Pécsi Napló, 1939. július (48. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

2. oldal. PÉCSI NAPLÓ Ismét előtérben a danzigi probléma London, június 30. Az angol sajtót erősen foglalkoztatja a danzigi probléma, tekintettel arra, hogy a lapok danzigi és varsói tudósítói különböző ellenőrizhetetlen hírt közölnek, amely szerint német részről állítólag bizonyos intézke­déseket hajtottak végre. A Daily Express és a News Chronicle vezet­nek e hírek terjesztésében. A Times varsói tudósítója szerint lengyel katonai körökben az a vélemény alakult ki, hogy nem kell hadászati jelentőséget tulajdoní­tani német katonai csapatok danzigi útjának, mert legfeljebb csak nyugtalanításról van szó. Páris, június 30. A francia sajtó riasztó híreket közöl a danzigi helyzettel kapcsolatban. A jelentések a francia közvéleményt szemmel­­láthatóan izgalomba hozták. A lapok már fel­írásaikban is olyan hangot ütnek meg, amelyek alalkalmasak az izgalom fokozására. A Petit Parisien és az Excelsior különböző varsói jelentéseket közöl, amelyek szerint Dan­­zigban és a szabadvároson kívül különböző intézkedések történtek volna, amelyek arra mu­tatnának, hogy küszöbön áll Danzignak Németországhoz való csatolása. A félhivatalos Petit Parisien többek között azt írja, hogy abban az esetben, ha ez bekövet­kezne, úgy lengyel részről feltétlenül intézkedéseket hajtanának végre a lengyel érdekek védel­mére. Német—lengyel összetűzés ebben az esetben elkerülhetetlen lenne és Lengyelország szövet­ségeseihez fordulna, amelyek önműködő se­gélynyújtásra kötelezettek. Páris, június 30. A danzigi helyzettel kap­csolatban terjesztett híresztelések okozta izga­lom csütörtökön az esti órákban elült, amikor ismertté vált a Quai d'Orsay közleménye, amely szerint a francia külügyi hivatal nem tart közvetle­nül küszöbönálló fejleményektől. Általában megállapítható, hogy a francia közvélemény egyre fokozódó idegességével szemben a Quai d‘Orsay lényegesen nyugodtab­­ban ítéli meg a helyzetet és igyekszik a köz­véleményt megnyugtatni. A polgármester jelenlétében avatták fel a gyermekjátszóteret Pécs, június 30. Csütörtökön délelőtt folyt­­ le rendkívül meleg és bensőséges külsőségek k­özött a szigetivárosi új gyermekjátszótér fel­avatása. A Ferences rend és a szigeti külvárosi egyházközség meleg szíve sugallatára és Pécs város közönsége áldozatkészsége révén meg­valósított gyermekjátszótérnek a város által történt átvétele alkalmával mintegy 1100 gyer­mek gyülekezett a barátok templomának ud­varán, fél 10 órakor szentmisét hallgattak, majd kettős sorokban átvonultak a szigeti­városi régi temető helyén épült játszótérre. A gyermekeket a játszótéren nagyszámú kö­zönség várta, a szülőkön és­­rokonokon kívül jelen voltak az ünnepségen mindazok, akik Pé­csett barátai a gyermekeknek, élükön a város melegszívű polgármesterével, M­a­k­a­y István­nal. A városi mérnöki hivatalt viszont D­u- l­á­n­s­z­k­y Jenő és Dulánszky Nándor fő-­­­mérnökök képviselték. Az ünnepség 11 órakor vette kezdetét P. Forintos Lőrinc helyettes plébános beszé­dével, aki a szigeti külvárosi egyházközség ne­vében köszönte meg a városnak, hogy a játszó­tér megépítését lehetővé tette. Megemlítette, hogy az egyházi zsolozsmákban is szerepel egy himnusz, amelyben az aprószentek játszadozá­sáról történik megemlékezés. A gyermekek azonban már itt a földön is játszadozni akar­nak, ezért kezdeményezte a Ferences rend a játszótér megépítését. A Rend nevében is kö­szöni ennélfogva a város áldozatkészségét. A játszótér tulajdonképpeni tulajdonosai, a kis­gyermekek köszönetét a Z­s­i­k­ó Gyula által írt hangulatos kis köszöntőben Csé­­falvai Tibor, a Fiume-utcai iskola növen­déke tolmácsolta, majd két magyarruhás kis­lány csokrot nyújtott át Makay István pol­­l­gármesternek és P. Forintos Lőrinc helyet­tes plébánosnak. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Egy nap­­ az egész élet ÍRTA: FATH IMRE. (26) Ezért van itt, a mi városunkban, tulajdon­képpen már este el akart utazni, de aztán meggondolta, éjjel csak lassan döcögő sze­mélyvonat van, kora hajnalban érkezne meg, inkább marad, annál is inkább, mert közben megismerkedett velem, ennyit csak igazán megengedhet magának, hogy az éj­szakát itt töltse, az se lehetetlen, hogy holnap nem a reggeli, hanem a délutáni gyorssal utazik s ha ittmaradna délelőtt, volnék-e olyan kedves és megengedném-e, hogy ellátogasson hozzánk és bemutatkoz­zon az anyámnak. Nagyon kedves, mond­tam, bizonyára ő is örülni fog, ha megis­merheti a híres export-importőrt. Nem vette észre, hogy ebben a mondatban gúny is volt. Vági úr komolyan vette, tetszett neki, a szája szélén az a szerény mosoly játszott, amelyet én mindig a legszerény­telenebbnek tartok. A kapunál, búcsúzás­­kor, még egyszer elmondta: nem lehetetlen, hogy marad, persze, én