Pedagógusok Lapja, 1973 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1973-01-08 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) az 1973—74-es tanévben tovább emelkedik. Az összes középiskolai tanulók száma viszont mintegy 5 százalékkal csökken. A középfokú oktatás minőségi mutatói is fejlődésről tanúskodnak. A közeljövőben 58 középiskolai osztályterem, 65 műhelyterem és 1920 kollégiumi férőhely létesül. Az egy osztályra jutó dologi kiadások is mintegy 6,5 százalékos emelkedést mutatnak. Az ország megyéi között meglévő jelentős különbségek további csökkentésére Bács, Borsod, Csongrád, Hajdú, Szabolcs megyék 1973-ban 65,5 millió forint külön támogatást kapnak. A meglévő anyagi eszközökkel való ésszerűbb gazdálkodás, a fokozott takarékosság, a nagyobb gondosság , mindmegannyi lehetőség a további fejlődéshez. A kívánatos szemléletváltozást jelzi az „egy üzem, egy iskola” mozgalom országossá válása, valamint a szocialista szerződések szaporodása is. Mindez újabb központi összegek nélkül járul hozzá egy-egy iskola, nevelőotthon fejlesztéséhez. Az őszi nevelési értekezlet tapasztalatai Legutóbbi ülésünkön már beszámoltunk pártunk oktatáspolitikai határozatáról. Ennek szellemében szakszervezetünk is meghatározta sajátos feladatait, központi vezetőségünk irányelveket dolgozott ki. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a központi vezetőség szándékainak megfelelően minden szinten megélénkült szakszervezetünk közoktatáspolitikai, köznevelési tevékenysége. Beszédesen bizonyítják ezt a november 21-i nevelési értekezletek is. Mindenekelőtt megállapítható, hogy a nevelőtestületi értekezletek nyugodt, alkotó jellegű légkörben zajlottak le. Érzékelhető volt az a minőségi változás, amelyet a párthatározat kiváltott, a legfontosabb kérdésekben egységesebbé vált a nevelők szemlélete. A pedagógusok mindenütt nagyra értékelték a párthatározat kedvező hatását társadalmi közvéleményünk alakulására. Bár korántsem volt jellemző az anyagi problémák hangsúlyozása, kollégáink őszintén elmondták azokat a gondokat is, amelyek orvoslását pusztán a saját erejükből nem vállalhatják. Ismételten szóba került a képesítés nélküli nevelők alkalmazása, a személyi és tárgyi feltételekben mutatkozó elmaradás és az egyes iskolák közötti színvonalkülönbség. Az ellentmondások megszüntetésében azonban megfontoltan mérlegelték saját lehetőségeiket, szerepüket. A túlterhelésnek szinte minden forrása szóba került, és számos megszívlelendő kezdeményezés, döntés született enyhítése érdekében. Sok helyütt megállapították: a tananyag csökkentése csak a tanterv módosításával együtt lehet eredményes. Többen szóvá tették, hogy a mainál sokkal több segítséget kell adni mind a diákoknak, mind a tanároknak a korszerű didaktikai eszközök gyakorlati használatához. Általános igény mutatkozik a központi feladatlapok, valamint a módszertani változásokhoz szükséges egyéb eszközök iránt. A felszólalók közül többen is megemlítették, hogy a szemléltető eszközök ára rohamosan emelkedik, holott a kereskedelmi érdek és szemléletmód alapjában idegen a szocialista művelődéspolitikától. A még mindig szinte korlátlanul uralkodó jegycentrikusságot többen szenvedélyesen ítélték el. Érdemes idézni az egyik felszólalót: „ nemcsak a szülők, a tanulók, hanem mi is a jegyek bűvöletében élünk, szinte nincs is más értékmérőnk Ami az életben a legfontosabb: a becsületesség, a megbízhatóság, a közösségért végzett munka, az kerüli el leginkább a figyelmünket.” A kísérleti munkáról szólva sokan hangsúlyozták: az újabb eredményeket, módszereket közhasznúvá kellene tenni. Sok szó esett a fizikai dolgozók gyermekeinek megsegítéséről. Általános vélemény: közös összefogásra van szükség a tehetséges tanulókkal való eredményesebb foglalkozás érdekében. Megoldandó kérdés viszont, hogy a különfoglalkozások ne növeljék tetemesen a tanulók megterhelését. Többen bírálták a