Pedagógusok Lapja, 1972 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-15 / 1-2. szám

dett a művészeti csoportok és az ifjúsági klubok tagságának létszáma. "Folytatta az 1. oldalról) E jelentős pozitív tények mellett azonban nem hallgat­hatjuk el, hogy még ma is jel­lemző az ifjúság művészeti áb­rázolásában a felszíni, az ext­rém jelenségek megragadása, esetenként az álproblémák boncolgatása. Nem érthetünk egyet azokkal a művészekkel, akik a fiatalok életuntságát, kiúttalanságát, a „hatalom­mal” való szembenállást — mint a fiatalok legsajátosabb morális magatartását — hang­súlyozzák. S azokkal sem ért­hetünk egyet, akik a fiatalokat még ma is külsőségek, divat­juk, hajviseletük, a felnőttek­től eltérő ízlésük és szokásaik alapján ítélik meg, s nem azt nézik, hogy mit tesznek az életben, milyen elveket valla­nak. A KISZ központi bizottsága az elmúlt négy évben számos alkalommal kezdeményezte a sportmozgalom feltételeinek javítását. A KISZ-tagok több mint 500 kispálya építésében és felújításában vettek részt. KISZ-szervezeteink az 50 szá­zalékos sportszervásárlási ak­ció keretében évente 500—600 forint értékben vásároltak kü­lönböző sportszereket. Nehe­zíti a tömegsport kibontakozá­sát az, hogy az illetékes szer­vek keveset törődtek a tömeg­sport fejlesztésével, hiányzott a társadalmi összefogás a spor­tolás és a testedzés feltételei­nek javításában, nem voltak s ma sincsenek olyan szolgálta­tási intézmények, ahonnan a fiatalok kedvezményesen sportszereket kölcsönözhetné­nek. Pártunk ifjúságpolitikai ál­lásfoglalása reálisan mutatott rá, hogy visszaesés következett be az ifjúság és különösen a diá­kok tömegsportjának fejlesz­tésében. Az oktatási intézményekben — a kellő feltételek hiánya folytán — csak részben van­nak meg a testedzési lehető­ségek. Az általános iskolák mintegy 40 százalékában nem folyik rendszeres sporttevé­kenység. Alapjában megoldat­lan a tömegek sportolása a szakmunkástanulók és a kö­zépiskolások között. Még ke­vésbé fejlett a főiskolások testnevelése és sportja. * * Az elmúlt négy évben az if­júság és a KISZ megítélése a legfontosabb politikai­­ lé­sek egyike volt. A társal­­m közérdeklődésének előterébe került. Egységes szemlélet alakult ki az ifjúság erkölcsi, politikai és világnézeti állapotának megítélésében, a nevelési cé­lokban. A párt az ifjúság kérdéseit a társadalom és az ifjú nem­zedék összefüggéseiben, köl­csönhatásában vizsgálta. Nem felszíni jelenségekből, hanem gondolkodása, tettei, maga­tartása alapján ítélte meg­­ az ifjúságot. Pártunk a magyar ifjúság fejlődését alapvetően egészségesnek tartja, hiszen a fiatalok döntő többségének gondolatait, magatartását és tetteit egyre jobban kiteljese­dő szocialista életünk pozitív vonásai határozzák meg. Ugyanakkor — amellett, hogy őszintén vonzódik a szocializ­mus eszméihez —, gyakorla­tunkkal szemben időnként és helyenként kritikus. Ebben a kritikusságban sokféle hatás keveredik: a tapasztalatlanság, az őszinte javító szándék ép­pen úgy, mint a burzsoázia de­magógiája és társadalmunk el­lentmondásai, fogyatékosságai. Mindez megkívánja, hogy a fiatalok kritikai magatartását egyre jobban a javító-cselekvő szándék vezérelje, erősödjék nevelésükben az egységes mar­xista-leninista szemlélet és gyakorlat. Pártunk ezért hatá­rozta meg hosszú időre az if­júság szocialista nevelésének céljait, hangsúlyozván, hogy