Pedagógusok Lapja, 1972 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1972-01-15 / 1-2. szám
dett a művészeti csoportok és az ifjúsági klubok tagságának létszáma. "Folytatta az 1. oldalról) E jelentős pozitív tények mellett azonban nem hallgathatjuk el, hogy még ma is jellemző az ifjúság művészeti ábrázolásában a felszíni, az extrém jelenségek megragadása, esetenként az álproblémák boncolgatása. Nem érthetünk egyet azokkal a művészekkel, akik a fiatalok életuntságát, kiúttalanságát, a „hatalommal” való szembenállást — mint a fiatalok legsajátosabb morális magatartását — hangsúlyozzák. S azokkal sem érthetünk egyet, akik a fiatalokat még ma is külsőségek, divatjuk, hajviseletük, a felnőttektől eltérő ízlésük és szokásaik alapján ítélik meg, s nem azt nézik, hogy mit tesznek az életben, milyen elveket vallanak. A KISZ központi bizottsága az elmúlt négy évben számos alkalommal kezdeményezte a sportmozgalom feltételeinek javítását. A KISZ-tagok több mint 500 kispálya építésében és felújításában vettek részt. KISZ-szervezeteink az 50 százalékos sportszervásárlási akció keretében évente 500—600 forint értékben vásároltak különböző sportszereket. Nehezíti a tömegsport kibontakozását az, hogy az illetékes szervek keveset törődtek a tömegsport fejlesztésével, hiányzott a társadalmi összefogás a sportolás és a testedzés feltételeinek javításában, nem voltak s ma sincsenek olyan szolgáltatási intézmények, ahonnan a fiatalok kedvezményesen sportszereket kölcsönözhetnének. Pártunk ifjúságpolitikai állásfoglalása reálisan mutatott rá, hogy visszaesés következett be az ifjúság és különösen a diákok tömegsportjának fejlesztésében. Az oktatási intézményekben — a kellő feltételek hiánya folytán — csak részben vannak meg a testedzési lehetőségek. Az általános iskolák mintegy 40 százalékában nem folyik rendszeres sporttevékenység. Alapjában megoldatlan a tömegek sportolása a szakmunkástanulók és a középiskolások között. Még kevésbé fejlett a főiskolások testnevelése és sportja. * * Az elmúlt négy évben az ifjúság és a KISZ megítélése a legfontosabb politikai lések egyike volt. A társalm közérdeklődésének előterébe került. Egységes szemlélet alakult ki az ifjúság erkölcsi, politikai és világnézeti állapotának megítélésében, a nevelési célokban. A párt az ifjúság kérdéseit a társadalom és az ifjú nemzedék összefüggéseiben, kölcsönhatásában vizsgálta. Nem felszíni jelenségekből, hanem gondolkodása, tettei, magatartása alapján ítélte meg az ifjúságot. Pártunk a magyar ifjúság fejlődését alapvetően egészségesnek tartja, hiszen a fiatalok döntő többségének gondolatait, magatartását és tetteit egyre jobban kiteljesedő szocialista életünk pozitív vonásai határozzák meg. Ugyanakkor — amellett, hogy őszintén vonzódik a szocializmus eszméihez —, gyakorlatunkkal szemben időnként és helyenként kritikus. Ebben a kritikusságban sokféle hatás keveredik: a tapasztalatlanság, az őszinte javító szándék éppen úgy, mint a burzsoázia demagógiája és társadalmunk ellentmondásai, fogyatékosságai. Mindez megkívánja, hogy a fiatalok kritikai magatartását egyre jobban a javító-cselekvő szándék vezérelje, erősödjék nevelésükben az egységes marxista-leninista szemlélet és gyakorlat. Pártunk ezért határozta meg hosszú időre az ifjúság szocialista nevelésének céljait, hangsúlyozván, hogy az ifjúság neveléséért felelős szervek és intézmények neveljék olyan felnőttekké a fiatalokat, akiknek szocialista céljaik vannak; akiknek világnézetét, erkölcsét a marxizmus— leninizmus egyre elmélyültebb ismerete határozza meg; akik hazafiak és internacionalisták; akik műveltek és képzettek, s lelkesednek és harcolnak a haladásta a szocializmust szolgáló új, tudományos-technikai és társadalmi gondolatok megvalósításáért. A pártnak az ifjúságról alkotott értékítéletét az ifjúság nevelésében érintett szervek és intézmények, a felnőttek jelentős része és maguk a fiatalok általában egyetértéssel fogadták. A közvélemény, az irodalom és a