Pedagógusok Lapja, 1962 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1962-01-05 / 1. szám

EGY NAP SZOMBATHELYEN A NAPILAPOK gyakran fejezik be tudósításaikat efféle mondattal: lapzártakor a gyűlés még tart. Mi ezúttal ezzel kezdjük: lapzártakor a bizalmi tanfolyamok még folynak, sőt, a legtöbb helyen még meg sem kezdődtek. A bizalmi tanfolyamokat tavaly ilyenkor rendezte meg először országszerte a szakszervezet az egyes megyék székhelyein, néhány helyütt több nagyobb városban is. A tavalyi kezdet után — amelyet bízvást főpróbának lehetett tekinteni — most került sor a folytatásra. A legtöbb megyében lapunk megjelenése idején, január első hetében tartják meg a bizalmiak tanácskozásait, de néhány helyen — így Baranyában, Csongrádban, Vasban — karácsony és újév közt rendezték meg. Szombathelyen mi magunk te jelen lehettünk — legalább az első napon — s így az idei tanfolyamok első benyomásairól frissiben számolhatunk be olvasóinknak. A színhely máris megfelelő környezetet és hangulatot teremtett: a szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet nemcsak a város egyik legszebb, kívül-belül megnyerő épülete, hanem országos viszonylatban is impozáns oktatási intézmény. A JÓ ELŐKÉSZÍTŐ ÉS SZERVEZŐ MUNKA eredményeként a megyének szinte valamennyi bizalmija megjelent a tanfolyamon. Bár a nagyterem eleinte »hűvösen« fogadta a részvevőket, a fűtőtestek, no meg a megforrósodó érdeklődés mégis egykettőre meleget teremtettek. A figyelmet már az első előadás teljes mértékben fölkeltette. Déri István megyei titkár megnyitója után Makra Sándor, a városi pártbizottság munkatársa a XXII. kongresszus összefüggéseiben néhány külpolitikai kérdésről beszélt, őszinte hangon, nagy meggyőző erővel, példás tájékozottsággal. Szorgalmasan jegyzetelt is a hallgatóság: az előadás jó előkészítő volt a bizalmiak számára a XXII. kongresszus anyagának tantestületi megbeszéléseihez. Második napirendi pontként Székely Erzsébet, a megyei bizottság munkatársa az alapszervi vezetők köznevelési feladatairól szólott. A gondosan felépített előadás világosan rendszerezte a bizalmi egyik legfőbb munkaterületét: az iskolában folyó oktató-nevelőmunkának s a tantestület eszmei-politikai-pedagógiai fejlődésének segítését. Első hallásra sok volt a feladat, amely a bizalmiak elé tárult, de az előadó arra is ügyelt, hogy ne ijessze el a hallgatóságot. Előadásának egyik legfőbb érdeme ugyanis éppen az volt, hogy ráébresztette a bizalmiakat a köznevelési feladatok elemzésének s ennek eredményeként a helyileg legidőszerűbb teendők kiválasztásának a fontosságára. Óva intette őket az ide-oda kapkodástól, mert így óhatatlanul elmerülnek a feladatok tengerében. Délután Pethő Géza az időszerű bér-, munkaügyi és munkásellátási feladatokat ismertette. Előadása után sok apróbb és nagyobb problémával jelentkeztek a bizalmiak. EZ VOLT AZ ELSŐ NAP programja. De nekünk nemcsak ezek a tájékoztatók jelentettek élményt, hanem azok a beszélgetések is, melyeket a szünetekben folytattunk a tanfolyam részvevőivel. Nagyon jó volt hallani például Erdélyi Bélát, az egyik szombathelyi általános iskola igazgatóját, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának tagját, amikor arról beszélt, hogy milyen eredményesen működnek a megyében a tagozatok, különösen a gyógypedagógiai, óvodai és technikai dolgozók tagozata. Egész cikk kerekedhetnék ki abból a beszélgetésből is, amelyet a celldömölki járás titkárnőjével, Béres Antalnéval folytattunk. Hogy mi mindent