Nevelők Lapja, 1953 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1953-01-03 / 1. szám

Pedagógusok a Népek Békekongresszusán Józsa Feren­cné nyilatkozata a Szabad Nép­nek Tanítónő vagyok, s így különösen nagy hatással volt rám a kon­gresszuson részt vevő pedagógusok találkozója. Százan jöttünk össze olyan küldöttek, akiknek az a hivatásunk, hogy a jövő emberét nevel­jük. A sok felszólaló közül csak néhányat említek. Egy amerikai óvónő elmondotta, hogy náluk már az iskolában háborúra »nevelik« a gyerme­keket. A rosszalkodókat például büntetésül az ablak mellé ültetik, s azzal ijesztgetik őket, hogy ott­­hamarabb elpusztulnak a bombától és a repeszdaraboktó!«. A gyerekek nyakára azonosság­­számot akasz­tanak, akár a katonáknak. Az óvodásokkal nem virágot, napot, házat rajzoltatnak, hanem revolvert és puskát. Beszélt ezen a találkozón egy 211 éves svájci tanító is, aki jelenleg munka nélkül van. Másfél évig ta­nított — ezalatt hétszáz tanítványa volt s közülük mindössze tizenhat volt munkás és paraszti származású. Egy francia tanító elmondta, hogy iskolájában a beíratott gyerekeknek csak egynegyede járt el rendsze­resen az órákra. A chiliéi tanítók küldötte arról beszélt, hogy ők éh­­hérért dolgoznak, nemrég sztrájkra is sor került. Ezt a sztrájkot a taní­­tók és munkások közösen rendezték, béremelést követeltek. Egy algíri pedagógus arról a tanítótársáról emlékezett meg, akit négyévi börtönre ítéltek el, mert tanítványait megtanította egy békedalra. Én is felszólaltam. Beszédemet azzal kezdtem: »demokratikus or­szág tanítója vagyok«. E szavak hallatára hirtelen néma csönd lett a teremben. Mindenki felém fordult. Volt amii várakozással telve nézett rám, de láttam kétkedő tekinteteket is. Elmondtam, hogy nálunk a gyermek a legdrágább kincs. Beszéltem iskoláinkról, gyermekeink éle­téről, a tanítók helyzetéről, mindarról, ami a tanítók és szüleik álmából néhány rövid esztendő alatt valósággá vált. Felszólalásom után körül­vettek a küldöttek és a kérdések özönével árasztottak el. Hogy­­lehet az, hogy nálunk nincs munkanélküli tanító? Milyen a tanítók fizetése? Milyenek az új tankönyvek, s különösen, milyen a történelemkönyv? Sok más dolgot is kérdeztek, alig győztem felelni. Láttam, hogy a pedagógusok mélyen elgondolkoznak azon, amit hallottak, új volt szá­mukra mindaz, amit elmondtam. — A szavak nehezen adják vissza azt, amit ez a kongresszus, —­­életem legnagyobb élménye —­ nyújtott. További munkámmal kell meg­mutatni: keményebb, elszántabb békeharcossá formálódtam a Népek Békekongresszusán. Hogyan segíti a pártszervezet az iskola munkáját Nevelőtestületünk életében nagy­­jelentőségű esemény volt a Ma­gyar Dolgozók Pártja alapszerve­­zetének megalakulása. Egy év telt el azóta, s az alap­szerv ez idő alatt tantestületünk munkájának Úttörőcsapatunk munkájában sú­lyos hiányosságok voltak. A csa­pat munkájában sok volt a külső­ség, a kirakatmunka és ezzel szemben elsikkadt a politikai ne­velőmunka, a tanulás támogatása, ak­i igazi közösségi szellem kiala­kítása. Elhatároztuk, hogy gyöke­resen megváltoztatjuk ezt a hely­zetet. Taggyűlést hívtunk össze, amelynek egyetlen napirendi pontja iskolánk úttörőcsapatának mun­kája volt. Elsősorban a hibák okait állapítottuk meg. Az úttörővezető fiatal nevelő, aki jószándékú, de még tapasztalatlan. Tanulmányainak egy részét egy­házi iskolában végezte, úgyhogy Világnézetében sok az idealista Vonás. Ugyanakkor