Pedagógusok Lapja, 1963 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1963-01-08 / 1. szám
A TARTALOMBÓL A bizalmi fóruma: Címszavak a januári munkatervhez — A nevelési terv három vita tükrében — Nyílt levél a kíméletről — A doberani példa — Párizsi beszélgetés szakmai kérdésekről — Vidám Pedagógusok Lapja A BIZALMI TANÁCSKOZÁSOKRÓL JELENTJÜK A téli szünet hagyományos szakszervezeti programpontja: a bizalmi tanfolyam. A legtöbb megyében éppen a lapzárta idején, január első hetében tartják, de néhány helyen: Baranya, Komárom és Vas megyében még újév előtt lebonyolították. Ez utóbbiakról számolunk be hoszszabban-rövidebben olvasóinknak. KOMÁROM MEGYE ezúttal a székvárosban, Tatabányán rendezte meg a tanfolyamot. Az újvárosi 14. számú ipari tanuló intézet modern, kényelmes épülete alkalmas színhelyül kínálkozott, hisz egy helyen volt a tanfolyam, étkezés, sőt a vidékieknek a szállás is. Sajnos az éppen beköszöntött hideg, viharosan szeles idő és az ünnepek alatti fűtetlemség miatt a nagyteremben ugyancsak »fagyos légkör« fogadta a résztvevőket. Talán ez a körülmény okozta, hogy a kétnapos bizalmi találkozó a szó szorosabb értelmében »tanfolyam« volt és nem az időszerű problémákat viták során feltáró tanácskozás. De hadd jegyezzük meg már elöljáróban, hogy tanfolyamnak ugyancsak színvonalas és tanulsá-krónikás hűséggel követve a két nap programját, először Moharos Józsefné megyei titkár előadásából emelünk ki néhány részletet. A szakszervezet VI. kongresszusa óta régitett munkát ismertette mind országos, mind megyei viszonylatiban. Előadása során újra is meg újra rámutatott arra, hogyan tárgyalják meg a bizalmiak az egyes anyagrészeket a hamarosan sorra kerülő alapszervi taggyűléseken. Legelőször is valamennyi résztvevő figyelmébe ajánlotta, hogy minél több pedagógussal olvastassák el a Pedagógusok Lapja decemberi számában megjelent Beszámolót. (Zárójelben: a tanfolyam hallgatóinak kezében még nem láttuk ezt a számot Reméljük, hogy időközben megszerezték, és a téli szünet végéig gondosan áttanulmányozzák.) A köznevelési kérdésekről szólva az előadó értékelte az ideológiai továbbképzés új rendszerét. Tapasztalata szerint nem egy pedagógus még mindig kampányszerűen készül az egyes konferenciákra, s ennek következményeként a mindennapi iskolai munkában nem tudja megfelelően alkalmazni a tanultakat. Örömmel állapította meg, hogy az oktató- nevelőmunkában megyeszerte élénk kísérletező tevékenység folyik. A járási és megyei vezetőségek figyelemmel kísérik ezt a munkát, és a kísérletező pedagógusok nevét, eredményeit nyilvántartják. A tantestületi egységről szólva, ennek kritériumát — egyesek helytelen nézeteit cáfolva — nem a fehér asztal melletti találkozásokban látja elsősorban, hanem az elvek és módszerek harmóniájában. A megye kulturális életében, a hagyományos formák mellett — mint amilyenek az országjárás, közös színház-, mozi- és üzemlátogatások, — sürgette az újszerű megoldásokat. A kulturális munka egyhelyben topog, sőt egy-két területen visszafejlődik: a korábban jól működő dorogi járási énekkar például, ha nem sietnek segítségére, teljesen szétesik. Az anyagi érdekvédelem köréből a többi közt a pedagógusok lakásviszonyairól szólott; ennek megyei felmérése éppen most folyik. A helyzet jellemzésére fölhozta, hogy például a dorogi járásban a pedagógusok 23 százaléka nem a munkahelyén lakik. A pedagógusok véleményét tolmácsolva