Pedagógusok Lapja, 1977 (33. évfolyam, 1-22. szám)

1977-01-15 / 1-2. szám

A központi vezetőség ülésén Szakszervezetünk nemzetközi tevékenysége anyagi lehetőségeinkhez mértén gyekszünk segítséget nyújtani a fejlődő arab, ázsiai, afrikai és la­­tin-amerikai országok pedagógus­­mozgalmainak. Főként írásos tájé­koztatókkal támogatjuk küzdel­­müket, amelyet az analfabétizmus megszüntetéséért, a népoktatás megvalósításáért folytatnak. Az elmúlt években Latin-Ame­­rika országai közül Ecuadorban, Peruban, Venezuelában, Bolíviá­ban tettünk látogatást. Küldött­ségünk mélyen átérezte az illega­­itásban dolgozó bolíviai szakszer­vetek nehéz helyzetét. A nem­­zetközi szolidaritás segítő, báto­rító, erejéről itt szerzett tapasztal­ataink sokat segítettek bennün­ket, hogy eredményesen vegyün­k részt Acapulcóban a harmadik diág pedagógusainak első nem­­zetközi konferenciáján. Mind a sienáris ülésen, mind a pedagógus­­szakszervezetek küldötteivel foly­atott személyes beszélgetéseken m­indent megtettünk, hogy támo­­gassuk a harmadik világ haladó mozgalmait a nemzeti független­ségért, az egyenjogúságért és az oktatás demokratizálásáért foly­atott harcban. Számos alkalommal tapasztal­ok, hogy fokozott érdeklődés ki­törte azokat a — különböző kör­ben és fórumokon tartott — be­számolóinkat, melyek hazánknak az elmúlt 30 esztendőben megtett­ársadalmi és kulturális előreha­­a­yásáról szóltak, amelyek érzé­keltették: a pedagógusok mozgal­­mai mennyire elválaszthatatlanok a munkásosztály törekvéseitől. Bővülő nemzetközi kapcsola­­tink eredményeként mind a té­tes országok, mind a fejlődő or­szágok szakszervezeti vezetői ma már reálisabban szemlélik a szo­­cialista országok, így hazánk köz­iktatását, szakszervezetünk mun­káját is. Ebben szerepe van an­­nak is, hogy a szociálturizmus szervezésében hazánkba látogató sportokkal számos alkalommal folytattunk eszmecserét, és mind gyakrabban élünk a külföldi sajtó részéről felajánlott publikációs le­­hetőségekkel is. Szakszervezetünk központi vezetősége január 13-án ülést tartott. A napirend első pontjaként a szakszervezet nemzetközi tevékenységét vitatta meg az elnökség írásos beszámolója és dr. Voksán József fő­titkár szóbeli kiegészítése alapján. Ezt követően Lárái Lajos titkár előterjesztette A pedagógus munkaerőgazdálkodás rendszere című je­lentést. A szakszervezet 1977. évi költségvetésének tervezetét dr. Szi­getvári Dénes, a főkönyvelőség vezetője ismertette. Végezetül a köz­ponti vezetőség megtárgyalta a soproni új pedagógus üdülő építésére tett indítványt. Minthogy a központi vezetőség ülése a lapzártakor még tart, most csupán az első napirend írásos anyagából és a szóbeli kiegészítésből közlünk részleteket. Az ülés további eseményeit legközelebbi szá­munkban ismertetjük. 2 . Az elnökség jelentése Szakszervezetünk nemzetközi tevékenysége nagy hagyományok­ra tekint vissza. Alapító tagként részt vettünk a Szakszervezeti Vi­lágszövetség pedagógus tagszer­vezetének, a FISE-nek életrehívá­­sában. Ez mindmáig meghatároz­za munkánkat, s az SZVSZ követ­kezetes osztályharcos politikáját szolgálva vállalunk szerepet az enyhülés révén mindinkább szé­lesedő nemzetközi kapcsolatok erősítésében. Ebből következik, hogy nemzetközi munkánk legfon­tosabb vonásai megegyeznek a ma­gyar szakszervezeti mozgalom egységes törekvéseivel, annak szerves részeként képviseljük kö­zös, legfontosabb