Pécsi Napló, 1941. július (50. évfolyam, 147-172. szám)

1941-07-12 / 157. szám

­ oldal. Köszvényes fájdalmaknál rheumatikus bántalmaknál, idegfájdalmak­nál, fejfájásnál, ízületi- és tagfájdalmaknál, valamint meghűléses betegségeknél, gyor­san és biztosan hat a Togal. Orvosok ez­rei ajánlják a Togal-t tehát ön is bizalom­mal vásárolhatja. Tegyen még ma egy kí­sérletet. Kérje kifejezetten a kiváló hatású iTogal-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban P 1.60. яява^ш_______________ J­iagyer hősök az orosz hadszíntéren 1915 július 12. Zsoldos János volt székesfehérvári 17. népfelkelő gyalogezredbeli tizedes, mikor szakaszparancsnoka július 12-én súlyosan megsebesült, átvette a parancsnokságot és törhetetlen erős akarattal megakadályozta azt, hogy a szakaszparancsnok sebesülésé­nek láttára a népfelkelők között a csügge­­dés fejét felüsse. Kiváló magatartásával társait további kitartásra serkentette. De nemcsak 12-én, hanem 15-én is, mikor a szakaszát felváltó tartalék em­berei a súlyos tüzérségi tűzhatás követ­keztében már-már meginogni látszottak, a felváltás után még kb. 2 órán át az első vonatban maradt, az újonnan jötteket bá­torította és megnyugtatta. Példaadó, nyu­godt és körültekintő magatartásával elérte, hogy a felváltóknál az önbizalom teljesen helyreállt■ és az állásokat az ellenfél elfog­lalni sem tud­ta Zsoldos tizedes e bátor magatartásáért a kis ezüst vitézségi érmet kapta.» 1916 július 12. Kemény kitartással és férfias elszánt­sággal tűnt ki e napon a Stanislav, kör­nyéki harcok alatt Milosevics Dezső volt versed 2. honvéd ágyusezredbeli hadnagy. Mint megfigyelőtiszt az oroszok állandó gyalogsági és tüzérségi tüze alatt álló erdő szélén épült magasfigyelőn példás nyuga­lommal és élete kockáztatásával oly hatá­sosan vezette ütegének tüzét, hogy az oroszok rohamai összeomlottak, így a fő védelmi vonal megtartását jórészt Milo­sevics hadnagy példás tűzvezetésének kö­szönhettük. Milosevics Dezső hadnagy a 3. oszt. katonai érdemkeresztet kapta. 1917 július 12. A Baranovicse környéki tyzorok kö­rül folyt súlyos harcok alatt bátor és ön­feláldozó magatartást tanúsított Nagy­­marossy Rezső dr. volt szászvárosi 64. gyalogezredbeli főorvos. A Baranovicsétől északra fekvő Mihnovcsizma és Pieredoki körüli harcokban az oroszok hatalmas pergőtüzében látta el a rája háramló or­vosi teendőket. Mikor az oroszok túlereje hátrább szorította zászlóalját, Kragyma­­rossy főorvos öntevékenyen feltartóztatta a segélyhelye közelében visszaözönlő ka­tonákat és újabb ellenállásra késztette őket. Midőn lőszerük elfogyott, a segély­helyhez visszaérkezett sebesültek lőszerét előrevitte és így segített a lőszerválságon. E bátor magatartása közben Nagymarossy dr. főorvos meg is sebesült. Méltóan kiér­demelt elismerésképpen a bronz katonai érdeméremmel jutalmazták. P­ÉCSI NAPLÓ . 1941 július 12. шяшаштшшшлттштт Vichy, július 11. (MTI) Hivatalosan közöl­ték, hogy Lehay amerikai nagykövet csütörtö­kön átnyújtotta a francia kormánynak az an­gol fegyverszüneti feltételeket. Magukról a fel­tételekről eddig még semmit sem közöltek. A franci kormány továbbította az angol feltéte­leket Dentz tábornoknak, a szíriai francia fő­biztosnak. A félhivatalos francia közlés szerint Petain kormánya nem tárgyal De Gaulle hívei­vel Szíriában, mert azokat árulóknak tekinti. A Retain kormány árulóknak tekinti De Gaulle szíriai híveit Statáriális ítélet Kecskeméten Kecskemét, július 11. A rögtönítélő bíró­ság ma tárgyalta Kónya Sándor szanki la­kos bűnügyét, aki július 5-én pisztollyal a zse­bében több lopást követett el, az elsötétítés időtartama alatt. Kónya Sándor, aki írni-olvasni nem tud, elmondotta, nem volt tudomása a rögtönítélő­­bíráskodásról. A pisztoly, melyet nála találtak, tíz év előtti, rozsdás szerszám, vele nem gyil­kolni akart, hanem el akarta adni. A fegyverszakértő megállapította, hogy a fegyver több alkatrésze hiányzik és így lövésre alkalmatlan. Az orvosszakértő véleményének meghall­gatása után a rögtönítélő bíróság Kónya Sán­dort kötél általi halálra ítélte,majd kegyelmi tanáccsá alakult át. ­ Jégverés előtt biztosítsd termésedés­­t Egy fiatal erdélyi tudós a Mecseken is olyan kőzetek után kutat, melyek állítása szerint természetes gyógyszerei a T. b. c.