Pécsi Szemle, 1999 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / tavasz - Gábor Olivér: Évezredes szenthelyek Pécsett és környékén II. Jakab-hegy

GÁBOR OLIVÉR ÉVEZREDES SZENTHELYEK PÉCSETT ÉS KÖRNYÉKÉN II. JAKAB-HEGY1 Vannak helyek, melyeket akár évezredeken át, a világ változásaitól függetlenül is nagy tisztelet övez. E tisztelet, mely néha a vallások változását is elbírja, két okból ered­het: vagy az emberi hagyományokból, vagy pedig pusztán a hely különös voltából. Pé­csett és környékén mindkettőre akad egy-egy példa. Az egyik a Szent István tér, a má­sik a Jakab-hegy. A legősibb szenthelyek az őskorban valószínűleg egyediségüknek, vagy vala­mely hozzájuk kötődő csodás eseménynek köszönhették megjelölt voltukat. Az ember néha tabu­helyként tisztelve messze elkerülte őket, máskor azonban visszajárt gyönyör­ködni, emlékezni és gondoskodott is róluk. Így alakultak ki a szent ligetek, szent forrá­sok, szent fák. Később már építményeket is emeltek. Ezek eleinte kövek, földhalmok, vagy sírjelzők voltak, legkésőbb pedig kápolnák, templomok, síremlékek. A közös pe­dig az volt bennük, hogy a többi helytől jól érthető jelzésekkel elkülönítve, egy-egy em­bercsoport számára a puszta látványnál jóval többet, valami evilágon túlit jelentettek. A Pécsi Szemle előző számában írtam a Szent István térről, mint évezredes szent helyről.­ A másik ilyen hely már nem Pécsett, hanem attól nyugatra található: a Ja­­kab-hegyről van szó. Eltérően a Szent István tértől, leginkább különös szépsége, és jó fekvése miatt válhatott évszázadokon át tartó tisztelet tárgyává. Ki ne ismerné ugyanis a Nyugat-Mecsek legszebb kirándulóhelyét, a csodálatos kilátást nyújtó Zson­­gorkővel, és a varázslatosan vörös Babás-szerkövekkel? A Jakab-hegy vöröslő vonula­tai már a 6-os útról jól láthatóak, kivált amikor a fák már elveszítették lombjukat A hegy­ről pedig jó időben akár a déli határon túli hegyekig elláthatunk. Talán a különös, vörös sziklák, a szép kilátás, és az, hogy itt található a Nyugat-Mecsek legmagasabb pontja, csalták ide az embert, már az őskortól kezdve, így a hely jól védhető, megerősített, köz­ponti településsé vált a vaskorban. Tehát ugyanúgy, mint a Szent István tér Sopianae­­hoz való viszonya esetében, előbb volt a megtelepedési szándék, aztán alakult ki, a már meglevő település mellett, a bronzkor végén­­ vaskor legelején az ismert temető. Ké­sőbbi szakrális hagyományok emlékei is fellelhetők itt, amelyek nem kötődnek a vasko­ri előzményekhez, így a középkorban templomot, kolostort építettek ide. Az újkorban pedig már egész mondakör kötődik a Jakab-hegyhez, mely ismét csak nem kapcsoló­dik közvetlenül a középkori előzményekhez. Mégis láthatjuk, hogy három különböző korszakban is kiemelt jelentősége volt a helynek. Persze nem csak a régmúlt emberé­nek, hanem nekünk is sok mindent nyújthat e népszerű kirándulóhely. Megtalálható itt a természetvédelmi területtől kezdve a régészeti látványosságokig minden, mégpedig közérthető tájékoztató táblákkal ellátva. Szakrális jellege azonban ma már csak a mon­dák és a régészeti emlékek révén él tovább. A bronzkor vége zavaros időszak volt. A nyugalmas középső bronzkori életet elő­ször az északnyugat felől beözönlő halomsíros kultúra népe zavarta meg, majd őket ha­marosan a Dunántúlon megtelepedő, már tömegtermelésre képes bronziparral rendel­ . Köszönet Kárpáti Gábornak, mint a Jakab-hegy régészeti emlékei legjobb ismerőjének, a cikk megírásá­ban nyújtott segítségért 2 Évezredes szent helyek Pécsett és környékén . In: Pécsi Szemle 1998. ász-tél 4-10. p.

Next