Pedagógus Értesítő, 1948 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1948-01-01 / 1. szám
IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1948 JANUÁR A P MAGYAR PEDAGÓGUS®K SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA SZERKESZTŐSÉGI SZERKESZTI: KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIII., MÚZEUM UTCA 17 I BÉKI ERNŐ : BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-ÚT 54 Újévi fleauitda és az új esztendő első huszonnégy órája a vidám köszöntők, az őszinte jókívánságok napja. A hétköznapok hosszú sorában elfáradt, reményeiben csalódott és sokszor csak a saját céljait hajszoló ember ezen a napon kilép egyéni életének szűk keretéből és átalakul az együttérzés és jóakarat forrásává. Jókívánataival elárasztja a föld térségeit mindenütt, ahol ismerősökkel, honfitársakkal, emberekkel találkozik. A pihenő havas mezők parasztsága éppúgy, mint az egész éven át zajló gyárak, műhelyek, irodák munkásai újév napján bizakodó, derűs szemekkel tekintenek egymásra és a közös jövendőbe. Évezredes, mély jelentésű hagyománya ez az ünnepi megnyilatkozás minden népnek, más és más alakban az egész emberiségnek. Az új esztendő napján szerteáradó jókívánságok azt az egyetemes vágyat fejezik ki, hogy minden ember jobbat, különbet, többet vár a jövőtől. A múlttal szemben fejlődni, haladni akar. Rendezettebbé, emberségesebbé, eredményesebbé kívánja tenni az életet, ami valójában azonos az újítás és változás társadalomépítő nagy gondolatával. Ez az újévi jókívánságok első igazi értelme. Másik jelentése pedig az, hogy az egyén egész lényével embertársai felé fordul. Másokat akar az életért és kenyérért folyó küzdelemre megerősíteni. Rajta kívülállóknak kíván jobb, szebb, boldogabb életet. S ezzel a magatartással egy sokszor elfelejtett és megtagadott igazságot igazol. Azt, hogy a békés, munkás, jobb élethez egyformán joga van mindenkinek és mások boldogulása, a közjó előmozdítása nem akadálya, hanem feltétele az egyesek méltóbb életének . ■ Sajnos, a múltban az új esztendő vidámsága és öröme, csak illúzió és narkotikum volt a dolgozó ember számára. A népi demokrácia azonban visszaadta ennek az ünnepnek is az igazi jelentését, hogy a jókívánságok a hétköznapok munkájában és közös erőfeszítéseiben végre meg is valósulhassanak. Az elmúlt nehéz esztendőben a magyar demokrácia gigászi feladatokat oldott meg. De a továbbfejlődés útján a problémák hosszú sora vár még rendezésre és megoldásra. Ebben a nagy építő munkában részt kívánnak venni a magyar nevelők is, hogy elősegítsék az ország további fejlődését és haladását. A magyar köznevelés munkásai ilyen értelemben fordulnak újévi jókívánságaikkal egymás és a magyar nép felé. Olyan jövendőt kívánnak, amely különb a régmúlt tegnapoknál és végre a megvalósulás síkjára emeli minden dolgozó évszázados vágyakozását. A nevelői társadalom az új esztendőben felfrissült erővel és szívós bizakodással indul el céljai felé. Békességet, eredményes újjáépítést, igazságos rendet, szociális humanizmust, szabad, emberhez méltó életet kívánnak minden dolgozónak. A nevelők feladata a kulturális javak továbbadása és megsokszorozása. Igazi jelentésében állandó jókívánságokból fakadó munka ez, az egész nemzet boldogulását szolgáló cselekvés folyamat. Az iskolákon és művelődési intézményeken keresztül a tanítók és tanárok a szabadság és a béke, a szolganélküli és ingyenélőktől mentes társadalom, a megbecsült építő munka igéit gyökereztetik meg a tanuló nemzedék szívében. Találkozásuk és együttműködésük a dolgozó néppel mindennapos és megszakíthatatlan. Elválaszthatatlanul egyek vele s ezért munkájuk nem lehet sikertelen. S Szakszervezetünk az ó-esztendő utolsó napjaiban, a centenáris év küszöbén tartotta második országos küldött közgyűlését, amelyen képviselve volt közoktatásunk valamennyi intézménye az óvodától az egyetemig. A nagy tanácskozáson az ország különböző tájairól a legkiválóbb nevelők vettek részt. Szakavatott munkájukkal, demokratikus életlátásukkal, példás felelősségérzetükkel bizonyságát adták annak, hogy világosan látják a nevelőkre váró történeti feladatokat. A felszólalásokból kitűnt, hogy a magyar tanítók és tanárok nem ringatják magukat illúziókban. Jól ismerik az országot és a magyar népet. Reálisan látják az örökségként ránkmaradt szomorú adottságokat, de egy pilanatra sem hagyják figyelmen kívül a dolgozók művelődési igényeit és követelményeit. A márciusi ifjúság és a 48-as nagy ■nevelők teremtő lendületére, emlékeztető határozottsággal foglalták össze a teendőket. Ezek legfontosabbika: a korszerű demokratikus iskolarendszer mielőbbi kiépítése és a tanintézetek összműködéséhez szükséges előfeltételek biztosítása. A másik pedig: a társadalmi értékelést és hivatalos megbecsülést hosszú évtizedeken át nélkülöző nevelői munka rehabilitálása ; az óvónők, tanítók, tanárok elsőrendű és teljes jogú értelmiségi szakmunkássá deklarálása. A közgyűlés határozatai minden kétséget kizáróan kifejezésre juttatták, hogy a magyar nevelői társadalom nem hajlandó szirtek és örvények felé sodortatni magát reakciós eszmeáramlatok hullámaival. Felismerte nemzeti feladatát s minden nehézség, hiány ellenére teljes eltökéltséggel akarja elvégezni a nagy munkát, a művelődési demokrácia megvalósítását.