Pedagógusok Lapja, 1971 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1971-01-07 / 1. szám
A TARTALOMBÓL A képesítés nélküliekről, több szempontból — Napirenden: az egészségnevelés — Választási beszámolók — A tanyai nevelők továbbképzése—■ Hézagpótló munka az iskolavezetésről — Kedvcsináló, kollégáknak — Film, könyv, tárlat — Keresztrejtvény-pályázat Fontos ügy — fontos állásfoglalás A Művelődésügyi Közlöny decemberi számában három hasábnyi, száraz, kimért hangvételű szöveg jelent meg, amely első megközelítésre semmiben sem különbözik a csak nagyon keveseket érdeklő olvasmányoktól. Terjedelmes címe: „A művelődésügyi miniszter irányelvei a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról szóló 1013/1970. (V. 10.) Korm. számú határozatának végrehajtásához”. Sokan vannak, akik az ilyen közlések iránt már eleve nem mutatnak vajmi nagy érdeklődést, s szinte mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy más, „izgalmasabb” olvasmányokra fordítsuk kevés időnket. Nos, ha vannak is előítéleteink, ebben az esetben ismételten felül kell vizsgálnunk érvényességüket. Mert ha valaki valóban izgalmas olvasmányt keres, nyugodtan lapozza fel a Művelődésügyi Közlöny említett számát, és keresse meg benne az idézett cím alatt megjelent közleményt! Többet tud meg belőle életünk roppant problémáiról, valóságot látó és láttató törekvéseinkről, feladataink — nincs miért óvakodnunk e helyütt a kifejezéstől — pátoszáról, mint megannyi érdekességet sejtető, szenzációt kínáló cikkből. Miért mondjuk ezt? A bevezető sorokban ott az ismert statisztikai adat: az oktatási intézményekben dolgozó nők aránya meghaladja a 65 százalékot. A közlemény abból a realitásból indul ki, hogy ez a 65 százalék tényszám. Méghozzá olyan tényszám, amely emberi viszonyokat rejt magában, amely egy pálya dolgozóinak többségét kötelezi önmaga emancipációjának sürgetésére. Jog és lehetőség Lenin valamikor éppen a nőkérdés kapcsán hangsúlyozta, hogy a polgári forradalmak is zászlajukra tűzték az általános emberi szabadságeszméket, csakhogy ezek a mozgalmak megelégedtek a deklarációkkal, a szocialista forradalomnak azonban tovább kell lépnie: nem szabad megelégednie a kinyilatkoztatásokkal, hanem olyan feltételeket kell teremtenie, amelyek között az eszmények megvalósulhatnak. Hoszszú ideig elhallgatták vagy eltorzították e marxi gondolatnak a jelentőségét nálunk, s így kerülhetett sor arra, hogy az Alkotmányban rögzített jogokkal lényegében megoldottnak tekinthettük a női egyenjogúság még hosszú évtizedekre feladatot adó célját. Az elméleti tisztulás folyamatához tartozott a párt Központi Bizottságának tavalyi vitája is, amely feltárta a tényeket, s minden szépítés nélkül mutatott rá a nők valóságos társadalmi helyzetére, arra, hogy az emancipációhoz nem elegendő a jog, hanem szükséges hozzá a jog érvényesülésének számos feltétele is. Ilyen és ehhez hasonló előzményekre volt szükség ahhoz, hogy a Művelődésügyi Minisztérium — meghallgatva szakszervezetünket — néhány konkrét javaslatot dolgozzon ki az oktatásügyben tevékenykedő nők gyorsabb emancipációja érdekében. Az alsófokú oktatási intézményekben — ahol a legnagyobb a foglalkoztatott nők aránya — az igazgatói, igazgatóhelyettesi munkakört mindössze 28 százalékban töltik be nők. A középiskolákban ez a szám még kisebb, csupán 20,5 százalék. Az egyetemeken megdöbbentően kevés nő rendelkezik tudományos fokozattal. Mindenki számára világos, hogy ezt a helyzetet sem irányelvek, sem rendeletek nem változtathatják meg egycsapásra. De irányelvek és rendeletek nagy szerepet játszhatnak abban, hogy hozzásegítsük a pedagógusnőket önmaguk emberi