Pedagógusok Lapja, 1977 (33. évfolyam, 1-22. szám)

1977-01-15 / 1-2. szám

Szakszervezetünk nemzetközi tevékenysége (Folytatás az 1. oidéiről) húzó­­erők valójában gyengülnek, az együttműködés erői gyarapod­nak. E folyamat fő ereje minde­nekelőtt a szocialista országok összeforrottsága és a Szovjetunió következetes békepolitikája. Szakszervezetünk nemzetközi tevékenysége lényegében ebben a keretben kap értelmet, és ennek a szellemnek­ kell érvényesülnie szakszervezetünk kulturális és po­litikai nevelőmunkájában, tagsá­gunk proletár-internacionalista öntudatának fejlődésében, a ránk bízott ifjúság nevelésében is. A növekvő nemzetközi összefogás útján A II. világháború előtt nem volt olyan nemzetközi pedagógusszer­vezet, amelynek tevékenysége ha­tással lett volna a nevelők gaz­dasági, erkölcsi és jogi érdekei­nek védelmére, a közoktatás és­­nevelés kérdéseire, a nevelők és a munkásmozgalom kapcsolataira. A legtöbb országban a nevelők­nek még szakszervezetük sem volt. Fordulópontot jelentett 1945- ben a Szakszervezeti Világszövet­ség megalakulása. Ezzel létrejöt­tek a nevelők szervezetei közötti együttműködés új feltételei. En­nek első megnyilatkozása a Pá­rizsban 1946-ban megtartott érte­kezlet volt, amelyet több ország pedagógus-szakszervezetei hívtak össze. Itt kialakították azokat az alapelveket, amelyekre később a Szakszervezeti Világszövetség szakmai tagozatának, a Pedagó­gus Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének (FISE) alapjait rak­ták le. A végleges formájú egyez­séget 1948-ban Budapesten sike­rült kimondani, és ekkor jött létre a FISÉ, amely 1949-ben lett a Szakszervezeti Világszövetség szakmai tagozata. Az ilyen módon létrejött együtt­működést azonban veszélyeztette egy nemzetközi pedagógusszerve­zet, a Nevelők Nemzetközi Szö­vetsége, a CMOPE, amely az ame­rikaiak kezdeményezésére igyeke­zett magába olvasztani a FISE-vel együttműködő egyéb szervezete­ket. A FISE azonban arra töreke­dett, hogy megerősítse együttmű­ködését minden nemzeti regioná­lis és nemzetközi pedagógusszer­vezettel, és olyan fórumokat ho­zott létre, amelyeken az egész vi­lág pedagógusait leginkább érdek­lő kérdéseket vitatták meg a lehe­tő legszélesebb körből meghívott résztvevőkkel. A néptömegek békeakarata mindinkább arra ösztökéli az ed­dig velünk szemben álló szerve­zeteket, hogy ők is keressék a kö­zeledést a szocialista partnerek­kel. A FISE-hez nem tartozó peda­gógus-szakszervezetekkel kialakí­tott együttműködésünknek az az alapja, hogy ezeknek a szerveze­teknek a célja több vonatkozásban azonos: képviselik tagjaik szak­­szervezeti érdekeit, szolgálják or­száguk oktatási és társadalmi fej­lődését, fontos szerepet töltenek be az oktatáselméleti szakemberek és a gyakorló pedagógusok mun­kájának összehangolásában. A harmadik világ pedagógusai­nak szakszervezeti mozgalmairól szólva: a fejlődő országok peda­gógus-szakszervezetei 1975 augusz­tusában Mexikóban tartották ta­nácskozásukat. A tanácskozáson megjelent tanítók és tanárok kö­zös nyilatkozatban deklarálták, hogy a pedagógusok szervezetei­ken keresztül és egyénileg is fő feladatuknak tekintik a kolonia­­lizmus elleni küzdelmet. Nemzetközi munkánk azonban nemcsak a delegációkkal folyta­tott tárgyalások, a konferenciák, viták, tapasztalatcserék, utazások vagy dokumentációcsere keretei között zajlik. Éppily fontos eleme ennek az is, hogy fejlesszük tagsá­gunk, az ifjúság milliós