Nevelők Lapja, 1951 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1951-01-01 / 1. szám

Közoktatásügyünk 1950. évi eredményei »Mindig csajt előre haladni a béke és­ a haladás útján, a haza és a nép javára építeni —a szocialista társadalom fejlődéstör­­vényeit — írja a Pravda december 28-i vezércikke. A hatalmas Szov­jetunió segítsége és harcos Pár­tunk vezetése nyomán a mi orszá­gunkban is igazak ezek a törvé­nyek. Dolgozó népünk az ötéves terv első évének nagyszerű ered­ményeit és az új feladatokat méri fel ezekben a napokban. Vessünk mi is egy pillantást erre a sike­rekben gazdag elmúlt esztendőre és mérjük fel közoktatásügyi téren, a Pártunk irányításával elért fej­lődést, eredményeket. Az ötéves tervtörvény korszak­alkotó feladatokat tűzött közokta­tásügyünk elé is. A tervidőszak folyamán teljesen fel kell számol­nunk a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, bizto­sártunk tanítása nyomán dol­gozó népünk megértette, hogy a proletárdiktatúrát megszilárdítani, a szocializmust felépíteni lehetet­len anélkül, hogy meg ne hódít­sák, magukévá ne tegyék a kul­túra, a tudomány vívmányait Bi­zonyítja ezt az is, hogy idő­­ben a tanulóifjúság száma ugrásszerűen emelkedett. Az 1950/5­0-ös tanév elején az álta­lános iskolákban mintegy 30.000- rel, a középiskolákban 20.000-re és a fesőiskolákban és egyeteme­ken 11.000-rel emelkedett a beirat­kozott tanulók és hallgatók száma. Az 1941/50-es tanévben szak­érettsé­gizett 1500 munkásfiatal után az idei tanévben 4000 munkás és 500 dolgozó parasztfia­tal került szak­érettség tanfolyamra. Továbbfej­­lődött a dolgozók iskolái, esti is­kolák és, főiskolák hálózata Iskoláink képe már az 1949/50-es tanévben is lényegesen megválto­zott a tanulók szociális megosz­lása szempontjából. Az új tanévben a szociális összetétel tovább javult. Középiskoláinkban tavaly 26,6 százalék volt a munkásdiák és 21 százalék a dolgozó paraszt szár­mazású diákok aránya. Az új tan­évben a középiskolások 36.3 szá­zaléka munkás és 23,3 százaléka dolgozó paraszt származású. Ha­sonló az emelkedés egyetemeinken és főiskol­áinkon is. A Horthy-korszak örökségekép­pen ránkmaradt elhanyagolt falusi és tanyai iskolák helyett korszerű közoktatásügyi in­tézményekben tanú­nak a dol­gozó nép gyermekei Az ötéves tere­ első évében 1950 szeptember 15-ig 73 általános is­­kolában 147 új tanterem létesült , 73 iskola közüli 39 teljesen újon­nan épült. Az 1 tanerős iskolák száma az 1949/50 évvégi állapot­hoz viszonyítva 1950/51 tanév ele­jére 14 százalékkal csökkent, e tan­év végére pedig 53 százalékkal. Számos új iparostanulóiskola, tan­műhely és középiskola is létesült. Gondoljunk csak a gyögyörű ózdi és diósgyőri gimnáziumokra. Az iskolahálózat fejlesztése mel­lett egyéb eszközökkel is a tanuló­ifjúság segítségére siet Pártunk és kormányzatunk.. Míg 1947/48-ban 16, 1945/49 ben­ 106, 1949/50-ben 121 srá­tió forintot, addig sítanunk kell a dolgozók kulturális felemelkedését és a dolgozók gyer­mekeiből az ország számára ki kell képeznünk a vezetők és szakembe­rek tíz és tízezreit. Mindez óriási, feladatot jelent közoktatásügyünk valamennyi dolgozója számára. E feladatok végrehajtásához felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az MDP Központi Ve­­­zetőségének 1950 márciusá­ban megjelent határozata, mely leleplezte a közoktatásügy területén támadó ellenséget, fel­tárta