tehet egy lelkesen dolgozó szakszervezeti funkcionárius, éppen az ő példája bizonyítja. Különösen a járási pedagógus nőtanács segítségével ért el szép eredményeket. Rászoruló sokgyermekes pedagógus családokat támogattak, országot látni vitték a pedagógusgyerekeket, nyári üdülést szerveztek, és még sorolhatnám az eredmények adatait. Remete Emíliával beszélgetve meg a többi között az derült ki, hogy mennyire fontos egy-egy tantestületen belül az arányos munkaelosztás. Ő például tele van lelkesedéssel, de túlságosan sok különféle feladat hárul rá, amellett, hogy bizalmi, tanulmányi felügyelő, továbbképzési felelős, járási TIT- titkár is. FOLYTATHATNÓK MÉG azoknak a nevét és gondolatait, akikkel szót váltottunk. De hadd folytassuk inkább a következő nap programjára való utalással. Ezt ugyan már nem hallgathattuk meg, de előkészületeit megismerhettük. A szakszervezeti alapszervi választásokkal kapcsolatos feladatok kerültek ekkor szóba. A megyei bizottság minden egyes bizalmát ellátott megfelelő írásos anyaggal, hogy a választásokat mindenütt eredményesen készíthessék elő és bonyolíthassák le. Mind a választási útmutató, mind az elnöki teendőket részletező anyag valóban példás segítséget nyújt a szakszervezeti funkcionáriusoknak. Ennek a feladatnak gondos előkészítése és megbeszélése bizonyára arra is jó lesz, hogy ne csak úgy találomra szemeljenek ki valakit bizalminak , mint ahogy ez nem egy iskolában történt az elmúlt választások során. Az első nap végén a városi bizottság öreg, bolthajtásos klubszobájában ismerkedtünk meg a megye legfiatalabb bizalmijával, Bognár Stefániával, aki két évvel ezelőtt — a főiskoláról kikerülve — egyszerre lett a vasvári gimnázium tanára és bizalmija. Beszélgetés közben elmondotta, hogy az elmúlt évben főként a Bizalmi Naptár volt a vezérfonala. Ezután sem lesz hűtlen hozzá, de úgy látja, hogy a mostani tanfolyam segítségével — ha tanártársai újra megtisztelik bizalmukkal —, sokkal bátrabban, felkészültebben vállalhatja a reá váró feladatokat. Kívánjuk, hogy a többi száz meg száz bizalmi is ilyen bizakodással térjen haza az idei tanfolyamokról. (fényi) Kik lépnek elő 1962 január elsején A pedagógus bizalmi naptárában a januári feladatok között szerepel az oktatásügyi dolgozók rendszeres — automatikus — előlépésének és felemelt munkabérük kifizetésének ellenőrzése. Valóban, nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy valamennyi pedagógus és technikai dolgozó az őt megillető béreket időben és hiánytalanul meglopja. Közismert, hogy a pedagógusok szolgálati idejüktől függően, 3—1 évenként magasabb korcsopontba kerülnek, a nem pedagógus munkakörben dolgozók pedig 5 évenként lépnek elő. Ennek megfelelően emelkedik munkabérük is. A pedagógusok bérezéséről szóló 10/1959./M. K. 5./ M. M. számú utasítás 15. §-a szerint a pedagógusok az egyes korcsoportokban megkívánt idő eltöltése után — külön besorolás nélkül — a következő magasabb korcsoportba lépnek. E rendelkezés alapján, az egyes korcsoportokra előírt várakozási idő betöltését követő év 1. napjától, az arra illetékes számfejtő hely hivatalból köteles a magasabb illetményt számfejteni. Besorolás szempontjából az alkalmazás éve teljes évnek számít Ilyen értelemben rendelkezik a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott oktatásügyi dolgozók bérezéséről szóló 173/ 1960./M. K. 21./ MM. számú utasítás 11. §-a is. A bizalmiak munkájának megkönnyítésére és az egyszerűbb áttekinthetőség érdekében az alábbiakban közöljük