Pedagógiai Műhely, 2000 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Bíró Sándorné: A Tiborszállási Péchy László Általános Iskola névadásának története

Amikor 1895-ben a frissen alakult Ecsediláp lecsapoló és Szamosbalparti ármentesítő Társulat meghívja igazgató főmérnökének, a fiatal 35 esztendős szakember, aki részese volt az 1880- as évek második fele tiszai árvizeinek, már gazdag tapasztalat birtokában van. A társulatba szerveződő földbirtokosok szintén túlvannak már néhány korábbi ered­ménytelenül végződött vagy csak féleredménnyel járó vízi munkálat tapasztalatán. Péchy László a társulat munkaprogramjául elfogadott terv alapján az alábbi feladatokat tűzte ki célul: ♦ gondoskodni kell arról, hogy az ecsedi lápot tápláló külvizek kiöntés nélkül levezetést nyerjenek a szabályozott Krasznával a Tiszába. ♦ a lápra hulló csapadék, vagyis a belvizek megfelelő csatornahálózattal levezetést nyer­jenek a Szamosba illetve a Krasznába, végezetül ♦ a Kraszna jobb partján és a Szamos bal partján olyan árvédelmi töltések épüljenek, amelyek megakadályozzák az árvízi elöntéseket. / Fejér László emlékbeszéde a Hidrológiai Társaság emlékülésén, 1994. / Tetemes állami hozzájárulással 1894-ben megindulnak a munkálatok, melyeknek ered­ményeképp 160.000 hold föld vált termő­területté. Kraszna-szabályozás, -kotrás, a Keleti csatorna elkészítése, zsilipek belvízátemelő szi­vattyútelepek, 18 vashíd elkészítése, 8-10 ezer kubikos irányítása stb- ezek jó része még az én születésemet megelőző időkben történt. / Péchy L. igazgató főmérnök életrajza, írta: dr. Ladányi Pálné, sz.: Péchy Magda / Miután a szülők és a tanulók körében is egyetértésre találunk, a képviselőtestület elé ter­jesztettük a névadás ügyét. Közben Fazekas László úrtól segítséget kértem, abban, hogy kapcsolatba léphessek Péchy László még élő hozzátartozóival, leszármazottaival. Két- ma már idős - unokával sikerült kapcsolatot teremtenem: Ladányi Pállal és dr. Horthy György­­gyel. Mindketten meleg hangú levélben fejezték ki meghatottságukat és hálájukat azért, hogy nagyapjuk nevét készül felvenni iskolánk. Levelükhöz írásos és képanyagot is mellékeltek. Ladányi Pál kedves sorokkal fejezte ki segítőkészségét: „Annyit tudtam tenni, hogy végignéztem a megmaradt fényképeket, és nagyításokat ké­szítettem azokról a képekről, melyeket talán az iskola tanulói is szeretettel fognak megőriz­ni, hiszen ugyanúgy néz ki, mint bármelyikük nagypapája.” Ladányi Pál édesanyjának, Péchy Magdolnának az édesapjáról szóló életrajzában olyan személyiségjegyeit ismerhetjük meg Péchy Lászlónak, melyek alapján példa lehet a ma em­bere előtt is, így ír: Mély hite minden tettének irányt szabott. Ez tette lényét- még a legnagyobb munka és megpróbáltatás idején is- derűssé, nyugalomból sugárzóvá. Fizikai kondícióját 55- 58 éves koráig reggelenkénti vívással, később rendszeres sétákkal tartotta fenn. Szellemi érdeklődé­se minden értékes, szép dolog, technikai újdonságok, a Természettudományi Közlöny , melynek kb. 50 évig volt előfizetője­­ iránt, haláláig igen erős volt. Üdülését családja köré­ben és a zenében találta meg. Napi 3 óra tarokkozás otthonában. Ez volt minden és a kama­razenélés, melynek szeretetét gyerekeibe is átoltotta. Nagykárolyban még a századfordulón össze is hoztak egy értelmiségi zenekart, és mivel nem akadt gordonkás, hát ő megtanult csellózni, és minden helyi kulturális megmozdulásban részt vettek, klasszikus repertoárjuk 1-2 szépen betanult művével. Inni csak a saját készítésű „rácürmást” szerette, azt is csak az ásványvizes fröccs formá­ 3.

Next