Pedagógiai Műhely, 2000 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Bíró Sándorné: A Tiborszállási Péchy László Általános Iskola névadásának története
Amikor 1895-ben a frissen alakult Ecsediláp lecsapoló és Szamosbalparti ármentesítő Társulat meghívja igazgató főmérnökének, a fiatal 35 esztendős szakember, aki részese volt az 1880- as évek második fele tiszai árvizeinek, már gazdag tapasztalat birtokában van. A társulatba szerveződő földbirtokosok szintén túlvannak már néhány korábbi eredménytelenül végződött vagy csak féleredménnyel járó vízi munkálat tapasztalatán. Péchy László a társulat munkaprogramjául elfogadott terv alapján az alábbi feladatokat tűzte ki célul: ♦ gondoskodni kell arról, hogy az ecsedi lápot tápláló külvizek kiöntés nélkül levezetést nyerjenek a szabályozott Krasznával a Tiszába. ♦ a lápra hulló csapadék, vagyis a belvizek megfelelő csatornahálózattal levezetést nyerjenek a Szamosba illetve a Krasznába, végezetül ♦ a Kraszna jobb partján és a Szamos bal partján olyan árvédelmi töltések épüljenek, amelyek megakadályozzák az árvízi elöntéseket. / Fejér László emlékbeszéde a Hidrológiai Társaság emlékülésén, 1994. / Tetemes állami hozzájárulással 1894-ben megindulnak a munkálatok, melyeknek eredményeképp 160.000 hold föld vált termőterületté. Kraszna-szabályozás, -kotrás, a Keleti csatorna elkészítése, zsilipek belvízátemelő szivattyútelepek, 18 vashíd elkészítése, 8-10 ezer kubikos irányítása stb- ezek jó része még az én születésemet megelőző időkben történt. / Péchy L. igazgató főmérnök életrajza, írta: dr. Ladányi Pálné, sz.: Péchy Magda / Miután a szülők és a tanulók körében is egyetértésre találunk, a képviselőtestület elé terjesztettük a névadás ügyét. Közben Fazekas László úrtól segítséget kértem, abban, hogy kapcsolatba léphessek Péchy László még élő hozzátartozóival, leszármazottaival. Két- ma már idős - unokával sikerült kapcsolatot teremtenem: Ladányi Pállal és dr. Horthy Györgygyel. Mindketten meleg hangú levélben fejezték ki meghatottságukat és hálájukat azért, hogy nagyapjuk nevét készül felvenni iskolánk. Levelükhöz írásos és képanyagot is mellékeltek. Ladányi Pál kedves sorokkal fejezte ki segítőkészségét: „Annyit tudtam tenni, hogy végignéztem a megmaradt fényképeket, és nagyításokat készítettem azokról a képekről, melyeket talán az iskola tanulói is szeretettel fognak megőrizni, hiszen ugyanúgy néz ki, mint bármelyikük nagypapája.” Ladányi Pál édesanyjának, Péchy Magdolnának az édesapjáról szóló életrajzában olyan személyiségjegyeit ismerhetjük meg Péchy Lászlónak, melyek alapján példa lehet a ma embere előtt is, így ír: Mély hite minden tettének irányt szabott. Ez tette lényét- még a legnagyobb munka és megpróbáltatás idején is- derűssé, nyugalomból sugárzóvá. Fizikai kondícióját 55- 58 éves koráig reggelenkénti vívással, később rendszeres sétákkal tartotta fenn. Szellemi érdeklődése minden értékes, szép dolog, technikai újdonságok, a Természettudományi Közlöny , melynek kb. 50 évig volt előfizetője iránt, haláláig igen erős volt. Üdülését családja körében és a zenében találta meg. Napi 3 óra tarokkozás otthonában. Ez volt minden és a kamarazenélés, melynek szeretetét gyerekeibe is átoltotta. Nagykárolyban még a századfordulón össze is hoztak egy értelmiségi zenekart, és mivel nem akadt gordonkás, hát ő megtanult csellózni, és minden helyi kulturális megmozdulásban részt vettek, klasszikus repertoárjuk 1-2 szépen betanult művével. Inni csak a saját készítésű „rácürmást” szerette, azt is csak az ásványvizes fröccs formá 3.