Pedagógusok Lapja, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-07 / 1. szám
Népszava, 1965. december 22. A pedagógusok bérrendezéséről nyilatkoznak a szakszervezet vezetői A dátumokat minden pedagógus ismeri: november 11-én Tiba Pál művelődésügyi miniszter országgyűlési beszámolójában azt a reményét fejezte ki, hogy az 1966. évben mód nyílik a pedagógusok fizetésének a rendezésére. Két nappal később Kállai Gyula, a minisztertanács elnöke a kormány elhatározott szándékaként jelentette be a parlamentben a béremelést. A december 19-én megjelent kormánynyilatkozat pedig már az illetményemelés időpontját is megszabta: 1966. február 1. Az évek óta esedékes bérrendezés tehát közeli valósággá vált. Érthető, ha országszerte megindult a tervezgetés, találgatás: hogyan történik majd az illetményemelés, ki mennyivel kap többet február 1-től. Nagyon is időben »jött« tehát a szakszervezet vezetőinek nyilatkozata a bérrendezésről a Népszava 1965. december 22-i számában. Hogyan fogadták, mi a véleményük a pedagógusoknak a nyilatkozatban kifejtett irányelvekről és az ezek alapján kidolgozott tervekről? Erről kérdeztünk meg néhány pedagógust. DOBAY JÓZSEF igazgató, Pécsi Iskolám, a Nagy Lajos gimnázium tantestülete nagy érdeklődéssel tanulmányozta a nyilatkozatot. Szinte sorról sorra megtárgyalták, a legfontosabb megállapításokat aláhúzták, és így "kipreparálva“ még a faliújságra is kifüggeszti tették, összegezve véleményüket, a szakszervezet VII. kongresszusának bérrendezési irányelveit jónak, követendőnek tartják. Úgy vélik, hogy ezeknek az elveknek az értelmében figyelembe kell venni a képesítést, a gyakorlati időt, a munkaköri felelősséget. Egyetértenek az egyes korcsoportokon belüli egységes hároméves várakozási idővel és ezzel összefüggően a fiatal pedagógusok bérének nagyobb arányú emelésével, valamint a hosszabb szolgálati idővel rendelkező kiváló pedagógusok kiemelt, úgynevezett személyi bérének a megteremtésével. Helyes törekvésnek tartják egyes működési pótlékok arányosítását és emelését, valamint a túlóra és a helyettesítés díjazásának új alapokra való helyezését. Végül egyezik véleményükkel az a követelés is, hogy az eddiginél jobban érvényre kell juttatni a vezetői munka megbecsülését. A konkrét tervekre térve, a többi közt megnyugtatóan hatott az az elgondolás, hogy bérrendszerünk továbbra is a korcsoportos elven alapul, de ehhez újszerű elemként csatlakozik a »tói—ig« besorolás felhasználása a legutolsó korcsoportban. Az előbbi megadja az előrehaladás nélkülözhetetlen biztonságát, az utóbbi pedig a rendkívüli feljebbsorolással párosulva kiemelkedő munkára ösztönöz és azt jutalmazza. A tervezet tehát szerencsésen párosítja a korcsoportos és a más rétegeknél általános »-tól—ig«-os rendszer előnyeit. A nyilatkozat hatásosan cáfolta ezzel a tételével azokat a hiedelmeket, amelyek valamiféle minőségi mutatók alapján történő bérrendezésről keringtek, és ugyancsak nyugtalanították a pedagógusokat FEKETE GYULÁNÉ tanár, Tápiószele . Nagy örömet keltett tantestületünkben a nyilatkozatnak többi részletével együtt az a pont mely bérrendszerünk rugalmasabbá tételéről szól. Különösen a pedagógusnők fogadták megelégedéssel azt az elgondolást, hogy a jelenlegi korcsoportok és azokon belül a várakozási idő csökkentésével a