Pedagógusok Lapja, 1975 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-15 / 1-2. szám
i ki ezt. Hasznos tanácskozás Siófokon A közelgő szakszervezeti választások miatt az idén általában nem tartották meg a szokásos év eleji küldöttközgyűléseket. A siófoki járásban azonban másként cselekedtek. A szünidő utolsó napjára összehívták a titkárokat, az igazgatókat és valamennyi tantestületből egy-egy küldöttet. Kettős oka is volt annak, hogy megrendezték ezt a rendkívüli tanácskozást. Egyrészt a siófoki járásban akár sokéves jó hagyomány a tagság rendszeres tájékoztatása, s ettől ezúttal sem akartak eltérni, másrészt január 1-ével megszűnt a fonyódi járás, és több községet a siófoki járáshoz csatoltak. A gyűlés tehát egyúttal jó alkalom volt arra, hogy az „új” tagtársakat is tájékoztassák. A járási bizottság 1974. évi munkájáról — a reszortfelelősök alapos információinak felhasználásával — Bogár Vilmos, a járási bizottság titkára számolt be. Jó kapcsolat A többi között elmondotta, hogy a járási bizottság munkáját a rendszeres jó kapcsolat alapján tevékenyen segíti a járási pártbizottság és a járási hivatal művelődésügyi osztálya. A bizottsági ülésekre elküldik képviselőiket, tanáccsal, bírálattal és gyakorlati intézkedésekkel is támogatják a járás immár csaknem hétszázra növekedett szakszervezeti tagságát. Általában megfelelő a kapcsolat a siófoki járás községeiben a falu vezetői és a pedagógusok között is. Ez bizonyosodott be a járási bizottság kihelyezett ülésein. Természetesen akad néhány nem szerencsés kivétel is. A köznevelési problémákról szólva a titkár elmondotta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1972. júniusi határozatának alapján a bizottság is nagy gondot fordít a kollégák alapos és egységes pedagógiai, szaktudományi és metodikai továbbképzésére. A megfelelő pályaválasztási és pályairányítási munka segítése érdekében kapcsolatot tartanak a Kaposvárott működő megyei pályaválasztási tanácsadó intézettel. A taggyűlések hangja Bogár Vilmos megemlített néhány olyan problémát, amelyet az alapszervezeti taggyűléseken tárgyaltak. A kollégák általában, megfogalmazták azt az igényt, hogy minél hamarabb rendelettel kell szabályozni a pedagógusok munkaköri kötelességeit. Ugyancsak a taggyűléseken vetődött fel a szabad szombatok bevezetésének és az óraszámcsökkentés valóságos végrehajtásának kérdése is. Általános igény — ennek jogosultságát egyébként a legfelsőbb állami és szakszervezeti vezetés sem vonja kétségbe, csupán a gyakorlati végrehajtásnak vannak még nehézségei —, hogy 12 alsó tagozatos osztályvezetők is anyagi elismerésben részesüljenek. Hasonlóképpen igény, hogy a rajvezető nevelők is vagy pótlékot vagy órakedvezményt kapjanak. Az alapszervezeti taggyűléseken, de a nyugdíjas tagozat összejövetelein is újra meg újra szóba került az az óhaj, hogy a nyugdíjas pedagógusoknak hagyják meg a félárú vasúti igazolványt. Hosszú idők óta jogosnak érzett sérelem az igazolványok bevonása. És pontosan azokat sújtja, akiknek közismerten nehéz anyagi helyzetük miatt nem volt módjuk az országjárásra. ■Tudjuk, hogy a kérdés nem egyszerű, de talán lehet rá megoldást találni. A jogosultságok Részletesen hallhattak a megjelentek a beszámolóban a szakszervezeti jogosultságok gyakorlásáról. Ezzel kapcsolatban a beszámoló kritikusan önkritikusan fölvetette, hogy a jutalmazáskor és a differenciált bérezés megvalósításában a titkárok az egyetértési jogot nemegyszer csak formálisan gyakorolják. A véleményezési, illetőleg a javaslattételi jogról szólva többi között azt fogalmazta meg a jelentés, hogy például az illetményfölddel kapcsolatos javaslatok még sok községben süket fülekre találnak. