Pedagógusok Lapja, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-05 / 1. szám
KONGRESSZUS UTÁN írta: SZALÓKI LAMBERT, a Pedagógusok Szakszervezetének titkára rTtöbb, mint egy hónapja fejeződött be a Pedagógusok Szakszervezetének VI. kongresszusa. A munka kongresszusa volt ez, ahol a küldöttek nagy szavak nélkül vitatták meg a művelődésügy és a pedagógusaiét időszerű kérdéseit, a soron levő feladatokat. Ha összehasonlítjuk az 1957- ben megtartott V. kongresszus és a VI. kongresszus beszámolóját, rögtön szembetűnik az ország gazdasági, politikai és kulturális életében végbement nagy változás. Az V. kongreszszus beszámolójából még az tűnik ki, hogy milyen súlyos anyagi, politikai és ideológiai nehézségekkel kellett megküzdeni a szakszervezeti munkában is — a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével — az ellenforradalom okozta károk felszámolásáért, milyen sok pedagógust vetett passzivitásba az ellenforradalom romboló, antimarxista nézeteinek tömkelege. Mennyi pedagógus visszanyeréséért kellett harcot folytatni, mennyit kellett fáradozni azért, hogy mi is segítsük visszaadni politikai és ideológiai tisztánlátásukat! S ugyanakkor az ellenforradalom okozta hatalmas arányú rombolás, a milliárdos anyagi károk növelték a pedagógusok anyagi és munkakörülményeinek megjavításáért folytatott munka nehézségeit is. S hogyan sikerült megbirkózni mindezekkel a problémákkal az V. kongresszus óta eltelt három esztendő során — ezt tükrözte a VI. kongresszus beszámolója. Nem feladatom, hogy részletesen ismertessem, csupán néhány gondolatot ragadok ki belőle. Az V. kongresszus évében a szakszervezeti munka az anyagi érdekvédelemre szűkült le. Az V. kongresszuson elhangzott a felhívás: győzzük meg a pedagógust arról, hogy az is az ő érdekvédelmét jelenti, ha segítséget kap napi oktató-nevelő munkája jó elvégzéséhez. Nos, a VI. kongresszus beszámolója arról adhatott számot, hogy a tagság széles köre ma már nem egyoldalúan, csupán anyagi érdekvédelmet lát a szakszervezetben, hanem e mellett és ezzel együtt elfogadja, sőt igényli is a segítséget mindennapi szakmai munkájához. Az e téren elért fejlődést jól tükrözte Fehérvári Gyula hozzászólása.Nem volt még olyan szakasz szakszervezetünk történetében, amikor ilyen helyesen bontakoztak volna ki a köznevelési és a közvetlen érdekvédelmi munkában való részvétel arányai. A pedagógusok egyre több segítséget várnak ahhoz, hogy hivatásuknak mind magasabb színvonalon tehessenek eleget Erről beszélt felszólalásában többek között Csonka Józsefné győri tanárnő is, amikor hangsúlyozta, hogy »elemi erővel jelentkezik a szervezett szakmai továbbképzés igénye«. Ugyancsak ezt szorgalmazzák Békés megye és más megyék pedagógusai, mert nem találják már elegendőnek a tapasztalatcsere, a szakmai munkaközösségek és az önképzés által nyújtottakat, bármennyire hasznosak is ezek a számukra. Kongresszusunk tartalmi mondanivalójának lényege: a pedagógusok világnézeti, politikai és pedagógiai egységéért folytatandó harc és ebben szakszervezetünk szerepe. Kezdeti és nagyon szerény eredményekről hallhattunk ugyan az egyes felszólalásokban, de mégis itt mutatkoznak a legnagyobb nehézségek. Erre Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára is rámutatott: »Vannak még gondok is, melyek itt a kongreszszuson is hangot kaptak. Ezek közül kettő alapvető: az oktatási rendszer továbbfejlesztése és a nevelőtestületek eszmei, politikai, pedagógiai egysége.A hozzászólások is nagyrészt a reform gondolatai körül kristályosodtak