Pedagógusok Lapja, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-07 / 1. szám
Párbeszéd dr. Bogdan Suchodolski professzorral A magyar pedagógusok körében is nagy figyelmet keltett a kiváló lengyel pedagógus, Bogdan Suchodolski *A jövőnek nevelünk« című könyve, amely a Tankönyvkiadó gondozájában jelent meg. Ebből az alkalomból, a Pedagógusok Lapja felkérésére készítette az Arpress hírügynökség az alábbi interjút a világszerte ismert szerzővel. Dr. Bogdan Suchodolski professzor a társadalomtudományok kiváló lengyel művelője. A varsói egyetem általános pedagógiai tanszékének és az egyetem neveléstudományi intézetének vezetője, a Lengyel Tudományos Akadémia neveléstudományi bizottságának elnöke, a negyedévenként megjelenő »Kwartalnik Pedagogiczny« című folyóirat főszerkesztője. Első kérdésünk: — Járt-e már Magyarországon? — Igen, már jártam Magyarországon — mondja Suchodolski professzor — és szép emlékekkel gazdagodva tértem haza. Sok kedves ismerőst szereztem, úgy hallom, hogy könyvem Magyarországon kedvező fogadtatásban részesült. Lehetséges, hogy más munkáim is meg fognak jelenni magyar nyelven. — Milyen kérdések foglalkoztatják tudományos munkájában? — Elsősorban a filozófiai antropológia. Két évvel ezelőtt jelent meg »Az ember újkori filozófiájának keletkezése« című könyvem, amelyben a reneszánszról írok, és arra törekszem, hogy bemutassam az «ember« koncepciójának kialakulását a filozófiában, tudományban és művészetben. Most a második köteten dolgozom, amely felöleli a XVII —XIX. századot, egészen Marx fellépéséig. A filozófiát a pedagógiai tudományok egyik pillérének tartom. A pedagógia fejlődése természetesen mindig szorosan összefüggött az iskolai gyakorlattal, de ez a fejlődés a nagy filozófiai koncepcióktól kijelölt úton haladt. Ma, a szocializmus építésének korszakában, amikor egyre inkább előtérbe kerül a kultúra alkotójának és »fogyasztójának«, az embernek szerepe, a pedagógiának az ember mivoltát korszerű módon kell értelmeznie. — Milyen változásokat tart szükségesnek a jelenlegi pedagógiai munkában és iskolarendszerben? — A mai iskolarendszer tartamát és módszereit tekintve egyaránt erősen konzervatív. Sőt, számos tudományos szakembernek az a véleménye, hogy a jelenlegi iskolai tananyag a tudomány fél évszázaddal ezelőtti állapotát tükrözi. A tanszerv modernizálása, azaz a korszerű tudomány fejlettségi szintjének megfelelő átdolgozása nehéz feladat. Megvalósításában a tanulók intelligenciáját és öntevékenységét fejlesztő aktív tanítási módszereket kell alkalmaznunk. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a gyermekek ma gyorsabban fejlődnek, mint régebben. A rádió, a televízió és a többi információs eszköz eleve sok ismeretet közetít hozzájuk. Ezért az iskolában is következetes harcot kell vívni az unalom ellen. Lengyelországban néhány esztendeje több kísérleti iskolában újfajta oktatási és nevelési tervek alapján folyik a munka. A tervek lényege a tanulók intellektuális, társadalmi, művészeti és technikai aktivitásának egyidejű fejlesztése. A kísérlet eredményei biztatóak. — Hogyan vélekedik a tanulók érdeklődését és tehetségét fejlesztő lehetőségekről, módszerekről? — Fontos feladatunk, hogy a tanuló Ifjú■ág érdeklődését minél előbb felébresszük, képességeiket minél előbb eredményesen fejlesszük. Ez megköveteli a középiskolai tantervek bizonyos differenciálását s a tehetségfejlesztés megfelelő nevelési felügyeletének megszervezését. Nem vagyok híve a tehetséges gyermekek "-elit-jelegű« kiválasztásának és külön oktatásának, a különösen intelligens és tehetséges tanulókkal való foglalkozást azonban nem szabad elhanyagolni. — Milyen tudományos munkát végez a vezetésével működő tanszék? — Teljesen új problémák vizsgálatához kezdtünk. Közéjük tartozik a többi között a művészeti nevelés. A hagyományos felfogástól eltérően ennek magába kell foglalnia az ember legtágabban értelmezett kapcsolatát a művészettel, és nemcsak az ember esztétikai ízlésére, hanem egész egyéniségének alakulására hatással kell lennie. A másik lényeges és új probléma: az