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok vezetői nem segítik kellőképpen a pedagógusokat. Legkevésbé élnek — az alapszervezeti vezetőségek — a kifogásolási joggal. Hasonlóképpen az ellenőrzési jog gyakorlásában is lehetnének aktívabbak. Ugyancsak a jutalmazásoknál több testületben az igazgatók még mindig az egyenlősdi korszerűtlen elvét követik, s ezt a titkárok egy része is elfogadja. A nők helyzete A beszámoló elismeréssel szólt Meszlényi Józsefné nőfelelős munkájáról. A nőfelelős rendszeres kapcsolatot tart az anyasági szabadságon levő kolléganőkkel, akiknek — éppen a nőfelelős javaslatára — a járási bizottság összejövetelt rendez, amelyen a szabadságon levő kortársnőket tájékoztatják a közoktatás jelenlegi problémáiról, a távollétük alatt életbe lépett új rendelkezésekről. A nőfelelős jelentése szerint a járásban 421 pedagógusnő dolgozik, ezek közül azonban mindössze nyolcan töltenek be vezető beosztást (a vezető óvónőket leszámítva). Mindössze három igazgatónő és öt női igazgatóhelyettes akad. Ezt az arányt nyilván javítani kell. A továbbiakban a beszámoló részletesen szólt az üdülés, a munkavédelem, a társadalombiztosítás, a segélyezés, a törzsgárdatagság és a jubiláló nevelők kérdéséről. A beszámoló elhangzása után szünet következett, amelyben a járási bizottság szendviccsel, Colával és feketekávéval kedveskedett a jelenlevőknek. A demokratizmus A hozzászólásokat Davora Zoltánná, a Pedagógusok Szakszervezete Somogy megyei bizottságának titkára kezdte. Részletesen válaszolt a beszámolóban fölvetett problémákra. Szavaiból feltétlenül ki kell emelni egy konkrét kérdésre adott általános érvényű választ. Egyes alapszervezeti taggyűléseken ugyanis felvetették, hogy a tantestületek beleszólhassanak az igazgatói megbízásokba. A megyei titkár hangsúlyozta, hogy az iskolai szakszervezeti bizottságnak és a pártszervezetnek igenis van beleszólási joga ebbe a kérdésbe. Ha tehát egy testületben a demokratizmus elvei megfelelően érvényesülnek, akkor a pártszervezeten és a szakszervezeti bizottságon keresztül az egész tantestület véleményt formálhat az igazgatóról. Ami meg szóba került A beszámolóban —■ bár ezt a lap hasábjain nem állt módunkban részletezni — szó esett a járás óvodáinak nehéz körülmények között végzett igen lelkiismeretes munkájáról. Erről elismeréssel szólt Gavora Zoltánná is, és megjegyezte, hogy az iskolai irányítás mellett dolgozó óvodáknál mintha nem fordítanának kellő figyelmet az óvónők munkájának elismerésére. Az elmúlt három év alatt egyetlen olyan óvónőt sem terjesztettek fel jutalmazásra, aki iskola mellett működő óvodában dolgozott. Az igazgatóknak tehát erre a kérdésre jobban kell figyelniük. Figyelmet szentelt a megyei titkár az illetményföldek problémáinak is. Mint mondotta, ezt a kérdést a helyben kialakított jó kapcsolatok alapján lehet legeredményesebben megoldani. A további hozzászólások közül érdemes kiemelni Rieb Zoltán köröshegyi igazgatóét, aki arról beszélt, hogy míg korábban a Balaton-parton évekig kellett várni arra, hogy valaki képesített nevelőként elhelyezkedhessék, ma már képesítés nélküli nevelőt sem lehet kapni. Sürgette a képesítés nélküli pedagógusok anyagi helyzetének rendezését. Hozzászólására válaszolva dr. Szőke György, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője elmondta, hogy a tervek szerint a megyében a valamelyik főiskolán már tanulmányokat folytató képesítés nélküliek bérét legkevesebb 1500 forintban fogják meghatározni. Többen szóltak azokból a községekből, amelyeket január 1-ével csatoltak