Nevelők Lapja, 1951 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1951-01-01 / 1. szám

Közoktatásügyünk 1950. évi eredményei »Mindig csajt előre haladni a béke és a haladás útján, a haza és a nép javára építeni —a szocialista társadalom fejlődéstörvényeit — írja a Pravda december 28-i vezércikke. A hatalmas Szovjetunió segítsége és harcos Pártunk vezetése nyomán a mi országunkban is igazak ezek a törvények. Dolgozó népünk az ötéves terv első évének nagyszerű eredményeit és az új feladatokat méri fel ezekben a napokban. Vessünk mi is egy pillantást erre a sikerekben gazdag elmúlt esztendőre és mérjük fel közoktatásügyi téren, a Pártunk irányításával elért fejlődést, eredményeket. Az ötéves tervtörvény korszakalkotó feladatokat tűzött közoktatásügyünk elé is. A tervidőszak folyamán teljesen fel kell számolnunk a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, biztosártunk tanítása nyomán dolgozó népünk megértette, hogy a proletárdiktatúrát megszilárdítani, a szocializmust felépíteni lehetetlen anélkül, hogy meg ne hódítsák, magukévá ne tegyék a kultúra, a tudomány vívmányait Bizonyítja ezt az is, hogy időben a tanulóifjúság száma ugrásszerűen emelkedett. Az 1950/50-ös tanév elején az általános iskolákban mintegy 30.000- rel, a középiskolákban 20.000-re és a fesőiskolákban és egyetemeken 11.000-rel emelkedett a beiratkozott tanulók és hallgatók száma. Az 1941/50-es tanévben szakérettségizett 1500 munkásfiatal után az idei tanévben 4000 munkás és 500 dolgozó parasztfiatal került szakérettség tanfolyamra. Továbbfejlődött a dolgozók iskolái, esti iskolák és, főiskolák hálózata Iskoláink képe már az 1949/50-es tanévben is lényegesen megváltozott a tanulók szociális megoszlása szempontjából. Az új tanévben a szociális összetétel tovább javult. Középiskoláinkban tavaly 26,6 százalék volt a munkásdiák és 21 százalék a dolgozó paraszt származású diákok aránya. Az új tanévben a középiskolások 36.3 százaléka munkás és 23,3 százaléka dolgozó paraszt származású. Hasonló az emelkedés egyetemeinken és főiskoláinkon is. A Horthy-korszak örökségeképpen ránkmaradt elhanyagolt falusi és tanyai iskolák helyett korszerű közoktatásügyi intézményekben tanúnak a dolgozó nép gyermekei Az ötéves tere első évében 1950 szeptember 15-ig 73 általános iskolában 147 új tanterem létesült , 73 iskola közüli 39 teljesen újonnan épült. Az 1 tanerős iskolák száma az 1949/50 évvégi állapothoz viszonyítva 1950/51 tanév elejére 14 százalékkal csökkent, e tanév végére pedig 53 százalékkal. Számos új iparostanulóiskola, tanműhely és középiskola is létesült. Gondoljunk csak a gyögyörű ózdi és diósgyőri gimnáziumokra. Az iskolahálózat fejlesztése mellett egyéb eszközökkel is a tanulóifjúság segítségére siet Pártunk és kormányzatunk.. Míg 1947/48-ban 16, 1945/49 ben 106, 1949/50-ben 121 srátió forintot, addig sítanunk kell a dolgozók kulturális felemelkedését és a dolgozók gyermekeiből az ország számára ki kell képeznünk a vezetők és szakemberek tíz és tízezreit. Mindez óriási, feladatot jelent közoktatásügyünk valamennyi dolgozója számára. E feladatok végrehajtásához felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az MDP Központi Vezetőségének 1950 márciusában megjelent határozata, mely leleplezte a közoktatásügy területén támadó ellenséget, feltárta