Nevelők Lapja, 1956 (12. évfolyam, 1-20. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Szakszervezetünk központi vezetősége december 16-án ülést tartott. Az első napirendi pont beszámolója a szakszerve­zeti választások tapasztalatai­ról szólt. Az elnökség nevében Erdei Sándorné, a szakszerve­zet titkára tartotta meg a be­számolót. Az alábbiakban röviden is­­m­ertetjük a beszámolót. A központi vezetőség augusz­tus 17-i határozata alapján az elnökség megszervezte és rész­ben már lebonyolította a vá­lasztás munkáját. November 30-ig a határozat szerint meg­történt a választás minden is­kolában, járásban, városban, kerületben, egyetemen, főisko­lán és intézményben. A központi vezetőség előző ülése az idei tanévben fő fel­adatként jelölte meg a pártha­tározatokban kitűzött közok­tatási feladatok végrehajtását a márciusi határozat útmuta­tásai alapján. Szakszervezeti szerveink többsége megértet­te ezt a feladatot. Biztató jelenség, hogy szakszervezeti bizottsá­gaink többsége a jelentő­ségéhez mérten foglalkozik a világnézeti nevelés se­gítésével. Elsősorban azt tartották feladatuknak, hogy a pedagógusok figyel­mét ráirányítsák e kérdés fontosságára és hozzásegít­sék őket ahhoz, hogy ér­telmileg és érzelmileg a mi világnézetünk képviselői legyenek. Szakszervezeti bizottságaink egyik fontos feladataként jelöl­te meg központi vezetőségünk a politikai viták szervezését. Még kevés területi bizottság értette meg ennek a feladat­nak a jelentőségét és így nem is kielégítő a politikai viták szervezése érdekében kifejtett munka. Azonban ott, ahol megértették ennek a feladat­nak a fontosságát, bebizonyo­sodott, hogy a politikai viták komoly segítői lehetnek az is­kolákban a poli­tkai, világné­zeti nevelésnek. A politikai, világnézeti ne­velés érdekében fontos szere­pet töltenek be az osztályfő­nöki órák. Különösen a közép­iskolai pedagógusok zöme kere­si, hogyan lehet a tanulókat a politikai élet eseményeihez kö­zelebb hozni. A biztató jelenségek ellenére sok még a bizonytalankodás a politikai, világnézeti nevelés­ben. Eredményeink tehát még kezdetiek. Éppen ezért a világnézeti nevelés segí­tését továbbra is egyik legfőbb feladatunknak kell tekinteni. A pedagógusok alapos világ­nézeti felkészültsége a biztosí­téka elsősorban az ifjúság vi­lágnézeti nevelésének. E feladatnál is, mint minde­nütt, fő szerepe van az iskolai szakszervezeti bizottságoknak. A pedagógusokkal való beszél­getésük során igyekezzenek elérni, hogy minden pedagógus keresse, kutassa a módját, ho­gyan lehet saját tantárgyain belül jobb eredményt elérni. Nevelőmunkánk másik fontos területe, melyen gyorsan kell tovább halad­nunk, a munkáranevelés kérdése. Szakszervezeti bizottságaink igyekeztek a munkáranevelés megvalósításához segítséget nyújtani a pedagógusoknak. Elsősorban említésre méltók az MSZT-vel közösen rende­zett ankétok, melyek minden megyében lezajlottak.