besorolási táblázatunkat. Azok a dolgozók lépnek elő január hó 1-vel, akiknek szolgálati idejük kezdete a táblázatban szerepel. Pedagógusok, Egyéb dolgozók. Egyben felhívjuk a figyel- helyesbített táblázat pedig met arra, hogy a Művelődés nem tartalmazza az 1962. taügyi Közlöny 1961. december nyár 1-én előlépőket. Java- 1-i számában közzétett besorsoljuk, hogy járási és iskolai tálási táblázat — nyomdatech- szakszervezeti bizottságaink nikai okok miatt — hibás, ellenőrizzék, hogy a besoro- A december 15-én megjelent lás nem e táblák alapján ké--------------------------------------- szülte, és az esetleges hibák-IgySSS^leadasz'1 II. korcsoportba 1960. 1957. III. * 1957. 1952. IV. M 1954. 1947. V. s 1951. 1942. VI. a 1948. 1937. VII. ,, 1945. 1932. VIII. 5 1942. 1927. IX. a 1939. — X. a 1935. — XI. a 1931. — XII. * 1927. — 2 Pedagógusok Lapja A makói művelődési otthon kiállítást rendezett három festőnő képeiből. Közülük kettő pedagógus: Kálmán Edit Csanádpalotán, dr. Karsai Andrásné pedig Makón tanít. Képünkön: Karsai Andrásné »Veszprémi utca« című tusrajza. A tapasztalatcsere jegyében osztálybizalmiak testülete az iskolai közösség kialakításáért az Általános iskolai FELNŐTTOKTATÁS szélesedése, a megnövekedett feladatok új szervezési forma kialakítását tették szükségessé. Ez az új szervezeti forma a dolgozók számára tervezett önálló általános iskola. Az önálló iskoláknak nincsenek hagyományaik a szervezésben, s az oktató-nevelőmunkában is csak a gyakorló pedagógusok tapasztalataira támaszkodhatnak. Éppen ezért öntevékenységüknek, bátor kezdeményezésüknek különösen nagy a jelentősége. írásomban arról számolok be, hogy az osztálybizalmiak testületének tevékenységét hogyan töltjük meg tartalommal, hogyan állítjuk a jó iskolai közösség kialakításának szolgálatába a mi iskolánkban, a debreceni dolgozók számára szervezett önálló általános iskolában. A SZABÁLYZAT ELŐÍRJA, hogy az osztálybizalmiakból meg kell alakítani a bizalmi testületet, ennek működését azonban nem szabja meg határozottan. S ez így helyes, mert ilyenformán a helyi körülmények messzemenően figyelembe vehetők. A mi iskolánk 50 tanulócsoportos, öten vagyunk főhivatásúak, a többi 67 nevelő óraadó. Az iskola osztályai az egész város területén, 12 helyen — iskolákban és üzemekben — vannak elhelyezve. A hallgatók többsége üzemi dolgozó, de vannak tsz-tagok is. Számbavéve e tényeket, az alábbi megállapításokhoz jutottunk: 1., az osztálybizalmiak általában az iskola legjobbjaiból kerülnek ki, így 50 fős testületük nagy feladatok megoldására képes; 2., a nagy létszámú nevelőtestület az iskolai közösség kialakítását csak segítheti, de egyedül nem képes megoldani, mert saját közösségének kialakítása is komoly problémát jelent; 3., az iskola szétszórtsága megnehezíti a közösség kialakítását. Figyelembe vettük a hallgatók életkori sajátosságait is, azt, hogy mindegyikük valahol már egy felnőtt közösségben (üzem, brigád stb.) él,, pozíciót tölt be, szava van az életben, részt vesz mint választópolgár a közügyek intézésében stb. Mindebből azt a következtetést szűrhetjük le, hogy bátrabban kell a hallgatókra bízni iskolai életük irányítását, meg kell hallgatni és figyelembe kell venni javaslataikat, fel kell használni társadalmi megsegítésre irányuló munkájukat, stb. A körülmények gondos vizsgálata és a következtetések leszűrése után fogtunk hozzá az osztálybizalmi testület megszervezéséhez. A bizalmi választásokat az egyes osztályokban csak a tanév megnyitásától