Pedagógusok Lapja, 1972 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-15 / 1-2. szám

ATOL A TARTALOMRÓL Közlemény az iskolai élet demokratizmusáról, a felügyeleti rendszerről és az ügyvitel ésszerűsítéséről — Iskolaépületeink ma és holnap — Új mozgalom Kisbéren — Szakszervezetünk idei költségvetése — Ha átázik a diák — Nyilvánosság és felelősség — Könyv, színház, kiállítás A KISZ VIII. kongresszusa az iskolákról, az iskolásokról, az fiúság neveléséről A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 1971 decemberében tartotta VIII. kongreszszusát. A nagy jelentőségű tanácskozás — minthogy teljes egészében az ifjúság neveléséről, problémáiról szólt — minden részletében igényt tarthat a pedagógusok érdeklődésére. Lapunknak természetesen nincs módja a teljes anyag közlésére. Az alábbiakban olyan részleteket válogattunk ki, amelyek a legközvetlenebbül érintik az oktatási intézmények, a nevelők tevékenységét. Részletek a KISZ KB írásos beszámolójából A két kongresszus között A X. pártkongresszusnak a társadalmunk dinamikus fejlődéséről szóló megállapítását is jagunk helyzetének alakulása is tükrözi. Korunk gyorsuló tempójú tudományos és technikai fejlődésével, a tudománynak a termelésbe, a társadalom irányításába való mind nagyobb mértékű bekapcsolódásával, • a nevelésügy jelentőségének fokozódásával lényegesen megnőtt a társadalomban az értelmiség — közöttük a fiatal értelmiség — szerepe és jelentősége. A felsőfokú képzettséggel rendelkező értelmiségiek legnagyobb hányadát a pedagógusok és az ipari mérnökök alkotják. Jelentősen növekedett a fiatal közgazdászok száma. A különböző alkalmazotti, adminisztratív munkakörökben mind több érettségizett fiatal— elsősorban leány — tevékenykedik. A fiatal értelmiség cselekvően segíti a társadalmunk előtt álló feladatok megoldását. Társadalmunk mind kedvezőbb helyzetet teremt tehetségük, alkotóképességük kibontakozásához. Ifjúsági szövetségünk azonban még nem aktivizálta eléggé a fiatal értelmiséget a mozgalmi munkában. Különösen jellemző ez a falusi KISZ-szervezetekre, ahol az eddiginél még több segítséget igényelhettek és kaphattak volna az agrárszakemberektől, a pedagógusoktól és a falun élő többi értelmiségi fiataltól. Megállapíthatjuk, hogy a dolgozó fiatalok helyzete szocialista társadalmunk fejlődésével összhangban kedvezően alakult. A KISZ központi bizottsága mindezek mellett azonban kötelességének érzi, hogy jelezze az elmúlt négy év folyamán tapasztalt problémákat is. Ezek között említjük meg az úgynevezett „instabil” helyzetű fiatalok kérdéseit. Mind több gondot okoz az, hogy míg népgazdaságunk országosan munkaerőhiánnyal küzd, az általános iskolát végzett vagy részben végzett fiatalok közül az elmúlt években többen váltak „munkaképes korú, nem tanuló eltartottá". Egy 1968-as felmérés szerint az általános iskolát végzett, tovább nem tanuló fiatalok 33 százaléka került e csoportba. Ennek nyilvánvaló okát a helyi munkalehetőségek hiányában kell keresnünk. Leginkább a falusi leányok egy részét érintette ez a probléma. Az ifjúság — s benne a KISZ-tagság — számottevő részét képezik a tanuló fiatalok, akik szüleik révén kapcsolódnak az alapvető osztályokhoz és rétegekhez. Az alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézményekben jelenleg 1,9 millió fiatal, az összlakosság 13,3 százaléka tanult. 