Nevelők Lapja, 1952 (8. évfolyam, 1-23. szám)

1952-01-20 / 1. szám

Az imperialisták „kultúrpolitikája “ . ..­­ A közszükségleti cikkek ■ *­­­arainak állandó emel­kedése miatt a pedagógusok köve­telik szakszervezeti vezetőiktől, hogy kezdjenek tárgyalásokat a kormánnyal a nevelők fizetésének emelésére. Az angol pedagógusok elégedetlensége egyre fokozódik, látva azt, hogy szakszervezetük, mely érdekeiket volna hivatva képviselni, a jobboldali vezetők be­folyására elárulja őket, s vonakodik kérésüket teljesíteni. Tüntetések sorozatában követe­lik a nőpedagógusok más szak­mák nő dolgozóival együtt, hogy a férfiakkal egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak. A munkás­­áruló szakszervezeti vezetőknek ezt a követelést »sem áll módjukban támogatni«. ~~T~. 1­­ Számos olasz vá-OfMwn.zi.gj­rosba., az idei tanév a tanulók és szülők sorozatos tüntetéseivel vette kezdetét. A dol­gozók azt követelték a kormány­tól, hogy emelje a közoktatási költségvetést, állítsa helyre az­ is­kolákat, s gondoskodjék újabb tantermek építéséről. Olaszország­ban Siralmas az iskola helyzete; a tantermek elégtelenségére jel­lemző, hogy egy-egy iskolában na­ponta 3—4 váltásban tanítanak, s még így is százezreket tesz ki azoknak a gyerekeknek a száma, akik egyáltalán nem jutnak be az iskolákba. Míg a gyermekek száz­ezrei nőnek fel iskola nélkül, egyre nagyobb méreteket ölt a pedagó­gus m­unkanélküliség- Jelenleg több­­ min 10 ezer tanító és tanár van , munka nélkül. __________________________ . ^ | X,iug,a1-\rms for s záu j ^ i kemény küzdelmet vívnak életszín­­vonaluk emeléséért. Nyugat-Német­­országban a bérek rendkívül ala­csonyak. Szinte elképzelhetetlen, de így van: a pedagógusok fizeté­sét utoljára 1927-ben rendezték. Azóta egyetlenegyszer emelkedett 15 százalékkal a fizetésük, míg a háború előtti állapotokhoz képest az árak 110 százalékkal emelkedtek. Ezek után nem csoda, hogy a taní­tók eladósodnak, s fizetésükből még arra sem futja, hogy legele­mibb kulturális igényeiket kielégít­sék, s könyveket vásároljanak ma­guknak. I Indin 1 B. ,D. , Piul',val •P­­-----* 1 iskolai tanárt, a bom­bayi pedagógus szakszervezet el­nökét és a végrehajtóbizottság tagjait felfüggesztették állásukból, hogy ezzel megakadályozzák a szakszervezet működését. Padw­il kartárs és S. Y. Mokasnn, a végre­hajtóbizottság tagja, éhségsztrájkba kezdett, tiltakozásul a szakszer­vezeti vezetők felfüggesztése ellen. Tiltakozásukat a bombayi nevelők rokonnszenvtüntetései kísérik. Szovjet pedagógus a tanulók fegyelemre neveléséről Nagyezsda Fomicsova, a budapesti Gorkij-iskola tanára szak­­szervezetünk központi kultúrotthonában ankétot tartott »A szovjet pedagógia a tanulók fegyelemre neveléséről« címmel. A fegyelemre nevelés, az öntudatos fegyelem kialakítása egyike iskolai munkánk leg­égetőbb kérdéseinek. ■. Budapesti pedagógusainknak hatalmas segítséget jelentett, hogy problémáik megoldásához az élenjáró szovjet­ pedagógusok egyik kép­viselőjétől kaptak igen értékes tanácsokat. A magas színvonalú előadás megvilágította az öntudatos fegyelem kialakításának elvi kérdéseit, emellett hasznos gyakorlati útmutatáso­kat adott nevelőmunkánk mindennapi kérdéseihez. Nagyezsda Fomicsova előadásának néhány részletét az alábbiak­ban közöljük. A nevelés