Pedagógusok Lapja, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-07 / 1. szám

Párbeszéd dr. Bogdan Suchodolski professzorral A magyar pedagógusok kö­rében is nagy figyelmet kel­tett a kiváló lengyel pedagó­gus, Bogdan Suchodolski *­A jövőnek nevelünk« című könyve, amely a Tankönyv­­kiadó gon­dozájában jelent meg. Ebből az alkalomból, a Pedagó­gusok L­apja felkérésére készí­tette az Arpress hírügynökség az alábbi interjút a világszerte ismert szerzővel. Dr. Bogdan Suchodolski professzor a társadalomtudo­mányok kiváló lengyel mű­velője. A varsói egyetem ál­talános pedagógiai tanszéké­nek és az egyetem neveléstu­dományi intézetének vezetője, a Lengyel Tudományos Aka­démia neveléstudományi bi­zottságának elnöke, a negyed­évenként megjelenő »Kwar­­talnik Pedagogiczny« című fo­lyóirat főszerkesztője. Első kérdésünk: — Járt-e már Ma­gyarországon? — Igen, már jártam Ma­gyarországon — mondja Suchodolski professzor — és szép emlékekkel gazdagodva tértem haza. Sok kedves is­merőst szereztem, úgy hal­lom, hogy könyvem Magyar­­országon kedvező fogadtatás­ban részesült. Leh­etséges, hogy más munkáim is meg fognak jelenni magyar nyelven.­­ — Milyen kérdések foglalkoztatják tudomá­nyos munkájában? — Elsősorban a filozófiai antropológia. Két évvel ezelőtt jelent meg »­Az ember újkori filozófiájának keletkezése« cí­mű könyvem, amelyben a re­neszánszról írok, és arra tö­rekszem, hogy bemutassam az «ember« koncepciójának ki­alakulását a filozófiában, tu­dományban és művészetben. Most a második köteten dol­gozom, amely felöleli a XVII —XIX. századot, egészen Marx fellépéséig. A filozófiát a pe­dagógiai tudományok egyik pillérének tartom. A pedagó­gia fejlődése természetesen mindig szorosan összefüggött az iskolai gyakorlattal, de ez a fejlődés a nagy filozófiai koncepcióktól kijelölt úton ha­ladt. Ma, a szocializmus épí­tésének korszakában, amikor egyre inkább előtérbe kerül a kultúra alkotójának és »fo­gyasztójának«, az embernek szerepe, a pedagógiának az ember mivoltát korszerű mó­don kell értelmeznie. — Milyen változáso­­­kat tart szükségesnek a jelenlegi pedagógiai munkában és iskola­­rendszerben? — A mai iskolarendszer tar­tamát és módszereit tekintve egyaránt erősen konzervatív. Sőt, számos tudományos szak­embernek az a véleménye, hogy a jelenlegi iskolai tan­anyag a tudomány fél évszá­zaddal ezelőtti állapotát tük­rözi. A tanszerv modernizálá­sa, azaz a korszerű tudomány fejlettségi szintjének megfe­lelő átdolgozása nehéz feladat. Megvalósításában a tanulók intelligenciáját és öntevékeny­ségét fejlesztő aktív tanítási módszereket kell alkalmaz­nunk. Arról sem szabad meg­feledkeznünk, hogy a gyerme­kek ma gyorsabban fejlődnek, mint régebben. A rádió, a te­levízió és a többi információs eszköz eleve sok ismeretet köz­­etít hozzájuk. Ezért az is­kolában is következetes har­cot kell vívni az unalom el­len. Lengyelországban néhány esztendeje több kísérleti isko­lában újfajta oktatási és ne­velési tervek alapján folyik a munk­a. A tervek lényege a tanulók intellektuális, társa­dalmi, művészeti és technikai aktivitásának egyidejű fejlesz­tése. A kísérlet eredményei biztatóak. — Hogyan vélekedik a tanulók érdeklődését és tehetségét fejlesztő lehetőségekről, módsze­rekről? — Fontos feladatunk, hogy a tanuló Ifjú­■ág érdeklődését minél előbb felébresszük, ké­pességeiket