oktatástervezés. Szoros kapcsolatban állunk a párizsi Nemzetközi Oktatástervezési Intézettel, és megkezdtük a kutatásokat az úgynevezett oktatásgazdaságtan területén. Ez a tudományág nemrégen született, vizsgálódásainak tárgya az oktatásügyi kiadások racionalizálása és annak elemzése, hogy a nevelő és oktató tevékenység eredményei milyen gazdasági értékekben mérhetők. A vizsgálódások kimutatták, hogy az iskola gazdasági szempontból önmagát eltartó vállalat. A megfelelő képzettségű dolgozók jóval több értéket termelnek, mint a nem képzettek, s a nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a társadalom ilyenformán az oktatók munkájának köszönhet, egyre növekszik, sőt, nem egy esetben meghaladja az állam által az oktatásügyre fordított összegek mértékét. A gazdasági nézőpont a pedagógiai kérdésekben természetesen nem azt jelenti, hogy a nevelést és az oktatást alárendeljük a piac mindenható fétisének, hanem azt, hogy kialakítjuk a céljai megvalósítása érdekében tudatosan cselekvő, az anyagi élet törvényeit ismerő embert. — A neveléstörténet művelőjeként jelenleg milyen kérdésekkel foglalkozik? — Ilyen irányú munkám középpontjában a tudománynak a modern nevelésben játszott szerepe áll. A mai ember nevelése elképzelhetetlen a tudománytörténet, a művészettörténet, a technikatörténet ismerete nélkül. — Sokrétű tudományos munkája mellett hogyan tölti szabad idejét? — Szeretem és nagyra értékelem a színházat. A tengerparton van egy kis nyaralóm, ide húzódom vissza, ha a munkához teljes nyugalomra van szükségem. Szerelem az autót, ami Varsóban a mindennapi életet jelentősen megkönnyíti számomra. Családommal együtt évről évre külföldön töltöm a szabadságomat, kocsival bejárom a legkülönbözőbb, legszebb tájakat, amelyekben másképpen nem lenne módom gyönyörködni ... Az interjút készítette: M. Zalejska A Pedagógusok Lapja Hibás és jó iskolaépületek vitája 111 ilyen panaszok merültek Ltl fel az elmúlt tíz évben épült iskolaépületekkel szemben? — kérdeztem a Csongrád megyei szakszervezeti bizottság tagjaitól, Ökrös Jánostól, Juhász Tivadartól, Kovács Jánostól. — Bizony vannak jajszavak — hangzott kórusban a válasz. S aztán egymás után kerültek sorra az elgondolkodtató problémák. A Szeged-gedői, Ságváritelepi és a Kolozsvári-téri iskolában nincsenek védve az üvegezett ingaajtók, a tornaszerek rögzítése megoldatlan, a lépcsőházi nagy üvegfalak merevítése nem kielégítő, nincs védelem az esetleges betörések ellen ... A Ságvári-telepi iskolának külön panasza is akad: a tornaterem szellőztetésére nem elegendő a nyitható ablakfelület, a csövek, radiátorok kiállnak a falsíkokból. A Kolozsvári-téri iskolában a kazánház elhelyezése ad okot panaszra: állandó küzdelmet kell vívni benne a talajvíz ellen, a központi fűtés kéménye pedig egyre süllyed. Nem könnyű a válasz a panaszokra. Annyi bizonyos, hogy a felsorolt hibák nagy része általánosnak mondható, s megszüntetésük érdekében már régebben intézkedések történtek. A most épülő iskolák terveit pedig már általában nem csúfítják hasonló hibák. Van-e erre is példa Szegeden? Szerencsére van. Érdemes meghallgatni, milyen örömmel beszél Juhász Tivadar a múlt évben befejezett Szeged-Tiszaparti gimnáziumról, amelyet a Kossuth-díjas Dávid Károly tervezett, és az újszegedi Rózsa Ferenc sugárúton épített általános iskoláról, amelynek terveit Schnapper Tibor szegedi építészmérnök készítette. Ugyancsak sok jót lehet elmondani a szentesi elektrotechnikai szakiskoláról. Szó szót követvén sok egyéb is szóba került a továbbiakban. Hogy a Makóújvárosi iskola nemrég épült műhelyterme kicsi, hogy a négyszemélyes munkapad a politechnikai műhelyben nagyobb helyet igényel, mint a két darab kétszemélyes, hogy a megyében hamarosan időszerűvé váló földgázfelhasználásra már most fel kell készülni... A beszélgetést azzal a megnyugtató érzéssel fejeztük be, hogy a további munkában valamennyien hasznát látjuk majd. Székely Ferenc — Saluton! (Üdvözlet!) Kórusban hangzik a válasz: — Saluton! Huszonhárom vörösnyakcendős gyerek nézegeti a táblára felírt szavakat. Még furcsák a hangsúlyszabályok, és