Pedagógusok Lapja, 1960 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
AZ új ESZTENDŐ TERVEIBŐL A SZOLNOKI PROGRAM Mielőtt az óesztendő átfordult az újba, tető alá került a terv. Még néhány stiláris simítás, a mondatok formásabb megfogalmazása, egy-két adat helyesbítése, és mehet a nyomdába Szolnok megye ötéves művelődési programja. Az ötvenöt litografált lapnyi szövegnek már gyors átforgatása is arról győz meg, hogy imponáló, példamutató ez a program. Nagy feladat lehetett az elkészítése! AMÍG ELKÉSZÜLT.. . — Bizony, hosszú hónapok munkája van benne — mondja Mészáros Ferenc, a Szolnok megyei pártbizottság munkatársa, akivel a programról beszélgetünk. Asztalán ott sorakoznak a feljegyzések, jegyzőkönyvek, a tervkészítés dokumentumai. Meg is szólaltatja őket minduntalan. A programhoz az indítást és az alapvetést az MSZMP Szolnok megyei bizottságának .A megye művelődésügyi helyzetéről és a további feladatokról szóló, 1958. december 18-i határozata adta meg, mely a művelődéspolitikai irányelvek nyomán született. E határozat alapján szerkesztette meg a program vázlatát a megyei tanács művelődésügyi osztálya. A tervezetet természetesen gondos felmérő, anyaggyűjtő munka előzte meg, amelyben a művelődésügyi apparátus és a pedagógusok egyaránt részt vettek. Az így elkészített tervet azután részletesen megvitatta a kibővített művelődésügyi bizottság. Ezen az aktívaülésen Szolnok megye művelődésügyének szinte minden számottevő képviselője részt vett és felszólalt, így például Black Márton, a szolnoki Verseghy Gimnázium igazgatója a többi között a gimnáziumi tantermek számának növelését sürgette, ugyancsak ő mutatott rá arra, hogy az alsótagozatos nevelők legjobbjainak a szakosítását az alsó tagozaton folyó oktató-nevelő munka színvonalának csökkenése nélkül kell megoldani. Takács Vendel, a KISZ megyei bizottságának titkára arról szólt, hogy a terv bátrabban építsen a fiatalokra. Kapcsolják be őket a művelődési házak vezetésébe, programjának a gondozásába. Kérte, hogy a fiataloknak szóló műsorokon minél több ismeretterjesztő előadás szerepeljen, és ne csupán táncesték rendezésével csalogassák őket a művelődési házakba. Lévai István, a TIT megyei titkára azt emelte ki egyebek mellett, hogy a községekben valamennyi értelmiséginek össze kell fognia a kulturális nevelőmunkában. Ajánlotta, hogy egy-egy községben a művelődési otthon keretében előadói kabinetet szervezzenek az értelmiségiekből. Jenei József, a kunszentmártoni gimnázium igazgatója a napközi otthonok, bölcsődék férőhelyeinek a tervezettnél nagyobb mérvű szaporítását kérte. A program közvetlen összeállítói az aktívaülésén elhangzott javaslatokat, megjegyzéseket rendre beledolgozták a tervezetbe, és az már így került december 12-én a megyei tanácsülés elé, amely a tervet néhány módosítással elfogadta, »törvényerőre emelte«. NÉHÁNY ADAT Mit tartalmaz ez a gondos előkészítéssel megalkotott m művelésügyi program? Az iskolai oktató-nevelő munka legnagyobb fékezője jelenleg — a program megállapítása szerint — a pedagógushiány. A következő öt évben a megyében előreláthatóan kétszáz új óvónőre lesz szükség, az egyetemet és főiskolát végző tanárokból pedig négyszázat kell kapniuk az általános iskoláknak. A megyei tanács vállalja, hogy a következő öt év alatt legalább háromszáz tanítói képesítésű nevelőt küld a pedagógiai főiskolára, ha erre a keretet megkapja. A középiskolák nevelői igénye mintegy százhúsz fő. Ennek a szükségletnek a kielégítését az állami és társadalmi ösztöndíjak számának emelésével igyekeznek elősegíteni. Előírja a program azt is, hogy az iskolákat jól felszerelt tanári könyvtárral, folyóiratokkal kell ellátni. A pedagógus szakszervezet figyelmébe ajánlja, hogy a nevelőket a szakfolyóiratok és napilapok rendszeres olvasására serkentse. A pedagógusmunka feltételeinek javítása érdekében a megyei tanács az állami beruházási keretből a következő öt évben legalább ötven pedagógus lakást épít, helyi erőforrásokból pedig 20—25 pedagógus lakást létesítenek. 