1970-ben minden 100 általános iskolát végzett tanuló közül 83—84 tanult tovább valamilyen középfokú oktatási intézményben. A középfokú oktatási intézményekben tanulók száma több mint 450 ezer. A gimnáziumok tanulóinak közel 70 százaléka leány. A szakjellegű középiskolát végzett fiatalok többsége szakmájában helyezkedik el, a gimnáziumokban végzetteknek körülbelül 20 százaléka kerül évente felsőoktatási intézménybe, a többi 80 százalék (évente 25 ezer fiatal) egyre jelentősebb részben — szakképzettség hiányában — érettségit nem igénylő munkakörben helyezkedik el. A középiskolás fiatalok többsége becsületesen igyekszik elsajátítani a megsokszorozódott ismeretanyagot, őszinte, gyakran vitatakozik, politikai, erkölcsi, világnézeti felfogása reális. Tizenéveseink élénk érdeklődést tanúsítanak az aktualitások iránt, de főleg a technika, a műszaki-tudományos élet újdonságai s a külpolitika eseményei ragadják meg a figyelmüket. A belpolitika, illetve a gazdaságpolitika kevésbé foglalkoztatja őket. Ebben az is szerepet játszik, hogy nehézséget jelent számukra a szocializmusról tanultak és a valóság közötti vélt vagy valóságos ellentmondások megértése. A továbbtanulásért folytatott versengésben — főleg a gimnáziumokban — tapasztalhatók egészségtelen tünetek. Vannak, akik tovább fokozzák egyébként is erős igénybevételüket, s emiatt idegileg, fizikailag is kimerülnek, mások pedig eleve feladják esélyeiket, és csak a minimum elsajátítására törekednek. A szakmunkásképzésben jelentős eredményként említjük meg az emeltszintű szakképzés bevezetését. A szakmunkásképző iskola oktatási és nevelési feltételei azonban az elmúlt években nem a népgazdasági igényeknek megfelelően alakultak. Az egy tanteremre jutó fiatalok száma a korábbi 45 főről 141-re emelkedett. Az iskolák nagy többsége elavult és hiányosan van felszerelve. A szaktárgyakat tanítóknak csupán 51 százaléka diplomás, a szakoktatóknak csak 45 százaléka rendelkezik középiskolai végzettséggel. A szükségletektől jóval elmaradt a szakmunkástanuló-kollégiumok fejlesztése. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma a népgazdaság szükségleteivel összhangban alakult, s lényegében stabilnak tekinthetjük. Az oktató-nevelő munka intenzív korszerűsítésének és színvonala emelésének jelentős gátja, hogy felsőfokú képzésünk nagy mértékű mennyiségi növekedésével nem tartott lépést intézményeink anyagi, technikai, személyi ellátottságának fejlődése. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak egyik rétege szilárd marxista világnézetre tett szert, bonyolult világunk sokféle teológiai jelensége között is jól eligazodik, értelmiségünk utánpótlásaként már hivatására készülve is részt kér a társadalom feladatainak megoldásából. A második hányada többnyire visszahúzódik a közösségi munkától, de hajlik a meggyőző szóra, és színvonalas programmal esetenként mozgósítani, aktivizálni is lehet. Végül a nemzetközi viták és társadalmunk belső ellentmondásainak hatására antimarxista nézetek is fellelhetők egyetemistáink körében. Az ebben elmarasztalható fiatalok nem egyszer ezért kerülnek „zsákutcába”, mert az oktatás, az oktatók és a KISZ-szervezeteink nem elégítik ki tevékenységi vágyukat, kevés lehetőséget adnak a vitára, s nem válaszolnak időben kérdéseikre. Az elmúlt években a fontos társadalom- és oktatáspolitikai kérdések közé emelkedett a fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának problémája. Ifjúsági szövetségünk az elmúlt négy évben feladatának tekintette, hogy az állami és társadalmi szervezetekkel, a tanintézetekkel együttműködve segítse a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását, az e kérdéssel kapcsolatos helyes nézetek kialakítását. Lehetőségeinket azonban még korántsem aknáztuk ki kellőképpen. A fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának csökkenő arányaiból egyes szociológusok és a fiatalok néhány csoportja olyan következtetést vonnak le, hogy megmerevedett társadalmunk struktúrája. Központi bizottságunk álláspontja az, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek megfelelő arányú továbbtanulása fontos társadalompolitikai kérdés. Ugyanakkor a társadalmi mobilitást nem lehet leszűkíteni csak az egyetemi továbbtanulásra. Mobilitás az is, ha a mezőgazdasági dolgozó gyermeke üzemi munkás lesz, a segédmunkás gyermeke szakmunkás, s az értelmiségi szülő gyermeke nem értelmiségi pályára megy. Ma már a mobilitást nem lehet az 1945 utáni mércével mérni. Az egészséges mértékű, szocialista társadalmunk fejlődésével együttjáró, a népgazdaság szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelő társadalmi mozgást a jövőben is szükségesnek és kívánatosnak tartjuk. