Pedagógiai Szemle, 1963. július-december (13. évfolyam, 7-12. szám)
1963 / 7-8. szám
Gondolatok az új tanév küszöbén A közelmúltban zárult közoktatásügyünk jelentőségteljes szakaszának első éve, amelyben kezdetét vette az 1961. évi III. törvény végrehajtása, az iskolareform tartalmi feladatainak tervszerű megvalósítása. Sokéves előkészítő szakasz után a pedagógiai közéletben újfajta, pezsgés indult meg. A múlt évben megjelent tanévnyitó utasítás is jelezte kontúrjaiban a mozgás fő irányvonalait. Bejelentette az új tantervek és a nevelési tervek (általános és középiskolai) fokozatos kidolgozását és bevezetését, új tankönyvek, kézikönyvek, felügyeleti útmutatók előkészítését. Az új, szocialista iskola megvalósítása megköveteli mindenekelőtt az iskolai munka új tartalmának a kidolgozását. Ez azt jelenti, hogy olyan új tantervek kimunkálása vált szükségessé, amelyek gondosan számolnak társadalmunk anyagi és kulturális fejlődésében jelentkező objektív szükségletekkel, a rohamosan fejlődő tudományos és technikai eredményekkel és igényekkel. Ennek az új tartalomnak a meghatározásában ugyanakkor figyelembe kell vennünk a teljesítményképes tudás kialakítására alkalmas feldolgozás lehetőségeit, s ennél a tanulók teherbíróképessége is igen komoly szerepet játszik. Az optimális tartalom kiválogatásában igen fontos továbbá annak a szem előtt tartása, hogy az anyag maga (egyelőre eltekintve annak feldolgozásától) a szocialista ember világnézetének és erkölcsi tudatának formálására is alkalmas legyen. Az elmúlt év eredményeként könyvelhető el e tekintetben az új általános iskolai tanterv elkészítése, bevezetésre kész állapotba hozatala, az általános iskolai tankönyvek kidolgozásának megkezdése, valamint az első magyar nevelési program (nevelési terv) általános iskolai változatának ugyancsak bevezetésre kész kidolgozása. Fontos esemény volt a középiskolai tantervi koncepció megvitatása is. Ez a tekintélyes munka az elmélet és a gyakorlat igen szoros együttműködésének a jegyében folyt. A gyakorlat intenzíven és szűkebb körben éveken át részt vett az új dokumentumok előkészítésében, azok kidolgozásában, szélesebb körben pedig azok — nem kevésbé elmélyült munkát igénylő — bírálatában. Mind a kidolgozás, mind a viták szakaszában megélénkült a pedagógusok széles rétegének az érdeklődése a közoktatás aktuális kérdései iránt. Az őszinte, bátor viták, a figyelemre méltó szempontokat latolgató bíráló megjegyzések, a sokszor tapasztalt szenvedélyes állásfoglalások (tantestületi és megyei vitákon egyaránt) azt bizonyították, hogy a pedagógusok ma már valóban magukénak érzik a szocialista pedagógia ügyét, nem kívülről, hanem belülről, felelősségük teljes tudat