80— 100 családi ház építésére előnyös építési kölcsönt eszközölnek ki, főként falusi pedagógusok részére. Átgondolt realitással és alapossággal foglalkozik a program az iskolázás és a gyakorlati műszaki oktatás feladatkörével. Jelenleg a tanköteles korú gyerekeknek mintegy 66 százaléka végzi el az általános iskola nyolc osztályát. 1965-re ezt a számot 85—90 százalékra kell felemelni. A kitűzött cél érdekében az általános iskolai napközi otthonok férőhelyeinek számát öt év alatt 3300-ról 5000-re akarják fölemelni. 1964-ig elérik, hogy a középiskolákban a munkás- és parasztszármazású tanulók aránya 70 százalék lesz. Ennek érdekében a diákotthoni férőhelyek számát 20 százalékkal növelik, összesen mintegy 2000-re. A program előírja, hogy a következő években minden általános és középiskolába be kell vezetni a gyakorlati, műszaki képzést. Az oktató-nevelő munka tárgyi feltételeinek biztosítására nagyarányú beruházásokat ír elő a program, így például állami beruházásból két 100—100 férőhelyes és tíz 75—75 férőhelyes óvodát akarnak építeni, továbbá — részben társadalmi segítséggel — évente 20 foglalkoztató termet 600 férőhellyel, összesen 260— 280 általános iskolai tanterem épül állami beruházásból, amelyhez állami és társadalmi támogatással évente további 15 tanterem járul. A program, befejezésül, a művelődésügyi osztály feladatává teszi, hogy évente foglalja össze a művelődésügyi program megvalósításában való előrehaladást, megfelelő irányítással szüntesse meg az esetleges elmaradásokat, mutassa meg a további tennivalókat és ezeket az évi tájékoztatókat nyomdai termékként, mint időszaki kiadványt, adja közre. " Ahogy Molnár Jánostól, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjétől értesültünk, a programot kinyomtatása után a megye valamenynyi kulturális intézményének megküldik, s így az a legkisebb tanyai iskolába is eljut. F. A. A szakszervezeti munka irányelvei szasszervezetnns cuiukcsk összeállította az első félévi munka irányelveit. Ezek a VII. pártkongresszus határozataiból indulnak ki, és mindenekelőtt azt hangsúlyozzák, hogy a szakszervezetnek — a SZOT és a Művelődésügyi Minisztérium intézkedéseivel egybehangolva — meg kell szerveznie a pártkongresszus határozatainak megvitatását a pedagógusok között. Az irányelvei legfontosabb feladatként emelik ki a tantestületek eszmei, politikai, pedagógiai egységének továbbfejlesztését, a továbbiakban a pedagógusok ideológiai továbbképzésének, az ifjúság szocialista szellemű nevelésének, az iskolák és a társadalom kapcsolatának, a munkás- és parasztszármazású tanulók segítésének, az iskolareform előkészítésének, a pedagógusok társadalmi — elsősorban a termelőszövetkezeti mozgalom terén végzett — tevékenységének problémáival foglalkoznak. A pedagógusok élet- ésmunkakörülményeivel kapcsolatban az irányelvek külön figyelmet szentelnek a munkaerőgazdálkodás, a konyhakerti földdel való ellátottság, az étkeztetés, a lakáshelyzet, a munkavédelem, valamint az uduies sceraesetnek. A szervezési munka tekintetében az irányelvek a SZOT teljes ülésének határozatát tartják szem előtt, amely megnöveli a Szakszervezetek Megyei Tanácsának irányító szerepét, és intézkedik a községi szakmaközi csoportok létrehozásáról. E határozat értelmében a köznevelési, bér- és munkaügyi feladatokat szakszervezeti bizottságaink továbbra is közvetlenül, önállóan végzik, az SZMT segítségével és ellenőrzésével. A szakmaközi jellegű tevékenységet — a társadalombiztosítást, a munkavédelmet, az üdülést, a kulturális és sportmunkát — a megyei bizottságok az SZMT közvetlen irányítása alapján végzik. Elnökségünk irányelvei ezzel kapcsolatban kimondják, hogy az eddiginél jobban kell segíteni az alsóbb pedagógus szakszervezeti szervek, valamint az ezekben dolgozó aktivisták munkáját. Az irányelvek a továbbiakban — a többi között — kijelölik az ősszel sorra kerülő VI. országos küldöttközgyűlés előkészítésének feladatait, végül pedig felsorolják a félév folyamán elnökség elé kerülő napirendi pontokat. Hajdu-Biharban hallottuk. — Milyen beruházásokat terveznek az új évben? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk be az öreg debreceni tanácsházán az oktatási csoporthoz. Szabó József gazdasági előadó azonnal kész a válaszra, nincs szüksége feljegyzések, dossziék tanulmányozására. — Legelőször is a tavalyi esztendő örökségéről kell szólnunk. A két legnagyobb intézményt, a Szoboszlai úti tizenkét tantermes általános iskolát meg a tanítóképző száz férőhelyes diákotthonát már 1959-ben építeni kezdtük, idén fejezzük be. Debrecen külső területén két, egyenként kétantermes általános iskolát félünk még 1960-ban átadni a rendeltetésének. Több nagy iskola terveit is elkészítjük ebben az esztendőben, így egy nyolctantermes általános iskoát fogunk építeni a Bartók Béla úton, egy tizenhat tantermeset az úgynevezett Libacertben és egy négytan termetét a Nagy Sándor-telepen, amely Debrecen egyik leginkább munkáslakta kerülete. Jelentős összegeket fordítunk a meglevő iskolák külső és felső tatarozására.• A Hajdú-Bihar megyei21 tanács csupa ablak, modern épülete néhány lépésre van a tanácsházától. Ide is elátogattunk és éppen az évvégi tanácsülés szünetében sikerült szót váltanunk Kígyós Sándorral, a művelődésügyi osztály vezetőjével a megye kulturális terveiről. — Azt hiszem, — mondotta Kigyes Sándor —, valamennyi pedagógus legnagyobb örömé■e szolgál, hogy kulturális költségvetésünk évről évre emelkedik. 1960-ban a megye egész költségvetésének 37 százalékát a művelődésügynek szánt összegek teszik ki. S ebben a százalékban még a beruházások nem is szerepelnek. A beruházások értéke csaknem 25 millió lesz. Ebből 51 általános iskolai tantermet építünk fel 1960-ban, és előreláthatóan 10 további tanterem építését kezdjük meg. A megye egyik legnagyobb problémája az óvodai és napközi igények kielégítése. Legalább 31 új óvodai csoportra lenne szükség, ezzel szemben 10-re kaptunk fejlesztési keretet. Remélhetően a társadalmi erők igénybevételével ennél többet tudunk létesíteni. Különösen jelentős fejlődés előtt állanak a községi könyvtárak. A megyei költségvetés 20 000 kötetnyi szaporulatot ír elő, de itt is számítunk a helyi erőforrásokra. 14 olyan könyvtárat szándékozunk létrehozni, amely elsősorban a tanyai lakosság művelődési igényeit fogja kielégíteni. — Végezetül — mondotta Kígyós Sándor —, hadd említsem meg azt a tömegméretű lelkesedést, amellyel megyeszerte jelentkeztek a felszabadulási kulturális szemlére. Ennek egyébként a mi megyénkben »Tóthfalusi Sándor kulturális seregszemle« néven már többéves hagyománya van. A seregszemlével párhuzamosan Debrecen városával együtt országos táncfesztivált és nemzetközi kórusversenyt fogunk rendezni az új évben. ! ! Kovács Piroska, a Petrik Lajos vegyipari technikum tanulója egy !1 krakkoló üzem szerkezetét magyarázza a látogatóknak..., Vegye- filszeti berendezés, szalonna-tetejű házikó, kolbászból font kerítéssel,? ''millió voltos trafó, vezeték nélküli telefon, tavkopirozó gép esi ' még tízezernyi érdekfeszítő látványosság -írja látogatását a 801 '' éves középfokú iparoktatás nemrég megnyílt kiállításán a Műszaki 4 Egyetem új épületében. A tárlók, makettek, vitrinek, tablók sora meghaladja az egy kilométert. A szocialista iparoktatás és ember-1 11 formálás eredményeinek ragyogó bizonyítéka ez a nagyszabású az S 11 ipar valamennyi területét átfogó, a tanulók életet és alkotó ratin- J 1!ip kaját gazdagon tükröző kiállítás A főváros IV. kerületében Ez az évtized igazán jól kezdődik! — mondhatják, és teljes joggal, az újpesti nevelők. A főváros IV. kerületében — ahol a tanulók túlnyomó többsége munkásgyerek — 1960-ban minden eddiginél nagyobb anyagi áldozatokat hoznak az iskolaügy fejlesztésére. De beszéljenek erről maguk a számok. 1950-ben az újpesti költségvetésben 5 millió forint jutott a közoktatásra. 