Nevelők Lapja, 1954 (10. évfolyam, 1-23. szám)

1954-01-03 / 1. szám

Iskoláztatási tervünk teljesítéséért Évet során meg-megújuló harci feladatot jelentett iskoláztatási tervünk teljesítése. Alig néhány éve még csak szívós felérjogosító munkával tudtuk biztosítani egyetemeink, főiskoláink,valamint középiskoláik egyesfajainak benépesítését. Az elmúlt év fordulatot jelentett ezena téren. Dolgozó népünk és ifjúságunk megértette, hogy a szo- Scianemus építésében mind többen Ultráit, jól képzett szakemberre van szükség, hogy a továbbtanulás aközösségi érdek mellett egyéni érdek is. Hatalmas iramban indultak meg a fiatalok afelsőbb iskolák felé. Ennek ellenére még mindig komoly feladatot jelentett egyes nem ismert, vagy kevésebbé ismert iskolák megfelelő tanulókkal való benépesítése A tanulók nem törekedtek arra, hogy a képességüknek legmegfelelőbb pályát válasszák, hanem néhány közismert és közkedvelt pálya felé irányultak. Ennek az aránytalan érdeklődésnek a kiegyenlítése — népgazdaságunk és az egyén érdekeinek szem előtt tartásával — komoly feladatot jelentett Voltak nehezen meggyőzhető szülők, akik nem értették meg, hogy gyermekük nemcsak az orvosi, vegyészmérnöki pályán boldogulhat, hanem más képességének ugyancsak megfelelő, de jobban elérhető pályán is. Ebből adódott azután, hogy szép számkra kimaradtak a továbbtanulásból olyan tanulók, akik különben alkalmasak voltak továbbtanulásra, de eredeti választásuk szerinti iskolába, főiskolára, egyetemre férőhely hiánya miatt nemkerülhettek be, közben pedig minden helyet betöltöttek. Ezeknek a tanulóknak az esetéből most egyesekpesszimista következtetést vonnak le. Azt hirdetik, nem érdemes tanulni, úgy sem vesznek fel egyetemire, főiskolára, sőt középiskolába sem. Ez az elkedvetlenedett hangulat annál is figyelemreméltóbb, mert szívesen táplálják azt az iskolák, nevelőik, sőt oktatási szerveink dolgozóiközül is jónéhányan. Ebből pediig az következik, hogy az iskoláztatási munkábanbizonytalanság uralkodik. A nevelők, igazgatók nem tudják, mihez kezdjenek. Félnek az agitációtól, a felvilágosító munkától. A pécsi Vorosilov-utó általános iskolaigazgatója őszintén megmondta, hogy még nem foglalkozott eddig komolyan a jövő évi iskoláztatással, úgy is lesz jelentkező elég, mert keveset vesznek fel. Ilyenmeggondolás vezeti úgy látszik a nyergesújfalui általános gimnázium iskolabizottságát is, amely megalakult ugyan, de fegyelmi ügyekkel foglalkozik. Mindezt természetesen nem lehet szó nélkül hagyni. Igaz, hogy az elmúlt évben voltak hibák. Kimaradtak a felvételkor arra érdemes tanulók. A szülők a pedagógusokat támadták a sikertelen felvételek miatt. Több igazságtalanság származott abból is, hogy míg egyes lakóinkból a jelentkezett tanulók 80—90 százalékát felvették, máshol csak 15—20 százalékát. Több pedagógus gyermekét nem vették fel, bár a felvételi vizsgán megfelelt, azzal,hogy a létszám heteit. Hiba volt az is, hogy sok jó tanulónak, ha az egyetem egyik fakultásáról kiszorult, nem voltlehetősége másik fakultáson jelentkezni, miért addig más helyen is beteltek a létszámok, gyakran gyengébb tanulókkal. Az elmúlt év hibáinak ilyen megalkuvó, tespedéshez, kedvetlenséghez vezető, szinte nyomasztó eluralkodása igen káros. Természetesen vannak szép számban általános- és középiskolák, amelyekhatározott tervszerűséggel fogtak hozzá a továbbtanulási propagandához. Nagykanizsán pl. jó iskoláztatási munkafolyik. A városi oktatási osztály vezetésével már eddig is jó kapcsolat létesült az általános- és középiskolák között. Jó munka tapasztalható a pécsi általános gimnáziumokban is. A