Pedagógus Értesítő, 1948 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1948-01-01 / 1. szám

4 PEDAGÓGUS ÉRTESÍTŐ tette a­ főtitkár előterjesztését és a javaslatok feldol­gozására a következő témakörök kimunkálására ala­kított külön bizottságokat­: státusügyek és anyagi ér­­ékvédelmem, szervezési kérdések, jogvédelem, kul­turális ügyek, szövetkezeti mozgalom, jóléti ügyek, egyesületi kérdések, nevelésügyi kérdések, tanügy­­közigazgatás és beiskolázás,­a centenáriumi ünnepsé­gek kérdései, felekezeti tanerők problémái, szakajtó tanfolyamok, nemzetközi kapcsolatok. Külön bizott­ságot alakított a Választmány a zárszámadás és költ­ségvetés megtárgyalására is. Ezután az elnök felfüg­gesztette az ülést és a bizottságok munkához láttak. A választmány valamennyi tagja bekapcsolódott­ a bizottságok munkájába, sőt néhányan több bizott­ságban is résztvettek. Délután 3 órakor ült össze ismét a választmány. A bizottságok előadói megtették jelentésüket és elő­terjesztették a javaslatokra vonatkozóan a bizottsá­gok állásfoglalását. Minden egyes témakört alaposan és behatóan végigtárgyalva kialakította a választ­mány a közgyűlés elé terjesztendő javaslatait. A helyi csoportoktól beérkezett javaslatok tehát, a köz­pont javaslataival kiegészítve ilyen előkészítés után kerültek a közgyűlés elé. Este nyolc óráig tartottak a választmány tanács­kozásai. Időközben megérkezett a közgyűlési kül­döttek túlnyomó többsége és a választmány is be­fejezve munkáját, baráti vacsorára ültek össze a pedagógus-társadalom kiküldöttei. FEHÉR ASZTAL MELLETT " Székházunk nagy ebédlőtermének faláról Eötvös József életnagyságú képe tekint le ; szeméből nemes ko­molyság, az­ eszmék mély izzása és az alkotó akarat derűlátása sugárzik. Szinte halljuk, amit, a mi hiva­tásunkra is érvényesen, a Falu jegyzője c. regényében mond a költészetről, mely »kedves játékká aljasul, ha a kor nagy érdekeitől különválva nem a létező hibák orvoslása, nem az érzel­mek nemesítése után törekszik.« Akik itt — egész napi tárgyalások, vagy hosszú uta­zás után — összegyűltek, bizonyára mélyen és átéltem érzik és értik az első felelős magyar kultuszminiszter szavait, hisz épp azért jöttek ide, mert »koruk érze­­ménye« és hivatásuk ihlete hevíti őket. Ahogy a hosszú asztalok mellett ülő, egymással derűs beszélgetésbe elmerülő kartársakon végigfut tekintetünk, Ady egyik híres verse ötlik eszünkbe; nem párhuzamként, hanem egy régi, elsüllyedt világ ellentéteként: »Itt valahol, ott valahol — Esett Szép, szomorú fejekkel — Négy-öt magyar összehajol — S kicsordul gúnyos fájdalmukból — E­gy ifjú-ősi könny, magyar könny.­ —Miért is ?« — Akik itt összehajoltak, azok — bár fejük és szívük ezernyi gonddal, keservvel, küzdelemmel van tele —­ emelt fővel, tettre lendülő akarattal, céltudatos biztonság­gal nézik jelenük problémáit, tetteit és terveit, jövő­jük lehetőségeit és reményeit. Erről tanúskodik tekintetük, szavuk, egész magatartásuk. A vidám­komoly beszélgetés zsongásában szinte egész Magyar­­ország hangját hallani, hisz a tanyák, falvak, kis- és nagyvárosok s Budapest egyformán elküldötték ide pedagógus fiaikat, hogy megszólaltassák kívánságai­kat, panaszaikat és építő terveiket. A nagy nap elő­estéjén, a közgyűlés előtt, a közvetlenség és őszinte nyíltság áramkörével összekapcsolva, találkoznak most baráti összejövetelen és eszmét, gondolatot, szándékot és érzést cserélnek itt az ország pedagógusai, tanítók, tanárok, professzorok, kiket­­a hivatás és szándék nagyszerű egysége kovácsol össze megbontha­tatlan, szerves, dinamikus