Nevelők Lapja, 1953 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1953-01-03 / 1. szám

Az új tervév győzelméért A Néptanítók Lapja 1930. ja­­■í*­­nyári számában »A Jövő dala« címmel nagy cikket írt Kle­­belsberg Kuno gróf, Horthy hír­hedt közoktatásügyi minisztere. A jövő dala azonban igen sivá­ran, igen szegényen csörgedezik tollából. Arról ír, hogy sóvárgó reménységgel tekintünk a jövő felé, »amelyek lefátyolozva köze­legnek, de a fátyolon át mint­hogyha a sors mosolyát ismerhet­­nők fel.« A sklebelsbergek persze tudták, hogy a harmincas évek sem hoz­nak jobb, szebb és emberibb életet a magyar dolgozók, a magyar pe­dagógusok számára. Tudták, hogy a­­ szegénység, a nyomor tovább nő a harminca­s években is. Vala­mivel azonban biztatni kellett a dolgozókat. Mennyire más a mi életünk­. Mennyire másként várjuk mi az új esztendőt. Mennyi örömmel és jogos büszkeséggel tekintünk vissza a felszabadulás óta eltelt évek munkájára, fejlődésére, az 1952-es év gazdasági és kulturá­lis eredményeire. Mi biztosan lát­juk a jövőt, mert a magyar dol­gozókkal együtt mi is jövőnk tu­datos formálói és alkotói vagyunk. A klebelsbergek amikor az el­múlt esztendő kulturális eredmé­nyeit értékelték, annyit tudtak mondani.­­« hazudták: »A ma­gyar kultúrfölény jegyeiben telt el az 1929-es esztendő is«. T­ákosi elvtáns legutóbbi parla­­menti beszédében viszont ar­ról számolt be, hogy a tankötele­sek 99 százaléka beiratkozott eb­ben a tanévben. Az általános is­kolák VIli. osztályában százezer gyermek tanul, középiskoláinknak száztize­nkilencezer tanulója van, egyetemen, főiiskolán negyvenhat­­ezer diák tanul, s e számokon be­lül tovább növekedett a munkás- és parasztszármazású tanulók aránya. E számok mögött népünk nö­vekvő kultúrigénye mellett ott van a mi iskolai és iskolán kívüli mun­kánk eredménye is. Mi is dolgoz­tunk azért, hogy a szülők értékel­jék és" megbecsüljék" a tudást, mi neveltük ú­gy tanítványainkat, hogy kötelességüknek tartsák a tanulást, a továbbtanulást. Far­­kasné elvtársnő a sztálinvárosi iskola nevelője mondotta, hogy ta­nítványai akkor is járnak isko­lába, amikor nem kötelező, jól érzik, otthon érzik magukat az is­koláiban, mert tudják, hogy szere­tettel foglalkoznak velük. S bár Sztálinváros egy van az ország­ban, a sztálinvárosi iskola ilyen­irányú eredményei távolról sem egyedülállóak. Tóth Margit b­ejő­­csabai nevelő osztályában két év óta nincs igazolatlan hiányzás. Szép eredményeket tud felmutatni a hiányzások csökkentése terén a nagyecsedi Longera János is. Értünk el eredményeket — bár távolról sem kielégítőek ezek — tanítványaink tárgyi tudásának emelésében. Az elmúlt évhez vi­szonyítva kevesebb a panasz, a­z általános és középiskolából kikerült tanulók tudását illetően. Döme Mihály elvtárs, szegedi »kiváló tanár« a magyar irodalom tanítá­sának nagyszerű módszerével, a tárgy megszerettetésével sok ta­nítványánál általános fejlődést ért el. Nem egy tanítványa elég­séges rendűből, jó rendű lett. Ta­nítványai önálló kutatómunkát végeznek. Karácsony Gyuri elv­­társ (Szerecseny) a történelem megszerettetésével, iskolai kis­­múzeum létesítésével, a szakköri monika színvonalának­ emelésével ért el hasonló eredményeket. Döme , Mihály és Karácsony Gyula méltó társa ,Dankó Imre, Gabo­­rek Ilona és sok száz újító, eddigi módszereit továbbfejlesztő peda­gógus. Ta­gozó népünk állama az el­­múlt évben sokat­­fordított is­kolafejlesztésünkre, összehasonlít­hatatlanul többet, mint a Horthy­­korszakban tették, így értük el pl. azt, hogy az 1952­-53-as tanév­ben 425 középiskolában tanulhat­nak a dolgozók gyermekei. Dolgozó népünk a költségvetés­ben előirányzott összegen túlme­nően