siófoki általános iskola VIII. osztályának osztályfőnöke tervszerűen, egyénileg foglalkozott a tanulókkal és a megfelelő pályaválasztás érdekében — ahol szükséges — a szülőkkel is beszélgetést folytatott. Elérte, hogy a tanulók zömében, már most megfelelően kialakult a helyes pályaválasztás és ugyanakkor tudja, hol kell még tanácsadásával segíteni és erősíteni a tanulókat. Ezeket a példákat kell követni iskoláinknál mindenütt. A tanulókkal meg kell értetni, hogy a továbbtanul is legfontosabb követelménye a jó tanulás és a jó magatartás. A továbbtanulni szándékot tanulónak tehát harcba kell indulnia a jobb tanulmányi eredményért. Az egyetemeken, főiskolákon meghatározott tárgyakról felvételi vizsgát kell tenni. Ez a vizsga nem állítja a tanulók a nagyobb követelmény elé, min az érettségi. A nevelők számár komoly feladatot jelent a munkás- és parasztszármazású tanulókkal való különös töröde egyrészt azért, hogy tanulmány színvonalukat emeljék, másrészhogy alkarjainak is továbbtanulni. Különös gonddal kell kezelni a középiskolák között az általános gimnázium, mezőgazdasági technikum és tanítóképző benépesítését, ez utóbbit különösen a fiúk körében kell népszerűsíteni, az egyetemek és főiskolák között a Pedagógiai Főiskolát, Lenn Intézetet, Fegyvernemi Tisztiiskolát, a jogi kart. Az iskoláztatás kérdése nem oldódott meg azzal, hogy a férihellyel szemben igen megnő az érdeklődök száma. El kel érni, hogy minden helyért verseny induljon meg: középiskoláinkba és egyetemeink, valóban a legjobbak kerüljenek Levél a tanítóképzőintézeti és középiskolai tanárokhoz A TÁMADO HADSEREG előnyomulásait két ütemben hajtja végre. Első ütemre elfoglalja, beveszi az új állásokat, a második ütemre megerősíti az elfoglalt arcvonalat. Erőt gyűjt a következő ugrásra, időt fordít arra, hogy az utánpótlás felfejlődjék, az összeköttetés kiépüljön. Mi a helyzet a kultúra frontján? Az elmúlt évek során itt is az előretörés mozzanata volt megfigyelhető. Kiépítettük az általános iskolát nyolc osztályúval, ahol csak lehetett, szakosítottunk. Szaporítottuk középiskoláinkat, a gimnáziumokat, szakiskolákat, technikumokat. Bővítettük egyetemeinket, főiskoláinkat. .Mostpedig azt az észrevételt halljuk mindenfelől, hogy a mennyiségi eredmények melett lemaradás van a minőség területén. A főiskolák és egyetemek arról panaszkodnak, hogy az érettségizett hallgatók gyenge matematikai, fizikai alapképzettséggel rendelkeznek, más tárgyból is hiányos a tudásuk és főleg gyenge a helyesírási készségük. De panaszkodik a középiskolai szaktanár is. Hogyan tudjon alaposabb, mélyebb minőségi munkát végezni, amikor az áltaánosiskolából igen különböző képesítéssel kerülnek fel a tanulók. S ennél is tovább mehetünk egy lépéssel. Nem egy helyen az általános iskolák felső tagozatában tanító nevelők az alsó tagozatiakra hárítják a felelősséget, mondván, hogy az V. osztályba olyan tanulók is felkerülnek, akik nem ismerik jól a betűket, nem tudnak rendesen olvasni. De ne menjünk tovább, az óvodában talán mégsekeressük a felelősséget. KI HÁT A HIBÁS? Mindanynyian felelősek vagyunk. Az én véleményem szerint a hiba egyik összetevője ebben a kis jelben jelentkezik: %. A jobb százalékos átlagért, a bukások és a lemorzsolódások kis százalékú arányaiért versengenek az iskolák, osztályok és osztályfőnökök. A vége aztán az lett, hogy vannak szép százalékszámok, de ezek nem fednek igazi tartalmat. Félrevezetjük önmagunkat, és felsőbb hatóságainkat. Azt hiszem, egyetlen nevelő sem vonja kétségbe, hogy mi nem a százalékért, hanem a minőségi munkáért vagyunk felelősek. Azért, hogy ne kerüljön