Pedagógusok Lapja, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-07 / 1. szám

Népszava, 1965. december 22. A pedagógusok bérrendezéséről nyilatkoznak a szakszervezet vezetői A dátumokat minden pedagógus ismeri: november 11-én Tiba Pál művelődésügyi miniszter országgyűlési beszá­molójában azt a reményét fejezte ki, hogy az 1966. évben mód nyílik a pedagógusok fizetésének a rendezésére. Két nappal később Kállai Gyula, a minisztertanács elnöke a kormány elhatározott szándékaként jelentette be a parla­mentben a béremelést. A december 19-én megjelent kor­mánynyilatkozat pedig már az illetményemelés időpontját is megszabta: 1966. február 1. Az évek óta esedékes bérrendezés tehát közeli valóság­gá vált. Érthető, ha országszerte megindult a tervezgetés, találgatás: hogyan történik majd az illetményemelés, ki mennyivel kap többet február 1-től. Nagyon is időben »jött« tehát a szakszervezet vezetőinek nyilatkozata a bérrende­zésről a Népszava 1965. december 22-i számában. Hogyan fogadták, mi a véleményük a pedagógusoknak a nyilatkozatban kifejtett irányelvekről és az ezek alapján kidolgozott tervekről? Erről kérdeztünk meg néhány peda­gógust. DOBAY JÓZSEF igazgató, Pécs­i Iskolám, a Nagy Lajos gimnázium tantestülete nagy érdeklődéssel tanulmányozta a nyilatkozatot. Szinte sorról sorra megtárgyalták, a legfon­tosabb megállapításokat alá­húzták, és így "kipreparálva­“­­ még a faliújságra is kifüggesz­ti tették, összegezve véleményü­­­­­­ket, a szakszervezet VII.­­ kongresszusának bérrendezési irányelveit jónak, követendő­nek tartják. Úgy vélik, hogy ezeknek az elveknek az értel­mében figyelembe kell venni a képesítést, a gyakorlati időt­, a munkaköri felelősséget. Egyetértenek az egyes korcso­portokon belüli egységes há­roméves várakozási idővel és ezzel összefüggően a fiatal pe­dagógusok bérének nagyobb arányú emelésével, valamint a hosszabb szolgálati idővel rendelkező kiváló pedagógu­sok kiemelt, úgynevezett sze­mélyi bérének a megteremté­sével. Helyes törekvésnek tart­ják egyes működési pótlékok arányosítását és emelését, va­lamint a túlóra és a helyet­tesítés díjazásának új alapokra való helyezését. Végül egyezik véleményükkel az a követelés is, hogy az eddiginél jobban érvényre kell juttatni a veze­tői munka megbecsülését.­­ A konkrét tervekre térve, a többi közt megnyugtatóan hatott az az elgondolás, hogy bérrendszerünk továbbra is a korcsoportos elven alapul, de ehhez újszerű elemként csatlakozik a »tói—ig« besoro­lás felhasználása a legutolsó korcsoportban. Az előbbi meg­adja az előrehaladás nélkülöz­hetetlen biztonságát, az utóbbi pedig a rendkívüli feljebbso­­rolással párosulva kiemelkedő munkára ösztönöz és azt ju­talmazza. A tervezet tehát szerencsésen párosítja a kor­­csoportos és a más rétegeknél általános »-tól—ig«-os rendszer előnyeit. A nyilatkozat hatá­sosan cáfolta ezzel a tételével azokat a hiedelmeket, amelyek valamiféle minőségi mutatók alapján történő bérrendezésről keringtek, és ugyancsak nyugtalanították a pedagógu­sokat FEKETE GYULÁNÉ tanár, Tápiószele . Nagy örömet keltett tan­testületünkben a nyilatkozat­nak többi részletével együtt az a pont mely bérrendszerünk rugalmasabbá tételéről szól. Különösen a pedagógusnők fo­gadták megelégedéssel azt az elgondolást, hogy a jelenlegi korcsoportok és azokon belül a várakozási idő csökkentésé­vel