Nevelők Lapja, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1955-01-03 / 1. szám
Szakszervezetünk Központi Vezetőségének december 23-i üléséről Részletek Rácz János elnökhelyettes beszámolójából A Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetősége december 23-án ülést tartott. A Központi Vezetőség megvitatta az elnökség beszámolóját az elmúlt évben végzett munkáról és meghatározta a további feladatokat. A beszámolót Rácz János elnökhelyettes tartotta. Szakszervezeti munkánkat a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának határozata és a Központi Vezetőség „Közoktatásunk helyzetéről és feladatairól” szóló januári határozata szabta meg — mondotta bevezetőjében. — E hat párt és az állami szervek igen jelentős intézkedéseket tettek, hogy a párthatározat nyomán megjavítsák a társadalom és az iskola kapcsolatát. Emellett szakszervezeti munkánk is hozzájárult, hogy bizonyos mértékig sikerült felszámolni a szülőknek s általában a társadalomnak a pedagógusmunka iránti közömbösségét. Elmondhatjuk: határozott fejlődés tapasztalható a társadalom és az iskola közötti kapcsolat megerősödésében. A feladatok végrehajtásában területi bizottságaink — elsősorban a nevelési bizottságok munkája nyomán — hasznos módszereket alakítottak ki. Nevelési tárgyú előadásokat tartottak üzemekben, termelőszövetkezetekben. A legtöbb megyében — első helyen kell említeni Szolnok, Hajdú, Szabolcs, Borsod megyét — az elmúlt negyedévben rendszeresen jelentek meg a sajtóban nevelési tárgyú cikkek, s ezekhez a nevelőkön kívül több esetben szülők is hozzászóltak. Miskolcon, Pécsett a helyi rádiót is felhasználták a nevelésügyi propaganda céljaira. Egyes ipari jellegű megyékben — mint Borsod, Győr, Veszprém — és Budapesten fellendült ennek nyomán az iskolát patronáló mozgalom. Mindez előrehaladást jelent. De látnunk kell azt is, hogy még mindig komoly tennivalóink vannak mind az üzemi előadások, mind a sajtón, rádión keresztül folytatott propaganda fejlesztése érdekében. A patronáló mozgalom területén sem kielégítő a munkánk, mert egyes megyékben kevés kezdeményezést találunk a szakszervezet részéről, és a patronáló mozgalom főleg az anyagi támogatásra szorítkozik. Sem szakszervezeti bizottságaink, sem az üzemek nem látják a patronáló mozgalom másik lényeges vonását, az iskola nevelőmunkájának a segítését. Csak szórványosan fordul elő, hogy az iskola és üzem eleven kapcsolatot tud teremteni ezen a téren is. Igen komoly hiányosság, elsősorban az iskolai szakszervezeti bizottságok munkájában, hogy nem adnak segítséget a szülői értekezletek előkészítéséhez. Ennek oka elsősorban az, hogy nem ismerték még fel: a szülők és az iskola kapcsolatának megteremtéséhez egyik legjobb lehetőség éppen a jó szülői értekezlet. Feltétlenül hozzá kell látnunk ennek megmagyarázásához és az eddigi kevés tapasztalat felhasználásával a szülői értekezletek jobb megszervezéséhez. Az iskolai fegyelem A társadalom és az iskola kapcsolatának megjavításában legnagyobb szerepet a fegyelem megjavítása érdekében rendezett ankétok jelentették. A pedagógusok felismerték: a fegyelem megteremtése elsősorban tőlük, nevelőktől függ. Ez azért jelentős tényező, mert a múlt tanévben széles körben elterjedt — s néhol még ma is hat — az a helytelen elmélet, amely tanulóifjúságunk fegyelmezetlenségéért elsősorban vagy kizárótározatok alapján született szakszervezetünk Központi Vezetőségének februári határozata. Elnökségünk beszámolójának egyik célkitűzése, hogy számot adjon e határozat végrehajtásáról, mag a társadalmat teszi felelőssé. Szakszervezetünk tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt tanév második felében javult az iskolák fegyelmi állapota. Az új tanév kezdetén nagyobb visszaeséssel nem találkoztunk. Ehhez hozzájárult a rendezettebb tanévkezdés is. Mégsem mondhatjuk megnyugtatónak a helyzetet. Szükség van elsősorban az iskolák