azonban az irányítást, a tanácsokat elfogadja. A nevelőtestület tagjai nem érezték át az Úttörő­ mozgalommal Vak­ foglalkozás fontosságát, az úttörővezetőt magára hagyták. A hibák okainak megállapítása után meghatároztuk azok kijavítá­sának módját is. Két fejlett kom­munistát megbíztunk, hogy a legye-motorjává lett. Segítsége az isko­lai élet minden területén megnyil­vánul, de legjelentősebb volt az úttörőcsapat munkájának megjaví­tása és a nevelőtestület egyes tag­jainak nevelésével kapcsolatban, nem állandó segítségére az úttörő csapatvezetőnek, különösen az elvi jelentőségű kérdések megoldá­sában. Felhívtuk iskolánk igazga­tóját, hogy tervszerűen foglalkoz­zék a csapatvezető nevelésével, ka­a határozatokat szigorúan ellen­őriztük. A következő taggyűlésen nem egy elvtársat ért kemény bí­rálat a határozat nem teljesítése miatt. Az úttörővezető segítségével megbízott két elvtársunkat részle­tesen beszámoltattuk a csapat munkájáról, ők elmondták, mik voltak a hónap nevelési célkitűzé­sei, hogyan sikerült azokat meg­valósítani, mennyire sikerült a megmozdulásokat erkölcsi-politikai tartalommal megtölteni. A taggyű­lés rámutatott a még meglevő hi­bákra, a jó kezdeményezésekre és meghatározta a következő hónap tennivalóit. Egy későbbi taggyűlé­sen iskolánk igazgatója számolt be arról, mitt tett az úttörővezető ne­velése érdekében és munkája mi­lyen eredménnyel járt. Eredményei szépek voltak. Sikerült meggyőznie fiatal kartársunkat arról, hogy leg­helyesebb volna, ha a biológia szakon képezné magát tovább. Se­gítségére volt az ideológiai tan­folyam anyagának megértésében, s amikor biológiai és ideológiai is­meretei már kellőképpen előkészí­tették, beszélgetések során fel­vetette a csapatvezető előtt, ho­gyan tudja összeegyeztetni tudo­mányosan megalapozott ismereteit idealista elképzeléseivel. A meg­beszélések eredményesek voltak. Ez meglátszik fiatal elvtársim!s gondol­kodás­ában, magatar­tásá­ba­n és munkájában is. Irányító tevé­kenysége határozottabbá vált, ke­ményebb követelésekkel lépett fel a raj vezetőkkel szemben. A heti megbeszéléseken már nemcsak a­ a következő feladatokat sorolta fel, hanem rámutatott az előző hét lönösem világnézete, idealista ma-a­radványainak leküzdésében legyen segítségére. Elhatároztuk, hogy a kommmunista osztályfőnökök pél­damutatóan kapcsolódnak be a csapat munkájába. Minden hétért m­e­g­hallgatják a csapatvezetők be­számolóját és megbeszélik a kö­vetkező hét feladatait. Bevonják a munkába a pártonkívüli nevelőket is, a vonakodóknak megmagyaráz­zák, milyen fontos szerepe van az iskola életében az Úttörő­ mozga­­lomnak, munkájának eredményeire és hi­báira is, bírálta az elvtársakat. Az eredmény nem maradt el A kommunisták példamutatása és meggyőzése sokat javított a rett­­vezető osztályfőnökök munkáján is. Csakhamar szégyenné vált az osz­tályfőnök számára, ha vaja rosszul dolgozott. Legyőztük azt az oppor­tunista álláspontot, hogy vannak jó és rossz osztályok. Meggyőző­déssé vált testületünkben, hogy a faj jó vagy rossz munkája az osz­tályfőnök munkájától függ. Mun­kánk eredményességét igazolja, hogy csapatunk elnyerte a Rákosi­­zászilét. Ezt a tényt még egy pél­dával kívánom igazolni. Csapat- Vezetőnk megbetegedett és orvosi rendeletbre a vezetésről le kellett mondania. Fájó ez ívvel vált meg a munkától, mert nagyon megsze­rette azt. Na­gy zavarban voltunk először: kivel pótoljuk? Ekkor de­rült ki, milyen hely­es volt a