­­Szakszervezeti bizottságaink­ra fontos­­szerep hárul az isko­lák és üzemek közötti szocia­lista szerződések elterjesztésé­ben. Minél több ilyen szerző­dést kössenek iskoláink üze­mekkel, melyben vállalják, ho­lz az iskola segíti az üzem kulúrmunkáját, a pedagógu­sok támogatják a kultúrottho­­nok szakköreit, az üzemi dísz­munkát stb. Az üzem viszont segít az iskolának műhelyek berendezésével, egyszerűbb gépek, szerszámok átadásával, vagy laboratóriumi felszerelés­sel. Központi vezetőségünk augusztus 17-i ülése feladatul tűzte elénk továbbá: „minden pedagógusban tudatosítanunk kell, hogy a szocialista peda­gógia elvei érvényesítésének, az oktató- és nevelőmunka színvonala­s emelésének egyik legfontosabb eszköze az úttörő- és iskolai DISZ-szervezetek”. Szakszervezeti szerveink eb­ben a negyedévben nagy gon­dot fordítottak e feladat meg­valósítására. Szakszervezetünk itt fő feladatának azt tartotta, hogy a pedagógusok mind szélesebb tömegével meg­értesse az ifjúsági mozga­lom jelentőségét. Több helyen a szakszervezet javaslatára megalakították a pedagógus DISZ-szervezete­­ket. Szakszervezeti bizottsá­gaink agitáció­ja következté­ben egyre több azoknak a pe­dagógusoknak száma, akik be­kapcsolódnak a falusi DISZ- szervezetek életébe is. Kétségtelenül elmondhatjuk, hogy szakszervezeti bizottsá­gaink fontos feladatuknak tart­ják az ifjúsági szervezetekkel való foglalkozást. De koránt­központi vezetőségünk ha­tározata másik fő feladatként állította elénk a választások idejére, hogy tovább széle­sítsük a szakszervezeti demok­ráciát,­­növeljük a szakszerve­zet tömegkapcsolatát, tömeg­befolyását. Ennek a követel­ménynek általában eleget tet­tünk, határozott fejlődés van ezen a téren az elmúlt válasz­tásokhoz viszonyítva. Az eredmény annak köszön­hető, hogy területi bizottságaink és az ő munkájuk nyomán al­sóbb vezető szerveink több­sége is megértette, hogy a szakszervezeti demokrácia nemcsak beszámolási köte­lezettséget jelent, nemcsak azt jelenti, hogy a tagság­nak jogot biztosítunk a de­mokratikus választáshoz, hanem annak biztosítását is jelenti, hogy a feladatok meghatározásában a tagság minél szélesebb rétege ve­gyen részt. A beszámoló a következők­ben ismertette a területi és já­rási szakszervezeti bizottsá­gok választását előkészítő és lebonyolító munkáját, a tag­ság aktivitását a választáso­kon, a pedagógusok és a szak­­szervezet közötti kapcsolat erősödését. Nem jelenti még ez a munka a határozat megvalósítását. Sokan vannak még olya­nok, akik nem látják he­lyesen a DISZ helyét az oktató-nevelő munka segí­tésében. Sok iskolában magára hagy­ják az úttörőcsapatvezetőt, il­letve a DISZ-segítő tanárt. Különösen sok segítségre van szükség a falusi DISZ-szerve­­zetek munkájának megjavítá­sához. Az iskolai oktató-nevelő munka segítése mellett­­ a választások ideje alatt az ér­dekvédelmi munka területén is több feladatot oldottak meg eredményesen szakszervezeti bizottságaink. E feladatok kö­zül csupán az alsó- és közép­fokú oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok bérren­dezése első ízbeni végrehajtá­sának segítését emelem ki. Elnökségünk célul tűzte ki, hogy a rendelet végrehajtása során a politikai agitációs munka segítse a pedagógusok besorolását, a bérfegyelem to­vábbi erősítését, az utasítások­ban előírt határidő pontos betartását. Szakszervezeti bi­zottságaink — különösen a já­rási bizottságok — általában eredményesen működtek köz­re a besorolási munkában. Az elkövetkezendő idő­szakban továbbra is fontos feladata szakszervezeti bi­zottságainknak a dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos határozatok és rendeletek végrehajtásának segítése és ellenőrzése, e mun­kába a szakszervezeti