nagy erkölcsi és anyagi tá­mogatást nyújtott iskoláinknak. Nagyváradi Mihály zalaszent­­mihályi igazgató a község dolgo­zóinak segítségével társadalmi munkával építette fel a megye egyik legmodernebb négytanter­­mes iskoláját. A szülők segítségé­vel varázslódott mintaiskolává a gyöngyössolymosi általános is­­kola is. Számtalan dolgozó — nemcsak a Szülők — nyilatkozik szeretettel, ragaszkodással a mi iskolánkról, s rólunk, a mai magyar iskolákban tanító nevelőkről. — Szeretjük a mi iskoláinkat, segí­tünk a mi tanítóinknak, mert a mi gyermekeinket nevelik és ok­tatják szépre, jóra, mert bennün­ket segítenek mindennapi mun­­káid­ban­­- hröndjlik­ a dölgötdúri parasztok, üzemi munkások ezrei. Lehet-e ennél nagyobb elismerés pedagógus számára? I­ k­i formálta, ki nevelte népün­­ket a tudás megbecsülésére, a tanulás igényére? Győzelmes nagy pártunk, a kommunisták pártja, nagyszerű embernevelő gyakorlata indított el bennünket ezen az úton. Kónya Lajos Kossuth-díjas költő, Oroszlánbánya volt tanítója írja: »Volt-e valaha párt e zaklatott földön, amelyet foglalkozta­tott az iskola? !­­űvelte-e szíved s argyad? — Van ilyen párt ma! A tied! Mindannyiunké, népedé!...« Az 1952-es év rendkívül gazdag volt munkánk iránt megnyilvánuló társadalmi elismerésben. S amikor e­zt mondjuk nemcsak és nem el­sősorban az alsó-, közép- és felső­iskoláik dolgozóinak fizetésemelé­sére gondolunk — bár ez ötéves ter­vünk döntő esztendejében pártunk és kormányunk messzemenő el­ismerését, megbecsülését mutatja nevelői munkánk iránt. Ez év jú­niusában ünnepeltük országos nagy társadalmi megmozdulás keretében az első Pedagógus Na­pot. Ez évben kapta meg először majdnem hetven társunk a »Ki­váló tanító« és »Kiváló tanár« ki­tüntetést. A Szovjetunióban járt pedagógus küldöttség széleskörű tapasztalatait ebben az évben kezd­tük alkalmazni. A népek bécsi kongresszusán a mi küldöttünk, Józsa Ferencné tanyai tanítónő is számot adott a világ népei előtt elszánt békeharcunkró­l, törhetet­len békevágy­unkról. Közoktatásunk eredményei és sikerei ép oly nagyok és ragyo­­góak, mint drága hazánk egész gazdasági és politikai fejlődése. A mu­­ltunkhoz hasonló gyors fejlődést, nagy eredményeket értek el a Szovjetunió példáját követő népi demokratikus orszá­gok is. A felszabadult népek bol­dogan vehetik számára az elmúlt évben elért eredményeket. Nem ez a helyzet azonban a kapitalista országokban, a gyarmati orszá­gokban. Míg nálunk kormányunk 90 millió­ forintot fordított az alsó- és középfokú iskolák nevelőinek bérrendezésére, addig a chilei pe­dagógusok tíznapos sztrájkkal tudtak csak elérni minimális (és átmeneti) fizetésemelést. Míg nálunk pedagógushiány van, ad­dig­ a madrasi kormány a tanítók fizetéscsökkentés© után csökken­tette a pedagógusok számát is, növelve a pedagógus munkanél­küliek számát. Az angol gyarmati katonai parancsnokok Kenyában harminc iskolát zárattak be és további 150 iskola bezárását ter­vezik, ami azt eredményezi, hogy 21 ezer gyermek marad iskola nélkül, tudás nélkül. Ezt a sorsot szánnák nekünk is, a mi közokta­tásügyünknek is a vil­águralomra törő amerikai imperialisták, M­T­a már nem homályosan, nem fátyolosan látjuk a jövőt, ha­nem világosan, céltudatosan te­kintünk előre, mert utunkat a párt, ötéves tervünk nagyszerű perspektívái világítják meg. A napokban tárgyalta az országgyű­lés az 1953-as költségvetést, s ennek során a­­közoktatás költség­vetését is. A magyar nép ál­lama egymilliárdkilencszázhetven­­nyolcmillió forintot irányoz elő közoktatási célokra. Ebből épül Budapesten a Dankó­ utcai száz­­személyes óvoda, a Köbölkút­ ut­­cai tizenhat tanfér­­fi és " általános iskola, a lőrinci