művészet az elmúlt két évben nagy érdeklődéssel fordult az ifjúság felé. Különösen megnövekedett az ifjúság életét ábrázoló filmalkotások száma. A televízió és a rádió az ifjúsági problematika számos kérdésével foglalkozott, s ez segítette a mi munkánkat is. Pártunk az ifjúság nevelésében az arányosabb, jobb, korszerűbb munkamegosztásra hívta fel a figyelmet, s a lehetőségeknek, népgazdaságunk teherbíró képességének, távlati terveinknek megfelelően határozta meg a párt, az állami, a társadalmi és tömegszervezetek feladatait. A kormány mellett megalakult az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács, amely javaslattevő, tanácsadó és koordináló-ellenőrző jogkörrel rendelkezik az állami ifjúságpolitikai munkában. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács — közreműködésünkkel — már eddig is hasznos, kezdeményező szerepet töltött be az ifjúságot érintő rendeletek és jogszabályok kidolgozásában (az ifjúsági törvény tervezetének előkészítése, vitája, az ifjúsági turizmus fejlesztéséről, az ifjúsági és úttörőházaik állami kezelésbe vételéről, a fizikai dolgozók gyermekei tanulásáról, pedagógiai és szociális támogatásáról, a pályaválasztásról szóló kormányelőterjesztések előkészítése. A fiatalok körében végzendő munkánkat segíti, hogy a kormány ezeket a fontos kérdéseket megtárgyalta és a kormányhatározat rangjára emelte. A törvényelőkészítő szervek a párt ifjúságpolitikai határozatának megfelelően kidolgozták és az országgyűlés elé terjesztették az ifjúságról szóló törvénytervezetet. Az ifjúsági törvényt az országgyűlés elfogadta. Az ifjúsági törvény mind tartalmában, mind formájában méltó társadalmunkhoz, amely megteremtette, és az ifjúság ügyéhez, amelyért életre hívták. Nem egyszerűen összefoglalója, hanem továbbfejlesztője az ifjúságra vonatkozó jogszabályoknak. Úgy épít a jelenre, hogy a jövő követelményeinek teljesítéséhez is megteremti a feltételeket. Megalkotása olyan vívmány, amely tettekre kötelez és új sikerek forrása lehet, ha közös cselekvés gazdagítja tovább. A törvény olyan jogokat biztosít ifjúságunk politikai tömegszervezetének, amelyek nélkülözhetetlenek a mai és a holnapi fiatalok érdekeinek védelméhez, ahhoz, hogy beleszólásuk legyen az ifjúságot érintő helyi és országos döntésekbe. Szocialista államunk — elismerve az ifjúság jogos igényeit — a IV. ötéves tervben évenként 5 milliárd forintot fordít gyermekvédelmi és diákszociális ellátásra. 23 ezer férőhellyel bővül az általános és a középiskolai kollégiumi hálózat. * Pártunk Központi Bizottsága reálisan értékelte a KISZ tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a KISZ alapvetően teljesítette párttól kapott megbízatását az ifjúság szocialista nevelésében, érdekeinek képviseletében. Ugyanakkor eredményeink elismerése mellett feltárta fogyatékosságainkat is, amelyek akadályozzák továbbfejlődésünket. Ezek között említette meg, hogy — törekvéseink ellenére — még mindig ellentmondás tapasztalható a KISZ kommunista és tömegszervezeti jellege között. A párt ifjúságpolitikai határozata szellemében a KISZ- élet demokratizmusának fejlesztését, a jogok szabadabb gyakorlásának s ezzel összefüggésben a követelmények fokozásának lehetőségét segíthetik elő azok a szervezeti intézkedések, amelyeket a közelmúltban a központi bizottság elhatározott. Ezek közül említjük meg a lakóhelyükről iskolába és dolgozni járó KISZ- tagok szervezeti hovatartozásának rendezését. Eszerint a „bejáró” fiatalok maguk választják meg, hogy lakóhelyükön vagy iskolájukban kívánnak-e részt venni a KISZ munkájában. A KISZ feladatai Közoktatási rendszerünk fejlesztésének egyik legfontosabb feladatát az ifjúság oktatási, tanulási feltételeinek fokozatos kiegyenlítésében, továbbtanulási esélyegyenlőségének megteremtésében látjuk. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk, hogy tovább csökkenjen az általános iskolát el nem végzettek vagy nem időben elvégzők száma és az iskolák közötti színvonalkülönbség; emelkedjen a szakrendszerű oktatás aránya; növekedjen a kollégiumi férőhelyek száma; minden iskolatípusban javuljon az oktató-nevelő munka színvonala. Ezt tekintjük a fizikai dolgozók gyermekei pedagógiai és szociális segítése legfőbb eszközének is. A szakközépiskolák képzési céljának pontosabb és reálisabb meghatározására van szükség. A gimnáziumokban a tagozatos rendszer szélesítése és a szabadon választható tárgyak számának a növelése járulhat hozzá az egyéni képességek kifejlesztésének tágabb lehetőségeihez. Ez azonban ne vezessen „elit” osztályok kialakulásához, a fizikai dolgozók gyermekeinek háttérbe szorulásához. A szakmunkásképzésben javasoljuk az emeltszintű oktatás lehetséges szélesítését, a szakmunkásképzés intézményi és pedagógiai feltételeinek hatékonyabb javítását, a szakmunkásképzés és a szakközépiskolai oktatás összhangjának megteremtését A felsőoktatás fejlesztésében alapvetőnek azt tartjuk, hogy növekedjen és megszűnjön az oktatás és képzés elmaradása a gyakorlati élet követelményeitől, az ismeretanyag bővülésétől és módosulásától valamint az intézmények szakmai zártsága és elszigeteltsége. Kívánatosnak tartjuk, hogy jobban érvényesüljenek a gyakorlatban a felvételi rendszerünk alapelvei: a felkészültség, a tehetség, a rátermettség és a magatartás valódi értékeinek együttes figyelembevétele és elbírálása. Továbbfejlődésünk alapvető követelményének tartjuk, hogy a holnap iskolája a túlterhelés csökkentésével és megszűnésével adja meg a tudás szilárd alapját. Az ismeretanyag kiválasztásában és feldolgozásának módszereiben arra kell törekedni, hogy a tanulókat önálló gondolkodásra, aktív alkotótevékenységre és önművelésre késztesse. Ennek legfőbb feltétele, hogy a tanulók az általános iskolától az egyetemig az oktatási folyamat aktív, alkotó résztvevőivé váljanak, és a különböző oktatási intézmények között alakuljon ki megfelelő kapcsolat, összhang és egymásra építettség a tananyagban, a nevelésben és a személyiség formálásában. Annak érdekében, hogy oktatási intézményeink szocialista nevelőiskolává váljanak, fontosnak tartjuk az egységes nevelési hatások érvényesítését, az iskolák demokratikus légkörének kialakítását és fejlesztését. A nevelők fordítsanak nagyobb gondot a példamutatásra, a fiatalok világnézeti, erkölcsi, hazafias és internacionalista, közösségi nevelésére. Segítsék hatékonyabban az úttörő- és a KISZ-szervezetek, a diákönkormányzati szervek munkáját. Oktatási-nevelési rendszerünk fejlesztése fontos kérdésének tekintjük a pedagógusképzés színvonalának emelését. Szükségesnek tartjuk, hogy a pedagógusjelölteket jobban készítsék fel a tanórákon kívüli munkára, mindenekelőtt az úttörő- és KISZ-szervezetek, a diákönkormányzat, a tanulók művelődési és sporttevékenységének, valamint a pályaválasztásának segítésére. KISZ-szervezeteink cselekvően vegyenek részt a pályaválasztási tanácsadók munkájában. Segítsék a fiatalokat abban, hogy vágyaikat, a jövőjükkel kapcsolatos elképzeléseiket saját képességeik reális ismeretében, a társadalom fejlődésének szükségleteihez igazítva alakítsuk ki. Pályaválasztási felvilágosító munkánkban szerezzünk nagyobb becsületet a fizikai munkának, s a magunk erejével is járuljunk hozzá, hogy megszűnjék a társadalomban és az ifjúság körében meglevő ezzel kapcsolatos helytelen szemlélet. Az úttörőcsapatok és a KISZ-szervezetek segítsék a nevelőtestület munkáját az általános és a középiskolai lemorzsolódás csökkentésében. Tanintézeti ifjúsági szervezeteink minden iskolatípusban tekintsék fontos politikai feladatnak a fizikai dolgozók gyermekeinek pedagógiai és szociális segítését. Továbbra is kezdeményezzenek a fizikai dolgozók gyermekei részére a középiskolai és a felsőfokú tanulmányokra való felkészítés céljából tanfolyamokat, táborokat, szorgalmazzák, hogy a vállalatok és szövetkezetek ösztöndíjakkal segítsék a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását. Növeljék a fizikai dolgozók gyermekeiben a felelősséget, hogy nagyobb