a nyugdíjazás előtt öt évvel minden pedagógus a legmaga­sabb korcsoportba kerülhet Az eddigi szélesre húzott kor­csoport-rendszer sok kolléga­nőt elütött attól, hogy a leg­magasabb kategóriájú fizetés alapján kaphassa nyugdíját KATONA LÁSZLÓ igazgató, Kecskemét . A nyilatkozat egyik leg­izgalmasabb része a túlórák és helyettesítések díjazásáról szól. Évek óta nyugtalanító probléma ez az iskolának, igaz­gatónak és pedagógusnak. Eze­ket az órákat is épp olyan lel­kiismeretesen tartották meg a kartársak, mint a többit és mégis jóval kevesebbet kaptak értük. A tervezet az iparban már általános érvényű, a ha­vi bérhez arányosított túlóra-, illetőleg helyettesítési díj bevezetésével az eddiginél sok­kal jobb helyzetet teremtene. Az is nagyon jó hatást keltett, hogy ez az új túlóra­rendszer a nappali és esti tagozatra egyaránt érvényes lenne. — Hadd emeljem ki, az előbbiekhez kapcsolódva, a nyilatkozat következő passzu­sát, mégpedig szó szerint idézve: »Az óradíjakkal egy időben sze­retnénk rendezni azt is, hogy a pedagógusok azonos munka­adónál, működésükkel azonos helyiségben végzett minden ok­tatásügyi tevékenysége főfog­lalkozásukhoz kapcsolódóan túl­­munkának minősüljön, beszá­mítson alaptevékenységükbe, azt a már kifejtett elvek sze­rint felemelt túlmunka díjak­kal fizessék, a társadalombiz­tosítási szolgáltatások alapját képezze és a nyugdíjnál is fi­gyelembe vegyék.­ Állandóan érzett sérelmet orvosolna en­nek a törekvésnek a megvaló­sulása, és nagy mértékben fo­kozná különösen az idősebb pedagógusok anyagi biztonság­érzetét NAGY ANDOR a Tolna megyei bizottság má­sodtitkára . Az elmúlt napokban mind az iskolámban, a Garay János gimnáziumban, mind másutt sokat beszélgettem a kartár­sakkal a nyilatkozatról. Az alapelveket illetően osztatlan az egyetértés, de azok végre­hajtásáról, a »hogyanéról megoszlanak a vélemények. Általános megelégedést keltett, hogy az eddigi pedagógus­bé­rezés két­­legfájóbb pontját­, az alacsony kezdőfizetést és alacsony nyugdíj­alapot mily gondosan igyekszik »orvosolni « a tervezet. Különösen örülnek ennek azok a fiatal kollégák, akik éveken át mintegy 000 forintért dolgoztak képesítés nélküli pedagógusként, és most — megszerezve a szükséges képesítést — lényegesen na­gyobb illetményhez jutnak. Jól eső érzéssel ismerik fel a kollé­gák a tervezetben a nagyobb távlatok megteremtésére való törekvést is, így a­­tór­­ig­­bérrendszer figyelembevételé­ben, a túlórák új bérezési rendjében, valamint az előbb­­re sorolás lehetőségében. — De éppen ez az utóbbi, már eddig is érvényesülő bére­zési elem vált ki sok vitát. Újra meg újra megszólal — és nem indokolatlanul — a féle­lem, hogy ez a forma nem nyit-e az eddiginél még szélesebb kaput a kivételezésnek, a bará­ti kapcsolatoknak. A vitából azonban az is kiderül, a peda­gógusok a veszély hatásos el­lenszerét is meglátták, mégpe­dig a határozottabb iskolaveze­tésben és a szakszervezeti bi­zottsággal való szoros együtt­működésben. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban arra is figyel­meztetnek a pedagógusok, hogy az előbbresorolásnak az iskolai munkát kell támogatnia, tehát a pedagógusok oktató-nevelő munkáját kell vele elismerni, jutalmazni. GÁBRIEL JÓZSEF művelődésügyi osztályvezető, Pécs — A nyilatkozat arra mu­tat, hogy a tervezett új bér­rendszer az eddiginél jobban megfelel az igazságosság köve­telményének. A rugalmasabb előrehaladás, a nagyobb peda­gógiai gyakorlathoz igazodó túlóradíj, a bármely oktatási területen végzett munka egyenértékű figyelembevétele, a vezetői pótlék emelése, rendre ezt bizonyítja. Nagyon örvendetes, hogy — a tervezet megvalósulása esetén — meg­szűnik az alapmunka és a mel­lékmunka közti különbség. A tervezet további anyagi lehető­ségek biztosításával arra is al­kalmas, hogy az eddig annyi gondot okozó létszámproblémá­kon is segítsen, hisz ebben a bérrendszerben a túlórára for­dított összeget könnyen át le­het váltani egy-egy új létszám­mal jelentkező havi illetmény­re. Arra is alkalmasnak lát­szik a tervezet, hogy a bár­mely okból felszabaduló bér­alapot jobban fel lehet hasz­nálni a minőségi munka ösz­tönzésére.­­ A Népszavában közölt nyilatkozat valóban azt mutat­ja, hogy nem érte váratlanul a bérrendezés feladata a peda­gógus szakszervezetet. Ahogy időszerűvé vált a megoldás, azonnal kész és tárgyalásra ugyancsak alkalmas koncepció­val jelentkezett, mégpedig olyan tervezettel, melyet a szé­les pedagógus közvélemény tapasztalatainak és igényeinek ismeretében alkotott meg. Bí­zunk abban, hogy ez a kon­cepció a szakszervezet és a Művelődésügyi Minisztérium eddig is tapasztalt jó együtt­működése révén minél telje­sebben meg is valósul. Fényi András A VISSZHANG Alapításának negyvenedik évfordulóját ünnepli a Testnevelési Főiskola. A nagy múltú felső­­oktatási intézmény évente ezer testnevelő tanárt képez, emellett különböző szakágakon sport­­oktatói, edzői képesítést nyújt. Képünkön: Kaszper Lászlóné tanítványai a művészi torna szépségeivel ismerkednek. Új naptár E­­lszakíthatatlanul hozzátartozik az év első napjaihoz az ÖT új naptár feletti tűnődés. És amíg a tiszta lapokra rá­­kerülnek az első feljegyzések, eszünkbe jutnak a régi, elnyűtt notesz bejegyzései. Feladatok, nevek, telefon­számok rajzanak a fejünkben, s ahogy az eltávozott év mindennapjai között kutatunk, már az új napokra készülő­dünk. A diákok, tanítványaink még a szünidő örömeit él­vezik, mi már az új év első óráira rendezzük gondolatain­kat. Számvetés ez? Igen... Gondolatok nagy és kis gondok­ról. Ilyenkor újra rádöbbenünk, újra észrevesszük, hogy mindennapjainkban mennyire összefüggnek apró szemé­lyes céljaink, vágyaink az országos, mindnyájunkat érintő kérdésekkel. Oktatási reform... Országos nyilvánosság, nagy, szinte az egész társadalmat megmozgató figyelem. Számunkra az új általános iskolai tankönyvek felett érzett öröm, és sok­sok fejtörés arról, miként válthatjuk fel jó, a gyerekek fi­gyelmét felkeltő, tudást gyarapító tanítási órákká az új tan­tervet. Gondosan kimunkált elveket ismertünk meg az is­kola és a mindennapi élet kapcsolatának megszilárdításáról, a korszerű műveltség kialakításának feltételeiről, a szocia­lista nevelés módszereiről. De az elveket nekünk kellett mindennap friss ötletekkel, megújított hozzáértéssel olyan tartalommal megtölteni, amely alkalmas arra, hogy az is­kolák régi falai között új típusú embereket neveljen. Reg­gelenként, amikor a tanári szobából elindultunk, olyan gondolatokat, elképzeléseket kellett tanítványaink közé vinnünk, amelyek egymáshoz szorosan illeszkedő, napról napra egymásra épülő mozzanatai voltak a nevelés folya­matának. Olyan munka volt ez, amely nem hasonlíthatta semmiféle kecsegtető