új általános is­kola, a XX. kerületi leánygimná­zium és az új óvodák és iskolák egész sora szerte az országban. Rákosi elvtárs országgyűlési be­szédében megjelölte azokat a fel­adatokat, amelyek egész dolgozó népünk előtt állnak: tovább fej­leszteni országunk gazdasági ere­jét, megszilárdítani a tervfegyel­met, erősíteni mezőgazdaságunk szocialista szektorát, harcolni a legszigorúbb­­ takarékosság meg­valósításáért, biztosítani a kultu­rális előrehaladás feltételeit, fej­lesztenünk politikai öntudatunkat, erősíteni minden eszközzel nagy pártunkat, s még szilárdabban helytállni a Szovjetunió vezette béketábor harcaiban. A nagy ered­mények, nagy feladatokra kötelez­nek az 1953-as év során bennün­ket is. Nagy mértékben kell javí­tani nevelőmunkánkat. Újból és újból tanulmányozni kell a Szov­jetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának tanításait, s mindent el kell követnünk, hogy ifjúságunkból képzett, művelt, életvidám és állhatatos embereket neveljünk. E­z azonban csak akkor sike­­■LJ fűlhet, ha mi magunk is ilye­nek leszünk, ha szüntelenül tanu­lunk, képezzük magunkat, vál­laljuk bátran a nehézségek elleni harcot, ha mi magunk örülni tu­dunk megváltozott és napról napra szépülő életünknek. A következő év feladatainak megvalósításához az kell, hogy ál­landóan keressük, kutassuk a jobb módszereket, vegyük át elv­társainktól azt, ami náluk jobb és segítsük a lemaradókat. Segít­sük még nagy­ob lendülettel az egész kultúrforradalom ügyét, ne­veljük dolgozó népünket népi ha­gyományaink megszerettetésével jogos nemzeti öntudatra, büszke­ségre , a kultúra szeretet­ére. Jó munkát vár tőlünk pártunk, dolgozó népünk, tanítványaink. Érdemes így dolgozni, mert gyer­mekeink meghódítják az életet, szélesítik, a szűk világot, biztos úton mennek előre a fényes jövő felé, mert kezüket a párt fogja, a ph­t .vezeti. „ mu­* 9 VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ára: 20 fillér IX. évf. I. sz. 1953 január 3 A TARTALOMBÓL: Hogyan segíti a pártszervezet az iskola munkáját? A »szabad Amerika« a fasizmus útján. Választás a 9. sz. IWTH intézményben. A nagykállói nevelési bizottság mun­kájáról. KIADJA A KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE Sztálin elvtárs válaszolt K­örülbelül két évvel ezelőtt mondotta Sztálin elvtárs ezeket a feled­hetetlen szavakat: »A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét s mindvégig kitartanak mellette.« A Népek Békekongresszusa azt bizonyította, hogy a népek meg­fogadták Sztálin elvtárs tanítását, kezükbe vették a béke megőrzésé­nek ügyét. »Elég volt a városok és falvak lerombolásából! Elég volt abból, hogy tömegestől gyártsák a gyilkos fegyvereiket! Elég volt a gyűlöl­­ség szításából és a háborús uszításból! Itt az ideje, hogy tárgyaljunk egymással! Itt az ideje, hogy megegyezzünk egymással!« ■— hirdeti messzehangzó szóval a Népek Békekongresszusának kiáltványa. »Óriási felelősség terheli az öt nagyhatalom kormányát. A népek vá­laszt várnak tőlük« — fordul a kiáltvány az öt nagyhatalom felé. Miközben az amerikai imperialisták »békéről« és »demokráciáról« szó­nokolnak, új háború tűzfészkeit táplálják szerte a világon. Szovjet­ellenes mesterkedéseikkel élezik a nemzetközi feszültséget, s ebben a zűrzavarban érkezik meg a népek számára a válasz. Sztálin elvtárs válasza. James Restonnak, a »New York Times« diplomáciai munka­társának kérdéseire válaszol, de válasza a békéért harcoló népek mil­lióihoz szól. S­ztálin elvtárs válasza ismét bebizonyította, hogy a Szovjetunió min­dig békét akart, békét akar most is. Sztálin elvtárs válaszai a leg­szebb újévi ajándékot jelentik a népek számára. Sztálin elvtárs szavai