egységes nevelői eljárásának kialakítására és a nevelők példamutatáson alapuló tekintélyére. Az iskolai fegyelem lassú fejlődésének oka az is, hogy nem mindenütt kielégítő az igazgatók munkája. Az egységes nevelési eljárások kialakítását pedig nagyban elősegíthetné az iskola igazgatójának tervszerű és következetes tevékenysége. Nem kielégítően foglalkoznak nevelőink a tanulók kulturált magatartásának kialakításával, pedig ezt elsősorban az osztályfőnöki órákon kellene megvalósítani. Természetesen, amikor azt hangsúlyozzuk, hogy a nevelői tekintély elsősorban magától a nevelőtől függ, nem akarjuk elhallgatni e kérdés társadalmi oldalát sem. Kevés segítséget kapnak nevelőink a szülőktől és a társadalmi szervezetektől. A szakszervezet feladata, hogy segítsen megteremteni és tovább erősíteni a helyes nevelői tekintélyt. Fontos, hogy vitaalkalmakat biztosítsunk a nevelőknek a legfontosabb nevelési kérdések megvitatásához, a burzsoá nevelési eljárások kritikájához. Arra kell törekednünk, hogy pedagógusaink megértsék: az ifjúsági szervezetben az ifjúsági mozgalomért végzett munkájuk nem választható el a nevelői hivatástól, munkájuk szerves része. Jó úttörő- vagy díszmunka nélkül nem alakítható ki sem a tanulók öntudatos fegyelme, sem a szervezett gyermekközösség, amelynek megvalósítása érdekében pedig mindent el kell követnünk. Ebből a munkából az eddiginél jobban ki kell vennie részét az iskolai szakszervezeti bizottságnak. Ez az aszervezet, amely együtt él a tagsággal, közvetlenül részese az iskolában folyó életnek, s ez lehetővé teszi, hogy kiválaszthassa a legelőbb problémákat és segítsen azok megoldásában, összegezve: elnökségünk februári határozata az iskolai fegyelem megjavításáról, helyesen jelöli meg a feladatokat, szakszervezeti bizottságaink továbbra is e határozat maradéktalan végrehajtására törekedjenek, határozat végrehajtásának részleteiben. Kultúrotthonaink és kultúrszobáink többsége nem elég látogatott, s ennek oka elsősorban az, hogy az ott folyó munka nem kelti fel eléggé a nevelők érdeklődését. Úgyszólván alig foglalkoznak kultúrotthonainkban a ma élő íróink, művészeink műveinek ismertetésével. A történelmi és népi hagyományok gyűjtésénél nevelőink egy része túlságosan a múlt felé fordul, s nem foglalkozik kellőképpen a jelen eredményeivel, a felszabadulás utáni tíz esztendő és a jelen harcaival, politikai eredményeivel. A hazaszeretetre nevelés a párizsi és a moszkvai értekezlet után az eddiginél is nagyobb fontosságot nyert. Az eddigieknél is többet kell törődnünk azzal, hogy a hazafias nevelés méltó helyet kapjon az oktatónevelő munkában. Egész nevelőmunkánkkal tudatosítanunk kell, hogy az iskolában az a jó hazafi, aki jól tanul, fegyelmezett, aki beilleszkedik az iskola közösségébe, mint ahogy az iskolánkívüli életben is az szereti igazán hazáját, aki példamutatóan végzi munkáját, bármilyen területen dolgozzék is. Amellett természetesen több tantárgy tanításánál törekednünk kell a nevelési lehetőségek jobb kiaknázására, elsősorban az irodalom, történelem és földrajz tanításában. Erre egyébként igen erőteljesen hívta fel a figyelmet a falusi tanítók konferenciája is, melynek tanácskozása megmutatta, hogy pedagógusaink jó munkájára — megfelelő segítséggel — az iskolában és iskolán kívül is bizton számíthatunk. Ez a tanácskozás nagy lépéssel vitte előbbre a szakszervezet, az Oktatásügyi Minisztérium és a pedagógusok közötti helyes kapcsolat kialakítását, mert feltárta azt is, hogy hol kell segítségükre sietni nevelőinknek. Rácz elvtárs ezután a konferencia tanulságait ismertette, majd így folytatta: Eddigi munkánk elemzését és a jövőre vonatkozó feladatokat már ezek figyelembevételével hoztuk a Központi Vezetőség elé. Ezeken kívül feltétlenül szükségesnek látjuk, hogy segítsenek a területi és szakszervezeti bizottságaink a konferencián résztvett küldöttek beszámolóinak