Pedagógusok Lapja, 1970 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1970-01-20 / 1-2. szám
Hol tart a Magyar Pedagógiai Társaság? A szakszervezet elnöksége decemberi ülésén napirendre tűzte a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységéről szóló beszámolót. A beszámoló örvendetes fejlődésről adott számot. A Pedagógiai Társaság szervezete kiépült. A szakosztályokban és a vidéki tagozatokban 1300 tag működik, valamennyien a pedagógia neves elméleti és gyakorlati művelői. A szakosztályi élet jó híre már túljutott a szorosan vett szakmai körökön, az utóbbi hónapokban sokan az oktatásüggyel határos vagy rokon területek dolgozói közül is kérték a felvételüket: gyermekorvosok, építészek, a nőmozgalom képviselői. Miután 1969-ben Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Veszprém, Komárom és Szolnok megyében is megalakult a helyi tagozat, a vidéki tagozatok száma tizenötre emelkedett. Somogy és Tolna megyében szintén igény van helyi tagozat szervezésére. A társaság tevékenységének központjában jelenleg az V. Nevelésügyi Kongresszus előkészítő munkálatai állanak. A Kongresszusi Híradó 2. számát még tavasszal a társaság minden tagja megkapta. Az anyag ismeretében a szakosztályok és a vidéki tagozatok kiválasztották azokat a kérdésköröket a tézisekből, amelyeket megvitatnak. • A tevékenység középpontjában A Magyar Pedagógiai Társaság mindenekelőtt a második kongresszusi témát — „Az iskolai és iskolán kívüli nevelő tényezők, szervezetek szerepe, együttműködésük szorosabbá tétele” — gondozza. A munkacsoportok — működési körüknek megfelelően — elsősorban ehhez a témához szólnak hozzá, de több szakosztály értékes adalékokkal kívánja kiegészíteni az I., a III. és a IV. téma téziseit is. Több megyében, így Győr- Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád és Szabolcs-Szatmár megyében a helyi tagozat aktívan részt vesz a kongresszusi viták előkészítésében, szervezésében, és hatékonyan segítséget nyújt a művelődésügyi osztályoknak és a szakszervezeti irányító szerveknek a vitaeredmények, ajánlások öszszesítésében. A társaság titkárságának tagjai több, mint harminc előadást tartottak eddig az V. Nevelésügyi Kongresszusról. Élénk szakosztályi élet Kiemelkedő esemény volt Október elején a Neveléselméleti Szakosztály balatonfüredi nemzetközi neveléselméleti munkaértekezlete, melynek társrendezője a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Pedagógiai Intézet volt. A legkiválóbb hazai szakértőkön kívül részt vett a munkaértekezleten a Szovjetunió, Lengyelország, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége, valamint az UNESCO Hamburgi Intézetének igazgatója is. A tanácskozás két témát tűzött napirendre: 1. Az emberi sokoldalúság marxista eszménye; 2. Az isitora kozussasi inicioi. A Szanitei/Zesi szakosztályba tömörült szasvataiasa dolgozott országos tanácskozáson aulatt szamot eayagi muikajuitroi, gonujainro. A tanácskozás egyrészt melyvanatoan elemezte a magyar szánó Kiutas 25 éves fejtonését, másrészt felrajzolta a távlati feladatokat is, kiemelve, hogy a közneveles van es ezen. Demi a szakembernevelésben tudományosan megalapozott tervezésre és irányításra van szórtság. A Középiskolai Kollégiumi Nevelési Szakosztály ünnepi ülésen emlékezett meg a szocialista középiskolai kollégiumi mozgalom tízéves évfordulójáról. Javasoltáka kongresszusnak, hogy vitassa meg a kétkezi dolgozók gyermekeivel, különösen a tehetségesekkel való differenciált foglalkozás kérdéseit. A Kisgyermeknevelési Szakosztály és az Általános Iskolai Szakosztály az úgynevezett átmenetek problémáit vizsgálja, és figyelemre méltó neveléselméleti részproblémák kidolgozásán munkálkodik. A Vizuális Művelődésügyi Szakosztály az oktatás-nevelés eddig kevéssé kidolgozott kérdéseivel kívánja kiegészíteni a kongresszusi téziseket. Így: „A művészetek szerepe a világnézeti nevelésben és a személyiség kibontakoztatásában”, továbbá „A vizuális oktatás-nevelés a pedagógia különböző területein”. A Pedagógiai Vezetési Szakosztály