-nek A magyar élet a legviharosabb időkben, a legmostohább körülmények között is mindig tö­megesen vetette fel a kutaókat, felfedezőket. Különös sajátossága a magyar léleknek ez a heroizmus, amivel nagy célok szolgálatába oda tudja állítani valódi egész életét. Számtalan kutatónk van, aki támogatás nélkül, senkitől nem segítve, talán csak néhány lelkes szakértő bíztató szavától, bátorító véleményétől buzdí­tást kapva, szívesen áldoz vagyont, életet mun­­­­kájára. A pécsi református egyház hivatalában, ahol Nyáry Pál tb. esperes lelkipásztor minden nemes célra megnyíló támogatásban, minden magasztos, szép és emberi ügyért való igaz kitárulásban talán a legtisztább ritmussal, leg­melegebben dobog Pécs szíve, egy ilyen érde­kes kutatót hozott sorsa. Széles Sándor 32 éves erdélyi magyar, egyike azoknak a magyar küzdelem tűzkereszt­ségén átment fiataloknak, akik a kisebbségi helyzet emésztő harcában nagyon mélyen bele­nézhettek az élet arcába. Kolozsvárott járt egyetemre, a természettudományi szakon vég­zett, ezelőtt nyolc évvel és azóta fiatal éveit oda állította egyetlen nagy gondolat szolgála­tába: megtalálni azt a szert, a titokzatos vegyületet kiszabadítani a föld testéből a nagy titkot, mely megmenthetné a tüdővész áldozatait. Ennek a pusztító­­epidémiának karjaiban láz­rózsás arccal fetrengők érdekében közel egy­­ évtizede küzd, dolgozik, míg útja elvetette ta­­­­nulmányozásai során Pécsre, ahol a református­­ lelkészi hivatal csöndes irodájában lávázó szar­­­vakban ömlik elő egy fiatal élet vallomása ... elmondhatom, hogy egyre teljesebb eredmény­, nyer. — A kutatás azonban áldozatokkal járt. Arra nem is gondolhattunk, hogy a román ál­lam nekünk magyar embereknek támogatást nyújtson. Nem segített senki, magunkra vol­tunk hagyva és neki­fogtunk a nagy munkának. Édesapám mindent feltett erre a kutatásra: eladta gyógyszertárát 35.000 lejért, a pénz egy­­részét a kísérletekbe fektette, a másik részén magánklinikát nyitott, ahova a legsúlyosabb tüdőbetegeket vette fel. Megkezdődött a kísér­let, az elkeseredett, halálos birkózás emberi éle­tekért a kis szanatórium falai között. Átvittük gyakorlatba, embereken próbáltuk meg a kísér­letet és az eredmény egyre biztatóbb volt. Köz­beszólt azonban a román állam, mely kisajátí­totta édesapám szanatóriumát, az árát pedig a mai napig sem fizette meg. Egyszerűen elvet­ték tőlünk. Édesapám élete összeroskadt ebben a megpróbáltatásban amikor egész művét látta egyik napról a másikra megsemmisítve. Széles Sándor arcára beszéd közben ráme­revedik a gyötrelmes átélés kínja, keze ökölbe szorul, ahogy emlékezete lépcsőjén visszazarán­dokol azokba a nem is régen múlt, de ma már csak lidércálomnak tűnő időkbe. — Én ekkor végeztem el az egyetemet. Egyelőre ki volt ütve kezünkből a munka. Azért nem pazaroltam az időt. Botanikai, kő­zettani tanulmányokat folytattam Erdély hegyei között. Tökéletesítettem az apám által megkez­dett felismeréseket. MAGYAR ÁLMOK A SVÁJCI JURA CSÚCSÁN — Aztán kaptam egy kis segítséget is és és kimentem külföldre. A Jura hegységben foly­tattam azokat a középkori eredetű kőzeteknek tanulmányozását, melyekbe Isten keze beleve­tette a nagy csodát, melyből talán a gyógyulás gyümölcse fakad a tbc-ben szenvedő emberek számára. Gázoltam sokszor koplalva, sokszor csüggedve a meredek hegyi utakat a hűvös szél belekapaszkodott lenge ruhámba és ta­lán soha nem éreztem annyira, mint ott idegen­ben, hogy mennyire a fajtámért a magyarsá­gért dolgozom. Eszembe jutottak a pinceszobák apró gyermekvirágai, a köhécselő asszonyok, fiatal lányok, akiknek szemében már ott ra­gyog a különös fény, hogy a halál jegyesei. Finom, vézna alakú, átlátszó bőrű emberek ár­nya halad mellettem, Móricz Zsigmond gyö­nyörű novellája kísértett döbbenetesen nagy­szerű utolsó soraiba, ahol a nevető anya, a drá­ga szent asszony száján kibuggyan a vér... a rettenetes tüdővész vércseppje. Soha olyan kínzó erővel, annyira lobogó lélekkel nem érez­tem, hogy igen, így érdemes élni, így küzdve, A NAGY KUTATÁS, AMIRE MÁR RÁMENT EGY VAGYON ÉS EGY ÉLET Voltaképpen a szülői házból hoztam ma­gammal ezt a terhes és mégis szent örökséget, a kutatást, a nagy megismerés tébolyítóan ha­talmas vágyát — kezdi beszédét Széles Sándor és napbarnított, erősen férfias vonásaira piros rózsákét fest a lelkesedés tüze. — Az első meg­látásokat édesatyám tette, az ő gyógyszertá­rának kis laboratóriumában figyeltük a titkot, ahogy kibomlik halálosan szép fakadásában a mikroszkóp alatt. Rájöttünk arra, hogy bizo­nyos középkori eredetű kőzetekből nyert por tbc.-ben súlyosan fertőzött vérével keveredve a mikroszkóp alatt megsemmisíti a Koch-bacilu­­sokat, anélkül, hogy a szervezetre ártalmas len­ne ez a bacilusok elleni gyilkos hadjárat. Ezt a kibomló sejtést, mely nagyszerű lehetőségei­vel szinte megrészegített bennünket, próbál­juk azóta tökéletesíteni. Ma már nyugodtan

Next