az ifjúság neveléséért felelős szervek és intézmények nevel­jék olyan felnőttekké a fiata­lokat, akiknek szocialista cél­jaik vannak; akiknek világné­zetét, erkölcsét a marxizmus— leninizmus egyre elmélyültebb ismerete határozza meg; akik hazafiak és internacionalisták; akik műveltek és képzettek, s lelkesednek és harcolnak a ha­­ladásta a szocializmust szolgá­ló új, tudományos-technikai és társadalmi gondolatok megva­lósításáért. A pártnak az ifjúságról al­kotott értékítéletét az ifjúság nevelésében érintett szervek és intézmények, a felnőttek je­lentős része és maguk a fiata­lok általában egyetértéssel fogadták. A közvélemény, az irodalom és a művészet az el­múlt két évben nagy érdeklő­déssel fordult az ifjúság felé. Különösen megnövekedett az ifjúság életét ábrázoló filmal­kotások száma. A televízió és a rádió az ifjúsági problema­tika számos kérdésével foglal­kozott, s ez segítette a mi mun­kánkat is. Pártunk az ifjúság nevelé­sében az arányosabb, jobb, korszerűbb munkamegosztásra hívta fel a figyelmet, s a le­hetőségeknek, népgazdaságunk teherbíró képességének, táv­lati terveinknek megfelelően határozta meg a párt, az álla­mi, a társadalmi és tömegszer­vezetek feladatait. A kormány mellett megala­kult az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács, amely javaslattevő, tanácsadó és koordináló-ellenőrző jog­körrel rendelkezik az állami ifjúságpolitikai munkában. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács — közremű­ködésünkkel — már eddig is hasznos, kezdeményező szere­pet töltött be az ifjúságot érin­tő rendeletek és jogszabályok kidolgozásában (az ifjúsági törvény tervezetének előkészí­tése, vitája, az ifjúsági turiz­mus fejlesztéséről, az ifjúsági és úttörőházaik állami kezelés­be vételéről, a fizikai dolgo­zók gyermekei tanulásáról, pe­dagógiai és szociális támogatá­sáról, a pályaválasztásról szó­ló kormányelőterjesztések elő­készítése­. A fiatalok körében végzendő munkánkat segíti, hogy a kormány ezeket a fon­tos kérdéseket megtárgyalta és a kormányhatározat rangjára emelte. A törvényelőkészítő szervek a párt ifjúságpolitikai határo­zatának megfelelően kidolgoz­ták és az országgyűlés elé ter­jesztették az ifjúságról szóló törvénytervezetet. Az ifjúsági törvényt az or­szággyűlés elfogadta. Az ifjúsági törvény mind tar­talmában, mind formájában méltó társadalmunkhoz, amely megteremtette, és az ifjúság ügyéhez, amelyért életre hív­ták. Nem egyszerűen összefog­lalója, hanem továbbfejlesztő­je az ifjúságra vonatkozó jog­szabályoknak. Úgy épít a je­lenre, hogy a jövő követelmé­nyeinek teljesítéséhez is meg­teremti a feltételeket. Megal­kotása olyan vívmány, amely tettekre kötelez és új sikerek forrása lehet, ha közös cselek­vés gazdagítja tovább. A tör­vény olyan jogokat biztosít if­júságunk politikai tömegszer­vezetének, amelyek nélkülöz­hetetlenek a mai és a holnapi fiatalok érdekeinek védelmé­hez, ahhoz, hogy beleszólásuk legyen az ifjúságot érintő he­lyi és országos döntésekbe. Szocialista államunk — el­ismerve az ifjúság jogos igé­nyeit — a IV. ötéves tervben évenként 5 milliárd forintot fordít gyermekvédelmi és diák­­szociális­ ellátásra. 