nyugdíjazás előtt öt évvel minden pedagógus a legmagasabb korcsoportba kerülhet Az eddigi szélesre húzott korcsoport-rendszer sok kolléganőt elütött attól, hogy a legmagasabb kategóriájú fizetés alapján kaphassa nyugdíját KATONA LÁSZLÓ igazgató, Kecskemét . A nyilatkozat egyik legizgalmasabb része a túlórák és helyettesítések díjazásáról szól. Évek óta nyugtalanító probléma ez az iskolának, igazgatónak és pedagógusnak. Ezeket az órákat is épp olyan lelkiismeretesen tartották meg a kartársak, mint a többit és mégis jóval kevesebbet kaptak értük. A tervezet az iparban már általános érvényű, a havi bérhez arányosított túlóra-, illetőleg helyettesítési díj bevezetésével az eddiginél sokkal jobb helyzetet teremtene. Az is nagyon jó hatást keltett, hogy ez az új túlórarendszer a nappali és esti tagozatra egyaránt érvényes lenne. — Hadd emeljem ki, az előbbiekhez kapcsolódva, a nyilatkozat következő passzusát, mégpedig szó szerint idézve: »Az óradíjakkal egy időben szeretnénk rendezni azt is, hogy a pedagógusok azonos munkaadónál, működésükkel azonos helyiségben végzett minden oktatásügyi tevékenysége főfoglalkozásukhoz kapcsolódóan túlmunkának minősüljön, beszámítson alaptevékenységükbe, azt a már kifejtett elvek szerint felemelt túlmunka díjakkal fizessék, a társadalombiztosítási szolgáltatások alapját képezze és a nyugdíjnál is figyelembe vegyék. Állandóan érzett sérelmet orvosolna ennek a törekvésnek a megvalósulása, és nagy mértékben fokozná különösen az idősebb pedagógusok anyagi biztonságérzetét NAGY ANDOR a Tolna megyei bizottság másodtitkára . Az elmúlt napokban mind az iskolámban, a Garay János gimnáziumban, mind másutt sokat beszélgettem a kartársakkal a nyilatkozatról. Az alapelveket illetően osztatlan az egyetértés, de azok végrehajtásáról, a »hogyanéról megoszlanak a vélemények. Általános megelégedést keltett, hogy az eddigi pedagógusbérezés kétlegfájóbb pontját, az alacsony kezdőfizetést és alacsony nyugdíjalapot mily gondosan igyekszik »orvosolni « a tervezet. Különösen örülnek ennek azok a fiatal kollégák, akik éveken át mintegy 000 forintért dolgoztak képesítés nélküli pedagógusként, és most — megszerezve a szükséges képesítést — lényegesen nagyobb illetményhez jutnak. Jól eső érzéssel ismerik fel a kollégák a tervezetben a nagyobb távlatok megteremtésére való törekvést is, így atórigbérrendszer figyelembevételében, a túlórák új bérezési rendjében, valamint az előbbre sorolás lehetőségében. — De éppen ez az utóbbi, már eddig is érvényesülő bérezési elem vált ki sok vitát. Újra meg újra megszólal — és nem indokolatlanul — a félelem, hogy ez a forma nem nyit-e az eddiginél még szélesebb kaput a kivételezésnek, a baráti kapcsolatoknak. A vitából azonban az is kiderül, a pedagógusok a veszély hatásos ellenszerét is meglátták, mégpedig a határozottabb iskolavezetésben és a szakszervezeti bizottsággal való szoros együttműködésben. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban arra is figyelmeztetnek a pedagógusok, hogy az előbbresorolásnak az iskolai munkát kell támogatnia, tehát a pedagógusok oktató-nevelő munkáját kell vele elismerni, jutalmazni. GÁBRIEL JÓZSEF művelődésügyi osztályvezető, Pécs — A nyilatkozat arra mutat, hogy a tervezett új bérrendszer az eddiginél jobban megfelel az igazságosság követelményének. A rugalmasabb előrehaladás, a nagyobb pedagógiai gyakorlathoz igazodó túlóradíj, a bármely oktatási területen végzett munka egyenértékű figyelembevétele, a vezetői pótlék emelése, rendre ezt bizonyítja. Nagyon örvendetes, hogy — a tervezet megvalósulása esetén — megszűnik az alapmunka és a mellékmunka közti különbség. A tervezet további anyagi lehetőségek biztosításával arra is alkalmas, hogy az eddig annyi gondot okozó létszámproblémákon is segítsen, hisz ebben a bérrendszerben a túlórára fordított összeget könnyen át lehet váltani egy-egy új létszámmal jelentkező havi illetményre. Arra is alkalmasnak látszik a tervezet, hogy a bármely okból felszabaduló béralapot jobban fel lehet használni a minőségi munka ösztönzésére. A Népszavában közölt nyilatkozat valóban azt mutatja, hogy nem érte váratlanul a bérrendezés feladata a pedagógus szakszervezetet. Ahogy időszerűvé vált a megoldás, azonnal kész és tárgyalásra ugyancsak alkalmas koncepcióval jelentkezett, mégpedig olyan tervezettel, melyet a széles pedagógus közvélemény tapasztalatainak és igényeinek ismeretében alkotott meg. Bízunk abban, hogy ez a koncepció a szakszervezet és a Művelődésügyi Minisztérium eddig is tapasztalt jó együttműködése révén minél teljesebben meg is valósul. Fényi András A VISSZHANG Alapításának negyvenedik évfordulóját ünnepli a Testnevelési Főiskola. A nagy múltú felsőoktatási intézmény évente ezer testnevelő tanárt képez, emellett különböző szakágakon sportoktatói, edzői képesítést nyújt. Képünkön: Kaszper Lászlóné tanítványai a művészi torna szépségeivel ismerkednek. Új naptár Elszakíthatatlanul hozzátartozik az év első napjaihoz az ÖT új naptár feletti tűnődés. És amíg a tiszta lapokra rákerülnek az első feljegyzések, eszünkbe jutnak a régi, elnyűtt notesz bejegyzései. Feladatok, nevek, telefonszámok rajzanak a fejünkben, s ahogy az eltávozott év mindennapjai között kutatunk, már az új napokra készülődünk. A diákok, tanítványaink még a szünidő örömeit élvezik, mi már az új év első óráira rendezzük gondolatainkat. Számvetés ez? Igen... Gondolatok nagy és kis gondokról. Ilyenkor újra rádöbbenünk, újra észrevesszük, hogy mindennapjainkban mennyire összefüggnek apró személyes céljaink, vágyaink az országos, mindnyájunkat érintő kérdésekkel. Oktatási reform... Országos nyilvánosság, nagy, szinte az egész társadalmat megmozgató figyelem. Számunkra az új általános iskolai tankönyvek felett érzett öröm, és soksok fejtörés arról, miként válthatjuk fel jó, a gyerekek figyelmét felkeltő, tudást gyarapító tanítási órákká az új tantervet. Gondosan kimunkált elveket ismertünk meg az iskola és a mindennapi élet kapcsolatának megszilárdításáról, a korszerű műveltség kialakításának feltételeiről, a szocialista nevelés módszereiről. De az elveket nekünk kellett mindennap friss ötletekkel, megújított hozzáértéssel olyan tartalommal megtölteni, amely alkalmas arra, hogy az iskolák régi falai között új típusú embereket neveljen. Reggelenként, amikor a tanári szobából elindultunk, olyan gondolatokat, elképzeléseket kellett tanítványaink közé vinnünk, amelyek egymáshoz szorosan illeszkedő, napról napra egymásra épülő mozzanatai voltak a nevelés folyamatának. Olyan munka volt ez, amely nem hasonlíthatta semmiféle kecsegtető