Pedagógusok Lapja, 1963 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1963-01-08 / 1. szám

A TARTALOMBÓL A bizalmi fóruma: Címsza­vak a januári munkaterv­hez — A nevelési terv há­rom vita tükrében — Nyílt levél a kíméletről — A do­­berani példa — Párizsi be­szélgetés szakmai kérdé­sekről — Vidám Pedagógu­sok Lapja ­­­ A BIZALMI­ TANÁCSKOZÁSOKRÓL JELENTJÜK A téli szünet hagyomá­nyos szakszervezeti prog­rampontja: a bizalmi tan­folyam. A legtöbb megyé­ben éppen a lapzárta ide­jén, január első hetében tartják, de néhány helyen: Baranya, Komárom és Vas megyében még újév előtt lebonyolították. Ez utób­biakról számolunk be hosz­­szabban-rövidebben olva­sóinknak. KOMÁROM MEGYE ezúttal a székvárosban, Tata­bányán rendezte meg a tanfo­lyamot. Az újvárosi 14. számú ipari tanuló intézet modern, kényelmes épülete alkalmas színhelyül kínálkozott, hisz egy helyen volt a tanfolyam, étkezés, sőt a vidékieknek a szállás is. Sajnos az éppen be­köszöntött hideg, viharosan szeles idő és az ünnepek alatti fűtetlemség miatt a nagyterem­ben ugyancsak »fagyos légkör« fogadta a résztvevőket. Talán ez a körülmény okozta, hogy a kétnapos bizalmi­ találkozó a szó szorosabb értelmében »tan­folyam« volt és nem az idő­szerű problémákat viták során feltáró tanácskozás. De hadd jegyezzük meg már elöljáró­ban, hogy tanfolyamnak ugyan­csak színvonalas és tan­ulsá-krónikás hűséggel követve a két nap programját, először Moharos Józsefné megyei tit­kár előadásából emelünk ki néhány részletet. A szakszer­vezet VI. kongresszusa óta rég­itett munkát ismertette mind ország­os, mind megyei viszony­latiban. Előadása során újra is meg újra rámutatott arra, ho­gyan tárgyalják meg a bizal­miak az egyes anyagrészeket a hamarosan sorra kerülő alap­­szervi taggyűléseken. Legelő­ször is valamennyi résztvevő figyelmébe ajánlotta, hogy mi­nél több pedagógussal olvastas­sák el a Pedagógusok Lapja decemberi számában megjelent Beszámolót. (Zárójelben: a tan­folyam hallgatóinak kezében még nem láttuk ezt a számot Reméljük, hogy időközben megszerezték, és a téli szünet végéig gondosan áttanulmá­nyozzák.) A köznevelési kérdé­sekről szólva az előadó értékel­te az ideológiai továbbképzés új rendszerét. Tapasztalata s­zerint nem egy pedagógus még mindig kampányszerűen készül az egyes konferenciák­ra, s ennek következményeként a mindennapi iskolai munká­ban nem tudja megfelelően al­kalmazni a tanultakat. Öröm­mel állapította meg, hogy az oktató- nevelőmunkában me­­gyeszerte élénk kísérletező te­vékenység folyik. A járási és­ megyei vezetőségek figyelem­mel kísérik ezt a munkát, és a kísérletező pedagógusok nevét, eredményeit nyilvántartják. A tantestületi egységről szólva, ennek kritériumát — egyesek helytelen nézeteit cáfolva — nem a fehér asztal melletti ta­lálkozásokban látja elsősorban, hanem az elvek és m­ódszerek harmóniájában. A megye kul­turális életében, a hagyomá­nyos formák mellett — mint amilyenek az országjárás, kö­zös színház-, mozi- és üzemlá­togatások, — sürgette az újsze­rű megoldásokat. A kulturális munka egyhelyben topog, sőt egy-két területen visszafejlő­dik: a korábban jól működő dorogi járási énekkar például, ha nem sietnek segítségére, tel­jesen szétesik. Az anyagi érdekvédelem kö­réből a többi közt a pedagógu­sok lakásviszonyairól szólott; ennek megyei felmérése éppen most folyik. A helyzet jellem­zésére fölhozta, hogy például a dorogi járásban a pedagógu­sok 23 százaléka nem a mun­kahelyén lakik. A pedagógu­sok véleményét tolmácsolva feifogcsolta