megszervezésében. Ezek a tanácskozások csak gazdagíthatják és elősegíthetik munkánkat a konferencia által felvetett problémák megoldásánál, vagy elnökök tevékenykednek. Nemcsak erkölcsi támogatást kell adni számukra azzal, hogy ezt a kapcsolatot velük tisztázzuk és fenntartjuk, hanem közvetlen segítséget is kell adnunk véleményük kialakításában, szakszervezeti tagságunk javaslatainak hozzájuk való eljuttatásával és helyes elgondolásaik megvalósításában. Helyeseljük, ha ennek érdekében választott szerveink a népfront-bizottságokkal együttműködve, időközönként megbeszélésre hívják össze a népfront-bizottságok és tanácsok pedagógus tagjait, hogy elbeszélgessenek munkájukról. Helyeseljük, ha az ilyen megbeszéléseken szerzett tapasztalatokat írásban is rögzítik, azokat a helyi sajtóban is köztik, hogy a jó tapasztalatok ezáltal közkinccsé válhassanak. Politikai nevelőmunkánk további javításának másik lényeges, adott feltétele az, hogy a közoktatási dolgozóknak több mint 90 százaléka tagja szakszervezetünknek, hogy szervezeteink már a legkisebb iskolákig kiépültek, tízezernél több aktívával rendelkezünk, és általában jó elméleti felkészültségű, gazdag mozgalmi tapasztalatokkal rendelkező vezetők vannak választott szerveink élén. Az iskola és a társadalom kapcsolata 2 Nevelők Lapja A szakszervezet kulturális nevelő munkája A közoktatásról szóló párthatározat alapján Központi Vezetőségünk másik feladatként nemzeti kultúránk széleskörű megismertetését tűzte ki célul. Ennek a megvalósítása rendkívül jelentős, mert ezzel hozzásegítjük pedagógusainkat annak a fontos feladatnak a megvalósításához, hogy ifjúságunkat áldozatkész, igaz hazafiakká neveljék. A következőkben beszámolt Rácz elvtárs azokról a kezdeményezésekről, amelyek az egyes megyékben születtek, majd ismertette az első ízben szervezett országjárás eredményeit. Hazánk különböző tájainak megismertetésére megszerveztük az országjáró mozgalmat — mondotta. — Az országjáró mozgalom iránti nagy érdeklődés bebizonyította, hogy helyes volt ez a tevékenységünk, s ezt mint szakszervezetünk egyik legjobb kezdeményezését emlegeti az a több mint 2500 nevelő, aki részt vett az idei országjárásban. A határozat feladatul jelölte meg, hogy lássuk el könyvtárainkat régi haladó íróink műveivel is. Eddig nem tapasztalt érdeklődés mutatkozik meg mindenütt, ahol ezt végrehajtották, s fellendülést eredményezett könyvtáraink munkájában. Hiba azonban, hogy elhanyagolják könyvtáraink a politikai, ideológiai művek számának gyarapítását, s ez a határozat helytelen értelmezéséből fakad. Ezen a helyzeten sürgősen változtatniuk kell szerveinknek. A következőkben kultúrotthonaink, kultúrszobáink eredményes munkájának ismertetése után megállapította: az elért eredmények mellett hiányosságok is tapasztalhatók a Meg kell javítanunk szakszervezetünk politikai nevelőmunkáját A párt Központi Vezetősége- igen komolyan hozzájárult a nők 1953. júniusi és ez év októberi határozata az új szakasz politikájának népszerűsítését, a fáradhatatlan nevelőmunkát követeli meg mindenkitől, aki felelősséget érez az ország sorsáért, hazánk jövőjéért, bármilyen munkaterületen és funkcióban dolgozzék is. Ez a követelmény természetesen az eddiginél is nagyobb mértékben előtérbe hozza és minden eddiginél fokozottabb mértékben igényli a szakszervezetek politikai nevelőmunkájának megjavítását. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, azt hiszem megállapíthatjuk, hogy különösen az utóbbi hónapokban értünk el biztató eredményeket ebben a munkában is. A mi szervezeteinknek, aktívahálózatunknak is része van abban, hogy szép számmal növekedett azoknak a pedagógusoknak a tábora, akik meggyőződésből és határozottan a párt politikájának népszerűsítői, terjesztői ma már. A Hazafias Népfront-bizottságok megalakítása és a tanácsválasztás során végzett munkáról szólt ezután. Megállapította: Ebből a munkából pedagógusaink többsége derekasan kivette részét. Területi szerveink és aktíváink felvilágosító, agitációs munkája is pedagógusok ilyen nagyfokú aktivizálásához. Szakszervezeti bizottságaink eredményes munkáját és a Hazafias Népfront jelentőségének megértését bizonyítja az a tény, hogy a pedagógusok legjobbjait javasolták a népfront-bizottságokba és hogy a javasolt pedagógusokat szinte kivétel nélkül meg is választották. Ez a széles társadalmi és politikai aktivitás, amely a pedagógusok részéről megnyilvánult és tapasztalható ma is, azt bizonyítja, hogy pedagógusaink megértették a legszélesebb néni, nemzeti egység kialakításának szükségességét, hogy a Hazafias Népfront gondolata, annak célkitűzése pedagógusaink többségének őszinte kívánságával és akaratával találkozott, és hogy hajlandók is legjobb tudásukkal szolgálni a nemzeti összefogás megvalósításának nagy ügyét. Ez a politikai légkör, amely most pedagógusaink között és az ő munkájukkal kapcsolatban egész társadalmunkban kialakult, hatalmas lehetőségeket jelent számunkra a pedagógusok között végzendő politikai nevelőmunka további javítására és kiszélesítésére. Mindenekelőtt ezen az alapon kell tehát vizsgálnunk további feladatainkat. Fordulatot a belső felvilágosító munkában Ahhoz, hogy pedagógusainknak a dolgozók között végzett agitációs munkája tovább juthasson, az szükséges elsősorban, hogy belső felvilágosító munkánkban, a szakszervezeti bizottságaink meggyőző, agitációs munkájában érjünk el gyökeres fordulatot. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a határozatok ismertetése, a feladatok megjelölése mellett, alapos felvilágosító és meggyőző munkát végezzen minden választott szervünk, a Központi Vezetőségtől kezdve a szakszervezeti bizottságokig, a társadalmi aktívák egyre nagyobb tömegének bevonásával. Politikai nevelőmunkánk nem javulhat meg gyorsan másként csak úgy, ha szakszervezeti funkcionáriusaink — beleértve a legfelsőbb vezetőszervek tagjait is — maguk személyesen, az értekezleteken, taggyűléseken és különböző beszélgetéseken, tehát a helyszínen magyarázzák nap, mint nap, pártunk politikáját. Szakszervezetünk politikai nevelőmunkájának fontos része lesz a jövőben, hogy segítséget adjunk azoknak a pedagógusoknak a munkájához, akik a népfrontbizottságokban mint tagok Segítsük jobban a pedagógusmunkát Tovább kell fejlesztenünk tehát nevelőmunkánkban a pedagógusmunka segítésének különböző formáit. Elsősorban gondolunk itt a munkaértekezletekre, amelyek az egész iskolai munka társadalmi ellenőrzésének egyik leglényegesebb formái. De gondolunk itt azokra az ankétokra, vitákra és megbeszélésekre is, melyeket a hazafias neveléssel, a fegyelmezéssel és más fontos nevelési problémákkal kapcsolatban szerveztek már eddig is megyei, járási és városi szerveink. Ezeket az ankétokat és megbeszéléseket a pedagógusok szeretik, szívesen mennek oda, mert tapasztalják, hogy itt kézzelfogható gyakorlati segítséget kapnak oktatónevelőmunkájukhoz. Ezért arra kell törekednünk, hogy a jövőben valamenynyi szervünk rendszeressé tegye a szakmai ankétok és tapasztalatcsere-értekezletek megszervezését. Politikai nevelőmunkánknak fokozottabban ki kell terjednie a jövőben a fiatal pedagógusokra, a DISZ- és az úttörőszervezetekben dolgozó nevelőkre és a falu kulturális életét irányító, népművelési feladatokkal foglalkozó pedagógusokra is. Meg kell értetnünk funkcionáriusainkkal, hogy pedagógusaink kulturális igényeinek kielégítése a szakszervezeti nevelőmunka egyik igen fontos eszköze. Ezért szakszervezeti bizottságaink szervezzenek több tanulmányi kirándulást történelmi nevezetességeink megismerésére, színház és múzeum látogatásokra. Rendezzenek találkozókat, pedagógus bálokat is. Politikai nevelőmunkánk magasabb színvonalra való emeléséről beszélve nem téveszthetjük szem elől, hogy a pedagógusok , apró mindennapos ügyeivel való foglalkozás is