tömegét nevelő kollégáink szocialista ha­zaszeretetét, proletár internacio­nalizmusát, a munkásosztállyal való összeforrottságát és szolidari­tását. A magunk szervezetének erejével növeljük a haladó erők, a haladó pedagógusmozgalmak si­kereit a világban, s a munkás­mozgalom, a pedagógusmozgalom nemzetközi tapasztalataival segít­jük saját tagságunk tisztánlátását a nemzeti kérdésben, az interna­cionalizmus és a patriotizmus kér­déseiben. Büszkék lehetünk arra, hogy ezekben a bonyolult kérdé­sekben, amelyekhez sok, történe­tileg kialakult és az érzelmek sík­ján is gyökeret vert téves képzet, eszme, félreértés tapadt, ma már egyre tisztábban látnak a neve­lők, és egyre eredményesebb az iskola munkája. A társadalmi összhatások és az iskolai nevelőmunka együttes eredményeként éppen a hazafiság tartalma tekintetében ment végbe a leggyorsabb és legátfogóbb fej­lődés az elmúlt másfél-két évti­zedben. A mai általános iskolások és középiskolások gondolkodásá­ban ma már természetes elem­ként, nem ráadásként vagy füg­gelékként van jelen az interna­cionalista szolidaritás, felelősség. Az internacionalista szolidari­tás erősödése szoros kapcsolatban áll a pozitív társadalmi tapaszta­latok gyarapodásával. Csupán könyvekből, tanítási órákon, poli­tikai vitakörökben, úttörő­ foglal­kozásokon nem lehet maradékta­lanul kialakítani ezt a meggyőző­dést. Ehhez személyes és nem is­kolás keretű élmények, társadalmi tapasztalatok is szükségesek. A szocialista hazafiság egyik igen lényeges eleme a fiatalok körében is a közéleti érdeklődés és cselekvőkészség, amelynek ter­mészetesen rendkívül sok formája van. A szocialista demokratizmus előrehaladásával párhuzamosan a fiataloknak is bővülő lehetőségeik nyílnak a szűkebb és tágabb kö­zösség életének figyelemmel kísé­résére és befolyásolására. Az iskolában az önkormányzati jogok növekedése, az ifjúsági szer­vezet nagyfokú önállósága a szer­vezeti keretek kialakításában, a programok összeállításában, a tisztségviselők megválasztásában, a kétévenként megrendezett ifjú­sági parlamentek és más formák fokozzák az ifjúság közügyekben való részvételének lehetőségét, a közösség céljaival való azonosulá­sát, a haza, az ország ügyei, nem­zetközi kapcsolataink és törekvé­seink iránti figyelmét. Életünkben egyre sűrűsödnek azok a jelenségek, amelyek ked­vezően alakíthatják ifjúságunk viszonyát a hazához és az emberi­séghez. Iskolai nevelőmunkánk ezért csak akkor lehet teljes érté­kű, ha következetesen hasznosítja mindazokat a pozitív társadalmi tényeket, amelyek a szocialista haza szeretetét és az internaciona­lista elkötelezettséget gyarapít­hatják tanítványainkban. Már az iskolában A szocialista hazaszeretet és internacionalizmus egységében A munkásosztály szervezeteivel való szövetség eszméje ma már nem idegen a pedagógusok és más szellemi foglalkozásúak szakszer­vezeti mozgalmától. Példák sora igazolja, hogy az értelmiségi dol­gozók szervezetei csak akkor ér­tek el tartós sikereket, ha törek­véseiket a munkásmozgalom tö­rekvéseivel kapcsolták egybe. 