fontos feltétele a he­lyesen megszervezett tanítási óra. A tanítási óra fegyelmezett maga­tartásra nevel. A jól megszerve­zett és módszertanilag átgondolt tanítási óra felkelti a tanuló fi­gyelmét és érdeklődését a munka iránt. A helytelenül levezetett óra károsan hat a gyermekek nevelé­sére. A szovjet pedagógia a tanítási óra levezetésének következő mód­ját ajánlja: Az oktatás sikerének fontos mozzanata, hogy az órát pontosan kezdjük meg. A tanító követelje meg a tanulók­tól, hogy már csengetés előtt ké­szüljenek fel az órára. Némely szovjet iskolában a tanulók az előző óra után azonnal előkészítik a következő órához szükséges kel­lékeket. Egyes iskolákban minden óra megkezdése előtt kétszer csen­getnek. Az első csengetés az óra megkezdése előtt két perccel hang­zik el. A figyelmeztető csengetés után a tanulók bemennek a te­rembe és mindent előkészítenek az órára. A második csengetéskor a tanító belép az osztályba, a ta­nulók csendben felállnak, ezzel üd­vözölve a tanítót, majd megkez­dődik a tanóra. A tanító ne be­széljen olyan kérdésekről, mely nem tartozik közvetlenül az óra anyagához. A tanítási óra fontos eleme az új ismeretek közlése. Az ismeretek közlésének eszköze a legtöbb esetben a pedagógus szava, az anyag elbeszélése, meg­magyarázása, felsőbb osztályokban az előadás, fia a tanító észreve­szi, hogy a szóbeli közlés tempója lassú, vagy túl gyors, még menet­közben változtasson a tempón. Nagyon fontos, hogy a szóbeli közlés folyamán tartsunk kis szü­neteket. A tanító természetesen nem foglalkozhat oda nem tartozó kérdésekkel, hogy a megfeszített figyelés után kis pihenőt biztosít­son a tanulóknak, de tarthat olyan rövid szüneteket, melyek az előadás menetét nem zavarják meg. Egyik esetben kérdés feltevé­sével szakíthatja meg észrevétle­nül a közlés menetét, bizonyos esetekben a humor eszközével él­het, máskor vázlatrajz-, jegyzetké­szítéssel, szemléltető eszköz meg­tekintésével adhat kis pihenőt. S ha nem tartunk ilyen megszakí­tásokat, a tanulók a sokáig tartó hallgatástól elernyednek, figyel­mük lankad s a fegyelem meg­lazul. A tanulók fegyelemre nevelésé­ben lényeges szerepet tölt be a házi feladat. A lecke elkészítése a tanulót áll­hatatosságra, kitartásra, a nehéz­ségek leküzdésére, akaraterőre és határozottságra neveli, fejleszti önállóságát, felelősségérzetét. Mindezeket a célokat csak akkor érjük el, ha a házi feladatok szer­vezése helyesen történik. A tanító a házi feladatot a tan­óra végén az új anyag közlése és rögzítése után adja fel. Fontos, hogy a házi feladatot még csen­getés előtt magyarázzuk meg és írassuk be a tanulók naplójába. Ne adjunk házi feladatot csenge­tés alatt, vagy után, mert ez megszabadítja a tanulókat a végrehajtás felelősségétől. Igen fontos, hogy ne csak pontosan fogal­mazzuk meg a tanuló teendőit, hanem helyesen adagoljuk a fel­adat terjedelmét. A túl hosszú fel­adat megterheli a tanulót, zavart okoz életmódjában, s a rábízott feladat elhanyagolására nevezi. A túl könnyű feladat viszont nem nevel állhatottságra, kitartásra, gyengíti a tanulók akaratát. A házi feladatoknál igen nagy jelentősége van a rendszeres és helyesen megszervezett ellenőrzésnek. Feltétlenül szükséges, hogy a ta­nuló minden feladatát pontosan és meghatározott időre elvégezze. A