az általános iskola V. osztályába olyan tanuló, aki nem tud hibátlanul olvasni. A középiskolába, aki nem tudja a szorzótáblát. Az egyetemre, főiskolára, aki nem tud helyesen írni, s nincs biztos alapjai a szaktárgyi tanuláshoz. A főiskolai tanárok azért felelősek, hogy jól képesített szaktanárokat adjanajd az általános iskolának. Az egyetem pedig azért felelős, hogy jól képzett szakembereket adjon a tudománynak, a termelésnek, vagy éppen a középiskolának. ÍGY FÜGGNEK ÖSSZE ezek a kérdések. A kormány programmja világosan megmutatja, hogy ezek a hiányosságok valóban megvannak, s az iskolapolitikánkban elkövetett hibákból fakadnak. Ezért kell az általános iskola munkáját sürgősen megjavítani. Ezért fordulok levelemben hozzátok tanítóképző intézeti tanártársaim, s arra kérlek benneteket, tartsátok szem előtt az általános iskola jelentőségét. Ennek szellemében végezzétek az utolsó éves növendékek irányítását Ne gondolkozzatok úgy, mint ahogy sokan gondolkoznak még ma is, akik akitűnő tanulókat az egyetemire, a jeles tanlokat a főiskolákra, a közepes és elégséges tanulókat pedig az általánosiskola alsó tagozatába irányítják. A jó alap kiépítése sürgős feladat. Menjenek hát tanítani a jeles képesítésű, tanulók közül is alsó tagozatba azok, akiknek rátermettsége, egyénisége oda kívánkozik. Kiváló, odatermett nevelőket igényel az általános iskola felső tagozata is. Menjen a jeles tanuló egyetemre akkor, ha nem a tanuló vagy az iskola hiúsága kívánja ezt, hanem a tudományos érdeklődés. De ne erőszakoljuk egyetemre akitűnő tanulót sem, ha érdeklődése az általános iskola szaktanári, pályája felé vonzza. MIT TEHETNEK ezen a területen -középiskolai nevelőink-! Nagyon sokat. Rajzolják meg tanulóink előtt, a nevelői pálya nehézségeivel szemben annak örömeit is, érzékeltessétek azokat a jóleső érzéseket, amelyeket semmiféle más pálya nem nyújthat. Tudják meg gyermekeinkmit jelent 30—40 gyermek érdeklődő tekintetébe nézni óra elején, ugyanannyi szempár megelégedett felvillanásét látni a jól végzett munka után. Vannak középiskolák, ahol megértik ezt a feladatot. A debreceni Csokonai Állami Gimnázium Balla Ildikót, Márkus Magdát, és Véghelyi Zsuzsát küldte főiskolára, akikbőlkiváló általános iskolai szaktanár lesz. Jó munkát végzett a gyöngyösi állami gimnázium is, ahonnan Balogh József, Fehér Vilmos, Lisztóczki Péter és Tari József kerültek főiskolára. Sajnos vannak szép számmal olyan középiskolák is, ahol csak aközepes képességű, lassúbb felfogású tanulók egyéni lapjára írják: pedagógus pályára alkalmas. Remélem, hogy levelem mind a tanítóképző intézeti, mind a középiskolai tanárok együttérzésével találkozik és közös erőfeszítéseink eredményeként javul majd átalános iskoláink színvonala, tanító és tanárképzésünk helyzete. Zétényi Endre, az egri Pedagógiai Főiskola igazgatóhelyettese. lassan szállingóznak a kópelyhek, amikor Tápiószecső állomásáról elindulok az új iskolát megkeresni. Útközben jobbra-balra tekingetek és meglep az a nagy tisztaság, amit látok. Egyik-másik házon népi motívumok is díszítik az ablakokat. Később megtudom, hogy a szecsői nép nagyon szereti a tisztaságot, gyönyörű táncai és dalai mellett. Végre feltűnik az új iskola épülete. Szorgalmas munkáskezek most állítják fel a betonoszlopokat, készül az új kerítés. A hivatalsegéd elvtárs mosolygó arca tűnik fel a portásfülke ablakában, kedvesen magyarázza, hol találom meg az igazgatót. Egész lényén, magatartásán látszik, mennyre büszke ő is a szép új iskolára, amelynek berendezéséből derekasan kivette részét. Magácsi elvtárs, az iskola igazgatója csak néhány hete