feifogcsolta a jelenlegi jutalmazási rendszert. Azt is szóvátette, hogy egyes iskolákban még nem ismerték fel a munkavédelem fontosságát. A szakszervezet Munkavédelem az iskolában című nagyon hasznos kiadványa nem egy helyen használatlanul porosodik, nincs mindenütt munkavédelmi felügyelő, hiányos, rendszertelen a balesetek nyilvántartása és bejelentése. Az üdültetésre térve megjegyezte, hogy részben a megye anyagi lehetőségeinek a felhasználásával, különösen a legnépszerűbb forma, a családos üdültetés fejlődik. A titkári előadást követő vitában, mint már említettük, aránylag kevesen szólaltak föl, ennek ellenére elég sok kérdés szóba került: a tantestületi egység, a módszertani kísérletek jelentősége, a vidéki városok nyújtotta kulturális lehetőségek kiaknázása, a fiatalok hivatástudatának fokoítása, intenzívebb foglalkozás a technikai dolgozók problémáival és — újra meg újra — a pedagógusokat mostanság erőteljesebben foglalkoztató lakás- és fizetéskérdés. Többen is szóvátették, hogy a pedagógushiánynak és helyenként tapasztalható gyöngébb munkának nézetük szerint egyik fő oka a pedagógusok nehéz lakáshelyzete és alacsony fizetése. E vitába, mely hovatovább közvetlen beszélgetéssé alakult, bekapcsolódott a tanfolyamon megjelent Péter Ernő, szakszervezetünk főtitkára is. Hangsúlyozta, hogy — amint ezt a Beszámoló is híven tükrözi rs, szakszervezet vezetősége ismeri a tagság problémáit. A kongresszus természetesen nem foglalkozhat valamennyivel, hanem a legfontosabb időszerű kérdéseket emeli ki. Ilyenek a középiskola reformja, az iskolai élet demokratizálása, a módszertani kísérletezés. Ez utóbbival kapcsolatosan hangoztatta, hogy mennyire fontos a pedagógusok egyéni kezdeményező készsége: ne várjon senki afféle »szocialista Drózdyt«, hanem bátran, önállóan keresse a legjobb, legcélravezetőbb egyéni megoldásokat, még akkor is, ha ezek egyike-másika kudarccal végződik. Gondosan foglalkozik majd a kongresszus, — mondotta a főtitkár — a munkaerőgazdálkodással is. Ezzel kapcsolatosan tért rá a fizetés problémájára. Az ismételt emelések ellenére is valóban kevés a pedagógusok fizetése. Ezt minden felelős tényező tudja, és a lehetőséghez mérten igyekszik segíteni is. A szakszervezet kötelességének érzi, hogy a problémát állandóan felszínen tartsa. A főtitkár kérte a résztvevőket: legyenek meggyőződve arról, hogyha ma nem is, de holnap rendeződik az ügy. A főtitkár nyugodt, őszinte szavait megértéssel fogadták a bizalmiak. A második napon került sor Steiner Tibornak, a megyei pártbizottság agit.-propaganda osztálya vezetőjének előadására. Az MSZMP VIII. kongresszusáról és az azzal kapcsolatos művelődésügyi feladatokról szólott. Előadása színes, egyénien megfogalmazott és mindvégig konkrét anyagával, közvetlenségével nagy érdeklődést keltett. A művelődéspolitikai feladatokat a kongresszus e gondolata köré csoportosította: Tanítsuk meg egész népünket szocialista módon élni, dolgozni, gondolkodni. Sokoldalúan mutatta meg, hogy ennek a célkitűzésnek a szolgálatában melyek az iskola, a pedagógusok teendői. A tanfolyam záró programpontjaként Szántó F. Andrásné megyei tanulmányi felügyelő az általános iskolai nevelési tervről tájékoztatta a bizalmikat, a megyében több éven át folyó kísérletek és az ezeket értékelő megbeszélések felhasználásával. A tanfolyam végeztével egyöntetű volt a vélemény, hogy az elhangzott előadások nagy segítséget nyújtottak az