Pedagógusok Lapja, 1973 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1973-01-08 / 1. szám

A TARTALOMBÓL: Czabán Samu példája — Beszélgetés dr. Csűrös Zoltánnal, a szakszervezet elnökével — Milyen to­vábbképzést igényelnek a pedagógusok? — A leg­fontosabb eszköz — Vita a munkaköri kötelezett­ségről — A lengyel okta­tásügy új utakon — Vers, könyv, folyóirat, film. Közös erőfeszítéssel, fegyelmezett, jó munkával Beszámoló a központi vezetőség üléséről A szaktszervezet központi vezetősége december 21-én ülést tartott. A tanácskozá­son többek között részt vett Vinizlay Gyula, a SZOT titkára és dr. Kor­ti­­­de­sz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese. A tanácskozást dr. Csűrös Zoltán, a szakszervezet elnöke nyitotta meg, megemlékezve a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójáról. A magyar népet és köztük a magyar pedagógusokat — mondotta egyebek közt — szoros kapcsola­tait fűzik a Szovjetunió népeihez, s hazájuk felvirágoztatásához, a béke megvédésé­hez mindannyian további sikereket kívánunk. A napirenden szerepeltek szakszervezetünk feladatai az MSZMP KB november 15-i határozatának végrehajtására, továbbá a felsőoktatási intézmények demokra­tizmusának eddigi tapasztalatai, valamint a szakszervezet jövő évi költségvetése. Az első napirendi pont előadója dr. Voksán József, a szakszervezet titkára volt. Az alábbiakban részleteket közlünk az előterjesztésből, valamint a vitából: feladataink a Központi Bizottság novemberi határozata alapján Az MSZMP Központi Bizottsága a két kongresszus közti időszak félidejéhez ér­ve november 14—15-én áttekintette tár­sadalmunk jelenlegi helyzetét, ellen­őrizte a X. kongresszus határozatainak megvalósítását és összegezte az eddig elért eredményeket. A Központi Bizott­ság az elért eredmények mellett nagyon nyíltan tárta fel hibáinkat, fogyatékos­ságainkat is. Mai ülésünkön e nagy jelentőségű, át­fogó párthatározat fő elvi tartalmát, ta­nulságait, útmutatásait — természetesen mindenféle mechanikus aktualitást és leegyszerűsítést elkerülve — szakszer­vezetünk tevékenységére kívánjuk al­kalmazni. Szeretnénk a fő figyelmet azokra a sajátos feladatainkra kon­centrálni, amelyek eredményesen szol­gálhatják a párt X. kongresszusa hatá­rozatainak sikeres végrehajtását. A pedagógusokat sok m­ás értelmiségi rétegnél közvetlenebb szálak fűzik — különösen az ifjúságon keresztül — a társadalom egészéhez. Napjainkban kü­lönösen fontos, hogy az ifjúság mintegy kétmilliós táborával foglalkozó pedagó­gusok ismerjék társadalmi életünk válto­zásainak lényegét, fejlődésünk minden eredményét, tisztában legyenek előreha­ladásunk akadályaival, mert csak úgy képesek felkészíteni tanítványaikat tár­sadalmi feladataikra, a közélet gyakorlá­sára. Gazdaságpolitikai kérdések Pártunk november 15-i határozata át­tekintette társadalmunk egészének fej­lődését Részletesen szólt a gazdaság­politikai kérdésekről. Új gazdaságirá­nyítási rendszerünk, amely oly nagy ér­deklődést váltott ki nemcsak idehaza és a baráti országokban, hanem még el­lenségeink körében is, bebizonyította életképességét. A Központi Bizottság semmit sem módosított alapvető célki­tűzéseinken, azokat egészükben megfon­toltaknak, jóknak és teljesíthetőknek értékelte. Sürgette azonban a követke­zetes megvalósítást, s úgy döntött, hogy kormányszinten kell alaposan és ponto­san kidolgozni azokat a részletkérdése­ket, amelyek