Nevelők Lapja, 1956 (12. évfolyam, 1-20. szám)

1956-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJ­AI EGYESÜLJETEK! KIADJA AZ OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUMAIBA PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE *■ -'B' y'fi’ , j­z . / Ismét elmúlt egy év. Munkában eredmé­­­nyekben gazdag év. A felszabadulás óta eltelt évtized alatt már szinte megszoktuk, hogy évről-évre gazdagabbak leszünk, újabb és újabb sikereket érünk el a népgazdaság, a kulturális élet minden területén. Az 1955. esztendőben egyéves terv alapján dolgoztunk, összegeztük, értékeltük első ötéves tervünk célkitűzéseinek megvalósítását és elő­készítettük a második ötéves tervet, illetve eme időszak első évének programját. Éppen ezért, ha az 1956-os évi feladatainkat akarjuk számba venni, át kell gondoljuk az elmúlt öt­hat év munkáját. A közoktatás fejlesztésében az utóbbi öt esz­tendő nagyjelentőségű fordulatot jelentett, mert pártunk Központi Vezetősége 1950. évi határozatában világosan felfedte az eddigi fej­lődés hibáit, hiányosságait és megjelölte a to­vábbhaladás útját, a megoldásra váró, halasz­tást nem tűrő fő feladatokat. Nagy segítséget jelentett a III. pártkongresz­­­szus útmutatása s az azt megelőző — a köz­oktatás helyzetéről és feladatairól szóló — 1954. évi párthatározat. A kongresszus célul tűzte ki az általános iskolák nagyobb mérvű fejleszté­sét, kiépítését, megszilárdítását. Az oktatói munka tartalmi és módszertani megjavítása, a nevelői munka színvonalának emelése cél­jából állandó jellegű tantervek elkészítését és a neveléstudomány fejlesztését irányozta elő. A­z első ötéves terv időszakában jelentős fej­­lődésen ment át mind szervezeti téren, mind az oktatás tartalmi munkáját tekintve az alapműveltséget nyújtó általános iskola. E fejlődést számos új iskola építésével, új osz­tályok nyitásával, illetve a nyolc osztály mi­nél szélesebb körű kiépítésével és egyre na­gyobb számú szaktanár munkába állításával értük el. Középiskolai rendszerünk stabilizálódása mellett nagyjelentőségű a középiskolás tanu­lók létszámemelkedése. Az első ötéves terv idő­szakában ez az emelkedés megközelítőleg any­­nyi volt, mint amennyi 1938/39-ben az összes tizenöt-tizennyolc éves középiskolások száma. A munkás- és dolgozóparaszt származású ta­nulók arányszáma a tervidőszak alatt tizenöt százalékkal emelkedett. A kulturális forradalom nagyszerű eredmé­nyeit még hívebben tükrözik a felsőoktatás adatai. Az egyetemi hallgatók száma a terv­időszak elejétől 1953/54-es tanévig az 1937/38. évi hallgatói összlétszámnak több mint más­­félszeresére nőtt. Számokban nem kifejezhető, de az emberek­nek az új élet építésére előkészítő nevelése, alakítása szempontjából jelentős tartalmi és elsősorban nevelési eredményekről is kell szólnunk. A már érvényben lévő tanterveink és tankönyveink — hibáik mellett is — hoz­zájárultak a szocialista közoktatás alapjainak lerakásához. Pedagógusaink marxista—leni­nista és szakmai továbbképzése — ha öt év alatt többszöri változáson ment is ez át — a nevelői munka hatékonyságában jótékonyan érezteti hatását. Az iskolai munkában, de mindenekelőtt a nevelői tevékenységben az utóbbi években hi­bák is előfordultak. Időben jött a Központi Vezetőség 1955. márciusi határozata, mely fel­hívta a figyelmet a területünkön is jelentkező jobboldali veszélyre, a nacionalizmus, a sovi­nizmus jelenségeire, a politikai nevelőmunka fontosságára, a szocialista hazafiságra nevelés jelentőségére. A márciusi határozat nyomán erőteljes elő­rehaladás kezdődött meg és van kibontakozó­ban az ifjúság világnézeti nevelése terén, amely természetszerűleg az ifjúsági mozgal­mak — az Úttörő Mozgalom és a DISZ — mun­kájára is kihat. Az elmúlt esztendő fontos eseménye volt az alsó- és középfokú iskolák pedagógusainak fi­zetésrendezése. Pártunk és államunk eme gon­doskodására a nevelők már eddig is jobb mun­kával válaszoltak. Az első ötéves terv időszakában elért köz­oktatási fejlődéshez hozzájárult a társadalom segítő, támogató tevékenysége is. Ezt bizo­nyítja a társadalmi úton felépített iskolaépü­letek