bíztatást, reményt sugároznak, hatalmas erőt adnak a további harchoz. A népek boldog örömtől ujjongva ü­dvözlik Sztálin elvtárs válaszát és mindent elkövetnek azért, hogy mielőbb véget vessenek a koreai hábo­rúnak, hogy megőrizzék az emberiség számára mindannyiunk legdrá­gább kincsét, a békét. Apáczai Cseri János nevével Öröm és büszkeség n­’ritzek bennünket, hogy főiskolánkat, a budapesti Pedagógiai Főiskolát a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa Apáczai Cseri Jánosról­­nevezte el. Az ő élete és munkássága példa­kép és nagy erőforrás a mi szá­munkra. Apáczai Cseri. . János 1625-ben született Apáczán (Bras­só m.). Székely parasztszülők gyermeke. Rendkívüli tehetségével és szorgalmával korán kitűnik. 17 éves korában kerül a kolozsvári iskolába, majd Gyulafehérvárra s öt éven keresztül Bisterfeld János tanítványa. 1648—51-ig különböző hollandiai egyetemeken, tanul. El­sajátít mintegy tíz nyelvet. Teoló­giai és filozófiai doktorrá avatják. Mint kora legkiválóbb orientalistá­jának, egyetemi katedrát ajánlanak fel Utrechtben. Ő azonban nagy tudásával népét akarja szolgálni, hazajön és tanári állást vállal a gyulafehérvári főiskolán. Később is nagyjövedelmű­ papi állásokat utasít el azért, mert népét akarja tanítani. Lángelméjét, népe kulturá­lis felemelésének szentelte. Har­colt a magyar egyetem felállítá­sáért, tudományos akadémia lé­tesítéséért, a magyar anyanyelvű oktatásért, az általános népoktatá­sért. Elsőnek szólaltatta meg ma­gyar nyelven a filozófiát, őt tekint­jük a magyar tudományos és filo­zófiai nyelv megteremtőjének. Ma­gyar Logikácskája az első nemzeti nyelven írt filozófiai munka. Ma­gyar Enciklopédiájában magyar­­nyelven szólaltatta meg. kora »min­den igaz és hasznos, tudományát«. Ez a mű a maga korában páratlan tankönyv. A természettudományok oktatásának előharcosa. Javasolta a testnevelés bevezetését az iskola oktatásába. a középkori skolasz-Harcolt i.ka, az egyház tekin­télyét , szolgáló tudományok ellen. Pedagógiájából is sazáműzte a sko­lasztika formalizmusát, a verbatiz-Pedagógiai-didaktikai eszméivel évszázadokra utat mutatott. A ne­velő-oktatás, a példa­adás, a foko­zatosság elvét hirdeti és valósítja meg, óva int a túlterheléstől, álta­lában logikailag alapozza meg a didaktikát. Haladó pedagógiai és tudomá­nyos eszméi, kultúrpolitikai pro­­grammja, a Bethlen Gábor által megteremtett talajon sarjadtak, Apáczai a polgári haladás korai, bátor előharcosa. A reakció felül­­kerekedése azonban megakadá­lyozta tervei megvalósításában. Jogos örökösei eyung Apáczai Cseri János tudományos pedagógiai és kultúrpolitikai esz­méinek. A felszabadult magyar nép váltotta valóra eszméit, s te­remtett olyan feltételeket az ok­tató-nevelő munka számára, amely­ben a nevelői célok egybeesnek az emberi haladással, a tudomá­nyos haladással. Ma valójában az igaz és hasznos tudományokat közvetítjük a megismerés tudomá­nyos módszereivel. A felszabadulás teremtette meg annak lehetőségét, hogy a pedagógus a nép szolgála­tába állíthassa képességeit, lelkese­dését, hogy kiműveljen, kicsiszol­jon és a tudomány legmagasabb csúcsaira vezessen el minden te­hetséget. Apáczai Cseri János eszméi, tö­rekvései kiemelkedő helyet foglal­nak el haladó hagyományaink so­rában. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk előremutató nagy tu­dósának és pedagógusának a ne­vét viseli Főiskolánk. Büszkék va­gyunk, hogy nagy hagyományait mi válthatjuk valóra. Az ő példá­jából is azt tanuljuk, hogy hazán­kat és pedagógus hivatásunkat még­­jobban szeressük, népünket még nagyobb odaadással szolgál­juk. É. Kiss Sándor, az Apáczai Cseri János Pedagógiai Főiskola igazgatója.

Next