23 ezer fé­rőhellyel bővül az általános és a középiskolai kollégiumi há­lózat. * Pártunk Központi Bizottsá­ga reálisan értékelte a KISZ tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a KISZ alapvetően telje­sítette párttól kapott megbíza­tását az ifjúság szocialista ne­velésében, érdekeinek képvi­seletében. Ugyanakkor ered­ményeink elismerése mellett feltárta fogyatékosságainkat is, amelyek akadályozzák tovább­fejlődésünket. Ezek között em­lítette meg, hogy — törekvé­seink ellenére — még mindig ellentmondás tapasztalható a KISZ kommunista és tömeg­szervezeti jellege között. A párt ifjúságpolitikai hatá­rozata szellemében a KISZ- élet demokratizmusának fej­lesztését, a jogok szabadabb gyakorlásának s ezzel össze­függésben a követelmények fokozásának lehetőségét segít­hetik elő azok a szervezeti in­tézkedések, amelyeket a közel­múltban a központi bizottság elhatározott. Ezek közül említ­jük meg a lakóhelyükről isko­lába és dolgozni járó KISZ- tagok szervezeti hovatartozá­sának rendezését. Eszerint a „bejáró” fiatalok maguk vá­lasztják meg, hogy lakóhelyü­kön vagy iskolájukban kíván­nak-e részt venni a KISZ munkájában. A KISZ feladatai Közoktatási rendszerünk fejlesztésének egyik legfonto­sabb feladatát az ifjúság ok­tatási, tanulási feltételeinek fokozatos kiegyenlítésében, to­vábbtanulási esélyegyenlősé­gének megteremtésében látjuk. Ennek érdekében szükséges­nek tartjuk, hogy tovább csökkenjen az általá­nos iskolát el nem végzettek vagy nem időben elvégzők száma és az iskolák közötti színvonalkülönbség; emel­kedjen a szakrendszerű ok­tatás aránya; növekedjen a kollégiumi férőhelyek szá­ma; minden iskolatípusban javuljon az oktató-nevelő munka színvonala. Ezt tekintjük a fizikai dolgo­zók gyermekei pedagógiai és szociális segítése legfőbb esz­közének is. A szakközépisko­lák képzési céljának pontosabb és reálisabb meghatározására van szükség. A gimnáziumok­ban a tagozatos rendszer szé­lesítése és a szabadon választ­ható tárgyak számának a nö­velése járulhat hozzá az egyé­ni képességek kifejlesztésének tágabb lehetőségeihez. Ez azon­ban ne vezessen „elit” osztá­lyok kialakulásához, a fizikai dolgozók gyermekeinek háttér­be szorulásához. A szakmun­kásképzésben javasoljuk az emeltszintű oktatás lehetséges szélesítését, a szakmunkáskép­zés intézményi és pedagógiai feltételeinek hatékonyabb ja­vítását, a szakmunkásképzés és a szakközépiskolai oktatás összhangjának megteremtését A felsőoktatás fejlesztésében alapvetőnek azt tartjuk, hogy növekedjen és megszűnjön az oktatás és képzés elmaradása a gyakorlati élet követelmé­nyeitől, az ismeretanyag bővü­lésétől és módosulásától va­lamint az intézmények szakmai zártsága és elszigeteltsége. Kí­vánatosnak tartjuk, hogy job­ban érvényesüljenek a gyakor­latban a felvételi rendszerünk alapelvei: a felkészültség, a te­hetség, a rátermettség és a ma­gatartás valódi értékeinek együttes figyelembevétele és elbírálása. Továbbfejlődésünk alapvető követelményének tartjuk, hogy a holnap iskolája a túlterhelés csökkentésével és megszűnésével adja meg a tudás szilárd alapját. Az ismeretanyag kiválasztásá­ban és feldolgozásának mód­szereiben arra kell törekedni, hogy a tanulókat önálló gon­dolkodásra, aktív alkotótevé­kenységre és önművelésre késztesse. Ennek legfőbb felté­tele, hogy a tanulók az általá­nos iskolától az egyetemig az oktatási folyamat aktív, alko­tó résztvevőivé váljanak, és a különböző oktatási intézmé­nyek között alakuljon ki meg­felelő kapcsolat, összhang és egymásra építettség a tan­anyagban, a nevelésben és a személyiség formálásában. Annak érdekében, hogy