közoktatásügyünk hibáit és megjelölte a hibák kijavításának útját. A határozat megjelenése óta jelentős eredményekről számolha­tunk be. Eredményekről a szocia­lista nevelés elveinek mind széle­­sebb körű alkalmazásában, eredmé­nyekről az oktatás színvonalának emelésében, eredményekről iskola­­politikánk minden területén, az 1950/51-es tanévben már 160 millió forintot fordítottunk kollégiumi és diákszociális cé­lokra, így vált lehetővé a diákotthonok férőhelyének, az ösztöndíjasok számának is a növelése. Míg 1948/49-ben 20.000, 1949/50-***, 23.300, az idei tanévben már 32.000 tanulót tudtunk elhelyezni diákott­honainkban és diákszállóinkban. Növekedett az iskolák mellett működő tanulószobák száma is. Ezek az eredmények kihatottak a pedagógusok munkájára is, mint ahogyan az ő jobb munkájuk is visszahatott a fejlődése. A Párt és a kormány megad minden lehetőséget, anyagi és erkölcsi támogatást a pedagó­gusok számára is, hogy fel­adataiknak minél tökéleteseb­ben meg tudjanak felelni Ha csak a továbbképzés l­ehe­tősé­geiről beszélünk a nyári szakosító tanfolyamok, a kétéves egyéni ta­nulás rendszere, a pedagógiai fő­iskolákhoz kapcsolt egyéni tanulás, szaktanárképzés, a pedagógusok ezreinek biztosít magasabb szak­mai tudást, további fejlődési le­hetőséget. Az 1950 es évre esik illetmény­­rendezésünk is, mely életszínvonalua­k újabb emel­kedését jelenő, s igen nagy jelen­tőségű azért is, mert a pedagógu­sok bérezését szocialista ala­pokra helyezte jobban felszerelt iskolák, jobb tankönyvek, magasabb fizetés, ta­nulás, üdülés, előadások, könyvek, az élenjáró szovjet pedagógia kiváló képviselőiek, köztük Jeszipov-Goncsarov és Ka­rov műveinek magyar fordítása, egész megnövekedett könyvkiadá­sunk segít mu­nkánk minőséginek emeléséb­en. Több pedagógust tün­tettek ki az elmúlt évben a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével, csak az 1950-es tanév végén több mint egymilliót fordítottak a jó­­muunkát végző pedagógusok megju­­t­almazására. A fejlődés, melyet közoktatásügyi téren elértünk, szoros összefüg­gésben van Népköztársaságunk ahol a tanulók nyugodt, kényelmes tanulási lehetőséget találnak. A fejlődést érzékelteti, hogy míg az 1949/50-es tanévben 3600 volt a középiskolai tanulószobások száma, addig ez a szám az idei tanév elején 6000-re emelkedett 67 százalékos növekedés az elmúlt tanévhez képest­ . Az 1950-es év folyamán na­gy­ mértékben emelkedett az ösz­töndíjak száma is. Míg az 1949/50-es tanévben 11.500 egyetemi és főiskolai hallgató ka­pott ösztöndíjat, az idei tanévben már 18.500. Hasonlóan nagyará­nyú a fejlődés a közös- és általá­­nos iskoláknál is. Kultúrforradalmunkat és köz­nevelésügyünk fejlődését meg­akadályozni akaró ellenség egyik fegyvere a tankönyvszabotázs volt. Aknamunkájukat azonban Pártunk ébersége leleplezte. Tankönyv­­hiány az idei iskolaévben már nem nehezítette meg a tanulóifjú­ság és a pedagógusok munkáját. 