Nevelők Lapja, 1953 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1953-01-03 / 1. szám
Az új tervév győzelméért A Néptanítók Lapja 1930. ja■í*nyári számában »A Jövő dala« címmel nagy cikket írt Klebelsberg Kuno gróf, Horthy hírhedt közoktatásügyi minisztere. A jövő dala azonban igen siváran, igen szegényen csörgedezik tollából. Arról ír, hogy sóvárgó reménységgel tekintünk a jövő felé, »amelyek lefátyolozva közelegnek, de a fátyolon át minthogyha a sors mosolyát ismerhetnők fel.« A sklebelsbergek persze tudták, hogy a harmincas évek sem hoznak jobb, szebb és emberibb életet a magyar dolgozók, a magyar pedagógusok számára. Tudták, hogy a szegénység, a nyomor tovább nő a harmincas években is. Valamivel azonban biztatni kellett a dolgozókat. Mennyire más a mi életünk. Mennyire másként várjuk mi az új esztendőt. Mennyi örömmel és jogos büszkeséggel tekintünk vissza a felszabadulás óta eltelt évek munkájára, fejlődésére, az 1952-es év gazdasági és kulturális eredményeire. Mi biztosan látjuk a jövőt, mert a magyar dolgozókkal együtt mi is jövőnk tudatos formálói és alkotói vagyunk. A klebelsbergek amikor az elmúlt esztendő kulturális eredményeit értékelték, annyit tudtak mondani.« hazudták: »A magyar kultúrfölény jegyeiben telt el az 1929-es esztendő is«. Tákosi elvtáns legutóbbi parlamenti beszédében viszont arról számolt be, hogy a tankötelesek 99 százaléka beiratkozott ebben a tanévben. Az általános iskolák VIli. osztályában százezer gyermek tanul, középiskoláinknak száztizenkilencezer tanulója van, egyetemen, főiiskolán negyvenhatezer diák tanul, s e számokon belül tovább növekedett a munkás- és parasztszármazású tanulók aránya. E számok mögött népünk növekvő kultúrigénye mellett ott van a mi iskolai és iskolán kívüli munkánk eredménye is. Mi is dolgoztunk azért, hogy a szülők értékeljék és" megbecsüljék" a tudást, mi neveltük úgy tanítványainkat, hogy kötelességüknek tartsák a tanulást, a továbbtanulást. Farkasné elvtársnő a sztálinvárosi iskola nevelője mondotta, hogy tanítványai akkor is járnak iskolába, amikor nem kötelező, jól érzik, otthon érzik magukat az iskoláiban, mert tudják, hogy szeretettel foglalkoznak velük. S bár Sztálinváros egy van az országban, a sztálinvárosi iskola ilyenirányú eredményei távolról sem egyedülállóak. Tóth Margit bejőcsabai nevelő osztályában két év óta nincs igazolatlan hiányzás. Szép eredményeket tud felmutatni a hiányzások csökkentése terén a nagyecsedi Longera János is. Értünk el eredményeket — bár távolról sem kielégítőek ezek — tanítványaink tárgyi tudásának emelésében. Az elmúlt évhez viszonyítva kevesebb a panasz, az általános és középiskolából kikerült tanulók tudását illetően. Döme Mihály elvtárs, szegedi »kiváló tanár« a magyar irodalom tanításának nagyszerű módszerével, a tárgy megszerettetésével sok tanítványánál általános fejlődést ért el. Nem egy tanítványa elégséges rendűből, jó rendű lett. Tanítványai önálló kutatómunkát végeznek. Karácsony Gyuri elvtárs (Szerecseny) a történelem megszerettetésével, iskolai kismúzeum létesítésével, a szakköri monika színvonalának emelésével ért el hasonló eredményeket. Döme , Mihály és Karácsony Gyula méltó társa ,Dankó Imre, Gaborek Ilona és sok száz újító, eddigi módszereit továbbfejlesztő pedagógus. Tagozó népünk állama az elmúlt évben sokatfordított iskolafejlesztésünkre, összehasonlíthatatlanul többet, mint a Horthykorszakban tették, így értük el pl. azt, hogy az 1952-53-as tanévben 425 középiskolában tanulhatnak a dolgozók gyermekei. Dolgozó népünk a költségvetésben előirányzott összegen túlmenően nagy