Pedagógusok Lapja, 1965 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-05 / 1. szám
Tanulságos tapasztalatok a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola felvételi vizsgái alapján A nyíregyházi Tanárképző Főiskola nappali tagozatára 1964. júniusában felvett hallgatók nem négy éves folyamatos képzésben részesülnek. Az első két évben mint rendes hallgatók felkészülnek egyik szaktárgyuk tanítására és pedagógiából államvizsgáznak, a második két évben pedig levelező tagozaton elvégzik a második szakjukat és marxizmusból államvizsgáznak. A jelentkezők száma 527 fő volt. Ebből felvettek 157 főt, közülük 32 előfelvett volt. A felvettek 54 százaléka Szabolcs-Szatmár megyében lakik. Levelező tagozatra jelentkezett 357 fő. Ebből felvételt nyert 188 fő, 111-en pedig előfelvételben részesültek. A nappali tagozatra felvett hallgatók 67,7 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A 157 rendes korú hallgató közül 21 férfi. Ez utóbbi szám azt igazolja, hogy a »feminizálódás« a tanítóképzés területéről átcsapott az általános iskolai tanárképzésre is. (Pedig a férfi tanerők nagyszámú csökkenése bizonnyal nem lehet hatástalan — a többi között — a tanulók technikai és politikai érdeklődésének alakulására sem.) A pályázók megítélésében fő irányító elv volt a szaktárgyi felkészültség, a rátermettség és az erkölcsi, világnézeti, politikai meggyőződés mérlegelése. A középiskolai anyag mély és szigorú megkövetelésével akartuk elérni, hogy a különböző környezetben felnőtt fiatalok számára hozzávetőlegesen egyenlő esélyt biztosítsunk, nehogy egyesek »különleges társasági ismeretekkel« érvényesüljenek. A szakmai képzettség gyengébbnek bizonyult az előző évinél, különösen a matematikai szakon. Ezen a szakon még a 13 pontszámot elért pályázók is bekerültek, holott például a magyar nyelv és irodalom szakon legalább 15 pontszámra volt szükség a bejutáshoz. A nagyobb önállóságot kívánó írásbeli dolgozatok gyengébben sikerültek, mint a szóbeliek. A matematikai dolgozatok 38 százaléka elégtelen volt. (Ez azt igazolja, hogy a pályázók problémalátása nem elég fejlett.) Magyar nyelv és irodalomból a stílustani, a nyelvtani ismeretekben és az olvasottságban volt a legnagyobb hiány. A felvételi vizsga tapasztalatai azt igazolják, hogy néhány gimnáziumban még mindig elhanyagolják a nyelvtan tanítását az irodalom javára. A biológiai szakra pályázók közül csak kevesen akadtak olyanok, akiket mélyebben érdekelt volna a természet. Szembetűnő hiány mutatkozott az embertani és növénytani ismeretekben. Ezen a szakon volt a leggyengébb az általános műveltség, ami elsősorban a súlyos helyesírási hibákban és a fogalmazási készség hiányában nyilvánult meg. Matematikából a logaritmus és a gyökmennyiségek »mentek nehezen«. A pályázók nagy többsége egyenletekben gondolkozott, éppen ezért sokszor nem elég logikusan, hanem csak formálisan. A szakmai felkészültség adatszerű felmérése, a készségek, adottságok keresése mellett a vizsgabizottságok igyekeztek reálisan feltárni a pályázók erkölcsi, világnézeti, politikai szilárdságát is. Tapasztalataink általában igazolták a gimnáziumoktól kapott jellemzéseket. Különösen jó jellemzéseket kaptunk a nyíregyházi Zrínyi Ilona gimnáziumtól, a kisvárdai leánygimnáziumtól és a sárospataki Rákóczi gimnáziumtól. A világnézeti, politikai tájékozottság általában kielégítő volt. Különösen örvendetes az a tapasztalatunk, hogy a pályázók többsége ismeri és eléggé tudatosan szemléli a parasztság, a falu problémáit, sőt a legtöbbjük készségesnek mutatkozik dolgozni a falu felemelkedéséért. Akadtak azonban olyanok is, akik megdöbbentő ideológiai és politikai tájékozatlanságot tanúsítottak (például nem tudták az MSZMP rövidítés jelentését). Ezeknél a jelölteknél szembetűnő volt az újságolvasás hiánya, az alacsonyabb általános műveltség, a szűkkörű érdeklődés. Akadt néhány jól felkészült pályázó, aki családi környezete hatására vallásos, idealista