1950 szeptember hó elejére 6.970.000 tankönyvet bocsátott ki tanügyi kormányzatunk. Ez annyit jelent, hogy a tanköny­vek példányszáma csaknem eléri az 1938-as évben megjelent összes könyvek példányszámát. Iparos­­tanulóiskolásink külön tankönyve­ket kaptak. Az elmúlt rendszernek természetesen erre nem volt gondja. Oktatásunk színvonalának eme­léséhez hozzájárultak a tanköny­vekkel kibocsátott módszertani út­mutatóik tá­ g­azdasági és politikai megerősödé­sével Az utat, mely­ ezeket az ered­ményeket elértük, Pártunk mu­tatta számunkra. És mi, pedagógusok. Pártunkat ezen az úton továbbra is követ­jük a szódai tanáshoz, a békéhez. Mi a helyzet a világ másik részén? A Szovjetunió nagy példáját követő, szocializmust építő hazánk jellemzője az állandó haladás. Mikor büszke seregszemlét tartunk az ötéves terv első évének eredmé­nyei felett, nem lehet nem vet­nünk egy pillantást­ a világ másik részére. Oda, ahol az országok vezetői nem építeni, hanem rom­bolni akarnak, ahol a do­gozó nép nincstelen milliói szenvedik néhány milliomos érdekeinek vé­delmében megh­irdetett »rendkí­vüli állapotokat«. Csak néhány adatot lássunk: Franciaországban, ahol 10.000 tanerőre lenne sürgő­sen szükség, ahol 4174 tantermet, mely a háború folyamán elpusz­tult, nem építettek újjá, ahol 22.862 tanterem összeomlással fenyeget, csökkentik a közoktatás Ezek az adatok egyben azt is elmondják nekünk, hogy bármeny­nyire jelentősek eredményeink, nagy feladatok, komoly harcok állnak még előttünk. A mi orszá­gunk a béke nagy táborához tar­tozik. Eredményeink megszilárdí­tásával, újabb, nagyobb eredmé­nyekkel egyre jobb, céltudatosabb munkával, harc«s áldozatvállalás­költségvetését. Attlee munkás­áruló kormánya Nagybritanniában 12,5 százalékkal leszállította az iskolaepúés költségvetését. Auszt­­riában a pénzügyminiszter meg­tagadta a szükséges 2000 új tan­erő beállítását, s kijelenti: »Nem lenne nagy veszteség Ausztria szá­mára, ha középiskoláit néhány évre bezárná«. Hal erősítjük erhely­­­in­ket, erősít­hetjük a béke egyre növekvő tábo­rát. Sztálin elvtárs, valamzint a munka és harc szovjet hőseinek példaképe arra tanít, hogy az eredmények felmérése arra jó, hogy vi­lgosabban lássuk fel­adatunkat, az újat, a többet, a nagyszerűbbet, amit el akarunk érni. A magasabb minőségű nevelő- és­­ oktatómunka, a lem­orzsolódás tel­­­­jes­­ megszüntetése iskoláinkban, , az ön.uan.os fegyelem meggyöke­­reztetése s harc az új tanév be- i­­skolázási tervének sikeres végre­hajtásáért, ezek a soron lévő leg­fontosabb feladataink. Ah­hoz, hogy ezt sikerre, megoldjuk kér­lelhez et.en harcot ke.i folyta­­ttunk munkánk akadályozói e­.en, fe­lelősségre kell vonnunk azokat, akik rossz munkát végeznek, az erősebbeknek harcot kell indítani a gyengébbek megsegít­éséért, el kell érnünk, hogy a köznevelés minden munkája világosan lássa munkájának és a békéért folyta­tott nagyszerű harcnak összefüg­géseit. A Terv az iskoláért, az iskola a Tervért A nevelőért és a nevelésért Jó munkával eredményeinkért, a békéért 1951 január 1 A TARTALOMBÓL • Takarékossággal — a békéért A fegyelmezetlen tanuló Tanuljunk egymástól Az 1951. évi üdültetés Az amerikai egyetemek militarizálása KIADJA A MAG­YAR PEDAGO­GK SZAKSZERVEZETE Nálunk a munka: becsület és dicsőség Nő N­épköztársaságunk Elnöki Ta­nácsa a Magyar Népköztársa­ság Érdemérmével tüntette ki a legjobban dolgozó pedagógusokat A nagy kitüntetés, melyet a mun­kásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség legjobbjaival együtt vettek át kartársaink, újabb fényes bizonyítéka a nevelői munka megbecsülésének, annak, hogy népi demokráciánk szilárdan és követke­zetes, valósítja meg Lenin tanítá­sait. Nálunk a pedagógust olyan magas polcra kell emelni, ahol a kapitalizmusban sohasem állt, nem áll és nem is állhat .A Népköz­társasági érdemérem