Pedagógusok Lapja, 1957 (13. évfolyam, 1-8. szám)

1957-05-29 / 1. szám

KÖSZÖNTÉS írta: LUKÁCS SÁNDOR A hatodik pedagógus napon elnökségünk köszönti szakszervezetünk csaknem százezres táborát. Köszöntő szavunk mindenekelőtt azokhoz szóljon, akik a tizenkét esztendő nagy eredményeinek becsülésében és szeretetében gátját állták az ellenforradalom szennyes árjának. Azokhoz, akik a fegyveres harcok elültével elsőkként álltak újból az építők soraiba, akik felvilágosító szavaikkal, személyes példamutatásukkal elősegítették és siettették a konszolidációt, nevelő munkájukkal a helyes úton tartották a gondjaikra bízott ifjúságot. Örömmel állapítjuk meg, hogy a legjobbak között találjuk mozgalmunk tisztségviselőinek, választott vezetőinek nagy részét is. Köszöntjük azokat a tízezreket, akik egyre sikeresebben küzdik le kisebb-nagyobb megtorpanásaikat vagy éppen megtévesztettségüket, akikben felülkerekedett a bátorság, hogy szembenézzenek és leszámoljanak téves nézetükkel, akik ily módon újból becsülni tudják saját, korábbi eredményeiket, és éppen ezáltal képesek arra, hogy korábbi hibáiktól mentesen szélesítsék a szocialista építés, a szocialista nevelés alapjait. Mindannyiunk érdeke és óhaja, hogy a tisztánlátó és becsületesen cselekvő nevelők serege szélesedjék, mivel ennek arányában csökken azoknak a száma, akik a nép érdekeivel ellentétes nézetek rabjai, és mivel oktató-nevelő munkájuk mérhetetlen veszélyek hordozója, el kell őket távolítanunk az iskolákból is, a szakszervezeti mozgalomból is. Köszöntjük az óvodák, iskolák és egyetemek nevelőinek derék munkatársait, a nevelőintézmények technikai dolgozóit. Szakszervezetünk fontos feladatának tekinti, hogy az iskola és pedagógusainak a megbecsülésével együtt növelje a technikai munkatársak anyagi és erkölcsi megbecsülését is. Megkülönböztetett szeretettel köszöntjük nyugdíjas pedagógusainkat, azokat az elődöket, akik a magyar nevelésügy és korábbi pedagógusmozgalom számos nemes tradícióját hagyták örökül ránk, akik közül számosan ma is aktív segítői, olykor vezetői, bölcs tanácsadói megújhodó szakszervezetünknek. Mozgalmunknak hathatós segítséget biztosított a kommunista pedagógusok első országos értekezlete. Az előadói beszédet, amely a köznevelés mellékleteként minden iskolába eljutott, további munkánk egyik értékes segítőjeként tekintjük. Figyelmeztető Kállai elvtárs előadásának az a megállapítása, amely szerint »az iskolák életében most nagy szerepet kap a pedagógus szakszervezet«. A Szakszervezet vállalja e megnövekedett szerepét és felelősségét, mert szilárdan bízik abban, hogy »a párt a köznevelés ügyét társadalmunk életében méltó helyre fogja állítani«. Elnökségünk is elsősorban e cél valóra váltásán fáradozik. Szakszervezetünk jelenlegi elnöksége hat hónapja áll felelős posztján. Legfőbb feladatként tűzte maga elé, hogy törekedjék a magyar köznevelés és munkásainak növekvő megbecsüléséért. Ez a fő törekvése ma is, ez lesz a jövőben is. Néhány fontos kezdeményezése értékes eredményeket hozott. Kétszer is aláhúzza a pártnak és a kormányzatnak irántunk tanúsított megbecsülését az a körülmény, hogy több mint százezer pedagógus és technikai dolgozó fizetésemelését az ellenforradalom okozta nehéz gazdasági viszonyok között is biztosították. A fizetések emelésére szánt évi 240 millió forintból átlagosan havi 200 Ft-tal emelkedik a pedagógusok fizetése és sikerült biztosítanunk, hogy a rendelet április elsejével lépjen hatályba, örömmel fogadta tagságunk az 50%-os vasúti kedvezmény visszaállítását, a nagymúltú Eötvös-alap életrekeltését és a szakszervezet egyéb hasonló kezdeményezéseit. Hathónapi munkánk egyik alapvető fogyatékossága, hogy az iskola, a jobb oktatónevelőmunka érdekeiért