Pedagógusok Lapja, 1973 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1973-01-08 / 1. szám

A TARTALOMBÓL: Czabán Samu példája — Beszélgetés dr. Csűrös Zoltánnal, a szakszervezet elnökével — Milyen továbbképzést igényelnek a pedagógusok? — A legfontosabb eszköz — Vita a munkaköri kötelezettségről — A lengyel oktatásügy új utakon — Vers, könyv, folyóirat, film. Közös erőfeszítéssel, fegyelmezett, jó munkával Beszámoló a központi vezetőség üléséről A szaktszervezet központi vezetősége december 21-én ülést tartott. A tanácskozáson többek között részt vett Vinizlay Gyula, a SZOT titkára és dr. Kortidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese. A tanácskozást dr. Csűrös Zoltán, a szakszervezet elnöke nyitotta meg, megemlékezve a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójáról. A magyar népet és köztük a magyar pedagógusokat — mondotta egyebek közt — szoros kapcsolatait fűzik a Szovjetunió népeihez, s hazájuk felvirágoztatásához, a béke megvédéséhez mindannyian további sikereket kívánunk. A napirenden szerepeltek szakszervezetünk feladatai az MSZMP KB november 15-i határozatának végrehajtására, továbbá a felsőoktatási intézmények demokratizmusának eddigi tapasztalatai, valamint a szakszervezet jövő évi költségvetése. Az első napirendi pont előadója dr. Voksán József, a szakszervezet titkára volt. Az alábbiakban részleteket közlünk az előterjesztésből, valamint a vitából: feladataink a Központi Bizottság novemberi határozata alapján Az MSZMP Központi Bizottsága a két kongresszus közti időszak félidejéhez érve november 14—15-én áttekintette társadalmunk jelenlegi helyzetét, ellenőrizte a X. kongresszus határozatainak megvalósítását és összegezte az eddig elért eredményeket. A Központi Bizottság az elért eredmények mellett nagyon nyíltan tárta fel hibáinkat, fogyatékosságainkat is. Mai ülésünkön e nagy jelentőségű, átfogó párthatározat fő elvi tartalmát, tanulságait, útmutatásait — természetesen mindenféle mechanikus aktualitást és leegyszerűsítést elkerülve — szakszervezetünk tevékenységére kívánjuk alkalmazni. Szeretnénk a fő figyelmet azokra a sajátos feladatainkra koncentrálni, amelyek eredményesen szolgálhatják a párt X. kongresszusa határozatainak sikeres végrehajtását. A pedagógusokat sok más értelmiségi rétegnél közvetlenebb szálak fűzik — különösen az ifjúságon keresztül — a társadalom egészéhez. Napjainkban különösen fontos, hogy az ifjúság mintegy kétmilliós táborával foglalkozó pedagógusok ismerjék társadalmi életünk változásainak lényegét, fejlődésünk minden eredményét, tisztában legyenek előrehaladásunk akadályaival, mert csak úgy képesek felkészíteni tanítványaikat társadalmi feladataikra, a közélet gyakorlására. Gazdaságpolitikai kérdések Pártunk november 15-i határozata áttekintette társadalmunk egészének fejlődését Részletesen szólt a gazdaságpolitikai kérdésekről. Új gazdaságirányítási rendszerünk, amely oly nagy érdeklődést váltott ki nemcsak idehaza és a baráti országokban, hanem még ellenségeink körében is, bebizonyította életképességét. A Központi Bizottság semmit sem módosított alapvető célkitűzéseinken, azokat egészükben megfontoltaknak, jóknak és teljesíthetőknek értékelte. Sürgette azonban a következetes megvalósítást, s úgy döntött, hogy kormányszinten kell alaposan és pontosan kidolgozni azokat a részletkérdéseket, amelyek a közgazdasági szabályozási rendszerben szükséges változtatásokkal meggyorsíthatják a további fejlődést, és a következő ötéves terv indulásához kedvező feltételeket teremtenek. A Központi Bizottság egyik alapvető feladatként jelölte meg, hogy korunk történelme főszereplőjének, a társadalmi értéket megteremtő nagyüzemi munkásságnak életszínvonala az átlagosnál gyorsabb ütemben növekedjék. Mi, pedagógusok nemcsak tanítjuk, hogy a munkáshatalom erősítése az alapja az egész társadalom felemelkedésének, hanem meggyőződéssel veszünk részt a közös munkában. Sokan azt vallják, hogy a határozat legérzékenyebb pontja az árpolitikai döntések meghozatala. Abból a gazdasági törvényszerűségből kell kiindulnunk, amely szerint az árukat értékükhöz közelálló áron kell forgalomba hoznunk, mert az ettől eltérő gyakorlatot hosszú távon