tantermek nagy száma, az iskolai fel­szerelések gyarapodása és nem utolsósorban az, hogy az iskola ügye ma már a dolgozó nép ügye, hogy az oktatás, nevelés kérdéseivel ma már az egész társadalom foglalkozik, t n n­épgazdaságunk második ötéves tervének f­ első éve az 1956-os év. Az új esztendő tervéről mondotta Gerő elvtárs, hogy ,,Az 1956. évi terv — dolgozó népünk, államunk, pár­tunk terve”. E terv fő feladata, hogy tovább építve a szocializmus alapjait, tovább folytassa a szocialista iparosítást, a mezőgazdaság szo­cialista átalakítását, emelje dolgozó népünk életszínvonalát. A közoktatás területén az elmúlt évben leg­fontosabb feladatunk az volt, hogy az általá­nos iskoláktól a főiskolákig és az egyetemekig javítsuk az oktatás rendszerét, módszerét, emeljük színvonalát és erősítsük a nevelő­munkát. Továbbra is ezek maradnak legfontosabb feladatai­nk. 1956-ban kerül sor az általános iskola alsó tagozatában az új tanterv bevezetésére, amely nem kevés munkát jelent majd tanítóinknak. Tanulmányozni a tantervet, felkészülni az en­nek alapján végzett munkára — nagyon ala­pos, szorgalmas előkészületi munkát kíván. A gyakorlati pedagógusok — tanítók, ta­nárok egyaránt — már eddig is jelentős se­gítséget adtak az elmélet embereinek tanterv­készítő munkájukhoz, amely még távolról sem fejeződött be. A felsőtagozat és a középiskolák új tanterveinek készítői sem nélkülözhetik a nevelői hivatás mindennapi gyakorlatának ta­pasztalatait, a gyakorlati emberek javaslatait, tanácsait. A jó tanterv kidolgozásához elenged­hetetlen az iskolában működő pedagógusok aktív közreműködése. Az új esztendőben az utóbbi hónapokban megkezdett úton, kezdeti eredményeinket meg­szilárdítva, az eddiginél gyorsabb ütemben kell előrehaladni az ifjúság világnézeti nevelése terén. Hangsúlyozzuk: mai ifjúságunk alap­vetően különbözik a múlt ifjúságától, öntuda­­tosabb, bátrabb, műveltebb. Mégis, a kétség­bevonhatatlan fejlődés mellett látnunk kell, hogy vannak még tanulóifjúságunk gondolko­dásában, világszemléletében olyan vonások, amelyek nem egyeztethetők össze a szocializ­mus tudományos világnézetével. A nem álta­lánosan, de itt-ott még jelentkező kispolgári, nacionalista, pacifista elméletek, maradványok nem méltók korunk ifjúságához. A tanítók és tanárok elsőrendű feladata e káros nézetek ki­irtása, gyomlálása és helyükbe az egyedül igaz világnézet: a marxista-leninista párt világ­nézetének plántálása. A szocialista haza szeretet­ére, a párt, a dol­gozó nép szeretetére, a béke harcos védelme­zőivé nevelni gyermekeinket a munka szere­tetére, más népek megbecsülésére nevelni nö­vendékeinket — ez ma és az új esztendőben minden pedagógus legfontosabb kötelessége. Oktatásunk legfőbb hibája ma az, hogy tan­terveink, tankönyveink nem veszik eléggé fi­gyelembe a gyakorlati élet követelményeit. Éppen ezért a jövőben a tanterv és tankönyv készítésnél fokozatosan figyelembe kell venni a politechnikai képzés alapelveit, követelmé­nyeit. A politechnikai képzés megkezdésével azonban nem várhatunk. A rendelkezésre álló lehetőségek kihasználásával és fejlesztésével biztosítanunk kell, hogy ifjúságunk egyre tá­jékozottabb legyen a modern nagyüzemi, ipari, mezőgazdasági termelés alapvető folyamatai­nak kérdéseiben és megszerezze a legfontosabb munkaeszközök használatához szükséges kész­séget is. Az új esztendő feladatai sikeres elvégzésé­nek egyik legfontosabb alapvető feltétele: a pedagógusok ideológiai és szakmai tudásának állandó gyarapítása, fejlesztése. Hiába lesznek új tanterveink — sem az oktató-, sem a ne­­velőmunkában nem tudjuk biztosítani a kívánt színvonalat akkor, ha maguknak a nevelőknek a fejlődése nem halad a szükséges mértékben. A világnézeti, politikai nevelés célkitűzése nagyrészt üres szócséplés maradna, ha nem párosulna a pedagógusok önképzésével, világ­nézeti fejlődésével. Ezért mindenekelőtt nekik kell elsajátítani a tudományos gondolkodás­módot, behatóan tanulmányozni a munkásmoz­galom elméletét, a marxizmust,leninizmust. Elsősorban a nevelőknek kell szakítani mind­azzal, ami távoltart az újtól, mindazzal, amely