Pedagógus Értesítő, 1947 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1947-01-01 / 1. szám

2 pedagógus értesítő ELÉRKEZETT AZ IDEJE, hogy a magyar nevelők életszínvonalának emelése érdekében komoly intézkedések történjenek A stabi­lizációt követő hónapokban végre szilárd tál­jt érezvén lábunk alatt, "alaposan megvizsgáltuk hely­zetünket és lehetőségeinket s elhatároztuk, hogy életszínvonalunk emeléséink első lépéseként, a múlt reakciós kultúrpolitikájának hagyatékaként ránk ma­radt s a 2000-as rendeletben újra testet öltött státus­­sérelmek kiküszöbölését tűzzük napirendre Ennek a célkitűzésnek megfelelően dolgoztuk ki módosító javas­latunkat. (Részleteiről lapunk más helyén tájékozat­juk a kartársakat.) Nem vetettük fel tehát a nevelői státus általános — a nevelői munka különleges ter­mészetéhez alkalmazkodó és annak teljes megbecsü­lését kifejező — rendezését, mert­ ennek még nem érkezett el az ideje Csupán egy gyorsan végrehajtható és tovább már nem halasztható rendezést követelünk. Szakszervezetünk 1946 novembe­r1—22-én meg­tartott országos választmányi ülése a módosító javas­latot elfogadta és felszólította a Központi Vezető­séget annak haladéktalan megvalósítására. A Köz­ponti Vezetőség, számításba véve bizonyos kormány­zati szerveknek jogos követeléseinkkel szemben ismé­telten tapasztalható merev magatartását, az akció sikere érdekében biztosítani kívánta a szervezett magyar dolgozók támogatását s ezért a módosító javas­latot a Szakszervezeti Tanács elé terjesztette. A Szak­­szervezeti Tanács azt magáévá tette és biztosította szakszervezetünket, hogy a megvalósításáért vívott harcban mellettünk áll. A Központi Vezetőség ezutá­n benyújtotta a javas­latot a miniszterelnök úrnak és az illetékes miniszte­reknek , a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, a földművelésügyi miniszternek, az iparügyi miniszter­nek, a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszternek, a népjóléti miniszternek és a pénzügyminiszternek. A miniszterelnök urat felkértük, hogy javaslatunkat magáévá téve, hívjon össze tárcaközi értekezletet. Az egyes minisztériumokat közvetlenül is fel­kértük, hogy tanulmányozzák át javaslatunkat. Az ünnepek előtt erre volt is elegendő idő s ezért szak­­szervezetünk január első napjaiban felkéri a kor­mányt, hogy közölje javaslatunkkal kapcsolatos észrevételeit és álláspontját. Nagyon fontos az egyes tárcáknak, különösen a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak, mint a magyar nevelői kar túlnyomó többsége felügyeleti hatóságának álláspontja. Most elválik, hogy a demo­kratikus Magyarország kormányhatóságai mennyire vallják magukénak a demokráciának azt az alapvető kritériumát, amelyet a nevelés és a nevelői munka megbecsülése jelent. Támogatásuk megkönnyítheti, meggyorsíthatja harcunkat. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a kultusztárca betöl­tésénél mutatkozó huza­vona javaslatunk megvalósí­tásáért vívott harcunkban is komoly hátrányt jelent. Határozott, haladó irányt képviselő kultuszminiszter minden bizonnyal azonnal felismerné javaslatunk de­mokratikus kultúrpolitikai jelentőségét és kellő tekin­téllyel és súllyal képviselhetné azt a kormányban. A demokratikus pártok támogatásának biztosí­tása érdekében javaslatunkat megküldtük a pártok központi vezetőségének és felkértük őket, foglaljanak mellette állást a széles nyilvánosság előtt, köztudo­mású, hogy a Magyar Kommunista Párt hetek óta országszerte rendezett nagygyűlésein erőteljesen állást foglalt a pedagógusok státussérelmeinek megszünteté­se mellett. Nincs kétségünk aziránt, hogy követelésünket valamennyi párt a leghatározottabban és legmesszebb­­menően támogatni fogja. Tudatában vagyunk annak, hogy igaz ügyet képviselünk s ezért teljes nyugalommal nézünk a tárgyalások elé, de arra az eshetőségre is felkészül­tünk,­hogy elő fogják venni az összes, a múltban jól bevált cselfogásokat javaslatunk meghiúsítására. Nem engedjük, hogy tarthatatlan sérelmeink megszünte­tés­re irányuló javaslatunkat általános közalkalma­zotti státusrendezési kérdésekkel kapcsolják össze, hogy a feladott kérdést bonyolulttá tegyék s így az időhúzás módszeréhez nyúljanak. Szilárdak leszünk akkor is, ha más ajánlattal akarják eltéríteni a peda­gógus társadalmat a biztos, soha el nem vehető, nyug­díjba is beszámító státuseredmények kivívásának útjáról. Egy tál lencséért nem adjuk oda juss­unkat. Mi pedagógusok mindig a csendes, békés munká­nak voltunk hívei és azok vagyunk ma is, de ha jogos követeléseink teljesítését most is megtagadnák, fel vagyunk készülve a legélesebb harcra is. A SZAKSZERVEZET STÁTUSMÓDOSÍTÓ TERVEZETE A letűnt rendszer társadalom- és kultúrpolitikai felfogásának következményeként, a köztisztviselői kategóriák között a nevelők voltak a legrosszabb helyzetben. Mostoha anyagi helyzetükből fakadó ala­csony életszínvonaluknak természetes velejárója volt a társadalmi megbecsültetés hiánya is. A magyar közvéleményben élt ugyan ennek az adósságnak a szégyene, de arra sohasem került sor, hogy rábírta volna a kormányzatot a bajok gyökeres orvoslására. A régi rendszer felszámolásakor — egy új és szociális Magyarország alapjainak lerakásánál — az első vonalban láttuk a pedagógus társadalom nagy részét. Természetesnek találtuk, hogy ott kell len­nünk, de azt is, hogy munkánkat — amelyről annyi elismeréssel nyilatkoztak gyűléseken, előadásokon és parlamentben — végre anyagi javak juttatásával is értékelni fogják, őszintén meg kell azonban mon­danunk, hogy ezen a téren eddig igen kevés történt. Szakszervezetünk alaposan megvizsgálta az ösz­­szes fájó problémákat s megállapította azt az utat, amelyet anyagi helyzetünk teljes és végleges rende­zése érdekében követnünk kell. Tisztában vagyunk azzal, hogy minden követelésünket máról-holnapra nem tudjuk érvényesíteni. Ezért a lehetőségeket és az általános gazdasági helyzetet szem előtt tartva, bizo­nyos sorrendet kellett megállapítanunk. Elsőnek a státusmódosítás kérdését tűztük napi­rendre. E kérdés rendezésével kapcsolatban elvi álláspontunk a következő :­t. A pedagógusok számára biztosítani kell ugyanazon fizetési osztály elérését, mint amelyet

Next