a siófoki járáshoz. Egybehangzóan elmondták, hogy fogadtatásuk szeretetteljes, kollégiális volt. Néhány kérdést azonban a jövőben meg kell oldani. Például, mint arról a többi között Selmeczy Miklós, a balatonlellei iskola igazgatója szólt, a törzsgárdatagság problémáját. A siófoki járásban ugyanis már évekkel ezelőtt rendezték ezt a kérdést, nem így a fonyódiban. Ily módon tehát az új helyzetben nem egyenlő a több évtizedes pedagógiai munkát végzettek elismerése. A jövőben intézkedni kell, hogy a volt fonyódi járás törzsgárdatagságát is — minden községben — anyagilag is, erkölcsileg is elismerjék. Morvay István A TARTALOMBÓL: Országos feladatok, egyéni gondok — Köszönet a figyelmességért — Az általános iskola ma és holnap — Hiba van a „centrum" körül — Mongóliában jártunk — Híradás Magyarországról — A középiskolás diákok fórumán — „Ügyeletes” jelszavak helyett — Nők a felsőoktatási intézményekben — Szüneti riportok — Kiállítások, filmek. A szakszervezet idei költségvetése Szakszervezetünk gazdálkodó szervei az elmúlt hónapokban állították össze 1975. évi költségvetésüket. Az összesített adatok szerint taglétszámunk egy év alatt csaknem 9 ezerrel növekedett, s ma már több mint 195 ezer. A szervezettség országos átlaga változatlanul 96,1 százalék, de több helyütt meghaladja a 98 százalékot is, sőt Baján, Cegléden, Nyíregyházán kereken 100 százalékos. Elmaradás tapasztalható Borsod, Nógrád és Tolna megyében. Az encsi járásban, Kunszentmártonban, Dunaföldvárott az arány alig több, mint 90 százalék. Az oktatásügyi dolgozók közül több mint 6400-an nem tagjai szakszervezetünknek. A tagkönyvcsere első adatai azonban azt mutatják, hogy ez a szám hamarosan csökkenni fog. A tagdíjakat rendszeresen fizetők aránya 98 százalék. A jövő évre mintegy 47 millió forint tagdíjbevétel várható, beleértve a 6300 tanuló, a 21 ezer nyugdíjas és a 7300 jogfenntartó tagdíjait is. Az évi tagdíjbevétel várható növekedése több mint 6 százalék, csaknem 2 és fél millió forint. A tagdíjbevétel 50 százalékával az alapszervezetek rendelkeznek, 21,5 százalék a megyei bizottságoké, 19,5 százalék a központé, a SZOT járuléka pedig 9 százalék. Az alapszervezetek bevételeik túlnyomó részét szociális célokra fordítják. A szülési és temetési segélyek összegei és átlagai emelkednek. A szociális segélyek mértékének a növekedése több mint 10 százalék. A legtöbb helyen a sokgyermekeseket, a gyermeküket egyedül nevelőket támogatják. A tagdíjakból több mint 7 millió forint jut segélyekre. Csaknem ugyanennyit fordítanak az alapszervezetek az üdültetésre is. Gazdag a bizottságok kulturális programja is. Könyvtárakra az előző évinél 20 százalékkal többet szánnak. Ismeretterjesztésre csaknem 1 millió forint jut. A megyei bizottságok tagdíjrészesedésük legnagyobb részét személyi, dologi, valamint a szakszervezeti munkával járó egyéb kiadásokra költik, s megfelelő összegek jutnak szociális és kulturális célokra is. A leggazdagabb üdültetési tervet Baranya, Borsod, Fejér, Győr, Hajdú, Komárom és Szolnok megyében, valamint a fővárosban készítették. Az Eötvös-alapi felajánlásokból származó bevételek emelkednek, összegük országosan megközelíti a 2 millió forintot. A központi tagdíjrészesedésből a személyi és dologi kiadásokra idén is körülbelül ugyanannyi jut, mint tavaly. Jelentős összegek jutnak a szakszervezeti tisztségviselők oktatására, a rendszeres tájékoztató munkára, a megbeszélésekre, értekezletekre, valamint a szakszervezet X. kongresszusának költségeire is. Ugyancsak szerepel a tervben a Magyar Pedagógiai Társaság és néhány kisebb kultúrotthon támogatása, továbbá a központilag