Pécsi Szemle, 1999 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / tavasz - Gábor Olivér: Évezredes szenthelyek Pécsett és környékén II. Jakab-hegy
GÁBOR OLIVÉR ÉVEZREDES SZENTHELYEK PÉCSETT ÉS KÖRNYÉKÉN II. JAKAB-HEGY1 Vannak helyek, melyeket akár évezredeken át, a világ változásaitól függetlenül is nagy tisztelet övez. E tisztelet, mely néha a vallások változását is elbírja, két okból eredhet: vagy az emberi hagyományokból, vagy pedig pusztán a hely különös voltából. Pécsett és környékén mindkettőre akad egy-egy példa. Az egyik a Szent István tér, a másik a Jakab-hegy. A legősibb szenthelyek az őskorban valószínűleg egyediségüknek, vagy valamely hozzájuk kötődő csodás eseménynek köszönhették megjelölt voltukat. Az ember néha tabuhelyként tisztelve messze elkerülte őket, máskor azonban visszajárt gyönyörködni, emlékezni és gondoskodott is róluk. Így alakultak ki a szent ligetek, szent források, szent fák. Később már építményeket is emeltek. Ezek eleinte kövek, földhalmok, vagy sírjelzők voltak, legkésőbb pedig kápolnák, templomok, síremlékek. A közös pedig az volt bennük, hogy a többi helytől jól érthető jelzésekkel elkülönítve, egy-egy embercsoport számára a puszta látványnál jóval többet, valami evilágon túlit jelentettek. A Pécsi Szemle előző számában írtam a Szent István térről, mint évezredes szent helyről. A másik ilyen hely már nem Pécsett, hanem attól nyugatra található: a Jakab-hegyről van szó. Eltérően a Szent István tértől, leginkább különös szépsége, és jó fekvése miatt válhatott évszázadokon át tartó tisztelet tárgyává. Ki ne ismerné ugyanis a Nyugat-Mecsek legszebb kirándulóhelyét, a csodálatos kilátást nyújtó Zsongorkővel, és a varázslatosan vörös Babás-szerkövekkel? A Jakab-hegy vöröslő vonulatai már a 6-os útról jól láthatóak, kivált amikor a fák már elveszítették lombjukat A hegyről pedig jó időben akár a déli határon túli hegyekig elláthatunk. Talán a különös, vörös sziklák, a szép kilátás, és az, hogy itt található a Nyugat-Mecsek legmagasabb pontja, csalták ide az embert, már az őskortól kezdve, így a hely jól védhető, megerősített, központi településsé vált a vaskorban. Tehát ugyanúgy, mint a Szent István tér Sopianaehoz való viszonya esetében, előbb volt a megtelepedési szándék, aztán alakult ki, a már meglevő település mellett, a bronzkor végén vaskor legelején az ismert temető. Későbbi szakrális hagyományok emlékei is fellelhetők itt, amelyek nem kötődnek a vaskori előzményekhez, így a középkorban templomot, kolostort építettek ide. Az újkorban pedig már egész mondakör kötődik a Jakab-hegyhez, mely ismét csak nem kapcsolódik közvetlenül a középkori előzményekhez. Mégis láthatjuk, hogy három különböző korszakban is kiemelt jelentősége volt a helynek. Persze nem csak a régmúlt emberének, hanem nekünk is sok mindent nyújthat e népszerű kirándulóhely. Megtalálható itt a természetvédelmi területtől kezdve a régészeti látványosságokig minden, mégpedig közérthető tájékoztató táblákkal ellátva. Szakrális jellege azonban ma már csak a mondák és a régészeti emlékek révén él tovább. A bronzkor vége zavaros időszak volt. A nyugalmas középső bronzkori életet először az északnyugat felől beözönlő halomsíros kultúra népe zavarta meg, majd őket hamarosan a Dunántúlon megtelepedő, már tömegtermelésre képes bronziparral rendel . Köszönet Kárpáti Gábornak, mint a Jakab-hegy régészeti emlékei legjobb ismerőjének, a cikk megírásában nyújtott segítségért 2 Évezredes szent helyek Pécsett és környékén . In: Pécsi Szemle 1998. ász-tél 4-10. p.