csa­patvezető mellé segítőket beosztani. Az egyik közülük örömmel vállalta a csapat vezetését, úgy megszerezte az úttörőmozgalommal való foglal­kozást. Az úttörő­mozg­alom mun­kájának megjavítása azzal a ta­nulsággal szolgál számunkra, hogy a jól megválasztott feladat, a ha­tározott útmutatások és a határo­­zat ellenőrzése az az út, amelyen keresztül iskoláinkban pártunk ha­­tározatait megválaszhatjuk. A szép eredmények bizonyos ön­­elégültséget ébresztettek fel a ne­velők egy részében. Ez ellen kell m­ost sürgősen fellépnünk, ha nem akarjuk, hogy eddigi munkánk kárbavesszen. Megölte Bertalanná, Budapest, XIX., Hungáriam. 11. ált. isk. MDP alapszervezet titkára Jól megvál­sztott feladat A határozat ellenőrzése, végrehajtása A „ssatvad Amerika“ a fasizmus útján A newyorki közoktatási igazgató­ság 1952. január­­3­1 -én­ nyolc peda­gógust bocsátott el állásából. Mi volt ellenük a Vád? Mi volt a bű­nük? »Engedetlenség és pedagógushoz méltatlan viselkedés«, mert nem voltak hajlandók alávetni magukat politikai jellegű kihallgatásnak. »Méltatlanok a tanításra«, olyan pe­dagógusok, akikről kiderült, hogy felügyeleti hatóságaik, kar­társaik szerint is a legkiválóbb, a leglelke­sebb pedagógusok. Szülők, tanítvá­nyok, volt hallgatóik mondták el, mennyire tisztelték ezeket a peda­gógusokat. Ezek a tények azonban nem kerülnek kivizsgálás alá. »En­gedetlennek« nyilvánutjá­k a pedagó­gust, ha megtagadja a választ vala­melyik kérdésre, ha nem­ hajlandó felvilágosítást adni tanártársairól. . Ennek a nyolc elbocsátott pedagó­gus­nak az esete nem egyedülálló. A »szabad Amerikában« a Mc­Car­­ran bizottság elé idézett tanítókat, professzorokat kifaggatják: tagjai-e vagy voltak-e tagjai a kommunista pártnak, valamely más szervezetnek. Milyen cikkeket írtak? Milyenek a nézeteik? Milyen könyveket aján­lottak tanítványaiknak? Milyen em­berekkel állottak ismeretségben? Azokat a tanítókat vagy pro­fesszorokat, akik a bizottság kérdéseire megtagadják a vá­laszt, a kihallgatás után kivé­tel nélkül mind elbocsátották állásukból. Erről őket magukat is csak néhány órával előbb értesítették. A mindezt vádemelés, vizsgálat, vagy bírósági tárgyalás nélkül. Októberben tizenhét állam isko­lai hatóságai tartottak konferenciát Kaliforniában. Azokat a módszere­ket beszélték meg, amelyekkel meg­akadályozzák, hogy úgynevezett »vörös« pedagógus kerüljön be az iskolákba. Kalifornia állam egyik képviselője elmondotta, hogy ujjle­nyomatokat vesznek a pedagógusok­ról és a rendőrséggel, a szövetségi nyomozó irodával együtt ellenőrzik azokat. New­ York­­ állam kormányzó bi­zottsága december 4-én ült össze és határozatot hozott arról, melyek azok a szervezetek (nevelők szerve­zetei), amelyeket felforgatókna­k nyilvánítanak. A határozat értelmében azok a nevelők, akik ilyen szervezet­hez tartoznak, állásukból auto­matikusan elbocsáthatók. Spiclik, besúgók, titkos rendőr­ség, kihallgatások, elbocsátás — mind azt bizonytja, hogy az Egye­sült Államok urai jó tanítványok, kitűnően használják fel Hitler fa­siszta rendőrállamának módszereit a »szabadságjogok« megvédésére, a hátország fék­entartására. Ugyanezt teszi az Egyesült Álla­mok nemzetközi mérésekhert is.. Tá­mogatja a reakciós kormányokat, üldözi a béke és demokrácia erőit, méltán illeti meg a »világ zsan­­dárja« elnevezés. Tuniszból Jacques Japergne elv­­társat, a tuniszi technikai oktatás szakszervezete főtitkárhelyettesét egyik napról a másikra