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség fontos politikai kérdésnek, szocialista társadalmunk dinamikus fejlődése feltételének tekinti, hogy az ifjúság felkészültségének, tehetségének, rátermettségének és a szocializmus érdekében végzett munkájának megfelelően foglalja el helyét a társadalmi munkamegosztásban, a termelő-, a tudományos és alkotómunka gyakorlatában, a vezetésben és az irányításban is. Ifjúságunk ideológiai neveléséhez kedvező feltételeket teremtett az, hogy hazánkkban kiterjedt és erősödött a marxizmus—leninizmusnak, a párt politikájának befolyása, társadalmunk világnézeti, eszmei egysége. Eszmei-politikai munkánk hatékonyan segítette a fiatalok marxista-leninista világnézeti nevelését. A KISZ-oktatásban évente közel félmillió fiatal tanulmányozta a marxizmus-leninizmus tanításait, a szocializmus fejlődésének törvényszerűségeit, pártunk politikájának lényegét, összefüggéseit. Meggyőződésünk, hogy a fiatalok nagy többsége a szocializmust magáénak vallja, egyetért pártunk és társadalmunk céljaival, becsületesen végzett munkájával, tanulásával, közéleti aktivitásával segíti azok megvalósulását. Ugyanakkor a fiatalok egyes csoportjainak gondolkodására kedvezőtlenül hatottak a nemzetközi munkásmozgalomban kialakult viták, társadalmunk belső — nem antagonisztikus — ellentmondásai, s kiváltképpen az imperializmusnak — különösen az ifjúságot célbavevő — fellazítási politikája, amelynek hatására a fiatalok egyes köreiben különféle szélsőséges „ultrabaloldali” és jobboldali nézetek is fellelhetőek. Ezekkel a nézetekkel szemben nem mindig tudtunk kellő időben és hatékonysággal fellépni. Nevelőmunkánkban azt hangsúlyoztuk, hogy a szocializmusban az érvényesülés alapja a munka, és az igazi személyes boldogulás csak a közösség érdekeivel összhangban található meg. Erkölcsi nevelőmunkánkban arra törekedtünk, hogy küzdjünk a társadalmi életben jelentkező, a fiatalok gondolkodására is károsan ható negatív jelenségek, a harácsosok, a lógósok kétes sikerei ellen. Nem állítottunk eléggé bátran a fiatalok elé olyan példaképeket, akik a szocialista erkölcs normái szerint élnek, dolgoznak, tevékenykednek az élet különböző területein. Figyelemre méltó eredményeket értünk el az elmúlt években a fiatalok szocialista hazafiságra nevelésében. Haladó történelmi hagyományaink ápolása mellett nagyobb figyelmet fordítottunk a szocialista építésben elért eredményeink népszerűsítésére, a fiatalok szocialista hazafiúi érzéseinek erősítésére. Hatékonyabbá vált a fiatalok felkészítése a honvédelmi feladatokra. A tanintézeti KISZ-szervezetek honvédelmi nevelőmunkáját jelentősen segítette a honvédelmi ismeretek tantárgyának bevezetése. Szervezettebbé és tartalmasabbá vált az Ifjú Gárda munkája, továbbfejlődtek kapcsolataink a MHSZ-szervekkel és a fegyveres erők KISZ-szervezeteivel. Az ifjúság szocialista hazafiságát mindennapi tetteivel, a munkából, a tanulásból, a haza védelméből reá háruló feladatok teljesítésével bizonyította. A fiatalok egy részének gondolkodására hatott és hat azonban a burzsoá kozmopolitizmus és a nacionalizmus is. A fiataloknak még mindig eléggé számottevő része, a kozmopolitizmustól fertőzve, korszerűtlennek tartja a hazafiságot, a jogos nemzeti önérzetet, harrzis illúziókat táplál magában és környezetében a fejlett tőkésországokról, s lebecsüli népünk munkáját, szocialista társadalmunk eredményeit Más részükre hatnak a nacionalista eszmék, amelyek hatására helytelenül ítélik meg történelmi helyzetünk alakulását; egyesek téves nézeteket vallanak „sajátos” nemzeti érdekeinkről és „erényeinkről”. Nevelőmunkánkban nem fordítottunk kellő