eddig keveset tettünk. Központi vezetőségünk is, elnökségünk is mindig hangsúlyozta, hogy a szakszervezet érdekvédelmi feladata korántsem korlátozódik az anyagi és erkölcsi érdekvédelemre, hogy — hagyományainknak megfelelően — hatáskörébe tartozik az oktató-nevelőmunka állandó javítása, a köznevelés szocialista alapokon történő fejlesztése; mindezek érdekében és elsőrendűen a feladatai közé tartozik a pedagógusok szakmai és ideológiai képzése. E feladatok kidolgozására, irányítására vannak természetesen hivatott állami szerveink is. A Művelődésügyi Minisztérium illetékes osztályait, a Pedagógiai Tudományos Intézetet, a központi és budapesti továbbképző intézeteket, a művelődési osztályokat szakszervezetünk a jövőben fokozott mértékben támogatja és szükség esetén szorgalmazza új intézmények létrehozását, pl. az Országos Köznevelési Tanács felállítását. Ezzel azonban még távolról sem soroltuk fel a feladatokat, sőt a legfontosabbakat még nem is említettük. A szakszervezetnek ugyanis arra kell törekednie, hogy a vonatkozó kérdésekben a maga sajátos eszközeit teremtse meg és azokat hasznosan alkalmazza. A legfontosabb ilyen sajátos eszköz életrehívásához hozzákezdünk: sorra-rendre alakulnak szakmai szervezeteink, a tagozatok és szakosztályok. Ha e szakmai szervek jól működnek majd, ha pezsgő életet teremtenek az illetékes iskolatípus nevelői körében, ha alkotó, bátor viták következményeiként életképes javaslatokat terjesztenek az illetékes hatóságokhoz, társadalmi rendszerünk egyik fontos kellékét, a szocialista demokratizmus nagyszerű eszméjét válthatjuk konkrét valósággá. H Hadd említsek még egy ilyen sajátos feladatot, annál is inkább, mivel az idei pedagógus nap örvendetes módon a megoldás nyitányát is jelenti. A tudományok, a technika rohamos fejlődésének szakában általában, szocializmust építő társadalmi rendszerünkben pedig különösen a képzésnek és továbbképzésnek internacionális jellegűnek is kell lennie. Ez azonban nem korlátozódhat csupán külföldi irodalmi termékek közvetítésére — bár az elmúlt években még ilyen vonatkozásban is igen szegényesek voltunk. E hiányok pótlása mellett egyre növekvő mértékben kell gondoskodnunk a személyes tapasztalatszerzés, az utazás, a világetlátás lehetőségeinek a biztosításáról. Tagságunk bizonyára szívesen fogadja a testvéri országok pedagógus szakszervezeteivel történt megállapodásunkat, kétoldalú kulturális szerződések kötésére. A szerződések keretében gondoskodunk egymás kiadványainak, cikkeknek és előadóknak a kicseréléséről, ösztöndíjak és csereüdülések, külföldi tanulmányutak kölcsönös biztosításáról. Közös tervünk szerint még a folyó évben több ország pedagógus szakszervezetével írunk alá ilyen szerződéseket. Nem akarván azonban kihagyni az előttünk álló nyár lehetőségeit, a népi demokráciák többségével megállapodtunk egy — viszonylag nagyobb méretű — pedagógus csereüdültetés végrehajtásában." A MSZMP Intéző Bizottsága jóváhagyta azt a javaslatunkat, hogy már az idei pedagógus nap jutalmazásainak tekintélyes részét is rendkívüli előléptetéssel és külföldi üdültetéssel, illetve ösztöndíjjal biztosítsuk. A Művelődésügyi Minisztérium vezetőivel megállapodtunk abban, hogy a kiváló tanárok, tanítók és óvónők a szokásos kitüntetésen és pénzjutalmon felül, az oktatásügy kiváló dolgozói és rajtuk kívül több százan ugyancsak jutalomképpen ingyenes külföldi utazásban és üdülésben részesüljenek. Szakszervezetünk a testvéri országok pedagógus szakszervezteivel együtt gondoskodik arról, hogy a nyilvánvalóan nagyon kellemes üdülés mellett a jutalmazottak hasznos utazások keretében ismerkedhessenek az illető ország szépségeivel, kulturális emlékeivel és intézményeivel. Miután a jutalmazottakon felül