egyetlen gazdaság sem viselheti el megrázkódtatás nélkül. Számolnunk kell tehát a jövőben is az árak mozgásával. Az viszont a szocialista társadalom igénye, hogy az árak emelkedése nem akadályozhatja egész népünk életszínvonalának fejlődését. Pártunk Központi Bizottsága ezt a két követelményt most is egységében szemlélte. Az egyes területeken javasolt áremelkedésekkel egyidőben szociálpolitikai intézkedések születtek, amelyek együttesen ellensúlyozzák, az áremelkedés hatását a leginkább érintett társadalmi rétegeknél. A lakáshelyzet Társadalmunk egyik legégetőbb gondjáról szólva a párthatározat megállapította, hogy a IV. ötéves tervben előirányzott 400 ezer lakás felépítése 1975 végéig teljesíthető. A lakásépítés jelenlegi struktúrája azonban eltér a tervezettől, ezért az ötéves terv hátralévő időszakában fokozzák az állami lakásépítkezést. A határozat ugyanakkor szükségesnek tartja a szövetkezeti lakások készpénz összegének csökkentését. Mindez a városi, elsősorban a nagyvárosi pedagógusok számára is kedvezőbb helyzetet teremt. A falusi pedagógusok lakáshelyzetét továbbra is az állami támogatással épülő magánlakások javítják, indokoltnak és szükségesnek tartanánk azonban, hogy a falusi pedagógusoknak — a városi, bérből és fizetésből élő lakosság részére nyújtott könnyítésekhez hasonlóan — nagyobb kedvezményeket biztosítsanak. Külön említést érdemel Faluvégi Lajos pénzügyminiszternek az országgyűlés legutóbbi ülésén elhangzó bejelentése: a jövő esztendőben felépítik a szakszervezetünk által sürgetett új pedagógus nyugdíjas otthont. Az új pavilon felépítése 50—60 idős kolléga kulturált elhelyezését biztosítja. Ugyancsak örvendetes, hogy a közeljövőben az illetékes állami szervek a kulturált településektől elzárt tanyai és falusi iskolák nevelőinek kedvezményes gépkocsivásárlásra teremtenek lehetőséget. A tervek szerint évente mintegy 250—300 gépkocsi megvásárlásához adnak maximálisan 60 ezer forintos, több évre szóló kölcsönt. Az igazságosabb közteherviselésit, a költségvetési egyensúlyt, a takarékosságot szolgáló intézkedések természetesen nem mindenkit érintenek egyformán. Nyilvánvalóan lesznek olyan családok, ahol szaporodnak a gondok, ahol stagnál vagy esetleg kissé csökken az életszínvonal. Úgy kell dolgoznunk, hogy a helyi lehetőségek maximális kihasználásával a legminimálisabbra szoríthassuk ezeknek a családoknak a számát. Bérgazdálkodás Ismeretes, hogy a tervszámok szerint a bérből és fizetésből élő dolgozók keresete 1973-ban átlagosan 4,5 százalékkal emelkedik. A rendelkezésre álló évi 3 százalékos bérfejlesztési, valamint a jutalmazási keret maradéktalan felhasználása, továbbá a területi pótlék és letelepedési segély 1973-ra eső része az oktatásügyi dolgozóknak is megközelítően biztosíthatja az átlagos növekedést. A központi vezetőség előtt ismert, hogy 1968 óta rendszeresen figyelemmel kísérjük a pedagógusok bérfejlesztésének alakulását. Sajnálatos módon a helyzet egyetlen évben sem alakult megnyugtatóan. A rendelkezésre álló pénz gyakran nem jut el a pedagógusokhoz. Sok a tartalék, a bérmaradvány. Alapvető feladat a bérfejlesztési keretek időbeni és teljes felhasználása. Ugyancsak törekedni kell a létszámgazdálkodás során felszabaduló béralapok visszaadására is, mert ha ezeket az összegeket feladatfejlesztésre használják fel, ez csökkenti a dolgozók átlagkeresetének emelkedését. A felesleges óvatosság vagy éppen a hozzá nem értés számos helyen bizonytalan, bátortalan bérgazdálkodást szül. Megítélésünk szerint a pedagógusok túlnyomó többsége nem érzéketlen az ország, a megye, a község reális problémái iránt és megérti, ha valamilyen területen szükség van takarékosságra. Azzal azonban semmiképpen nem lehet egyetérteni, hogy egyesek a pedagógusoknak járó összegekhez nyúlnak, és lelkiismeretfurdalás nélkül rontják a pedagógusok anyagi helyzetét. Ha a szakszervezet vezető tisztségviselői körültekintéssel, felelősséggel és hozzáértéssel, a jogszabályok ismeretében végzik teendőiket, akkor módjukban áll a különböző torzítások és helytelen döntések ellen idejében és eredményesen fellépni. Valamennyi megyei és helyi szakszervezeti szervnek elsőrendű feladata, hogy a következő