a pedagógiai irányítás és vezetés kérdéseit vizsgálja tudományos igénnyel, és a kongresszusi tézisek ilyen irányú kiegészítésén dolgozik. A kongresszusra ajánlott anyagok a maguk teljességében nem összegezhetők, ezt a problémák sokfélesége és a terjedelem nem teszi lehetővé. Ezért a Pedagógiai Társaság vezetősége úgy határozott, hogy szakosztályi kiadványokban megjelenteti és az V. Nevelésügyi Kongresszusnak ajánlja a megfelelő színvonalon kimunkált tanulmányokat. A közeljövőben több kötet lát napvilágot, közülük nem egy már nyomdakész állapotban van. A Neveléstörténeti Szakosztály helytörténeti kutatásokat publikál a Magyar Tanács Ö Köztársaság idejénél. Egy másik kiadvány a hazai népoktatás történetével foglalkozik. A Neveléselméleti Szakosztály a balatonfüredi nemzetközi konferencia anyagát adja közre. A Vizuális Művelődési Szakosztály a vizualitásnak az oktató-nevelő munkában való hasznosításáról , közöl érdekes tanulmányokat. A Pedagógiai Vezetési Szakosztály a pedagógiai irányítás és vezetés kérdéseiről szerkeszt kötetet. Önálló kiadvánnyal jelentkezik a Hajdú-Bihar megyei és a Szabolcs-Szatmár megyei tagozat is. Folytatás az autóbuszon A téli szünet előtti hetekben zajlottak le országszerte azok a nevelési értekezletek, amelyeken a nevelőtestületek az V. Nevelésügyi Kongresszus egyegy problémakörét vitatták meg. A tanácskozások számos hasznos szempontot hoztak felszínre. A tapasztalatok országos összegezése kétségkívül újabb lendületet ad a kongreszszust előkészítő munkálatoknak. Annak az eleven érdeklődésnek az érzékeltetésére, amely a nevelési értekezleteket kísérte, az alábbiakban a Veszprém megyei szakszervezeti bizottság köznevelési felelősének írását közöljük. Ebéd után kezdődött Szentgálon az értekezlet, öten jelentkeztek még szólásra, amikor negyed hatkor az értekezletet vezető igazgatóhelyettes lezárta a vitát, mert indult az autóbusz Veszprém felé. Ez azonban olyan vita volt, hogy csak úgy egyszerűen le sem lehetett zárni. Legfeljebb felfüggeszteni. De még az sem sikerült teljesen. Hatan jöttek, velem az autóbuszmegállóig, váróterem hiányában a szabadban folytattuk a vitát, azután még az autóbuszon. Sok értekezleten voltam már, így nyugodtan mondhatom, hogy ennyire tartalmas, érdekes, őszinte és szenvedélyes értekezlet nem sok volt az elmúlt esztendőben. Bizonyítja ez a témaválasztás helyességét is. Mindenki egyetért azzal, hogy a nevelés legidőszerűbb kérdéseit tűzzék az V. Nevelésügyi Kongresszus napirendjére. A járási, városi művelődésügyi osztályok és az igazgatók jól készítették elő a tanácskozásokat. Nem aprózták szét, hanem a fő kérdésekre irányították a figyelmet. A vitákban elsősorban a családi nevelés, az ifjúsági mozgalom, a napköziotthon és a televízió került szóba. A legvitatottabb kérdés mindenütt a családi nevelés volt. Mindenütt részt vettek az értekezleten a község vezetői és a Szülői Munkaközösség képviselői is. A hozzászólók okosan jelezték, de nem túlozták el a problémákat, nem vádbeszédeket mondtak a családi nevelés ellen. Felelősségteljes, átgondolt töprengés jellemezte az értekezleteket. A felszólalók főként tényeket állapítottak meg. A családok egy részében csökken a felelősség a gyermekek nevelése iránt. Az apák gyakran távol tartják magukat a gyermekneveléstől. A nevelés sok családban leszűkül a fegyelmezésre. Számos esetben, az egész nap dolgozó család este a televízió rabja lesz. Az egyik iskolában a 8. osztályos tanulók 25 százaléka néz saját bevallása szerint a korosztályának nem ajánlott műsorokat szülői segédlettel. A kép természetesen nem egyöntetűen lehangoló. Balatonfüreden a Bem József általános iskolában Vidák Gyula, a szülői munkaközösség elnöke arról beszélt, hogy „az öntudatos szülők” tudják kötelességüket. Több értekezlet résztvevői rámutattak, hogy a szülők egy része okos családi neveléssel támasztja alá és egészíti ki az iskolában folyó munkát. Minden megbeszélés fontos feladatként jelölte meg a családok pedagógiai kultúrájának emelését. Szerencsésnek