kezelt balatonföldvári és mátraszentimrei családos üdülő üzemeltetése. Az egyes bizottságok pénzkészlete eltérő. Az alapszervezetek tartalékalapja növekszik, s ma mintegy 10 millió forint. A megyei bizottságok jó része üdültetési célokra kölcsönöket kapott az elnökségtől. A központ tartalékalapja a szükséges mértékre, körülbelül 1,5 millió forintra csökkent. A jövő évi gazdasági tervekből véleményt nyilvánítottak a számvizsgáló bizottságok is. A közelgő választások alkalmával bizonyára mindenütt megfelelően ismertetik majd a tagsággal, hogy mire fordítják az anyagi eszközöket, s a viták során elhangzó véleményeket kellőképpen figyelembe veszik. A teljes költségvetést szakszervezetünk központi vezetősége februári ülésén hagyja jóvá véglegesen. Szigetvári Dénes Lukács Ágnes rajza * ’■T* A • ■ • • •• A retiijevi koszono A tanév felénél járunk, amikor egy naptári évet zárva, az új esztendőt köszöntjük. Az iskolákban, a pedagógusok, a szülők és a tanulók számára jó alkalom a lélegzetvételnyi szünet annak felmérésére, hogy mit végeztek a tanév első felében, s mi van még hátra ahhoz, hogy az év utolsó iskolai csengőszavát a jó munka tudatábanvárhassák. Ezt a tanévet jelentős változások, merőben új kezdeményezések és kísérletek nem jellemzik. Az oktatásügyről szóló párthatározat végrehajtásaként az elmúlt két évben a rövidtávú tervek megvalósításához kezdtünk hozzá. Ez a mostani tanév az eddigi intézkedések végrehajtásának, a tapasztalatok gyűjtésének, elemzésének ideje , a továbbhaladás egyes lépéseinek megfontolt tervezése érdekében. Mindezek azt jelentik, hogy a pedagógusokra továbbra is igen nagy felelősség hárul, hiszen a tapasztalatok leszűrése, az elemző tevékenység, a következő évek tennivalóinak előkészítése évtizedekre szabja meg a magyar oktatásügy munkáját. Az új esztendőben az oktatás területén is úgy haladunk tovább, hogy megőrizzük, fejlesztjük eddigi eredményeinket, és ott újítunk, ahol a társadalmi fejlődés, az élet valósága megköveteli. . Az új esztendő köszöntésekor valamennyien a második félév tennivalóira, mindennapi munkájára és ünnepeire gondolunk. Jóleső érzés annak tudata, hogy pártunk kongresszusa és a felszabadulás harmincadik évfordulója munkánkhoz újult erőt ad. Ifjúságunk oktása, nevelése ugyan a mindennapok pedagógiai tevékenységén múlik, azonban aligha vitatható, hogy a Forradalmi Ifjúsági Napok ünnepségsorozata és közülük is elsősorban a felszabadulás jubileuma milyen nagy hatást gyakorol majd fiataljainkra. Az emlékezés, a múlt és a jelen összevetése, az ifjúság életének mai valósága meggyőző erővel bizonyítja szocialista társadalmunk haladó voltát. Azt kérjük a pedagógusoktól, hogy a felszabadulás évfordulójának megünneplésére méltón készüljenek fel, és biztosítsanak teret és lehetőséget az ifjúság aktivitásának kibontakoztatásához. A pártunk kongresszusára való készülés az elmúlt években végzett munkánk eredményeinek, fogyatékosságainak összegezésén túl egyúttal felkészülés a következő évek tennivalóira. A kongresszus értékelő és feladatkitűző tevékenysége iránt ifjúságunk is érdeklődik, hiszen a mai fiatalok élénk figyelemmel kísérik a bel- és külpolitika eseményeit, népünk holnapját és vele együtt saját jövőjüket formáló terveink megvalósítását. E jogos érdeklődés kielégítésére is fel kell készülniük a pedagógusoknak. Az új esztendő küszöbén további sok sikert, gazdag eredményeket kívánok mindazoknak, akiknek hivatása az ifjúság oktatása és nevelése. Kívánom, hogy az új esztendőben a pedagógusok munkáját sok öröm, s életüket hálás tanítványaik boldogulása kísérje. DR. POLINSZKY KÁROLY oktatási miniszter