Pedagógusok Lapja, 1975 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-15 / 1-2. szám

i k­i ezt.­­ Hasznos tanácskozás Siófokon A közelgő szakszervezeti választások miatt az idén ál­talában nem tartották meg a szokásos év eleji küldöttköz­gyűléseket. A siófoki járásban azonban másként cselekedtek. A szünidő utolsó napjára összehívták a titkárokat, az igazgatókat és valamennyi tantestületből egy-egy küldöt­tet. Kettős oka is volt annak, hogy megrendezték ezt a rendkívüli tanácskozást. Egy­részt a siófoki járásban akár sokéves jó hagyomány a tag­ság rendszeres tájékoztatása, s ettől ezúttal sem akartak el­térni, másrészt január 1-ével megszűnt a fonyódi járás, és több községet a siófoki járás­hoz csatoltak. A gyűlés tehát egyúttal jó alkalom volt ar­ra, hogy az „új” tagtársakat is tájékoztassák. A járási bizottság 1974. évi munkájáról — a reszortfele­­lősök alapos információinak felhasználásával — Bogár Vilmos, a járási bizottság tit­kára számolt be. Jó kapcsolat A többi között elmondotta, hogy a járási bizottság mun­káját a rendszeres jó kapcso­lat alapján tevékenyen segíti a járási pártbizottság és a já­rási hivatal művelődésügyi osztálya. A bizottsági ülésekre elküldik képviselőiket, ta­náccsal, bírálattal és gyakor­lati­­ intézkedésekkel is tá­mogatják a járás immár csaknem hétszázra növekedett szakszervezeti tagságát. Általában megfelelő a kap­csolat a siófoki járás közsé­geiben a falu vezetői és a pe­dagógusok között is. Ez bizo­nyosodott be a járási bizott­ság kihelyezett ülésein. Ter­mészetesen akad néhány nem szerencsés kivétel is. A köznevelési problémákról szólva a titkár elmondotta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1972. júniusi hatá­rozatának alapján a bizottság is nagy gondot fordít a kollé­gák alapos és egységes peda­gógiai, szaktudományi és me­todikai továbbképzésére. A megfelelő pályaválasztási és pályairányítási munka segí­tése érdekében kapcsolatot tartanak a Kaposvárott mű­ködő megyei pályaválasztási tanácsadó intézettel. A taggyűlések hangja Bogár Vilmos megemlített néhány olyan problémát, amelyet az alapszervezeti tag­gyűléseken tárgyaltak. A kol­légák általában, megfogalmaz­ták azt az igényt, hogy minél hamarabb rendelettel kell szabályozni a pedagógusok munkaköri kötelességeit. Ugyancsak a taggyűléseken vetődött fel a szabad szomba­tok bevezetésének és az óra­számcsökkentés valóságos végrehajtásának kérdése is. Általános igény — ennek jo­gosultságát egyébként a leg­felsőbb állami és szakszerve­zeti vezetés sem vonja kétség­be, csupán a gyakorlati vég­rehajtásnak vannak még ne­hézségei —, hogy 12 alsó tago­zatos osztályvezetők is anyagi elismerésben részesüljenek. Hasonlóképpen igény, hogy a rajvezető nevelők is vagy pót­lékot vagy órakedvezményt kapjanak. Az alapszervezeti taggyűléseken, de a nyugdí­jas tagozat összejövetelein is újra meg újra szóba ke­rült az az óhaj, hogy a nyugdíjas pedagógusoknak hagyják meg a félárú vasúti igazolványt. Hosszú idők óta jogosnak érzett sérelem az igazolványok bevonása. És pontosan azokat sújtja, akik­nek közismerten nehéz anya­gi helyzetük miatt nem volt módjuk az országjárásra. ■Tudjuk, hogy a kérdés nem egyszerű, de talán lehet rá megoldást találni. A jogosult­sá­gok Részletesen hallhattak a megjelentek a beszámolóban a szakszervezeti jogosultságok gyakorlásáról. Ezzel kapcso­latban a beszámoló kritiku­­san­ önkritikusan fölvetette, hogy a jutalmazáskor és a differenciált bérezés megvaló­sításában a titkárok az egyet­értési jogot nemegyszer csak formálisan gyakorolják. A vé­leményezési, illetőleg a javas­­lattételi jogról szólva többi között azt fogalmazta meg a jelentés, hogy például az illet­ményfölddel