közoktatásügyünk hibáit és megjelölte a hibák kijavításának útját. A határozat megjelenése óta jelentős eredményekről számolhatunk be. Eredményekről a szocialista nevelés elveinek mind szélesebb körű alkalmazásában, eredményekről az oktatás színvonalának emelésében, eredményekről iskolapolitikánk minden területén, az 1950/51-es tanévben már 160 millió forintot fordítottunk kollégiumi és diákszociális célokra, így vált lehetővé a diákotthonok férőhelyének, az ösztöndíjasok számának is a növelése. Míg 1948/49-ben 20.000, 1949/50-***, 23.300, az idei tanévben már 32.000 tanulót tudtunk elhelyezni diákotthonainkban és diákszállóinkban. Növekedett az iskolák mellett működő tanulószobák száma is. Ezek az eredmények kihatottak a pedagógusok munkájára is, mint ahogyan az ő jobb munkájuk is visszahatott a fejlődése. A Párt és a kormány megad minden lehetőséget, anyagi és erkölcsi támogatást a pedagógusok számára is, hogy feladataiknak minél tökéletesebben meg tudjanak felelni Ha csak a továbbképzés lehetőségeiről beszélünk a nyári szakosító tanfolyamok, a kétéves egyéni tanulás rendszere, a pedagógiai főiskolákhoz kapcsolt egyéni tanulás, szaktanárképzés, a pedagógusok ezreinek biztosít magasabb szakmai tudást, további fejlődési lehetőséget. Az 1950 es évre esik illetményrendezésünk is, mely életszínvonaluak újabb emelkedését jelenő, s igen nagy jelentőségű azért is, mert a pedagógusok bérezését szocialista alapokra helyezte jobban felszerelt iskolák, jobb tankönyvek, magasabb fizetés, tanulás, üdülés, előadások, könyvek, az élenjáró szovjet pedagógia kiváló képviselőiek, köztük Jeszipov-Goncsarov és Karov műveinek magyar fordítása, egész megnövekedett könyvkiadásunk segít munkánk minőséginek emelésében. Több pedagógust tüntettek ki az elmúlt évben a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével, csak az 1950-es tanév végén több mint egymilliót fordítottak a jómuunkát végző pedagógusok megjutalmazására. A fejlődés, melyet közoktatásügyi téren elértünk, szoros összefüggésben van Népköztársaságunk ahol a tanulók nyugodt, kényelmes tanulási lehetőséget találnak. A fejlődést érzékelteti, hogy míg az 1949/50-es tanévben 3600 volt a középiskolai tanulószobások száma, addig ez a szám az idei tanév elején 6000-re emelkedett 67 százalékos növekedés az elmúlt tanévhez képest . Az 1950-es év folyamán nagy mértékben emelkedett az ösztöndíjak száma is. Míg az 1949/50-es tanévben 11.500 egyetemi és főiskolai hallgató kapott ösztöndíjat, az idei tanévben már 18.500. Hasonlóan nagyarányú a fejlődés a közös- és általános iskoláknál is. Kultúrforradalmunkat és köznevelésügyünk fejlődését megakadályozni akaró ellenség egyik fegyvere a tankönyvszabotázs volt. Aknamunkájukat azonban Pártunk ébersége leleplezte. Tankönyvhiány az idei iskolaévben már nem nehezítette meg a tanulóifjúság és a pedagógusok munkáját. 