ki. Ezek a gondolatok élnek ma a pedagógusok nagy többségének tudatában, s ez nagyon biztató a reform jövőjét illetően. Szakszervezetünknek is , évekre szóló, központi feladata kell hogy legyen a reform megvalósításának segítése. E cél érdekében szervezte meg a szakszervezet a tantestületekben az irányelvek vitáját. Ezért kezdtünk hozzá a napokban az iskolai vezetés problémáinak vizsgálatához, javaslatok kidolgozásához a színvonal emelése érdekében. Ezt kívánjuk szolgálni — az állami szervekkel közösen —, a közeljövőben lebonyolítandó általános iskolai tantervi vitákkal is. S ennek érdekében használjuk fel a legkülönbözőbb módszereket, például az új és bevált oktatási eljárásokat magnetofon szalagra véve hozzáférhetővé tesszük a pedagógusok széles tömegei számára. Azzal tisztában vagyunk, hogy célunkat csak akkor érhetjük el, ha tagságunk, a pedagógusok tíz- és tízezrei támogatnak bennünket. Azt kérjük tőlük, ne várjanak addig sem tétlenül, amíg az iskolareformból törvény lesz, hanem kezdeményezzenek bátran, kísérletezzenek, cseréljék ki tapasztalataikat, igényeljék a munkásosztály, a dolgozó parasztság segítségét. Ite nemcsak az elért eredményekről szólt a VI. kongresszus, hanem bírálta a szakszervezet tevékenységében mutatkozó hibákat, hiányosságokat is. Különösen megszívlelendő a többi közt Papp Sándor sztálinvárosi küldött felszólalása, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy »a szakszervezet tevékenysége kerüljön közelebb a pedagógusok szakmai munkájához, hiszen a nevelők kutatják, hogy miként tehetik hatékonyabbá például a világnézeti nevelést a szaktárgyukban, s ehhez joggal várják a szakszervezet segítségét.« Egy másik bíráló hang arra figyelmeztet, hogy »nem sikerült eléggé feltárni azokat az eszközöket, amelyekkel a szakszervezet mozgalmi módon támogathatja a pedagógusok munkáját, kibonthatja alkotó kezdeményezésüket.« Mindamellett, hogy a tanácskozások során határozottan megszólalt a kritika hangja, a kongreszszust az egység jellemezte, s ez elsősorban a párt politikájának egységes értelmezésében és a végrehajtás vállalásában jelentkezett. Örömmel figyelhettünk fel azokra a hozzászólásokra, amelyek a pedagógusoknak a falu életébe való fokozott bekapcsolódásáról tájékoztattak, s a kongresszus szószékéről is felhívással fordultak minden falusi nevelőhöz, hogy vegyék ki részüket a harcból, amely a magyar falu szocialista átszervezésének befejezéséért éppen napjainkban folyik. Meggyőződésünk, hogy minden hazáját szerető pedagógus eleget is tesz ennek és cselekvően támogatja pártunkat és kormányunkat politikájának végrehajtásában. A kongresszusi beszámoló reálisan tükrözte azokat az anyagi nehézségeket, amelyek helyenként még hátráltatják a nevelők eredményes munkáját. A párt és a kormány a tettek sorával, anyagi és erkölcsi téren egyaránt bebizonyította megbecsülését a pedagógusok munkája iránt. De hogy sok még a megoldásra váró probléma, arra többek közt Józsa Ferencné ceglédi tanyai tanítónő felszólalása hívta fel a figyelmet. Figyelemre méltó az a megjegyzése, hogy a étkeztetési gondok megoldásában sok meg nem értéssel találkoznak a helyi szervek részéről. Sajnos, ez nem egyedülálló jelenség. A szakszervezet helyi funkcionáriusainak mindent el kell követniük, hogy ezt a meg nem értést leküzdjék. Még súlyosabb gondok nehezednek ránk — tanyán, falun és városban egyaránt — a pedagógusok lakáskérdésének megoldása terén. Támogatnunk kell minden egészséges helyi kezdeményezést, továbbra is a legmesszebbmenő segítségnyújtást kell biztosítani a családiház, illetve a szövetkezeti, társasház-építéshez. A kongresszust az is jellemezte, hogy nemcsak közoktatásügyünk jelentős, nagy kérdéseiről tárgyalt, hanem a pedagógusok mindennapi életének »apró« kérdéseiről is. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni ttisztségviselőink figyelmét a kongresszus zárszavában elhangzottakra. Ne felejtsék el, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok számáranincs kis ügy. Minden ember számára a maga ügye nagy és fontos, s elintézése minden funkcionárius kötelessége. Odaadás a szocializmus ügye iránt, bizalom az emberben, annak fejlődésében, emberiesség, türelem és megértés — ezeknek a vonásoknak kell jellemezniük a szakszervezet munkáját a vezető szervek posztjain és a helyi szervekben egyaránt. Szóltunk sikereinkről, hibákról, nehézségekről, reálisan értékeltük munkánkat a kongresszuson. A sikerek nem szálltak fejünkbe, nem tettek elbizakodottá bennünket, de a reális értékelés megerősített és biztonságot adott: segített bennünket abban, hogy hibáinkat, szakszervezeti munkánk fogyatékosságait világosan felismerjük és a kongresszusi határozatban megjelölt feladatokat hiánytalanul végrehajtsuk. * * A felszabadult Budapest művészete című kiállítás nemrégiben nyílt meg a Nemzeti Galériában a Fővárosi Tanács, a Budapesti Történeti Múzeum és a Nemzeti Galéria rendezésében. A kiállítás impozáns gazdagságban mutatja be az elmúlt tizenöt év Budapestjéről készült legszebb képzőművészeti alkotásokat, az új budapesti létesítmények számára készített freskó-, mozaik-, szobor- és más képzőművészeti díszítéseket, sőt — dicsérendő kezdeményezésként helyet adva az anyagban az építőművészetnek — az elmúlt tizenöt esztendőben Budapesten emelt legjelentősebb épületek fényképét, makettjét is. Örömmel láttuk a kiállításon számos új budapesti iskola képét, valamint az iskolák számára készült több képzőművészeti alkotást. Ugyancsak örömmel láttuk néhány pedagógus képzőművész munkáit is, így Xantus Gyula -Élmunkáshídról« című képét, valamint Cserna Judit három budapesti témájú olajfestményét. Képünkön: a kiállításon szereplő iskolaépületek egyike, a teljesen újszerű, pavilonrendszerű, tizenhat tantermes Üllői úti iskola, Zöldy Emil tervező alkotása, amely immár második éve gazdagítja a felszabadult Budapest városképét. TESTVÉRLAPJAINK, az Ucsityeljszkaja Gazeta, a Deutsche Leiterzeitung és az Ucitelske Noviny szerkesztőségünkhöz küldött távirataikban kívántak boldog új évet, eredményekben gazdag munkát a magyar pedagógusoknak. * EGYETLEN NAPON, december 28-án a balassagyarmati járás százhúsz pedagógusa végzett népnevelő munkát Érsekvadkerten. Az eredmény: hetven belépővel erősödött a termelőszövetkezet Az első félév munkaterve AZ ELNÖKSÉG legutóbbi ülése megvitatta és jóváhagyta a szakszervezet és az elnökség munkatervét az 1961-es esztendő első félévére. A munkaterv a szakszervezet fő feladatait a következőkben határozza meg: 1. Elő kell segíteni az oktatásügyünk továbbfejlesztését célzó, sorra kerülő feladatok megvalósításait. Segíteni kell, hogy az oktatásügyi dolgozók megismerjék a második, ötéves terv célkitűzéseit, megértsék és teljesítsék az ebből rájuk háruló feladatokat. 2. Az eddiginél is határozottabban kell foglalkozni a dolgozók élet- és munkakörülményeivel, a törvényesség védelmével. 