a jelenlegi jutal­mazási rendszert. Azt is szóvá­­tette, hogy egyes iskolákban még nem ismerték fel a mun­kavédelem fontosságát. A szakszervezet Munkavédelem az iskolában című nagyon hasznos kiadványa nem egy helyen használatlanul poroso­dik, nincs mindenütt munka­­védelmi felügyelő, hiányos, rendszertelen a balesetek nyil­vántartása és bejelentése. Az üdültetésre térve megjegyezte, hogy részben a megye anyagi lehetőségeinek a felhasználásá­val, különösen a legnépszerűbb form­a, a családos üdültetés fejlődik. A titkári előadást követő vi­tában, mint már említettük, aránylag kevesen szólaltak föl, ennek ellenére elég sok kérdés szóba került: a tantestületi egység, a módszertani kísérle­tek jelentősége, a vidéki váro­sok nyújtotta kulturális lehe­tőségek kiaknázása, a fiatalok hivatástudatának fokoítása, in­tenzívebb foglalkozás a tech­nikai dolgozók problémáival és — újra meg újra — a peda­gógusokat mostanság erőtelje­sebben foglalkoztató lakás- és fizetéskérdés. Többen is szóvá­­tették, hogy a pedagógus­hiánynak és helyenként tapasz­talható gyöngébb munkának nézetük szerint egyik fő oka a pedagógusok nehéz lakáshely­zete és alacsony fizetése. E vitába, mely hova­tovább közvetlen beszélgetéssé alakult, bekapcsolódott a tanfolya­mon megjelent Péter Ernő, szakszervezetünk főtitkára is. Hangsúlyozta, hogy — amint ezt a Beszámoló is híven tük­rözi r­­s, szakszervezet vezető­sége ismeri a tagság problé­máit. A kongresszus természe­tesen nem foglalkozhat vala­mennyivel, hanem a legfonto­sabb időszerű kérdéseket eme­li ki. Ilyenek a középiskola re­formja, az iskolai élet demok­ratizálása, a módszertani kí­sérletezés. Ez utóbbival kap­csolatosan hangoztatta, hogy mennyire fontos a pedagógusok egyéni kezdeményező készsége: ne várjon senki afféle »szo­cialista Drózdyt«, hanem bát­ran, önállóan keresse a leg­jobb, legcélravezetőbb egyéni megoldásokat, még ak­kor is, ha ezek egyike-másika kudarc­cal végződik. Gondosan foglal­kozik majd a kongresszus, — mondotta a főtitkár — a mun­kaerőgazdálkodással is. Ezzel kapcsolatosan tért rá a fizetés problémájára. Az ismételt emelések ellenére is való­ban kevés a pedagógusok fi­zetése. Ezt minden felelős té­nyező tudja, és a lehetőséghez mérten igyekszik segíteni is. A szakszervezet kötelességének érzi, hogy a problémát állan­dóan felszínen tartsa. A főtit­kár kérte a résztvevőket: le­gyenek meggyőződve arról, hogyha ma nem is, de holnap rendeződik az ügy. A főtitkár nyugodt, őszinte szavait megér­téssel fogadták a bizalmiak. A második napon került sor Steiner Tibornak, a megyei pártbizottság agit.-propaganda osztálya vezetőjének előadásá­ra. Az MSZMP VIII. kong­resszusáról és az azzal kapcso­latos művelődésügyi feladatok­ról szólott. Előadása színes, egyénien megfogalmazott és mindvégig konkrét anyagával, közvetlenségével nagy érdeklő­dést keltett. A művelődéspoli­tikai feladatokat a kongresszus e gondolata köré csoportosí­totta: Tanítsuk meg egész né­pünket szocialista módon élni, dolgozni, gondolkodni. Sokol­dalúan mutatta meg, hogy en­nek a célkitűzésnek a szolgá­latában melyek az iskola, a pedagógusok teendői. A tanfolyam záró program­pontjaként Szántó F. Andrásné megyei tanulmányi felügyelő az általános iskolai nevelési tervről tájékoztatta a bizal­­mikat, a megyében több éven át­ folyó kísérletek és az ezeket értékelő megbeszélések fel­használásával. A tanfolyam végeztével egy­öntetű volt a vélemény, hogy az elhangzott előadások nagy segítséget nyújtottak az elkö­vetkező hónapok