feladatunk. Az érdekvédelmi munka eredményes végzése egyúttal útja a politikai nevelés megvalósításának, egyiket a másik nélkül kielégítően nem végezhetjük. Mindezek a feladatok azt igénylik tőlünk, hogy szakszervezeti munkánkban felszámoljunk minden bürokratikus vonást és egész szakszervezetünket nagy nevelőszervezetté alakítsuk, amely tagságunkat szervezettségre, politikai öntudatra és vezetésre neveli. A kollektív vezetés kérdése Rácz elvtárs ezután a vezetés, elsősorban a kollektív vezetés kérdésével foglalkozott. Nem állíthatjuk — mondotta — , hogy a februári határozat óta semmi sem történt ezen a téren, hogy nem tettünk lépéseket a kollektív vezetés megvalósítása érdekében. Helyenként — elsősorban a szakszervezet elnökségénél és területi bizottságainknál — értünk is el eredményeket. Alapszervezeteinknél, járási bizottságainknál azonban a munka jelentékeny részét, sőt egyes helyeken teljes egészét egyedül a szakszervezeti bizottság elnöke, illetve a járási, városi, kerületi bizottság elnöke végzi. Ez a módszer oda vezet, hogy elsorvasztja a választott szerveket, lehetetlenné teszi a szakszervezeti munka eredményes végzését. Központi vezetőségünk sem tesz eleget az alapszabályokban lefektetett, reá háruló feladatoknak. Nem iányítója a szakszervezeti munkának, nem kapcsolódott be a hozott határozatok ellenőrzésébe, hanem éppen ellenkezőleg: elszigetelődött a szakszervezeti munka elméleti és gyakorlati problémáitól. E hibák oka elsősorban abban található, hogy Központi Vezetőségünk munkájában valósult meg legkevésbbé a kollektív vezetés módszere. A hiányosságokért elsősorban a szakszervezet elnöksége felelős. Ahhoz, hogy a Központi Vezetőség két kongresszus között a szakszervezet legfelsőbb vezető szervének szerepét betöltse, hogy megfelelő határozatokat hozhasson, az szükséges, hogy tájékozott legyen a szakszervezeti munkáról, ismerje az iskolák és pedagógusok problémáit, nemcsak elszigetelt jelenségekből, hanem általánosított tapasztalatokkal rendelkezzék a szakszervezeti munka egész területéről. Az elnökség hibájából azonban központi vezetőségünk tájékozottsága nem kielégítő. Elnökségünk olyan beszámolókat szokott a Központi Vezetése elé terjeszteni, amelyek ké tényeket, megállapításokat, vetkeztetéseket tartalmaznak Nem fordult még elő, hogy beszámolóban problémákat, e nem döntött kérdéseket tártunk volna a Központi Vezetőség elé. így nem alakult a vita, a hozzászólások nagy része az elmondott anyag ismétlése, kiegészítése volt csupán De meg kell mondani azt is hogy a Központi Vezetőség tagjai nem érezték át megfelelően azt a felelősséget, amellyé a tagságnak, választóiknak tartoznak. Egész szakszervezeti munkánk megköveteli, hogy a vezetésnek ezeket a súlyos hibáit mielőbb felszámoljuk és a Központi Vezetőséget szakszervezetünk tényleges vezetőjévé tegyük. Elnökségünk az elmúlt időszak munkája alapján, úgy látja, hogy azok a feladatok, melyeket most a beszámmolóban megjelöltünk, reálisak, megvalósíthatók. Az a tapasztalatunk, hogy a nagyobb feladatok végrehajtásában mindig nőttek, erősödtek szerveink, nőtt tagságunk aktivitása, szélesedett szakszer,vezetünk tömegbefolyása. A beszámolóban vázolt feladatokat is csak úgy tudjuk jól elvégezni, hogy minden szervünket azok következetes végrehajtójává tesszük, ha funkcionáriusaink nemcsak közvetítői, hanem lelkes agitátorai is lesznek szakszervezeti munkánknak. Így nem kétséges, hogy a jövőben még nagyobb eredmények eléréséhez segítjük pedagógusainkat és az ő munkájukon keresztül egész dolgozó népünket. Az elnökség beszámolóját vita követte. Felszólaltak: Kalmár Árpád (Lenin Intézet), Kónya István (Debreceni Tudományegyetem), Hegedűs András (Kőszegi Tanítóképző), Trencsényi Waldapfel Imre, Koczkás Sándor (Eötvös Lóránd Tudományegyetem), Vidonyi Dánielné (Győr), Vári Ernő, Hetyési Sándor, területi bizottsági elnökök, Göndör Tibor kerületi elnök.