világnézeti nevelőmunka fogyatékosságait. Ezzel kapcsolatban javasolták a közösségi nevelés, az iskolai hagyományok nagyobb megbecsülését, másfelől a tanulói önkormányzat gyorsabb fejlesztését és a tanulók társadalmi munkáinak igényesebb megszervezését. Csupán néhány témát ragadtunk ki a november 21-i értekezletek sokrétű vitaanyagából. Összegezésként azonban elmondhatjuk: a pedagógusok nemcsak egyetértenek a párt határozatával, hanem máris hozzáláttak a legsürgősebb tennivalókhoz. A valóságos helyzet ismeretében egyet kell értenünk azzal a sokak által megfogalmazott követelménnyel, hogy a neveléselmélet a jelenleginél sokkal több hasznos útmutatással segítse a gyakorló pedagógusokat. Ezt nemcsak a nevelési értekezleteken, hanem a legkülönbözőbb fórumokon is számtalanszor szóvá teték már. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet a kérdés másik oldalára is. Szakszervezetünk egyik legfontosabb feladata, hogy minden iskolában és intézményben segítse, hogy az eredményre vezető legjobb módszerek ott, helyben szülessenek. Arra kell törekednünk, hogy sehol se hozzanak a pedagógusok nevelőmunkáját érintő döntéseket a valóságos helyzet feltárása nélkül. Emberismeretre, szociológiai és pszichológiai, neveléstudományi képzettségre és nem utolsó sorban a gyakorlati tapasztalatok tényeire kell támaszkodni. Szakszervezetünk központi vezetősége a többi közt ezért is vállalta magára a pedagógiai tapasztalatcsere feletti védnökséget. Főként az egyes pedagógusok gyakorlati tevékenységétől függ, hogy iskoláink ne pusztán a tudás átadásának és befogadásának, hanem sokkal inkább a társadalmi gyakorlatnak színtereivé válhassanak. Ismételten hangsúlyozni szeretném: minden korszerűsítési törekvésnek az a legtöbb értelme, hogy lerövidítse, járhatóbbá tegye a szocialista személyiség kialakulásához vezető utat. Több figyelmet a nevelőmunkára Szólnunk kell azokról a jelenségekről is, melyek ma még helyenként fékezik a további előrehaladást. Az oktató-nevelő munka általános és mindenki által elismert eredményei mellett nyugtalanító jelzések is érkeznek hozzánk az egyes testületekben uralkodó feszült légkörről, olyan megnyilatkozásokról, melyek nem öregbítik, hanem lejáratják egyes iskolák hírnevét. Központi vezetőségünk az elmúlt években időszerű és hasznos határozatokat hozott mind az iskolai élet demokratizmusának fejlesztésére, mind a pedagógus munka és magatartás néhány etikai vonatkozású kérdésének BODÓ LÁSZLÓ (Baranya m.) felszólalásában elmondotta, hogy mind a júniusi, mind a novemberi párthatározat élénken foglalkoztatja a pedagógusokat. Különösen nagy várakozással tekintenek a megfelelő kereseti arányok kialakításának programja elé, amelytől azt remélik, hogy a pedagógus anyagi megbecsülése fölér majd a legkiválóbb szakemberével. Hangsúlyozta, hogy a lakásprogram és az elosztás új feltételei enyhíteni fogják a fiatal városi pedagógusok súlyos lakáshelyzetét, majd rátért a bérgazdálkodás néhány problémájára. Szóvá tette, hogy az egyes pénzügyi rendelkezések lehetővé teszik, hogy a tanácsok a megtakarított bérösszegeket beszerzésre használják föl VIRSZLAY GYULA, a SZOT titkára arról szólt, hogy a novemberi határozat leszögezi: a párt politikája helyes, a problémák a végrehajtás hibáiból adódnak. Ezek kijavításában nagy szerepük van a pedagógusoknak, mivel munkájuk társadalmi hatósugara igen széles. Éppen ezért a nevelőknek föl kell venniük a harcot a szocializmus elveivel ellentétes valamennyi megnyilvánulással szemben. Ugyanebből adódik — mondotta — a pedagógusok rendkívüli felelőssége. Éppen ezért a pedagógus-közgondolkodásban is jelenlevő ellentmondásokat mielőbb meg kell szüntetni. Ilyen például a politizálástól való idegenkedés. A SZOT titkára ezután a szakszervezeti munka néhány sajátos feladatáról szólott. Kiemelte a korszerű vezetési stílus kialakítását a mozgalmi munkában, és hangsúlyozta, hogy a tagság