szakszerveze­ti feladatainak megoldásához. De elhangzott az a javaslat is, hogy a következő tanévben jobb lenne ezt a tanfolyamot később, a tavaszi szünetben megrendezni. Befejezésül hadd dicsérjük meg Bíró József megyei bérfe­lelőst, a tanfolyam technikai szervezőjét. A hideget nem tudta ugyan elűzni, de körül­tekintő, lelkes, fáradhatatlan figyelmével mindkét napon kellemes hangulatot tudott te­remteni a hallgatóság körében. F. A. VAS MEGYE az idén is a szombathel­yi Fel­sőfokú Tanítóképzőben ren­dezte meg a bizalmi tanfolya­mot. A megyei bizottság elnö­kének, Medvegy Antal sárvári gimnáziumi igazgatónak meg­nyitója után Hangyái Tibor, az SZMT vezető titkára tar­tott személyes élményekkel színesített beszámolót az MSZMP VIII. kongresszusá­ról. Az elmúlt években vég­zett szakszervezeti munkát Dé­ri István megyei titkár érté­kelte. A referátumot, mely az eredmények és fogyatékossá­gok őszinte feltárásával reális képet festett a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, Nagy Tibornak, a szombathelyi Dó­zsa általános iskola­­sab-titká­­ránnak korreferátuma egészí­tette ki: iskolai bizottságuk te­vékenységét ismertette a hall­gatósággal. A két referátumhoz kapcso­lódó hozzászólások számos kér­dést érintettek. Újra meg újra szóba került az iskolavezetés demokratizmusának további szélesítése, valamint a peda­gógusok továbbképzésének ja­vítása. Általános kívánságként (Folytatás a 2. oldalon) l Boldog új esztendőt kívánunk kedves olvasóinknak! Hogy jobbak legyenek a tankönyvek... A PEDAGÓGUSOK SZAK­­SZERVEZETÉNEK ELNÖK­SÉGE nemrégiben külön ülé­sen foglalkozott a készülő új általános iskolai tankönyvek társadalmi bírálatával, érté­kelte az eddig lefolytatott vi­ták tapasztalatait, és megje­lölte az ezzel kapcsolatos to­vábbi feladatokat. Meghívott vendégként a Tankönyvkiadó képviseletében ott is elmond­tuk, amit most szeretnék újra hangsúlyozni: a pedagógusok észrevételei, javaslatai nagyon sokat segítenek mindazoknak, akik az új tankönyvek készí­tésén fáradoznak. A társadalmi vitákat általá­ban bátor véleménynyilvání­tás, őszinte kritikai hang és messzemenő segíteni akarás jellemezte. Az elhangzott ja­vaslatok sok hasznos szempon­tot nyújtottak a készülő új tankönyvei, anyagának végle­ges kimunkálásához és meg­szerkesztéséhez. Értékes ja­vaslatok hangzottak el például az I. osztályos Ábécé és olvasó­könyv betűvetési része anya­gának felépítésére vonatko­zóan. A bírálók hangsúlyozták, hogy a betűismertető és az ol­vasmányrész anyagának is a gyermek környezetéből kell kiindulnia, és a gyermekhez közel álló, jobban megfigyel­hető, nevelőértékű jelenségek­re jobban kell támaszkodnunk érzelmi és értelmi tekintetben súlyos, de a II. és V. osztályos olvasókönyvek szerzőit is a vi­dám és derűs hangulatra való törekvés mellett az az elv ve­zesse, hogy a munkára, az ön­állóságra, az aktivitásra való nevelés minél hatékonyabban érvényesüljön. A fokozatosság elvére, az új fogalmak számá­ra és arányára is nem egy he­lyen figyelmeztettek, s rövi­­debb olvasmányokat kértek. A környezetismeret anyagára, a szavak és szövegrészek írás­arányára, egyes témakörök ki­cserélésére, illetve kiegészíté­sére szintén hasznos javaslatot tettek. A II. és Itt., valamint az V. osztályos nyelvtankönyvünk társadalmi bírálatán főképp a túlterhelés és a maximalizmus kérdését boncolgatták. A II. osztály anyagánál a további jelentős terjedelemcsökkentés és egyszerűsítés mellett fog­laltak állást, a gyermek szá­mára nehezen érthető, elvont