van itt, s így az iskola születéséről Kertész Ferenc igazgatóhelyettes számol be. Még 1948-ban, az iskolák államosítása alkalmával határozták el az új iskola építését. Építeni azonban csak az ötéves terv keretében, 1953 áprisában kezdték. Úgy látszott, nem is lesz kész ebben az évben. Pár tm.belézengett csak az építkezésnél. Májusban jött ki Rejcsi László építésvezető és az ő lelkes munkájának köszönhető, hogy már ebben az évben megkezdődött a tanítás az iskolában. Műszakilag december 15-én vették át az iskolát és december 15-én megkezdődött a tanítás. Milyen egyszerű mindezt elmondani, pedig mennyi fáradságot, önzetlen munkát követelt meg ez az idő az építőmunkásoktól, a falu dolgozóitól, akik fuvarral szállították az építőanyagot az ő új iskolájuk felépítéséhez. Menynyit segítettek az apró gyerekkezek, nevelőik példáját követve, az útban lévő épületek lebontásában, az iskola takarításában, a beköltözésben. Affs ma már itt áll készen, szép , világos nagy ablakai mögött folyik a szorgalmas munka. Mennyivel könnyebb a tanulás. Minden osztálynak saját otthona az a terem, amelyben tanul. Nem kell más tanulócsoporttal osztozkodnia. Megszűnt végre a háromműszakos tanítás. Lehet korrepetálni, szakköri foglalkozásokat tartani. A jól felszerelt szertárak jó szemléltetési lehetőségeket teremtettek. Függönyök is kerülnek majd az ablakokra, hogy még barátságosabb és otthonosabb legyen az iskola. Az új iskolavagy hatással van nevelőkre, tanulókra egyaránt. Sokat javult a tanulók fegyelme. Csökkent a késések száma, bár a mulasztások terén még mindig sok a tennivaló. Az V—VI. osztályig még rendesen járnak a tanulók, de a VII— Vili. osztályban már sok a mulasztó és a tanács semmi segítséget nem ad a nevelőknek. Az igazgató tele van tervekkel. Legelőször is a mulasztás leküzdésére megszervezi az utcafelelős hálózatot a szülőkből és tanulókból. Szülői értekezletet hív össze, hogy a szülőkkel is megbeszélje ezt a nagy problémát. Legfőbb feladatának a szülői házzal való kapcsolat kiépítését látja. Tavaszra parkosítani akarják az iskola udvarát, minden ablakba virág kerül, a nagy folyosókon akváriumok és terráriumok várják lakóikat. Megkezdte működését az énekkar is az egyik gyakorlóéves vezetésével. Működnek a szakkörök, a biológiai szakkör repkefogófeszítőket, rovardobozokat készít, hogy mire megjön a tavasz, megindulhasson a munka. Amikor a téli szünet előtt elköszöntek a nevelők az igazgatótól és jó pihenést kívántak egymásnak, egyúttal azt is kérték, hogy bejöhessenek a szünet alatt. Jobban, nyugodtabban kijavíthatják itt dolgozataikat, mint otthon. A gyerekekkel nagy hócsatákat, szánhúzásokat vettek tervbe, remélhetőleg meg lesz hozzá az egyik legfontosabb feltétel, a hó is. Czéj ez az iskola. Milyen kár, hogy a sok szép és jó mellett el kell mondanunk néhány olyan dolgot is, ami hiba. Az iskolának villanymotorja van, de nem tudják használni és így nincs biztosítva az iskola vízellátása. Mindez azon múlik, hogy három szál drót behúzásához a járási villamosítási kirendeltség nem kapott engedélyt Miskolcról. A pinceajtót nem lehet bezárni, mert a sarokvasalások rosszak. Nem épült nevelői lakás a tápiószecsői új iskola mellett sem. Mikor talál már meghallgatásra az a jogos és észszerű kívánság, hogy az új iskolák mellé pedagóguslakásokat is építsenek? A tápiószecsői nevelők számára, de a tanulók és szülők számára is nagy örömöt hozott az 1953. év utolsó hónapja. Nevelők és tanulók mindent megtesznek azért, hogy az 1954-es évben bebizonyítsák, jó munkájukkal méltóak az új iskolához. KOVÁCS MAGDA A tápiószecsői új iskolában Köszöntjük olvasóinkat! X. évfolyam, 1954 január 3. — írtuk fel lapunk 1954-es legelső számára az új dátumot. 