a közgazdasági szabályo­zási rendszerben szükséges változtatá­sokkal meggyorsíthatják a további fej­lődést, és a következő ötéves terv in­dulásához kedvező feltételeket teremte­nek. A Központi Bizottság egyik alapvető feladatként jelölte meg, hogy korunk történelme főszereplőjének, a társadalmi értéket megteremtő nagyüzemi munkás­ságnak életszínvonala az átlagosnál gyor­sabb ütemben növekedjék. Mi, pedagó­gusok nemcsak tanítjuk, hogy a mun­káshatalom erősítése az alapja az egész társadalom felemelkedésének, hanem meggyőződéssel veszünk részt a közös munkában. Sokan azt vallják, hogy a határozat legérzékenyebb pontja az árpolitikai döntések meghozatala. Abból a gazdasá­gi törvényszerűségből kell kiindulnunk, amely szerint az árukat értékükhöz kö­zelálló áron kell forgalomba hoznunk, mert az ettől eltérő gyakorlatot hosszú távon egyetlen gazdaság sem viselheti el megrázkódtatás nélkül. Számolnunk kell tehát a jövőben is az árak mozgásával. Az viszont a szocialista társadalom igé­nye, hogy az árak emelkedése nem aka­dályozhatja egész népünk életszínvona­lának fejlődését. Pártunk Központi Bi­zottsága ezt a két követelményt most is egységében szemlélte. Az egyes terüle­teken javasolt áremelkedésekkel egy­­időben szociálpolitikai intézkedések szü­lettek, amelyek együttesen ellensúlyoz­zák, az áremelkedés hatását a leginkább érintett társadalmi rétegeknél. A lakáshelyzet Társadalmunk egyik legégetőbb gond­járól szólva a párthatározat megállapí­totta, hogy a IV. ötéves tervben elő­irányzott 400 ezer lakás felépítése 1975 végéig teljesíthető. A lakásépítés jelen­legi struktúrája azonban eltér a terve­zettől, ezért az ötéves terv hátralévő időszakában fokozzák az állami lakás­­építkezést. A határozat ugyanakkor szük­ségesnek tartja a szövetkezeti lakások készpénz összegének csökkentését. Mind­ez a városi, elsősorban a nagyvárosi pe­dagógusok számára is kedvezőbb hely­zetet teremt. A falusi pedagógusok lakás­­helyzetét továbbra is az állami támoga­tással épülő magánlakások javítják, in­dokoltnak és szükségesnek tartanánk azonban, hogy a falusi pedagógusoknak — a városi, bérből és fizetésből élő lakos­ság részére nyújtott könnyítésekhez ha­sonlóan — nagyobb kedvezményeket biz­tosítsanak. Külön említést érdemel Faluvégi La­jos pénzügyminiszternek az országgyű­lés legutóbbi ülésén elhangzó bejelen­tése: a jövő esztendőben felépítik a szak­­szervezetünk által sürgetett új pedagógus nyugdíjas otthont. Az új pavilon felépí­tése 50—60 idős kolléga kulturált elhe­lyezését biztosítja. Ugyancsak örvendetes, hogy a közel­­jövőben az illetékes állami szervek a kulturált településektől elzárt tanyai és falusi iskolák nevelőinek kedvezményes gépkocsivásárlásra teremtenek lehetősé­get. A tervek szerint évente mintegy 250—300 gépkocsi megvásárlásához ad­nak maximálisan 60 ezer forintos, több évre szóló kölcsönt. Az igazságosabb közteherviselésit, a költségvetési egyensúlyt, a takarékossá­got szolgáló intézkedések természetesen nem mindenkit érintenek egyformán. Nyilvánvalóan lesznek olyan családok, ahol szaporodnak a gondok, ahol stagnál vagy esetleg kissé csökken az életszínvo­nal. Úgy kell dolgoznunk, hogy a helyi lehetőségek maximális kihasználásával a legminimálisabbra szoríthassuk ezek­nek a családoknak a számát. Bérgazdálkodás Ismeretes, hogy a tervszámok szerint a bérből és fizetésből élő dolgozók ke­resete 1973-ban