gondot arra, hogy helyes szemléletet alakítsunk ki ezekben a fiatalokban hazánknak a világban, a szocialista rendszerben betöltött helyéről és szerepéről. Az elmúlt négy évben továbbfejlődött, s még szélesebb körben bontakozott ki a tanulóifjúság társadalmi munkája. Jelentős mértékben növekedett a nyári építőtáborokban részt vevő fiatalok száma, amely négy év összesítésében meghaladja a 150 ezret. Ifjúsági szövetségünk politikai feladatnak tekintette és tekinti a KISZ-szervezetek, az úttörők és a fiatalok részvételét a különböző termelési mozgalmakban, versenyekben, védnökségekben és társadalmi munkaakciókban, hiszen ezek egyrészt kézzelfogható, jól lemérhető gazdasági eredményeket hoznak, segítenek társadalmunk építésében; másrészt a résztvevők számára alkalmat adnak arra, hogy próbára tegyék szakmai ismereteiket, felkészültségüket, és nagyobb becsületet szerezzenek a termelő, alkotó munkának. A politikai-közéleti aktivitás azonban korántsem általános jellemzője még a fiataloknak és a KISZ-szervezeteknek. Nem élnek kellőképpen a munkahelyi és az iskolai demokratizmus lehetőségeivel. Számottevő még azoknak a fiataloknak az aránya, kik közönyösek a politika és a közélet kérdései iránt. A fiatalok körében is elterjedt az a „munkámat, tanulmányaimat elvégzem s más nem érdekel” szemlélet, amely szembeállítja egymással a munkát, illetve a tanulást és a politikai-közéleti tevékenységet. Ezt a szemléletet táplálja, erősíti az a gyakorlat, hogy a fiatalok munkájának értékelésében nem kap megfelelő hangsúlyt a politikában és a közéletben múló részvétel. Sőt, esetenként az aktívan politizáló fiatalok hátrányos helyzetbe kerülnek. KISZ-szervezeteink sem mindig tudják kielégíteni az aktívabb politikai érdeklődésű fiatalok igényeit. Nem eléggé személyhez szólóak politikai munkaformáink. Itt a kongresszuson is le kell vonnunk a következtetést: önmagában kevés, ha csak jó munkára, jó tanulásra buzdítunk, erre mozgósítunk. Az ifjúsági mozgalomnak ennél többet kell adnia: útmutatást és keretet a fiatalok forradalmi lendületének, többet akarásának; módot arra, hogy nemzedékünk tagjai közéletibb emberré váljanak, maradandó politikai élményeket szerezzenek, s ezenkívül, hogy jól is érezzék magukat társadalmunkban. * Fontos politikai feladatnak tekintettük, hogy az ifjúság képviseletében állást foglaljunk minden olyan törvény, rendelet és határozat megjelenésével kapcsolatban, amely érintette az ifjúságot, illetve egyes rétegeit. Állást foglaltunk a tanulóifjúságot érintő számos rendelet és jogszabály kidolgozásában. * A VII. kongresszus határozatát követve arra törekedtünk, hogy kulturális nevelőmunkánkban nagyobb teret kapjon népi kultúránk, forradalmi örökségünk ápolása. Kulturális nevelőmunkánkban közelebb kerültünk az egyes ifjúsági rétegekhez. A kisdobosok és úttörők nagy tömegei aktivizálódtak az úttörők kulturális szemléin, az őrsi „Ki mit tud”-okon, a kétévenként megrendezett úttörőfesztiválon. A középiskolások, az egyetemi-főiskolai hallgatók körében eszmeileg és formailag tovább gazdagodtak a művészeti bemutatók, növeke(Folytatása a 2. oldalon) Az elnökség ülése Szakszervezetünk elnöksége január 6-án tartotta legutóbbi ülését. Az elnökség tagjai és az ülés meghívott résztvevői az első napirendi pont keretében széles körűen és sokoldalúan megvitatták a szakszervezet kulturális nevelőmunkájának jelenlegi helyzetét és továbbfejlesztését, s úgy határoztak, hogy az erről szóló előterjesztést a központi vezetőség következő, februárban tartandó ülése elé terjesztik. Ugyancsak a központi vezető legközelebbi ülése elé kerül a szakszervezet különféle szerveinek feladataira és hatáskörére vonatkozó előterjesztés, amelyet az elnökség a második napirendi pont keretében vitatott meg. A továbbiakban az elnökség ülése megvitatta és jóváhagyta a szakszervezet felsőoktatási tanácsának szervezeti és működési szabályzatát.