céljainkat, ugyanakkor számos speciális szak­mai sajátosságot is figyelembe kell vennünk. Ez utóbbiaknak, a szakmai sajátosságoknak hangsú­lyozása azért is lényeges, mert a szocialista nevelés eredményei el­képzelhetetlenek a mindinkább szélesedő, erősödő nemzetközi kapcsolataink nélkül. Nagyon so­kat köszönhetünk a szovjet peda­gógusok és pedagógia konkrét se­gítségének, mely az elmélet és a gyakorlat terén eredményeivel utat mutat, feladataink megoldá­sát megkönnyíti, hasonlóan jelen­tős a testvéri szocialista országok támogatása is. Ugyancsak sajátos mozgalmi feladatunk az is, hogy rendszeres segítséget nyújtsunk a pedagógusoknak a szocialista ha­­zafiságra, internacionalizmusra nevelésben. A szocialista országok, köztük hazánk közoktatásának viszonylag gyors fejlődését világszerte nagy figyelem kíséri. A nemzetközi ér­deklődés az utóbbi években külö­nösen megélénkült, mivel az ok­tatás demokratizálásáért, a tömeg­­oktatás kiterjesztéséért folytatott küzdelem mind a tőkés, mind a nemrég felszabadult országokban az osztályharc fontos területévé lett. Ennek a harcnak a sikeréhez jelentősen hozzájárulhatnak a szo­cialista országok pedagógusszer­vezetei, bizonyítván, hogy haladás a nevelésügy területén is csak nemzetközi összefogás útján ér­hető el. Szüntelenül keresnünk kell ezért a sokoldalú és kétoldalú kapcsolatok legjobb formáit, és reális tájékoztatást kell nyújta­nunk a történelmi szempontból viszonylag rövid idő alatt elért eredményeinkről. Nem kétséges, hogy ezt a fel­adatot elszigetelt nemzetközi erő­feszítésekkel megoldani nem le­het. Tevékenységünkben a többi közt ezért is meghatározó szerepe van a FISE-hez való tartozásunk­nak. Nemzetközi szervezetünk szá­mos haladó pedagógusmozgalom­mal folytatott termékeny eszme­cserét, ajánlásaival, javaslataival befolyásolja azok tevékenységét. Lehetőségeink arányában messze­menően támogatjuk ezt a törek­vést, így került sor a CICSE (Pe­dagógusok Nemzetközi Együttmű­ ködési Bizottsága) nemzetközi ta­­­ lálkozójának sikeres megrendezé-­­­sére Budapesten 1972-ben, amely­­ az ifjú nevelők helyzetével fog­­­­lalkozott.­­ A szocialista­­ országokkal együtt­­ A mind szorosabbá váló gazda-­­ sági, politikai, kulturális együtte­s működés révén tovább erősödtek­­ a szocialista országok pedagógus-­­ szakszervezeteihez fűződő kapcso­lataink. Az utóbbi években gya­­­­koribbá váltak a küldöttségek lá­­t­­ogatásai. A kétoldalú kapcsolatok­­ tartalmilag is sokat gazdagodtak, s hisz szervezett formában is mód­o■ nyílik arra, hogy a szocialista or­­­­szágok pedagógusszervezeteit kö­­­­zösen érdeklő kérdésekről szak-­­ mai tanácskozást rendezzünk. A­­ legutóbbi, budapesti tanácskozó- í son „A szakszervezetek közremű­ködése az oktatási reformok vég-­­ rehajtásában” című témát vitat-­­ tuk meg.­­ Az elmúlt néhány évben nem­ , csak központi veszetőségünk, el-­­ nökségü­­k, hanem megyei bizott-­­ ságaink, sőt az oktatási intézmé-­­ nyek szakszervezeti bizottságai is , gyümölcsöző kapcsolatokat terem­ ,­tettek számos szocialista ország­­ pedagógusszervezetével. A szocia-­­­lista országok állami, szakszerve- , zeti szerveinek közreműködésével , a felsőoktatási intézmények, a­­ megyei bizottságok közül mind több szervez évről évre visszaté­rően külföldi csereüdültetést, örö­ö­vendeteken bővülnek a határmen­­ti kapcsolatok: a látogatók felke­resik egymás iskoláját, eszmecse-­­­rét