szorgalommal tanuljanak. A középiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben tanuló fiatalok — tanulmányi kötelezettségeik lelkiismeretes teljesítése mellett — vegyenek részt az iskolai szakkörök, önképzőkörök tevékenységében, a tanulmányi versenyeken. Az egyetemi és főiskolai hallgatók nagyobb arányban kapcsolódjanak be a tudományos diákkörök, a művészeti alkotókörök és a tudományos ismeretterjesztő szervek munkájába. A közoktatási és közművelődési intézményekkel együttműködve alakítsuk ki a fiatalokban a rendszeres tanulás, az önművelés igényét, a tudományos eredmények elsajátításának és alkotó alkalmazásának készségét és képességét. KISZ-szervezeteink ösztönözzék tanulmányaik befejezésére azokat a fiatalokat, akik kimaradtak az általános iskolából. A tanintézeti KISZ- szervezetek tagjai és a fiatal értelmiség segítse az általános iskolát végző dolgozó fiatalokat. 1 m : * A szocialista demokrácia fejlesztésének fontos feltétele, hogy a fiatalok a közélet aktív résztvevőivé váljanak. Tekintsük legfontosabb feladataink egyikének, hogy növeljük a fiatalokban a politika és a közélet iránti érdeklődést, alakítsuk ki az ehhez szükséges képességeket. A KISZ-szervezetek a közoktatásügyi, a társadalmi és tömegszervezetekkel együtt törekedjenek arra, hogy a fiatalok megismerjék az ifjúsági törvénybe foglalt jogaikat, kötelességeiket. A KISZ tagjai legyenek élenjáró harcosai az ifjúsági törvény érvényesítésének, érjék el, hogy a fiatalok tömegeit vonják be az őket érintő és foglalkoztató társadalmi, politikai, gazdasági, szociális és kulturális kérdések vitájába és eldöntésébe. A szervezeti élet demokratizmusának erősítésével váljanak KISZ- szervezeteink a demokrácia „iskolájává”, ahol a fiatalok elsajátíthatják a politizálás és a közéleti tevékenység alapismereteit. A tanintézeti KISZ-szervezetek fejlesszék önkormányzatukat. Szükségesnek tartjuk, hogy az ifjúsági törvény végrehajtását meghatározó jogszabályok sorában az illetékes minisztériumok és főhatóságok adjanak ki külön rendelkezést, amely meghatározza a diákönkormányzat fejlesztésének elveit. Ifjúsági szövetségünk továbbfejlesztésének legfontosabb feltétele, hogy jobban kidomborodjék politikai-kommunista vonásainak elsődlegessége, s hogy programjával, kezdeményezéseivel hatékonyabban töltse be szerepét a fiatalok eszmei, politikai, erkölcsi fejlődésében. Ifjúsági szövetségünk folyamatos feladata a tagságra alkalmas fiatalok nevelése és felvétele a szervezetbe. Továbbra is fenntartjuk azt az elvet, hogy minden fiatalnak helye van szövetségünkben, aki elfogadja szervezeti szabályzatunkat, kész tevékenyen részt venni célkitűzéseink megvalósításában, és kommunistává akar válni. A jövőben azonban — különösen a tanintézetekben — következetesebben ragaszkodnunk kell az önkéntességhez, az egyéni elbíráláshoz, a folyamatos megbízatásokhoz, a számonkéréshez, de kiváltképpen a kollektíva döntési jogához. A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban azt a gyakorlatot alakítsuk ki és kövessük, hogy a KISZ-taglétszám a második osztálytól emelkedjék fokozatosan. Az első osztályos tanulók először a KISZ irányításával működő körökben tevékenykedjenek. A körök a tanulókat a második osztály kezdetétől végzett munkájuk alapján javasolják KISZ-tagnak. A felsőoktatási intézményben a KISZ-szervezetek elsősorban a politikailag aktív KISZ-tagok arányának növelésére törekedjenek. Ezt a követelmények fokozásával és az ezek teljesítését lehetővé tevő feltételek megteremtésével, a rendszeres szervezeti élettel érjék el. A tagsági könyvek érvényesítésének célja, hogy az alapszervezeti kollektívák minden évben nyilvánvalóan értékeljék a tagok és a vezetők tevékenységét. A kötelességeiket példamutatóan teljesítőket, az egyéni és a közösségi programok végrehajtásában élenjárókat nyilvánosan dicsérjék és jutalmazzák meg. A kötelességeiket nem teljesítő, passzív KISZ-tagokat taggyűléseken vonják felelősségre. A kötelességeiket