számított egy hónap elteltével tartottuk meg. Az addig adódott feladatokat az osztályfőnökök megbízása alapján más-más hallgatók végezték. Ezzel értük el, hogy a hallgatók megismerték egymást, s így a legjobbakat választották meg. A VÁLASZTÁSOK UTÁN összehívtuk a bizalmi testületet, amely az igazgatóság javaslata alapján megválasztotta a vezetőséget. (Elnök, elnökhelyettes, titkár, kultúrfelelős, pénztáros). Az előző évi titkár beszámolója nyomán és a nevelőtestület segítségével készítette el aztán munkatervét az új vezetőség. A munkaterv főbb szempontjai: a jó iskolai közösség kialakítása, a tanulmányi fegyelem megszilárdítása, a mulasztások és a lemorzsolódás csökkentése. A jó iskolai közösség kialakítása érdekében évente két alkalommal rendez a bizalmi testület közös összejövetelt, ahol színvonalas kultúrműsor után együtt szórakoznak a tanárok és a hallgatók, valamint az üzemektől, állami és társadalmi szervektől meghívott vezetők. Az ilyen összejövetelek segítik a hallgatók kultúrált magatartásának kialakítását, elmélyítik az együvé tartozás érzését; a közös cél — a bevételből az iskola szemléltető eszközeinek fejlesztése, a kiváló eredményt elért hallgatók jutalmazása stb. — összekovácsolja a hallgatókat. Évente egyszer közös tanulmányi kirándulást rendez a bizalmi testület, ezenkívül szervezi a városnézéseket, múzeumlátogatásokat stb. A vezetőség szoros kapcsolatot tart fenn az egyes üzemekkel, a testületből kijelölt üzemi felelősök útján; ez különösen a lemorzsolódás és hiányzás csökkentése szempontjából jelentős. A bizalmi testület szervezi a társadalmi munkát is, ami ugyancsak jó eszköze a közösségi élet erősítésének. Az elmúlt iskolai évben a hallgatók közössége több mint húszezer forint értékű társadalmi munkát végzett az iskolában. ÁM NEMCSAK FELADATOKKAL látjuk el a bizalmitestületet, hanem bizonyos hatáskört is biztosítunk számára Beleszólási joga van a dicséret, jutalom odaítélésében. Figyelmeztetésben részesítheti a rendbontókat, a sokat mulasztókat. Pályázatokat írhat ki az iskola hallgatói részére, tanulmányi versenyt szervezhet, mint ahogy ezeket az elmúlt évben is eredményesen tette. Minden olyan kezdeményezésre javaslatot tehet az iskola igazgatóságának, nevelőtestületének, amely előbbre viszi a felnőttoktatás sikeres megoldását. Az osztálybizalmiak testülete tehát jelentős szerepet tölt be iskolánk életében. Munkája nyomán kialakult a hallgatókban a megbecsülés, az egyenrangúság érzése, növekszik kötelességtudatuk. _ A gyakorlat igazolta: az osztálybizalmiak testülete iskolánkban jó segítőtársa a pedagógusoknak. Kakucsi Géza igazgató BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT és eredményes begyűjtési munkát kíván az 1962. évben is a pedagógusoknak a Budapesti MÉH Vállalat Hogyan igyekszem javítani tanítványaim hallását? AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA első-harmadik osztályát tanítom, éspedig hetedik éve ugyanott. Az ének tanítása különösen foglalkoztat, mert vele nagyobbak a nehézségeim, mint más tantárgyakkal Tanítványaim hallása nagyon gyenge, még egy kánont sem tudok elénekeltetni velük, minduntalan öszszekeverednek. Jellemző, hogy egy-egy 20—30-as csoportban legfeljebb 5—6 megbízható hallású gyerek akad. Kezdtem gondolkodni a zenei érzék általános hiányának okán, s azon, hogy miként segíthetnék a dolgon, hiszen szomorú látvány a hallgatag felnőtt, de még szomorúbb a hallgatag gyermek. Egyébként vidámak a gyermekeim, játszani is szeretnek, tehát