Pécsi Napló, 1929. szeptember (38. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
1929. szeptember 1. PARKMOZI Vasárnap, szept. 1. Utoljára ! Adolph Zukor «»Jesse Ltasky bemutatják Budapesttel erdőben a RoyalApollo évadnyitó műsorából:A szerelem! rabszolgája! Jafred Savoir világhírű színművének filmváltozata. Főszerepben: RAYMOND GRIFFITH Ezt megelőzi: Nevadai orgyilkos Bűnügyi filmregény. Főszereplők: GARY COOPER ss THELMA TOOO. ÜiOÜUÜiUÜ ■ 3) *28 GS 9 órakor. Az első előadás kivételével, valamennyi teljes zenekarral. Az esti előadások kedvező időben a kertben. A terem jéggel van hűtve ! APOLLO PARKMOZI Vasárnap, szeptember hó 1. Hétfő, szeptember hó 2. Nagyszabású kettős műsor! ARTISTICA FILM! BUDAPESTET MEGELŐZVE! A HÁREM FOGLYA Izgalmas filmregény a Sahara homoksivatagján. Főszerepben: BETTY COMPSON és ALLШ FOREST. I Biztosítás házasságtörés ellen Egy nehéz üzlet 7 könnyed felvonásban. — Főszerepben: VERA REYNOLDS és HARRISON FORD. PARKMOZIBAN és 9 órakor. APOLLÓBAN :-ШШЪ: vasárnap:3 é i|25* és 9 órakor. — hétfőn: 6, V Az első előadás kivételével, valamennyi teljes zenekar kíséretei. Kedvező időben az esti előadások a kertben. A terem jéggel van hűtve. APOLLO: Hétfő, szeptember hó 2. SZÜNET! PÉCSI NAPLÓ „Magánügyek“ a sajtóban. Írta: dr. Szabó László egyetemi magántanár. A jó hazafi kézzel-lábbal (és méltán) tiltakoznék az ellen, ha egy garázda nagy betörő vagy rabló katona bűncselekményének alkalmából valaki csak kritizálni is merné a hadsereget. Azonban ugyanaz a jó hazafi akkor, amikor a sajtónak egyik embere követ el valami vétséget, egy pillanatig sem habozik nem a tett elkövetőjét, hanem általában a sajtót gyalázni. Az igazságosság és méltányosságnak arról a hiányáról, melylyel az újság munkájáról ítéletet mondanak a törvényhozás tagjaitól kezdve a leleplezett bűntettesekig, — joggal panaszkodnak a magyar újságírók. Azonban azt, hogy az újságírónak erkölcsi kötelmei hol kezdődnek és hol végződnek, csak elfogulatlan emberekkel lehet tárgyalni, — olyanokkal, akiknek ítéletét nem hamisítja meg egy oly sérelem, mely őket valaha a sajtó részéről joggal, vagy jogtalanul érte. A legtöbbször azért támadják az ujsá- jgot, mert „egy magánügyet piszkált.” . Előre kell bocsájtani, hogy amikor egy ujjságot egy „magánügy’ tárgyalása miatt szidalmaznak, száz eset közül kilencvenkilenc , esetben az újság olvasóinak óriási többsége helyesli annak a „magánügynek” a tárgyalását, s azoknál, akik fel vannak háborodva az újságközleményen, az érdekeltség valamely neme vagy foka biztosan kimutatható. A nagy közvéleménynek egy kisebb csoport véleményétől való eltérése azonban nem azt jelenti, hogy „az újságban tárgyal- ható minden oly ügy, mely a közönség nagy részét érdekli.” Ez erkölcsi kérdés, az erkölcsi kérdéseket pedig nem a „többség” dönti el, hanem az igazság és méltányosság. Mindenek előtt azt kell tisztázni, hogy mi az a „magánügy?” Azok, akik valamely fájdalmas emlék hatásai alatt ellenségei a sajtónak, nem hajlandók ennek a kérdésnek objektív tárgyalására. Minden vállalkozó, aki egy közszállítási pályázatnál szabálytalanságot követ el vagy meg nem engedett, támogatást vesz igénybe a többi pályázónak vagy a köznek veszélyére, s megdöbben azon, hogy ezt az ügyet a „korrupt” sajtó nem tekinti diszkrét magánügynek. Ha valaki megveri a cselédjét, a cseléd elmegy panaszra s az újság közli az esetet, a sajtó megint „magán-ügyet” piszkált. Az érdekelt család eszmevilágában az öngyilkosság természetesen „magánügy.” Ellenben mindenki csodálkozik rajta, ha a családjában előfordult halálozás hírét az újság nem akarja ingyen közölni, holott az az elhalálozás a család meggyőződése szerint nem egyszerű magánügy, hanem nagyon is közérdekű ügy. Nagyon nehéz tehát a magán-ügy és a közérdekű ügy között oly határvonalat találni, mely nemcsak az igazság és méltányosság követelményének felel meg, hanem a sajtóval szemben gyakran elfogult közönséget is kielégíti. Abban mindenki egyetérthet, hogy az embereknek általában a megtörtént vagy készülő eseményekről való értesítése közhasznú és közérdekű dolog. Nem vitatható igazság, hogy minden oly ügy, melyben a közjövedelem valamely részéről rendelkeznek, vagy amelyben a közhatalomnak valamely részét igénybe veszik, közérdekű dolog. Ahol a közpénzből csak egy fillért is elköltenek és ahol a közhatalomnak képviselője hivatalosan intézkedik, ott általában a sajtónak joga van, és sok esetben kötelessége is véleményét nyilvánítani. Ennek a jognak két természetes korlátja van, nevezetesen. a köznek érdeke, és ezen belül 2. a közerkölcsiségnek érdeke. Az állam minden szervének, (közéjük számítva az autonóm szerveket is,) joga és kötelessége bizonyos ügyeket „hivatalos titok” gyanánt kezelni. A büntető törvénykönyv nem mondja meg, hogy hol kezdődik és hol végződik a „hivatalos titok,” — ennek megállapítása a közhatalom kezelőinek diskrecionális joga. E téren a sajtó ellen erkölcsi szempontból nincs panasz, mert minden vétségből azonnal bűnügyet csinálnak. A közhatalom kezelőit azonban súlyos erkölcsi kötelezettség terheli a tekintetben, hogy a hivatali titoktartás védőpalástját ne borítsák rá oly ügyekre, melyek a köz érdekében nem lennének elvonhatók a sajtó kritikája elől. E téren rekriminálni valója a sajtónak van, melynek nem egyszer volt alkalma tapasztalni, hogy a hivatali titoktartás ürügyével közérdekű ügyeket a nyilvános megvitatás elől elvontak. Megtörténik, hogy valamely közérdekű ügynek a nyilvánosság előtt való tárgyalása meg nem tiltható és meg nem akadályozható, azonban vagy egy adott időpontban, vagy pedig általában éppen a közérdek szempontjából nem kívánatos. A tárgyalás mellőzésére irányuló felhívásnak, ha, az értelmesen meg van okolva és afelhívás illetékes forrásból ered, engedelmeskedni erkölcsi kötelesség. E tekintetben a tisztességes sajtóval senkinek sem volt s a jövőben sem lesz semmi nehézsége. Az újságíró a közérdek védelmében a közre ártalmas egyént erkölcsileg megsemmisítheti, ha a közérdek követeli, azonban a 3. oldal. Siebenfreud Nándor Tel. 554. gépészmérnök Tel. 554. Pécs, Szigeti országút 40. Központi fűtés (8 kg szén szoba/nap) víz-, gáz-, csatornázás- ás fagymentes , lesett berendezések.