minél előbb ered­ményesen fejlesszük. Ez meg­követeli a középiskolai tan­tervek bizonyos differenciálá­sát s a tehetségfejlesztés meg­felelő nevelési felügyeletének megszervezését. Nem vagyok híve a tehetséges gyermekek "-elit-jelegű« kiválasztásának és külön oktatásának, a kü­lönösen intelligens és tehetsé­ges tanulókkal való foglalko­zást azonban nem szabad el­hanyagolni. — Milyen tudományos munkát végez a vezeté­sével működő tanszék? — Teljesen új problémák vizsgálatához kezdtünk. Kö­zéjük tartozik a többi között a művészeti nevelés. A hagyo­mányos felfogástól eltérően ennek magába kell foglalnia az ember legtágabban értel­mezett kapcsolatát a művé­szettel, és nemcsak az ember esztétikai ízlésére, hanem egész egyéniségének alakulá­sára hatással kell lennie. A másik lényeges és új problé­ma: az oktatástervezés. Szo­ros kapcsolatban állunk a pá­rizsi Nemzetközi Oktatáster­vezési Intézettel, és megkezd­tük a kutatásokat az úgyneve­zett oktatásgazdaságtan terü­letén. Ez a tudományág nem­régen született, vizsgálódásai­nak tárgya az oktatásügyi ki­adások racionalizálása és an­nak elemzése, hogy a nevelő és oktató tevékenység ered­ményei milyen gazdasági ér­tékekben mérhetők. A vizsgá­lódások kimutatták, hogy az iskola gazdasági szempontból önmagát eltartó vállalat. A megfelelő képzettségű dolgo­zók jóval több értéket termel­nek, mint a nem képzettek, s a nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a társadalom ilyenformán az oktatók mun­kájának köszönhet, egyre nö­vekszik, sőt, nem egy esetben meghaladja az állam által az oktatásügyre fordított össze­gek mértékét. A gazdasági né­zőpont a pedagógiai kérdések­ben természetesen nem azt je­lenti, hogy a nevelést és az oktatást alárendeljük a piac mindenható fétisének, hanem azt, hogy kialakítjuk a céljai megvalósítása érdekében tu­datosan cselekvő, az anyagi élet törvényeit ismerő em­bert. — A neveléstörténet művelőjeként jelenleg milyen kérdésekkel fog­lalkozik? — Ilyen irányú munkám középpontjában a tudomány­nak a modern nevelésben ját­szott szerepe áll. A mai em­ber nevelése elképzelhetetlen a tudománytörténet, a művé­szettörténet, a technikatörté­net ismerete nélkül. — Sokrétű tudomá­nyos munkája mellett hogyan tölti szabad ide­jét? — Szeretem és nagyra ér­tékelem a színházat. A ten­gerparton van egy kis nyara­lóm, ide húzódom vissza, ha a munkához teljes nyugalomra van szükségem. Szerelem az autót, ami Varsóban a min­dennapi életet jelentősen megkönnyíti számomra. Csa­ládommal együtt évről évre külföldön töltöm a szabadsá­gomat, kocsival bejárom a legkülönbözőbb, legszebb tá­jakat, amelyekben másképpen nem lenne módom gyönyör­ködni ... Az interjút készítette: M. Zalejska A Pedagógusok Lapja Hibás és jó iskolaépületek vitája 111 ilyen panaszok merültek Ltl fel az elmúlt tíz év­ben épült iskolaépületekkel szemben? — kérdeztem a Csongrád megyei szakszerve­zeti bizottság tagjaitól, Ök­rös Jánostól, Juhász Tiva­dartól, Kovács Jánostól. — Bizony vannak jajsza­vak — hangzott kórusban a válasz. S aztán egymás után kerültek sorra az elgondol­kodtató problémák. A Szeged-gedői, Ságvári­­telepi és a Kolozsvári-téri iskolában nincsenek védve az üvegezett ingaajtók, a tornaszerek rögzítése meg­oldatlan, a lépcsőházi nagy üvegfalak merevítése nem kielégítő, nincs védelem az esetleges betörések