folytatnak a szakszervezeti bi-­­­zottságok tevékenységéről. Több­­ helyütt rendszeressé váltak a köl­­­­csönös tanulmányutak, az ország-­­ járások, kórustalálkozók, a közös , sportrendezvények. . A szóbeli kiegészítés A nemzetközi tevékenység szak-­­ szervezetünk munkájának szerves­­ része, hagyományosnak számító, eredményes területe. E tevékeny-­­­ségünkkel kapcsolódunk a magyar­­ szakszervezeti mozgalom nagy ■ múltú, egyre gazdagabb és kezde-­­ ményezőbb nemzetközi munkájá­hoz s egyben a világ pedagógus­mozgalmaihoz. Az országok és szervezetek egy­más közötti kapcsolatai — amint ezt Helsinki példája mutatja — világszerte kedvezően alakulnak. A kétségtelenül meglevő vissza­­(Folytatás a 3. oldalon) Rendszeres tájékoztatás Nemzetközi kapcsolataink fejlő­déséről a Pedagógusok Lapjában,­­ Köznevelésben, a Pedagógiai szemlében és egyéb szakmai fo­­yóiratban rendszeresen tájékoz­atjuk szakszervezetünk tagságát. Az elnökségi, központi vezetőségi üléseken, továbbá különböző ak­tí­vaértekezleteken, a továbbkép­zés során beszámolunk az egyete­mes szakszervezeti és pedágpgus­­■nozgalmak legfontosabb törekvé­seiről, küldöttségeink munkájáról,­­ személyes találkozások alkalmá­val érintett legfontosabb kérdé­sekről, törekvéseink sikereiről, ne­hézségeiről. Úgy véljük, választott szerveink, közvéleményünk nö­vekvő figyelemmel kíséri a nem­zetközi élet eseményeit, elvárja tőlünk, hogy mindig időben és vi­szonylag gyorsan nyújtsunk infor­mációt a napirenden levő legfon­tosabb kérdésekről. ­ Kapcsolataink­­ A fejlett tőkés államok haladó , pedagógus-szakszervezeteivel to-­­­vább erősítettük kapcsolatainkat.­­ Küldöttségeink mindenekelőtt , nemzetközi konferenciákon talál-­­­koztak képviselőikkel, s ezeket az , alkalmakat kölcsönös tapasztalat- , csere­látogatásokkal egészítettük­­ ki. A fejlődő országok harcát min-­­­denekelőtt a szolidaritási akciók­­ szervezésével támogatjuk. Szerény ! Az új esztendő küszöbén A TÉLI SZÜNET UTÁN újra benépesültek az iskolapadok. Kö­szöntötték egymást tanítók és tanítványok, vezetők és beosztottak, s reméljük, őszintén szóltak, szívből jöttek az újévi jókívánságok. Megkapták már a tanulók is négyhónapos munkájuk értékelését. Ne­velők, növendékek és minden iskolai dolgozó együttes munkájával tovább folytatódik az 1976,77-es tanév. A naptári év kezdete — akárcsak az új tanév indulása — szám­vetésre késztet, s egyben alkalmat nyújt az előretekintésre. Elvégez­hetjük ebből az alkalomból immár kétszázhúszezres tagot számláló szakszervezetünk számvetését is, és megfogalmazhatjuk idei tervein­ket. Több mrzint egy év telt el szakszervezetünk legutóbbi kongresszusa óta, s az elnökség nemrég fogadta el a kongresszus határozatainak végrehajtásáról szóló jelentést. Ebből kiderül: nincsen olyan munka­­terület, ahol ne sikerült volna előrelépni. A KONGRESSZUST KÖVETŐEN a központi vezetőség és a megyei bizottságok mellett létrehozott munkabizottságok javaslataikkal, ta­nácsaikkal, területi tevékenységükkel már eddig is hasznosan segí­tették a vezető testületek munkáját. Az ő erőfeszítésüknek is része van abban, hogy sokoldalúbb és elevenebb lett a nők, a fiatalok, a sokgyermekes oktatásügyi dolgozók, a nyugdíjasok élet- és munka­körülményeivel való törődés. A szakszervezeti kollektívákban, az alapszervezetekben és a megújhodott szakszervezeti bizottságokban jó szellemű, alkotó a