tartanák például, ha a televízió minden évben megindítaná a „Szülők iskoláját”. Az értekezletek lezajlottak. A vita azonban gyűrűzik tovább. Búcsúzáskor a szentgáli nevelők is azt mondták, hogy jó lenne ezt folytatni. Szabó Géza Iskola és honvédelem Az V. Nevelésügyi Kongresszus előkészítéséből tevékenyen kiveszik részüket Fejér megye pedagógusai is. Amikor a Magyar Pedagógiai Társaság Fejér megyei Tagozata megvitatta a kongresszus téziseit, úgy határozott, hogy mindenekelőtt az iskolai honvédelmi nevelés szerteágazó problémakörével kíván alaposabban foglalkozni. Megyénkben a honvédelmi nevelésnek eddig is voltak jól bevált, szervezett keretei. Az országban elsőnek Székesfehérvárott alakult meg a Zalka Máté Úttörő Honvédelmi Zászlóalj, s ennek példája nyomán, tapasztalatai alapján ma már az ország több helységében, városában is működnek hasonló szervezetek. Szoros és gyümölcsöző munkakapcsolat jött létre városunkban a pedagógusok és a néphadsereg tisztjei között, akik elsősorban az általános iskolákban nyújtanak segítséget a hazafias honvédelmi nevelés feladatainak megoldásához. Az 1968/69-es tanév folyamán a középiskolákba bevezetett Honvédelmi ismeretek tantárgy oktatásának rajtja ugyancsak jól sikerült. A honvédelmi neveléssel és a honvédelmi ismeretek tanításával kapcsolatban pályázatot is hirdettünk, amely nemcsak kollégáinkat mozgósította gyakorlati tapasztalataik összegezésére, hanem a néphadseregnek az iskolai neveléshez segítséget nyújtó tisztjeit és az MHSZ-akitivistákat is. A pályázatra 18 pályamű érkezett be, s a bíráló bizottság több pályázót pénzjutalomban részesített. Az első díj kétezer forint volt. Tagozatunk tevékenységének fontos mozzanata volt az a tanácskozás is, amelyet nemrégiben rendeztünk Székesfehérvárott a szakszervezet megyei bizottságával és a megyei művelődésügyi osztállyal karöltve Iskola és honvédelem címmel. A mintegy 120 részvevő előtt Boór Ferencnek, a Megyei Tanács V. B. elnökhelyettesének üdvözlő szavai után dr. Mank Károly ezredes, a Magyar Pedagógiai Társaság hazafias és honvédelmi nevelési szakosztályának elnöke tartott előadást. Előadása meggyőző választ adott a honvédelmi neveléssel összefüggő kérdésekre, köztük nem utolsósorban arra, hogy mi a helye a honvédelmi-katonai nevelésnek a pedagógia rendszerében. Dr. Mank Károly előadása után Koncz László, a Fejér megyei továbbképzési kabinet vezetője számolt be a honvédelmi ismeretek iskolai oktatásának tapasztalatairól. A két beszámoló nyomán sokoldalú vita bontakozott ki. A tanácskozást dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára zárta be. A Magyar Pedagógiai Társaság Fejér megyei Tagozata írásos összegezésben kívánja letenni eddig végzett munkájának eredményét az V. Nevelésügyi Kongresszus asztalára. , Dr. Mohácsy Károly a Magyar Pedagógiai Társaság Fejér megyei Tagozatának titkára A Zala megyeiek is A Pedagógiai Társaság Vas megyei szekciójának Zalaegerszegen tartott értekezletére hatalmas hóesésben érkeztek meg a résztvevők. Az alakuló értekezletet Holló István, a szakszervezet Zala megyei titkára nyitotta meg. A tisztikar megválasztása után két referátum hangzott el. Babos Tibor igazgató „A Zala megyei Általános Tanítói Egyesület története” címmel tartott előadást, és ebben igen érdekes részleteket közölt a századforduló pedagógiai törekvéseiről. Kovács Lajos, a megyei művelődésügyi osztály iskolai csoportvezetője, a Magyar Pedagógiai Társaság megválasztott megyei elnöke székfoglaló előadásában Zala megye művelődésügyi problémáit és távlatait vázolta fel, majd beszámolt arról, hogy március közepén Nagykanizsán tartják meg a megye kitüntetett pedagógusainak tanácskozását. Dr. Oroszy Zoltán Hazai és nemzetközi kapcsolatok Nemzetközi érdeklődés is mutatkozik a Magyar Pedagógiai Társaság munkája iránt. Elsőként a Szovjet Pedagógiai Társasággal kerül sor megállapodásra ebben az évben. A Pedagógiai Társaság munkáját támogatja a szakszervezet központi vezetősége. A társaság szorosra fűzte kapcsolatát a Művelődésügyi