Pedagógus Értesítő, 1948 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1948-01-01 / 1. szám
4 PEDAGÓGUS ÉRTESÍTŐ tette a főtitkár előterjesztését és a javaslatok feldolgozására a következő témakörök kimunkálására alakított külön bizottságokat: státusügyek és anyagi érékvédelmem, szervezési kérdések, jogvédelem, kulturális ügyek, szövetkezeti mozgalom, jóléti ügyek, egyesületi kérdések, nevelésügyi kérdések, tanügyközigazgatás és beiskolázás,a centenáriumi ünnepségek kérdései, felekezeti tanerők problémái, szakajtó tanfolyamok, nemzetközi kapcsolatok. Külön bizottságot alakított a Választmány a zárszámadás és költségvetés megtárgyalására is. Ezután az elnök felfüggesztette az ülést és a bizottságok munkához láttak. A választmány valamennyi tagja bekapcsolódott a bizottságok munkájába, sőt néhányan több bizottságban is résztvettek. Délután 3 órakor ült össze ismét a választmány. A bizottságok előadói megtették jelentésüket és előterjesztették a javaslatokra vonatkozóan a bizottságok állásfoglalását. Minden egyes témakört alaposan és behatóan végigtárgyalva kialakította a választmány a közgyűlés elé terjesztendő javaslatait. A helyi csoportoktól beérkezett javaslatok tehát, a központ javaslataival kiegészítve ilyen előkészítés után kerültek a közgyűlés elé. Este nyolc óráig tartottak a választmány tanácskozásai. Időközben megérkezett a közgyűlési küldöttek túlnyomó többsége és a választmány is befejezve munkáját, baráti vacsorára ültek össze a pedagógus-társadalom kiküldöttei. FEHÉR ASZTAL MELLETT " Székházunk nagy ebédlőtermének faláról Eötvös József életnagyságú képe tekint le ; szeméből nemes komolyság, az eszmék mély izzása és az alkotó akarat derűlátása sugárzik. Szinte halljuk, amit, a mi hivatásunkra is érvényesen, a Falu jegyzője c. regényében mond a költészetről, mely »kedves játékká aljasul, ha a kor nagy érdekeitől különválva nem a létező hibák orvoslása, nem az érzelmek nemesítése után törekszik.« Akik itt — egész napi tárgyalások, vagy hosszú utazás után — összegyűltek, bizonyára mélyen és átéltem érzik és értik az első felelős magyar kultuszminiszter szavait, hisz épp azért jöttek ide, mert »koruk érzeménye« és hivatásuk ihlete hevíti őket. Ahogy a hosszú asztalok mellett ülő, egymással derűs beszélgetésbe elmerülő kartársakon végigfut tekintetünk, Ady egyik híres verse ötlik eszünkbe; nem párhuzamként, hanem egy régi, elsüllyedt világ ellentéteként: »Itt valahol, ott valahol — Esett Szép, szomorú fejekkel — Négy-öt magyar összehajol — S kicsordul gúnyos fájdalmukból — Egy ifjú-ősi könny, magyar könny. —Miért is ?« — Akik itt összehajoltak, azok — bár fejük és szívük ezernyi gonddal, keservvel, küzdelemmel van tele — emelt fővel, tettre lendülő akarattal, céltudatos biztonsággal nézik jelenük problémáit, tetteit és terveit, jövőjük lehetőségeit és reményeit. Erről tanúskodik tekintetük, szavuk, egész magatartásuk. A vidámkomoly beszélgetés zsongásában szinte egész Magyarország hangját hallani, hisz a tanyák, falvak, kis- és nagyvárosok s Budapest egyformán elküldötték ide pedagógus fiaikat, hogy megszólaltassák kívánságaikat, panaszaikat és építő terveiket. A nagy nap előestéjén, a közgyűlés előtt, a közvetlenség és őszinte nyíltság áramkörével összekapcsolva, találkoznak most baráti összejövetelen és eszmét, gondolatot, szándékot és érzést cserélnek itt az ország pedagógusai, tanítók, tanárok, professzorok, kiketa hivatás és szándék nagyszerű egysége kovácsol össze megbonthatatlan, szerves, dinamikus