megvalósításához, hogy a legnemesebb értelemben vett szabadságtörekvéseik elől lebontsuk a máris, az azonnal lebontható gátakat. „Rebellis” ajánlás Talán meglepő, hogy egy minisztérium hivatalos közlönye olyan „rebellis” ajánlást fogalmaz meg, amely nemcsak elképzelhetőnek, hanem üdvösnek is tartja, ha a többgyermekes vagy gyermeküket egyedül nevelő anyák számára a munkaidőt öt napra osztják el hetente az intézményvezetők? Felrúgja ez a rendet? Az egyenlőtlenség jogát hirdeti ! A kérdések áradatával számolnunk kell. De számolnunk kell a tényekkel s céljainkkal is! A Művelődésügyi Minisztérium közleménye nem hirdet egyenlő jogokat ott, ahol a jogok érvényesítésének nem egyenlőek a feltételei. Ezek az irányelvek arra mutatnak: a minisztérium nem akar olyan „rendet” tartani, amely azon a „rendetlenségen” alapul, hogy a sokgyermekes anyáknak ötször, tízszer nagyobb terheket kell viselniük, mint a férfiaknak vagy azoknak az asszonyoknak, akik csak önmagukról vagy férjükről gondoskodnak. Erőteljes, bátor állásfoglalás ez, amely szakszervezetünk teljes egyetértésével és támogatásával találkozik. Egyenlőtlenség Van ebben a közleményben egy passzus, amely felhívja az intézményvezetők figyelmét a többi között arra, hogy a többgyermekes anyákat lehetőleg mentesítsék a délutáni műszak utáni értekezletek alól, hogy számukra valóban szünet legyen az iskolai szünet; hogy órarendi beosztásukban minél kevesebb legyen a „lyuk”; hogy elsősorban az ő gyermekeik vehessék igénybe az óvodai, bölcsődei, napközi férőhelyeket. Ismét az a kérdés fogalmazódik meg: hát hogyan, az egyenlő jogok után most az egyenlőtlenség jogát hirdetjük meg? Igen, nem árt tudomásul vennünk: rétegezett társadalomban élünk, nem tartunk még ott, hogy mindenki mindenben egyaránt részesülhessen. Ilyen körülmények között pedig az emancipációhoz az is hozzátartozik, hogy bizonyos vonatkozásban több jog illesse azt, akinek kisebbek a lehetőségei. Újabb adminisztrációs intézkedések? Igen, ezek fejlődésünk jelenlegi szakaszán elkerülhetetlenek, ha nem akarunk lemondani szocialista célkitűzéseinkről. Csakhogy ezek az adminisztrációs intézkedések is korlátozottak. Biztosíthatunk általuk valamivel több szabad időt a többgyermekes anyáknak; gyermekeiket fokozottabb mértékben juttathatjuk be a bölcsődékbe, óvodákba, de arra már nem használhatók, hogy tudományos fokozatokat, intézetvezetői beosztásokat biztosítsanak bárkinek is. Ezekhez csak valamivel több lehetőséget nyújtanak majd. Összefoglalva tehát: arra alkalmasak, hogy javítsanak rossz feltételeken, s az már a személyiségen áll, hogy akar-e, tud-e valamit kezdeni önmaga és a társadalom érdekében a biztosított feltételekkel. Nem szeretnék azt a látszatot kelteni, mintha a szóban forgó irányelvek megoldást kínálhatnának mindenre. Mégis azt kell mondanunk, hogy a Művelődésügyi Közlönyben napvilágot látott közleményt nem lehet eléggé sokra becsülni. Bátor szemléletet, követendő gyakorlatot mutat fel. Fodor Gábor 1971-ben: több, mint ezer lakás Az 1971. évi népgazdasági terv szerint az országban negyvennégyezr lakás épül magánerőből. Ezek közül kedvezményes pedagógus kölcsönnel épülhet kettő és fél százalék, szám szerint, 1100 lakás — ezer a Művelődésügyi Minisztérium, száz pedig más tárcák, elsősorban a Munkaügyi Minisztérium irányítása alá tartozó iskolák pedagógusainak. A művelődésügyi tárca ezres kölcsönkeretéből 877 jut a községi pedagógusoknak, 123 pedig a kiemelten kezelhető kisebb iskolavárosok pedagógusainak. Mivel egyre több község alakul várossá, évről évre több a városi építkező. Idén például már a dombóvári és a kisvárdai pedagógusok igényeit is a