Pedagógusok Lapja, 1970 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-20 / 1-2. szám

Hol tart a Magyar Pedagógiai Társaság? A szakszervezet elnöksége decemberi ülésén napirendre tűzte a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységéről szóló beszámolót. A beszámoló örvendetes fej­lődésről adott számot. A Pe­dagógiai Társaság szervezete kiépült. A szakosztályokban és a vidéki tagozatokban 1300 tag működik, valamennyien a pedagógia neves elméleti és gyakorlati művelői. A szak­osztályi élet jó híre már túl­jutott a szorosan vett szakmai körökön, az utóbbi hónapok­ban sokan az oktatásüggyel határos vagy rokon területek dolgozói közül is kérték a fel­vételüket: gyermekorvosok, építészek, a nőmozgalom kép­viselői. Miután 1969-ben Bács-Kis­­kun, Békés, Csongrád, Vesz­prém, Komárom és Szolnok megyében is megalakult a he­lyi tagozat, a vidéki tagozatok száma tizenötre emelkedett. Somogy és Tolna megyében szintén igény van helyi tago­zat szervezésére. A társaság tevékenységének központjában jelenleg az V. Nevelésügyi Kongresszus elő­készítő munkálatai állanak. A Kongresszusi Híradó 2. szá­mát még tavasszal a társaság minden tagja megkapta. Az anyag ismeretében a szakosz­tályok és a vidéki tagozatok kiválasztották azokat a kér­désköröket a tézisekből, ame­lyeket megvitatnak. • A tevékenység középpont­j­ában A Magyar Pedagógiai Tár­saság mindenekelőtt a máso­dik kongresszusi témát — „Az iskolai és iskolán kívüli neve­lő tényezők, szervezetek szere­pe, együttműködésük szoro­sabbá tétele” — gondozza. A munkacsoportok — műkö­dési körüknek megfelelően — elsősorban ehhez a témához szólnak hozzá, de több szak­osztály értékes adalékokkal kívánja kiegészíteni az I., a III. és a IV. téma téziseit is. Több megyében, így Győr- Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád és Szabolcs-Szatmár megyében a helyi tagozat ak­tívan részt vesz a kongresszusi viták előkészítésében, szerve­zésében, és hatékonyan segít­séget nyújt a művelődésügyi osztályoknak és a szakszerve­zeti irányító szerveknek a vi­taeredmények, ajánlások ösz­­szesítésében. A társaság titkárságának tagjai több, mint harminc előadást tartottak eddig az V. Nevelésügyi Kongresszusról. Élénk szakosztályi élet Kiemelkedő esemény volt Október elején a Neveléselmé­leti Szakosztály balatonfüredi nemzetközi neveléselméleti munkaértekezlete, melynek társrendezője a Magyar Tudo­mányos Akadémia és az Or­szágos Pedagógiai Intézet volt. A legkiválóbb hazai szakértő­kön kívül részt vett a munka­­értekezleten a Szovjetunió, Lengyelország, Románia és a Német Demokratikus Köztár­saság küldöttsége, valamint az UNESCO Hamburgi Intézeté­nek igazgatója is. A tanácsko­zás két témát tűzött napirend­re: 1. Az emberi sokoldalúság marxista eszménye; 2. Az is­itora kozussasi ini­cioi. A Szanitei/Zesi szakosztály­ba tömörült szasvataiasa dol­­gozott országos tanácskozáson aulatt szamot eayagi muika­­juitroi, gonujainro. A tanács­kozás egyrészt melyvanatoan­ elemezte a magyar szánó Kiu­tas 25 éves fejtonését, más­részt felrajzolta a távlati fel­adatokat is, kiemelve, hogy a közneveles van es ezen. Demi a szak­embernevelésben tudomá­nyosan megalapozott tervezés­re és irányításra van szórtság. A Középiskolai Kollégiumi Nevelési Szakosztály