kiutasítot­tak úgy 179 B-ból származó királyi rendelet alapján. (Nyugodtan elő­veszik a feudális törvényeket is, ha az alkalmas a polgári szabadság­­jog megsértésére.) Az angol gyarmati hatóságok a kenyai Ki­knya törzs harminc füg­getlen iskolájának bezárását rendel­ték el, további 150 iskola bezárását helyezték kilátásba azzal a kifogás­sal, hogy ezek az úgynevezett Man- Man nemzeti mozgalom fészkei. A pedagógusok azonban nem egykönnyen törődnek bele hely­zetükbe. Az elnyomott népek­kel együtt küzdenek a szabad­ságjogokért, a békéért. Afrikában, Dakarban a munkások szervezeteivel együtt harcolnak a nevelők is ,a Muttkasörvö­­ykönyv érdekében. A francia technikai oktatás szak­­szervezete és a tuniszi szakszerve­zetek együtt tiltakoznak a tünteti technikai oktatás szakszervezete fő­titkárhelyettesének kiutasítása ellen. Fokozódik a nemzetközi szervezet­hez­ való tartozás tudatossága, mexikói és indonéziai szervezetek részéről. is. Az Egyesült Államok fasiszta te­vékenysége a világ dolgozóinak, a szabadságukat és a békét szerető nevelők millióinak ellenállásába üt­közik. A tárgyalást megnyitom — mondja a bíró és föllapozza a szürke aktacsomót. A védő idege­sen firkál a cédulára. A segéd­­bírók feszülten figyelik a vádlottat, aki a korlátra támaszkodva éppen a védőnek súg valamit. Az állam­ügyész durva mozdulattal végig­simít az aktákba és előrehajol, ez a mozdulat támadó külsőt kölcsö­nöz neki. A tárgyalóterem az ellen­ségeskedés levegőjével telített. — John Masson! — kiáltja a bíró. A vádlott felemelkedik. Ahogy most is korlát mögött áll, keskeny, közép­magas alakja majdnem véznának tűnik­. Maga ellen az a vád, hogy a Mac Arthur tábornok visszatérése alkalmából rendezett nagy ünnep­ségen —­ amikor a magára bízott növendé­keket az ünnepségre keltett volna vinnie —­, megtagadta a szol­gálatot. Ezzel a fegyelem ellen vé­tett, s az Egyesült Államok kormá­nyának tekintélyét tanítványai sze­mében tudatosan lekicsinyítette. Van-e ezzel kapcsolatban valami mondanivalója? John Masson fejét kissé oldalt ** tartja, gondolkodik, mintha erre a kérdésre nehezére esne vála­szolni — Elnök úr, semmiképpen sem érzem magam bűnösnek — feleli végre rekedt hangon... Leült. Egy pillantig teljes csönd. A védő fel­ugrik: — Elnök úr, intézhetek-e védencemhez néhány kérdést? A bíró bólintott­—­ Masson úr, ön volt katona? Kérem, mondja el a bíróságnak, hol járt és mikor? — Két testvérem volt. Ezerkilenc­­száznegyvenegyben mind a hárman önként jelentkeztünk. Persze, lel­kesedésből. Mi akkor azt hittük, hogy a fasizmus elleni háborúval minden eljövendő háborút kiküszö­bölünk, Okimvában találkoztunk. öcsémet, Eredet Ivonijába küldték. Három hét múlva elesett. John Masson az utolsó szavakat halkan mondja. A jelenlévők látha­tóan elérzékenyülnek. — Elnök úr, kifogást emelek — ki­áltja az államügyész. — Nem látom be, hogy mi köze van az ügyhöz a vádlott szentimentális történetének. — Tiltakozom! — érvel helyéről felugorva a védő. —• A vádlottnak jogában áll azokról az élményei­ről beszélni, amelyek befolyásolták gondolkozását és cselekedeteit. Gyors szóváltás keletkezik, de ezt a bíró »a vádlotté a szó« dön­téssel türelmetlenül megszakítja. — Okinava kiürítésénél ü­ldőlö­vést / lám — folytatja John Mas­son .B­ill bajtársai hajóra szál­lító szűk fedélközben nyolc­van ... . . dl feküdt. Fölöttünk az első osztályon a tiszt urak mulat­tak. Az egyik éjszaka különösen cifra volt. Kurjongattak