okta­tási intézményeink szocialista nevelőiskolává váljanak, fon­tosnak tartjuk az egységes ne­velési hatások érvényesítését, az iskolák demokratikus lég­körének kialakítását és fej­lesztését. A nevelők fordítsa­nak nagyobb gondot a példa­­mutatásra, a fiatalok világné­zeti, erkölcsi, hazafias és in­ternacionalista, közösségi ne­velésére. Segítsék hatékonyab­ban az úttörő- és a KISZ-szer­­vezetek, a diákönkormányzati szervek munkáját. Oktatási-nevelési rendsze­rünk fejlesztése fontos kérdé­sének tekintjük a pedagógus­­képzés színvonalának emelé­sét. Szükségesnek tartjuk, hogy a pedagógusjelölteket jobban készítsék fel a tanórákon kí­vüli munkára, mindenekelőtt az úttörő- és KISZ-szervezetek, a diákön­kormányzat, a tanulók műve­lődési és sporttevékenységének, valamint a pályaválasztásának segítésére. KISZ-szervezeteink cselek­vően vegyenek részt a pálya­­választási tanácsadók munká­jában. Segítsék a fiatalokat ab­ban, hogy vágyaikat, a jövő­jükkel kapcsolatos elképzelé­seiket saját képességeik reális ismeretében, a társadalom fej­lődésének szükségleteihez iga­zítva alakítsuk ki. Pályaválasz­tási felvilágosító munkánkban szerezzünk nagyobb becsületet a fizikai munkának, s a ma­gunk erejével is járuljunk hoz­zá, hogy megszűnjék a társa­dalomban és az ifjúság köré­ben meglevő ezzel kapcsolatos helytelen szemlélet. Az úttörőcsapatok és a KISZ-szervezetek segítsék a nevelőtestület munkáját az ál­talános és a középiskolai le­morzsolódás csökkentésében. Tanintézeti ifjúsági szerveze­teink minden iskolatípusban tekintsék fontos politikai fel­adatnak a fizikai dolgozók gyerme­keinek pedagógiai és szociá­lis segítését. Továbbra is kezdeményezze­nek a fizikai dolgozók gyerme­kei részére a középiskolai és a felsőfokú tanulmányokra való felkészítés céljából tanfolya­mokat, táborokat, szorgalmaz­zák, hogy a vállalatok és szö­vetkezetek ösztöndíjakkal se­gítsék a fizikai dolgozók gyer­mekeinek továbbtanulását. Nö­­­veljék a fizikai dolgozók gyer­mekeiben a felelősséget, hogy nagyobb szorgalommal tanul­janak. A középiskolákban és a szak­munkásképző intézetekben ta­nuló fiatalok — tanulmányi kö­telezettségeik lelkiismeretes teljesítése mellett — vegyenek részt az iskolai szakkörök, ön­képzőkörök tevékenységében, a tanulmányi versenyeken. Az egyetemi és főiskolai hallga­tók nagyobb arányban kapcso­lódjanak be a tudományos diákkörök, a művészeti alkotó­körök és a tudományos isme­retterjesztő szervek munkájá­ba. A közoktatási és közművelő­dési intézményekkel együttmű­ködve alakítsuk ki a fiatalok­ban a rendszeres tanulás, az ön­művelés igényét, a tudományos eredmé­nyek elsajátításának és alkotó alkalmazásának készségét és képességét. KISZ-szervezeteink ösztönözzék tanulmányaik be­fejezésére azokat a fiatalokat, akik kimaradtak az általános iskolából. A tanintézeti KISZ- szervezetek­ tagjai és a fiatal értelmiség segítse az általános iskolát végző dolgozó fiatalo­kat. 1 m : * A szocialista demokrácia fej­lesztésének fontos feltétele, hogy a fiatalok a közélet aktív résztvevőivé váljanak. Tekintsük legfontosabb fel­adataink egyikének, hogy nö­veljük a fiatalokban a politi­ka és a közélet iránti érdeklő­dést, alakítsuk ki az ehhez szükséges képességeket. A KISZ-szervezetek a közokta­tásügyi, a társadalmi és tö­megszervezetekkel együtt tö­rekedjenek arra, hogy a fia­talok megismerjék az ifjúsági törvénybe foglalt