ünnepi ülésen emlékezett meg a szo­cialista középiskolai kollé­giumi mozgalom tízéves év­fordulójáról. Javasolták­­a­­ kongresszusnak, hogy vitassa meg a kétkezi dolgozók gyer­mekeivel, különösen a tehet­ségesekkel való differenciált foglalkozás kérdéseit. A Kisgyermeknevelési Szak­osztály és az Általános Iskolai Szakosztály az úgynevezett át­menetek problémáit vizsgálja, és figyelemre méltó nevelésel­méleti részproblémák kidolgo­zásán munkálkodik. A Vi­zuális Művelődésügyi Szak­osztály az oktatás-nevelés ed­dig kevéssé kidolgozott kérdé­seivel kívánja kiegészíteni a kongresszusi téziseket. Így: „A művészetek szerepe a világné­zeti nevelésben és a személyi­ség kibontakoztatásában”, to­vábbá „A vizuális oktatás-ne­velés a pedagógia különböző területein”. A Pedagógiai Vezetési Szak­osztály a pedagógiai irányítás és vezetés kérdéseit vizsgálja tudományos igénnyel, és a kongresszusi tézisek ilyen irá­nyú kiegészítésén dolgozik. A kongresszusra ajánlott anyagok a maguk teljességé­ben nem összegezhetők, ezt a problémák sokfélesége és a terjedelem nem teszi lehetővé. Ezért a Pedagógiai Társaság vezetősége úgy határozott, hogy szakosztályi kiadványok­ban megjelenteti és az V. Ne­velésügyi Kongresszusnak ajánlja a megfelelő színvona­lon kimunkált tanulmányokat. A közeljövőben több kötet lát napvilágot, közülük nem egy már nyomdakész állapotban van. A Neveléstörténeti Szakosz­tály helytörténeti kutatásokat publikál a Magyar Tanács Ö­ Köz­­társaság idejénél. Egy másik kiadvány a hazai népoktatás történetével foglalkozik. A Neveléselméleti Szakosztály a balatonfüredi nemzetközi kon­ferencia anyagát adja közre. A Vizuális Művelődési Szak­osztály a vizualitásnak az ok­tató-nevelő munkában való hasznosításáról , közöl érdekes tanulmányokat. A Pedagógiai Vezetési Szakosztály a peda­gógiai irányítás és vezetés kérdéseiről szerkeszt kötetet. Önálló kiadvánnyal jelentke­zik a Hajdú-Bihar megyei és a Szabolcs-Szatmár megyei tagozat is. Folytatás az autóbuszon A téli szünet előtti hetekben zajlottak le országszerte azok a nevelési értekezletek, amelye­ken a nevelőtestületek az V. Nevelésügyi Kongresszus egy­­egy problémakörét vitatták meg. A tanácskozások számos hasznos szempontot h­oztak felszínre. A tapasztalatok orszá­gos összegezése kétségkívül újabb lendületet ad a kongresz­­szust előkészítő munkálatok­nak. Annak az eleven érdeklődés­nek az érzékeltetésére, amely a nevelési értekezleteket kísérte, az alábbiakban a Veszprém me­gyei szakszervezeti bizottság köznevelési felelősének írását közöljük. Ebéd után kezdődött Szent­­gálon az értekezlet, öten je­lentkeztek még szólásra, ami­kor negyed hatkor az értekez­letet vezető igazgatóhelyettes lezárta a vitát, mert indult az autóbusz Veszprém felé. Ez azonban olyan vita volt, hogy csak úgy egyszerűen le sem lehetett zárni. Legfeljebb fel­függeszteni. De még az sem si­került teljesen. Hatan jöttek, velem az autóbuszmegállóig, váróterem hiányában a sza­badban folytattuk a vitát, az­után még az autóbuszon. Sok értekezleten voltam már, így nyugodtan mondha­tom, hogy ennyire tartalmas, érdekes, őszinte és szenvedé­lyes értekezlet nem sok volt az elmúlt esztendőben. Bizo­nyítja ez a témaválasztás he­lyességét is. Mindenki egyetért azzal, hogy a nevelés