figyelmeztetés ellenére sem teljesítő, a közösség ügyeivel nem törődő fiatalok tagsági könyvét ne érvényesítsék. A tagság bizalmára méltatlan, hanyag, felelőtlen vezetőket pedig váltsák le, és válasszanak új, a közösség ügyét odaadással, tehetséggel szolgáló ifjúsági vezetőket. Elvárjuk a KISZ-bizottságoktól és -szervezetektől, hogy a jövőben következetesebben alkalmazzák a közösségformálás és a követelményállítás demokratikus módszereit, hatékonyabban hajtsák végre a határozatokat, érvényesítsék a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség elvét és gyakorlatát. * Az úttörőmozgalom továbbfejlesztésének feladata, hogy jobban megfeleljen a társadalmi követelményeknek és a gyermekek igényének. Nevelje tagjait a szocialista haza szeretetére, iskolai kötelességeik teljesítésére, fegyelemre, dolgos, munkás életre, a közösségi munka szeretetére, a szülők, a nevelők, a felnőtt dolgozók tiszteletére, a vörösnyakkendő becsületének őrzésére. Képviselje a gyermekek érdekeit, szervezze öntevékeny közösségi életüket, fejlessze önkormányzati képességüket, készítse fel őket a KISZ-tagságra, a közéleti, politikai tevékenységre Az úttörőszövetség gondoskodjon a gyermekek kulturált, hasznos szabadidős programjáról, a sport, a kultúra, a technika iránti érdeklődés kielégítéséről. Javítsák tovább az úttörőelnökségek munkáját, növeljék hatáskörüket, fokozzák felelősségüket és szerepüket az úttörőcsapatok, úttörőtáborok és úttörőházak irányításában. Törekedni kell arra, hogy minden úttörőcsapatnak legyen testvér KISZ-szervezete, hogy több KISZ-tag kapjon állandó megbízatást ifjú vezetői munkára, amelyet teljes értékű KISZ-munkának ismerjenek el minden KISZ-szervezetben. A KISZ-szervezetek és csapatvezetőségek nagyobb felelősséget érezzenek az ifjú vezetőkért. Biztosítsák a munkájukhoz szükséges feltételeket, gondoskodjanak folyamatos továbbképzésükről. KISZ-szervezeteink vegyenek részt az úttörőcsapatok segítő, pártoló testületének munkájában. * Dr. Horváth István, a KISZ KB első titkárát „A fiatalok döntő többsége becsületesen tanul, dolgozik” Ha vannak is, akik mást mondanak, a fiatalok többsége becsülettel és szorgalmasan készül a munkára, leendő hivatásának gyakorlására. Ennek megalapozásában az iskolára hárul a legnagyobb feladat. Meggyőződésünk, hogy a nyolcosztályos általános iskola kötelező elvégzésének előírásával és a folyamatos továbbtanulás széles körű lehetőségeinek megteremtésével közoktatásunk történelmi lépést tett előre. Bármennyire is jelentősek azonban ezek a változások, az az igazság, hogy a társadalom és a fiatalok igényei ma már megelőzik oktatási intézményeink jelenlegi telje,élményeit. Ezért üdvözöltük örömmel pártunk kezdeményezését, hogy széles körű, alapos vizsgálatban tisztázzuk, melyek a jelen és a jövő társadalmi igényei az iskolákkal, a közép- és felsőfokú oktatási intézményekkel, a dolgozók továbbképzésével szemben. Kívánatosnak tartjuk a tanítók és a tanárok munkafeltételeinek javítását, kísérletező, alkotó kezdeményezéseik lehetőségeinek megteremtését. A tananyag korszerűsítésének irányát is meg kell jelölni, hogy a diákok jobban el tudják sajátítani, a pedagógusok pedig jobban tudják tanítani a tananyagot. Bár sokat tettünk, mégis megoldásra vár a munkás- és parasztgyerekek továbbtanulásával kapcsolatos gondunk jó része is. A vizsgálat során azt is végig kell gondolnunk, hogy reális-e mindaz, amit az általános és középiskola a szülőktől elvár. Vajon jó dolog-e, ha az iskola a munkában elfoglalt és a tananyagban többnyire járatlan szülőkre hárítja gyermekeik felkészülésének majd minden gondját? Még nem tartunk ott, s valószínűen sohasem jutunk el odáig, hogy a gyermekek és az ifjak mindent megkapjanak az iskolában, ami a tudás fáján terem, s a szülőknek ne legyen más gondjuk, mint a tanév végén besétálni a kitűnő bizonyítványért. Ez nem is lehet cél, de az feltétlenül, hogy javuljon a szülők és az iskolák együttműködése Dr. Horváth István a szónoki emelvényen