nincs tankönyvük sem. De az eszperantó-oktatás november eleje óta szünet nélkül folyik Dunaújvárosban, a Barátság téri általános iskolában. — Két csoportban negyvenhat gyerekkel foglalkozunk — mondja Bódis Károly magyar-történelem szakos tanár, aki a közeljövőben készül nyelvvizsgát tenni. — Tudomásunk szerint általános iskolában csupán egy helyen, Szirmabesnyőn van még eszperantó-oktatás. A helyi Eszperantó Klub ötlete volt, hogy a »nemzetközi nyelvet« az általános iskolásoknak is oktassák. — Kétszer jövünk össze hetente — folytatja Bódis Károly — Egy alkalommal nyelvtan órát, egyszer pedig beszédgyakorlatot tartunk ... — Miért érdekel benneteket az eszperantó? — kérdezzük a gyerekeket. — A tv-ben láttuk, hogy ez idén Budapesten Eszperantó Világkongresszus lesz, és ezren hozzánk is ellátogatnak. Jó lenne addigra már sokat tudni! — mondja Portik Jutka a nyolcadik B-ből. Természetesen csak felsőtagozatosok és gimnazisták látogatják az eszperantó órákat. A legjobbakra a nyáron már fontos feladat vár: idegenvezetőként működnek a Dunaújvárosba kiránduló külföldi eszperantisták mellett. Más nyelv elsajátítása négy-öt évig, vagy még tovább tart, eszperantóul azonban egy-másfél év alatt meg lehet tanulni. Az eszperantó több nyelv elemeiből épül fel, és hatékonyan segíti a többi idegen nyelv tanulását — magyarázza Bódis Károly. Az iskolai nyelvoktatást már sok kifogás érte. Jó beszámolni egy hasznos kísérletről, amelytől szép eredményeket várunk. Újházy György Pályázati felhívás Az 1965. évre meghirdetett felsőfokú pedagógiai pályázat sikerétől indíttatva a Művelődésügyi Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete újabb pályatételek kitűzését határozta el. Az idei pályázaton valamennyi díjazott munka egyegy felsőoktatási intézmény hallgatóságának pedagógiaipszichológiai elemzését választotta tárgyául. A tanulmányok szerzői munkáikkal meggyőzően dokumentálták, hogy az efféle vizsgálatok igényes elvégzésére felsőoktatási intézményeinkben megvannak a szükséges tárgyi és személyi feltételek. Egy-egy hallgatócsoport mintegy »statikus« elemzésénél bonyolultabb feladatot jelent azonban a hallgatóság alakulásának folyamatában való ábrázolása. A feladat fokozott nehézségére való tekintettel, valamint azért is, mert az ilyen munka több éves rendszeres anyaggyűjtést tesz szükségessé, már most jelezni kívánjuk, hogy két-három év elteltével ilyen jellegű pályatétel is kiírásra kerül. Az elmúlt évben — feltehetően a pályázati kiírásban megjelölt tematika túlságosan szerteágazó volta miatt — egy pályázó sem vállalkozott az oktatáselméleti vonatkozású tétel teljes kifejtésére. Éppen ezért az 1966-ra meghirdetett és az alábbiakban felsorolt pályatételek erre a tárgykörre kívánják a figyelmet irányítani. Valamennyi tétellel kapcsolatban kérjük, hogy a szerzők tanulmányuk elkészítésében mindenkor támaszkodjanak saját intézményük tárgybavágó tapasztalataira, a helyileg jelentkező eredményekre és problémákra. Megjegyezzük, hogy ebből a szempontból egyaránt értékes lehet a másutt is felhasználható helyi eredmények elemző ismertetése, valamint az olyan, javítást célzó javaslatok kidolgozása is, amelyeket az alkalmazásra vonatkozó konkrét útmutatás kísér. Nem célja viszont a pályázatnak, hogy a témákkal kapcsolatban pusztán elméleti eszmefuttatások kidolgozására késztessen. Az előbbiekben mondottakat figyelembe véve a pályázók tetszésük szerint választhatnak a következő témák közül: 1. Az oktatási főformák (előadás, szeminárium, gyakortat) egymásra hatása. 2. A korszerű technikai eszközök alkalmazása az oktatásban. 3. A hallgatók aktivitása (a hallgatók tanulmányi aktívitásának jellemző megnyilvánulási formái, az aktivitás foka és a kibontakoztatása terén szerzett tapasztalatok). 4. Az öntevékeny középiskolai tanulmányi munka és a felsőfokú tanulmányok (középiskolai szakköri tevékenység, a tanulmányi versenyeken való részvétel stb. és a felsőoktatásban elért eredmények közti viszony vizsgálata, különös tekintettel a tudományos diákköri munkára) 5. Az ismeretek és készségek viszonya (kölcsönös kapcsolatuk, az egyes tanulmányi fokozatokon elért színvonaluk, mérésük lehetőségei, és problémái). 