Minisztériummal, az Országos Pedagógiai Intézettel, a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságával, a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközponttal, a Magyar Urbanisztikai Társasággal, a Honvédelmi Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium oktatási-nevelési osztályaival, a TIT-tel, a Nőtanáccsal, a KISZ-szel. A Társaság idén védnökséget vállal az UNESCO keretében működő Gyermekközösségek Nemzetközi Szövetsége (FICE) budapesti közgyűlésének és tudományos ülésszakának rendezése felett. A szakszervezet elnöksége elismeréssel nyugtázta a társaság eddigi tevékenységéről szóló beszámolót, amely ékesszólóan igazolja, hogy a Társaság életre hívása helyes, hasznos és időszerű volt, és hogy a további munkától sokat várhat a magyar nevelésügy. „ „ Káldi Judit: Vízparti város Derekasan, becsülettel A számláló biztosok többsége az eddigi jól bevált gyakorlatnak megfelelően a mostani népszámlálás során is pedagógus volt Természetes és célszerű megoldás valóban, hogy a népet az az értelmiségi réteg vegye számba, amely hivatásánál fogva a legközelebb áll hozzá, amelynek gyakorlata van az emberismeretben és a tapintatban, a helyzetfelmérésben és az adatrögzítésben egyaránt. Éppen ezért a magyar pedagógusok — mint eddig bármikor — az idén is vállalták a részvételt ebben a fontos munkában. A magyar pedagógusok vállalták és becsülettel el is látták ezt a munkát. Ezt jólesően állapíthatjuk meg, minden öndicséret nélkül. Pedig 1970-ben nehéz munka volt a népszámlálás — különösen a falvakban és a városok külterületein, hiszen hideg volt és nagy hó, sokhelyütt jégpályához hasonlítottak az utak. Elvállaltuk — megcsináltuk. Igaz örömmel ott, ahol a munkát jól szervezték, és a lehető segítséget megadták. Nem csekély bosszankodással ott, ahol a „nyakunkba sózták” a feladatokat, ahol parancsolgattak, fölényeskedtek, mert sajnos erre is nem egy példa akadt. Elvállaltuk — magától értetődően. Nem volt kötelező, de kötelességünknek tekintettük. Pénzt kaptunk érte, de aki csinálta — vagy legalábbis figyelemmel kísérte —, az jól tudja, hogy a népszámlálás nem volt „üzlet” a pedagógusoknak. Arról nem is beszélve, hogy akik nem vettek részt a népszámlálásban, közvetve segítették, hiszen a szünidei munkában azok helyett is helyt kellett állniuk, akik a lakásokat járták. Elvállaltuk, megcsináltuk. Számíthatnak ránk egy évtized múltával is. __________________ M. L Értékes pályamunkák Baranyában Baranyában arra a pedagógiai pályázatra, amelyet a megyei és pécsi művelődésügyi osztály, valamint a szakszervezet megyei és pécsi városi bizottsága az V. Nevelésügyi kongresszus alkalmából hirdeett meg, 16 pályamunka érkezett be. A bíráló bizottság az első díjat nem adta ki. Második díjat (2000 forint) nyert Nyári Gyula, a sásdiskola igazgatója „Hegyháti pedagógus”, Kovács József, a KISZ Baranya megyei Bizottságának, titkára „A középiskoai KISZ-vezetők kiválasztásának szociometriai vizsgálata” is dr. Zukovits Imre, a Pécsi Tanárképző Főiskola adjunkusa „A didaktikai algoritmusok alkalmazása az oktatóprogramok készítésében” című pályamunkájával. Harmadik díjat (1000 forint) nyert Erdődi Gyula, a sombeeki iskola igazgatója „A zociometriai módszerek alkalmazása az osztályközösség neveltségi szintjének felmérésekor”, Révész Mária, az olaszi általános iskola tanára „A tantárgyi koncentráció mint a tanórán folyó nevelőmunka sajátos eszköze”, Sípos Miklós, a pécsi Gyógypedagógiai Intézet tanára „Az értelmi fogyatékosság” és Takács László, a pécsi Komarov Gimnázium tanára „A programozott oktatásról és a multiple-choice módszer eredményeiről a középiskola biológia-kémia tanításában” című pályamunkájával. Jutalomban részesült dr. Szepes Lajos, a pécsi Tanárképző Főiskola adjunktusa „A nevelésközpontú szemlélet szükségessége és útjai a pedagógiai munkában” és Szekeres János, a magyarmecskei általános iskola igazgatóhelyettese „A szociálpszichológia felhasználása a közösségi nevelésben” című pályamunkájáért. Pedagógusok Lapja 3