1959-ben 25,5 millió, 1960-ban pedig nem kevesebb, mint 30 millió. S ebben a hatalmas összegben még nem is szerepel a községfejlesztési alapból és a társadalmi munkából származó jelentős tétel, amely például tavaly együttesen mintegy 2 millió 300 000 forintot tett ki, s amelyből — sok más egyéb között — három iskolát tataroztak, és új napközit létesítettek. Megkérdeztük a kerületi tanács oktatási osztályának vezetőjét, Aradi Ottót, hogy milyen terveik vannak e tetemes összeg fölhasználására. Mire gyarapodik, erősödik az újpest, közoktatás, köznevelés a most kezdődő új esztendőben?■ — Az eddigi gyakorlatral szerbiben — hangzott a válás; — az itt-ott alkalmazott »foltozgató« jellegű felújítások karbantartás helyett a mostantó kezdve generális intézkedéseket teszünk egy-egy iskola teljes rendbehozására, felszerelésének kiegészítésére, korszerűsítésére. Új bútorokat veszünk, bevezettetjük a politechnikai oktatáshoz szükségess háromfázisú villanyáramot stb Ilyen generálrendezés lesz a Megyeri úti fiúiskolában, modernizálás az Attila utcai általánosban. — Hogyan oszlik, meg a 31 millió forint a különböző kiadások között? — Ennek a nagy összegnél a kétharmad része természetesen a személyi kiadásokra, a fizetésekre megy. Meg kell említenem, hogy ez a tétel is nagyobb a tavalyinál. A fennmaradó összegből mintegy 1 milliót költünk a szertárai fejlesztésére, a tisztasági berendezésekre és hasonlókra. S végül mintegy 3 millió jut a napközik fejlesztésére és a nyári táborozásra. Ezek sokatmondó számok, de még nem foglalják magukban mindazt, ami kerületünkben ebben az igazi nagy ajándékai az építkezések lesznek, amelyekhez az anyagi fedezet a főváros, illetve a minisztérium költségvetéséből kerül elő. — Hallhatnánk valamit ezekről a tervekről is? — Természetesen. Csak győzzék megírni! Vegyük sorjában! A második negyedévben megkezdődik az Iglói úti tizenhattantermes általános iskola építése 12 millió forint beruházással. Lesz benne konyha, műhely, tornaterem, minden, ami a korszerű oktatónevelő munkához szükséges. 1961 szeptemberében készül el. — Egy másik tervünk — az egyik legdédelgetettebb — még forrásban van: szeretnénk központi napközit felállítani. Meggyőződésünk, hogyha az öt iskolából egy helyre összpontosíthatjuk a napközit — amint ezt már Zalaegerszegen és a XIII. kerületben meg is tették —, akkor ott sokkal, de sokkal jobban lehetne gondoskodni a gyerekek neveléséről, hasznos és kellemes időtöltéséről. A tanulás után diavetítés, bábr színház, ezermester műhely, zenekör, megannyi úttörő foglalkozás várhatná a gyerekeket. Olyan hely lenne ez, ahol a napközi nem mellékes, mint ma — sajnos — sok iskolában, hanem éppen a legfontosabb. A többi iskolaépületekben pedig sok helyiség szabadulna fel, és így kényelmesebben tudnánk elhelyezni a tanulókat. A tervezett központi napközit a most épülő modern gyermekélelmezési konyha mellett szeretnénk elhelyezni. — A harmadik fontos terv: korszerűsítjük az Ősz utcai óvodát 800 000 forintos költséggel. Igazán ráfér, mert nem óvodának való, régi épület. A pénzből 300 ezret a Fővárosi Tanácstól, 500 ezret a községfejlesztési alapból kapunk. — S íme, még néhány az új év tervei közül. Fejleszteni akarjuk a Könyves Kálmán Gimnázium politechnikai műhelyét, jelentős társadalmi erővel. A gimnáziumnak már van gépipari, faipari és elektrotechnikai műhelye. Ezekbe szeretnénk új, modern gépeket beállítani, az Egyesült Izzó, a Duclos Bányagépgyár és az Asztalosárugyár segítségével. A gyárbeliek igazán szívesen állnak a rendelkezésünkre, minden erejükkel segítenek nekünk. Az itteni munkánk értéke kitesz majdnem egymillió forintot. A most kezdődő évben minden iskolánkat ellátjuk hangosvetítő géppel, többségüket magnetofonnal is. Végül ne feledkezzünk meg a dolgozók általános iskolájáról sem! Mint minden munkáskerületben, nálunk is magasra csapott az idén a gyárakban a tanulási kedv. A tavalyi 220 helyett most 880-an tanulnak az üzemi általános iskolákban. Ezek fejlesztésére is gondolunk a most kezdődő költségvetési évben... — Most már majd a nevelőkön a sor, hogy az oktatásügy anyagi fejlesztésével az ő odaadó, áldozatos, szocialista szellemű oktató-nevelő munkájuk is lépést tartson — mondta végezetül a IV. kerületi oktatási osztály vezetője. . ... . . .—nes) Újesztendei üdvözlet Lukács Ágnes rajz