tagság széles rétegének bekapcsolása. A szakszervezet fellendülő munkája és a tagság nagy ér­deklődése a szakszervezet iránt előbbre vitte az igazga­tók, oktatási osztályok és a mi szerveink kapcsolatát is. Meg­nyilvánult ez abban, hogy az oktatási osztályokat és nem ke­vésbé az igazgatókat érdekel­te, hogy kiket választ a tagság a különböző funkciókba. Az igazgatók, oktatási osz­tályvezetők általában fontos­nak tartották, hogy részt ve­gyenek a taggyűléseken, kül­dött közgyűléseken, felszólal­janak, véleményt nyilvánít­sanak a szakszervezet mun­kájáról. Mondanom sem kell, hogy a szakszervezet jelentő­ségét, fontosságát a tagság előtt mindez nagymértékben növelte. Az elmondottak alapján láthatjuk tehát, hogy a tagság érdeklődése a szakszervezeti munka iránt és aktivitása a szakszerve­zeti munkában a választá­sok ideje alatt nagymér­tékben megnőtt. Hiba, hogy szakszervezeti bi­zottságaink mindennapi agi­tációs munkájának gyengesége miatt még nem sikerült meg­felelő tekintélyt szerezni a tagság soraiban a felsőbb szak­­szervezeti vezetőszervek ha­tározatainak,­c­ót, ilyenre most alig volt példa. Ellenben arra sok példa volt, hogy a megválasztott tagok örömmel fogadták megválasz­tásukat. Például Nagy Lajos, a pécsváradi járási elnök meg­választása után így nyilatko­zott: „Elmondhatom, hogy ne­kem a szakszervezeti munka öröm, boldogan és lelkiisme­retesen dolgozom, hogy minél jobb eredményeket érhessek el.” A választások eddigi jó ered­ményeit köszönhetjük területi és járási bizottságaink áldo­zatos munkájának. De nem érhettük volna el ezt az eredményt, ha a he­lyi pártszervek nem nyúj­tottak volna olyan segítsé­get munkájukhoz, mint amit ennél a választásnál adtak. A járási pártbizottságok nem­csak ellenőrizték a választáso­kat, hanem igen sok helyen kádereket is adtak át szakszer­vezeti szerveink megerősíté­sére. Ennek a nagy segítségnek a következménye az, hogy az eredmények ilyen biztatóak. Reméljük, hogy ez a segítség a választások után bizottsá­gaink mindennapi munkájá­ban, támogatásában is meg fog nyilvánulni. A választások befejezése után csak akkor tudnak jó munkát végezni a tagság által helyesen kiválasztott funk­cionáriusok, ha munkájukhoz sok segítséget kapnak. Ennek tudatában első és legsürgősebb fel­adatnak látjuk azt, hogy az újonnan megválasztott ak­tíváink oktatását meg­szervezzük, megismertes­sük velük legfontosabb határozatainkat és azok végrehajtásának módját, továbbá élenjáró aktíváink munkamódszereit. Aktíváink oktatása mellett elengedhetetlen és igen sürgős feladat, hogy megjavítsuk te­rületi és járási bizottságaink irányító munkáját. • A központi vezetőségi ülés második napirendi pontként szervezeti kérdéseket tárgyalt. A SZOT elnökségének és a Pe­dagógusok Szakszervezete el­nökségének javaslatára a köz­ponti vezetőség felmentette Rácz János elvtársat a köz­ponti vezetőségben és az elnök­ségben viselt tisztsége alól és a szakszervezet vezetésével ideiglenesen Erdei Sándorné titkárt bízta meg. A SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁSOK TAP­ASZTA­LATAIRÓL 1Erdei Sándorné bcsaanuflöjja saah saervetsvíünk központi vezsetőségének december 11iei üléseit Az elnökség értékelése sze­rint szakszervezeti szerveink választási munkája figyelem­reméltó eredményeket hozott. A központi vezetőség