jogaikat, kö­telességeiket. A KISZ tagjai le­gyenek élenjáró harcosai az if­júsági törvény érvényesítésé­nek, érjék el, hogy a fiatalok tömegeit vonják be az őket érintő és foglalkoztató társa­dalmi, politikai, gazdasági, szo­ciális és kulturális kérdések vi­tájába és eldöntésébe. A szer­vezeti élet demokratizmusának erősítésével váljanak KISZ- szervezeteink a demokrácia „is­kolájává”, ahol a fiatalok el­sajátíthatják a politizálás és a közéleti tevékenység alapisme­reteit. A tanintézeti KISZ-szerve­­zetek fejlesszék önkormányza­tukat. Szükségesnek tartjuk, hogy az ifjúsági törvény vég­rehajtását meghatározó jogsza­bályok sorában az illetékes mi­nisztériumok és főhatóságok adjanak ki külön rendelkezést, amely meghatározza a diák­önkormányzat fejlesztésének elveit. Ifjúsági szövetségünk to­vábbfejlesztésének legfonto­sabb feltétele, hogy jobban ki­domborodjék politikai-kommu­nista vonásainak elsődlegessé­ge, s hogy programjával, kez­deményezéseivel hatékonyab­ban töltse be szerepét a fiata­lok eszmei, politikai, erkölcsi fejlődésében. Ifjúsági szövetségünk folya­matos feladata a tagságra alkalmas fiatalok nevelése és felvétele a szer­vezetbe. Továbbra is fenntartjuk azt az elvet, hogy minden fiatalnak helye van szövetségünkben, aki elfogadja szervezeti szabályza­tunkat, kész tevékenyen részt venni célkitűzéseink megvaló­sításában, és kommunistává akar válni. A jövőben azon­ban — különösen a tanintéze­tekben — következetesebben ragaszkodnunk kell az önkén­tességhez, az egyéni elbírálás­hoz, a folyamatos megbízatá­sokhoz, a számonkéréshez, de kiváltképpen a kollektíva dön­tési jogához. A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban azt a gya­korlatot alakítsuk ki és köves­sük, hogy a KISZ-taglétszám a második osztálytól emelkedjék fokozatosan. Az első osztályos tanulók először a KISZ irányí­tásával működő körökben te­­vékenykedjenek. A körök a ta­nulókat a második osztály kez­detétől végzett munkájuk alap­ján javasolják KISZ-tagnak. A felsőoktatási intézményben a KISZ-szervezetek elsősorban a politikailag aktív KISZ-ta­­gok arányának növelésére tö­rekedjenek. Ezt a követelmé­nyek fokozásával és az ezek teljesítését lehetővé tevő felté­telek megteremtésével, a rend­szeres szervezeti élettel érjék el. A tagsági könyvek érvénye­sítésének célja, hogy az alap­szervezeti kollektívák minden évben nyilvánvalóan értékel­jék a tagok és a vezetők te­vékenységét. A kötelességeiket példamutatóan teljesítőket, az egyéni és a közösségi progra­mok végrehajtásában élenjá­rókat nyilvánosan dicsérjék és jutalmazzák meg. A kötelessé­geiket nem teljesítő, passzív KISZ-tagokat taggyűléseken vonják felelősségre. A köteles­ségeiket figyelmeztetés ellené­re sem teljesítő, a közösség ügyeivel nem törődő fiatalok tagsági könyvét ne érvényesít­sék. A tagság bizalmára mél­tatlan, hanyag, felelőtlen veze­tőket pedig váltsák le, és vá­lasszanak új, a közösség ügyét odaadással, tehetséggel szolgá­ló ifjúsági vezetőket. Elvárjuk a KISZ-bizottságoktól és -szer­vezetektől, hogy a jövőben kö­vetkezetesebben alkalmazzák a közösségformálás és a követel­ményállítás demokratikus mód­szereit, hatékonyabban hajtsák végre a határozatokat, érvé­nyesítsék a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség elvét és gyakorlatát. * Az úttörőmozgalom tovább­fejlesztésének feladata, hogy jobban megfeleljen a társa­dalmi