légkör. A különböző szintű szakszervezeti szer­vek feladatköre gazdagabb, működési rendje korszerűbb lett. Aktívan közreműködött szakszervezetünk az új általános iskolai és középiskolai dokumentumok elkészítésében, a felnőttoktatás tovább­fejlesztésében, a pedagógusok közművelődési tevékenységének és közvetlen kulturális lehetőségeinek bővítésében. Az oktatásügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit jelentős in­tézkedések javították. Az óvónők és a többi óvodai dolgozó bére mintegy 13 százalékkal nőtt. Az éves bérfejlesztés összege 3 száza­lékról a százalékra emelkedett. Kedvezőbbé váltak a nevelők ked­vezményes lakásépítésének és gépkocsi vásárlásának feltételei, bővül­tek az üdülési lehetőségek, több pedagógus kapott kitüntetést. Köz­ponti vezetőségünk fontos határozatot fogadott el a pedagógus hiva­tásra nevelés továbbfejlesztéséről. Bővültek a szakszervezeti jogo­sultságok, biztatóan alakul az állami és szakszervezeti szervek együttműködése. SZAKSZERVEZETÜNK TEKINTÉLYE erősödött, s bízhatunk ben­ne, hogy kongresszusi határozataink megvalósítását ebben az évben is sikerek kísérik. Arra kell törekednünk, hogy jobban és gazdagab­ban, értelmesebben és okosabban, műveltebben és szebben éljünk. Oktatási és nevelési céljaink eléréséhez a többi között korszerűb­ben felszerelt iskolák, sokoldalúbban képzelt és magukat szüntelenül művelő pedagógusok kellenek. Szükség van az oktatási módszerek tö­kéletesítésére, a nevelőmunka nagyobb becsületére, az iskolák társa­dalmi kapcsolatainak fejlesztésére, a közoktatás és a közművelődés összehangoltabb munkájára, a pedagógusok élet- és munkakörülmé­nyeinek további javítására, a munkáltatók fokozottabb gondoskodá­sára, a pedagógusok biztonságérzetének, a pálya társadalmi fontossá­gának mind teljesebb anyagi és erkölcsi elismerésére is. TÁRSADALMI HIVATÁSUNK természetesen azt is igényli, hogy tegyünk még többet egymásért, munkahelyünk, az iskolák minden­napi életének nyugalmáért és zavartalanságáért, a felesleges ideges­kedésektől, bosszúságoktól mentes hétköznapokért, a testületek jobb közérzetéért, a meghittebb emberi kapcsolatokért. Alapelvünk le­gyen; amit másoktól elvárunk, azt követeljük meg önmagunktól is. Vonatkozzék ez a gyermekekkel alkalmazott bánásmódra csakúgy, mint a szülőkkel használt hangnemre, a tantestületi kapcsolatokra.­­a vezetők szemléletére s a szűkebb és­­szélesebb társadalmi környezet­tel szemben támasztott igényekre. El kell jutnunk oda, hogy testületeinket ne az óvatoskodó hangnem jellemezze. Az iskolai élet eseményeivel kapcsolatban nincs helye a személyeskedésnek, de helye van a személyek vitájának. A kritika kölcsönössége jellemezze az emberi kapcsolatokat, ám ez járjon együtt az objektivitásra és az önvizsgálatra való törekvéssel. Ne a kortársi, emberi kapcsolatok valódi tartalmát kilúgozó üres etikett, hanem az etikai igényesség kapjon teret a testületekben. Ennek a­ szemléletnek kell áthatnia egész szakszervezeti tevékenységünket is. HISZEM, HOGY MINDEZ nem marad pusztán újévi jókívánság, hanem végigkíséri majd hétköznapjainkat, egész évi munkánkat az osztálytermekben, az iskola folyosóin, a tantestületi szobákban és az igazgatói irodákban is, így leszünk majd igazán alkotói önm­agunk, tanítványaink, szűkebb közösségeink életének és a szocialista jövő­nek.­­ SÁRDI LAJOS a Pedagógusok Szakszervezetének titkára

Next