által meghatározott célkitűzéseket általában teljesítettük. Erdeiné elvtársnő a követ­kezőkben néhány feladat meg­valósításán keresztül mutatta meg, hogyan sikerült a köz­ponti vezetőség útmutatásai­nak végrehajtása. Hogyan foglalkoztunk a közoktatási feladatok végrehajtásával A szakszervezeti dentokrácia biztosításáról 7, Nevelők Lapja Szakszervezeti szerveink megerősítéséről A harmadik legfontosabb feladat volt, hogy a választá­sok során szakszervezeti szer­veinket káderszempontból is megerősítsük. Az eddig is funkcióban lévő és munkáju­kat becsületesen, pártunk út­mutatása alapján végző aktí­vák mellé olyan pedagógusokat kívántunk a tagság által szakszervezeti bizottságainkba megválasztani, akik szilárd politikai meggyőződéssel és kiváló szaktudással rendel­keznek, akiknek a pedagógu­sok előtt tekintélyük van, akik a közösség érdekében ed­dig is áldozatkészen dolgoztak Bátran elmondhatjuk, hogy a jó előkészítő munka alap­ján szakszervezeti szerveink megerősödtek, mert döntő többségükben megfelelő aktí­vákat választott a tagság az új bizottságokba. Miben mutatkozik szerveink erősödése? A választási statisztikát vizsgálva, egyik igen nagy eredménynek azt a tényt te­kinthetjük, hogy a középiskolai tanárok aktivizálása terén­­ nagy lépést tettünk előre. Szervezeti megerősödésünk­nek legdöntőbb tényezője, hogy a jelenlegi választások so­rán szakszervezeti funkció­ba nem azok kerültek, akiknek más funkció nem jutott, hanem nyugodtan állíthatjuk, hogy a pedagó­gusok legjava, a szakmai­lag és politikailag legkép­zettebbek. Hibaként kell megemlíteni, hogy még mindig sok helyen érvényesült és érvényre is ju­tott az a törekvés, hogy na­gyobb számmal alsótagozati nevelőket aktivizáljanak a szakszervezeti munkában. Több járási választáson fel­merült, hogy a bizottságban csaknem minden helyet elfog­lalnak a járás székhelyének nevelői. Ezzel kapcsolatban hangzott el a legtöbb pótjavas­lat a küldöttek részéről. Tagságunknak a szakszer­vezeti munka iránti megbecsü­lését talán minden számadat­nál jobban mutatja, hogy míg az előző választások­nál sok helyen a jelölteket meg kellett győzni arról, hogy fogadják el a funk­ A pedagógusok feladatai a népművelő munkában DECEMBER 17-ÉN szakszer­vezetünk területi bizottsági el­nökei és a megyei tanácsok népművelési osztályvezetői kö­zös értekezletre gyűltek össze a Népművelési Minisztérium­ban, hogy megbeszéljék: mi­lyen eszközökkel kell segíte­niük mindkét részről a pedagó­gusok népművelő munkáját. Varga Edit főosztályvezető megnyitója után Mezei Gyula, a szakszervezet osztályvezetője ismertette: milyen feladatok várnak a pedagógusokra a népművelő munkában. A BESZÁMOLÓ emlékezte­tett arra, hogy a párt Központi Vezetőségének a közoktatás helyzetéről szóló határozata szerint ma a falusi és tanyai tanítók és tanárok társadalmi munkájának fő formája: „az ifjúsági mozgalom, a DISZ- és úttörő­ szervezetek munkájá­nak segítése, a szülők között végzendő pedagógiai propa­ganda, a falusi kulturális mun­ka irányítása, politikai és természettudományos előadá­sok tartása, a mezőgazdaság fejlesztésére hozott párt- és kormányhatározatoknak a me­zőgazdasági ismeretek népsze­rűsítésével való segítése, a fel­nőtt dolgozók oktatása legyen, ami elősegíti a munkások, pa­rasztok kulturális fejlődését.” A pedagógusok ismeretter­jesztő előadásokkal bővíthetik a mezőgazdasági dolgozók ál­talános műveltségét, szélesíthe­tik politikai látókörét, gyara­píthatják szakmai ismereteit. Fontos, hogy ezeknek az előadásoknak a tartalma és formája gazdag, változatos és vonzó legyen.