azt j­elenti, hogy nálunk a pedagógust anyagi és társadalmi megbecsülés szem­pontjából soha nem remélt magas polcra helyeztük. De jelenti egy­szersmind azt is, hogy a pedagógu­sok olyan mértékben fejthetik ki mun­káss­águkat, fejleszthet­ik tovább tudásukat, a tanításhoz szükséges objektív körülményeket olyan mér­tékben bocsátják rendelkezésükre, amilyenre nem is volt, nem is le­hetett példa a múltban. A magas kitüntetés a pedagó­gus munka megbecsülését je­lenti Jelenti azt, hogy szerepünk jelentő« szecializmusunk építésében, a béke megvédésében. Kitüntetett pedagógusakik a nevelés élenjárói, a szocializmus élharcosai, a béke­­harc pedagógus frontjának élretörő katonái. A mi békeharcosaink, akikre büszkén tekinthetünk mi pe­dagógusok, büszkén tekint az ifjú­ság, s a szülők, akik legféltettebb kincsüket, a gyermeket bízták rá­­juk. A mindennapos tettek hősei ők, akik áldozatos napi munkával ké­szítik elő a ragyogó, diadalmas hol­napot. Erről a munkáról számol be a Magyar Népköztársaság Érdem­érem aranyfotkozatával kitüntetett Némedi Árpádné nagykovácsi óvó­nő. Elmondja, hogy munkáját romos, egészségtelen óvodában kezdte el. Első teendője a Szülői Munkaközösség megszervezése volt. Módszere helyesnek bizonyult. A romos épületet a Szülői Munka­közösség segítségével rendbehoz­ták, megvalósították az élősarkot, a gyermekeket ellátták munkakö­ténnyel, foglalkoztató eszközökkel, játékkal, az óvodát bútorokka­. M­egvoltak tehát a jó munka ob­jektív előfeltételei. Most ma­gát az óvodai munkát kellett meg­szervezni. Itt is elsősorban a leg­fontosabbat: a fegyelem megszilár­dítását, a közösségi szellem ki­alakítását. Mi a fegyelem megszi­lárdításának a titka? Némedi kor­társnő azt mondja: »Tervszerűség a foglalkozásokra való előkészület­ben, a foglalkozások alatt, terv­­szerűség és következetesség a fel­adatok meghatározásában és a fel­adatok ellenőrzésében és ami már ezekből következik, az azonos ne­velői eljárások.«­­ Ehhez persze az kellett, hogy következetes» együtt dolgozzék fiatal kartársnő­jével, hogy megbeszéljék egymás problémáit, átadják egymásnak ta­pasztalataikat. Némedi kartársnő rendszeresen nevelte, tanította fia­­tal kartársnőjét. Voltak itt is ne­hézségei. A kartársnő nem akarta eleinte elfogadni a tapasztaltabb pedagógus tanácsait. A tervszerű és következetes munkának azonban itt is meglett az eredménye. A kartársnő belátta, hogy Némediné az ő javát akarja, s követte tan­á­­csait. A gyermekek nevelésének kérdé­seit megbeszélte a szülőkkel. Felfedte a munkáját zavaró kleri­kális reakció aknamunkáját, fel­vette a harcot a szülői házban meg­lévő helytelen, maradi nevelői el­­járások, a verés, a gúnyolódás el­len. Óvodájából kikerülő gyereke­kért figyelemmel kísérte az általá­nos iskolában, akikről a pedagógu­sok megállapították, hogy fegyel­mezettebbek, gyorsabb felfogásnak, jobb fel­menetelűek, mint a többiek. Némedi kortársnő elmondta, hogy azért tudott dolgozni, mert felfe­dezte, hogy “a mi munkánk is kon­krétan tudja szolgálni a béke nagy ügyét«. Ez lelkesítette, ez adta meg fegyelmeztettségét, következe­tességét. Az a nagy ügy, amely hatalmas és legyőzhetetlen táborba egyesíti a világ becsületes dolgo­zóinak milliós tömegeit, amely új hősöket teremt, akik fegyverrel, szerszámmal, tollal kezükben arat­ják sikereiket az imperialista ag­­resszorokkal szemben vívott har­cukban.

Next