egésszé. Az önkéntelenül kialakuló kis csoportok ellesett beszélgetéseiből éppúgy ez derül ki, mint az ismerkedési est üdvözlő szavai­ból. Tamás Károly elnök, a finom humort nemes ka­malysággal ötletesen vegyítve, köszönti a megjelent vendégeket, kik az államot, a fővárost, a szervezett fizikai dolgozókat és az ifjúságot képviselik. De ugyanolyan örömmel és szeretettel üdvözli a vidék kiküldötteit is, kik a magyar föld friss levegőjét hozták s egyúttal a szakszervezet vonzó erejéről is tanús­kodnak, mely egységbe tudta tömöríteni a pedagó­gusok valamennyi rétegét. Kovács Máté államtitkár, a magyar kultúra leg­főbb öregek üdvözletét közvetíti. Nem ígéreteket hoz ; az ígéretek korán már túljutottunk, tettekre van szükség. Örömmel tölti el az, hogy a magyar pedagógus-társadalom végre szervezetten lép fel és szervezetten küzd a magyar kultúra és a nevelők jobb helyzetéért, mind anyagi téren, mind erkölcsi megbe­csülés tekintetében. A fejlődés, korábbi állapotaink­hoz mérve, letagadhatatlan. Példa rá az új állami költ­ségvetés. Tavaly 258 millió, az idén 580 millió a kultusztárca költségvetése. S ennek az összegnek két­harmada személyi kiadás s csak a kisebb része dologi természetű. Természetesen az eddigi eredmények korántsem jelentik a szükséges és elérhető legnagyobb teljesítményt, épp azért kívánja az eddigi szép kez­de­ményezés sikeres folytatását. A Szakszervezeti Tanács nevében Horváth Mihály szervezési titkár szólalt fel és lendületes, közvetlen hangú, megértéstől és szeretettől áthatott beszédben tol­mácsolta a szervezett fizikai munkásság köszöntését. A magyar pedagógusok az elmúlt rendszer tudatos aka­dályozó munkája folytán eddig nem lehettek szerve­zett dolgozók, sőt következetesen igyekeztek őket a­ fizikai­­munkásokkal szembeállítani. A felszabadulás óta hatalmas lépéssel halad mindkét réteg a teljes összhang felé, bár ezt eddig a kívánt mértékben nem sikerült megvalósítani. A Szaktanács a maga részéről igyekszik minden ellentétet és ellenérzést kiküszö­bölni és megvan rá a remény, hogy a­­zavartalan har­mónia létrejön. A demokrácia egyik legfőbb elve, hogy mindenkit munkájának és fontosságának meg­felelően kell díjazni. Ebből a szempontból a pedagó­gusok még igen hátrányos helyzetben vannak s ez a tény a Szakszervezeti Tanács egyik fő gondja, márcsak azért is, mert a magyar pedagógusok gondolkozása az egész magyar társadalom fejlődését döntő módon befolyásolja. Az éhező, nélkülöző pedagógus nehezen fogja megérteni és támogatni a mai rendszert, épp ezért a magyar demokrácia erejének és haladásának legbiz­tosabb fokmérője éppen a magyar pedagógussors. Ki kell verekedni a pedagógus igényeket. Bár nehéz a helyzet, kétségtelen, hogy erre meg is van a lehetőség. Hisz van nálunk egy réteg, mely anélkül, hogy dol­gozna, igen jól él. A maga részéről a mérnökök mellett a pedagógusok sorsát tekinti leginkább szívügyének. A nevelők állnak, állandó kapcsolatot tartva, legköze­lebb a néphez, ők ismerik legjobban problémáit és ők tehetnek mindenkinél többet a nép érdekében. A népi demokrácia szempontjából már csak ezért is döntő fontosságú a pedagógusok felkarolása. A szervezett dolgozók vezetői jól látják a pedagógus-társadalom égető kérdéseit és minden eszközzel arra törekszenek, hogy ezeket az egész magyar demokrácia javára meg­­nyugtató módon oldják meg. A felszólalók sorából a magyar ifjúság képviselője sem hiányzott. Várhegyi György, a­ Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége nívében 100 ezer magyar tanuló­

Next