elkövetkező hónapok szakszervezeti feladatainak megoldásához. De elhangzott az a javaslat is, hogy a következő tanévben jobb lenne ezt a tanfolyamot később, a tavaszi szünetben megrendezni. Befejezésül hadd dicsérjük meg Bíró József megyei bérfelelőst, a tanfolyam technikai szervezőjét. A hideget nem tudta ugyan elűzni, de körültekintő, lelkes, fáradhatatlan figyelmével mindkét napon kellemes hangulatot tudott teremteni a hallgatóság körében. F. A. VAS MEGYE az idén is a szombathelyi Felsőfokú Tanítóképzőben rendezte meg a bizalmi tanfolyamot. A megyei bizottság elnökének, Medvegy Antal sárvári gimnáziumi igazgatónak megnyitója után Hangyái Tibor, az SZMT vezető titkára tartott személyes élményekkel színesített beszámolót az MSZMP VIII. kongresszusáról. Az elmúlt években végzett szakszervezeti munkát Déri István megyei titkár értékelte. A referátumot, mely az eredmények és fogyatékosságok őszinte feltárásával reális képet festett a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, Nagy Tibornak, a szombathelyi Dózsa általános iskolasab-titkáránnak korreferátuma egészítette ki: iskolai bizottságuk tevékenységét ismertette a hallgatósággal. A két referátumhoz kapcsolódó hozzászólások számos kérdést érintettek. Újra meg újra szóba került az iskolavezetés demokratizmusának további szélesítése, valamint a pedagógusok továbbképzésének javítása. Általános kívánságként (Folytatás a 2. oldalon) l Boldog új esztendőt kívánunk kedves olvasóinknak! Hogy jobbak legyenek a tankönyvek... A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETÉNEK ELNÖKSÉGE nemrégiben külön ülésen foglalkozott a készülő új általános iskolai tankönyvek társadalmi bírálatával, értékelte az eddig lefolytatott viták tapasztalatait, és megjelölte az ezzel kapcsolatos további feladatokat. Meghívott vendégként a Tankönyvkiadó képviseletében ott is elmondtuk, amit most szeretnék újra hangsúlyozni: a pedagógusok észrevételei, javaslatai nagyon sokat segítenek mindazoknak, akik az új tankönyvek készítésén fáradoznak. A társadalmi vitákat általában bátor véleménynyilvánítás, őszinte kritikai hang és messzemenő segíteni akarás jellemezte. Az elhangzott javaslatok sok hasznos szempontot nyújtottak a készülő új tankönyvei, anyagának végleges kimunkálásához és megszerkesztéséhez. Értékes javaslatok hangzottak el például az I. osztályos Ábécé és olvasókönyv betűvetési része anyagának felépítésére vonatkozóan. A bírálók hangsúlyozták, hogy a betűismertető és az olvasmányrész anyagának is a gyermek környezetéből kell kiindulnia, és a gyermekhez közel álló, jobban megfigyelhető, nevelőértékű jelenségekre jobban kell támaszkodnunk érzelmi és értelmi tekintetben súlyos, de a II. és V. osztályos olvasókönyvek szerzőit is a vidám és derűs hangulatra való törekvés mellett az az elv vezesse, hogy a munkára, az önállóságra, az aktivitásra való nevelés minél hatékonyabban érvényesüljön. A fokozatosság elvére, az új fogalmak számára és arányára is nem egy helyen figyelmeztettek, s rövidebb olvasmányokat kértek. A környezetismeret anyagára, a szavak és szövegrészek írásarányára, egyes témakörök kicserélésére, illetve kiegészítésére szintén hasznos javaslatot tettek. A II. és Itt., valamint az V. osztályos nyelvtankönyvünk társadalmi bírálatán főképp a túlterhelés és a maximalizmus kérdését boncolgatták. A II. osztály anyagánál a további jelentős terjedelemcsökkentés és egyszerűsítés mellett foglaltak