átlagosan 4,5 százalék­kal emelkedik. A rendelkezésre álló évi 3 százalékos bérfejlesztési, valamint a jutalmazási keret maradéktalan felhasználása, to­vábbá a területi pótlék és letelepedési segély 1973-ra eső része az oktatásügyi dolgozóknak is megközelítően biztosít­hatja az átlagos növekedést. A központi vezetőség előtt ismert, hogy 1968 óta rendszeresen figyelemmel kí­sérjük a pedagógusok bérfejlesztésének alakulását. Sajnálatos módon a helyzet egyetlen évben sem alakult megnyugta­tóan. A rendelkezésre álló pénz gyakran nem jut el a pedagógusokhoz. Sok a tar­talék, a bérmaradvány. Alapvető feladat a bérfejlesztési keretek időbeni és tel­jes felhasználása. Ugyancsak törekedni kell a létszámgazdálkodás során felsza­baduló béralapok visszaadására is, mert ha ezeket az összegeket feladatfejlesz­tésre használják fel, ez csökkenti a dol­gozók átlagkeresetének emelkedését. A felesleges óvatosság vagy éppen a hozzá nem értés számos helyen bizonyta­lan, bátortalan bérgazdálkodást szül. Megítélésünk szerint a pedagógusok túl­nyomó többsége nem érzéketlen az or­szág, a megye, a község reális problémái iránt és megérti, ha valamilyen terüle­ten szükség van takarékosságra. Azzal azonban semmiképpen nem lehet egyet­érteni, hogy egyesek a pedagógusoknak járó összegekhez nyúlnak, és lelkiisme­­retfurdalás nélkül rontják a pedagógu­sok anyagi helyzetét. Ha a szakszervezet vezető tisztségvise­lői körültekintéssel, felelősséggel és hoz­záértéssel, a jogszabályok ismeretében végzik teendőiket, akkor módjukban áll a különböző torzítások és helytelen dön­tések ellen idejében és eredményesen fellépni. Valamennyi megyei és helyi szakszer­vezeti szervnek elsőrendű feladata, hogy a következő évben segítse a bérgazdál­kodás bátrabb, az eszközök 100 százalé­kos vagy azt megközelítő felhasználását. Megyei bizottságaink naprakészen ren­delkezzenek a bérgazdálkodás adataival. Ahol még nem dolgozták ki, ott sürgősen kezdeményezzék a jutalmazási irányel­vek kiadását. Kísérjék figyelemmel, hogy a megyében rendelkezésre álló szabad bérfejlesztési keretek, valamint a visz­­szatartott bértartalékok minél gyorsab­ban jussanak el azokra a területekre, ahol ezekre a tartalékokra szükség van. Ugyancsak ilyen fegyelmezett gazdál­kodásra van szükség a területi pótlék teljes felhasználásában is. Ha az 1972. évi várható tanácsi bérmaradványok egy részét sikerül 1973-ban a pedagógu­sok fizetésének javítására, jutalmazásá­nak növelésére fordítani, ak­kor a bé­reknek a határozatban megjelölt és ter­vezett átlagos fejlődési üteme biztosít­ható, sőt sól is teljesíthető. A gyermekintézményekben a határo­zat alapján jelentős mértékben emelke­dik az élelmezési norma. Őszintén meg kell azonban mondani, hogy mivel az üzemi élelmezésben részesülő pedagó­gusoknak továbbra is a nyersanyagnor­ma 126 százalékát kell téríteniük, így a tervek szerint többet kell majd fizet­niük. Ez részben elfogadható, mert az étkezést igénybe vevő pedagógusok mi­nőségileg is jobb és több élelmet kap­nak, de vitatható, hogy a térítésben sze­replő 26 százalékos rezsiköltség bárhol emelkedjék. Ezért feladatunknak tart­juk, hogy ez utóbbit továbbra is válto­zatlan összegben fizessék. Az állami oktatás helyzetéről és fej­lesztésének feladatairól szóló központi bizottsági határozat végrehajtása érin­teni fogja a pedagógusok életszínvonalát is. Ez elsősorban az oktatásügyi dolgo­zók