kapcsolatos ja­vaslatok még sok községben süket fülekre találnak. A ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok vezetői nem segí­tik kellőképpen a pedagógu­sokat. Legkevésbé élnek — az alapszervezeti vezetőségek — a kifogásolási joggal. Ha­sonlóképpen az ellenőrzési jog gyakorlásában is lehetné­nek aktívabbak. Ugyancsak a jutalmazásoknál több testü­letben az igazgatók még min­dig az egyenlősdi korszerűtlen elvét követik, s ezt a titkárok egy része is elfogadja. A nők helyzete A beszámoló elismeréssel szólt Meszlényi József­né nőfe­lelős munkájáról. A nőfelelős rendszeres kapcsolatot tart az anyasági szabadságon levő kolléganőkkel, akiknek — ép­pen a nőfelelős javaslatára — a járási bizottság összejövetelt rendez, amelyen a szabadsá­gon levő kortársnőket tájé­koztatják a közoktatás jelen­legi problémáiról, a távollé­tük alatt életbe lépett új ren­delkezésekről. A nőfelelős jelentése szerint a járásban 421 pedagógusnő dolgozik, ezek közül azonban mindössze nyolcan töltenek be vezető beosztást (a vezető óvó­nőket leszámítva). Mindössze három igazgatónő és öt női igazgatóhelyettes akad. Ezt az arányt nyilván javítani kell. A továbbiakban a beszámo­ló részletesen szólt az üdülés, a munkavédelem, a társada­lombiztosítás, a segélyezés, a törzsgárdatagság és a jubiláló nevelők kérdéséről. A beszámoló elhangzása után szünet következett, amelyben a járási bizottság szendviccsel, Colával és feke­tekávéval kedveskedett a je­lenlevőknek. A demokratizmus A hozzászólásokat Davora Zoltánná, a Pedagógusok Szakszervezete Somogy me­gyei bizottságának titkára kezdte. Részletesen válaszolt a beszámolóban fölvetett problémákra. Szavaiból feltét­lenül ki kell emelni egy konkrét kérdésre adott álta­lános érvényű választ. Egyes ala­pszervezeti tag­gyűléseken ugyanis felvetet­ték, hogy a tantestületek bele­szólhassanak az igazgatói megbízásokba. A megyei tit­kár hangsúlyozta, hogy az is­kolai szakszervezeti bizottság­nak és a pártszervezetnek igenis van beleszólási joga ebbe a kérdésbe. Ha tehát egy testületben a demokratizmus elvei megfelelően érvényesül­nek, akkor a pártszervezeten és a szakszervezeti bizottsá­gon keresz­tül az egész tantes­tület véleményt formálhat az igazgatóról. Ami meg szóba került A beszámolóban —■ bár ezt a lap hasábjain nem állt mó­dunkban részletezni — szó esett a járás óvodáinak nehéz körülmények között végzett igen lelkiismeretes munkájá­ról. Erről elismeréssel szólt Gavora Zoltánná is, és megje­gyezte, hogy az iskolai irányí­tás mellett dolgozó óvodáknál mintha nem fordítanának kel­lő figyelmet az óvónők mun­kájának elismerésére. Az el­múlt három év alatt egyetlen olyan óvónőt sem terjesztet­tek fel jutalmazásra, aki isko­la mellett működő óvodában dolgozott. Az igazgatóknak te­hát erre a kérdésre jobban kell figyelniük. Figyelmet szentelt a megyei titkár az illetményföldek problémáinak is. Mint mon­dotta, ezt a kérdést a helyben kialakított jó kapcsolatok alapján lehet legeredménye­sebben megoldani. A további hozzászólások kö­zül érdemes kiemelni Rieb Zoltán köröshegyi igazgatóét, aki arról beszélt, hogy míg korábban a Balaton-parton évekig kellett várni arra, hogy valaki képesített neve­lőként elhelyezkedhessék, ma már képesítés nélküli nevelőt sem lehet kapni. Sürgette a képesítés nélküli pedagógusok anyagi helyzetének rendezé­sét. Hozzászólására válaszolva dr. Szőke György, a járási hi­vatal­­ művelődésügyi osztá­lyának vezetője elmondta, hogy a tervek szerint a me­gyében a valamelyik főiskolán már tanulmányokat folytató képesítés nélküliek bérét leg­kevesebb 1500 forintban fog­ják meghatározni. Többen szóltak azokból a községekből, amelyeket janu­ár 1-ével csatoltak