városi keretből kell kielégíteni. A kölcsönt kérők száma az 1969. évi átmeneti visszaesés után 1970-ben ugrásszerűen megnövekedett, s az 1971-re szóló igények majdnem azonos szinten maradtak. Az előzetes jelentkezés alapján a megyei tanácsok 1061 községi és 260 városi, összesen tehát 1321 kölcsönigénylő szándékát találták megalapozottnak. Az igénylők összetétele nem mutat lényeges változást a tavalyihoz képest. Az előzetes jóslatok ellenére az építkezni kívánó pedagógus-házaspárok száma a községekben nem csökken: 1970-ben és 1971-ben egyaránt a községi igénylők 26 százaléka. A családfenntartó férfi és a hajadon, illetve a nőtlen igénylők aránya az 1970 évi 28 százalékról 23 százalékra csökkent, viszont 46 százalékról 51 százalékra ugrott fel azoknak a pedagógusnőknek az aránya, akiknek a férje más munkaterületen dolgozik — a pálya elnőiesedése folytán ez várható is volt —, a pedagóguskölcsön révén tehát sok olyan dolgozónak a lakáskérdése is megoldódik, aki a községekben nem pedagógusként, hanem más munkaterületen működik. Ez természetesen nem baj, arra azonban okvetlenül ügyelni kell, hogy a kölcsönkeretek elosztása során a szociális körülményeken kívül az oktatási érdekek kerüljenek előtérbe. Bár az igények a városokban is hasonlóak, a városi kölcsönkeretek korlátozott volta miatt itt lényegében csak a pedagógus-házaspárok igényeinek kielégítésére nyílik lehetőség. A városokban egyébként más úton-módon is lehet lakást biztosítani: nemegyszer a férj munkahelyén szerveznek üzemi lakásépítkezést, a fiatal házaspárok pedig a KISZ-építkezésekbe kapcsolódhatnak be. Az építkezési kedv megyéről megyére változó. Hajdú megyében például nehezen indult az akció, majd átmenetileg fellendült, ebben az évben pedig ismét visszaesett, legalábbis a községekben. Változatlanul eleven a vállalkozó szellem Bács, Békés, Pest és Szabolcs megyében. Szabolcs megyében az árvíz után az OTP terven felül 22 pedagógusnak nyújtott kedvezményes kölcsönt, de még ezután is jóval több mint százan kívánnak építkezni. A Dunántúlon általában nem növekszik a kölcsönkérők létszáma. Bizonyára szerepet játszik ebben az is, hogy a nagyon kis községekben, ahol az iskolák jövője nem biztosított, a pedagógusok nem kívánnak véglegesen letelepedni. Bógrád megyében — ahol nagy a pedagógushiány — ebben az évben örvendetesen sokan készülnek építkezni. Minthogy az igénylők száma ebben az évben is nagyobb, mint a rendelkezésre álló keret, a kölcsönben részesülőket ebben az évben is körültekintően kell kiválasztani. Sajnos, egyes helyeken nagyon is könnyedén kezelik a dolgokat. „Ez már a hatodik év, már van gyakorlatunk” — mondják, és minden alaposabb vizsgálat, mérlegelés nélkül jelölik ki az építkezőket. A következmény: néhány alapos melléfogás és egyik csere a másik után. Bizony továbbra is meg kell vizsgálni, van-e telke a kérelmezőnek, tud-e kivitelezőt biztosítani, milyenek a szociális körülményei, és — nem utolsósorban — mit kíván az iskola érdeke? A körültekintés mellett a gyorsaság is nagyon fontos, hiszen aki 1971. június 30-ig nem köti meg az OTP-vel a szerződést, elesik a kölcsöntől. A művelődésügyi osztályok és szakszervezeti bizottságok munkája már csak ezért sem szűnik meg a kölcsönigénylők kiválasztásával. Figyelemmel kell kísérniük, hogy a kedvezményezettek mikor jelentkeznek az OTP fiókjánál, s ha késlekedést tapasztalnak, ennek okát alaposan meg kell vizsgálniuk. Különösen városokban nem könnyű az építkezés. Ha a városi tanácsok nem segítenek, meghiúsulhat egy-egy pedagógus elképzelése, és ezzel elvész a nehezen biztosított városi keret. Néha az érdekelt pedagógus is hibás, nem jelzi