Pedagógusok Lapja, 1964 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1964-10-05 / 19. szám
Pest megyei helyzetkép Miért vannak még mindig analfabéták A megyei pártbizottság, a szakszervezet és a tanács legfontosabb munkafeladatai között szerepel, hogy 1966 ra, de legkésőbb hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára megszűnjék Pest megyében az írástudatlanság. Az írástudatlanság felszámolására alakult akcióbizottságok meg is indították a széleskörű mozgalmat az analfabétáik felkutatására. A társadalmi szervek és pedagógusok eredményes munkája alapján összeírták az analfabétákat és félanalfabétákat. Ez maga is nagy munka volt. A felkutatottak beiskolázása azonban még sokkal nehezebben ment Az alapos előkészítés ellenére a felkutatottaknak csak 15 százalékát sikerült beiskolázni, s ezekből 6,5 százalék vizsgázott sikeresen. Ez is eredmény, mégpedig jó eredmény, ha az elmúlt évekhez viszonyítjuk. Megyénkben 1961-62- ben 85, 1962-63-ban pedig 380 fő végezte el az alapismereti tanfolyamokat a dolgozók iskolájának keretében. Az akcióbizottságok munkája nyomán 1964 június 30-ig 694-en vizsgáztak le, illetve tanultak meg írni-olvasni. Többen, mint az előző öt évben összesen. Fiatalok, öregek Kérdés azonban: miért vannak még egyáltalán analfabéták? Az általános iskolákban sok az olyan gyerek, aki szellemi fejletlensége miatt nem tudja az osztály tananyagának a minimumát sem elsajátítani. Ezek a gyógyítónevelésre szoruló gyermekek évről-évre az első osztályban maradnak, s végül a tankötelezettségi koron túl kimaradnak anélkül, hogy megtanultak volna írni-olvasni. Növelni kellene tehát a kiegészítő osztályok számát, ahol az arra képesített nevelők különleges foglalkozásokkal legalább írni-olvasni megtanítanák ezeket a gyermekeket. Ezen a téren még gyengén állunk. Például a ceglédi járásban — Pest megye egyik legnagyobb járásában — csak Abonyban működik gyógypedagógiai osztály, s ebben mindössze 18 gyermeknek van hely. Sok természetesen a magas életkorú analfabéta is. A felkutatottaknak körülbelül 17-20 százaléka. Ezek azöregek azonban túlnyomó részt már mint analfabéták élik le életüket. A közömbösség ellen Felügyeleti munkám során azt tapasztaltam, hogy sok helyen — például Monoron — egészen kiemelkedő eredmények mutatkoztak az alapismereti tanfolyamon. Sok helyen azonban elsikkadt a munka lényege. Egyes szervek közömbösek és semmilyen gyakorlati segítséget sem adnak. Előfordult olyan eset is, hogy egy-egy helyen senki sem tudott tájékoztatni arról, kik és hogyan vették számba az írástudatlanokat a községijén. Az egyik állami gazdaságban a felmérés nyilvánosságba hozta személy szerint is, hogy kik az írástudatlan dolgozók, de a vezetőség semmit sem tett tanulásuk érdekében. Általaiban az állami gazdaságok és tsz-ek — ahonnan a legtöbb analfabéta adódik — nem fordítanak elegendő gondot sem a szervezésre, sem pedig a beiskolázásra. Az írástudatlan cigánylakosság felkutatása és beiskolázása különösen nagy energiát és türelmet igényel. Itt elsősorban a cigánykérdéssel foglalkozó operatív bizottságok hathatós segítségére van szükség. Beszéltem olyan igazgatóval, aki a nevelőtestületének tagjaival karöltve 25 clgányt tudott meggyőzni az írás-olvasás szükségességéről. Ezek jelentkeztek is az alapismereti tanfolyamra. Az első napon valamennyi megjelent. A második héten már csak tizen a harmadik héten pedig csak ketten maradtak. Ezek ketten aztán le is vizsgáztak. Társadalmi feladat