a siófoki járáshoz. Egybehangzóan el­mondták, hogy fogadtatásuk szeretetteljes, kollégiális volt. Néhány kérdést azonban a jö­vőben meg kell oldani. Példá­ul, mint arról a többi között Selmeczy Miklós, a balaton­­lellei iskola igazgatója szólt, a törzsgárdatagság problémáját. A siófoki járásban ugyan­is már évekkel ezelőtt ren­dezték ezt a kérdést, nem így a fonyódiban. Ily módon tehát az új helyzetben nem egyenlő a több évtizedes pe­dagógiai munkát végzettek el­ismerése. A jövőben intézked­ni kell, hogy a volt fonyódi járás törzsgárdatagságát is — minden községben — anya­gilag is, erkölcsileg is elismer­jék. Morvay István A TARTALOMBÓL: Országos feladatok, egyéni gondok — Köszönet a fi­gyelmességért — Az általá­nos iskola ma és holnap — Hiba van a „centrum" kö­rül — Mongóliában jártunk — Híradás Magyarország­ról — A középiskolás diá­kok fórumán — „Ügyele­tes” jelszavak helyett — Nők a felsőoktatási intéz­ményekben — Szü­neti ri­portok — Kiállítások, fil­mek. A szakszervezet idei költségvetése Szakszervezetünk gazdálko­dó szervei az elmúlt hónapok­ban állították össze 1975. évi költségvetésüket. Az összesített adatok szerint taglétszámunk egy év alatt csaknem 9 ezerrel növekedett, s ma már több mint 195 ezer. A szervezettség országos átla­ga változatlanul 96,1 százalék, de több helyütt meghaladja a 98 százalékot is, sőt Baján, Cegléden, Nyíregyházán kere­ken 100 százalékos. Elmaradás tapasztalható Borsod, Nógrád és Tolna megyében. Az encsi járásban, Kunszentmártonban, Dunaföldvárott az arány alig több, mint 90 százalék. Az ok­tatásügyi dolgozók közül több mint 6400-an nem tagjai szak­­szervezetünknek. A tagkönyv­­csere első adatai azonban azt mutatják, hogy ez a szám ha­marosan csökkenni fog. A tagdíjakat rendszeresen fizetők aránya 98 százalék. A jövő évre mintegy 47 mil­lió forint tagdíjbevétel várha­tó, beleértve a 6300 tanuló, a 21 ezer nyugdíjas és a 7300 jogfenntartó tagdíjait is. Az évi tagdíjbevétel várható nö­vekedése több mint 6 százalék, csaknem 2 és fél millió forint. A tagdíjbevétel 50 százalé­kával az alapszervezetek ren­delkeznek, 21,5 százalék a me­gyei bizottságoké, 19,5 százalék a központé, a SZOT járuléka pedig 9 százalék. Az alapszervezetek bevéte­leik túlnyomó részét szociális célokra fordítják. A szülési és temetési segé­lyek összegei és átlagai emel­kednek. A szociális segélyek mértékének a növekedése több mint 10 százalék. A legtöbb helyen a sokgyermekeseket, a gyermeküket egyedül nevelő­ket támogatják. A tagdíjakból több mint 7 millió forint jut segélyekre. Csaknem ugyanennyit for­dítanak az alapszervezetek az üdültetésre is. Gazdag a bizottságok kultu­rális programja is. Könyvtá­rakra az előző évinél 20 száza­lékkal többet szánnak. Isme­retterjesztésre csaknem 1 mil­lió forint jut. A megyei bizottságok tagdíj­­részesedésük legnagyobb ré­szét személyi, dologi, valamint a szakszervezeti munkával já­ró egyéb kiadásokra költik, s megfelelő összegek jutnak szociális és kulturális célokra is. A leggazdagabb üdültetési tervet Baranya, Borsod, Fejér, Győr, Hajdú, Komárom és Szolnok megyében, valamint a fővárosban készítették. Az Eötvös-alapi felajánlá­sokból származó bevételek emelkednek, összegük országo­san megközelíti a 2 millió fo­rintot. A központi tagdíjrészesedés­­ből a személyi és dologi kia­dásokra idén is körülbelül ugyanannyi jut, mint tavaly. Jelentős összegek jutnak a szakszervezeti tisztségviselők oktatására, a rendszeres tájé­koztató munkára, a megbeszé­lésekre, értekezletekre, vala­mint a szakszervezet X. kong­resszusának költségeire is. Ugyancsak szerepel a tervben a Magyar Pedagógiai Társaság és néhány kisebb kultúrotthon támogatása, továbbá a közpon­tilag kezelt balatonföldvári és mátraszentimrei családos üdü­lő üzemeltetése. Az egyes bizottságok pénz­készlete eltérő. Az alapszerve­­zetek tartalékalapja növek­szik, s ma mintegy 10 millió forint. A megyei bizottságok jó ré­sze üdültetési célokra kölcsö­nöket kapott az elnökségtől. A központ tartalékalapja a szük­séges mértékre, körülbelül 1,5 millió forintra csökkent. A jövő évi gazdasági tervek­ből véleményt nyilvánítottak a számvizsgáló bizottságok is. A közelgő választások alkal­mával bizonyára mindenütt megfelelően ismertetik majd a tagsággal, hogy mire fordítják az anyagi eszközöket, s a vi­ták során elhangzó véleménye­ket kellőképpen figyelembe veszik. A teljes költségvetést szak­­szervezetünk központi vezető­sége februári ülésén hagyja jóvá véglegesen. Szigetvári Dénes Lukács Ágnes rajza * ’■T* A • ■ • • •• A re­tiijevi koszon­­o A tanév felénél járunk, amikor egy naptári évet zár­va, az új esztendőt köszöntjük. Az iskolákban, a pedagógusok, a szülők és a tanulók számára jó alkalom a lélegzetvételnyi szünet annak felmérésére, hogy mit végeztek a tanév első felében, s mi van még hátra ahhoz, hogy az év u­tolsó iskolai csengős­zavát a jó munka tudatában­­­várhassák. Ezt a tanévet jelentős változások, merőben új kez­deményezések és kísérletek­ nem jellemzik. Az okta­tásügyről szóló párthatározat végrehajtásaként az el­múlt két évben a rövidtávú tervek megvalósításához kezdtünk hozzá. Ez a mostani tanév az eddigi intéz­kedések végrehajtásának, a tapasztalatok gyűjtésé­nek, elemzésének ideje , a továbbhaladás egyes lé­péseinek megfontolt tervezése érdekében. Mindezek azt jelentik, hogy a pedagógusokra továbbra is igen nagy felelősség hárul, hiszen a tapasztalatok leszűré­se, az elemző tevékenység, a következő évek tenniva­lóinak előkészítése évtizedekre szabja meg a magyar oktatásügy munkáját. Az új esztendőben az oktatás területén is úgy hala­dunk tovább, hogy megőrizzük, fejlesztjük eddigi eredményeinket, és ott újítunk, ahol a társadalmi fej­lődés, az élet valósága megköveteli. . Az új esztendő köszöntésekor valamennyien a máso­dik félév tennivalóira, mindennapi munkájára és ün­nepeire gondolunk. Jóleső érzés annak tudata, hogy pártunk kongresszusa és a felszabadulás harmincadik évfordulója munkánkhoz újult erőt ad. Ifjúságunk ok­­tása, nevelése ugyan a mindennapok pedagógiai te­vékenységén múlik, azonban aligha vitatható, hogy a Forradalmi Ifjúsági Napok ünnepségsorozata és közü­lük is elsősorban a felszabadulás jubileuma milyen nagy hatást gyakorol majd fiataljainkra. Az emléke­zés, a múlt és a jelen összevetése, az if­júság életének mai valósága meggyőző erővel bizonyítja szocialista társadalmunk haladó voltát. Azt kérjük a pedagógu­soktól, hogy a felszabadulás évfordulójának megün­neplésére méltón készüljenek fel, és biztosítsanak teret és lehetőséget az ifjúság aktivitásának kibontakozta­tásához. A pártunk kongresszusára való készülés az elmúlt években végzett munkánk eredményeinek, fogyaté­kosságainak összegezésén túl egyúttal felkészülés a következő évek tennivalóira. A kongresszus értékelő és feladatkitűző tevékenysége iránt ifjúságunk is ér­deklődik, hiszen a mai fiatalok élénk figyelemmel kí­sérik a bel- és külpolitika eseményeit, népünk hol­napját és vele együtt saját jövőjüket formáló terveink megvalósítását. E jogos érdeklődés kielégítésére is fel kell készülniük a pedagógusoknak. Az új esztendő küszöbén további sok sikert, gazdag eredményeket kívánok mindazoknak, akiknek hivatása az ifjúság oktatása és nevelése. Kívánom, hogy az új esztendőben a pedagógusok munkáját sok öröm, s éle­tüket hálás tanítványaik boldogulása kísérje. DR. POLINSZKY KÁROLY oktatási miniszter

Next