2 Pedagógusok lapja A szakmunkásképző iskolák pedagógusai szakszervezetünkben Két év telt el azóta, hogy a SZOT Elnökségének határozata rendezte a vegyes profilú szak­munkásképző iskolák szakszerve­zeti hovatartozását. Itt az ideje tehát, hogy áttekintsük a végre­hajtás során szerzett tapasztala­tokat. Ez volt az egyik célja an­nak a tanácskozásnak, amelyen a legilletékesebbek, a Pedagógusok Szakszervezetéhez átkerült 31 szakmunkásképző iskola szb-tit­­kárai vettek részt. Az élet igazolta... A tanácskozás kiemelte, hogy a határozat szükségességét az élet igazolta. A szakmunkásképző is­kolák állami irányításában 1973- ban bekövetkezett változás ma­gától értetődően igényelte a szak­­szervezeti széttagoltság megszün­tetését is, jóllehet a Pedagógusok Szakszervezete korábban is min­den iskolatípus oktatásügyi dol­gozóinak érdekeit képviselte, akár az óraszámcsökkentés, akár a bérrendezés, vagy más hasonló kérdés került napirendre. Igényelték a szakszervezeti életben a változást azok a meg­növekedett feladatok is, amelye­ket a szakmunkásképzés elé az 1969. évi VI. törvény állított. A törvény megteremtette a szak­munkásképzés reformjának alap­jait, megindította a korszerűsítés folyamatát, és közoktatásunk szerves részévé tette a szakmun­kásképző iskolát. Az 1972. évi ok­tatáspolitikai párthatározat ugyancsak kiemelte a szakmun­kásképzés fejlesztésének fontos­ságát, és felhívta a figyelmet az itt dolgozó pedagógusok szakmai, ideológiai, mozgalmi, nevelői tevé­kenységének jelentőségére. A SZOT Elnökségének határo­zata figyelembe vette, hogy a munkássá válás folyamatában je­lentős szerepük van a politikai és tömegszervezeteknek, köztük a szakszervezeteknek is. Fontos fel­adata ezért a mozgalomnak, hogy tervszerűen foglalkozzék a szak­munkástanulók politikai, szakmai és kulturális nevelésével, segítse érdekvédelmüket és érdekképvi­seletüket. A szakmunkástanulók helyzeté­re jellemző, hogy a tanulók egy­idejűleg termelő munkások is, a tanulmányi idő előrehaladtával egyre nagyobb szerepet kap kép­zésükben és nevelésükben a gya­korlat, a tanműhely, az üzem ne­velő, személyiségformáló hatása. Az üzemben megismerkednek az élethivatásul választott termelő, fizikai munkával és a munkás­kollektívával. Az üzemi demokrá­cia keretében meg kell tanulniuk, miként kell fegyelmezetten és hasznosan élni a demokráciával. Mivel ezt a folyamatot a szak­­szervezetek gazdag hagyományok­ra épülő munkásnevelő tevékeny­ségének is segítenie kell, a SZOT Elnöksége úgy határozott, hogy a szakmunkástanulók teljes jogú szakszervezeti tagok legyenek, és gyakorlati képzésük helye szerint tartozzanak a vállalati szakszer­vezeti alapszervezetekhez. mondták, hogy a szakmunkásta­nulóknak a szervezeti életbe való bevonásáért az ágazati szakszer­vezetek sokat tesznek, de még többet tehetnének. Az iskolák is várják a megfelelő anyagi támo­gatást ahhoz, hogy tárgyi feltéte­leiket, köztük a jövendő szak­munkások kulturális és sportolási lehetőségeit tovább javíthassák. Az üzemek és iskolák harmoni­kus, tervszerű és különösen hasz­nos kapcsolata természetesen nemcsak az üzemektől függ. Az iskoláknak és a pedagógusoknak ugyancsak fontos szerepük van a jó együttműködés kialakításában. A gondokról Sokat tehet a pedagógus, az osztályfőnök azért is, hogy tanít­ványait a szakszervezeti tagságra felkészítse. Ennek a feladatnak a jobb elvégzéséhez az új osztály­­főnöki tanterv is segítséget ad. A tantervhez a kollégák segédköny­vet is kapnak majd. A megbeszélésen a szakmun­kásképző intézetekben dolgozó pedagógusok gondjai is szóba ke­rültek. A szakmai és a szakmai előkészítő tárgyakat tanító peda­gógusok továbbképzése megoldat­lan, mivel a pedagógusok tovább­képzéséről szóló miniszteri utasí­tás róluk még nem intézkedik. Többen kifogásolták, hogy