szabályok mellőzését kérték. Javasolták, hogy sok gyakor­lattal, tréfás feladatmegoldá­sokkal és gazdag képanyag be­iktatásával hozzák közelebb a nyelvtani anyagot a kisgyer­mekhez. Az I. osztályos ének-kézi­könyv vitáján a bírálók javas­latokat tettek módszertani el­járásokra és játékos gyakor­lási formák alkalmazására. Ki­fogásolták a maximalizmusát, és ezért a magasabb fokú eljá­rások csökkentését javasolták. A II. és a III. osztályos éne­keskönyvek vitája során leg­több segítséget a dalok szelek­tálásához kaptunk. A bírálók őszintén megmondták, hogy melyik dalszöveg nehéz, me­lyik nem számíthat népszerű­ségre, vagy melyiket kell ki­cserélnünk éppen ezért, mert meghaladja a gyermek élet­kori sajátosságait. Az I., a II. és az V. osztályos számtankönyvekkel kapcsolat­ban főleg a maximalizmus ve­szélyére hívták fel a figyelmet a bírálók, és korszerűbb, gya­korlatiasabb számtanfeladato­kat igényeltek. Azt hangoztat­ták, hogy legyen alaposabb a koncentráció, főleg a gyakor­lati foglalkozásokkal. Szinte általános észrevétel­ként hangzott el, hogy a tár­sadalmi követelmények és he­lyes nevelési célkitűzések megvalósítása mellett nagyobb gondot kell fordítanunk az új tankönyvek didaktikai kimun­kálására, könnyen áttekinthető szerkezeti felépítésére. A ta­nulás megkönnyítését mód­szertanilag jól átgondolt kér­dés- és feladatrendszerrel, gazdag illusztrációs anyaggal és helyes tipográfiai megoldá­sokkal kell elősegíteni. AZ ELHANGZOTT JAVAS­LATOK, észrevételek és igé­nyek, a legjobb nevelőtestüle­tek, a legkiválóbb gyakorló pedagógusok tapasztalatai nagy segítséget jelentenek a tan­­könyvszerzőknek és a szerkesz­tőknek a tantervi célkitűzések megvalósításához. A felszóla­lók valósággal részeseivé vál­tak az új tankönyvek kidolgo­zásának, s ahogy jónéhányan kifejezésre juttatták: lelkes propagandistái is lesznek a megjelenő új tankönyveknek. pozitíven értékelte az önkén­tes tankönyv­bírálók lelkes munkáját Olyan határozat született, hogy a társadalmi vitákat tovább kell folytatni, és a soron következő kézira­tokról is meg kell kérdezni a pedagógusok véleményét. Sőt, szükségesnek látszik, hogy a bevezetésre kerülő új tan­könyvek használatával kap­csolatos tapasztalatokat egy évi gyakorlat után ismételten összegezzük és értékeljük azok részvételével, akik a kéziratok bírálatában tevékenyen közre­működtek. AZ EDDIGI VITÁK tanul­ságai alapján a jövőben egyet­­mást meg kell változtatnunk. A társadalmi bírálatra kerü­lő kéziratokat jobb időbeosz­tásban, a vita előtt legalább három héttel a bírálók rendel­kezésére kell bocsátanunk, a bírálati szempontokkal együtt. A kézirat elmélyültebb tanul­mányozása érdekében hasznos lesz, ha a megfelelő osztá­lyok tanterve is a bíráló ren­delkezésére áll. Módot kell találni arra, hogy egy-egy megye munka­­közössége megkapja bírálatra egy-egy tantárgy valamennyi tankönyvének kéziratát, pél­dául ugyanaz a megye bírál­hassa minden osztály magyar, számtan vagy ének­könyvét. Helyes, ha a vitákon a tan­könyv szerkesztője, szerzője vagy az OPI és a Művelődés­­ügyi Minisztérium képviselője mellett az illetékes megyei, ok­tatási osztály megbízottja, szakfelügyelője is részt vesz. A vita eredményessége ér­dekében a résztvevőket az­napi egyéb elfoglaltságuk alól lehetőleg mentesíteni kell, hogy a megbeszélésre 4-6 órai idő zavartalanul rendelkezés­re álljon. Az eddigi­­ tapasztalatok alapján érdemes közkinccsé tenni a vita­szervezés és veze­tés jó módszereit. Az osztályon belüli és az osztályok közötti