Pécsi Napló, 1938. augusztus (47. évfolyam, 172-194. szám)

1938-08-02 / 172. szám

2. oldal Porez-, tropikál-, mosó- és kammgarnöltönyök legújabb férfi-, fiú- és IpofAlpc­hhan gyermekruhakülönlegességek I v.UI ü üflil Nagy szövetválaszték! Schwarcz Zsigmond és Fia készen és mérték szerint nak nem áll érdekében a helyzet további kiéle-­­­ződése, mert hiszen visszaszerezte azt a terü­­­letet, amelyet szovjetorosz csapatok jogosulat­lanul megszállottak. Az ideérkezett újabb jelentések szerint szovjetorosz részről máris kísérletet tettek arra, hogy megtorolják a vasárnapi csata­­vesztést és szovjetorosz tüzérség ágyúzta Kojo és Jusan koreai városkákat. A vasárnapi csatározások japán vesztesé­geiről még nem adtak ki jelentést. Japán kormánykörökben nem győzik han­goztatni, hogy a vasárnapi ütközetet szov­jetorosz részről provokálták ki s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a japán­mandzsu csapatok tizenegy tankot is zsák­mányoltak. Hitel a Takarékosság könyvecskére Pécs, Ferenciek utca 6. Telefon: 17­ 65 PÉCSI NAPLÓ 1938 augusztus 2. Határvillongás vagy háború? Párizs, aug 1. A távolkeleti helyzet újabb­­ kiéleződése súlyos aggodalommal tölti el a francia saj­tót. A lapok attól tartanak, hogy a szovjet­­orosz-mandzsu határon lefolyt japán— szovjetorosz ütközetnek súlyos következ­ményei lesznek. A párizsi lapok felvetik a kérdést, hogy a Csangkufeng dombvidékén lejátszódott csatá­rozások határvillongást vagy pedig már hábo­rút jelentenek-e? A lapok politikai beállítottságuk szerint hárítják a felelősséget a véres összeütközésért Szovjetoroszországra, vagy Japánra. A szocia­lista lapoktól a szélsőjobboldali lapokig a francia sajtó a két félnek mérsékletet tanácsol, mert egy újabb távolkeleti há­ború kitörése végzetes következményeket vonna maga után. A jobboldali lapok hangoztatják, hogy abban az esetben, ha igaznak bizonyulnak azok a ja­pán részről terjesztett hírek, hogy szovjetorosz részről vasárnap két koreai falut bombáztak, úgy ez az eljárás veszélyes játék a tűzzel. Tokió, aug. 1. Itagaki hadügyminiszter hosszabb megbeszélést folytatott Kon­gve herceg miniszterelnökkel, Ugaki külügymi­niszterrel, a hadügyminisztérium és a nagy­vezérkar tisztjeivel, majd kihallgatáson jelent meg a császárnál. A hadügyminiszter a császárnak jelentést tett a Sangkufengi eseményekről. —--------------------------------­­—— Bulgáriát teljesen felszabadították a békeszerződések kötelezettségei alól Hatályon kívül helyezik a felfegyverzés korlátozására vonatkozó intézkedéseket - „Bulgária m­ától kezdve újból teljesen független“ Prága, aug. 1. Runciman lord, az angol békemegbízott háromtagú kíséretével kedden délután érkezik külön repülőgépen Londonból Prágába. Hogy a kormányoktól és pártoktól való függetlenségét kidomborítsa, A ,,PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE „Jel­mi táncol” ÍRTA: S A R K A DY VILMA (2) — Szervusz Laci! — csókolta meg Mimi a gyereket. — Szervusz! — mondta az sötéten és bezárta az ajtót. Mimi levetette a kabátját. — Na, mi az? Már megint veszeked­tetek? — Fenét! — rándította meg a gyerek a vállát és erős, bütykös kis kezével bele­túrt a hajába. Abban­­a pillanatban kinyil­­lott a másik ajtó, egy nyolcéves kislány iramodott ki a szobából. Vékony karjával ráfonódott a lányra. — Szervusz Mimikém! Szervusz! — simította annak az arcához hízelkedve a képét. Most, hogy egymásra ért a két fej, az embernek nevethetnékje támadt, hogy: Is­tenem, milyen egyforma ez a kettő. A kis­lány nyolc esztendős miniatűrje Miminek. Épp olyan szikrázóan vörös a haja, éppen olyan fitos az orra, a szeme is zöld és az orra körül a kis szeplők épp olyan móká­san tarkálnak. Laci kicsit távolabb állt és látható megvetéssel szemlélte az érzelmes jelene­tet. Megvetően odaszólt a húgának: nem fogadta el az angol követségen szá­mára kijelölt lakást és a Hradzsin pazar vendégszobáit sem veszi igénybe — ahol a cseh kormány előkelő vendég— Már megint hízelegsz?! Már me­gint? Te, macska! — Mi közöd hozzá?! — csattant visz­­sza mérgesen annak a hangja. — Csönd legyen gyerekek! — szólt rájuk Mimi és belépett a szobába. Azok utánamentek. Csaknem egyszerre harsant fel árulkodva a hangjuk. — Igen a Laci... — Igen a Zsuzsi! Olyan utálatos! — Csönd legyen, ha