­­ Nagy jelentő­ségűek a politikai előadások is, amelyekkel a pedagógusok is­mertetik parasztságunkkal pár­tunk és kormányunk határoza­tait, a bel- és külpolitikai élet fontosabb eseményeit. Nagy feladat vár a falusi nevelőkre a dolgozó parasztság — első­sorban a termelőszövetkezeti parasztság — szaktudásának növelésében. SOKAT TEHETNEK a taní­tók a dolgozó parasztság esz­tétikai látásmódjának kialakí­tása, illetve fejlesztése érdeké­ben. A film nevelőerejének ki­aknázásán túl biztosítanunk kell, hogy a mezőgazdasági dol­gozók megismerjék a haladó művészetet. Meg kell tanítani a falusi, üzemi öntevékeny mű­vészeti csoportokat arra is, hogy munkájukon keresztül maguk is hirdetői legyenek a szocialista művészetnek s meg­tisztítsák a falut a kulturális giccstől. Éppen ezért feltétle­nül szükséges, hogy a pedagó­gusok legyenek a falusi, terü­leti kultúrotthonok leghűsége­sebb munkatársai. Szép és hálás feladata a fa­lusi tanítónak a könyv, a tudás népszerűsítése, terjesztése is. A könyv megszerettetésének egyik legjobb módszere: a gyermekkel az iskolában úgy megkedveltetni a könyvet, hogy feladatának érezze szülei ér­deklődésének felkeltését a könyv, az olvasás iránt. A nép­könyvtárakban dolgozó peda­gógusok e téren eddig is szép eredményeket értek el. A pedagógusok népművelő munkájának nagyon fontos te­rülete a falusi ifjúsági szerve­zet segítése érdekében végzett kulturális nevelőmunka. Haladó nemzeti kultúránk értékeinek felkutatása és to­vábbfejlesztése is olyan fel­adat, amelyben a pedagógusok nagy segítséget adhatnak a népművelési szerveknek. E munkának már eddig is sok szép példájával találkozhat­tunk. Pápán, Túrkevén, Válla­­jon — és másutt is — a helyi évszázados kultúra fundamen­tumára rakják a nevelők az új, szocialista kultúra kincseit. A PEDAGÓGUSOK SZAK­­SZERVEZETE minden funk­cionáriusának fontos feladata, hogy a népművelési munkára mozgósítsák a pedagógusokat. Értessék meg a nevelőkkel, hogy a népművelő munka isko­lai munkájukat is segíti. Szak­­szervezeti bizottságaink ismer­jék a népművelési munkában kiemelkedő eredményt elérő pedagógusokat és biztosítsák számukra az anyagi és erkölcsi megbecsülést egyaránt. A szakszervezet feladata az is, hogy a pedagógusok ilyen irányú munkájának gazdag ta­pasztalatait széles körben ter­jessze, népszerűsítse. Töreked­niük kell a szakszervezeti kul­­túrotthonoknak, kultúrszobák­­nak­, arra is, hogy az itt folyó élet példát, indítékot adjon a népművelő tevékenységhez. A szakszervezeti bizottságok csak akkor tudják e feladatu­kat eredményesen elvégezni, ha minden szinten jó együtt­működést alakítanak ki a nép­művelés állami irányítóival. ­ Felhívás az Országos Pedagógus Kulturális Seregszemlére A Pedagógusok Szakszervezete elnöksége 1956. január 15-től kezdődően Pedagógus Kul­turális Seregszemlét szervez. A seregszemle célja az országban szétszór­tan működő pedagógus kultúrcsoportok mun­kájának összefogása. A kultúrcsoportoknak részben az előadás színvonalával, részben pe­dig műsoruk megválogatásával (mai