ezek után már egé­szen biztosan tudtam, hogy lehetséges, öt perccel később ott voltak a lányok. Nem lehet ilyen rejtéllyel lefeküdni. Új férfi a láthatáron, ismeretlen, nagyvárosias külsejű, akkor még ritkán látott fekete­keretes pápaszem,­­ csak valami nagyon előkelő és nagyon gazdag ember lehet, ta­lán külföldi, angol, vagy francia, de leg­alábbis német. Kétségtelenül némi csalódás érte őket, mikor megtudták, hogy csak bel­földi fiatalember, de a Vági névnek volt varázsa; úgy látszik, barátnőim jobban szá­­montartották a jobb családok nevét, mint én. Mikor megtudták, hogy ittmarad s más­nap bemutatkozó látogatást akar tenni, alig tudták elrejteni irigységüket. Az egyik megcsókolt s azt mondta: — Gratulálok, Lilikém! — Mihez? — Ne hallod? Annyi, mintha meny­asszony lennél. — Ugyan, ne beszélj csacsiságot! Én? Ezzel? Anyám közbeszólt. — Miért? Boldog lennék, ha ... — Anyukám! — mondtam szemre­hányó kéréssel s anyám csakugyan elhall­gatott. De a lányok folytatták a kérdezőskö­­dést. Hogy ismerkedtem meg vele, véletle­nül találkoztunk a korzón, vagy Czenczék­­nél beszéltük meg, miről beszél, használ-e kölnivizet és milyent és végül: miért tisz­títja annyiszor a szemüvegét? A lányok sokkal alaposabban vették vizsgálat alá, mint én. A ruhája színét, nyakkendője min­táját és félcipőjének szokatlanul vastag talpát is észrevették. Holmija nagyon fi­nom. Gazdag ember, ezt egyébként is tud­ták, de hogy költ is, az erősen a javára író­dott. A lányoknál általános sikert aratott Vági Miklós úr, s bevallom, akkor este enyhe, de szembetűnő fonákságai már ne­kem sem tűntek fel annyira. Másnap délben az előírásos időben csakugyan megjelent Miklós. Bocsánatot kért anyámtól az alkalmatlankodásért s azért is, hogy ebben a nem illő, egyszerű szürke ruhában jelenik meg, de álmában sem gondolt erre a rendkívüli szerencsére, hogy alkalma lesz nagyságos asszonyom­mal és nagyon kedves lányával megismer­kedhetni és tiszteletét tenni. Anyám elra­­gadónak találta. Komoly úrifiú és még hozzá reális. Tea, kávé, cukor, gyufa, szerecsendió és szardínia nagyban — ez reális! Hát még ha az üzlet olyan jól megy, mint a híres Vági Gáspár és Fiai cég! Iste­nem, milyen régi, bedolgozott, jóhírű bolt ez! Hogyne! Még a dédapja alapította, ta­valy volt százéves a cég, a Vági Gáspár fiai sem élnek már, az ő apja az egyik unoka volt, bizony lassan elfogyunk, már az ő édesapja is eltávozott szegény, most rajta van az egész nagy üzlet, az nagyon szép, vélte édesanyám. Vági Miklós tizenöt percig időzött nálunk, aztán búcsú­zott. Anyám végtelenül szeretetreméltó volt. — Remélem, máskor is ellátogat hoz­zánk. — Boldogan, nagyságos asszonyom, boldogan. (Folytatása következik.) 1939. július 1. Ezt követően P. Á­r­v­a v­á­r­i Angelus hit­oktató mutatott reá a játszótér megvalósításá­nak jelentőségére, ismételen megköszönve a város jóságát, magas szárnyalású szavakban il­lusztrálta a játéknak a gyermeki lélek fejlődé­sére kifejtett hatását. A játszással Jézushoz hozzuk közelebb a gyermeket, aki maga is oly­annyira szerette a kisdedeket. Makay István válaszolt ezután az elhang­zottakra. Beszédében, amelynek minden szavát átfűtötte a gyermek iránti szeretet, kijelentette, hogy a játszótér építésében benne van saját ma­gáé mellett a mérnöki hivatal és az egyházköz­ség szíve. Fogjanak össze ezután is, hogy közös munkával boldoggá tehessék a gyermekeket. Az ünnepség ezután a Himnusz hangjaival ért véget. Baranya vármegye megfelebbezte a pécsi városszabályozási tervet Pécs, június 30. Pécs város törvényható­sága hétéves huzavona után folyó évi június hó 10-én tartott közgyűlése alkalmából fogadta el a városszabályozási tervet és állapította meg egyúttal a városias övezet területének ha­tárait. A törvényhatósági bizottság határoza­tát — miként értesülünk — a megye közön­ségének képviseletében a törvényes határidőn belül Horvát István, Baranya vármegye alispánja megfelebbezte. Az alispán felebbezésében arra kéri a bel­ügyminisztert, hogy a városrendezési tervnek a vármegyeházát érintő részét változtassa meg. Nevezetesen: a vármegyeházához vezető lépcső jobb- és baloldalán lévő telkeket a város sajátítsa ki és köztérré képeztesse ki. Ameny­­nyiben ez nem volna lehetséges, úgy a lépcső­sor felső végződésénél lévő telkeken alakítson a város közteret, avagy végső megoldásként ezen telkekre mondja ki a beépítési tilalmat. A város polgármestere a felebbezést erre vonatkozó javaslatával együtt felterjesztette a döntésre illetékes iparügyi miniszterhez Egyéb felebbezés a városrendészeti terv ellen nem érkezett be. 246.000 ANGOL ÚJONCOT HÍVTAK BE London, június 30. Ma küldik szét a leg­utóbb besorozott 245.858 húszéves újoncnak a behívókat, amelyek szerint július 15-től kezdő­dően hathónapi katonai szolgálatra kell bevo­­nulniuk.

Next