szovjet iskola alsó osztályaiban az orosz nyelv- és a szám­tanfüzetet naponként ellenőrzik. A tanítók ügyelnek arra, hogy a tanulók a feladatokat elvégezzék és az ösz­­szes megjelölt hibákat kijavítsák. A felsőbb osztályokban hetenként legalább egyszer az összes füzete­ket ellenőrzik. Sta a tanuló nem végezte el feladatát, a tanító visz­­szatarthatja az osztályban, de ugyanakkor ellenőriznie is kell, hogy a kiszabott feladatot a ta­nuló elvégezze. A fegyelmezés egyik módszere az elkövetett hiba kijavítása. Pl. ha a tanuló felüle­tesen megírt munkát adott be —­­átírod! Ha újból felületesen írja meg — mégegyszer írd át! Nem tanulta mg a leckét, — a követ­kező órára a mai anyagot és a következő anyagot is tanuld meg! A tanuló az írásbeli munkájában sok hibát ejtett — a következő órára írd át hiba nélkül! Ha a tanító a tanulókat pontos és szer­vezett munkára akarja szoktatni, úgy elsősorban magának kell a pontosság és szervezettség példa­képévé válnia. Ha a tanulóknak valamilyen házi feladatot két hét alatt kell elvégezniük, a tanító kö­teles a meghatározott időpontra bekérni a feladatot. Elfogadott szabály legyen, hogy az időben be nem adott munkát később már nem lehet beadni. Ha a tanító megkövetelte, hogy a felületesen elvégzett munkát a következő órára át kell írni, úgy köteles utasításainak végrehajtását a kö­vetkező órán ellenőrizni. Derűs, lendületes munkakedvvel és hálával vették át a nevelők felemelt fizetésüket A magyar nevelők országszerte vidám és megelégedett hangulat­ban vették át folyó hó 16-án első­­ízben a pártunk és kormányunk által biztosított felemelt illetmé­nyeket. Derűs optimizmus, lendü­letes munkakészség és a párt iránti hála és bizalom jellemezte ezt a napot. Az ország különböző részein a pedagógusok különös nyomatékkal emelik ki, hogy az összegszerű, anyagi javítás mel­lett milyen nagyra értékelik azt a megbecsülést, amely az illetmény­rendezésen keresztül a nevelői munka iránt megnyilvánult. Kányán, faluban, városban Tanyai kartársaink örömmel be­széltek arról, hogy Rákosi elvtárs november 30-i beszéde és a két­szeres fizetésemelés kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy nép­gazdaságunk erősödése maga után vonja dolgozó népünk és így ter­mészetesen a pedagógusok élet­­színvonalának emelkedését. Pál Gézáné, a Békéscsabától 22 km-re eső Sopronyi-tanya nevelő­jének illetménye 660 Ft-ról 1078-ra emelkedett és életkörülményei Rákosi elvtárs beszéde óta jelen­tősen megjavultak. Nagy Antal, a salgótarjáni köz­ponti általános iskola igazgató­helyettese elmondotta, hogy fize­tése több mint 500 Ft-tal emelke­dett. Ezzel egyidőben a salgótar­jáni piacon a zsír ára 47 Ft-ra csökkent, a tojás is 200—300 szá­zalékkal olcsóbb, mint december 1-én volt. »Jelentősen emelkedett reálbérem, és gyermekeimnek cipő és hócipő mellett játékot, könyvet is vásároltam.