egésszé. Az önkéntelenül kialakuló kis csoportok ellesett beszélgetéseiből éppúgy ez derül ki, mint az ismerkedési est üdvözlő szavaiból. Tamás Károly elnök, a finom humort nemes kamalysággal ötletesen vegyítve, köszönti a megjelent vendégeket, kik az államot, a fővárost, a szervezett fizikai dolgozókat és az ifjúságot képviselik. De ugyanolyan örömmel és szeretettel üdvözli a vidék kiküldötteit is, kik a magyar föld friss levegőjét hozták s egyúttal a szakszervezet vonzó erejéről is tanúskodnak, mely egységbe tudta tömöríteni a pedagógusok valamennyi rétegét. Kovács Máté államtitkár, a magyar kultúra legfőbb öregek üdvözletét közvetíti. Nem ígéreteket hoz ; az ígéretek korán már túljutottunk, tettekre van szükség. Örömmel tölti el az, hogy a magyar pedagógus-társadalom végre szervezetten lép fel és szervezetten küzd a magyar kultúra és a nevelők jobb helyzetéért, mind anyagi téren, mind erkölcsi megbecsülés tekintetében. A fejlődés, korábbi állapotainkhoz mérve, letagadhatatlan. Példa rá az új állami költségvetés. Tavaly 258 millió, az idén 580 millió a kultusztárca költségvetése. S ennek az összegnek kétharmada személyi kiadás s csak a kisebb része dologi természetű. Természetesen az eddigi eredmények korántsem jelentik a szükséges és elérhető legnagyobb teljesítményt, épp azért kívánja az eddigi szép kezdeményezés sikeres folytatását. A Szakszervezeti Tanács nevében Horváth Mihály szervezési titkár szólalt fel és lendületes, közvetlen hangú, megértéstől és szeretettől áthatott beszédben tolmácsolta a szervezett fizikai munkásság köszöntését. A magyar pedagógusok az elmúlt rendszer tudatos akadályozó munkája folytán eddig nem lehettek szervezett dolgozók, sőt következetesen igyekeztek őket a fizikaimunkásokkal szembeállítani. A felszabadulás óta hatalmas lépéssel halad mindkét réteg a teljes összhang felé, bár ezt eddig a kívánt mértékben nem sikerült megvalósítani. A Szaktanács a maga részéről igyekszik minden ellentétet és ellenérzést kiküszöbölni és megvan rá a remény, hogy azavartalan harmónia létrejön. A demokrácia egyik legfőbb elve, hogy mindenkit munkájának és fontosságának megfelelően kell díjazni. Ebből a szempontból a pedagógusok még igen hátrányos helyzetben vannak s ez a tény a Szakszervezeti Tanács egyik fő gondja, márcsak azért is, mert a magyar pedagógusok gondolkozása az egész magyar társadalom fejlődését döntő módon befolyásolja. Az éhező, nélkülöző pedagógus nehezen fogja megérteni és támogatni a mai rendszert, épp ezért a magyar demokrácia erejének és haladásának legbiztosabb fokmérője éppen a magyar pedagógussors. Ki kell verekedni a pedagógus igényeket. Bár nehéz a helyzet, kétségtelen, hogy erre meg is van a lehetőség. Hisz van nálunk egy réteg, mely anélkül, hogy dolgozna, igen jól él. A maga részéről a mérnökök mellett a pedagógusok sorsát tekinti leginkább szívügyének. A nevelők állnak, állandó kapcsolatot tartva, legközelebb a néphez, ők ismerik legjobban problémáit és ők tehetnek mindenkinél többet a nép érdekében. A népi demokrácia szempontjából már csak ezért is döntő fontosságú a pedagógusok felkarolása. A szervezett dolgozók vezetői jól látják a pedagógus-társadalom égető kérdéseit és minden eszközzel arra törekszenek, hogy ezeket az egész magyar demokrácia javára megnyugtató módon oldják meg. A felszólalók sorából a magyar ifjúság képviselője sem hiányzott. Várhegyi György, a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége nívében 100 ezer magyar tanuló