3. A dolgozókkal való szorosabb kapcsolat érdekében tovább kell fejleszteni a vezető szervek irányító és szervező munkáját. EZEKBŐL A FŐ FELAdATOKBÓL kiindulva, a munkaterv mindenekelőtt a szakszervezet köznevelési jellegű tennivalóit részletezi. A szakszervezeti bizottságok, bizalmiak — hangsúlyozza a munkaterv — segítsék, hogy a tantestületek egységesen értelmezzék a reform alapelveit és célkitűzéseit, legyenek állandó ösztönzői a magasabb színvonalú nevelőmunkának, az iskolai tanulás és a termelőmunka összekapcsolásának. A közeljövőben meg kell szervezni az általános iskolai tanterv vitáját A szakszervezet megvizsgálja az iskolák vezetésének kérdését s széleskörű tapasztalatgyűjtés, valamint a központi vezetőség állásfoglalása alapján javaslatot tesz arra, hogy miként , javítsák meg az iskolák pedagógiai vezetésének feltételeit. Foglalkozni kell az oktatásügy tervezésének kérdéseivel is. A felsőoktatási tagozat foglalkozzék azzal, hogy miként lehet korszerűsíteni a felsőoktatás tananyagát és oktatási módszereit. A SZOT-tal közösen meg kell rendezni a felnőttoktatás problémáival foglalkozó országos tanácskozást. A munkaterv a továbbiakban a tapasztalatcsere-mozgalommal kapcsolatban kiemeli, hogy elsősorban azokat a formákat kell megkeresni, amelyek a legkevésbé terhelik meg a nevelőket. Támogatni kell az újítómozgalmat is és el kell érni, hogy minél több pedagógus értse meg önképzésének fontosságát. A szakszervezetnek fontos feladata, hogy részt vegyen az ideológiai és szakmai továbbképzés tervének kialakításában. A falu szocialista átszervezésével kapcsolatban a munkaterv aláhúzza, hogy a szakszervezet szerveinek és egész tagságának a lehető legtöbb segítséget kell nyújtaniuk az átszervezés befejezéséhez, a tsz-ek megszilárdításához. Ezek után a munkaterv a szakszervezet kulturális feladatait részletezi, s szól a többi között a könyvpropagandáról, a közönségszervezésről, a kirándulások, munkás-pedagógus találkozók, tsz-látogatások, viták, ankétok szervezéséről, a kultúrotthonok és klubok feladatairól, az országos énekkari fesztivál előkészítéséről, valamint arról, hogy az irodalmi színpadokat fel kell készíteni az irodalmi színpadoknak a SZOT által rendezendő országos fesztiváljára. AZ ÉRDEKVÉDELMI FELADATOK között szerepel a többi között a munkavédelem, a balesetek megelőzése, a társadalombiztosítás, az üdültetés, valamint a pedagógusok takarékossági kölcsönös segítő mozgalma. A munkaerőgazdálkodás terén biztosítani kell, hogy az intézkedések a vezetés további javítását, a szakáshiány enyhítését, az egyes tantestületek arányos megerősítését szolgálják. Az áthelyezések számát tovább kell csökkenteni. Ami a családiház-építési akciót illeti, biztosítani kell, hogy abban olyan nevelők vegyenek részt, akik jó munkájukkal kiérdemelték, rászorultak, és az építkezéshez szükséges feltételekkel rendelkeznek. Az Eötvös Alap támogatóinak létszámát tovább kell növelni, el kell készíteni a Pedagógus Vendégotthon üzemeltetési tervét, s az építkezés befejezése után megszervezendő a vendégotthon ünnepélyes átadása. VÉGEZETÜL a munkaterv a szakszervezet szervezési és gazdálkodási feladatait tartalmazza, majd kijelöli a következő fél év folyamán tartandó elnökségi ülések napirendi pontjait. A terv szerint az elnökség a többi között megvitatja a PKST tevékenységét, a vendégotthon üzemeltetési tervét, a legutóbbi bérrendezési utasítás végrehajtásának kérdéseit, a szakszervezet feladatait a sportmozgalom továbbfejlesztésében, a társadalombiztosítási tanácsok munkáját, az oktatásügyi dolgozók munkásellátási helyzetét, az alsó- és középfokú intézmények munkavédelmi helyzetét, valamint a pedagógusok továbbképzésének tapasztalatait.