életünk­kel foglalkozó magyar és szovjet művek elő­adása, népi hagyományok feldolgozása) ne­velniük kell a közönséget és példát kell mu­­tatniuk a többi kultúrcsoportoknak is. Világossá kell válni a seregszemle folyamán minden pedagógus kultúrcsoport előtt, hogy kettős feladatot kell megoldaniuk: a pedagó­gusok nevelését és szórakoztatását, továbbá a község és város kulturális életébe való be­kapcsolódást. Ez utóbbi feladat megvalósítása érdekében a kultúrcsoportok tagjai részben egyénileg, részben pedig kollektíven patronál­hatnak egyes területi vagy üzemi (DISZ, tsz stb.) kultúrcsoportokat. A seregszemlén részt vehetnek a Pedagógu­sok Szakszervezetéhez tartozó kultúrcsopor­­tok. A seregszemlére benevezhetnek: 1. Színjátszó csoportok (bábcsoportok). 2. Zenekarok. 3. Énekkarok. 4. Tánccsoportok. 5. Egyéni szavalók vagy előadók. 6. Foto- és képzőművész körök. Kötelező szempontok a műsor összeállításá­nál: 1. Színjátszó csoport (bábcsoport): mai tár­gyú magyar vagy szovjet darab előadása. 2. Zenekarok: három zenekari mű előadása, közülük legalább egy Bartók- vagy Liszt-mű. (Tekintettel a Bartók-, Liszt-évre.) 3. Énekkarok: négy énekkari szám előadása, ezek közül egy Bartók- vagy Kodály-kórusmű, vagy egy helyi gyűjtésű népdal. 4. Tánccsoportok: lehetőleg egy helyi népi tánc bemutatása (esetleg eredeti gyűjtésben és feldolgozásban). 5. Egyéni szavalók vagy előadók: két költe­mény- vagy regényrészlet előadása. 6. A foto- és képzőművész körök: a foto- és képzőművész körök műveiből a megyei peda­gógusnap alkalmával a területi bizottságok kiállítást­ rendeznek a megyeszékhelyeken. A kiállításon részt venni szándékozók rész­vételüket az illetékes területi bizottságnak jelentsék be. A megyei kiállítások legjobb műveiből az Országos Szervezőbizottság Budapesten a kül­döttközgyűlés alkalmával kiállítást rendez. A budapesti kiállításra kerülő műveket külön bizottság bírálja el. A művészeti csoportok és egyéni előadók a különböző évfordulók alkalmával, nevelők napján, vagy más műsoros esten a kerületi döntőig legalább egy alkalommal szerepelje­nek. Saját felkészülésük és előadásaik mellett patronáljanak üzemi vagy területi kultúrcso­portokat. A seregszemle időtartama. I. szakasz: 1956. január 15-től április 15-ig. Felkészülés, helyi szeren­ések. II. szakasz: április 16-tól június 1-ig. Kerületi döntők. III. szakasz: október közepén a művészeti csoportok legjobbjainak bemutatója Budapes­ten. A nevezési lapok beküldésének határideje február 10. A nevezési lapokat a járási, városi bizottságok gyűjtik össze, és közvetlenül az Országos Szervezőbizottságnak küldik meg a nevezésekről készített összesítő kimutatások­kal együtt. Az összesítő kimutatás másolatát a területi bizottságoknak is meg kell kül­deni. A kerületi döntők helyeit csak a nevezések beérkezése után (február 25-ig) jelöli ki az Országos Szervezőbizottság. A kerületi döntő­kön az első három helyezett oklevelet kap (esetleg a kerületek jutalomtárgyakat is biz­tosíthatnak). Az országos döntőn okleveleken kívül a leg­jobb csoportok díjazásáról (I., II., III. díj) az Országos Szervezőbizottság gondoskodik. A seregszemlén részvevő kultúrcsoportok költségeit a városi, járási szakszervezeti bi­zottság kulturális költségvetésében meg kell tervezni. ORSZÁGOS SZERVEZŐBIZOTTSÁG

Next