Nevelők Lapja, 1951 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1951-01-01 / 1. szám

Az amerikai egyetemek militarizálása A modern kapitalista világ körül­ményei közepette nem más a tudo­mány szabadsága, mint a csalók ki­találásé. Különösen világosan az­­támasztja ezt az amerikai tudo­mány és az amerikai tudományos intézmények sorsa. Az Egyesült Államok főiskoláit, akárcsak a tudo­mányos kutatótevékenységet, a há­borús gyújtogatók szolgálatába állí­tották ebben az országban, a tudo­mány és tanítás m­ilitarizálása an­­nak a következménye, hogy a tu­dományos intézmények és tanintéz­ményeik teljes mértékben a plu­to­kra­­ta klikkjétől függnek. A nagytőkések markában Az I/Sd egyetemeit és műszaki fő­iskoláit elsősorban a védnökeik,, az ipari pénzmonopóliumok tartják fenn. És az az úr, aki fizet. A Barnard-egyetemmel a M­organ­­bankház rendelkezik, a Columbia­­egyetemmel a National City-bank, a cszkágói egyetemek Rockefelleréit tulajdona, a massaccu­ssetti műszaki főiskola a Dupon Aresate, a Yate­­egyetem Morgan és Rockefeller kö­zös irányítása alatt áll, a Prince­­town-egyetem megint csak a Na­tional City kezében van, a pitts­­burgi egyetem és a Cannagle-inté­­zet teljes egészében a Mellon-tröszt­­től függ, a rochesteri egyetem lé­nyegében a Kodak-cégé és így to­vább. Még a Colgate borotvaszap­­pan- és borotvakrém-gyárnak is megvan a maga egyeteme, amit úgy is hívnak, hogy Colgate-egye­­temr. As a tény, hogy az egyetemek fe­lett lényegében a nagytőkések ren­delkeznek, érthetővé teszi, miért folyik olyan gyors iramban az Egyesült Államokban a főiskolák műtarszoliása éppen a második vi­lágháború óta. Az amerikai egye­temeik vezetése ugyanis az újabb világháború előkészületei folyamán egyre inkább, a hadigépezet kezébe kerül. Katonai egyenruhában járó maradi embergyűlölők irányítják az egyetemi tudományos munkát és a diákság oktatását. A kötelező katonai szolgálat ellen harcoló amerikai nemzeti tanács »a közoktatás militarizálása« címmel kiadott egy brosúrát, amely kiáltó képet rajzol arról a katonai ön­kényről, amely az amerikai egye­temeken uralkodik. A szervezet tagjainak korántsem mindegyike, sőt a többsége egyáltalán nem aktív békeharcos, mégcsak nem is az imperializmus ellenfele. Sokan közülük tipikus burzsoá liberális pacifistáik, akik igen távolodnak attól, hogy meglássák a bajok gyö­kerét. Mégis szükségesnek tartot­ták tiltakozni a hadigépezet önké­nye és az ellen, hogy a főiskolákat kaszárnyáikká változtassák. Tudomány a háborús pusztításért Az egyetemek teljesen a monopol­kapitalisták és az atomilovagok be­folyása alá kerülnek, így pl. a csi­­kágói egyetem atomkutatásait a hát­térben az atomenergia belső ellen­őrzésének híradós bizottsága és G. Maccormiek brigád-tábornok, a mi­litarista klikkel összenőtt fináno­­oldgarcitt egyik leghatalmasabb képviselője ellenőrzi. A katonai kutatások finanszíro­zásának rendszere igen komoly kö­vetkezményekkel jár a főiskolákra nézve. Egész kutatómunkájuk jel­lege gyökeresen megváltozik. A hangsúlyt az emberiség érdekében kifejtett munkáról azokra a kuta­tásokra helyezik át, melyek közvet­lenül katonai célokat szolgálnak. A hadvezetőség a főiskolák egész tudományos kutatótevékenységét szigorúan ellenőrzi, az amerikai egyetemek tele vannak a felderítő­­szolgálat m­l­att és titkos ügynökei­vel. A csikágói egyetem védnöki tanácsának elnöke jelenti: »Az egyetem hivatásos detektí­vek, az FBI és a katonai hírszerző szolgálat ügynökeinek megfigyelése alatt áll.