mondom! A két gyerek elhallgatott, csak a sze­mük vádaskodott tovább ... Mimi rátette a kezét a fejükre, meg­simította a puha vörös és a drótkefeként ágaskodó erősszálú, barna fürtöket... Ne­vetés bujkált a szemében, mert arra gon­dolt, hogy ez a két gyerek neki tulajdon­képpen az öröksége... Igen... Mikor meg­halt az apja, meg az anyja, őrá maradt a két kis testvér. Ő nevelte tovább őket. — Nahát! — gondolta magában. — Ilyen örökség! Nevelni kell őket... Más ember házat örököl, vagy valami tárgyat... Ö pedig ezt a két gyereket, élő mozgó örök­séget, akik mindig nőnek és ha el is veri őket, mégis megmaradnak... — Mosoly­gott ... — Na, — mondta — mi újság? — Nincs semmi — nézett rá fontos­kodva a fiú. — Mesélj valamit, Mimi — csimpasz­kodott a nyakába a kislány —, mesélj a színházról. — Ugye fogsz nekünk táncolni vacso­ra után? — kérlelte Lad­­­get szoktak megszállni —, hanem egy prágai szállodában fog lakni. A Hotel Ab­ronban re­zerváltak a világtörténelmi feladattal megbízott lordnak és kíséretének tízszobás lakosztályt. Miután a cseh kormány teljes egészében elké­szítette a nemzetiségi problémák megoldására vonatkozó három törvényjavaslatát (közigaz­gatási reform, nyelvreform és nemzetiségi kó­dex), ezeket H­o­d­z­s a miniszterelnök, ki el­sőnek üdvözli Runciman­t, adja át neki. A törvényjavaslatok áttanumányozása után informatív megbeszéléseket fog foly­tatni a kormánnyal, valamint a szudéta­­németek magyarok, szlovákok és russzinok vezetőivel és ezen beszélgetések után, valószínűleg a hét végén megkezdődnek a formális tárgyalások. Arra az esetre, ha a tárgyaló felek semmikép­pen sem tudnak közös plattformban megálla­podni, Runciman egy külön béketervet fog aján­lani, amelyet állítólag maga dolgozott ki és Chamberlain beleegyezését bírja erre vo­natkozólag. Hír szerint az angol megbízott tervbe vette, hogy a tárgyalások közbeni esetleges szünetek­ben beutazza a nemzetiségi vidékeket, a szu­­détarészeket és Szlovenszkót, hogy a hely­színen is tanulmányozza a nemzetiségi viszonyokat. Runciman Prágába való tartózkodása alatt a cseh főváros a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül. Az összes nagy európai lapok külön tudósítókat küldtek ide erre az al­kalomra, úgy hogy a már itt időző nemzetközi újságírókat beleszámítva, mintegy 150 főnyi külföldi riportergárda fogja az eseményeket széttáviratozni a világba. A nevezetesebb nemzetközi politikai újságírók közül jövő héten érkeznek: Jules Sauer­­wein, Knickerbocker, J. Packard, Do­­rotthy Thompson, stb. A cseh nacionalista sajtó a kötelező udva­riasságon kívül, amellyel az angol megbízottat üdvözli, nem csinál titkot abból, hogy az angol közvetítés dacára sem hajlandó több engedménybe belemenni, mint ameny­­nyit az ország tekintélye elbír, a jobboldali lapok viszont Runciman akcióját, mint a kérdés békés megoldásának utolsó esé­lyét könyvelik el. A cseh lapoknak, különösen a prágai kül­— jól van, jól — mondta Mimi és egy fazékban vizet tett fel a gázkályhára. Míg a víz forrni kezdett, maga mellé vonta a ki­csiket a horpadt testű pamlagra és mesélt nekik. Közben azon gondolkozott, hogyan mondja meg a gyerekeknek, hogy neki föl­mondták a színházban? Mert meg kell mondani... Beszűrte a teát... Szürcsöltek ... Zsuzsinak a teagőztől piros lett az orra. . . Mimi letette a csészéjét és azt mondta: — Gyerekek, baj van. Azok abbahagyták a teázást. Furcsa, nagy csönd lett a kis szobában... Most egy fémes koppanás hallatszott, Laci bele­ejtette a kanalát a csészéjébe. Ijedt kérdés ült a szemében. Bütykös, kemény kis keze megremegett előtte az asztalon. — Baj van — gondolta. — Mimi ezt még soha nem mondta nekik. Mimi estén­ként hazajött, megteázott velük, táncolt nekik és mulatságos dolgokat mesélt, amin ő, Laci és a húga, Zsuzsi olyan jókat ne­vettek. Igen... és most azt mondja Mimi, hogy baj van... olyan komolyan néz, Laci meg akarta már kérdezni, hogy mi baj van?... — De Mimi már mondta is: — Nincs állásom... Zsuzsi eltátotta a száját. Mindig így tett, ha valamit nem értett és ha nem is ér­dekelte túlságosan az ügy ... Lacinak arcán öreges vonás jelent meg. Szigorúan nézett maga elé, úgy mondta: — Ezzel azt akarod mondani, hogy többet nem kell bemenned a színházba?... — Igen. (Folyt köv.)

Next