Pedagógiai Szemle, 1966. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)
1966 / 12. szám
Táncsics Mihály munkája sohasem jelenhetett meg. „Romboló nézete” miatt nemcsak a kiadását tették lehetetlenné, hanem a kéziratot is szigorúan őrizték és nem adták vissza a szerzőnek sem. Számunkra azonban így is jelentős. Igazolja Bölöni Farkas politikai és társadalomelméleti hatását a reformkor ragyjaira, jóformán Széchenyi Istvántól egészen Táncsics Mihályig.23 Bennünket azonban művelődéspolitikai gondolatai, közművelődési és iskolaügyi „felfedezései” érdekelnek elsősorban. Szenvedélyes érdeklődése a kultúra minden ágára, a művelődésügy egész területére kiterjedt. Iskolák és egyetemek, múzeumok, könyvtárak és levéltárak, népművelési társaságok és a sajtó szerepe egyaránt foglalkoztatta. Bölöni Farkas híradása és felhívása a bukott szabadságharc és a zsibbasztó önkényuralom után csak hatásában, de névtelenül élt tovább. Elérkezett az idő, hogy mondanivalója összegezésével, kijelöljük helyét a magyar művelődés jeles úttörői sorában is. II. Az amerikai iskoláztatás vizsgálatakor a lefektetett alapelvektől a megvalósulás statisztikai elemzéséig kíséri végig a művelődéspolitikai törekvéseket. Ismerteti New Hampshire 1784-ben elfogadott — a többi tagállaméhoz hasonló — alkotmányának teljes szövegét. Az Első Rész 36. pontja kimondja: „A tudomány és Művelődésnekaz egész Státus minden Tagjai közti elterjesztése legnevezetesebb fenntartója és védője a nép jussainak, a szabadságnak és szabad igazgatásnak. És mivel az ezeket megszerző s ezekhez eljutható minden alkalmak és módoknak, a nevelés s tanításnak azegész Hazábanmi eltért osztásé, legsikeresebb módok ezen czélra; —erre nézve, a Törvényhozóságnak s Tisztségviselőségeknek, a jövendő minden időszakaiban kötelességök lészen: a Tudomány,a Literatura, s köziskolák érdekeit minden módon pártfogolni.”24 A magyar tanügyi rendszer fásultsága nem oldódott fel még a reformkor esztendeiben sem. Továbbra is királyi rendeletekkel szabályozták, nem tartozott az országgyűlés illetékességébe. Bölöni Farkas Sándor könyvének megjelenése időszakában, az 1832/36. és az 1839/40. évi országgyűlések idején is keserű panaszra fakadtak a tehetetlenségre ítélt reformpolitikusok, közöttük Deák Ferenc is.25 Az országgyűlési választmányélére került Bezerédj István vezetésével törvényjavaslatot dolgoztak ki, amelyet azonban még érdemleges tárgyalásra sem bocsátottak.26 Széchenyi és Kossuth vitájában is ott találjuk a népnevelés problémáját. Széchenyi 1841-ben e kérdésben is megálljt kiált. Így került akkor e kérdésben Kossuth mellé a Széchenyihez sokkal közelebb álló Eötvös is. Kossuth Széchenyinek adott Feleletében a népnevelés sürgősségét hangsúlyozza, hiszen ehhez „egy egész nemzedék életkora kell”. Természetesnek tartja, hogy a művelődéssel „bizonyos politikai vágyak járnak”. Meggyőződése azonban, „hogy a szabadság legjobb nevelő a szabadságra” és nem tart attól sem, „hogy jogok előzzék meg a nevelést”.27 Ezeknek a vitáknak, összecsapásoknak az anyagában gyakran bukkannak fel Bölöni Farkas könyvének passzusai. Maga is hitt a „kiművelt emberfők” megváltó erejében, a művelődési demokrácia gondolatában. „A Respublicának legnagyobb ereje abban áll, hogy az egész népa lehetőségig egyaránt mívelve legyen, s, mindenki ismerje és tudja a törvényeket. Az Amerikaiak igen jól tudják, hogy valamint az egyes emberből a nevelés által lehet minden, éppen úgy a Népnél is a neveléstől függ minden s valamintaz egyes ember nevelés és tudomány által nyerhet mások közt, úgy a Nép is lelki mívelődés s tudományosság 23 Egyébként Táncsics később Cabet tanításai alapján írja meg (1843—44) „Józan ész” c. munkáját. A szabadságharc bukása után pedig Fourier-t idézi. Részletesebben: Pándi i. m. 151—159. 1. 24 Bölöni Farkas i. m. 150. 1. 25 Hajdú János: Eötvös József báró első minisztersége. (1848.) Bp. 1933. 2. 1. 26 Ravasz János stb.: A magyar nevelés története. Bp. 1960. 61. 1. 27 Kossuth Lajos: Felelet gróf Széchenyi Istvánnak. Pest, 1941. 239. 1.