évben segítse a bérgazdálkodás bátrabb, az eszközök 100 százalékos vagy azt megközelítő felhasználását. Megyei bizottságaink naprakészen rendelkezzenek a bérgazdálkodás adataival. Ahol még nem dolgozták ki, ott sürgősen kezdeményezzék a jutalmazási irányelvek kiadását. Kísérjék figyelemmel, hogy a megyében rendelkezésre álló szabad bérfejlesztési keretek, valamint a viszszatartott bértartalékok minél gyorsabban jussanak el azokra a területekre, ahol ezekre a tartalékokra szükség van. Ugyancsak ilyen fegyelmezett gazdálkodásra van szükség a területi pótlék teljes felhasználásában is. Ha az 1972. évi várható tanácsi bérmaradványok egy részét sikerül 1973-ban a pedagógusok fizetésének javítására, jutalmazásának növelésére fordítani, akkor a béreknek a határozatban megjelölt és tervezett átlagos fejlődési üteme biztosítható, sőt sól is teljesíthető. A gyermekintézményekben a határozat alapján jelentős mértékben emelkedik az élelmezési norma. Őszintén meg kell azonban mondani, hogy mivel az üzemi élelmezésben részesülő pedagógusoknak továbbra is a nyersanyagnorma 126 százalékát kell téríteniük, így a tervek szerint többet kell majd fizetniük. Ez részben elfogadható, mert az étkezést igénybe vevő pedagógusok minőségileg is jobb és több élelmet kapnak, de vitatható, hogy a térítésben szereplő 26 százalékos rezsiköltség bárhol emelkedjék. Ezért feladatunknak tartjuk, hogy ez utóbbit továbbra is változatlan összegben fizessék. Az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló központi bizottsági határozat végrehajtása érinteni fogja a pedagógusok életszínvonalát is. Ez elsősorban az oktatásügyi dolgozók munkáját, munkaidejét szabályozó rendelkezések esetében nyilvánvaló. A munkaköri kötelezettségek megfogalmazása, a nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést szolgáló intézkedések, az óraszámot, valamint a túlterhelést csökkentő döntések együttesen több lehetőséget teremtenek majd ahhoz, hogy a pedagógusok nyugodtabb körülmények, kedvezőbb feltételek között végezhessék alkotó munkájukat. Az iskolák ellátottsága A párt novemberi határozata a kulturális ágazat kiadásainak 9—10 százalékos emelkedését határozta el. Ez lehetővé teszi az általános iskolai szemléltetőeszköz-ellátás javítását és a pedagógiai kutatások, kísérletek nagyobb támogatását is. Az óvodákban 16 ezerrel több gyermek elhelyezésére nyílik lehetőség. A dologi kiadások azonban sajnos stagnálnak, mert az élelmezési norma korrekciója önmagában is 53,2 millió forint többletet igényel. A körülményeink tehát nem teszik lehetővé, hogy a jelenlegi zsúfoltságot lényegesen csökkentsük. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy továbbra is szorgalmazzuk a helyi lehetőségek, erőforrások hasznosítását. Az alsófokú oktatási intézményekben a tanulólétszám az 1973—74. tanévben éri el a mélypontot. Az alsó tagozatos tanulók száma 14 ezerrel emelkedik ugyan, de a felső tagozatosok száma 22 ezerrel csökken. Ennek ellenére örvendetesen növekszik a tanulócsoportok száma (166 csoporttal), ennél is jelentősebb az előrehaladás a napközi otthoni csoportok számában (399-cel). Javul tehát a többi közt az egy tanulócsoportra jutó gyermeklétszám, a napközis ellátottság és a szakrendszerű oktatásban részesülők aránya is. A középiskolai továbbtanulók aránya (Folytatás a 2. oldalon) Lukács Ágnes rajza . testvéri üdvözlet A Pedagógusok Szakszervezete elnökségének nevében Péter Ernő főtitkár az alábbi levelet küldte a Szovjetunió Oktatás,, Főiskolai és Tudományos Intézményei Dolgozói Szakszervezete Központi Bizottságának. Kedves Elvtársak! A haladó emberek szerte a világon nagy ünnepre, a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulójára készülnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom következményeként teljesült a föld elnyomottainak álma, és megvalósult a világ egyhatodán a kizsákmányolás mentes, szocialista közösségben élő népek nagy családja: a Szovjetunió. Fél évszázad telt el a Szovjetunió létrejötte óta, és ha csal egy kis résen át, de szükséges ilyenkor bepillantanunk az elmúlt 50 esztendőre. Mit jelentett és jelent a népek számára a Szovjetunió? A Szovjetunió jelentette a világ elnyomott népei