1950 szeptember hó elejére 6.970.000 tankönyvet bocsátott ki tanügyi kormányzatunk. Ez annyit jelent, hogy a tankönyvek példányszáma csaknem eléri az 1938-as évben megjelent összes könyvek példányszámát. Iparostanulóiskolásink külön tankönyveket kaptak. Az elmúlt rendszernek természetesen erre nem volt gondja. Oktatásunk színvonalának emeléséhez hozzájárultak a tankönyvekkel kibocsátott módszertani útmutatóik tá gazdasági és politikai megerősödésével Az utat, mely ezeket az eredményeket elértük, Pártunk mutatta számunkra. És mi, pedagógusok. Pártunkat ezen az úton továbbra is követjük a szódai tanáshoz, a békéhez. Mi a helyzet a világ másik részén? A Szovjetunió nagy példáját követő, szocializmust építő hazánk jellemzője az állandó haladás. Mikor büszke seregszemlét tartunk az ötéves terv első évének eredményei felett, nem lehet nem vetnünk egy pillantást a világ másik részére. Oda, ahol az országok vezetői nem építeni, hanem rombolni akarnak, ahol a dogozó nép nincstelen milliói szenvedik néhány milliomos érdekeinek védelmében meghirdetett »rendkívüli állapotokat«. Csak néhány adatot lássunk: Franciaországban, ahol 10.000 tanerőre lenne sürgősen szükség, ahol 4174 tantermet, mely a háború folyamán elpusztult, nem építettek újjá, ahol 22.862 tanterem összeomlással fenyeget, csökkentik a közoktatás Ezek az adatok egyben azt is elmondják nekünk, hogy bármenynyire jelentősek eredményeink, nagy feladatok, komoly harcok állnak még előttünk. A mi országunk a béke nagy táborához tartozik. Eredményeink megszilárdításával, újabb, nagyobb eredményekkel egyre jobb, céltudatosabb munkával, harc«s áldozatvállalásköltségvetését. Attlee munkásáruló kormánya Nagybritanniában 12,5 százalékkal leszállította az iskolaepúés költségvetését. Ausztriában a pénzügyminiszter megtagadta a szükséges 2000 új tanerő beállítását, s kijelenti: »Nem lenne nagy veszteség Ausztria számára, ha középiskoláit néhány évre bezárná«. Hal erősítjük erhelyinket, erősíthetjük a béke egyre növekvő táborát. Sztálin elvtárs, valamzint a munka és harc szovjet hőseinek példaképe arra tanít, hogy az eredmények felmérése arra jó, hogy vilgosabban lássuk feladatunkat, az újat, a többet, a nagyszerűbbet, amit el akarunk érni. A magasabb minőségű nevelő- és oktatómunka, a lemorzsolódás teljes megszüntetése iskoláinkban, , az ön.uan.os fegyelem meggyökereztetése s harc az új tanév be- iskolázási tervének sikeres végrehajtásáért, ezek a soron lévő legfontosabb feladataink. Ahhoz, hogy ezt sikerre, megoldjuk kérlelhez et.en harcot ke.i folytattunk munkánk akadályozói e.en, felelősségre kell vonnunk azokat, akik rossz munkát végeznek, az erősebbeknek harcot kell indítani a gyengébbek megsegítéséért, el kell érnünk, hogy a köznevelés minden munkája világosan lássa munkájának és a békéért folytatott nagyszerű harcnak összefüggéseit. A Terv az iskoláért, az iskola a Tervért A nevelőért és a nevelésért Jó munkával eredményeinkért, a békéért 1951 január 1 A TARTALOMBÓL • Takarékossággal — a békéért A fegyelmezetlen tanuló Tanuljunk egymástól Az 1951. évi üdültetés Az amerikai egyetemek militarizálása KIADJA A MAGYAR PEDAGOGK SZAKSZERVEZETE Nálunk a munka: becsület és dicsőség Nő Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság Érdemérmével tüntette ki a legjobban dolgozó pedagógusokat A nagy kitüntetés, melyet a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség legjobbjaival együtt vettek át kartársaink, újabb fényes bizonyítéka a nevelői munka megbecsülésének, annak, hogy népi demokráciánk szilárdan és következetes, valósítja meg Lenin tanításait. Nálunk a pedagógust olyan magas polcra kell emelni, ahol a kapitalizmusban sohasem állt, nem áll és nem is állhat .A Népköztársasági