állást, a gyermek számára nehezen érthető, elvont szabályok mellőzését kérték. Javasolták, hogy sok gyakorlattal, tréfás feladatmegoldásokkal és gazdag képanyag beiktatásával hozzák közelebb a nyelvtani anyagot a kisgyermekhez. Az I. osztályos ének-kézikönyv vitáján a bírálók javaslatokat tettek módszertani eljárásokra és játékos gyakorlási formák alkalmazására. Kifogásolták a maximalizmusát, és ezért a magasabb fokú eljárások csökkentését javasolták. A II. és a III. osztályos énekeskönyvek vitája során legtöbb segítséget a dalok szelektálásához kaptunk. A bírálók őszintén megmondták, hogy melyik dalszöveg nehéz, melyik nem számíthat népszerűségre, vagy melyiket kell kicserélnünk éppen ezért, mert meghaladja a gyermek életkori sajátosságait. Az I., a II. és az V. osztályos számtankönyvekkel kapcsolatban főleg a maximalizmus veszélyére hívták fel a figyelmet a bírálók, és korszerűbb, gyakorlatiasabb számtanfeladatokat igényeltek. Azt hangoztatták, hogy legyen alaposabb a koncentráció, főleg a gyakorlati foglalkozásokkal. Szinte általános észrevételként hangzott el, hogy a társadalmi követelmények és helyes nevelési célkitűzések megvalósítása mellett nagyobb gondot kell fordítanunk az új tankönyvek didaktikai kimunkálására, könnyen áttekinthető szerkezeti felépítésére. A tanulás megkönnyítését módszertanilag jól átgondolt kérdés- és feladatrendszerrel, gazdag illusztrációs anyaggal és helyes tipográfiai megoldásokkal kell elősegíteni. AZ ELHANGZOTT JAVASLATOK, észrevételek és igények, a legjobb nevelőtestületek, a legkiválóbb gyakorló pedagógusok tapasztalatai nagy segítséget jelentenek a tankönyvszerzőknek és a szerkesztőknek a tantervi célkitűzések megvalósításához. A felszólalók valósággal részeseivé váltak az új tankönyvek kidolgozásának, s ahogy jónéhányan kifejezésre juttatták: lelkes propagandistái is lesznek a megjelenő új tankönyveknek. pozitíven értékelte az önkéntes tankönyvbírálók lelkes munkáját Olyan határozat született, hogy a társadalmi vitákat tovább kell folytatni, és a soron következő kéziratokról is meg kell kérdezni a pedagógusok véleményét. Sőt, szükségesnek látszik, hogy a bevezetésre kerülő új tankönyvek használatával kapcsolatos tapasztalatokat egy évi gyakorlat után ismételten összegezzük és értékeljük azok részvételével, akik a kéziratok bírálatában tevékenyen közreműködtek. AZ EDDIGI VITÁK tanulságai alapján a jövőben egyetmást meg kell változtatnunk. A társadalmi bírálatra kerülő kéziratokat jobb időbeosztásban, a vita előtt legalább három héttel a bírálók rendelkezésére kell bocsátanunk, a bírálati szempontokkal együtt. A kézirat elmélyültebb tanulmányozása érdekében hasznos lesz, ha a megfelelő osztályok tanterve is a bíráló rendelkezésére áll. Módot kell találni arra, hogy egy-egy megye munkaközössége megkapja bírálatra egy-egy tantárgy valamennyi tankönyvének kéziratát, például ugyanaz a megye bírálhassa minden osztály magyar, számtan vagy énekkönyvét. Helyes, ha a vitákon a tankönyv szerkesztője, szerzője vagy az OPI és a Művelődésügyi Minisztérium képviselője mellett az illetékes megyei, oktatási osztály megbízottja, szakfelügyelője is részt vesz. A vita eredményessége érdekében a résztvevőket aznapi egyéb elfoglaltságuk alól lehetőleg mentesíteni kell, hogy a megbeszélésre 4-6 órai idő zavartalanul rendelkezésre álljon. Az eddigi tapasztalatok alapján érdemes közkinccsé tenni a vitaszervezés és vezetés