nehézségeit, illetve csak akkor jelenti be lemondását, amikor a kölcsönkeretet már nem lehet felhasználni, és így akaratlanul egy másik pedagógustársát károsítja meg. Az akció lebonyolítása tehát állandó készenlétet, lelkiismeretes munkát igényel. S ez nemcsak a kiválasztásra és a további lépések figyelemmel kísérésére vonatkozik. Már a kölcsönkérelmek számát, az építkezési szándékot sem lehet a véletlenre bízni. Tudatosan kell a pedagógusokkal beszélni, már évekkel előre fel kell készíteni őket az építkezésre. Most meg is van erre a mód, hiszen a kölcsönakció a negyedik ötéves terv időszakában is folytatódik. Dr. Simon Zsuzsa Kozák Lajos felvétele A huszonegyedik szakosztály Hosszabb előkészítő munka után 1970 decemberében megalakult a Magyar Pedagógiai Társaság Pedagógiai összehasonlító Szakosztálya, szám szerint a huszonegyedik központi szakosztály. Tagjai nagyrészt könyvtárosok, feladata pedig a nemzetközi pedagógiai eredmények felmérése, hazai publikálása és hasznosítása. A szakosztály elnöke dr. Arató Ferenc, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum igazgatója lett, titkára pedig dr. Koczka János, az OPK munkatársa. A somogy megyei tagozat megalakulása A kaposvári Latinka Sándor Művelődési Központ klubtermében megtartotta alakuló ülését a Magyar Pedagógiai Társaság Somogy megyei tagozata. Bevezetőjében Gavora Zoltánné, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának titkára üdvözölte a megjelenteket. Dr. Kelemen Elemér, a megyei továbbképzési kabinet vezetője, az előkészítő bizottság titkára beszámolt a tagozat megalakításának előkészítéséről, majd kiemelte, hogy Somogyban a nevelésügynek és a pedagógusok közéleti tevékenységének jelentős hagyományai vannak. Ezután dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára üdvözölte az új tagozatot, s külön kitért a Kaposvári Tanítóképző Intézet szerepére a tagozat kialakításában. A továbbiakban a megyei tagozat tisztségviselőinek megosztására került sor. A tagozat elnöke Ázsóth Gyula tanár, a balatonszárszói általános iskola igazgatója lett. A tagozat jelenleg 61 tagot számlál. A neveléselméleti, az oktatáselméleti, a vezetéselméleti és a neveléstörténeti munkacsoport vezetői Deli István intézeti igazgatóhelyettes, Szabó Zoltán intézeti docens, Paál László marcali járási művelődésügyi osztályvezető és dr. Kelemen Elemér, a továbbképzési kabinet vezetője. Az alakuló ülésen felszólalt Kocsis László, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának osztályvezetője. Kérte, hogy terjesszék ki a tagozat tevékenységét minden oktatási intézményre, s kiemelte a társadalmi jellegű tagozat jelentőségét a pedagógiai alkotómunka további felvirágoztatásában. Üdvözölte a Somogy megyei tagozatot dr. Komlósi Sándor főiskolai tanár, a Baranya megyei tagozat elnöke is. Az ülést Horváth Lajos megyei művelődésügyi osztályvezető zárta be. Szeléndi Gábor a tagozat titkára Az idei üdültetési terv A SZOT elnöksége a múlt év végén jóváhagyta az 1971. évi üdültetési tervét. A terv szerint ebben az évben csaknem 340 ezer felnőtt és gyermek üdültetésére nyílik lehetőség. A gyógy- és szanatóriumi üdülőjegyek száma megközelíti a 80 ezret, a családos üdülésben részt vevők száma pedig az 50 ezret. Új üdülők kapui is megnyílnak a nyár elején a Balaton mellett és a hegyvidéken. Külföldi üdültetésben mintegy ötezren vesznek részt különböző országokban. Ezenkívül útrakelnek üdülőhajók is — Csehszlovákiába, Ausztriába és az Al- Dunára. Az idei SZOT üdültetést az állam 330 millió forinttal támogatja, így válik lehetővé, hogy a részvevők a beutalók költségeinek alig 20 százalékát térítve üdülhessenek két hétig.