­ Ezzel kapcsolatiban teljesen felszá­molták az akadémiai problémák megvitatásának szabadságát, az elő­adók és tanulók politikai nézeteit ellenőrzés alá veszik, felülvizsgá­latokat rendelnek el és egymást érik az elbocsátások. A »Harwand Crimson« jelentése szerint az FBI- nek a Yale-egyetemen megjelent ügynökei­t nyílt beavatkozás útján korlátozzák az akadémiai és politi­kai szabadságok, a hírszerzők és a hadvezetőség megbízottai első­sorban azt tudatják az egyetemek vezetőségévél, hogy melyik tudóst szabad felhasználniuk és megtiltják, hogy egyik-másik tanár előadjon, vagy tudományos munkát folytat­hasson. Az amerikai militaristák tehát az egyetemeket a háborús előkészüle­tek eszközévé változtatták és a tu­dósokat is saját szolgáiknak tekin­tik. Mikor Leph­ard, a képviselőház tagja 1949 márciusában kijelentette, hogy a tudományos kutatások ka­tonai ellenőrzése megzavarja a tu­dományos munka nyugodt mene­tét, Phinx ezredes, a hadvezetőség képviselője minden további nélkül kijelentette: »Számunkra az a legfontosabb, hogy markunkban tartsuk őket« — mármint a tudósokat. Az amerikai hadvezetőség, mely a kapitalista monopóliumok megbízá­sából készül egy újabb háborúra és máris rátért a nyílt agresszióra, rabságba akarja dönteni a tudo­mányt is, hogy a halál, pusztulás és pusztítás fegyverévé tegye. (Részlet: M. Rubínsletomek a Novost Vremjában megjelent cikkéből.) Hadá­sak ,­ olvassátok­ a k­öznevdés­t || * 2 Nevelők Lapja A szovjet nép­ értelmiség feladatai az építő munkában A szocializmus egyik legnagyobb győzelme az új népi szovjet értel­miség kialakulása a Szovjetúnió­­ban. A nagy Sztálin a SzK(b)P XVlll. kongreszusán tartott beszé­dében mondotta, hogy s megszüle­tett és kialakult a nagyszámú szov­­jet értelmiség, amely a munkás­osztályból, a parasztságból, a szovjet alkalmazottak soraiból a mi népünk húsából és véréből való; — olyan értelmiség ez, mely nem ismeri a kizsákmányolás igá­ját, amely gyűlöli a kizsákmá­nyoló­ttat s szívvel és lélekkel kész szolgálni a Szovjetunió népeit.« Építőmunka ■ ‘A szovjet szocialista értelmiség valóban népi és teljes egészében a munkásosztályban és a paraszt­ságban gyökerezik, becsülettel tel­jesítette kötelességét a szocializ­mus építéséért és a Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezéséért vívott harcban. A Mbora utani idő­szakban az értelmiség az egész szovjet néppel együtt óriási mun­kát végez a kommunista építés sztálini progremm­jának megvaló­sításáért. Az élenjáró szovjet tudomány művelői új, hatalmas lépéseket tettek annak a történelmi feladat­nak a megoldása terén, hogy »ne csak elérjük, hanem túl is szárnyal­juk a legközelebbi időben a kül­földi tudomány eredményeie. Sikeresen fejlődik a szovjet iro­dalom és művészet, amely a Szov­­jetúnióban a nép érdekeit szolgálja s a szovjet emberek kommunista nevelésének fontos eszköze. A szovjet értelmiségnek