munkáját, munkaidejét szabályozó rendelkezések esetében nyilvánvaló. A munkaköri kötelezettségek megfogalma­zása, a nagyobb erkölcsi és anyagi meg­becsülést szolgáló intézkedések, az óra­számot, valamint a túlterhelést csök­kentő döntések együttesen több lehető­séget teremtenek majd ahhoz, hogy a pedagógusok nyugodtabb körülmények, kedvezőbb feltételek között végezhessék alkotó munkájukat. Az iskolák ellátottsága A párt novemberi határozata a kul­turális ágazat kiadásainak 9—10 száza­lékos emelkedését határozta el. Ez le­hetővé teszi az általános iskolai szem­léltetőeszköz-ellátás javítását és a pe­dagógiai kutatások, kísérletek nagyobb támogatását is. Az óvodákban 16 ezerrel több gyer­mek elhelyezésére nyílik lehetőség. A dologi kiadások azonban sajnos stagnál­nak, mert az élelmezési norma korrek­ciója önmagában is 53,2 millió forint többletet igényel. A körülményeink tehát nem teszik lehetővé, hogy a jelenlegi zsúfoltságot lényegesen csökkentsük. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy továbbra is szorgalmazzuk a helyi lehe­tőségek, erőforrások hasznosítását. Az alsófokú oktatási intézményekben a tanulólétszám az 1973—74. tanévben éri el a mélypontot. Az alsó tagozatos tanulók száma 14 ezerrel emelkedik ugyan, de a felső tagozatosok száma 22 ezerrel csökken. Ennek ellenére örven­detesen növekszik a tanulócsoportok száma (166 csoporttal), ennél is jelentő­sebb az előrehaladás a napközi otthoni csoportok számában (399-cel). Javul te­hát a többi közt az egy tanulócsoportra jutó gyermeklétszám, a napközis ellá­tottság és a szakrendszerű oktatásban részesülők aránya is. A középiskolai továbbtanulók aránya (Folytatás a 2. oldalon) Lukács Ágnes rajza . testvéri üdvözlet A Pedagógusok Szakszervezete elnökségének nevében Péter Ernő főtitkár az alábbi levelet küldte a Szovjetunió Oktatás,, Főiskolai és Tudományos Intézményei Dolgozói Szakszervezete Központi Bizottságának. Kedves Elvtársak! A haladó emberek szerte a világon nagy ünnepre, a Szovjet­unió fennállásának 50. évfordulójára készülnek. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom következményeként teljesült a föld elnyomottainak álma, és megvalósult a világ egyhatodán a ki­zsákmányolás mentes, szocialista közösségben élő népek nagy családja: a Szovjetunió. Fél évszázad telt el a Szovjetunió létrejötte óta, és ha csal egy kis résen át, de szükséges ilyenkor bepillantanunk az elmúlt 50 esztendőre. Mit jelentett és jelent a népek számára a Szovjetunió? A Szovjetunió jelentette a világ­ elnyomott népei számára, hogy a kapitalista kizsákmányolás, a nyomor és munkanélküli­ség nem örök életű, hanem megszüntethető. Jelentette a világ népeinek azt, hogy ha egy társadalom a haladás útjára tér, hal­latlan társadalmi, politikai és gazdasági fejlődés perspektívája nyílik meg számára. A Szovjetunió létrejötte jelentette a világ elnyomottai számára, hogy nem szükségszerű a nyomor, a nél­külözés, a kulturálatlanság. Meg lehet azt szüntetni, lehet job­ban élni, magasabb kultúrát biztosítani. A Szovjetunió léte je­lentette a fasiszta Európában a reményt és nem egyszer a bizo­nyosságot. A mi országunk különös tisztelettel és hálával tartozik a Szovjetuniónak, amely felszabadította országunkat a fasizmus igája alól, lehetővé tette számunkra az újjáépítést, azt, hogy a szocializmus útjára lépjünk. Segítségével megszabadultunk 1956- ban az országunk