és táncol­tak, mind berúgtak és hirtelen azt hallottuk, hogy ... — Tiltakozom! —■ ordítja az ál­lamügyész. — A vádlott kommunis­ta propagandabeszédet tart és a bíróság a legnagyobb lelki nyuga­­lommal végighallgatja! A bíró láthatólag kijön a sod­­rából. Ennek definiciáló szaga van. Úgyis liberális a híre és ez most nagyon kellemetlen. S ez a hülye rekkenő hőség... Ördög vinné ezt a fura tanítót, gondolja magában, Krákog, egy hirtelen mozdulattal a csengő után nyúl és megrázza. — Bíróság előtti illetlen mégti­­tartása miatt a vádlott hatvan dol­lár büntetést fizet — mondja gú­nyosait. Érzi, hogy még élesebben kell fellépnie, ha meg akarja tar­tani állását­— Okshovdba vitték, hogy meg­védje a hazát. És maga mit leli? Bajtársait az első alkalommal cser­ben hagyta és még dicsekszik is hőstetteivel, —■ mondja a bíró, szín­lelt felháborodással, —­ Kormá­nyunk ennek ellenére nagylelkű. Ál­lamhivatalnoki állást biztosít ön­nek. Negyven gyermek lelkét bíz­zák magára, És maga a fegyelem ellen vét. Minden alkalmat felhasz­nál arra, hogy a kormány tekin­télyét sárba tapossa­ .A bíró letötli homlokáról a verí­téket. Kihívóan körülnéz és elé­gedetten állapítja meg, hogy a se­gédleitek helyeslően bólintanak- Elégedett az államügyész is. John Masson lassan fölemelkedik. — Én megtettem, amit kívántak tőlem, — feleli nyugodtan. Az elnök felé fordul: —• Volt már Ön népiskolában? Tudja, hogy mit jelent szegény, rosszul táplált gyerekeknek, sötét és szűk helyiségekben megmagyaráz­ni, hogy Amerika a világ leggaz­dagabb és legjobb állama? a­z ügyész az asztalt veri. — Mit mondtam? Ez az em­ber kommunista ügynök, — kiáltja. — Kaszárnyákat építenek, min­den újságban benne áll, hogy Ame­rikának soha annyi tankja nem volt, soha annyi repülőgépet nem gyártottak, mint most. De ha egy tankó arról mer beszélni, hogy az iskolában a mennyezet beomlik, ak­kor azt mondják: »Nemzeti szük­ségállapot van! Spórolni kell le -A bíró az aktákban lapoz. — Vádlóit, — kérdi fölpillanva, — maga 1949. december 19-én aléd írta a hírségnyilatkozatot? John Masson Vállalván: — Otthon családom van mond­ja fegyelmezetten. —• Én is úgy va­gyok ezzel, mint millió más ameri­kai. Önként senki se hagyja, hogy szájkosarat kössenek rája. » — Maga kommunistái Ate tagad­jál — kiálltja az államügyész. A védő tiltakozni akar, de John Mas­son megelőzi. — Ehhez nem kell kommunistá­nak lenni­­—feleli izgatottéul. ■— Ön ügyész úr, h­és volt a háború alatt?! — kérdi hangosan, majdnem kiabálva. A rendőr készen áll arra, hogy a tanítóra rontson. Massim egyenesen áll bírái előtt. —* Én voltam Hirosimában — mondja és láthatóan uralkodik magán. Szemed mereven néznek, Megváltozott hangon, majdnem hangtalanul folytatja: Hirosima! Ez élve elötjelett asszonyokat és férfiakat jelent. Ez fehérhajú, meg­­vakított­­ gyermekeket jelent. Ez annyit jelent... •— hirtelen elhall­gat. — És most ez a Mac Arthur napalmbombákkal jön — kiáltja hirtelen. Egész Koreát Hirosimává változtatta! Halottasházzá! És ezt a Mac Arthurt!. .. kiállja s hangja hirtelen magasra szárnyal —­ a növendékeimnek mutassam be, mintha hős volna. A koreai népnek azt a tömeggyilkosát/ Vadul felugrik. A bíró intésére a rendőr John Massont durván visz­­szarántja a padra. — Követelem a vádlott átszál­lítását a Belavueba, elmeállapotá­nak megvizsgálása végett! — ki­állja az államügyész. — Vezessék el parancsolja a bíró. MASSON TANÍTÓ írta: Robert Douglas

Next