túl hosszú a szakoktatók munkaruhá­jának kihordási ideje, nem elég az üdülőjegy, korlátozottak a törzsgárda kialakításának lehető­ségei, a szakoktatók óraszáma nem egységes. A számvetés végső következte­tése egyértelmű: a pedagógus­szakszervezetre felelősségteljes és sokrétű feladat hárul a szakmun­kásképző iskolák dolgozóinak ér­dekvédelmében, a közöttük vég­zett munka fejlesztésében, a jö­vendő szakmunkásainak nevelé­sében. Dr. Rózsa Zoltánná Mozgalmi segítséggel Egységes közoktatásunk rend­szerében sajátos szerepük van a szakmunkásokat nevelő pedagó­gusoknak: nemcsak az alapmű­veltséget és a szakmai ismeret­­anyagot közvetítik tanítványaik­nak, hanem feladatuk a munkás­életre, a munkáshivatás fejlesz­tésére való nevelés is. Az oktatás­­politikai párthatározat végrehaj­tásának lényeges feltétele, hogy ezek a pedagógusok a társadalom erkölcsi, anyagi megbecsülését a korábbinál jobban érezzék, s ez­zel együtt nőjön a pálya vonz­ereje. A munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről és hely­zetének további javításáról szóló párthatározat megvalósítása ér­dekében szakszervezetünk elnök­sége még 1974-ben munkaprogra­mot dolgozott ki, s ebben megje­lölte a szakmunkásképzés terüle­tén jelentkező feladatokat is. Oktatásügyünkben a korábbinál lényegesen nagyobb szerepet kell kapnia a szakmunkásképzésnek azért is, mert a középfokú okta­tásban részt vevő tanulók többsé­ge ma ebben az iskolatípusban tanul. Arra is törekedni kell, hogy a pedagógia elmélete és gya­korlata (kézikönyvek, folyóiratok, szakmai tanfolyamok stb.) körül­tekintően segítse ennek az iskola­típusnak az oktató-nevelő mun­káját. Új pedagógus üdülő terve Az üdültetési beszámolók évről évre megállapítják, hogy bár je­lentős a fejlődés, az igényeket még távolról sem tudjuk kielé­gíteni. Jogos tehát a kérdés: va­jon megteszünk-e mindent a fej­lesztés érdekében? A területi szervek, a megyei, járási, városi, intézményi bizott­ságok eddig is nagyon sokat tet­tek a tagság üdültetése érdeké­ben. Jórészt az ő tevékenységük eredményeként több mint 45 ez­ren részesültek szakszervezeti üdültetésben 1976-ban, a család­tagokat is beleszámítva. A központ 10 millió forintos beruházással a kétszeresére bőví­tette a balatonföldvári üdülőt, ahol ez évtől — X. kongresszu­sunk határozatának megfelelően — sokgyerekes családok üdülnek. De meg szabad-e állni a fej­lesztés útján? Úgy véljük, nem. Elsősorban­ olyan tervek kelle­nek, amelyekhez a munkáltatók is hozzájárulhatnak, így született meg egy Sopronban létesítendő pedagógusüdülő terve. A beruházás gazdaságosnak ígérkezik. Az 50 szobából álló, 100—120 férőhelyes üdülő a ter­vek szerint a jelenlegi faházas camping helyén épül, konyhája és étterme a közvetlen közelben le­vő SZOT pedagógusüdülővel kö­zös lesz, s ha a SZOT-tal együtt­működve sikerül létrehozni, az üzemeltetés költségei egyharma­­dára csökkennének. Az építkezés várható költsége 30—35 millió forint. Ilyen összegű építkezésre szakszervezetünk ko­rábban még csak nem is gondol­hatott. Elsőnek az Oktatási Mi­nisztérium sietett segítségünkre: saját keretéből 6 millió, forinttal járul hozzá a beruházáshoz. A megyei tanácsok és az egyetemek közül is több jelezte már, hogy anyagilag támogatja az üdülő építését. Szakszervezeti központunk mintegy 4 millió forintos hozzá­járulást vállal, az önállóan gaz­­dálkodó alapszervezetek pedig 1977-től kezdve négy éven keresz­tül 5 