legidő­szerűbb kérdéseit tűzzék az V. Nevelésügyi Kongresszus na­pirendjére. A járási, városi művelődés­­ügyi osztályok és az igazgatók jól készítették elő a tanácsko­zásokat. Nem aprózták szét, hanem a fő kérdésekre irá­nyították a figyelmet. A vi­tákban elsősorban a családi nevelés, az ifjúsági mozgalom, a napköziotthon és a televízió került szóba. A legvitatottabb kérdés mindenütt a családi nevelés volt. Mindenütt részt vettek az értekezleten a község veze­tői és a Szülői Munkaközösség képviselői is. A hozzászólók okosan jelezték, de nem tú­lozták el a problémákat, nem vádbeszédeket mondtak a csa­ládi nevelés ellen. Felelősség­­teljes, átgondolt töprengés jel­lemezte az értekezleteket. A felszólalók főként ténye­ket állapítottak meg. A csa­ládok egy részében csökken a felelősség a gyermekek neve­­lése iránt. Az apák gyakran távol tartják magukat a gyer­mekneveléstől. A nevelés sok családban leszűkül a fegyel­mezésre. Számos esetben, az egész nap dolgozó család este a televízió rabja lesz. Az egyik iskolában a 8. osztályos tanu­lók 25 százaléka néz saját be­vallása szerint a korosztályá­nak nem ajánlott műsorokat szülői segédlettel. A kép természetesen nem egyöntetűen lehangoló. Bala­­tonfüreden a Bem József álta­lános iskolában Vidák Gyula, a szülői munkaközösség elnö­ke arról beszélt, hogy „az ön­tudatos szülők” tudják köteles­ségüket. Több értekezlet részt­vevői rámutattak, hogy a szü­lők egy része okos családi ne­veléssel támasztja alá és egé­szíti ki az iskolában folyó munkát. Minden megbeszélés fontos feladatként jelölte meg a csa­ládok pedagógiai kultúrájának emelését. Szerencsésnek tarta­nák például, ha a televízió minden évben megindítaná a „Szülők iskoláját”. Az értekezletek lezajlottak. A vita azonban gyűrűzik to­vább. Búcsúzáskor a szentgáli nevelők is azt mondták, hogy jó lenne ezt folytatni. Szabó Géza Iskola és honvédelem Az V. Nevelésügyi Kong­resszus előkészítéséből tevéke­nyen kiveszik részüket Fejér megye pedagógusai is. Amikor a Magyar Pedagó­giai Társaság Fejér megyei Tagozata megvitatta a kong­resszus téziseit, úgy határo­zott, hogy mindenekelőtt az iskolai honvédelmi nevelés szerteágazó problémakörével kíván alaposabban foglalkoz­ni. Megyénkben a honvédelmi nevelésnek eddig is voltak jól bevált, szervezett keretei. Az országban elsőnek Székesfe­hérvárott alakult meg a Zalka Máté Úttörő Honvédelmi Zász­lóalj, s ennek példája nyomán, tapasztalatai alapján ma már az ország több helységében, városában is működnek ha­sonló szervezetek. Szoros és gyümölcsöző mun­kakapcsolat jött létre váro­sunkban a pedagógusok és a néphadsereg tisztjei között, akik elsősorban az általános iskolákban nyújtanak segítsé­get a hazafias­ honvédelmi ne­velés feladatainak megoldásá­hoz. Az 1968/69-es tanév fo­lyamán a középiskolákba be­vezetett Honvédelmi ismere­tek tantárgy oktatásának rajt­ja ugyancsak jól sikerült. A honvédelmi neveléssel és a honvédelmi ismeretek tanítá­sával kapcsolatban pályázatot is hirdettünk, amely nemcsak kollégáinkat mozgósította gya­korlati tapasztalataik összege­zésére, hanem a néphadsereg­nek az iskolai neveléshez se­gítséget nyújtó tisztjeit és az MHSZ-akitivistákat is. A pá­lyázatra 18 pályamű érkezett be, s a bíráló bizottság több pályázót