra. Hét óra négy perckor kezdték a léghajó lerögzítését és hét óra után tíz perccel a Graf Zeppelin földet ért. A repülőtéren óriási tömeg várta egész éjszaka a Graf Zeppelint és Németországban millió és millió ember hallgatta rádión a jelentéseket. Az egész ország örömmámorral fogadta a hírt, hogy a Zeppelin útja sikerült, Friedrichshafenben pedig a tömeg a Zeppelin potyautasát, Clarence Terhunet ünnepelte annyira, hogy el kellett bujtatni, nehogy még agyonnyomják. A Graf Zeppelin hetven óra alatt tette meg a hatezerötszáz kilométeres utat s bár állandóan viharokkal kellett megküzdenie, a gép ezúttal nem szenvedett sérülést. Mindamellett Eckener kijelentette, hogy a jövőben a léghajók számára sokkal erősebb motort kell készíteni, mert a jelenlegi motor nem tudott megbirkózni a nyolcvan kilométeres sebességgel haladó ellenszéllel. Páris, okt. 31. A Havas irodának jelentik Toursból : Ma este 8 óra 20 perckor a Graf Zeppelin léghajó nagy ívben körülrepülte a várost. A léghajó alig 200 méter magasságban tartózkodott, úgy hogy a lakosság jól hallhatta a motorok berregését és láthatta a kivilágított gondolákat. Friedrichshofen, nov. 1. (Wolff.) A Graf, Zeppelin 71 órai út után 7 óra 8 perckor simán leszállt. A tömeg áttörte a rendőrkordont, a zene felharsain, az emberek szüntelenül kiáltották : Hurráh ! és a Deutschland dalt énekelték. Washington, okt. 31. (Wolff.) A Graf Zeppelin 49745 levelet és 51938 levelezőlapot szállított. Friedrichshafen, nov. 1. Dr. Eckener a léghajó elhagyása után beszélgetett a Wolff-iroda külön tudósítójával, akinek ezeket mondotta : — Utunk utolsó része sűrű ködön át vezetett, úgy hogy a hajózás nem volt valami könnyű, ennélfogva egész éjszaka le sem hunytuk a szemünket. A sürü köddel magyarázható, hogy a szárazföldről többször kértünk helyzetjelentést. Ennek az óceáni útnak eredményeként megállapíthatjuk, hogy rendes óceáni forgalom lehetőségéről bizonyságot adtunk. Az Amerikába való átkelésnél mutatkozó akadályok természetesen súlyos helyzetbe hozták a vezetőket, de éppen az a körülmény, hogy idegen segítség nélkül folytathattuk utunkat és repülés közben végre tudtunk hajtani komoly javításokat, nyújtotta legfőbb biztosítékot a hajó biztonsága mellett. Az egész után semmiféle zavar sem volt a gépekkel. Berlin, nov. 1. (Wolff.) A Graf Zeppelin utasai elragadtatással beszélnek úti benyomásaikról. Az egyetlen női utas kijelentette,hogy utazását éppenséggel nem tekinti hőstettnek, mert minden elképzelhető kényelme megvolt. (MTI.) Berlin, okt. 31. C Wolff.) Clarence Terhune, a Graf Zeppelin ingyen utasa már több szerződtetési ajánlatot kapott, így többek között az egyik aacheni árucégtől és a hamburgi Hagenbeck Károly cégtől. Berlin, nov. 1. (Wolff.) Graf Zeppelin megérkezésekor nagy ujjongással üdvözölték a léghajó ingyenutasát, Terhunet az amerikai konzul és a rendőrfőnök elé vezették, akik kivallatták. A fiatalember a Wolff-iroda külön tudósítójának elmondotta,hogy a léghajón kapott enni-inni, de alaposan befogták munkára.Már két órával az elindulás után előmászott búvóhelyéről. Eckener dr. csak mosolygott, amikor eléje vezették. Aludni ott feküdt le, ahol éppen hely volt. Megérkezése után az újságírók és fényképészek mind őt keresték. Nem akar hosszabb ideig Németországban maradt és azt reméli, hogy hamarosan visszatérhet Amerikába. Az óraközi szünetekben a tanító a gyermekek között van, hogy a testmozgás (akár társasjáték, akár szabad mozgás) ruhát tépő hancúrozássá ne fajuljon. A ruházat körében folyó takarékossági nevelés (szoktatás) a fentebb elmondottakkal még nincs befejezve. Közvetlenül a tanítás megkezdése előtt tisztasági szemle történik. A piszkos, rendetlen, vagy szakított ruházatú tanuló a többiek távozása után ott marad (a nyilvános megszégyenítés kárának elkerülése miatt) ; a tanító megállapítja (jóindulatú és gyöngéd kikérdezéssel) a hiány okát s megszüntetésére a szükségeseket megteszi. Nem büntetéssel, hanem segítéssel. Ha a szülői házban a hiba, érintkezést keres (haladéktalanul !) a szülői házzal, ha a szülői házban olyan nehézségek vannak, amelyek szinte legyőzhetetlenek, segít maga. A nagyobb, kézimunkázó leánykák megfoltozzák kis rongyos társuk ruhácskáját, felvarrják a hiányzó gombot stb. Míg ez a munka tart, az iskola tartalékruhájába öltözködnek a megsegítettek. Ilyen tartalék-ruhatár létesítése városokban alig okoz nehézséget. A takarékosságra nevelésnek még tágabb a tere s még nagyobb a szüksége a „taneszközök“ kímélésében, gondozásában. Évenként igen nagy pénzérték vész kárba a könyvek, irkák stb. széttépése, „elviselése“ s elkallódása által. Ez a veszteség igen súlyosan érinti elsősorban a többségben levő szegény gyermekek szüleit, akikre különben az iskoláztatási költségnek még a minimuma is sok. Szoktatni kell a gyermeket munkaeszközeinek megbecsülésére, épségben, tisztán és rendbentartására. Nem könnyű dolog, de igen hálás feladat. Az I. elemi osztályos gyermekek eszközei az iskolában tartandók s csak akkor lesznek Lapunk mai száma 10 oldal.