« Köpösdi Magdolna, gyakorlóéves szaktanár boldogan újságolta, hogy január 16-án 270 Ft-tal több fizetést kapott, mint a rendelet megjelenése előtt. El is határozta, hogy rádióra fog gyűjteni, mert most már ennek a vágyának telje­sülését is lehetővé tette a párt. »4 nyáron 2 h­étig Dunapentelén dolgoztam — mondja — és meg­ragadott az a hatalmas harci len­dület, amellyel munkásosztályunk építi a béke művét. Méltó akarok lenni hozzájuk és igyekszem szak­mai munkámat minél eredménye­sebben végezni. Jeles és kitűnő eredménnyel vizsgáztam és ezt a színvonalat komoly iskolai elfog­laltságom mellett tartani akarom, sőt szeretném túlszárnyalni. Isko­lán kívül az üveggyár DISZ-szer­­vezetében végzek társadalmi mun­kát és iskolánkban, a salgótarjáni általános iskolában én vezetem az úttörőcsapatot. Hálás vagyok pár­tunknak és szeretett Rákosi elv­­társunknak, hogy munkánkat is­mét anyagi téren is alátámasztot­ták.« „ A fővárosi nevelők öröme A fővárosi nevelők részére is örömteli nap volt január 16-a. A XII. kerületi Márvány­ utcai általá­nos leányiskolában S­árkus Emma elmondotta, hogy fizetése több mint 150 I­t-tal emelkedett, de a jövő évben leteszi a szaktanári vizsgát és akkor fizetése ismét emelkedni fog. »Érdemes tanulni, mert nálunk megbecsülik ti szak­munkásokat és biztosítják a tanu­lás feltételeit is.« A III. kerületben, a Lajos­ utcai áll. fiúiskolában ünnepi keretek közt osztották ki a feleme­s fizetést. A tantestületi szobában izgalommal gyűlnek össze a várakozó neve­lők. Középen kis asztalka, rajta dobozokban pártunk, kományza­­tunk szerető gondoskodásának jele: a felemelt nevelői illetmények piros, kék, zöld, bankjegyei. Özv.­­ adus L Lászlóné igazgatóhelyettes egyenként nyújtja át az első­­el­emeit fizetést a nevelőknek. Házi kartársnő boldogan mondja: »A kislányom ma azzal búcsúzott tőlem reggel: Anya, ma kapod a felemelt fizetést, vegyél nekem Ci­liát". A meglévők mellett most szép, új, ünneplő cipellőt is fog kapni. .Vám­­lépés ez afelé, hogy a szocialista bérezés elve nálunk is maradék­ nélkül érvényesüljön. .A régi rendszer a fiatal nevelőket méginkább kiuzsorázta, éhbérrel fizette, mint az idősebbeket. Most mi is megkapjuk a munkánk mennyiségének és minőségének megfelelő fizetést. Eddig is igye­keztem jól dolgozni, tavaly jutal­mat is kaptam, de most igyekszem még lelkiismeretesebb munkát vé­gezni. Természettudományi órákat tartok és így a világnézet kialakí­tásában fontos tárgyaim vannak. Most végzem a főiskolát, előre el­készített ütemterv szerint nap mint nap pontosan, elkészülök. Úrén­m­ színvonala s ezáltal a tanulmányi színvonal is emelkedni fog.« »Nagyon helyes - kapcsolódik be a beszélgetésbe Tomaj Ernő igazgató — hogy a­ fokozottabb anyagi megbecsülésért cserébe job­ban dolgozzunk. Az igazgató egy­személyes felelősségének elismeré­sét látom abban az igen komoly összegben, mellyel illetményem­ emelkedett. Nevelőtestületem mun­káját még jobban megszervezem, hogy jó nevelői karral olyan tanu­­lulói iskolaközösséget alakítsak ki, mely képes tanulmányi színvonalát magasra emelni s fegyelme öntu­datossá válik. Erre most minden lehetőség megvan, hiszen fel­emelt fizetésemmel ilyen árubőség mellett gond nélkül eltartom csa­ládom, két kislányom. Ennek a jó hatása iskolai munkánk eredmé­nyeiben fog legjobban tükröződni.« Lassan kiürülnek a dobozok, mindenki mond valamit, mindenki megemlékezik erről az eseményről. Idoljára marad, aki a fizetéseket osztotta: üzv. Vadas Lászlóné igazgatóhelyettes. Ő is hozzáfűzi az ünnepélyes hangulatban mon­danivalóját: »Tudjátok, özvegyasz­­szony vagyok, kislányomat egye­dül nevelem. Most sokkal köny­­nyebb lett a helyzetem, hisz mint igazgatóhelyettesnek igen jelentő­sen emelkedett a fizetésem. Illet­ményem kifejezi azt is, hogy mun­kám nemcsak adminisztratív jel­legű, az iskola rendjéért, jegyel­méért, jó tanulásáért én is felelős vagyok. Az osztálylátogatásba is bekapcsolódom, s minden segítsé­get igyekszem megadni nektek.