10. évébe lép ezzel a számával a Nevelők Lapja. A népek életében nem nagy időszak ez. A mi számunkra azonban igen nagy jelentőségű, hiszen a magyar közoktatásügy felszabadulás utáni éveit jelenti ez az időszak. Ha végiglapozzuk a kilenc évfolyam számait, elvonul előttünk a felszabadult magyar közoktatás nagyszerű története, a magyar pedagógus életének változása, fordulása. Harcról, eredményekről és sikerekről számol be a lap minden egyes száma. De nemcsak beszámol, hanem maga is harcol, nevel, munkára és harcra mozgósítja pedagógus olvasóit. Nem célunk most értékelni a Nevelők Lapja eddigi munkásságát. Nagyobb feladatot jelent ez, meghaladja e cikk szűk kereteit. Kötelességünk azonban röviden számba venni az elmúlt év eseményeit. Két dolgot kell megemlítenünk elöljáróban. Az elmúlt évben megváltozott a Nevelők Lapja külső alakjában. A régi kisebb formátumról áttérhettünk mostani nagyobb formánkra. Nemcsak a terjedelme növekedett ezzel a lapnak, hanem tekintélyesebb is lett külsejében. Ugyanakkor a régi 15.000-ről 17.000-re emelhettük fel példányszámunkat. Kétezerrel több nevelő kezébe juttathatjuk el azóta a Nevelők Lapját. A külső változás mellett változott a lap belső tartalmában is. Hasábjain egyre több nevelő szólalt meg azokról a kérdésekről és problémákról, amelyek leginkább foglalkoztatják városi és falusi iskoláink nevelőit. A szerkesztőségbe egyre több levél érkezik, s ezekben a levelekben őszinte szóval, szeretettel és bizalommal fordulnak a Nevelők Lapjához. Panasz és sérelem, öröm és bánat, elismerés és bírálat egyaránt található e sorokban. Vannak már állandó levelezőink is, akik önzetlenül, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik munkájukat, segítik észrevételeikkel, tanácsaikkal a szerkesztőség munkáját. Levelezőink között olyan nagyszerű padagógusok vannak, mint Dénesné Boga Janka Kecskemétről, aki csaknem fél évszázada él az iskolának, az ifjúságnak és az irodalomnak. Az 1954-es évben nagy feladatok várnak lapunkra. Tovább kell fejlesztenünk azt a tartalmi változást, aminek első kezdeti lépéseit, az 1953-as év számai tükrözik. Olyanná kell tennünk, hogy barátnak és harcostársnak, segítőnek, sajátjának érezze minden pedagógus olvasó. Nem könnyű ilyen lapot szerkeszteni. Sok-sok pedagógus szívére és eszére, tapasztalatára és javaslatára, lelkesedésére és akaratára van szükség megvalósításához. Amikor az újév alkalmából köszöntjük olvasóinkat, a magyar pedagógusok tízezreit, azzal a reménnyel tesszük, hogy az 1954-es év még jobb kapcsolatot teremt majd olvasók és szerkesztőség között, hogy a Dénesné Boga Jankák mellett sok új levelezőt köszönthetünk, hogy a Nevelők Lapja sokkal jobban betölti feladatát, mint eddig és munkásságával jelentősen hozzájárul a kormány programmjának megvalósításához, az oktatásügy területén. A Nevelők Lapja szerkesztősége. Az MTH-intézetek érdekében A Munka Törvénykönyvének módosításáról és kiegészítéséről szóló 1953. évi 25. sz. törvényerejű rendelet nagy lépést jelent előre kormányunk új Programmának megvalósításához. A dolgozók élet és munkakörülményeinek megjavítását fokozott feladatává teszi a vállalat vezetőjének és a szakszervezetnek is. Az MTH 319. sz. intézet szakszervezeti bizottsága eddig is érezte felelősségét, foglalkozott a dolgozóik panaszaival, munkavédelmi bizottsága rendszeresen ellenőrzi a tanműhely berendezését. Az intézet igazgatója segíti a szakszervezeti bizottságot a problémák megoldásában, a hiányosságok megszüntetésében. A dolgozók jogos