tömegeit is be kell vonni a döntésekbe. GERGELY SÁNDOR (Győr-Sopron m.) bevezetőjében értékelte az elnökség beszámolóját, majd rátért a pedagógusok lakáshelyzetének problémáira. Kifejtette, hogy az egyes konkrét gondok megoldásán kívül a szakszervezetnek arra kell törekednie, hogy a pedagógus-lakáshelyzettel kapcsolatban kialakult szemléletet változtassa meg. Az egyik legelterjedtebb hiba az, hogy mivel a városokban nincs pedagógushiány, a városi pedagógusok lakásgondjaival nem törődnek kellőképpen az illetékesek. A vidéki pedagógusoknak — az építőipari árak emelkedése miatt — nagyobb összegű kölcsönre lenne szükségük. Megítélése szerint a megyében mintegy 150—200 ezer forinttal meg lehetne oldani, hogy évente 5-6 pedagóguscsalád fokozottabb segítséghez jusson. Ezután arról beszélt, hogy Győr-Sopron megyében is voltak nézeteltérések a bérkeretek felhasználásával kapcsolatban. November 7. előtt például nem engedélyezték, hogy a bérmegtakarításból származó összegeket a pedagógusok jutalmazására használják föl. Végül is a szakszervezet erélyes fellépésére volt szükség ahhoz, hogy ezt a — politikailag is — helytelen döntést megváltoztassák. DR. KONCZ JÁNOS (Csongrád megye) így kezdte hozzászólását: „A központi vezetőség beszámolóját jónak tartom, elfogadom és elfogadásra ajánlom”. Ezután, kiemelte a novemberi határozat reális koncepcióját A pedagógumegoldására. Az eredményekkel még korántsem lehetünk elégedettek. A párt Központi Bizottságának novemberi döntései felhívják figyelmünket arra, hogy következetesebben kell ellenőriznünk a pedagógiai tevékenység szocialista tudatosságát erősítő kongresszusi határozataink végrehajtását. Úgy vélem, központi vezetőségim egyetért azzal a szándékunkkal, hogy szakszervezetünk a jelenleginél következetesebben és bátrabban lépjen fel minden olyan jelenséggel szemben, amely akadályozza a testületek tagjai közt a harmonikus együttműködést. Egyetért azzal, hogy a pedagógusok többségének érdekében határozottabban lépjünk fel mindazokkal szemben, akik megfeledkeznek arról, hogy a pedagógus egész életét a társadalom közvéleményét, műveltségét formáló fórumon tölti. Szakszervezetünk egyik legidőszerűbb feladata, hogy pártunk X., valamint a SZOT XXII. és szakszervezetünk IX. kongresszusának határozatai szellemében nagyobb figyelmet fordítson a nevelőmunka feladataira. Gondoskodjék arról, hogy választott szerveink folyamatosan napirendre tűzzék a szakszervezet ideológiai, politikai és kulturális nevelőmunkájában elért eredmények, fogyatékosságok elemzését. Munkánk központba, a szocialista eszményeink szolgálatát kell állítanunk, következetesen küzdve a káros nézetek és magatartás ellen. Mindez szorosan összefügg a szakszervezet érdekvédelmi munkájával és a pedagógusoknak a közművelésben betöltött szerepével. Különösen fontos ennek hangsúlyozása most, hiszen a Központi Bizottság novemberi ülésén úgy döntött, hogy az oktatáspolitikai határozatokhoz hasonlóan, két éven belül, ki kell dolgozni a közművelődés fejlesztésének átfogó programját. Ezt figyelembe véve a következő évben a Szakszervezetek Országos Tanácsa is széles körű vizsgálódást folytat. Tagságunktól azt kérjük, hogy ebből a feladatból is vállaljon részt, hiszen a pedagógusok eddig is alkotó közreműködői voltak kulturális közéletünknek, soknak, elsősorban a szocialista közgondolkodás megerősítését kell segíteniük — állapította meg. Arra kell törekedni, hogy a fogyasztási szemlélettől eljussunk a termelési szemléletig. . DR. KORNIDESZ MIHÁLY, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese először azt méltatta, hogy a novemberi párthatározat átfogó elemzést adott gazdasági és politikai helyzetünkről. — A határozat — mondotta dr. Kornidesz Mihály — hitet tesz a párt eddigi politikája mellett, és nem kendőzi el a problémákat sem, így például azt, hogy az elmúlt három évben beruházásra és felhalmozásra többet használtunk el