kampány­feladathoz. Türelmet, őszin­teséget, fár­adhatatlanságot kívánt. S megkövetelte tőlünk a figyelmet, a közéleti érzékenységet... Ez évben is újra észre kellett vennünk, hogy tanítványainkat érdeklik a vi­lág dolgai, eljut hozzájuk minden, ami hazánkban vagy ha­tárainkon túl történik. Gyakran érettebbek, felnőttebbek, mint mi voltunk annak idején. Az öröm mellett azonban mindig újra számot kellett vetnünk a felelősséggel is: az események és nézetek sűrűjében ránk várt, hogy okos sza­vakkal útbaigazítsuk őket. Ilyen ez a mai ifjúság... Ebben az évben is elhangzott sokszor és sokféle hangsúllyal. Mégis — és ez nem utolsó­sorban minket dicsér — talán kevesebbszer megrovással, mint ezelőtt. Diákjaink ott voltak az építőtáborokban, csillogtak a tanulmányi versenyeken, magas pontszámokat értek el az egyetemi felvételi vizsgákon, a szakma ifjú mes­tereivé váltak a műhelyekben. De nekünk kellett megnyugtatnunk a széthulló és nyug­talan családi otthonokból iskolába érkező kisdiákokat is, nekünk kellett nehéz kérdésekre választ adnunk a törté­nelem vagy biológia órákon, hogy a kettős nevelés gond­jain könnyítsünk. Különös aggodalommal olvastuk a fiatal­korú bűnözésről szóló cikkeket, s a hiányok miatt bosszant­kodva kerestük a jó ifjúsági könyveket a kamaszoknak... Ilyen volt ez a búcsúzó év. Fáradságos és örömteli, si­kerekkel és kudarcokkal zsúfolt, nagy elhatározásokkal teli, megrakva sok, igazán nem mulatós, de nélkülözhetetlen mindennapi erőfeszítéssel. Naptárunkba, amelyet az ünnepek alatt szorgalmasan­­másolgattunk, ebből csak furcsa, s ma már alig érthető félmondatok, telefonszámok, nevek kerültek. Az új évnek gondos számvetéssel kell nekivágnunk. ■ Papírral és ceruzával a kezünkben az elkövetkező hónapok­ban kiszámoljuk majd, mit jelent családunk számára a fi­zetésemelés, az átrendezés. De a család számunkra az évek alatt észrevétlenül kitágult, s magába foglalja az iskolát is. Az új középiskolai tanterv, s az új tankönyvek gimnáziumi feladatainkat is megnövelik. Közelebb a valósághoz — mindennapjainkban egyre többször kell erre gondolnunk. Oktató és nevelő munkánknak akkor van igazán értelme, s az ország számára kamatozó eredménye, ha a tudás, ame­lyet nyújtunk, nem egy elképzelt műveltség kialakítására, hanem az élet követelményeinek kielégítésére törekszik. A szakközépiskolák számára helyet adó gimnáziumok és tech­nikumok oktatói tudásukat a korábbinál nem kevésbé, ha­nem jobban hasznosíthatják. Nem szakbarbárokat akarunk nevelni a jövőben sem, de nem is fellegekben járó szoba­tudósokat. Az új gazdasági mechanizmus szervezésének el­ső évében nekünk, pedagógusoknak is jobban figyelnünk kell a körülöttünk alakuló valóság benyújtotta igényekre. Realitás és folytonosság ... Erre kell törekednünk napi oktató-nevelő munkánkban, ezért kell megteremtenünk a középfokú és a felsőfokú oktatás jobb, szervesebb kapcso­lódását. Elvek ezek, amelyek valóraváltása feltétele a szo­cialista gondolkodású és megalapozott szaktudású fiatalság elindulásának... Egy év múlva a nagy, átfogó irányelvekből apró, min­dennapi tennivalókra emlékszünk majd. Feladatok, nevek, telefonszámok rajzanak majd a fejünkben, s ahogy az el­távozott év mindennapjai között kutatunk, már az új na­pokra készülődünk. Életünk évei rakodnak így egymásra. S közben egy új nemzedék kerül ki a kezünk alól.

Next