nem itt a hiba. Sok töprengés után rájöttem: a rejtélynek az az oka, hogy tanítványaim otthon nem hallanak dalt, soha sincs szőlőtelepünkön énekszó, csendben folyik le a kukoricafosztás és a többi közös munka is, és csak egy-egy részeg kurjongat hazafelé menet a dűlőúton. Pedig mesélik az öregek, hogy itt is voltak nótás fosztókák, összejövetelek, régi dalokat is tudnak, de csak általánosan ismerteket. Népművészet, különleges népszokás viszont semmi sincs, a dal nem belőlük fakad, másoktól tanulták el. Ám ami keveset örököltek dalban, azt is elfeledték, s más kedvtelések felé fordultak. Mint másutt is, városba özönlenek, motoron járnak, s modern táncokat táncolnak. Tömegben sem lehet összefogni őket, hogy dalra tanítsuk, mert egyikük nappalos, másikuk éjszakás a közeli ipari és mezőgazdasági üzemekben. MARADNAK HÁT A GYEREKEK. Óvoda nincs a szőlőben, a tsz második éve idény napközit tart fenn. Napi egy órára elmegyek ide mesélni. Jó hangú, nyolc általánost végzett lányka a napközi egyik alkalmazottja, s ha valami oikból más elfoglaltságom akad, ő gyakorolja a kicsikkel a dalokat, dalos játékokat. S az iskola: heti félórás énektanítás! A jó hallásúakból nem alakítottam énekkart, részben a kis létszám miatt, főleg pedig azért nem, mert lehetőség szerint valamennyiük hallását szeretném javítani. Bármennyire kevés is rá az idő, egyik tantárgyból sem csípek el a másik javára, hanem elegyítem, fűszerezem egyiket a másikkal. Az I. és II. osztályban a fél énekórát az előírt módszer szerint vezetem. A szolmizálást is elvégezzük, a gyerekek már ügyesen olvasnak kézjelről. Az eredmény azonban — a három-négy jó hallásút kivéve — ma még inkább csak annyi, hogy tudják: a »szó« magasabb a »mi«-nél. A legutóbb tanult dalt egy hétig minden délben énekeltetem. Az énekórákat is »dalcsokorral« kezdjük. Az énekórán kívül más órákon is igyekszem énekeltetni tanítványaimat. Például olvasás órán a tárgyhoz kapcsolódó dalt keresünk, és ezt összefoglaláskor ismét énekeljük, majd a következő óra számonkérésekor is. Ez a gyakorlás csak egy-két percet vesz igénybe, de utána frissebben dolgoznak tovább, jobban koncentrálnak, s a tárgyhoz kiválasztott dalok tartalmilag is belesimulnak az óra menetébe. Amikor pedig télen fáznak a gyerekek — mert reggel nehezen melegednek a falak —, óra közben felállítom őket, s egy-két tomnamozdulat után énekelünk valahái jól ismert, pattogós dalt, majd ismét megmozgatom őket, többé nem fáznak, leülhetnek. S mindez csupán három-négy perc, amennyi úgyis elveszett volna a fázás miatt. ÚJABBAN MÁR LEMEZJÁTSZÓT is használunk, reggel fél nyolctól hét óra 55 percig játszom nekik a nagyteremben, ahová a másik két csoport is bejöhet. A 11 órai húszperces szünetben kézmosás után együtt uzsonnázunk a teremben. Ekkor is szól a dal. Vettem zenekísérettel meselemezt is. Olyan normállemezekhez szeretnék még jutni, amelyekről lejátszhatnám a gyerekeknek az iskolában tanítandó dalokat, lehetőleg énekkel, mert a rádióban hallható gyermekműsorok sem mindig egyeznek az órarendünkkel így hát remélem, ha lassan is, de sikerül megtörnünk a süket csendet a Szőlőben, s az általunk nevelt lányok már énekelve kapálnak vagy mosnak majd, saszszonykorukban gyermekeiknek altató dalt dúdolnak, mint sok más vidéken, mint a mi anyáink tették, és mi is teszszük. Bodrogközy Zoltánné Tiszavárkony-szőlő JÓL SIKERÜLT TÉLI VÁSÁRT rendeztek a budapesti Práter utcai leányiskola úttörői. A bevételt a nyári táborozás költségeire fordítják.