A művelődésügyi állandó bizottságok feladatköre csak érinti az analfabéta tanfolyamok segítését, de határozott innivalókat nem kaptak. Hiba az is, hogy az analfabétizmus felszámolásában a társadalmi aktívák alig vesznek részt. A megyében mindössze öt ilyen eset fordult elő. De ezek is többségében pedagógusok feleségei voltak. Beszélni kell a művelődési házakról és otthonokról is. Elsősorban azokról, amelyeknek tárgyi feltételei biztosítják alapismereti tanfolyamok megszervezését és megtartását. Az analfabéták többségében ugyanis erős kisebbségi érzést vált ki az a körülmény, hogy iskolapadban, a »kisiskolásokhoz« hasonlóan kell tanulniuk a betűvetés tudományát. Ezért fontos lenne, hogy a művelődési házak szervezzék meg az alapismereti tanfolyamokat, ahol a »felnőttszerű« oktatás biztosítható. Összegezve az analfabétizmus felszámolását akadályozó tényezőket, a feladatok pontos megjelölésével kell megkezdeni ezt az iskolaévet, hogy a mozgalom még nagyobb eredményeket érjen el. Szeretném követendő példának említeni a Ceglédi járás pedagógusait, akik az évnyitó értekezleten azt az ígéretet tették, hogy hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára minden egyes pedagógus egy-egy írástudatlant felkeres és megtanít írni-olvasni. Vincze Kálmán megyei felnőttoktatási felügyelő A közlekedési oktatófilm-pályázat eredménye Az Országos Közúti Balesetelhárítási Tanács közlekedési oktatófilm pályázatára 77 forgatókönyv-tervezet érkezett be. A pályázók között szép számmal akadtak pedagógusok, s a kiosztott tizenegy díj közül ötöt pedagógusok nyertek. Az általános iskolai alsótagozatos tanulók számára készítendő oktatófilmek csoportjában Horváth György budapesti tanár 1000 forintos második díjat, Szigetvári József jászapáti és Pálinkás Pál Péter budapesti pedagógus pedig 500—500 forintos harmadik díjat nyert. A felsőtagozatos tanulók számára készítendő filmek csoportjában 500 forintos harmadik díjat nyert Forgács Ferencné budapesti pedagógus. Szakszervezetünk 500 forintos különdíját Gyergyák István keszthelyi tanítónak ítélték oda. Feledékenység? Most nem arról kívánok szólni, hogy mit vár a szakszervezet az igazgatótól, az iskolavezetéstől, hanem arról, mit vár egyik tagjától, név szerint Juhos László ádándi igazgatótól... Üdülőjegyet igényelt gyermekének. Kérését teljesítették, megkapta a beutalót időben a siófoki járástól. Azután július másodikén visszaküldte ezzel a megjegyzéssel: »Pillanatnyilag nincs 84 forintom, nem tudom kifizetni!« Mi a véleménye önnek a saját eljárásáról, igazgató kortárs? — Kérem, ilyesmi előfordul. Nem volt pillanatnyilag pénzem, a beutaló július 19-ére szólt, bárki felhasználhatta helyettem... Tegyük fel, hogy mindez így történt. Akkor is: a járásban pontosan nyolc igénylő volt erre az egy beutalóra. Hét szülő kérelmére kellett elutasító választ adni, mielőtt elküldték a jegyet Juhos Lászlónak. Nem tudott volna 84 forintot mégiscsak előteremteni valahonnét? Vagy, ha ez olyan leküzdhetetlen akadályokba ütközött, nem lett volna helyesebb, ha nem is igényli a beutalót? Kérdések, amelyekre a válasz alighanem egyértelmű. De nem minden történt úgy, ahogyan azt az igazgató kartárs nekünk elmondotta. A beutaló ugyanis nem július 19-ére, hanem július másodikára, arra a napra szólt, amikor visszaküldte. Megnéztük. Tehettük, mert már senki sem tudta felhasználni... Nemcsak az igazgatótól, szakszervezetünk bármelyik tagjától elvárnánk, hogy ne próbálja ilyen »nagyvonalú« feledékenységgel palástolni méltatlan eljárását Boros Ferenc JSovány vigasz /''''Az általános iskola V. osztályában történt, azon a magyar órán, amelyen a Tündérszép Ilonáról szóló mese került sorra... Szerepel ebben a mesében egy tizenkét fejű sárkány. A tanár néni, miután a mesét elolvasta az osztálynak, nem mulasztotta el, hogy felhívja a figyelmet a tankönyv szép, színes illusztrációjára is. Ám alighogy a gyerekek nézegetni kezdték az illusztrációt, máris méltatlankodó zúgás hangjai töltötték be a termet. — De tanár néni, a rajzon a sárkánynak csak hét feje van! A tanár néni gyorsan utánaszámolt, s uramfia, a rajzoló valóban öt fejjel kevesebbet ajándékozott a sárkánynak, mint amennyit maga a mese. Hirtelen pedagógus-ötlettel úgy akart hasznot húzni a hibából, hogy a hetes meseszámra terelte a szót. — Annyi bizonyos — ismerte el a gyerekek előtt a Tankönyvkiadó illetékesei helyett —, hogy a rajzoló bácsi nem olvasta el a mesét figyelmesen. Aztán amikor rajzolni kezdett, úgy gondolta, hogy ebben a mesében is hét feje van a sárkánynak, mint oly sok másban... A gyerekek hitetlenkedve hallgatták, nem akarták elhinni, hogy a rajzoló bácsi ennyire figyelmetlen volt. Az egyik gyerek határozottan föl is nyújtotta a kezét, ezt mondta: — Tanár néni kérem, én azt hiszem, hogy a rajzoló bácsi azért rajzolt a sárkánynak csak hét fejet, mert tizenkettő nem fért el neki a papíron. A tanár néni körülnézett, s elszontyolodva tapasztalta, hogy ezt a magyarázatot már minden gyerek elfogadta. Később mégis megvigasztalódott, pontosan azon az órán, amelyen »A jámbor úr és a balga szolga« című mesét olvasták. Ennek az illusztrációja azt a jelenetet ábrázolja, amikor a szolga, miután jóízűen megette távollevő gazdájának lakomáját, ráadásul alaposan meg is veri a fösvényt. Ám a rajzon nem csupán az úr meg a szolga látható, hanem a háttérben a sült pulyka is, holott ezt a mese szerint a szolga már régen elfogyasztotta. A gyerekek természetesen megint méltatlankodni kezdtek. De ezúttal már szemlátomást bennük is ez a meggyőződés alakult ki, hogy a rajzoló bácsi bizony figyelmetlenül illusztrálta szép, új tankönyvüket. (T.) Lapunk címére Szerkesztőségünk ezt a meglepő levelet kapta minap: Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvassuk lapunkban, hogy végre felnőttekből álló tanári kart szerveznek a tatabányai Árpád gimnáziumban. Gratulálunk, és sok sikert kívánunk az új tanári karnak. Egyben elismerésünket fejezzük ki az előző, gyermekekből álló tantestületnek, amely oly sok éven át látta el könnyűnek egyáltalán nem nevezhető feladatát. Tisztelettel az aszódi Petőfi gimnázium felnőtt tanári kara A levél rejtélyesnek látszik, a megoldása azonban könynyen megtalálható lapunk szeptember 5-i számának 8. lapján. Itt ugyanis — a Komárom megyei felnőttoktatásról szólva — azt adtuk az olvasók tudtára, hogy »Tatabányán, az Árpád gimnáziumban megalakítják a megye első önálló középiskolai felnőtt tantestületét.