világnézetet vallott. Befejezésül el kell még mondanunk felvételi vizsgabizottságainknak azt a javaslatát, hogy a sikeresebb vizsgák érddekében a jövőben a Felvételi tájékoztatót hamarabb — esetleg már decemberben — juttassuk el az igazgatókhoz és az osztályfőnökökhöz. A füzetben a sablonos ismertetés helyett jó lenne részletesebben közölni, hogy milyen követelmények elé állítja leendő hallgatóit egy-egy egyetemi, illetve főiskolai szak, beleértve a kihelyezést is. Megfontolandó az is: nem lenne-e helyes a pontozási rendszer lényegét megismertetni a pályázókkal? A pontozási rendszer ismerete ugyanis sok olyan pályázót visszatartana a jelentkezéstől, akiknek a felvétele eleve kilátástalan, s szétoszlatná a pontozással kapcsolatos sok téves hiedelmet. B. Papp János főiskolai adjunktus ÖTEN — JAPÁNBÓL Immár hónapok óta mindennapi témánk Japán. S most, a tokiói olimpia befejezte után az iskolákban is gyakori esemény valamelyik olimpikon vagy kint járt újságíró élménybeszámolója. A felkelő nap országáról szólnak azok, akik ott voltak néhány héten át vendégségben. Minap fordított esemény zajlott le: két-három napon át azokkal beszélgethettünk, akik hozzánk érkeztek vendégségben Japánból. A NIKKYOSO, a japán pedagógus szakszervezet öttagú küldöttsége világjáró körútja során hazánkba is ellátogatott. A küldöttséget maga az elnök, Sadamitsu Miyanohara vezette, a tagjai pedig a következők voltak: Cuiyuki Doki, az információs és sajtóosztály vezetője, valamint Satosi Fujisawa, Saburo Sawada és Minoru Kitazaki megyei titkárok. Noha igen rövid időt töltöttek nálunk, igyekeztek minél alaposabban megismerkedni a magyar oktatásüggyel és szakszervezeti élettel, s egy-két iskola életébe is bepillantottak. Művelődéspolitikánkról és szakszervezetünkről Péter Ernő főtitkár tájékoztatta őket több órás baráti beszélgetés során. Felkeresték az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János gyakorló iskoláját, valamint a Lorántffy Zsuzsanna úti zenei általános iskolát. Az első nap zsúfolt programja után beszélgettünk a küldöttséggel, a japán pedagógusok szakszervezetének életéről és időszerű feladatatairól. Kérdéseinkre elmondották, hogy az 1947-ben alakult egységszervezet mintegy 600 000 tagot számlál, és a pedagógusok valamennyi rétegét felöleli. A szakszervezeti életnek kiemelkedően jelentős eseményei az évenként megtartott közgyűlések, amelyeken több tízezer pedagógus vesz részt és tárgyalja meg az időszerű pedagógiai kérdéseket. Az állam is rendez pedagógiai problémákról tanácskozásokat, de ezek meg sem közelítik a szakszervezet közgyűléseinek népszerűségét. A mozgalmi életnek jelentős tényezője a sajtó: egy hetilapjuk és egy havi folyóiratuk van. A japán pedagógus szakszervezet különösen erős harcot folytat a kormányzat soviniszta, militarista szellemű oktatáspolitikai törekvései ellen, s ebben a küzdelemben a szülök tömege is támogatja. Az anyagi érdekvédelmi téren jelenleg a fiatal pedagógusok helyzetének javítására törekszenek, minthogy az ő fizetésük még a mostani pedagógus átlagbérhez mérten is nagyon alacsony. Befejezésül Miyanohara elnök örömmel szólt arról, milyen nagy élmény számukra, hogy végre közvetlen benyomásokat szerezhetnek Magyarországról. Ahogy rövid itt-tartózkodásunk alatt tapasztaltuk — mondotta kedves mosollyal —, itt nemcsak Kádár miniszterelnök úr, hanem az egész nép dolgozik az ország felemelkedésén, s ez azt mutatja, hogy a magyar nép szíve nagyon erős. Meggyőződésünk, hogy ez az ország egyre magasabbra lép a fejlődés útján. Hazatérve elmondjuk kartársainknak tapasztalatainkat, így is erősíteni akarjuk a japán és magyar nép barátságát. A Pedagógusok Napja útján valamennyi magyar pedagógus kollégánknak boldog új évet kívánunk Harcoljunk közösen azért, hogy 1965. a béke esztendeje legyen! (fényi) A Pedagógusok Lapja Dániáról, erről a 500 szigetből álló, négy és fél millió lakosú kis országról általában keveset tud a magyar közvélemény. Nemrégiben hosszabb időt tölthettem ott; az alábbiakban beszámolok néhány tapasztalatomról. Dánia, mint általában az északi országok, már a legrégibb időkben is fontosnak tartotta a tanítást és a nevelést. A dán nevelésügy története a XII. századig nyúlik vissza. Ekkor egyházi tanítás folyt. A reformáció mély nyomot hagyott a pedagógiában is. Az akkori iskolákban az olvasás, írás és a latin nyelv volt a fontos, sőt a görögöt is tanították 1809-ben kapott helyet a tananyagban a matematika és a természettudományok oktatása. 