pénzjutalomban ré­szesített. Az első díj kétezer forint volt. Tagozatunk tevékenységé­nek fontos mozzanata volt az a tanácskozás is, amelyet nem­régiben rendeztünk Székesfe­hérvárott a szakszervezet me­gyei bizottságával és a megyei művelődésügyi osztállyal kar­öltve Iskola és honvédelem címmel. A mintegy 120 rész­vevő előtt Boór Ferencnek, a Megyei Tanács V. B. elnökhe­lyettesének üdvözlő szavai után dr. Mank Károly ezredes, a Magyar Pedagógiai Társaság hazafias és honvédelmi neve­lési szakosztályának elnöke tartott előadást. Előadása meg­győző választ adott a honvé­delmi neveléssel összefüggő kérdésekre, köztük nem utol­sósorban arra, hogy mi a he­lye a honvédelmi-katonai ne­velésnek a pedagógia rend­szerében. Dr. Mank Károly előadása után Koncz László, a Fejér megyei továbbképzési kabinet vezetője számolt be a honvé­delmi ismeretek iskolai okta­tásának tapasztalatairól. A két beszámoló nyomán sokoldalú vita bontakozott ki. A tanácskozást dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára zárta be. A Magyar Pedagógiai Tár­saság Fejér megyei Tagozata írásos összegezésben kívánja letenni eddig végzett munká­jának eredményét az V. Ne­velésügyi Kongresszus aszta­lára. , Dr. Mohácsy Károly a Magyar Pedagógiai Társaság Fejér megyei Tagozatának titkára A Zala megyeiek is A Pedagógiai Társaság Vas megyei szekciójának Zalaeger­szegen tartott értekezletére hatalmas hóesésben érkeztek meg a résztvevők. Az alakuló értekezletet Hol­ló István, a szakszervezet Za­la megyei titkára nyitotta meg. A tisztikar megválasztása után két referátum hangzott­ el. Babos Tibor igazgató „A Zala megyei Általános Tanítói Egyesület története” címmel tartott előadást, és ebben igen érdekes részleteket közölt a századforduló pedagógiai tö­rekvéseiről. Kovács Lajos, a megyei művelődésügyi osztály iskolai csoportvezetője, a Ma­gyar Pedagógiai Társaság meg­választott megyei elnöke székfoglaló előadásában Zala megye művelődésügyi problé­máit és távlatait vázolta fel, majd beszámolt arról, hogy március közepén Nagykani­zsán tartják meg a megye ki­tüntetett pedagógusainak ta­nácskozását. Dr. Oroszy Zoltán Hazai és nemzetközi kapcsolatok Nemzetközi érdeklődés is mutatkozik a Magyar Pedagó­giai Társaság munkája iránt. Elsőként a Szovjet Pedagógiai Társasággal kerül sor meg­állapodásra ebben az évben. A Pedagógiai Társaság mun­káját támogatja a szakszerve­zet központi vezetősége. A tár­saság szorosra fűzte kapcsola­tát a Művelődésügyi Minisz­tériummal, az Országos Peda­gógiai Intézettel, a Magyar Tudományos Akadémia Peda­gógiai Bizottságával, a Felső­­oktatási Pedagógiai Kutató­­központtal, a Magyar Urba­nisztikai Társasággal, a Hon­védelmi Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium ok­tatási-nevelési osztályaival, a TIT-tel, a Nőtanáccsal, a KISZ-szel. A Társaság idén védnökséget vállal az UNESCO keretében működő Gyermek­közösségek Nemzetközi Szö­vetsége (FICE) budapesti köz­gyűlésének és tudományos ülésszakának rendezése felett. A szakszervezet elnöksége elismeréssel nyugtázta a tár­saság eddigi tevékenységéről szóló beszámolót, amely ékes­szólóan igazolja, hogy a Tár­saság életre hívása helyes, hasznos és időszerű volt, és hogy a további munkától so­kat várhat a magyar nevelés­ügy. „ „ Káldi Judit: Vízparti város Derekasan, becsülettel A számláló biztosok többsége az eddigi jól bevált gyakor­latnak megfelelően a mostani népszámlálás során is pedagó­gus volt Természetes és célszerű megoldás valóban, hogy a népet az az értelmiségi réteg vegye számba, amely hivatásánál fogva a legközelebb áll hozzá, amelynek gyakorlata van az emberismeretben és a tapintatban, a helyzetfelmérésben és az adatrögzítésben egyaránt. Éppen ezért a magyar pedagó­gusok — mint eddig bármikor — az idén is vállalták a rész­vételt ebben a fontos munkában. A magyar pedagógusok vállalták és becsülettel el is látták ezt a munkát. Ezt jólesően állapíthatjuk meg, minden öndi­cséret nélkül. Pedig 1970-ben nehéz munka volt a népszám­lálás — különösen a falvakban és a városok külterületein, hiszen hideg volt és nagy hó, sokhelyütt jégpályához hason­lítottak az utak. Elvállaltuk — megcsináltuk. Igaz örömmel ott, ahol a mun­kát jól szervezték, és a lehető segítséget megadták. Nem cse­kély bosszankodással ott, ahol a „nyakunkba sózták” a fel­adatokat, ahol parancsolgattak, fölényeskedtek, mert sajnos erre is nem egy példa akadt. Elvállaltuk — magától értetődően. Nem volt kötelező, de kötelességünknek tekintettük. Pénzt kaptunk érte, de aki csinálta — vagy legalábbis figyelemmel kísérte —, az jól tudja, hogy a népszámlálás nem volt „üzlet” a pedagógusok­nak. Arról nem is beszélve, hogy akik nem vettek részt a nép­számlálásban, közvetve segítették, hiszen a szünidei munká­ban azok helyett is helyt kellett állniuk, akik a lakásokat járták. Elvállaltuk, megcsináltuk. Számíthatnak ránk egy évtized múltával is. __________________ M. L Értékes pályamunkák Baranyában Baranyában arra a pedagó­giai pályázatra, amelyet a me­gyei és pécsi művelődésügyi osztály, valamint a szakszerve­­zet megyei és pécsi városi bi­­zottsága az V. Nevelésügyi kongresszus alkalmából hirde­­ett meg, 16 pályamunka érke­zett be. A bíráló bizottság az első díjat nem adta ki. Második díjat (2000 forint) nyert Nyári Gyula, a sásdi­skola igazgatója „Hegyháti pe­­dagógus”, Kovács József, a KISZ Baranya megyei Bizott­ságának, titkára „A középisko­­ai KISZ-vezetők kiválasztásá­nak szociometriai vizsgálata” is dr. Zukovits Imre, a Pécsi Tanárképző Főiskola adjunk­­usa „A didaktikai algoritmu­sok alkalmazása az oktató­programok készítésében” című pályamunkájával. Harmadik díjat (1000 forint) nyert Erdődi Gyula, a sombe­­eki iskola igazgatója „A zociometriai módszerek alkal­­mazása az osztályközösség ne­­veltségi szintjének felmérése­­kor”, Révész Mária, az olaszi általános iskola tanára „A tan­tárgyi koncentráció mint a tanórán folyó nevelőmunka sa­játos eszköze”, Sípos Miklós, a pécsi Gyógypedagógiai Intézet tanára „Az értelmi fogyatékos­ság” és Takács László, a pécsi Komarov Gimnázium tanára „A programozott oktatásról és a multiple-choice módszer eredményeiről a középiskola biológia-kémia tanításában” cí­mű pályamunkájával. Jutalomban részesült dr. Sze­­pes Lajos, a pécsi Tanárképző Főiskola adjunktusa „A neve­lésközpontú szemlélet szüksé­gessége és útjai a pedagógiai munkában” és Szekeres János, a magyarmecskei általános is­kola igazgatóhelyettese „A szo­ciálpszichológia felhasználása a közösségi nevelésben” című pályamunkájáért. Pedagógusok Lapja 3

Next