követelményeknek és a gyermekek igényének. Nevelje tagjait a szocialista haza szeretetére, iskolai köte­lességeik teljesítésére, fegye­lemre, dolgos, munkás életre, a közösségi munka szeretetére, a szülők, a nevelők, a felnőtt dolgozók tiszteletére, a vörös­nyakkendő becsületének őrzé­sére. Képviselje a gyermekek érdekeit, szervezze öntevékeny közösségi életüket, fejlessze ön­­kormányzati képességüket, ké­szítse fel őket a KISZ-tagság­­ra, a közéleti, politikai tevé­kenységre Az úttörőszövetség gondoskodjon a gyermekek kulturált, hasznos szabad­idős programjáról, a sport, a kultú­ra, a technika iránti érdeklő­dés kielégítéséről. Javítsák to­vább az úttörőelnökségek mun­káját, növeljék hatáskörüket, fokozzák felelősségüket és sze­repüket az úttörőcsapatok, út­törőtáborok és úttörőházak irá­nyításában. Törekedni kell arra, hogy­­ minden úttörőcsapatnak legyen testvér KISZ-szervezete, hogy több KISZ-tag kapjon állandó­ megbízatást ifjú vezetői mun­kára, amelyet teljes értékű KISZ-munkának ismerjenek el minden KISZ-szervezetben. A KISZ-szervezetek és csapat­vezetőségek nagyobb felelőssé­get érezzenek az ifjú vezetőkért. Biztosítsák a munkájukhoz szükséges feltételeket, gondos­kodjanak folyamatos tovább­képzésükről. KISZ-szerveze­­teink vegyenek részt az úttö­rőcsapatok segítő, pártoló tes­tületének munkájában. * Dr. Horváth István, a KISZ KB első titkárát „A fiatalok döntő többsége becsületesen tanul, dolgozik”­ Ha vannak is, akik mást mondanak, a fiatalok többsé­ge becsülettel és szorgalmasan készül a munkára, leendő hi­vatásának gyakorlására. Ennek megalapozásában az iskolára hárul a legnagyobb feladat. Meggyőződésünk, hogy a nyolc­­osztályos általános iskola kö­telező elvégzésének előírásával és a folyamatos továbbtanulás széles körű lehetőségeinek megteremtésével közoktatá­sunk történelmi lépést tett elő­re. Bármennyire is jelentősek azonban ezek a változások, az az igazság, hogy a társadalom és a fiatalok igényei ma már megelőzik oktatási intézményeink je­lenlegi telje­,élm­ényeit. Ezért üdvözöltük örömmel pár­tunk kezdeményezését, hogy széles körű, alapos vizsgálat­ban tisztázzuk, melyek a jelen és a jövő társadalmi igényei az iskolákkal, a közép- és felső­fokú oktatási intézményekkel, a dolgozók továbbképzésével szemben. Kívánatosnak tartjuk a tanítók és a tanárok munka­­feltételeinek javítását, kísérle­tező, alkotó kezdeményezéseik lehetőségeinek megteremtését. A tananyag korszerűsítésének irányát is meg kell jelölni, hogy a diákok jobban el tud­ják sajátítani, a pedagógusok pedig jobban tudják tanítani a tananyagot. Bár sokat tet­tünk, mégis megoldásra vár a munkás- és parasztgyerekek továbbtanulásával kapcsolatos gondunk jó része is. A vizsgálat során azt is vé­gig kell gondolnunk, hogy reá­lis-e mindaz, amit az általános és középiskola a szülőktől el­vár. Vajon jó dolog-e, ha az is­kola a munkában elfoglalt és a tananyagban többnyire járat­lan szülőkre hárítja gyerme­keik felkészülésének majd min­den gondját? Még nem tartunk ott, s valószínűen sohasem ju­tunk el odáig, hogy a gyerme­kek és az ifjak mindent meg­kapjanak az iskolában, ami a tudás fáján terem, s a szülők­nek ne legyen más gondjuk, mint a tanév végén besétálni a kitűnő bizonyítványért. Ez nem is lehet cél, de az feltét­­lenül, hogy javuljon a szülők és az iskolák együttműködése Dr. Horváth István a szónoki emelvényen

Next