« A Lajos­ utca másik oldalán, a leányiskolában. Göndör Tihi­rné, a Ságvári-zászlós úttörőcsapat fiatal vezetője, • pénzes borítékot tart a kezében, ürömmel mondja: férjével együtt, ki szintén pedagógus, több mint 600 forint a fizetéstöbbletük, -amikor együtt tanultunk a főisko­lán, rokonaink le akartak beszélni minket. Azt mondták, a­­xeda­­gógus pályán nem lehet megélni. A régi világban 60—80 pengős kezdőfizetésből nem is lehetett. Ma a fizetésemelés is bizonyítja: a pe­dagógus megbecsült, tekintélyes tagja dolgozó társadalmunknak. A pályaválasztásnál ez meg is lát­szik, a két 17//. osztályból már mintegy tizen határozták el, hogy nevelők lesznek.« 2 Nevelők Lapja FLÓRI GYŐZŐ köznevelési tervünk teljesítéséért A szentendrei úti ált.­iskola min­den tanulójának legtöbb szív­­­ágya, hogy bekukkanthasson, ha­csak vendégként is, az utolsó eme­leten elhelyezett műhelybe, Flóri elvtárs birodalmába. Csodálatos do­gok vannak ott: villanymotor­hajtotta körfűrész, mely úgy hatol a deszkába, lécbe, mint kés a vajba; gyalupad, csiszolókorongok, villanyhajtású esztergályozó, lábbal hajtható lombfűrész és a kézi szer­számok sokasága: harapófogó, ka­lapács, véső, csavarhúzó, festékek, lakkok, ragasztók egyszóval minden, ami egy jól felszerelt, »gépesített« asztalosműhelyben kell. Flóri Győző elvtárs, az iskola nevelője, 1946-ban kezdett a mű­hely szervezéséhez. — A politechnikai nevelésnek fontos eszköze — mondja —, hogy a tanulók megtanuljanak szerszámokkal bánni, s ne csak kézi szerszámokkal, hanem gépek­kel is. Ezeket az egyszerű kis gé­peket — természetesen a villany­­motor kivételével, mely az Úttörő Központ ajándéka —, magam fab­rikáltam kiselejtezett eszközökből, ócska varrógépekből, szemétre do­bott gépalkatrészekből. — A famegmunkáló műhely ál­landó megrendeléseket kap Az első nagyszabású munkát 1917-ben végeztük, amikor elvállaltuk a szabadsághegyi gyermekszanató­rium patronálását s nagymennyi­ségű játékot gyártottunk a beteg gyermekeknek. Azóta a kerület is­koláinak szemléltető eszközöket ké­szítettünk, megjavítjuk iskolánk bútorait, legutóbb saját iskolánk képkereteket rendelt nálunk. A famegmunkáló műhely 1946 óta nagy fejlődést futott be. Innen nőttek ki az iskola szakkörei: ta­valy a fizikai szakkör, idén a mo­dellező szakkör. A szakkörök a fa­­megmunkáló műhellyel együtt ha­talmas segítséget nyújtanak az is­kolának a tanulmányi rend és fe­gyelem megszilárdításához. A szak­körök munkájában csak az vehet részt, aki magatartásból 5-ös jegyet érdemelt ki és legalább jó­­rendű. A tanulók nagy kitüntetés­nek tekintik, ha tagjai lehetnek a szakköröknek, a munkában való részvétel legkedvesebb fogla­kozá­­saik közé tartozik, s jobban tanul­nak, helyesen viselkednek, hogy bekerülhessenek a szakkörökbe. Flóri elvtársat a tanulók között végzett fáradhatatlan munkájáért népköztársaságunk érdeméremmel tüntette ki. Iskolai munkája mel­lett nagyszerű megbízást kapott: a kerületi úttörő­házban szervezi a kerület úttörői számára a szak­köri munkát

Next