jó módszereit. Az osztályon belüli és az osztályok közötti koncentráció ellenőrzésére például eredményesnek bizonyult, hogy egyes helyeken egy-egy felső tagozati tankönyv bírálatába alsótagozati, illetve középiskolai pedagógusokat is bevontak. De hasznos volt az is, hogy az eddigi bírálatok során különböző területi viszonyokat (város, falu, tanya) ugyancsak figyelembe vettünk. A tanácskozások megerősítettek bennünket abban, hogy helyes úton járunk; az elmélet és a gyakorlat szoros összhangban van egymással. További feladatunk, hogy még szélesebb körben, még elemzőbb módon folytassuk a kéziratok társadalmi bírálatát. A gyakorlati tapasztalatok összegyűjtésével és tudományos elemzésével olyan tankönyveket szeretnénk a tanulók kezébe adni, amelyek tartalmilag és módszertanilag korszerűek és híven tükrözik az iskolareform irányelveit Hínora Sándor a Tankönyvkiadó főszerkesztője Egy szerszám története „Szocialista brigád.” Rádióban, újságban sűrűn hallottuk, s olvastuk ezt a nevet, de tartalommal igazán azóta telt meg számunkra, mióta közvetlen , élményünk fűződik hozzá. , Nevelőotthonunk 160 tanulója dolgozik az ifjúsági szövetkezet nyolc üzemágának vala- " melyikében. Egy brigád ma- 1 dárodákat és etetőket készít alumíniumból és üvegből, a Madártani Intézet tervei szerint. Pontos és szép munkát szerettünk volna végezni, de a sok fúrás és hajlítás az alumí- nium-lemezen kézierővel las- san ment, és az elkészült darabok nem voltak egyenlete sek. Felmerült a gondolat, hogy présszerszámot kellene készíteni, és a lemezeket ex- cenderen kinyomni. Feljöttünk Budapestre, hogy a présszer- szám elkészítésére vállalkozó üzemet keressünk, így jutot tunk el a Danuvia Szerszámgépgyárba, ahol az üzemi bizottság elnöke, Kiss elvtárs, megértéssel fogadta kérésünket és az igazgató, valamint a fő- mérnök elvtársak hozzájárul-sa után Bürger László és Kug-lics József szocialista brigád- jait kérte meg a szerszámok elkészítésére. Néhány nap múlva motor- e kerékpáron megérkezett Dég- , de a két brigádvezető. Megnézték az ifjúsági szövetkezetünket, megbeszélték a szükséges szerszám méreteit, szerkezeti megoldását, majd brigádjuk életéről meséltek. A közös munka, a közös szórakozás örömeiről. Arról, hogy brigád- jukban mindenki tanul, és valamennyien vállalnak társaszívesen segítenek nekünk, hiszen mindnyájan családos emberek, átérzik a gyermekek munkára nevelésének fontosságát. Három hét múlva, amikor a szerszámot átvettük, egészen bámultunk. A két brigád rendkívül elmés, praktikus és precíz, sok tízezer forint értékű szerszámot készített. Minden egyes darabját szabadidejükben munkálták meg. Amikor a munka ellenszolgáltatásáról érdeklődtünk, mindössze azt kérték: írjunk köszönőlevelet, amelyet kitehetnek az izem falitáblájára, bizonyítékául annak, hogy eleget tettek társadalmi munkában válalt kötelezettségüknek. Az új szerszámmal egy extenderen két nap alatt ezer nadáretető sablonját vágták ki. A gyerekek nagyon örülnek munkájuk megkönnyítésének, s nincs nap, hogy ne emlegetnék Bürger László és ■íuglics József brigádját. Lelkiismeretes munkájukkal, széeskörű érdeklődésükkel, önzetlen segítőkészségükkel példaképpé váltak tanítványaink számára. Amikor most a szocialista brigádokról hallunk, a Danuvia-beli kedves ismerőseinkre gondolunk; ők képviselik azt az embertípust, amilyenné növendékeinket formálni szeretnénk. Tánczos Alajos tanár, a hágasági szövetkezet elvöke