létét fenyegető ellenforradalomtól. A Szovjetunió azonban a világ népeinek nemcsak jelkép, ha­nem bizonyossága is annak, hogy ha egy nép elindul a szabad fejlődés útján, perspektívái szinte beláthatatlanok. Mindezzel együtt és ezen kívül úgy tekintünk a Szovjetunióra, mint amely mindent megtesz egy harmadik, rettenetes világháború elkerü­lése érdekében, a béke megvédése érdekében. Kedves Elvtársak! Nem kis szerepet töltenek be a Szovjetunió fejlődésében a pedagógusok. Ők azok, akik a fiatalokat olyanná nevelik, hogy felnőtt korukban megfeleljenek a szocialista eszményképnek, a szocialista munkás, paraszt és értelmiségi típusának. Engedjék meg, hogy ez alkalomból a Szovjetunió összes né­peinek, minden dolgozójának, közte a szovjet pedagógusoknak tiszta szívünkből kívánjuk, hogy tovább haladjanak a megkez­dett úton, a Szovjetunió népeinek és az egész emberiségnek javára. Forró baráti és elvtársi üdvözlettel PÉTER ERNŐ főtitkár Három aláírás... Nézem Zsuzsa ok­os-nagy­­barna szemét, és gyermekko­rom szeretett Móra­ hőse jut eszembe, aki csak addig tudta elmondani a Kossuth üdvözlő verset, hogy „Érdemes fér­fiú ...” Aztán szívének minden rajongásával megtalálta az egyetlen megoldást: henger­buckót vetett az „érdemes fér­fiú” tiszteletére. Pécsi Zsuzsa, a III. kerületi Kerék utcai általános iskola 8. a osztályos tanulója kitűnő tornász — testnevelő tanárnak készül —, mégsem ehhez a megoldáshoz folyamodott. Zsuzsának jutott ugyanis az a megtisztelő feladat, hogy ta­valy november 29-én az isko­lát meglátogató Leonyid Iljics Brezsnyevet, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkárát és kíséretét üdvözölje. Mégpedig oroszul! Még ma is izgalommal idézi föl az él­ményt. Az iskola már hónapok óta készült arra, hogy méltó mó­don megünnepelje a Szovjet­unió megalakulásának 50. év­fordulóját. Szendrei Györgyi, a csapat titkára s egyben a kulturális bizottság vezetője mondja: — Csapattanács ülésen ké­szítettük fel a rajtitkárokat és a rajok kultúrásait. A rajok aztán az ő irányításukkal, és természetesen a rajvezető­ osz­­tályfőnökök segítségével sokat dolgoztak. A mi rajunk, a Le­­nin-raj­ újságcikkeket gyűjtött, a rajgyűlésen pedig a Szovjet­unió népeinek dalait idézve ünnepeltünk. Az évfordulóval kapcsolatosan raliújság-ver­senyre is sor került, ezt a he­tedikesek nyerték meg. . .Sok ünnepi feladatunk volt az idén — veszi át a szót Tollár Imre igazgató. — A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója, a főváros cen­tenáriuma, a Petőfi-év. S rá­adásul új iskolában kezdtük a tanévet. A pedagógusok és a gyerekek dicséretére szolgál, hogy az ünnepi megemlékezé­sek kellő összhangba olvadtak a mindennapos iskolai munká­val. Az ország száz meg száz is­kolájában is bizonyára így ün­nepeltek és ünnepelnek. A Ke­rék utcai diákok-tanárok meg­emlékezését azonban ritka eseményként gazdagította az SZKP első titkárának látoga­tása. A 6 osztályosok Rákóczi Ferenc rajának naplója őrzi a bejegyzést: „Kívánom nektek, hogy jó tanulók legyetek!’’ Az iskola vendégkönyve pedig há­rom aláírást, Leonyid Brezs­nyevét, Andrej Gromikóét, Kádár Jánosét. És nem maradt el a folyta­tás sem. Úttörő küldöttségük részt vett a Szovjetunió nagy­­követsége általános iskolájá­nak ünnepségén, tizenegy paj­tás pedig a csapatvezetővel együtt nyáron Artyek úttörő­­paradicsomában táborozik majd Leonyid Brezsnyev meg­hívására. (m. i.)

Next