minden bizonnyal több száz kedvezményes áron történő csereüdülést is biztosítani tudunk, már ezen a nyáron is ezernél jóval több pedagógus utazhat a szakszervezet szervezte külföldi üdülésre. Feltehetően sok haszonnal jár majd annak az elgondolásunknak a megvalósítása is, amellyel az új tanévtől kezdődően — jutalomképpen — folyamatosan ösztöndíjas pedagógus-csoportok tanulmányozhatják a testvéri országok oktatási intézményeit, a nevelés és oktatás elveit és gyakorlatát. Az itt leírtak azt bizonyítóját, hogy szocializmust építő társadalmunk meg akarja teremteni ifjúsága nevelőinek magas fokú társadalmi és anyagi megbecsülését. Az előkészületekből ítélve úgy véljük, hogy az idei pedagógus napon különösen meleg szeretettel övezi majd, népünk az ország becsületesen dolgozó pedagógusait — a nép szeretete pedig a pedagógus munkájának mindennél értékesebb, drágább jutalma. Az emberiség lelkiismeretéhez a Szakszervezeti Végszö-e, a vétség felhívással fordult a világ dolgozóihoz és minden szakszervezethez, hogy köve-ö teljék az egész emberiségre fenyegető veszélyt jelentő atom- és hidrogénbomba kísérletek beszüntetését. Felhívja a figyelmet arra a nyugtalanító körülményre, hogy az Atlanti Szerződés tagállamai atomfegyvereiket Európa államaiban halmozzák fel. A világ dolgozóinak és szakszervezeteinek egységes fellépésére ma sokkal nagyobb szükség — és sokkal nagyobb lehetőség is — van, mint valaha, ha a béke és haladás érdekében sikert akarunk elérni. A legsürgősebben szükség van a tömegpusztító fegyverek törvényen kívül helyezésére és az ilyen fegyverekkel folytatott kísérletek haladéktalan megszüntetésére. A fegyverkezési verseny megállítása és a nukleáris energia békés célokra való felhasználása elősegítené a nemzetközi enyhülést, és lehetővé tenné tekintélyes pénzösszegeknek békés célokra való felhasználását. Ez pedig az életszínvonal emelkedését eredményezné. A felhívás végül felszólítja a dolgozókat, követeljék a nagyhatalmak legfelső vezetőinek találkozóját abból a célból, hogy elhárítsák a népeket fenyegető veszélyt. "Több szakszervezeti ülésünkön, például az egri pedagógus nagygyűlésen is határozatban tiltakoztak nevelőink a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletezések ellen, s követelték a tömegpusztító fegyverek betiltását. Vasúti kedvezmény a nyugdíjasoknak A szakszervezeti tagsággal rendelkező nyugdíjasok régi kérelme volt, hogy megkap-, hassák az évente egyszeri, 50%-os utazási kedvezményt. E kérést most — a Magyar Szabad Szakszervezetek Or-szágos Szövetsége javaslatá- ra — kedvezően elintézték. A kedvezmény június 1-től jár. Minthogy a múltban előfordultak olyan esetek, hogy egyes nyugdíjasoknak jogtalanul is kiadták a kedvezményre jogosító utalványt, szükségesnek tartjuk az alábbiakra felhívni a figyelmet: a) A félárú vasúti jegy váltására jogosító igazolást csak azok a szakszervezeti tagsággal rendelkező nyugdíjasok kaphatják meg, akik már 1955. október hó folyamán (tehát az osztályos tagdíjrendszer bevezetésének időpontjában) szakszervezeti tagsággal rendelkeztek; b) továbbá azok, akik 1956. január 1. után mentek nyugdíjba, és szakszervezeti tagságukat nyugdíjas állapotukban is továbbra fenntartották. Fenti két kategórián kívül a nyugdíjasok általában nem lehetnek szakszervezeti tagok, és így az 50%-os kedvezmény sem illeti meg őket. Az érdekelt nyugdíjas kartársak az utazási igazolványt a területileg illetékes iskolai, vagy járási (városi) szakszervezeti bizottságtól kaphatják meg. Ez úton hívjuk fel a területi, járási (városi) és iskolai szakszervezeti bizottságokat az igazolványok kiadására. A TANÍTÓ NÉNI „T a\r,l+nrrt ruyinan wí'tvíö'M felsős elemista voltam, amikor egy szép tavazi délelőttön, életemben