kampányfeladathoz. Türelmet, őszinteséget, fáradhatatlanságot kívánt. S megkövetelte tőlünk a figyelmet, a közéleti érzékenységet... Ez évben is újra észre kellett vennünk, hogy tanítványainkat érdeklik a világ dolgai, eljut hozzájuk minden, ami hazánkban vagy határainkon túl történik. Gyakran érettebbek, felnőttebbek, mint mi voltunk annak idején. Az öröm mellett azonban mindig újra számot kellett vetnünk a felelősséggel is: az események és nézetek sűrűjében ránk várt, hogy okos szavakkal útbaigazítsuk őket. Ilyen ez a mai ifjúság... Ebben az évben is elhangzott sokszor és sokféle hangsúllyal. Mégis — és ez nem utolsósorban minket dicsér — talán kevesebbszer megrovással, mint ezelőtt. Diákjaink ott voltak az építőtáborokban, csillogtak a tanulmányi versenyeken, magas pontszámokat értek el az egyetemi felvételi vizsgákon, a szakma ifjú mestereivé váltak a műhelyekben. De nekünk kellett megnyugtatnunk a széthulló és nyugtalan családi otthonokból iskolába érkező kisdiákokat is, nekünk kellett nehéz kérdésekre választ adnunk a történelem vagy biológia órákon, hogy a kettős nevelés gondjain könnyítsünk. Különös aggodalommal olvastuk a fiatalkorú bűnözésről szóló cikkeket, s a hiányok miatt bosszantkodva kerestük a jó ifjúsági könyveket a kamaszoknak... Ilyen volt ez a búcsúzó év. Fáradságos és örömteli, sikerekkel és kudarcokkal zsúfolt, nagy elhatározásokkal teli, megrakva sok, igazán nem mulatós, de nélkülözhetetlen mindennapi erőfeszítéssel. Naptárunkba, amelyet az ünnepek alatt szorgalmasanmásolgattunk, ebből csak furcsa, s ma már alig érthető félmondatok, telefonszámok, nevek kerültek. Az új évnek gondos számvetéssel kell nekivágnunk. ■ Papírral és ceruzával a kezünkben az elkövetkező hónapokban kiszámoljuk majd, mit jelent családunk számára a fizetésemelés, az átrendezés. De a család számunkra az évek alatt észrevétlenül kitágult, s magába foglalja az iskolát is. Az új középiskolai tanterv, s az új tankönyvek gimnáziumi feladatainkat is megnövelik. Közelebb a valósághoz — mindennapjainkban egyre többször kell erre gondolnunk. Oktató és nevelő munkánknak akkor van igazán értelme, s az ország számára kamatozó eredménye, ha a tudás, amelyet nyújtunk, nem egy elképzelt műveltség kialakítására, hanem az élet követelményeinek kielégítésére törekszik. A szakközépiskolák számára helyet adó gimnáziumok és technikumok oktatói tudásukat a korábbinál nem kevésbé, hanem jobban hasznosíthatják. Nem szakbarbárokat akarunk nevelni a jövőben sem, de nem is fellegekben járó szobatudósokat. Az új gazdasági mechanizmus szervezésének első évében nekünk, pedagógusoknak is jobban figyelnünk kell a körülöttünk alakuló valóság benyújtotta igényekre. Realitás és folytonosság ... Erre kell törekednünk napi oktató-nevelő munkánkban, ezért kell megteremtenünk a középfokú és a felsőfokú oktatás jobb, szervesebb kapcsolódását. Elvek ezek, amelyek valóraváltása feltétele a szocialista gondolkodású és megalapozott szaktudású fiatalság elindulásának... Egy év múlva a nagy, átfogó irányelvekből apró, mindennapi tennivalókra emlékszünk majd. Feladatok, nevek, telefonszámok rajzanak majd a fejünkben, s ahogy az eltávozott év mindennapjai között kutatunk, már az új napokra készülődünk. Életünk évei rakodnak így egymásra. S közben egy új nemzedék kerül ki a kezünk alól.