erkölcsi és anyagi támogatást nyújtott iskoláinknak. Nagyváradi Mihály zalaszentmihályi igazgató a község dolgozóinak segítségével társadalmi munkával építette fel a megye egyik legmodernebb négytantermes iskoláját. A szülők segítségével varázslódott mintaiskolává a gyöngyössolymosi általános iskola is. Számtalan dolgozó — nemcsak a Szülők — nyilatkozik szeretettel, ragaszkodással a mi iskolánkról, s rólunk, a mai magyar iskolákban tanító nevelőkről. — Szeretjük a mi iskoláinkat, segítünk a mi tanítóinknak, mert a mi gyermekeinket nevelik és oktatják szépre, jóra, mert bennünket segítenek mindennapi munkáidban- hröndjlik a dölgötdúri parasztok, üzemi munkások ezrei. Lehet-e ennél nagyobb elismerés pedagógus számára? I ki formálta, ki nevelte népünket a tudás megbecsülésére, a tanulás igényére? Győzelmes nagy pártunk, a kommunisták pártja, nagyszerű embernevelő gyakorlata indított el bennünket ezen az úton. Kónya Lajos Kossuth-díjas költő, Oroszlánbánya volt tanítója írja: »Volt-e valaha párt e zaklatott földön, amelyet foglalkoztatott az iskola? !űvelte-e szíved s argyad? — Van ilyen párt ma! A tied! Mindannyiunké, népedé!...« Az 1952-es év rendkívül gazdag volt munkánk iránt megnyilvánuló társadalmi elismerésben. S amikor ezt mondjuk nemcsak és nem elsősorban az alsó-, közép- és felsőiskoláik dolgozóinak fizetésemelésére gondolunk — bár ez ötéves tervünk döntő esztendejében pártunk és kormányunk messzemenő elismerését, megbecsülését mutatja nevelői munkánk iránt. Ez év júniusában ünnepeltük országos nagy társadalmi megmozdulás keretében az első Pedagógus Napot. Ez évben kapta meg először majdnem hetven társunk a »Kiváló tanító« és »Kiváló tanár« kitüntetést. A Szovjetunióban járt pedagógus küldöttség széleskörű tapasztalatait ebben az évben kezdtük alkalmazni. A népek bécsi kongresszusán a mi küldöttünk, Józsa Ferencné tanyai tanítónő is számot adott a világ népei előtt elszánt békeharcunkról, törhetetlen békevágyunkról. Közoktatásunk eredményei és sikerei ép oly nagyok és ragyogóak, mint drága hazánk egész gazdasági és politikai fejlődése. A multunkhoz hasonló gyors fejlődést, nagy eredményeket értek el a Szovjetunió példáját követő népi demokratikus országok is. A felszabadult népek boldogan vehetik számára az elmúlt évben elért eredményeket. Nem ez a helyzet azonban a kapitalista országokban, a gyarmati országokban. Míg nálunk kormányunk 90 millió forintot fordított az alsó- és középfokú iskolák nevelőinek bérrendezésére, addig a chilei pedagógusok tíznapos sztrájkkal tudtak csak elérni minimális (és átmeneti) fizetésemelést. Míg nálunk pedagógushiány van, addig a madrasi kormány a tanítók fizetéscsökkentés© után csökkentette a pedagógusok számát is, növelve a pedagógus munkanélküliek számát. Az angol gyarmati katonai parancsnokok Kenyában harminc iskolát zárattak be és további 150 iskola bezárását tervezik, ami azt eredményezi, hogy 21 ezer gyermek marad iskola nélkül, tudás nélkül. Ezt a sorsot szánnák nekünk is, a mi közoktatásügyünknek is a világuralomra törő amerikai imperialisták, MTa már nem homályosan, nem fátyolosan látjuk a jövőt, hanem világosan, céltudatosan tekintünk előre, mert utunkat a párt, ötéves tervünk nagyszerű perspektívái világítják meg. A napokban tárgyalta az országgyűlés az 1953-as költségvetést, s ennek során aközoktatás költségvetését is. A magyar nép állama egymilliárdkilencszázhetvennyolcmillió forintot irányoz elő közoktatási célokra. Ebből épül Budapesten a Dankó utcai százszemélyes óvoda, a Köbölkút utcai tizenhat tanférfi és " általános iskola, a lőrinci új általános