számára, hogy a kapitalista kizsákmányolás, a nyomor és munkanélküliség nem örök életű, hanem megszüntethető. Jelentette a világ népeinek azt, hogy ha egy társadalom a haladás útjára tér, hallatlan társadalmi, politikai és gazdasági fejlődés perspektívája nyílik meg számára. A Szovjetunió létrejötte jelentette a világ elnyomottai számára, hogy nem szükségszerű a nyomor, a nélkülözés, a kulturálatlanság. Meg lehet azt szüntetni, lehet jobban élni, magasabb kultúrát biztosítani. A Szovjetunió léte jelentette a fasiszta Európában a reményt és nem egyszer a bizonyosságot. A mi országunk különös tisztelettel és hálával tartozik a Szovjetuniónak, amely felszabadította országunkat a fasizmus igája alól, lehetővé tette számunkra az újjáépítést, azt, hogy a szocializmus útjára lépjünk. Segítségével megszabadultunk 1956- ban az országunk létét fenyegető ellenforradalomtól. A Szovjetunió azonban a világ népeinek nemcsak jelkép, hanem bizonyossága is annak, hogy ha egy nép elindul a szabad fejlődés útján, perspektívái szinte beláthatatlanok. Mindezzel együtt és ezen kívül úgy tekintünk a Szovjetunióra, mint amely mindent megtesz egy harmadik, rettenetes világháború elkerülése érdekében, a béke megvédése érdekében. Kedves Elvtársak! Nem kis szerepet töltenek be a Szovjetunió fejlődésében a pedagógusok. Ők azok, akik a fiatalokat olyanná nevelik, hogy felnőtt korukban megfeleljenek a szocialista eszményképnek, a szocialista munkás, paraszt és értelmiségi típusának. Engedjék meg, hogy ez alkalomból a Szovjetunió összes népeinek, minden dolgozójának, közte a szovjet pedagógusoknak tiszta szívünkből kívánjuk, hogy tovább haladjanak a megkezdett úton, a Szovjetunió népeinek és az egész emberiségnek javára. Forró baráti és elvtársi üdvözlettel PÉTER ERNŐ főtitkár Három aláírás... Nézem Zsuzsa okos-nagybarna szemét, és gyermekkorom szeretett Móra hőse jut eszembe, aki csak addig tudta elmondani a Kossuth üdvözlő verset, hogy „Érdemes férfiú ...” Aztán szívének minden rajongásával megtalálta az egyetlen megoldást: hengerbuckót vetett az „érdemes férfiú” tiszteletére. Pécsi Zsuzsa, a III. kerületi Kerék utcai általános iskola 8. a osztályos tanulója kitűnő tornász — testnevelő tanárnak készül —, mégsem ehhez a megoldáshoz folyamodott. Zsuzsának jutott ugyanis az a megtisztelő feladat, hogy tavaly november 29-én az iskolát meglátogató Leonyid Iljics Brezsnyevet, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkárát és kíséretét üdvözölje. Mégpedig oroszul! Még ma is izgalommal idézi föl az élményt. Az iskola már hónapok óta készült arra, hogy méltó módon megünnepelje a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját. Szendrei Györgyi, a csapat titkára s egyben a kulturális bizottság vezetője mondja: — Csapattanács ülésen készítettük fel a rajtitkárokat és a rajok kultúrásait. A rajok aztán az ő irányításukkal, és természetesen a rajvezető osztályfőnökök segítségével sokat dolgoztak. A mi rajunk, a Lenin-raj újságcikkeket gyűjtött, a rajgyűlésen pedig a Szovjetunió népeinek dalait idézve ünnepeltünk. Az évfordulóval kapcsolatosan raliújság-versenyre is sor került, ezt a hetedikesek nyerték meg. . .Sok ünnepi feladatunk volt az idén — veszi át a szót Tollár Imre igazgató. — A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója, a főváros centenáriuma, a Petőfi-év. S ráadásul új iskolában kezdtük a tanévet. A pedagógusok és a gyerekek dicséretére szolgál, hogy az ünnepi megemlékezések kellő összhangba olvadtak a mindennapos iskolai munkával. Az ország száz meg száz iskolájában is bizonyára így ünnepeltek és ünnepelnek. A Kerék utcai diákok-tanárok megemlékezését azonban ritka eseményként gazdagította az SZKP első titkárának látogatása. A 6 osztályosok Rákóczi Ferenc rajának naplója őrzi a bejegyzést: „Kívánom nektek, hogy jó tanulók legyetek!’’ Az iskola vendégkönyve pedig három aláírást, Leonyid Brezsnyevét, Andrej Gromikóét, Kádár Jánosét. És nem maradt el a folytatás sem. Úttörő küldöttségük részt vett a Szovjetunió nagykövetsége általános iskolájának ünnepségén, tizenegy pajtás pedig a csapatvezetővel együtt nyáron Artyek úttörőparadicsomában táborozik majd Leonyid Brezsnyev meghívására. (m. i.)