először és utoljára elcsavarogtam az iskolából. Emlékszem, szombati nap volt, anyám már korán reggel elment a piacra. Az öreg vekker pedig a szokásos hét óra helyett öt perccel korábban csörgött. Én meg olyan voltam, mint a többi diák — úgy éreztem, éppen öt perc hiányzik még, az éjjelből. Az öt percből azután fél óra lett, a fél órából pedig kapkodás és futás. De hát fél órát, olyan hosszú úton még egy felnőtt sem tudott volna behozni. Mire az osztály ajtaja elé értem, már diktált a tanító néni: Föl, le, kereken el, föl, rajta vissza le, kereken el. Az „ú” betűt tanulták. . lUitévő legyek? Ha bemegyek, akkor sarokba állít. Ha nem megyek be, akkor... Akkor talán meg sem tudják otthon. A holnap pedig még messze van. Nem is gondolkodtam sokat, usgyi, megszöktem a hátsó kijáraton. Gyönyörű volt a nagyrét, üdén zöld minden. Táskámat becsaptam egy bokor alá, és elmentem ibolyát szedni, tehéncsordát bámulni, békát fogni, és elnézegettem a Dunában úszkáló halakat. Már elég magasan járt a nap, amikor harangszót hozott a túlsó partról a szél. Dél van — gondoltam, s elindultam haza. Otthon, mivel anyám csodálkozott, hogy ilyen korán hazamentem, gyorsan kitaláltam valamit: előbb engedtek haza — mondtam. Nem is lett volna ebből semmi baj, ha apámtól, amikor este hazafelé jött a munkából, meg nem kérdezi Tószegi Jóska: „Miért nem jött iskolába Laci?-, így aztán minden elképzelésem rombadőlt, vége lett jókedvemnek is. It/másnap apám kézen fogva vezetett az iskoláig. A kapuban éppen szembejött velünk a tanító néni. Ahogy közeledtünk egymáshoz, egyre jobban szorongatta valami a torkomat. Egyszer csak... Apám elengedte a kezemet, köszönt, és szó nélkül tovább ment, engemet pedig ott hagyott a tanító nénivel, ő pedig átölelt és mosolyogva kérte számon a tegnapi mulasztást. Erre azután igazán nem számítottam. Motyogtam, dadogtam, mert nem jutott hirtelen egyetlen kifogás sem eszembe. Nagynehezen azután kiböktem valami ilyesfélét: „Fájt a szívem.” A tanító néni rám nézett komolyan, majd lassan, kimérten elmosolyodott. Nem szólt egy szót sem, de szeméből láttam, éreztem, hogy tudja, miben sántikálok. Sohasem firtatta többé a hiányzásom okát, minden szó nélkül igazolta az órákat. Engemet pedig égetett valami. Tudja, és mégsem szól — ez zakatolt állandóan bennem. Erre gondoltam, amikor a betűket diktálta: föl, le, kereken el..., erre, amikor a cicáról olvastunk, és erre gondoltam mindig, ha a tanító nénivel találkoztam. Most, amikor visszagondolok, úgy érzem, ez volt az oka annak, hogy ezentúl mindig a legkorábban érkező diák lettem az iskolában. De most már azt is tudom, hogy pedagógia is van a világon, amely néha még egy hiányzás igazolásában is szóhoz jut. Sütő László Juhász Ferenc: Fáklya ! A diákjai nagyobbak nála, szűz mellükig ér ibolya-válla. Azok a lányok először most gyúlnak a szerelemre, az ifjúságra. Lobog kiscsontú termetével, a padsorok utána hajolnak. Közöttük ő látszik gyereknek, s a lányok megtelt asszonyoknak. Bár zsenge kis mellük csak most keményszik, ti bennük a tűz csak most növekszik, a copfot, csábító bodorba, s most eresztik titokban fodorba. Éső, az érett, tiszta asszony egy percre megáll, kinéz a tájra. Füzetlapok zenéje közben gondol az első ifjúságra. Az ablak alatt mozdonyok tolatnak, sűrű gőztől felhős most az ablak, de látni már a távoli hegyek kék álmait, s a gyárkéményeket. S ő verset olvas, hangja hogy árad! !! A huszonhat copfos, csitri lánynak, a szerelemről, a szabadságról, amit Júliának mondott egykor Sándor. S lángban a terem, tavaszi lángban, méhektől koppan az ablaktábla. Már nem is ő, egy fáklya áll ott, ♦! lobogni jövőt, ifjúságot... .................................................................................