1850-ben csökkentették a latin, és növelték az úgynevezett reál tárgyak óraszámát. Akkor már megvolt az elemi iskola és a gimnázium. E két iskola elvégzése után mehetett az ifjúság az egyetemre. A kopenhágai egyetemet még 1479-ben alapították. 1871-ben hozták azt a nevelési törvényt, amely kimondta, hogy már az elemi iskolák is — a IV. osztálytól kezdve — felosztandók egyfelől nyelvi és történelem, másfelől pedig matematikai és természettudományos tagozatra. A középiskolák 1903-ban kaptak tervszerű tanterveket. Ekkor választották el a kétféle gimnáziumot: az egyikben a klasszikus nyelveket, a másikban a modern nyelveket, elsősorban az angolt és a német nyelvet helyezték előtérbe. A testnevelés és a művészettörténet is megkapta megillető helyét. Az énektanítás azonban máig sem szerepel sem az elemi iskolai, sem pedig a gimnáziumi tanításban. Rajzórák szintén nincsenek. A dán tanyarendszer sohasem kedvezett a nevelés ügyének. A dán paraszt egész családja dolgozik, a szülő nem igen tudta beíratni gyermekét kollégiumokba. A tanyai gyerekek tehát már régóta kerékpáron járnak iskolába. Pedagógusaik úgyszintén. Sok vajúdás után jelent meg 1958-ban az elemi iskolákról, valamint a középiskolákról szóló törvény. Az elemi iskolák tanterve a városokban és a falvakban ugyanaz. Csak az angol és a német nyelv, továbbá a matematika tanításában lehetnek eltérések, de csak a hatodik és a hetedik évben. Ha egy iskolában párhuzamos osztályok működnek, külön osztályok szervezhetők a jobb és külön osztályok a gyengébb tanulók számára. Ennek engedélyezése a helyi tanügyi hatóságok jogköre. Az elemi iskola elvégzése, tehát 7 iskolai év után a tanuló a gyakorlati tudást adó, 3 éves reáliskolában, vagy pedig a humán gimnáziumban folytathatja tovább tanulmányait. A nevelés és a tanítás terén sok még a vitás kérdés. A Művelődésügyi Minisztérium Kopenhágában gyakran tart , vitanapokat egyes pedagógiai kérdésekről. Van néhány kísérleti iskola nemcsak a fővárosban, hanem a dán falvakban is. A leghíresebb a Kopenhágai Fővárosi Kísérleti Iskola. Az angol nyelvet a dánok nagyon kedvelik, majdnem mindenki beszéli, s ez nekem mint angol szakosnak különösen tanulságos volt. A német 1940 óta — amikor a fasiszta Németország lerohanta Dániát — kissé háttérbe szorult. Bár sokan tudnak — nem szívesen beszélnek németül. Franciául is beszélnek, de kevesen. Néhány középiskolában van már fakultatív orosz tanítás is. Dániában nagyon fontosnak tartják a pedagógusképzést, több kitűnő főiskolájuk működik. Ellenben furcsának találtam, hogy háromféle pedagógus szakszervezetük van: a Dán Tanítók Egyesülete, a Gimnáziumi Tanárok Egyesülete és a Reálgimnáziumi Tanárok Egyesülete. A Pedagógus Társaság inkább elméleti intézmény, nagyon kis gyakorlati céllal. Kopenhágában van egy szép pedagógiai könyvtár, és vendégotthon is működik az átutazó pedagógusok számára. Nyugdíjas pedagógusotthon azonban nincsen, pedig a nyugdíjak Dániában még viszonylag sem magasak. A isfiúk nyugdíjkorhatára 67, a nőké pedig 64 év. A dán iskolák általában szépek és modernek. Feltűnő, hogy egy-egy iskolaépület csupa óriási ablak, illetve ablaksorozat. Nagyon sok iskolának van saját kertje, sőt erdeje is. A modern iskolákhoz tágas játszótér és többnyire futballpálya is tartozik. Az utóbbi tíz évben épült iskolákat a sok fény és a tágasság jellemzi. Ha a dán iskolák eredményeit a mieinkhez hasonlítjuk, nincs okunk