érdemérem azt jelenti, hogy nálunk a pedagógust anyagi és társadalmi megbecsülés szempontjából soha nem remélt magas polcra helyeztük. De jelenti egyszersmind azt is, hogy a pedagógusok olyan mértékben fejthetik ki munkásságukat, fejleszthetik tovább tudásukat, a tanításhoz szükséges objektív körülményeket olyan mértékben bocsátják rendelkezésükre, amilyenre nem is volt, nem is lehetett példa a múltban. A magas kitüntetés a pedagógus munka megbecsülését jelenti Jelenti azt, hogy szerepünk jelentő« szecializmusunk építésében, a béke megvédésében. Kitüntetett pedagógusakik a nevelés élenjárói, a szocializmus élharcosai, a békeharc pedagógus frontjának élretörő katonái. A mi békeharcosaink, akikre büszkén tekinthetünk mi pedagógusok, büszkén tekint az ifjúság, s a szülők, akik legféltettebb kincsüket, a gyermeket bízták rájuk. A mindennapos tettek hősei ők, akik áldozatos napi munkával készítik elő a ragyogó, diadalmas holnapot. Erről a munkáról számol be a Magyar Népköztársaság Érdemérem aranyfotkozatával kitüntetett Némedi Árpádné nagykovácsi óvónő. Elmondja, hogy munkáját romos, egészségtelen óvodában kezdte el. Első teendője a Szülői Munkaközösség megszervezése volt. Módszere helyesnek bizonyult. A romos épületet a Szülői Munkaközösség segítségével rendbehozták, megvalósították az élősarkot, a gyermekeket ellátták munkaköténnyel, foglalkoztató eszközökkel, játékkal, az óvodát bútorokka. Megvoltak tehát a jó munka objektív előfeltételei. Most magát az óvodai munkát kellett megszervezni. Itt is elsősorban a legfontosabbat: a fegyelem megszilárdítását, a közösségi szellem kialakítását. Mi a fegyelem megszilárdításának a titka? Némedi kortársnő azt mondja: »Tervszerűség a foglalkozásokra való előkészületben, a foglalkozások alatt, tervszerűség és következetesség a feladatok meghatározásában és a feladatok ellenőrzésében és ami már ezekből következik, az azonos nevelői eljárások.« Ehhez persze az kellett, hogy következetes» együtt dolgozzék fiatal kartársnőjével, hogy megbeszéljék egymás problémáit, átadják egymásnak tapasztalataikat. Némedi kartársnő rendszeresen nevelte, tanította fiatal kartársnőjét. Voltak itt is nehézségei. A kartársnő nem akarta eleinte elfogadni a tapasztaltabb pedagógus tanácsait. A tervszerű és következetes munkának azonban itt is meglett az eredménye. A kartársnő belátta, hogy Némediné az ő javát akarja, s követte tanácsait. A gyermekek nevelésének kérdéseit megbeszélte a szülőkkel. Felfedte a munkáját zavaró klerikális reakció aknamunkáját, felvette a harcot a szülői házban meglévő helytelen, maradi nevelői eljárások, a verés, a gúnyolódás ellen. Óvodájából kikerülő gyerekekért figyelemmel kísérte az általános iskolában, akikről a pedagógusok megállapították, hogy fegyelmezettebbek, gyorsabb felfogásnak, jobb felmenetelűek, mint a többiek. Némedi kortársnő elmondta, hogy azért tudott dolgozni, mert felfedezte, hogy “a mi munkánk is konkrétan tudja szolgálni a béke nagy ügyét«. Ez lelkesítette, ez adta meg fegyelmeztettségét, következetességét. Az a nagy ügy, amely hatalmas és legyőzhetetlen táborba egyesíti a világ becsületes dolgozóinak milliós tömegeit, amely új hősöket teremt, akik fegyverrel, szerszámmal, tollal kezükben aratják sikereiket az imperialista agresszorokkal szemben vívott harcukban.