a tervezettnél. Volt már ilyen helyzet Magyarországon az 50-es években is. Akkor úgy oldották meg, hogy csökkentették az életszínvonalat. Ehhez a módszerhez most is lehetett volna nyúlni, a párt azonban nem változtatta meg politikáját. Továbbra is úgy akarjuk építeni a szocializmust, hogy építése közben is jól érezzük magunkat. Ezután a határozatnak a pedagógusokat különösképpen érintő intézkedéseiről beszélt, így hangsúlyozta, hogy az építőipari árak stopja és a beruházási program csökkentése kedvezőbb helyzetet teremt a művelődésügyi beruházások számára is. Az építőipar ugyanis a kereslet csökkenése miatt ezeket a munkákat is kénytelen lesz elvállalni. A bérezésről szólva hangsúlyozta: " A központilag juttatott bérkeret 3 százalékos fejlesztést tesz lehetővé. Nem szabad hagyni, hogy ebből a helyi szervek elspóroljanak. Ha a szakszervezet ilyesmit tapasztal, azonnal tiltakozzék. És küldjön egy levélmásolatot a Központi Bizottsághoz. Higgyék el lesz intézkedés. Tavaly Borsod megyében volt ilyen probléma, de közbelépésünkre megoldódott. Ügyelni kell arra is, hogy ne képződjenek túl nagy bértartalékok, de egyúttal azt sem szabad megengedni, hogy szakképzetlen nevelőket alkalmazzanak annak érdekében, hogy a testületnek „több pénze legyen”. Befejezésül dr. Komidesz Mihály pozitívan értékelte a nevelési tanácskozásokat, de megjegyezte: feladataink helyes meghatározása csak a kezdet. A végrehajtásért még nagyon sokat kell dolgozni. * A vita után dr. Voksán József titkár megköszönte a hozzászólásokban foglalt értékes kiegészítéseket, majd a következők elfogadását javasolta a központi vezetőségnek: március és áprilisban a szakszervezet valamennyi szerve tekintse át, mennyire jutott szakszervezetünk IX. kongresszusán kitűzött célok végrehajtásában; a beszámoló főbb megállapításait és a vita anyagát jelentessük meg a Pedagógusok Lapjában; amai ülés állásfoglalása alapján egészítsük ki munkaterveinket. A központi vezetőség a szakszervezet állásfoglalásával egyetértett, annak megállapításait egyrangúlag elfogadta. Észrevételek, kiegészítések, javaslatok Czabán Samu példája Mi az a megfogható, tetten érhető titok, amely végérvényesen a forradalom útjára viszi Czabán Samut, a rozsnyói csizmadia fiát? A harminc esztendővel ezelőtt, 1942. december 16-án Nagyszőllősön elhunyt forradalmár tanító életművéről számos tanulmány jelenít meg. Van azonban tevékenységének még rejtett, feltáratlan vagy nem eléggé hangsúlyozott részlete, amely megérdemli a hiteles választ. Első lépései a pályán még bizonytalanok. Albertirsán csak ráeszmél, hogy a feudális szellemű iskolai metodikával a gyermeket csak megtörni lehet. Az életét meghatározó élmény azonban a Nyitra megyei miava-rudniki kültelki állami iskolában éri — egyórányi járásra a falutól. A kormány magyarosítási törekvéseinek durva módszerei, nemkülönben az 1906-os parlamenti választásokon a tanítóknak szánt megalázó kortesszerep, az eldörrenő fegyverek megerősítik kétségeit a fennálló rend igazságosságát, emberségét illetően. Cegléden élő fivére szervezett munkás, és miután Czabán Samu maga kérte áthelyezését 1906-ban a Temes megyei Klopédiára, útközben megpihen nála. Az útravalóul kapott sajtó, az olvasnivaló a testvérrel folytatott beszélgetéssel együtt segíti a társadalmi valóság és a feladatok rengetegébe betévedt személyiség számára az iránytű megtalálását. A neveléstörténettel foglalkozók számára csak így érthető, hogy Klopédiára már új ember, forradalmár érkezik. Határozottan szembehelyezkedik a nyelvi és mindenfajta erőszakos magyarosítással: „ ... Egyetlen helyes álláspont — írja — mind a műveltség, mind a politika szempontjából is minden nyelvű polgár emberi, veleszületett jogának elismerése, respektálása. Tehát: úgy a román, a német, a tót, a horvát, a szerb, bármilyen más szülő neveltethesse gyermekét a saját anyanyelvén.” Kidolgozza az anyanyelvi oktatás módszertanát, de nem méltányolják. „Eközben kezdtem veszedelmes ember lenni, s a hatalmasok haragját magamra zúdítani.” Nagyszénáson, ahova 1911- ben áthelyezik, már vállalnia kell — az ekkor már többgyerekes családos embernek — a forradalmi sors megpróbáltatásait. Zaklatják, csúszó-mászó mérgezők és köpönyegforgatók teszik próbára, családját egymás után érik a megaláztatások. Elbocsátása után, 1914 szeptemberében ezeket a sorokat veti papírra: „Tizenhét esztendős lelkiismeretes tanítói munkálkodás után a minisztérium megállapította rólam, hogy méltatlan vagyok a tanítói állásra, elmozdított állásomból ... A miniszternek, a nagybirtokosnak, a tőkésnek, a hatalmas papi rendnek a törvény korlátain belül teljes szabadsága van. Ámde az utóbbi esztendő tanítói mozgalmában mind sűrűbben fordulnak elő esetek, amik a tanítót meggyőződése hirdetéséért hallgattatják el, így hajtogattatnak most el engem. De én nemcsak a tanítói mozgalomban vettem részt, hanem programomhoz híven tanácsadója, pártfogója, védelmezője is voltam a föld népének, azoknak, akik egy életet töltöttek nehéz, sorvasztó munkával." A párt Pestre hívja. Először Kőbányán működik, mint óradíjas, majd Óbudán, a mai Vörösvári úti iskola elődjénél kap állandó beosztást. 1915- ben az óbudai hajógyár munkásai között végez népművelői munkát, munkás dalkört szervez. Kommunistákkal ismerkedik meg. Somogyi Bélával együtt szervezik meg 1917-ban a tanköteles korú gyerekeket nyilvántartó intézetet. A polgári demokratikus forradalom győzelme után a minisztériumban hívják, és megbízzák az elemi iskolákszemélyi ügyeinek vezetésével. „A munka legyen ennek a generációnak egyetlen szentsége” — mondja. Részt vesz a Magyar Tanácsköztársaság nevelési, oktatási terveinek kidolgozásában. Vezetője lesz a III. kerületi tanácsnak. Az említettek annak az életútnak az állomásai, ahogy egy tanítóból forradalmár lesz. Pedagógiai elvei és módszerei is híven tükrözik ezt az elhivatottságot. Ismeri korának pszichológiát, neveléslélektani eredményeit, kísérleteit. Alkotóan alkalmazza ezeket az olvasás tanítására, hirdeti a mindenoldalú szemléltetést. „Öt évvel ezelőtt (vagyis 1930-ban, S. Gy.) — írja — hetvenöt első osztályos gyermekem volt, akik közül heten csak azért nem tanultak meg olvasni, mert nem járhattak rendesen iskolába. A többi, még egy dadogó is, már november közepén szépen olvasott szótagolva.” Az olvasni tudást az önművelés első lépcsőjének tekinti. Tanítói kötelesség megszerettetni az olvasást — írja —, s ez nem történhet gyötrő, lélekölő, unalmas, fárasztó módszerrel Legfőbb elvként a játszva tanítást hirdeti: „A gyermek mosolyogni, nevetni, kacagni, mulatni, játszani akar, nem tud férfiasan komoly lenni, s aki elveszi tőle a derűt, meglopja mosolyát, elrontja jó kedvét, azt nem szeretheti, félhet tanító bácsijától vagy tanító nénijétől, de nem szeretheti.” Nagy és mélyreható társadalmi változások színhelyének tartja az iskolát. „Nem szabad elidegeníteni magunktól a gyermeksereget, akik nemsokára velünk egy sorban fognak küzdeni a szebb életért, a jobb életért! Minden hivatását szerető tanítónak meg kell gondolnia azt, hogy a büntetéssel és a buktatással engesztelhetetlen gyűlöletet vált ki a gyermekből a tanítóság iránt, és megrendíti az igazságba vetett hitét.” Harminc évvel Czabán Samu halála után úgy vélem, érdemes volt ezeket a szavakat idézni, mert aligha akad időszerűbb pedagógiai gondolat, mint amit ő egész életében vallott: a gyermek ismerete, a gyermek megértése, tisztelete, az ember iránti bizalom és szeretet Simon Gyula Lapunk, legutóbbi számában hírt adtunk arról, hogy Csohány Jánosné óvónő tizenhét éves lánya, akinek külföldi operálásához a pedagógus-társadalom anyagi segítséget nyújtott, szerencsésen átesett a műtéten. Az anya és leánya december 16-án érkezett Budapestre Göteborgból. A Ferihegyi repülőtéren dr. Voksán József köszöntötte őket az elnökség nevében.