szégyenkezésre. A mi tanulóink tudásszintje a matematikában, a fizikában, a kémiában és a biológiában feltétlenül jobb. Ők egyedül idegen nyelvekben — az angol és a német nyelvben — érnek el magasabb színvonalat Az iskolákban nagy a Shakespeare-kultusz. Ott jártunkkor ünnepelték a nagy drámaköltő születésének a 20ik évfordulóját. De úgy mondják, a Shakespeare-kultusz nemcsak a jubileumi évben volt ennyire virágzó. Itt, Dániában áll a nagy Shakespeare-hős, a mondái Hamlet vára is. Kopenhágától — végig a tenger mellett — 40 kilométeres autóút vezet Helsingörbe. Helsingör ma 30 000 lakosú városka. Máskor is, de ebben az évben különösen nagy tömegek látogattak el ide, köztük rengeteg kerékpáros diák és diáklány, akik tanáraikkal együtt kerekeztek ki a Kronborg-nak nevezett hatalmas középkori lovagvárhoz. A vár impozáns termeiből nagyszerű kilátás nyílik a tengerre. Cikkem végén meg kell emlékeznem a dán népfőiskolákról is. A »dán Széchenyi«, Frederik Severin Grundivig alapította ezeket 1844-ben. A tanyarendszerbe vitte ki iskoláit, és így tanította a parasztokat mindenféle tudományra, de főként mezőgazdasági ismeretekre. A tanár és a diák egy fedél alatt élt. 1963-ban Dániában 67 népfőiskola működött, s számuk egyre gyarapszik. Újabban már mindegyikük különféle tagozatokra oszlik. Tantervüket maguk állítják össze, de állami felügyelet mellett. Nemrégiben dán pedagógus küldöttség járt Magyarországon. Hazaérkezésük után elragadtatással nyilatkoztak a magyar pedagógusok munkájáról és oktatásügyünk színvonaláról. Jó lenne, ha ez a pedagógiai híd — mindkét oldalról — egyre tovább épülne a két ország közé. Dr. Heigl László Sonaeda^gjo_3u^ DÁNIÁRÓL Köszönet a tokiói élménybeszámolóért A Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikumban értékes, izgalmas és tanulságos tokiói élménybeszámolót tartott Hoffer József, az MTI tudósítója, valamint három olyan olimpikon, akik annak idején az iskola tanulói voltak, köztük az aranyérmes Dömötör Zoltán. Az iskola KISZ-bizottsága, diákjai és sportkedvelő tanárai levélben kérték meg szerkesztőségünket arra, hogy a felejthetetlen élménybeszámolókért lapunk hasábjain is kifejezhessék köszönetüket. Kérésüket, íme, teljesítettük — annál is inkább, mert hiszen ezt a köszönetet mindenki megérdemli, aki értékes szabad idejét iskoláinknak, ifjúságunknak áldozza. „Az én múzeumom” 8. kötete A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata az ötletes sorozatnak — amely »Az én múzeumom« címet viseli — immár nyolcadik kötetét jelentette meg. A sorozat füzetei — mint ismeretes — pedagógiai szempontból különlegesen hasznosak: a képmellékleteket külön, feliratok és aláírás nélkül mellékelik a szöveghez, az olvasónak tehát a szöveg elolvasása alapján, teljesen öntevékenyen kell az illusztrációkat a helyükre ragasztania. A legújabb kötet a régi német festészet három nagy alakját, Grünewaldot, Dürert és Holbeint mutatja be. Nagy Ildikó szövege sehol sem bőbeszédű, hanem mindenütt tömören lényegre mutató, s így kiválóan alkalmas arra hogy olvasóit — köztük minden bizonnyal számos diák fiatalt is — egy lépéssel előbbre vezesse a művészettörténet megismerésének, és a művészi ízlés fejlődésének útján. Az olcsó áron forgalomba hozott kötetet 18 beragasztásra szánt, színes műmelléklet egészíti ki. Távirat Dél-Vietnamba A dél-vietnami nép harcával való szolidaritás nemzetközi napján szakszervezetünk központi vezetősége 135 ezer magyar szervezett oktatásügyi dolgozó nevében táviratot intézett délietnami testvér szervezetünkhöz. »Mélységesen elítéljük — hangzik a többi között a távlat szövege — az amerikai imperialisták agresszív és népelnyomó terrorját, a vietnami nép elleni támadását az 1954-es zenfi egyezmény semmibevevését. Szolidaritásunkat fejezzük ki a vietnami nép igazságos harcával Meg vagyunk győződve arról, hogy a dél-vietnami nép a Nemzeti Felszabadítási Front vezetésével győzelmet arat és kivívja nemzete függetlenségét.«