ellen ... A Ságvári-telepi iskolának külön panasza is akad: a tornaterem szellőztetésére nem elegendő a nyitható ab­lakfelület, a csövek, radiáto­rok kiállnak a falsíkokból. A Kolozsvári-téri iskolá­ban a kazánház elhelyezése ad okot panaszra: állandó küzdelmet kell vívni benne a talajvíz ellen, a központi fű­tés kéménye pedig egyre süllyed. Nem könnyű a válasz a panaszokra. Annyi bizonyos, hogy a felsorolt hibák nagy része általánosnak mond­ható, s megszüntetésük ér­dekében már régebben in­tézkedések történtek. A most épülő iskolák terveit pedig már általában nem csúfítják hasonló hibák. Van-e erre is példa Szege­den? Szerencsére van. Érde­mes meghallgatni, milyen örömmel beszél Juhász Ti­vadar a múlt évben befeje­zett Szeged-Tiszaparti gim­náziumról, amelyet a Kos­­suth-díjas Dávid Károly ter­vezett, és az újszegedi Rózsa Ferenc sugárúton épített ál­talános iskoláról, amelynek terveit Schnapper Tibor sze­gedi építészmérnök készí­tette. Ugyancsak sok jót le­het elmondani a szentesi elektrotechnikai szakiskolá­ról. Szó szót követvén sok egyéb is szóba került a to­vábbiakban. Hogy a Makó­­új­városi iskola nemrég épült műhelyterme kicsi, hogy a négyszemélyes munkapad a politechnikai műhelyben na­gyobb helyet igényel, mint a két darab kétszemélyes, hogy a megyében hamaro­san időszerűvé váló földgáz­felhasználásra már most fel kell készülni... A beszélgetést azzal a megnyugtató érzéssel fejez­tük be, hogy a további munkában valamennyien hasznát látjuk majd. Székely Ferenc — Saluton! (Üd­vözlet!) Kórusban hangzik a válasz: — Saluton! Huszonhárom vö­rösnyak­cendős gyerek nézegeti a táblára felírt szavakat. Még furcsák a hangsúly­­szabályok, és nincs tankönyvük sem. De az eszperantó-oktatás november eleje óta szünet nélkül folyik Dunaújvárosban, a Barátság téri általá­nos iskolában. — Két csoportban negyvenhat gyerekkel foglalkozunk — mondja Bódis Károly magyar-történelem szakos tanár, aki a közeljövőben készül nyelvvizsgát tenni. — Tudomásunk szerint általános iskolában csupán egy helyen, Szirmabesnyőn van még eszperantó-okta­tás. A helyi Eszperantó Klub ötlete volt, hogy a »nemzetközi nyel­vet« az általános is­kolásoknak is oktas­sák. — Kétszer jövünk össze hetente — folytatja Bódis Ká­roly — Egy alkalom­mal nyelvtan órát, egyszer pedig be­szédgyakorlatot tar­tunk ... — Miért érdekel benneteket az esz­perantó? — kérdez­zük a gyerekeket. — A tv-ben láttuk, hogy ez idén Budapes­ten Eszperantó Világ­­kongresszus lesz, és ezren hozzánk is ellá­togatnak. Jó lenne addigra már sokat tudni! — mondja Portik Jutka a nyol­cadik B-ből. Természetesen csak felsőtagozatosok és gimnazisták látogat­ják az eszperantó órákat. A leg­jobbak­ra a nyáron már fon­tos feladat vár: ide­genvezetőként mű­ködnek a Dunaújvá­rosba kiránduló kül­földi eszperantisták mellett.­­ Más nyelv elsa­játítása négy-öt évig, vagy még tovább tart, eszperantóul azon­ban egy-másfél év alatt meg lehet tanul­ni. Az eszperantó több nyelv elemeiből épül fel, és hatéko­nyan segíti a többi idegen nyelv tanulá­sát — magyarázza Bódis Károly. Az iskolai nyelv­­oktatást már sok ki­fogás érte. Jó beszá­molni egy hasznos kísérletről, amelytől szép eredményeket várunk. Újházy György Pályázati felhívás Az 1965. évre meghirdetett felsőfokú pedagógiai pályázat sikerétől indíttatva a