százalékot a soproni üdülő építésére fognak fordítani az 50 százalékos csoportrészesedésük­ből. Az üdülőbe szóló jegyeket természetesen a területi szervek olyan arányban kapják, amilyen mértékben az építkezéshez álla­mi és szakszervezeti erőforrásból hozzájárultak. Szigetvári Dénes Az új, Sopronban építendő pedagógusüdülő tervét a köz­ponti vezetőség január 13-i ülésén elfogadta. A feladatok megvalósítása A határozat hosszabb időszakra vonatkozó feladatokat fogalma­zott meg. Ezek közül ma még nem valósult meg teljesen a vegyes profilú szakmunkásképző iskolák dolgozóinak átkerülése szakszer­vezetünk tagjai sorába. A szak­munkástanulók felkészítése a szakszervezeti tagságra, a velük való foglalkozás, valamint érde­keik képviselete sem mindenütt megfelelő. A tanácskozáson többen él­ .sgsvrtt. r . vnor "no nor " • Az üdültetésről-megyei szinten A szakszervezet megyei bizott­ságai sorra-rendre megvitatják üléseiken az üdültetés elmúlt nyári tapasztalatait és további terveit. Hajdú megyében, ahol mintegy 12 ezer szakszervezeti tagot szám­lálnak, az év folyamán 3100 be­utaló talált gazdára. Ez a szám meghaladja a taglétszám 26 szá­zalékát. Népszerű volt az újonnan vásárolt, télen-nyáron működő hajdúszoboszlói üdülő. A debre­ceni városi bizottság az Apafi Kollégiumban szervezett sikeres üdültetést. Heves megyében örömmel álla­pították meg, hogy az év folya­mán a SZOT-beutaló jegyek 75 százaléka a szünidőre jutott. A SZOT iskolásgyermek-üdültetési jegyeinek elosztásakor a korábbi­nál jobban érvényesítették az egészségügyi és szociális szempon­tokat. Balatonszemesi üdülőjére több mint 100 ezer forintot fordí­tott. Siófokon és Hajdúszoboszlón pedig új udusterést szervezett a Heves megyei bizottság. A Békés megyei bizottság jelen­tősen bővítette mátraszentlászlói üdülőtelepét. Gyulán egyéni és családos üdültetést is szerveztek. Az alapszervezetek közül a békés­csabai városi bizottság hét helyen kínált pihenési lehetőséget a tag­ságnak. A győri beszámoló egyebek között a lengyel csereüdültetés sikerét emeli ki. A megyében ti­zenegy járási, városi, intézményi bizottság szervezett a nyár folya­mán az ország különböző helyein főleg családos üdültetést. Az ösz­­szesített adatok szerint a részve­vők létszáma az előző évihez ké­pest több mint 20 százalékkal nö­vekedett. Baranya megyében a többi kö­zött a Műszaki Főiskola kollégiu­mában szervezett családos üdül­tetést dicsérték. Egyúttal figye­lemreméltó elhatározás is szüle­tett: 1977 nyarán ismét szervez­nek gyógyüdültetést a harkányi iskolában. A Bács megyei bizottság a fo­­nyódi családos üdültetés tapasz­talatait mérlegelte. Jól sikerültek a külföldi utak is. A Fejér megyeiek kibővített zamárdi üdülője sikeres NDK- csereüdültetésre is lehetőséget nyújtott. A székesfehérvári váro­si és járási bizottság jugoszláviai utakra invitálta a tagságot. A Csongrád megyei alapszerve­zetek elsősorban a hegyvidéket és a Duna-kanyart keresték fel. A gyermeküdültetési munkabizott­ság tagjai meglátogatták a nyári táborokat, és észrevételeiket a táborfenntartó szervek rendelke­zésére bocsátották. A Somogy megyei bizottság azt­­állapította meg, hogy a jegyek jutalomjellege jobban érvénye­sült, mint korábban. Több gondot­­fordítottak a felelősök felkészí­tésére és munkájuk támogatásá­ra is. Az üdültetésben tehát nincs holtszezon. A bizottságok a téli hónapokat a nyár alaposabb elő­készítésére fordítják. Sz. D.

Next