« Ha az aszódi kollégák — joggal és méltán — a tatabányaiakat köszöntik, mi viszont az aszódiaknak gratulálunk: stilisztikai éberségükhöz és humorérzékükhöz. Valóban mindkettő igazi felnőtt tulajdonság! A Vidám Pedagógusok Lapja Értekezlet a szivacsról Szeptember másodikán szivacsot kaptunk, viszkózát. Minden osztály egyet. Miután az elosztás megtörtént, az igazgatóság utasítást adott a szivacsok megjelölésére, nehogy egyik osztály eltulajdonítsa a másikét, ahogyan ez annakidején a rongyokkal nem egyszer megesett. Szerencsétlenségünkre szinte valamennyien piros tintával írtuk rá a szivacsokra az osztályt, jó nagy betűkkel. Így történt, hogy még azon a napon többen tintás tenyérrel léptek be a tanári szobába. Egyesek kijelentették, hogy a szivacs nemcsak fog, hanem tűrhetetlenül csöpög is. De az a kifogás is elhangzott, hogy táblatörlés közben bántóan reszelős hangot ad. Betelt a pohár. Mit volt mit tenni, a szivacs-kérdést napirendre kellett tűzni a küszöbön álló tantestületi értekezleten. Bevezetésként az igazgatóhelyettes beszélt mintegy negyedórán át az értekezlet fontosságáról. Hangoztatta, hogy ha a szivacs-kérdésben nem foglalunk el egységes álláspontot, ez tantestületünk szépen fejlődő egységét veszélyezteti. Majd bejelentette: nyomban szivacshasználati bemutatót szándékozik tartani. Az egyik kartárs azonnal előhalászta egy fiókból azt a szivacsot, amelyet még másodikra kapott a gondnokságtól külön a tanári szoba. Az ipargatóhelyettes megnedvesítette, ám a szivacs ebben az állapotban táblatörlésre alkalmatlannak bizonyult. A táblán hosszú csikókban csörgött lefelé a bő víz, a kréta tüstént elázott. Ekkor a helyettes igazgató a préselésből tartott bemutatót. Akik eddig csupán a csavarással próbálkoztak, most restellkedve hajtották le a fejüket. A tábla azonban így is túlságosan vizes lett. Meg kellene próbálkozni egészen száraz szivaccsal — javasolta valaki. Ezt a javaslatot számosan helyeselték, de mivel a száraz szivacs nem állt rendelkezésre, meg kellett beszélni, hogy miként lehetne gyorsan kiszárítani a nedves szivacsot. Nagy tetszést aratott a következő indítvány: a testnevelő kortárs pörgesse madzagon! A testnevelő kartárs természetesen vállalta a megtisztelő feladatot, de ragaszkodott hozzá, hogy előzetes bemelegítést tartson. Ez azonban oly hoszszúra nyújtotta volna az értekezletet, hogy a szivacs-kérdést el kellett napolni. Végezetül az igazgató kartárs bejelentette, hogy elnapolják a Nevelési Tervvel kapcsolatos napirendi pontot is, mert kifutottunk az időből. a. v. TIBIKE A LAKÁSHIVATALBAN — Tetszik tudni, tizennyolc éves koromban nősülni szeretnék. MEGNŐNEK A GYEREKEK — Nézd, kisfiam, te ehhez még kicsi vagy! Dr. Kesztyűs Ferenc karikatúrát Iskolások — tanév elején A KEZDŐ Egy nagypapa mesélte .. . Minap reggel bekukkantott első osztályos unokájának a házitáskájába. Meglepetve látta, hogy ott lapul benne a kislány pizsamája. Mikor ki akarta venni, Ági élénken tiltakozott: 4— Nagypapa, kérlek, hagyd ott. A tanító néni tegnap azt mondta, hogy ha ma is olyan lassan rajzoljuk a karikákat, még éjszakára is benn maradunk. A TAPASZTALT Az ötödikes Katit az első hét végén megkérdezte édesanyja, milyenek az új tanárok. A kislány fölényesen válaszolt: ■— Most még kedvesek, majd később fognak kiabálni. f. a. Küszöböd előtt A nagy háború drámai epizódja Magyarul beszélő szovjet film 10 éven aluliaknak nem ajánljuk Csak a moziban láthatják, a TV nem közvetíti Bemutató: október 22. Eredeti dokumentumok a nürnbergi perről Magyarul beszélő svéd film. 14 éven aluliaknak nem ajánljuk Bemutató: október 29. Az ifjúságnak ajánljuk: q Mosikvai Béla magyarul beszélő szélesvásznú szovjet filmvígjáték Különös ismertetőjel -Izgalmas történet az 1942-es év ■ Magyarországáról. _ A nagy sikerű _ magyar film — felújítása ■ Színes, szélesvásznú nyugatnémet útirajzfilm Görögországról. Csak a moziban láthatják, a TV nem közvetíti. Bemutató: október 15. A MOKÉP fi! "fi" ‘ a pedagógusoknak ajánlok.