nagy ér­demei vannak az építő munkában. Állandóan fejlődik újító szelleme és energiája. A Bolsevik Párt, a pártszerveze­tek egyik legfontosabb feladatává tette az értelmiség marxista-leni­nista nevelését. Az értelmiségnek különös jelentősége van a Szovjet­unióban, ahol az állam irányítja a gazdaság és kultúra minden ágát, ahol a dolgozóknak meg kell érte­niük az állam politikáját, feladatait ahhoz, hogy tudatosan is eredmé­nyesen végezzék a munkájukat. ipar és mezőgazdaság technikai fej­­lődése, a tudomány és kultúra to­vábbfejlesztése terén. Mindez azt követeli a szovjet értelmiségtől, hogy szüntelenül emelje ideológiai színvonalát, tudományáé ismere­tet, fokozza alkotó­készségét, haza­fias lelkesedését. A SzK(b)P Központi Bizottsága határozatainak Sztálin elvtárs irány­mutatásának alapján a pártszerve­zetek nagy munkát végeznek az ér­telmiség ideológiai nevelése terén. Ebben a munkában a pártszerveze­teket a nagy Sztálinnak az a taní­tása vezeti, hogy a marxi-lenini elméletet elsajátítani annyit jelent, mint az elmélet lényegét magun­kévá tenni és megtanulni azt, hogy hogyan használjuk fel ezt az elmé­letet a kommunizmus építésének gyakorlati kérdéseiben. A pártszervezetek az értelmiség ideológiai nevelésével egyidejűleg fokozzák az értelmiség aktivitását a gazdasági és kulturál­is építés fel­adatainak megoldásában. Új feladatok A kommunizmus építésének fo­lyamán az értelmiség szerepe sza­kadatlanul növekszik. Új, tantor feladatokat kell megoldania az Fáradhatatlan békeharc Figyelemreméltó a tudomány és termelés dolgozóinak egyre szilár­dabbá váló baráti kapcsolata. A pártszervezetek szüntelenül erősí­tik ezt a kapcsolatot, még szélesebb körben és még alaposabban terjesz­tik az élenjáró munkások és kol­­hozparasztok termelési tapasztala­tot. Hivatásuknak tekintik, hogy minden eszközzel támogassák a szovjet értelmiség alkotó kezdemé­nyezését és arra törekszenek, hogy a káderek egész gyakorlati munká­ját a bolsevik eszmeiség szelleme hassa át. A szovjet értelmiség, amely mun­kájával növeli a szocialista haza dicsőségét és hatalmát, fáradh­a­­tatlanul küzd a béke ügyéért. Te­vékenyen részt vesz a békéért, a há­­borús gyujtogók ellen küzdő békeharcosok egész népet átfogó mozgalmában. A szovjet nép hatalmas gazdasági és politikai fellendülés közepette választotta meg a helyi tanácsok küldötteit. A szovjet dolgozók az értelmiség számos legjobb képvise­lőjét jelölték a helyi tanácsok kül­döttei között. Felelősségteljes és megtisztelő feladatok állnak a szovjet értel­miség előtt. A Bolsevik párt, a nagy Sztálin vezetése alatt az értel­miség becsülettel teljesíti hazafias kötelességét, a kommunista ipsrs hatalmas terveinek megvalósításá­ban. A szovjet pionírok segítségével A Hernád­ u. 46. sz. általános iskolában szovjet pionírok aján­dékaiból kiállítást ren­deztek- Speiser Már­ton, az iskola igaz­gatója a kiállítás tör­ténetéről így számol be: — A múlt iskolai évben új tóráink leve­let írtak szovjet paj­tásaiknak. Rövidesen Válasz és ajándék ér­kezett a levélre. Egy maguk készítette szo­bor, a saját festésű művészi kép és a vá­laszlevél. Míg a kiállítás meg­­kapóan szép képeit, a művészien elkészített szobrot