6. A tanulmányi idő felhasználása (az idő kitöltése a hallgatóság részéről, a tanulmányi munka ritmusa, az idő célszerű felhasználásának helyileg adott szervezeti feltételei). Bármelyik tétel kidolgozható a levelező oktatás vonatkozásában is. A pályázaton részt vehet minden felsőoktatási intézmény oktatója. A pályázat jeligés. A pályamunkák terjedelme legalább 2 kéziratív, azaz 46 gépelt, ritka soros lap. A pályamunkákat 3 példányban kell beküldeni 1936. augusztus 1-ig a Pedagógusok Szakszervezete Elnökségéhez (Bp. VI., Gorkij fasor 10.). Egy pályázó több témakörben is pályázhat. A pályázat harmadik példányát a szerzőhöz visszajuttatjuk. A pályázaton helyezést elért tanulmányok kiadásáról — lehetőség szerint — gondoskodás történik. A pályadíjakat a bíráló bizottság a Pedagógusok Szakszervezete balatonfüredi felsőoktatási ankétjén, 1966. októberében fogja kiosztani. PÁLYADÍJAK 2 db I. díj á 5000.— Ft 2 db II. díj á 3000.— Ft 2 db III. díj á 1500.— Ft A beérkező pályaművek színvonalától függően a bírálóbizottság felemelheti vagy meg is oszthatja a díjakat. A pályázatok technikai lebonyolítását az ELTE Felsőoktatási Pedagógiai Kutatócsoportja (Bp. VIII., Rigó u. 16. Telefon: 337—999) vállalta. A pályázattal kapcsolatos minden további érdeklődésre a Kutatócsoport, illetve a Pedagógusok Szakszervezete Köznevelési és Szervezési Osztály (Bp. VI., Gorkij fasor 10. Telefon: 428—822.) ad felvilágosítást. Hírek BÁRÁNYÁBÓL A hagyományos egyéni és csapat asztalitenisz- és sakkbajnokságok véget értek a megyében. Az asztaliteniszben 7 csapat közül — immár másodszor — Komló város csapata lett a győztes. A pécsi Simon Károly egyéni bajnok lett. A sakkbajnokságot Szigetvár csapata, az egyéni bajnokságot pedig a szigetvári Várnai Zoltán nyerte. A győztesek értékes ajándékokat kaptak. Az 1966-ban Magyarországon rendezendő eszperantó világkonferencia ifjúsági tagozata a tervek szerint Pécsett tartja majd tanácskozásait. A több száz résztvevő fogadására máris készülnek a pécsiek. A nevelők házában központi tanfolyamot indítottak azoknak a pedagógusoknak, akik az iskolákban eszperantó nyelvtanfolyamokat irányítanak majd. A kamarakórus 140 tagú baráti körének Antal György, a zeneművészeti szakiskola igazgatója vetített képes előadás keretében számolt be nyári finnországi élményeiről, az ottani zenei életről, az iskolai zenei oktatás helyzetéről. A mohácsi pedagógusok közös színházlátogatáson vettek részt a pécsi Nemzeti Színházban. A városi bizottság anyagi támogatásával Shakespeare Lear királyát nézték meg. Pécs pedagógusainak kispályás labdarúgó-csapata nagy sikerű hírverő mérkőzést játszott Szebény község pedagógusainak csapatával. A megye központi pedagógus könyvtára július óta működik. Legutóbb több mint 7 ezer forintért vásároltak új könyveket. Bogádmindszenten néhány gazdasági épületet korszerű szertárral, nevelői szobával és tágas folyosóval elázott iskolává építettek át. A nemrégiben felavatott új iskola mellett kétszobás fürdőszobás pedagóguslakás, valamint közös napközis terem is épült konyhával és étkezővel. Az eddigi építkezések értéke mintegy 600 ezer forint. Az iskola körzeti jellegű: a hegyszentmártoni, a parádi és az ózdfalusi felsőtagozatos tanulókat gyűjti egybe. SZEGÉLYLEGÉNYEK Magyar film Rendezte: Jancsó Miklós Főszereplők: Görbe János, Latinovits Zoltán, Molnár Tibor BUTASÁGOM TÖRTÉNETE Magyar filmvígjáték Rendezte: Keleti Márton Főszereplők: Ruttkai Éva, Básti Lajos, Irina Petrescu Bemutató: január 20. TÉLET HÜRKBERGBEN Magyarul beszélő kétrészes amerikai film Stanley Kramer rendezésében Főszereplők: Spencer Tracy, Marlene Dietrich és Maximilian Schell Bemutató: január 27. Az ifjúságnak ajánljuk: AZ ÉG KULCSA Magyarul beszélő színes szovjet filmvígjáték Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: január 27. VÉRREL MEGPECSÉTELVE Színes, szélesvásznú román film Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: január 27. A MOKÉP IlEi lilii KOBSáp beLepépusolnak atántuk: