Pedagógusok Lapja, 1976 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1976-01-15 / 1-2. szám
Az időszerű és távlati feladatokról Dr. Voksán József főtitkár előadása a tisztségviselők tanácskozásán December 28—29-én a budapesti Fáklya Klubban országos tanácskozáson vettek részt a szakszervezet megyei bizottságainak tagjai. A tanácskozás első napján dr. Voksán József főtitkár tájékoztatta a résztvevőket az időszerű szakszervezeti feladatokról. Sokoldalúan hasznosítani Előadásának bevezető részében a főtitkár a szakszervezet X. kongresszusának legfontosabb tanulságait foglalta öszsze, s kiemelte, hogy a közvetlen szakszervezeti munkában és az állami szervekkel folytatott együttműködés során egyaránt nagyon fontos feladat a kongresszus anyagát sokoldalúan hasznosítani, határozatait magyarázni és érvényre juttatni, állásfoglalásaival érvelni. A szakszervezet vezetői a közeljövőben megvitatják a kongresszuson kijelölt, öt évre szóló feladatokat a megyei művelődésügyi osztályok vezetőivel, a pedagógus országgyűlési képviselőkkel és a megyei pártbizottságok köznevelési felelőseivel is. A főtitkár rámutatott, hogy az előkészítés időszakában és magán a kongresszuson is örvendetesen mutatkozott meg a szakszervezeti tagság és a vezetők kapcsolatainak szorosabbá válása, a szakszervezeti demokrácia fejlődése. Javult a szakszervezet együttműködése az állami szervekkel is. A kongresszust áthatotta a szocialista pedagógiai és politikai felelősségtudat. A résztvevők egyetértettek abban, hogy közoktatáspolitikánkat komplex módon, egész közoktatási rendszerünk perspektíváját megrajzolva kell továbbfejleszteni. A szocialista iskola '■-■elképzelhetetlen az egész' pedagógiai munka korszerűsítése nélkül. Ez tartalmi, pedagógiai és gazdasági kérdés. A kongresszus pontos programot dolgozott ki az oktatási dolgozók élet- és munkakörülményeinek fokozatos javítása érdekében, beleértve a bérhelyzetet, a munkaidőt, a munkaköri kötelezettségek meghatározását, a lakáshelyzetet, a több gyermekes családok érdekvédelmét és a nyugdíjasokkal való törődést is. A mozgalmi munkának természetesen egységesnek kell lennie, de kézzelfoghatóan érvényesülnie kell benne a kellő differenciálásnak is. Egy pillanatra sem szabad elfeledkezni a különböző típusú oktatási intézmények sajátos gondjairól, az oktatásügyi dolgozók különböző csoportjairól, a szakszerezeti munka speciális területeiről. "A szakszervezetek kongresszusán A továbbiakban az előadó a magyar szakszervezetek nemrég megtartott XXIII. kongresszusát méltatta. A kongresszust a nyíltság és az őszinteség, a szocializmusba vetett hit és a töretlen optimizmus jellemezte. Nagy felelősséggel kerültek szóba az életszínvonal kérdései, s a vita többszörösen aláhúzta, hogyha szakszervezetek tisztségviselőinek alaposan kell érteniük a bérpolitikához, és meg kell tanulniuk, miként kell bátran és hatékonyan fellépniük a dolgozók érdekében. A több mint nyolcvan hozzászóló közül szinte mindenki érintette valamilyen módon a szakszervezetek szerepét a nevelésben, a szocialista ember formálásában. Gáspár Sándor előadói beszéde is rámutatott arra, hogy a szocialista életmód tartalmában, jellegében jóval több, mint a fogyasztási javak magas színvonala, és kijelentette: „Az anyagi igényeket a kapitalizmus is ki tudja elégíteni, ha nem is mindenkinek, nem is teljesen, és főleg sohasem végleges biztonsággal... örülünk annak, hogy a dolgozók többsége divatosan, korszerűen öltözködik. De ne legyen meztelen és foltozott irhájú a jellem, a szellemi élet sem.” Ugyancsak fontos témája volt az egyhetes tanácskozásnak a szakszervezetek szerepe társadalmunkban. Gáspár elvtárs erről a többi között a következőket mondta: „A magyar szakszervezeti mozgalom ma már olyan szervezetté vált, amely aktív részese a politikai hatalomnak, és tevékenyen foglalkozik a társadalmi élet minden területét, a társadalmi fejlődést, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekkel.” A kongresszus egyebek között úgy foglalt állást, hogy erősíteni kell a szakmai, ágazati szakszervezetek szerepét a mozgalomban, s egyúttal jobban kell érvényesíteni az erők összefogását a területpolitikai munkában. Ugyancsak növelni kell a bizalmiak szerepét. Szakszervezetünket a kongresszuson több mint negyven oktatási dolgozó képviselte, akik közül négyen szólaltak fel. Az V. ötéves terv A főtitkár ezután részletesen szólt az V. ötéves tervről, különösen a tervidőszak legfontosabb oktatásügyi céljairól. Az óvodai hálózat öt év alatt több mint hetvenezer férőhelylyel bővül, s gazdagszik az óvodák berendezése és felszerelése is. Az általános iskolákban a tervidőszak végére megközelítően teljessé kell tenni a szakrendszerű oktatást, s ennek érdekében következetesen folytatni kell a körzetesítési program megvalósítását. A gyermekvédelmi gyógypedagógiai intézetek hálózatának öszszesen csaknem ötezer férőhellyel kell bővülnie. Tovább folytatódik a középiskolai oktatás korszerűsítése és szerkezeti átalakítása. Kiemelt feladat a szakmunkásképzés fejlesztése a szakközépiskolai fejlesztéssel összhangban. A tervek szerint számottevően fejlődik az esti- és levelező oktatás, amelynek összlétszáma a középiskolákban eléri, esetleg meg is haladja majd a nappali tagozatét. A felsőoktatás területén egyebek között növelni kell az általános iskolai pedagógusképzés hallgatóinak létszámát, és csökkenteni kell a diákotthoni ellátás egyenetlenségeit. A legidőszerűbb tennivalók A közvetlen oktatáspolitikai feladatokról szólva a főtitkár hangsúlyozta, hogy a közeljövőben számos olyan döntés várható — például a pedagógusok továbbképzéséről, a munkájukkal szemben támasztható követelmények rendszeréről, valamint a munkaerő utánpótlásáról és elosztásáról —, amely hosszú időre meghatározó jelentőségű lesz. Bár mindez elsősorban az állami szervek feladatkörébe tartozik, nagy felelősség hárul a szakszervezetre is. Ügyelnie kell arra, hogy a készülő intézkedésekről a pedagógusok elmondhassák véleményüket, és javaslataikat, észrevételeiknek foganatja is legyen. Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy egyegy döntés végrehajtásának üteme reális-e, a pedagógusok idejekorán megkapják-e az előkészítést és a segítséget új tennivalóikhoz, nem túl nagy-e a különbség az új követelmények és a feltételek között. Ez a társadalmi kontroll fejezheti ki a leginkább a közoktatáspolitika és a pedagógusok érdekeinek egységét. Előadásának következő részében dr. Voksán József az oktatási dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását szolgáló feladatokról szólt. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy jelenleg nem az újabb és újabb igények megfogalmazására, hanem az érvényes határozatok és jogszabályok, rendelkezések legteljesebb végrehajtására kell törekedni. Örömmel üdvözölte a főtitkár az órónők, a gondozónők és a dajkák bérének emelését, valamint azt a jelentős döntést, amely a közszolgálatban álló dolgozók, köztük tehát az oktatásügyi dolgozók éves bérfejlesztését is öt százalékra emelte az eddigi háromról, ami módot ad arra, hogy kollégáink közül az eddiginél többen és magasabb összegben kaphassanak béremelést. Így lehetővé válik bérpolitikánk egyik sarkalatos alapelvének, a végzett munka szerinti bérezésnek az eddiginél , szélesebb körű alkalmazása. Félő azonban, hogy egyes helyeken a magasabb bérfejlesztési összeg még inkább arra csábítja majd a gazdálkodó szerveket, hogy ebből szervezzenek új munkaköröket, ennek rovására jelöljenek ki új feladatokat. Külön szólt az előadó több más kérdésről is, köztük a pályakezdők és a képesítés nélküliek bérezésében számos helyen mutatkozó szűkmarkúságról és arról, hogy több helyütt indokolatlanul növelik a bérmaradványokat, holott a helyes és célravezető takarékosság nem azonosítható a gyűjtögetéssel, hanem az észszerűen megszabott feladatok mind eredményesebb teljesítését kell szolgálnia. A bérgazdálkodásban az eddiginél sokkal szorosabb együttműködésre van szükség az állami és szakszervezeti szervek között, s ahol ennek legmegfelelőbb formáját még nem sikerült megtalálni, ott a szakszervezeti bizottságoknak kell vállalniuk a kezdeményezést. Ehhez jó gyakorlati segítséget nyújtanak az Oktatási Minisztérium és a szakszervezet nemrégiben aláírt együttműködési irányelvet. A pedagógusok lakáshelyzetével kapcsolatban a főtitkár a többi között elmondta, hogy a pedagógusok kedvezményes lakásépítési akciója tovább folytatódik. A kölcsön összege idén 160 ezer forintra emelkedett, sőt, évente mintegy száz igénylő kaphat kiemelt összegű, kétszázezer forintos kölcsönt. A városi pedagógusok lakáshelyzetének javítása továbbra is a tanácsok feladata, s el kell érnünk, hogy ezt minden tanács tartsa szívügyének. Ezután külön-külön foglalkozott a főtitkár az idős, a sokgyermekes és a gyermeküket egyedül nevelő, továbbá a fiatal pedagógusok helyzetével, és fontos feladatként jelölte meg a velük való gondos törődést. Befejezésül dr. Voksán József a szervezeti élet, a mozgalmi munkamódszerek továbbfejlesztéséhez adott útmutatást a tanácskozás résztvevőinek. A kétnapos találkozó első napi programja hangulatos ismerkedési összejövetellel zárult, a második napon pedig a megyei bizottságok tagjai a reszortok szerinti szekciók megbeszélésein vitatták meg időszerű és távlati feladataikat. Káldi Judit: Korcsolyázók Pedagógusok a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusán Lapunk 1975. 23—24. számában már röviden szóltunk a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusáról, és közöltük dr. Voksán József főtitkár felszólalását. A kongresszuson szakszervezetünk küldöttei közül még hárman vettek részt a vitában. Az alábbiakban e három hozzászólást ismertetjük. Az együttműködés erejével Kiss Belőné, szakszervezetünk Pest megyei bizottságának titkára az együttműködés néhány tapasztalatáról számolt be a kongresszusnak. Az 1971- es tanácstörvény, mint ismeretes, megnövelte a tanácsok jogkörét, önállóságát, de felelősségét is. Az elmúlt időszak igazolta a várakozásokat. A kezdeti bizonytalankodás után egyre inkább kibontakozott a helyi tevékenység, és ma már elmondható, hogy a tanácsok többsége jól gazdálkodik a lehetőségekkel. A szakszervezeti tisztségviselők a tanácsi vezetőkkel közösen munkálkodnak a nevelőmunka feltételeinek javításáért, a rendelkezésre álló anyagi eszközök minél hatékonyabb felhasználásáért. Sokat köszönhetnek Pest megye iskolái a széles körű társadalmi összefogásnak is. Példaként említhető, hogy az „egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében taneszközre, felújításra, karbantartásra sok millió forint értékű támogatást kaptak az oktatási intézmények. A negyedik ötéves terv időszakára tervezett óvodai férőhelyeknek ötszöröse, mintegy tízezer férőhely létesült a tanácsi és a társadalmi összefogás eredményeként. A Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa,és,a megyei ta* ■' nács együttműködési megálla- podása kedvezően hatott a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek alakulására. Különösen jelentős ez a rendkívül dinamikusan fejlődő — és munkaerő-gondokkal küszködő — Pest megyében. Az eddigi eredmények azonban még korántsem jelentik azt, hogy „kimerítettük” az együttműködésben rejlő lehetőségeket. Sok még a tennivaló, nem utolsósorban a bérgazdálkodás és a munkaerő-gazdálkodás területén. A nem elhanyagolható feladatok közé tartozik a szocialista demokratizmus erősítése is. Örvendetes, hogy az elmúlt időszakban szorosabbá vált a nevelőtestületek, a helyi tanácsok, a különféle társadalmi szervek kapcsolata, de még sok helyütt nem lehetünk elégedettek a demokratizmus mindennapi gyakorlatával. Az eredményes munka feltételei Haramura Gáborné hajdúsámsoni általános iskolai tanár szintén az összefogás, az együttműködés szerepét hangsúlyozta felszólalásában. Mint mondotta, az oktatáspolitikai határozat megvalósítása érdekében tovább kell erősíteni a pedagógus kollektívákat, és szélesíteni kell az iskola és a társadalom kapcsolatát. A közösen végzett munka csakis úgy lehet az eddiginél eredményesebb, ha javulnak a feltételek. A kulturális egyenlőtlenségből keletkező hátrányok legkorábban az óvodában szüntethetők meg, ezért különösen biztató, hogy jelentősen bővült a megyében az óvodai hálózat. Az elmúlt tervidőszakban 4137 férőhely létesült, jóval több a tervezettnél, de az igények még ennél is nagyobbak. Kedvező változást ígér az óvodai dolgozók béremelése, hiszen a gondok jórészt a személyi feltételek hiányából adódnak. Sajnos, az általános iskolai helyzet alakulása nem ilyen kedvező. A tervezett új tantermek negyven százaléka nem épült meg, ami számos problémát okoz. Immár országos gond a napközi otthoni elhelyezés. Hajdú-Bihar megyében a közeljövőben mintegy hatezer új munkahelyet létesít az ipar, és ezt elsősorban nődolgozók fogják betölteni. Hajdú-Bihar megyében — hangsúlyozta a felszólaló — még ma is kiterjedt a tanyavilág, sok még az osztatlan vagy részben osztott iskola. A legtöbb iskolaépület elavult, és súlyosbítja a helyzetet, hogy sok helyütt szinte egész napos tanítás folyik. A nehézségek ellenére számos területen sikerült előbbre lépni. Csökkent a bukások aránya, növekedett a továbbtanulók , és ezen belül a fizikai dolgozók gyermekeinek — létszáma. A nélkülözhetetlen társadalmi összefogás szép példája az „egy üzem — egy iskola” mozgalom, amely nemcsak a tárgyi feltételeket javítja, hanem a személyi kapcsolatokat is. Szakszervezetünk 1970-es költségvetése Az önállóan gazdálkodó szakszervezeti bizottságok az elmúlt hónapokban döntöttek arról, hogy miként kívánják felhasználni 1976-ban a rendelkezésükre álló anyagi eszközöket. A területi szervek költségvetését bizalmi tanácskozásokon vitatják meg, a központi költségvetést pedig a központi vezetőség legközelebbi ülése hagyja jóvá. Az összesített adatok szerint szakszervezetünk taglétszáma egy év alatt 14 200-zal növekedett, és ma már meghaladja a 209 ezret. A szervezettség országos átlaga kedvező: 96,2 százalék. A legmagasabb — 98 százalék feletti — az arány Szabolcs, Hajdú és Heves megyében, s a legalacsonyabb Békés és Pest megyében, valamint a fővárosban. Több helyen, köztük Pécsett, Csornán, Nyíregyházán és Kisvárdán a szervezettség száz százalékos. Ami az országos képet illeti: összesen mintegy 6200 oktatásügyi dolgozó nem tagja a szakszervezetnek. A tagdíjfizetési készség országos átlagban 98,6 százalék, de akadnak megyék — például Baranya, Szabolcs és Zala —ahol a tagdíjmorál megközelíti vagy el is éri a száz százalékot. Az idei évben szakszervezetünk csaknem 52 millió forint tagdíjbevételre számít, 4 millió forinttal többre, mint tavaly. Az összesített számadatban 5600 tanuló, 24 ezer nyugdíjas és 9300 jogfenntartó tagdíja is szerepel. A tagdíjbevétel 50 százalékával az alapszervek gazdálkodnak. A megyei bizottságok részesedése 21,5, a központé 19,5, a SZOT járuléka pedig 9 százalék. Az alapszervezetek bevételeinek túlnyomó része szociális célokat szolgál. A szakszervezeti tagdíjból mintegy 8 millió forint — a tavalyinál csaknem tíz százalékkal több — jut segélyekre. Üdültetési célokra az alapszervezetek több mint 8 millió, a megyei bizottságok pedig csaknem kétmillió forintot fordítanak, így idén is — akárcsak 1975-ben— 40 ezren üdülhetnek, beleszámítva a családtagokat, illetve a SZOT- jegyekkel üdülőket is. A bizottságok kulturális programja gazdag és sokszínű. Az alapszervezetek mindenütt gondolnak a hagyományos nőnapi, télapó- és más helyi ünnepségekre. Több helyütt emelkednek a színházlátogatásra, politikai és szakmai képzésre, énekkarok támogatására és klubszobák fenntartására szánt összegek. Elgondolkodtató azonban, hogy a tervek a kívánatosnál kisebb összegeket irányoznak elő a könyvtármunkára és az ismeretterjesztésre. A megyei bizottságok személyi, dologi, szociális és kulturális célokra használják fel a tagdíjrészesedésüket. A leggazdagabb üdültetési programmal a Borsod, a Fejér, a Győr, a Hajdú, a Komárom, a Szabolcs és a Szolnok megyei, valamint a budapesti bizottság büszkélkedhet. Az Eötvös-alapi felajánlásból származó bevételek a tervek szerint megközelítik a 2,2 millió forintot. A központi tagdíjrészesedésből számottevő összegek jutnak a szakszervezeti tisztségviselők oktatására, megbeszélésekre, értekezletekre, valamint a rendszeres tájékoztató munkára. Szerepel a jövő évi tervben a Magyar Pedagógiai Társaság, valamint néhány kisebb kultúrotthon támogatása, a központilag kezelt balatonföldvári és mátraszentlászlói családos üdülő üzemeltetése, valamint — a X. kongresszus határozatának megfelelően — az ötnél több gyermekes családok ingyenes üdültetéséhez szükséges anyagi fedezet is Az alapszervezetek ésszerűbb gazdálkodására utal, hogy forgóalapjuk növekedése lelassult. A központ tartalékalapja a szükséges méretű. Szigetvári Dénes A felsőoktatás nézőpontjából Dr. Ollé Lajos, a budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetem tanára kongresszusi hozzászólásában a kommunista szakemberképzésről szólva rámutatott: a feladatok az oktató, a nevelő és a tudományos munka egyidejű végzését követelik meg. A megfelelő egyensúly csak akkor valósulhat meg, ha az állami vezetés mellett a társadalmi szervezetek is tudatosan törekednek a személyi és anyagi feltételek javítására, a kellő összhangra. A hallgatók képzésében pillanatra sem szorulhat háttérbe a tudatsajnálás szerepe, ez azonban nem korlátozódhat a felsőoktatási intézményekben eltöltött időre. Jelenleg a hallgatók mintegy negyven százaléka a levelező és az esti tagozaton végzi tanulmányait, a velük való törődés nagyrészt a munkahelyek feladata. A felsőfokú oktatási intézmények kutatómunkájáról szólva az előadó utalt a tudománypolitikai irányelvekre, amelyek kedvező hatása meggyorsította a korábban kihasználatlan szellemi energiák felhasználását. A budapesti Műszaki Egyetemen például az elmúlt négy évben ötvenkét találmányt nyújtottak be, amelyből harminckettőt szabadalmaztak. Folyamatos munkakapcsolatok jöttek létre az egyetemek, főiskolák s a különféle vállalatok között. A tudományos bázis jobb kihasználása érdekében célszerűnek látszik a tanszékek közötti együttműködés fokozása, a kutatási témák összehangolása.