Művelő­désügyi Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete újabb pályatételek kitűzését határozta el. Az idei pályázaton vala­mennyi díjazott munka egy­­egy felsőoktatási intézmény hallgatóságának pedagógiai­­pszichológiai elemzését válasz­totta tárgyául. A tanulmányok szerzői munkáikkal meggyőző­en dokumentálták, hogy az ef­féle vizsgálatok igényes elvég­zésére felsőoktatási intézmé­nyeinkben megvannak a szükséges tárgyi és személyi feltételek. Egy-egy hallgatócso­port mintegy »statikus« elem­zésénél bonyolultabb feladatot jelent azonban a hallgatóság alakulásának folyamatában va­ló ábrázolása. A feladat foko­zott nehézségére való tekin­tettel, valamint azért is, mert az ilyen munka több éves rendszeres anyaggyűjtést tesz szükségessé, már most jelezni kívánjuk, hogy két-három év elteltével ilyen jellegű pályaté­tel is kiírásra kerül. Az elmúlt évben — feltehe­tően a pályázati kiírásban megjelölt tematika túlságosan szerteágazó volta miatt — egy pályázó sem vállalkozott az oktatáselméleti vonatkozású tétel teljes kifejtésére. Éppen ezért az 1966-ra meghirdetett és az alábbiakban felsorolt pályatételek erre a tárgykörre kívánják a figyelmet irányí­tani. Valamennyi tétellel kapcso­latban kérjük, hogy a szerzők tanulmányuk elkészítésében mindenkor támaszkodjanak saját intézményük tárgybavágó tapasztalataira, a helyileg je­lentkező eredményekre és problémákra. Megjegyezzük, hogy ebből a szempontból egyaránt értékes lehet a má­sutt is felhasználható helyi eredmények elemző ismerte­tése, valamint az olyan, javí­tást célzó javaslatok kidolgo­zása is, amelyeket az alkalma­zásra vonatkozó konkrét út­mutatás kísér. Nem célja vi­szont a pályázatnak, hogy a témákkal kapcsolatban pusz­tán elméleti eszmefuttatások kidolgozására késztessen. Az előbbiekben mondottakat figyelembe véve a pályázók tetszésük szerint választhatnak a következő témák közül: 1. Az oktatási főformák (elő­adás, szeminárium, gyakortat) egymásra hatása. 2. A korszerű technikai esz­közök alkalmazása az oktatás­ban. 3. A hallgatók aktivitása (a hallgatók tanulmányi aktívitá­sának jellemző megnyilvánulá­si formái, az aktivitás foka és a kibontakoztatása terén szerzett tapasztalatok). 4. Az öntevékeny középisko­lai tanulmányi munka és a fel­sőfokú tanulmányok (középis­kolai szakköri tevékenység, a tanulmányi versenyeken való részvétel stb. és a felsőokta­tásban elért eredmények közti viszony vizsgálata, különös te­kintettel a tudományos diák­köri munkára) 5. Az ismeretek és készségek viszonya (kölcsönös kapcsola­tuk, az egyes tanulmányi foko­zatokon elért színvonaluk, mé­résük lehetőségei, és problé­mái). 6. A tanulmányi idő felhasz­nálása (az idő kitöltése a hall­gatóság részéről, a tanulmányi munka ritmusa, az idő célsze­rű felhasználásának helyileg adott szervezeti feltételei). Bármelyik tétel kidolgozható a levelező oktatás vonatkozá­sában is. A pályázaton részt vehet minden felsőoktatási intéz­mény oktatója. A pályázat jeligés. A pálya­munkák terjedelme legalább 2 kézirat­­ív, azaz 46 gépelt, ritka soros lap. A pályamunkákat 3 példány­ban kell beküldeni 1936. augusztus 1-ig a Pedagógusok Szakszervezete Elnökségéhez (Bp. VI., Gorkij fasor 10.). Egy pályázó több témakör­ben is pályázhat. A pályázat harmadik pél­dányát a szerzőhöz visszajut­tatjuk. A pályázaton helyezést elért tanulmányok kiadásáról — lehetőség szerint — gondos­kodás történik. A pályadíjakat a bíráló bi­zottság a Pedagógusok Szak­­szervezete balatonfüredi felső­­oktatási ankétjén, 1966. októ­berében fogja kiosztani. PÁLYADÍJAK 2 db I. díj á 5000.