nézegetjük, Speiser elvtárs arról a hatalmas segít­ségről, hatásról be­szél, amelyet a szov­jet pionírok levele a kis pajtásoknak jelen­tett . »A szovjet ifjú­ság feladata a tanu­lás. Sztálin elvtárs megtanít bennünket szorgalmasan, kitar­tóan témáink, írják a szovjet pionírok. A mi pajtásaink megta­nulták ebből — mond­ja Speiser­ elvtárs —, hogy hazánkat sze­retni annyit jelent: tanulni, fejlődni, dől-i tozni a népért, a nép kiemelkedéséért. — *Sztálin elvtárs tanított bennünket...» Ebből kiérezték a mi pajtásaink, hogy pél­daképünk, a szovjet ember mindig úgy érzi, hogy Sziámin vele van, hogy ő adott erőt a háború minden bor­zalmának elviselésére, ő a szovjet gyermekek eszményképe, aki min­den nehézségen átse­gíti őket. A levél el­olvasása után, a kis­pajtások igy szólot­tak: »Igen kitartóan kell tanulni, jobban mint eddig.* — S ma két és fél­hónap távlatában le­mérhető a levél ne­veld hatása. A mult tanévhez viszonyítva 57 százalékkal csök­kent a rovok és intők száma. — »Mi mindig se­gítjük a gyengébb ta­nulókat“, szól tovább a levél. S pajtásaink azzal válaszoltak: Nem elég valamit jól tudni és megtartani magunknak. Segíteni fogunk ezentúl a gyen­gébb pajtásainknak. S a tanulópárok száma 74 gyel emelkedett a tavalyihoz képest.­­ S tovább azt ír­ják a leningrádi Zsda­­nov úttörőotthon pio­nírjai: »A nyári vaká­cióban felkeressük a távolabbi vidékeket, hogy közvetlenül megismerjük hazánk tájait, gyárait, bá­nyáit, kolhozait«. A levél e sorait, kiegé­szítve úttörőink nyári tatai táborozásának élményeivel, eredmé­nyesen használhattuk fel a hazafias nevetés érdekében. Tudatosí­tottuk azt, hogy a haza minden szépsége, természeti gazdag­sága, a föld mélyének kincsei, mind-mind a dolgozó nép tulajdona. S kispajtásaink ma, ha nyári táborozásuk­ról tervezgetnek nem­csak pihenésre, szóra­kozásra gondolnak, hanem meg akarják ismerni a hazai tájat, az ott lakó embereket és munkájukat, ahogy ezt a szovjet pionírok­tól megtanulták, akik azzal fejezték be le­velüket: *Mi részlete­sen beszámoltunk éle­tünkről, írjatok ti is nehezségénekről és mi mindig segítünk nek­tek. Ő zárna Hallok ránk mindenben.« S paj­tásaink úgy érzik azóta, mintha a szett­jét pajtások rmrusig közöttük volnának, mintha hallanák biz­­tató hangjukat. Ezek­ből a sorokból megta­nulták az igazi haza­szeretetet, a világ dol­­gozó népeinek össze­­fogását, segítségét. — Kapcsolatunk a szovjet pionírokkal nagy mértékben elő­segítette tanulóink hazafias nevelését, szolgálta a tanulmá­nyi eredmény javulá­sát, a Szovjetunió megismerését is meg­szerettetését, a szocia­lista ember tulajdon­ságainak kifejlesztését, a proletár szolidaritás elmélyítését. Íme a kiállítás tör­ténete. A falakról szovjet gyermekek al­kotásai tekintenek ránk. Szovjet pioní­roké, akik nem egy­szerűen kedveskedés­ből küldötték el aján­dékaikat, hanem raj­zaikkal, levelük min­den sorával nevelték, megvették a Hernád­­utcai iskola kis út­törőit, követendő pél­dát állítottak eléjük, s megismertették ve­lük gazdag hazájuk, boldog gyermekeinek életét. A Széchenyi Könyvtár december 8-i munkaértekezlete lelkes hangu­latban folyt le. Itt adta át Kötél elvtára a pártszervezet nevében a Könyvtár