Pedagógus Értesítő, 1948 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1948-01-01 / 1. szám

IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1948 JANUÁR­­ A P MAGYAR PEDAGÓGUS®K SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA SZERKESZTŐSÉG­­I SZERKESZTI:­­ KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIII., MÚZEUM­ UTCA 17 I BÉKI ERNŐ : BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-ÚT 54 Újévi flea­uitda és az új esztendő első huszonnégy órája a vidám köszöntők, az őszinte jókívánságok napja. A hét­köznapok hosszú sorában elfáradt, reményeiben csa­lódott és sokszor csak a saját céljait hajszoló ember ezen a napon kilép egyéni életének szűk keretéből és átalakul az együttérzés és jóakarat forrásává. Jókívánataival elárasztja a föld térségeit mindenütt, ahol ismerősökkel, honfitársakkal, emberekkel talál­kozik. A pihenő havas mezők parasztsága éppúgy,­­ mint az egész éven át zajló gyárak, műhelyek, irodák munkásai újév napján bizakodó, derűs szemekkel tekintenek egymásra és a közös jövendőbe. Évezredes, mély jelentésű hagyománya ez az ünnepi megnyilatkozás minden népnek, más és más alakban az egész emberiségnek. Az új esztendő nap­ján szerteáradó jókívánságok azt az egyetemes vá­gyat fejezik ki, hogy minden ember jobbat, különbet, többet vár a jövőtől. A múlttal szemben fejlődni, haladni akar. Rendezettebbé, emberségesebbé, ered­ményesebbé kívánja tenni az életet, ami valójában azonos az újítás és változás társadalomépítő nagy gondolatával. Ez az újévi jókívánságok első igazi értelme. Másik jelentése pedig az, hogy az egyén egész lényé­vel embertársai felé fordul. Másokat akar az életért és kenyérért folyó küzdelemre megerősíteni. Rajta kívülállóknak kíván jobb, szebb, boldogabb életet. S ezzel a magatartással egy sokszor elfelejtett és meg­tagadott igazságot igazol. Azt, hogy a békés, munkás, jobb élethez egyformán joga van mindenkinek és mások boldogulása, a közjó előmozdítása nem aka­dálya, hanem feltétele az egyesek méltóbb életének . ■ S­ajnos, a múltban az új esztendő vidámsága és öröme, csak illúzió és narkotikum volt a dolgozó ember számára. A népi demokrácia azonban vissza­adta ennek az ünnepnek is az igazi jelentését, hogy a jókívánságok a hétköznapok munkájában és közös erőfeszítéseiben végre meg is valósulhassanak. Az elmúlt nehéz esztendőben a magyar demo­krácia gigászi feladatokat oldott meg. De a tovább­fejlődés útján a problémák hosszú sora vár még ren­dezésre és megoldásra. Ebben a nagy építő munkában részt kívánnak venni a magyar nevelők is, hogy elő­segítsék az ország további fejlődését és haladását. A magyar köznevelés munkásai ilyen értelemben fordulnak újévi jókívánságaikkal egymás és a magyar nép felé. Olyan jövendőt kívánnak, amely különb a régmúlt tegnapoknál és végre a megvalósulás síkjára emeli minden dolgozó évszázados vágyakozását. A nevelői társadalom az új esztendőben fel­frissült erővel és szívós bizakodással indul el céljai felé. Békességet, eredményes újjáépítést, igazságos rendet, szociális humanizmust, szabad, emberhez méltó életet kívánnak minden dolgozónak. A nevelők feladata a kulturális javak továbbadása és megsok­szorozása. Igazi jelentésében állandó jókívánságok­ból fakadó munka ez, az egész nemzet boldogulását szolgáló cselekvés­ folyamat. Az iskolákon és műve­lődési intézményeken keresztül a tanítók és tanárok a szabadság és a béke, a szolganélküli és ingyenélők­­től mentes társadalom, a megbecsült építő munka igéit gyökereztetik meg a tanuló nemzedék szívében. Találkozásuk és együttműködésük a dolgozó néppel mindennapos és megszakíthatatlan. Elválaszthatat­lanul egyek vele s ezért munkájuk nem lehet siker­telen. S Szakszervezetünk az ó-esztendő utolsó napjai­ban, a centenáris év küszöbén tartotta második országos küldött közgyűlését, amelyen képviselve volt köz­oktatásunk valamennyi intézménye az óvodától az egyetemig. A nagy tanácskozáson az ország külön­böző tájairól a legkiválóbb nevelők vettek­ részt. Szakavatott munkájukkal, demokratikus életlátá­sukkal, példás felelősségérzetükkel bizonyságát adták annak, hogy világosan látják a nevelőkre váró tör­téneti feladatokat. A felszólalásokból kitűnt, hogy a magyar tanítók és tanárok nem ringatják magukat illúziókban. Jól ismerik az országot és a magyar népet. Reálisan látják az örökségként ránkmaradt szomorú adottságokat, de egy pilanatra sem hagyják figyelmen kívül a dolgozók művelődési igényeit és követelményeit. A márciusi ifjúság és­ a 48-as nagy ■nevelők teremtő lendületére, emlékeztető határozott­sággal foglalták össze­ a teendőket. Ezek legfonto­sabbika: a korszerű demokratikus iskolarendszer mi­előbbi kiépítése és a tanintézetek összműködéséhez szük­séges előfeltételek biztosítása. A másik pedig: a társa­dalmi értékelést és hivatalos megbecsülést hosszú évtize­deken át nélkülöző nevelői munka rehabilitálása ; az óvónők, tanítók, tanárok elsőrendű és teljes jogú értelmi­ségi szakmunkássá deklarálása. A közgyűlés határozatai minden kétséget kizá­róan kifejezésre juttatták, hogy a magyar nevelői társadalom nem hajlandó szirtek és örvények felé sodortatni magát reakciós eszmeáramlatok hullámai­val. Felismerte nemzeti feladatát s minden nehézség, hiány ellenére teljes eltökéltséggel akarja elvégezni a nagy munkát, a művelődési demokrácia meg­valósítását.

Next