a múlthoz köt s csak így tudnak tudományta­lanságtól mentes, derűs, szabad ifjúságot nevelni. Eddigi eredményeinkben nem kis része van a szakszervezet munkájának, a szakszervezeti bizottságok segítő tevékenységének. Jövő évi feladataink sikeres megoldásánál sem nélkü­lözhetjük a pedagógusokat szinte teljes egé­szében soraiban tömörítő szakszervezet támo­gató, s ha kell, bíráló közreműködését. Az első ötéves terv oktatásügyi eredményeit elsősorban pártunknak, államunknak köszön­hetjük. Felbecsülhetetlen az a segítség is, ame­lyet munkánk minden területén a szovjet pe­dagógia kincsestárából meríthettünk. Eddigi sikereink kivívása azonban nem utol­sósorban a magyar pedagógusok ezreinek lel­kes, áldozatkész munkáját is bizonyítja. Pár­tunk és államunk a jövőben is számít a hiva­tását forrón szerető pedagógusok minden ne­hézséget legyőzni kész munkájára. Kívánunk a közoktatás minden dolgozójá­nak nagyjelentőségű munkájához sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. XII. évfolyam, 7. szám, 1956. január 1. Boldog új esztendőt! ———------------------------------------ - -- ......... - i.y • _________________________________________________________________ Új ötéves tervünk első éve elé­g- A Pedagógiai Tudományos Intézet terveiről A napokban felkerestük a Pedagógiai Tudományos Inté­zet igazgatóját, Nagy Sándor elvtársat, és megkértük, hogy ismertesse az intézet jövő évi legfontosabb célkitűzéseit. Nagy Sándor elvtárs az inté­zet jövő évi terveiről a követ­kezőket mondta: Az új tanterveik elkészítése és az általános képzést bizto­sító iskolák gyakorlati munká­ja szempontjából jelentős dolog a politechnikai képzés kérdéseivel való foglalkozás. A legközelebbi jövőben ez lesz a megoldandó kérdéseink egyike. Ettől függ, hogy az általános iskola felső tagozatának tan­tervét hogyan tudjuk elkészí­teni, és fontos ez a közép­iskoláik tanterve szempontjá­ból is. A tantervkészítéshez külön bizottságot hoztunk létre. Az alapanyagok egyik részét a minisztérium középiskolai fő­osztálya, a másik részét az in­tézet egyik mun­k­atársa dol­gozta ki. A legközelebbi jövő­ben az a feladat, hogy az alap­anyagok alapján egészen pon­tosan meghatározzuk az általá­nos és politechnikai­­képzés vi­szonyát, a politechnikai kképzés tartalmát, figyelembe véve a párt által a magyar ipar és mezőgazdaság számára kitű­zött, perspektivikus feladato­kat is. Ugyancsak feladata az inté­zetnek a legközelebbi jövőben, hogy elhatárolják: mi az, amit ebben a vonatk­ozásban az álta­lános iskola felső tagozatában, és mi az, amit a gimnázium­ban meg tudunk valósítani. Részben ezt a célt szolgálja az a nagyszabású órákét, amely január 9—10-én az MSZT-ben a munkára nevelésről majd le­zajlik, mivel a politechnikai­­képzés és a munkára nevelés között egészen szerves az ösz­­szefüggés. E téren eddig is so­k értékes kezdeményezéssel találkoztunk. Míg az új tantervek elkészül­nek, amelyek határozottan kör­vonalazzák a tennivalókat, ad­­dig is igyekszünk, minden le­hetőséget felhasználni arra, hogy az értékes kezdeménye­zéseidet propagálják, és maguk­ban a pedagógiai folyamatban elősegítjük azoknak a feltéte­leknek a létrejöttét, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a po­litechnikai oktatás elemeit be­vezessük. Ennek érdekében minden lehetőséget fórumnak tekintünk abból a célból, hogy a szovjet pedagógia idevonat­kozó nagy értékű tapasztalatát, és mindenekelőtt az új szovjet óratervben a politechnikai képzés megoldási k­oncepcióját pedagógusainkkal megismer­tessük. A tantervekkel kapcsolatban fontos terveink vannak. Az alsó tagozat tan­tervét néhány hónapon belül bevezetjük. Ennek kísérleti al­kalmazása során felmerült ta­pasztalatok feldolgozása napo­kon belül befejeződik. Ugyancsak központi feladata lesz az intézetnek az új évben, hogy a felső tagozat tantervét teljesen differenciáltan kidol­gozzuk, hogy a minisztérium kívánságának megfelelően, részben már a jövő iskolai év­ben kísérletre bevezessük. A tantervek vonatkozásában még két fontos dolog van. Meg­kezdődött és az új évben to­vább folytatódik a gimnáziumi tanterv előmunkálata, vala­mint a tanítóképzők új tan­tervének elkészítése. Ez utóbbi már olyan stádiumban van, hogy néhány napon belül alap­elveit, irányvonalait a minisz­térium vezetői elé terjeszthet­jük. Központi feladatnak tartjuk az­ új esztendőben a neveléselméleti kutatómunka kiterjesztését és továbbfolyta­tását. 