dolgozóinak a békeköl­­csönjegyzés és a tanácsválasztás során végzett jó munkájukat el­ismerő zászlót Mivel érdemelték ki a Széchenyi Könyvtárban ezt a kitüntetést? Még a békekölcsönjegyzés meg­indítását megelőzően rendszeres hetenkénti békeröpgyű­léseket tartottak. A beszámolókkal is arra tanították a dolgozókat hogy gyű­löljék az imperialista agresszorokat és felismerjék azt, hogy mi az ő tennivalójuk a békéért. A Könyvtár röpgyűlései a jó kollektív munka­eredményeit tükrözték. A kultúrbri­­gádok adták az énekszámokat ak­tuális verseket. Az ifik a bejárat­nál indulókkal várták dolgozó tár­­saikat. A Faliújság, a Villámhir­­adó, a Haragosbeszélő tartottak éb­ren állandóan a lelkes hangulatot. A békebizottság és a szakszerve­­zeti bizottság szorosan együttmű­ködik. A kerületi agitációban ál­landóan részt vesznek a Könyvtár dolgozói, párttagok és pártonkívü­­liek egyaránt A Békebizottság tag­jai látogatják a külső intézetek gyűléseit is, ahol maguk is tarta­nak beszámolókat. Ilyen politikai munka mellett a könyvtári munka is megjavult. Ma a­ Széchenyi Könyvtár vezet jól megszervezett intézeti munkájával, példás mun­kamódszerével. Megváltozott a dol­gozók viszonya a munkához. Egy­mást akarják legyőzni abban, hogy melyik munkaterületen hoznak ki több és jobb újítást, racionalizálást, így a könyvkötészetben olyan pa­pírtartósítási módszerrel kísérletez­nek, amely négy­szeresre fokozza a hírlap papírjának tartósságát. Ugyanezen az osztályon az önkölt­ség csökkentése céljából a hulla­­dékanyagot és a régi könyvek táb­láját is (amit azelőtt eldobtak) fel­­használják. Ennek eredményekép­pen ha hónap óta csak 25 száza­lék új anyagot használtak fel Az újítómozgalom serkentésére az újítók neveit és az újítás lényegét táblákon kifüggesztik. Jellemző az újítások számára, hogy már a ne­gyedik njítótábla készül. Eredmé­nyeiket megosztják kartársaikkal. Eddig 16 külső könyvtár felé ad­ták át munkamódszerüket. A békéért való harcban forrton fegyverünk a könyv. Ezért törek­szenek arra a könyvtár dolgozói, hogy könnyebben hozzáférhetőbbé tegyék olvasóik számára a könyv­tár használatát. Ezért szervezték meg az olvasóteremben az egye­temi hallgatók részére az idoló­­giai kézikönyvtárt Mindezt nem tudták volna el­érni a Széchenyi Könyvtárban a Párt vezetése az üzemi pártszervezet segítő keze nélkül. A Párt tudatosította az el­mélet, az oktatás fontosságát. Az alapszerv ötnapos népnevelői tan­folyama világította meg a kortár­sak előtt azt, hogy nem végezhetik jól sem társadalmi, sem hivatali munkájukat, ha nem képezik ma­gukat állandóan tovább ideológiai­lag és szakmailag. Utóbbiról a most folyó könyvtárostanfolyam gondoskodik, mely megmutatja az utat ahhoz, hogy a jó könyvtáros a nép igazi nevelőjévé vélhessék. Az eredményes munka mellett a könyvtári dolgozók békeharcának van egy alapvető hiányossága: a Békebizot­tság munkájának kam­pányszerűsége. Voltak nagy ak­ciók, mint a békekölcsönjegyzés vagy a tanácsválasztás. Voltak nagy megmozdulások és ellanyhu­­lások. A Párt segítségével azon­ban igyekeznek javítani módszerei­ken, s tervszerű munkára töreked­nek. — Mg —M­S3 A Széchenyi Könyvtárban jól szervezik a békeharcot

Next