panaszait orvosolták, a krunkavédelmi hiányosságokat kijavították. Az ilyenek azonban csak ritka kivételek Vannak olyan intézetek, amelyeknek szinte nincs gazdájuk. Pl. ha az intézet tanműhelye valamelyik gyár területén van, akkor 6©mi az MTH, sem az illető vállalat komolyabb beruházásokat a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében nem tesz, mert mindegyik attól tart, hogy a másik részére végezné a beruházást De megtalálhatók a hiányosságok más intézeteknél is. A váci ipari tanuló intézetben felvett jegyzőkönyv is tanúsága ennek: 1. Sem az öntőcsarnok, sem az öntvénytisztító műhely légtisztítása nincs biztosítva. Mindkét üzemrész levegője gázos és poros, terv az ott dolgozóik egészségére káros. 2. Sem ez ön tócsarokban, sem pedig az öntvénytisztító műhelyben a fűtés nincs megoldva. Az öntvénytisztítóban elhelyezett koksz-kályha nem elégséges a helyiség fűtésére, és a helyiség levegőjének szennyeződését még fokozza. 3. Megállapítható, hogy az intézet vezetősége már több, mint egy éve szorgalmazza a fenti hiányosságok kiküszöbölését, sőt részletes tervet is készített, amely megoldaná a két üzemrész megfelelő levegőellátását és fűtését. Erre vonatkozóan sem a helyi igazgatóság, sem az MTH választ nem adott. Kivételt képez a nagy öntőcsarnok tetőszellőztetése, de ez a terv sem oldaná meg az öntőcsarnok tökéletes levegőellátását és fűtését sem.. A hiányosságokat illetően nem kivételek az újonnan épült intézetek sem. Egyik legmodernebb építkezés a diósgyőri 100. sz. intézet. A balesetelhárítás és munkavédelmi ellenőrzéskor felvett jegyzőkönyv 40 különböző hiányosságot sorol fel,köztük olyat, mint a kábelek helytelen lefektetése. Ez életveszedelemmek teszi Is a gépeknél dolgozó tanulókat és felnőtt dolgozókat egyaránt. Hasonló hiányosság ilyen új létesítménynél — annak ellenére, hogy a darupálya helye megvan — darut nem készítettek, ez esztergapad-ágyakat, nagy munkadarabokat a rajzasztalra, vagy a gyalu és köszörűgépekre kézi erővel kell felemelni, szállítani. A hiányosság nagy részét az igazgatók látják — habár megell mondani, sokszor azokat sem javítják ki, amelyeket az intézet keretén belül meg lehet szüntetni — érzik a felelősséget érte, de az MTH-ban nincs olyan osztály, amely a dolgozók sérelmeinek orvoslásával, élet- és munkakörülményeivel, annak megjavításával foglalkozna. Hozzájárult ehhez az állapothoz az is, hogy sem az intézetek szakszervezeti bizottságai, sem az illetékes szakszervezetek a munkavédelmi hiányosságok megszüntetése érdekében nem harcolnak eléggé. A jelenlegi állapot felszámolására komoly erőfeszítéseket kell, tenni az MTH intézeteknek és a szakszervezeteknek, illetve az intézet igazgatójának és a szakszervezeti bizottságának. Az intézet igazgatója és az alapszervek munkavédelmi bizottsága mérje fel a hiányosságokat, helyben javítsák ki azokat, amelyek megszüntetésére mód van és jelentsék azokat, amelyek megjavítására felsőbb szervek munkájára van szükség. A jobb társadalombiztosítási munkát segíti... SOTER EDIT: Társadalombiztosítási tanácsok munkájáról. Az üzemi társadalombiztosítási tanácsoknak igen fontos feladat jut a kormány új programmjának megvalósításával kapcsolatban. A dolgozókról való fokozott gondoskodás jut kifejezésre az üzemi egészségügyi intézkedésekben, a társadalombiztosítási juttatásokban, a szabadságolási tervek ellenőrzésében, az üdülésre való beutalások helyes elosztásában stb. E brosúra üzemi tapasztalatok leírásával segíti a TT k munkáját. Nagyon hasznos a társadalombiztosítási munkával foglalkozó üzemi szakszervezeti aktivisták számára. Nevelők Lapja 3