1956. év legelején már megvitatásra kerülne­­k olyan elkészült anyagok, amelyek a közösségi nevelés kérdéseivel és a szocialista hazaszeretetre nevelés tartalmával vannak kapcsolatban. A neveléselmé­leti kutatómunkáról intézetünk gyűjteményes munkát kíván elkészíteni. A gyakorlati pedagógusok tapasztalatait, véleményeit igen széles körben tudtu­k már ed­dig is felhasználni, nemcsak a tanterv készítésénél, hanem a neveléselméleti kérdésekkel való foglalkozásnál is. E véle­mények különösen a tanterv­készítésnél voltak segítségünk­re, s a gyakorlati pedagógusok véleményének alapján sok te­rületen jelentős változtatást hajtottunk végre a tanterv­ben. Például annak megítélé­sében, hogy egy bizonyos is­meretanyag, egy bizonyos élet­korban elsajátítható-e — e­­kérdés eldöntésében majdnem teljesen a gyakorlati kartársak vé­le­ményé­re támaszkodtunk. A neveléselméleti kutatói munkában szintén központi feladatnak te­kintjü­k, hogy anyagát az élő pedagógiai fo­lyamatban tanulmányozzuk. Vannak olyan elkészült mun­káink, például: Nevelőmunka az általános iskola első osztá­lyában, amely teljes egészé­ben élenjáró, gyakorlati peda­gógusok munkájából, mint pe­dagógiai tényanyagból indul ki és jut el bizonyos általáno­sításokhoz. Úgy gondoljuk, hogy az inté­zet viszonylag rövid fennállása időszakában elég sokoldalú kapcsolatot tudtunk létrehozni a gyakorlatban dolgozó kartár­sakkal. Ilyen kapcsolatok ki­építésére és a meglevők fenn­tartására, a jövőben is a leg­nagyobb mértékben törekedni fogunk. Újévi üdvözletek PEDAGÓGUSOK NEMZETKÖZI SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGE TITKÁRSÁGÁNAK, Becs Kedves Delanoue elvtárs! A Magyar Pedagógusok Szakszervezete nevében a Magyar Népköztársaság pedagógusainak forró üdvözletét és jókíván­ságait küldjük az 1956-os évre. A FISE már eddig is jelentős sikereket ért el a haladó pedagógusok egységének megvalósítása terén. Kívánjuk, hogy ezek az eredmények az új évben tovább fokozódjanak. Mi, magyar pedagógusok továbbra is harcolni fogunk a FISE nagyszerű célkitűzéseinek megvalósításáért, és ha szö­vetségesei leszünk mindazoknak a pedagógusoknak, akik a jobb életért, a népek közötti tartós béke megvalósításáért, gyermekeink ragyogó jövőjéért küzdenek. PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGE nevében Erdei Sándorné titkár AZ ELEMI ÉS KÖZÉPISKOLAI TANERŐK SZAKSZERVEZETE KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK, Moszkva Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy a Magyar Pedagógusok Szakszervezete nevében a Magyar Népköztársaság pedagógusainak testvéri üd­vözletét és jókívánságait tolmácsoljam az 1956. évre. Egész dolgozó népünk mély hálával és szeretettel gondol felszabadítónkra, a Szovjetunióra és arra a hatalmas segít­ségre, amit felszabadulásunktól kezdve szüntelen kaptunk országunk újjáépítése és a szocialista társadalmi rend építése terén. Szakszervezetünk is állandóan érezte ezt a testvéri se­gítséget. A szovjet pedagógusok tapasztalatai, a szovjet pedagógia tudományos eredményei irányt mutattak országunk nevelői számára is. Ezek az eredmények minket is arra ösztönöztek, hogy munkánkat állandóan javítsuk, ismereteinket mélyítsük, hogy ifjúságunkat minél eredményesebben a szocializmus szel­lemében, a béke szeretetére és a népek kölcsönös megbecsü­lésére neveljük. Most, amikor ezért a testvéri segítségért köszönetet mon­dunk, biztosítjuk Önöket, hogy a következő évben még tovább fokozzuk erőfeszítéseinket a pedagógusok egységének megszi­lárdításáért, hogy még eredményesebben tudjunk harcolni a népek közötti béke megszilárdításáért, a nevelésünkre bízott ifjúság boldog, derűs jövőjének biztosításáért. PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGE nevében Erdei Sándorné titkár

Next