koncentráció ellenőrzésére pél­­­dául eredményesnek bizo­nyult, hogy egyes helyeken egy-egy felső tagozati tan­könyv bírálatába alsótagozati, illetve középiskolai pedagógu­sokat is bevontak. De hasznos volt az is, hogy az eddigi bírá­latok során különböző területi viszonyokat (város, falu, ta­nya) ugyancsak figyelembe vettünk. A tanácskozások megerősí­tettek bennünket abban, hogy helyes úton járunk; az elmélet és a gyakorlat szoros össz­hangban van egymással. To­vábbi feladatunk, hogy még szélesebb körben, még elem­zőbb módon folytassuk a kéz­iratok társadalmi bírálatát. A gyakorlati tapasztalatok össze­gyűjtésével és tudományos elemzésével olyan tankönyve­ket szeretnénk a tanulók ke­zébe adni, amelyek tartalmilag és módszertanilag korszerűek és híven tükrözik az iskolare­form irányelveit Hínora Sándor a Tankönyvkiadó főszerkesztője Egy szerszám története „Szocialista brigád.” Rádió­­­­ban, újságban sűrűn hallottuk, s olvastuk ezt a nevet, de tarta­­­­lommal igazán azóta telt meg­­ számunkra, mióta közvetlen , élményünk fűződik hozzá. , Nevelőotthonunk 160 tanuló­ja dolgozik az ifjúsági szövet­­kezet nyolc üzemágának vala- " melyikében. Egy brigád ma- 1 dárodákat és etetőket készít­­ alumíniumból és üvegből, a­­ Madártani Intézet tervei sze­­­­rint. Pontos és szép munkát­­ szerettünk volna végezni, de a­­ sok fúrás és hajlítás az alumí-­­ nium-lemezen kézierővel las-­­ san ment, és az elkészült da­rabok nem voltak egyenlete­­­ sek. Felmerült a gondolat,­­ hogy présszerszámot kellene­­ készíteni, és a lemezeket ex-­­ cenderen kinyomni. Feljöttünk­­ Budapestre, hogy a présszer-­­ szám elkészítésére vállalkozó üzemet keressünk, így jutot­­­ tunk el a Danuvia Szerszám­­gépgyárba, ahol az üzemi bi­­zottság elnöke, Kiss elvtárs, megértéssel fogadta kérésünket­­ és az igazgató, valamint a fő-­­ mérnök elvtársak hozzájárul­-­­­sa után Bürger László és Kug-­­­lics József szocialista brigád-­­ jait kérte meg a szerszámok­­ elkészítésére. Néhány nap múlva motor- e kerékpáron megérkezett Dég- , de a két brigádvezető. Megnéz­ték az ifjúsági szövetkezetün­ket, megbeszélték a szükséges­­ szerszám méreteit, szerkezeti­­ megoldását, majd brigádjuk­­ életéről meséltek. A közös­­ munka, a közös szórakozás­­ örömeiről. Arról, hogy brigád-­­ jukban mindenki tanul, és va­lamennyien vállalnak társa­szívesen segítenek nekünk, hi­szen mindnyájan családos em­berek, átérzik a gyermekek munkára nevelésének fontossá­gát. Három hét múlva, amikor a szerszámot átvettük, egészen b­ámultunk. A két­­ brigád rendkívül elmés, praktikus és precíz, sok tízezer forint érté­­kű szerszámot készített. Min­den egyes darabját szabadide­jükben munkálták meg. Ami­­kor a munka ellenszolgáltatá­sáról érdeklődtünk, mindössze azt kérték: írjunk köszönőle­velet, amelyet kitehetnek az izem falitáblájára, bizonyíté­kául annak, hogy eleget tettek­­ társadalmi munkában vál­­alt kötelezettségüknek. Az új szerszámmal egy ex­­tenderen két nap alatt ezer nadáretető sablonját vágták ki. A gyerekek nagyon örül­nek munkájuk megkönnyíté­sének, s nincs nap, hogy ne emlegetnék Bürger László és ■íuglics József brigádját. Lel­­kiismeretes munkájukkal, szé­­eskörű érdeklődésükkel, ön­zetlen segítőkészségükkel pél­­daképpé váltak tanítványaink számára. Amikor most a szocialista brigádokról hallunk, a Danu­­via-beli kedves ismerőseinkre gondolunk; ők képviselik azt az embertípust, amilyenné nö­vendékeinket formálni szeret­­nénk. Tánczos Alajos tanár, a h­ágasági szövetkezet elvöke

Next