— Ft 2 db II. díj á 3000.— Ft 2 db III. díj á 1500.— Ft A beérkező pályaművek színvonalától függően a bírá­lóbizottság felemelheti vagy meg is oszthatja a díjakat. A pályázatok technikai le­bonyolítását az ELTE Felső­­oktatási Pedagógiai Kutatócso­portja (Bp. VIII., Rigó u. 16. Telefon: 337—999) vállalta. A pályázattal kapcsolatos min­den további érdeklődésre a Kutatócsoport, illetve a Peda­gógusok Szakszervezete Közne­velési és Szervezési Osztál­y (Bp. VI., Gorkij fasor 10. Te­lefon: 428—822.) ad felvilágosí­tást. Hírek BÁRÁNYÁBÓL A hagyományos egyéni és csapat asztalitenisz- és sakk­­bajnokságok véget értek a me­gyében. Az asztaliteniszben 7 csapat közül — immár másod­szor — Komló város csapata lett a győztes. A pécsi Simon Károly egyéni bajnok lett. A sakkbajnokságot Szigetvár csapata, az egyéni bajnokságot pedig a szigetvári Várnai Zoltán nyerte. A győztesek ér­tékes ajándékokat kaptak. Az 1966-ban Magyarorszá­gon rendezendő eszperantó vi­lágkonferencia ifjúsági tago­zata a tervek szerint Pécsett tartja majd tanácskozásait. A több száz résztvevő fogadá­sára máris készülnek a pé­csiek. A nevelők házában köz­ponti tanfolyamot indítottak azoknak a pedagógusoknak, akik az iskolákban eszperantó nyelvtanfolyamokat irányíta­nak majd. A kamarakórus 140 tagú ba­ráti körének Antal György, a zeneművészeti szakiskola igaz­gatója vetített­ képes előadás keretében számolt be nyári finnországi élményeiről, az ot­tani zenei életről, az iskolai zenei oktatás helyzetéről. A mohácsi pedagógusok kö­zös színházlátogatáson vettek részt a pécsi Nemzeti Színház­ban. A városi bizottság anyagi támogatásával Shakespeare Lear király­át nézték meg. Pécs pedagógusainak kispá­lyás labdarúgó-csapata nagy sikerű hírverő mérkőzést ját­szott Szebény község pedagó­gusainak csapatával. A megye központi pedagó­gus könyvtára július óta mű­ködik. Legutóbb több mint 7 ezer forintért vásároltak új könyveket. Bogádmindszenten néhány gazdasági épületet korsze­rű szertárral, nevelői szobával és tágas folyosóval elázott is­kolává építettek át. A nemré­giben felavatott új iskola mel­lett kétszobás fürdőszobás pe­dagóguslakás, valamint közös napközis terem is épül­t konyhával és étkezővel. Az eddigi építkezések értéke mint­egy 600 ezer forint. Az iskola körzeti jellegű: a hegyszent­­mártoni, a parádi és az ózdfa­­lusi felsőtagozatos tanulókat gyűjti egybe. SZEGÉLYLEGÉNYEK Magyar film Rendezte: Jancsó Miklós Főszereplők: Görbe János, Latinovits Zoltán, Molnár Tibor BUTASÁGOM TÖRTÉNETE Magyar filmvígjáték Rendezte: Keleti Márton Főszereplők: Ruttkai Éva, Básti Lajos, Irina Petrescu Bemutató: január 20. TÉLET HÜRKBERGBEN Magyarul beszélő kétrészes amerikai film Stanley Kramer rendezésében Főszereplők: Spencer Tracy, Marlene Dietrich és Maximilian Schell Bemutató: január 27. Az ifjúságnak ajánljuk: AZ ÉG KULCSA Magyarul beszélő színes szovjet filmvígjáték Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: január 27. VÉRREL MEGPECSÉTELVE Színes, szélesvásznú román film Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: január 27. A MOKÉP IlEi lili­i KOBSáp b­eLepépu­solnak atántuk:

Next