iskola, a XX. kerületi leánygimnázium és az új óvodák és iskolák egész sora szerte az országban. Rákosi elvtárs országgyűlési beszédében megjelölte azokat a feladatokat, amelyek egész dolgozó népünk előtt állnak: tovább fejleszteni országunk gazdasági erejét, megszilárdítani a tervfegyelmet, erősíteni mezőgazdaságunk szocialista szektorát, harcolni a legszigorúbb takarékosság megvalósításáért, biztosítani a kulturális előrehaladás feltételeit, fejlesztenünk politikai öntudatunkat, erősíteni minden eszközzel nagy pártunkat, s még szilárdabban helytállni a Szovjetunió vezette béketábor harcaiban. A nagy eredmények, nagy feladatokra köteleznek az 1953-as év során bennünket is. Nagy mértékben kell javítani nevelőmunkánkat. Újból és újból tanulmányozni kell a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának tanításait, s mindent el kell követnünk, hogy ifjúságunkból képzett, művelt, életvidám és állhatatos embereket neveljünk. Ez azonban csak akkor sike■LJ fűlhet, ha mi magunk is ilyenek leszünk, ha szüntelenül tanulunk, képezzük magunkat, vállaljuk bátran a nehézségek elleni harcot, ha mi magunk örülni tudunk megváltozott és napról napra szépülő életünknek. A következő év feladatainak megvalósításához az kell, hogy állandóan keressük, kutassuk a jobb módszereket, vegyük át elvtársainktól azt, ami náluk jobb és segítsük a lemaradókat. Segítsük még nagyob lendülettel az egész kultúrforradalom ügyét, neveljük dolgozó népünket népi hagyományaink megszerettetésével jogos nemzeti öntudatra, büszkeségre , a kultúra szeretetére. Jó munkát vár tőlünk pártunk, dolgozó népünk, tanítványaink. Érdemes így dolgozni, mert gyermekeink meghódítják az életet, szélesítik, a szűk világot, biztos úton mennek előre a fényes jövő felé, mert kezüket a párt fogja, a pht .vezeti. „ mu* 9 VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ára: 20 fillér IX. évf. I. sz. 1953 január 3 A TARTALOMBÓL: Hogyan segíti a pártszervezet az iskola munkáját? A »szabad Amerika« a fasizmus útján. Választás a 9. sz. IWTH intézményben. A nagykállói nevelési bizottság munkájáról. KIADJA A KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE Sztálin elvtárs válaszolt Körülbelül két évvel ezelőtt mondotta Sztálin elvtárs ezeket a feledhetetlen szavakat: »A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét s mindvégig kitartanak mellette.« A Népek Békekongresszusa azt bizonyította, hogy a népek megfogadták Sztálin elvtárs tanítását, kezükbe vették a béke megőrzésének ügyét. »Elég volt a városok és falvak lerombolásából! Elég volt abból, hogy tömegestől gyártsák a gyilkos fegyvereiket! Elég volt a gyűlölség szításából és a háborús uszításból! Itt az ideje, hogy tárgyaljunk egymással! Itt az ideje, hogy megegyezzünk egymással!« ■— hirdeti messzehangzó szóval a Népek Békekongresszusának kiáltványa. »Óriási felelősség terheli az öt nagyhatalom kormányát. A népek választ várnak tőlük« — fordul a kiáltvány az öt nagyhatalom felé. Miközben az amerikai imperialisták »békéről« és »demokráciáról« szónokolnak, új háború tűzfészkeit táplálják szerte a világon. Szovjetellenes mesterkedéseikkel élezik a nemzetközi feszültséget, s ebben a zűrzavarban érkezik meg a népek számára a válasz. Sztálin elvtárs válasza. James Restonnak, a »New York Times« diplomáciai munkatársának kérdéseire válaszol, de válasza a békéért harcoló népek millióihoz szól. Sztálin elvtárs válasza ismét bebizonyította, hogy a Szovjetunió mindig békét akart, békét akar most is. Sztálin elvtárs válaszai a legszebb újévi ajándékot jelentik a népek számára. Sztálin elvtárs szavai bíztatást, reményt sugároznak, hatalmas erőt adnak a további harchoz. A népek boldog örömtől ujjongva üdvözlik Sztálin elvtárs válaszát és mindent elkövetnek azért, hogy mielőbb véget vessenek a koreai háborúnak, hogy megőrizzék az emberiség számára mindannyiunk legdrágább kincsét, a békét. Apáczai Cseri János nevével Öröm és büszkeség n’ritzek bennünket, hogy főiskolánkat, a budapesti Pedagógiai Főiskolát a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Apáczai Cseri Jánosrólnevezte el. Az ő élete és munkássága példakép és nagy erőforrás a mi számunkra. Apáczai Cseri. . János 1625-ben született Apáczán (Brassó m.). Székely parasztszülők gyermeke. Rendkívüli tehetségével és szorgalmával korán kitűnik. 17 éves korában kerül a kolozsvári iskolába, majd Gyulafehérvárra s öt éven keresztül Bisterfeld János tanítványa. 1648—51-ig különböző hollandiai egyetemeken, tanul. Elsajátít mintegy tíz nyelvet. Teológiai és filozófiai doktorrá avatják. Mint kora legkiválóbb orientalistájának, egyetemi katedrát ajánlanak fel Utrechtben. Ő azonban nagy tudásával népét akarja szolgálni, hazajön és tanári állást vállal a gyulafehérvári főiskolán. Később is nagyjövedelmű papi állásokat utasít el azért, mert népét akarja tanítani. Lángelméjét, népe kulturális felemelésének szentelte. Harcolt a magyar egyetem felállításáért, tudományos akadémia létesítéséért, a magyar anyanyelvű oktatásért, az általános népoktatásért. Elsőnek szólaltatta meg magyar nyelven a filozófiát, őt tekintjük a magyar tudományos és filozófiai nyelv megteremtőjének. Magyar Logikácskája az első nemzeti nyelven írt filozófiai munka. Magyar Enciklopédiájában magyarnyelven szólaltatta meg. kora »minden igaz és hasznos, tudományát«. Ez a mű a maga korában páratlan tankönyv. A természettudományok oktatásának előharcosa. Javasolta a testnevelés bevezetését az iskola oktatásába. a középkori skolasz-Harcolt i.ka, az egyház tekintélyét , szolgáló tudományok ellen. Pedagógiájából is sazáműzte a skolasztika formalizmusát, a verbatiz-Pedagógiai-didaktikai eszméivel évszázadokra utat mutatott. A nevelő-oktatás, a példaadás, a fokozatosság elvét hirdeti és valósítja meg, óva int a túlterheléstől, általában logikailag alapozza meg a didaktikát. Haladó pedagógiai és tudományos eszméi, kultúrpolitikai programmja, a Bethlen Gábor által megteremtett talajon sarjadtak, Apáczai a polgári haladás korai, bátor előharcosa. A reakció felülkerekedése azonban megakadályozta tervei megvalósításában. Jogos örökösei eyung Apáczai Cseri János tudományos pedagógiai és kultúrpolitikai eszméinek. A felszabadult magyar nép váltotta valóra eszméit, s teremtett olyan feltételeket az oktató-nevelő munka számára, amelyben a nevelői célok egybeesnek az emberi haladással, a tudományos haladással. Ma valójában az igaz és hasznos tudományokat közvetítjük a megismerés tudományos módszereivel. A felszabadulás teremtette meg annak lehetőségét, hogy a pedagógus a nép szolgálatába állíthassa képességeit, lelkesedését, hogy kiműveljen, kicsiszoljon és a tudomány legmagasabb csúcsaira vezessen el minden tehetséget. Apáczai Cseri János eszméi, törekvései kiemelkedő helyet foglalnak el haladó hagyományaink sorában. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk előremutató nagy tudósának és pedagógusának a nevét viseli Főiskolánk. Büszkék vagyunk, hogy nagy hagyományait mi válthatjuk valóra. Az ő példájából is azt tanuljuk, hogy hazánkat és pedagógus hivatásunkat mégjobban szeressük, népünket még nagyobb odaadással szolgáljuk. É. Kiss Sándor, az Apáczai Cseri János Pedagógiai Főiskola igazgatója.