Pedagógusok Lapja, 1977 (33. évfolyam, 1-22. szám)
1977-01-15 / 1-2. szám
Szakszervezetünk nemzetközi tevékenysége (Folytatás az 1. oidéiről) húzóerők valójában gyengülnek, az együttműködés erői gyarapodnak. E folyamat fő ereje mindenekelőtt a szocialista országok összeforrottsága és a Szovjetunió következetes békepolitikája. Szakszervezetünk nemzetközi tevékenysége lényegében ebben a keretben kap értelmet, és ennek a szellemnek kell érvényesülnie szakszervezetünk kulturális és politikai nevelőmunkájában, tagságunk proletár-internacionalista öntudatának fejlődésében, a ránk bízott ifjúság nevelésében is. A növekvő nemzetközi összefogás útján A II. világháború előtt nem volt olyan nemzetközi pedagógusszervezet, amelynek tevékenysége hatással lett volna a nevelők gazdasági, erkölcsi és jogi érdekeinek védelmére, a közoktatás ésnevelés kérdéseire, a nevelők és a munkásmozgalom kapcsolataira. A legtöbb országban a nevelőknek még szakszervezetük sem volt. Fordulópontot jelentett 1945- ben a Szakszervezeti Világszövetség megalakulása. Ezzel létrejöttek a nevelők szervezetei közötti együttműködés új feltételei. Ennek első megnyilatkozása a Párizsban 1946-ban megtartott értekezlet volt, amelyet több ország pedagógus-szakszervezetei hívtak össze. Itt kialakították azokat az alapelveket, amelyekre később a Szakszervezeti Világszövetség szakmai tagozatának, a Pedagógus Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének (FISE) alapjait rakták le. A végleges formájú egyezséget 1948-ban Budapesten sikerült kimondani, és ekkor jött létre a FISÉ, amely 1949-ben lett a Szakszervezeti Világszövetség szakmai tagozata. Az ilyen módon létrejött együttműködést azonban veszélyeztette egy nemzetközi pedagógusszervezet, a Nevelők Nemzetközi Szövetsége, a CMOPE, amely az amerikaiak kezdeményezésére igyekezett magába olvasztani a FISE-vel együttműködő egyéb szervezeteket. A FISE azonban arra törekedett, hogy megerősítse együttműködését minden nemzeti regionális és nemzetközi pedagógusszervezettel, és olyan fórumokat hozott létre, amelyeken az egész világ pedagógusait leginkább érdeklő kérdéseket vitatták meg a lehető legszélesebb körből meghívott résztvevőkkel. A néptömegek békeakarata mindinkább arra ösztökéli az eddig velünk szemben álló szervezeteket, hogy ők is keressék a közeledést a szocialista partnerekkel. A FISE-hez nem tartozó pedagógus-szakszervezetekkel kialakított együttműködésünknek az az alapja, hogy ezeknek a szervezeteknek a célja több vonatkozásban azonos: képviselik tagjaik szakszervezeti érdekeit, szolgálják országuk oktatási és társadalmi fejlődését, fontos szerepet töltenek be az oktatáselméleti szakemberek és a gyakorló pedagógusok munkájának összehangolásában. A harmadik világ pedagógusainak szakszervezeti mozgalmairól szólva: a fejlődő országok pedagógus-szakszervezetei 1975 augusztusában Mexikóban tartották tanácskozásukat. A tanácskozáson megjelent tanítók és tanárok közös nyilatkozatban deklarálták, hogy a pedagógusok szervezeteiken keresztül és egyénileg is fő feladatuknak tekintik a kolonializmus elleni küzdelmet. Nemzetközi munkánk azonban nemcsak a delegációkkal folytatott tárgyalások, a konferenciák, viták, tapasztalatcserék, utazások vagy dokumentációcsere keretei között zajlik. Éppily fontos eleme ennek az is, hogy fejlesszük tagságunk, az ifjúság milliós tömegét nevelő kollégáink szocialista hazaszeretetét, proletár internacionalizmusát, a munkásosztállyal való összeforrottságát és szolidaritását. A magunk szervezetének erejével növeljük a haladó erők, a haladó pedagógusmozgalmak sikereit a világban, s a munkásmozgalom, a pedagógusmozgalom nemzetközi tapasztalataival segítjük saját tagságunk tisztánlátását a nemzeti kérdésben, az internacionalizmus és a patriotizmus kérdéseiben. Büszkék lehetünk arra, hogy ezekben a bonyolult kérdésekben, amelyekhez sok, történetileg kialakult és az érzelmek síkján is gyökeret vert téves képzet, eszme, félreértés tapadt, ma már egyre tisztábban látnak a nevelők, és egyre eredményesebb az iskola munkája. A társadalmi összhatások és az iskolai nevelőmunka együttes eredményeként éppen a hazafiság tartalma tekintetében ment végbe a leggyorsabb és legátfogóbb fejlődés az elmúlt másfél-két évtizedben. A mai általános iskolások és középiskolások gondolkodásában ma már természetes elemként, nem ráadásként vagy függelékként van jelen az internacionalista szolidaritás, felelősség. Az internacionalista szolidaritás erősödése szoros kapcsolatban áll a pozitív társadalmi tapasztalatok gyarapodásával. Csupán könyvekből, tanítási órákon, politikai vitakörökben, úttörő foglalkozásokon nem lehet maradéktalanul kialakítani ezt a meggyőződést. Ehhez személyes és nem iskolás keretű élmények, társadalmi tapasztalatok is szükségesek. A szocialista hazafiság egyik igen lényeges eleme a fiatalok körében is a közéleti érdeklődés és cselekvőkészség, amelynek természetesen rendkívül sok formája van. A szocialista demokratizmus előrehaladásával párhuzamosan a fiataloknak is bővülő lehetőségeik nyílnak a szűkebb és tágabb közösség életének figyelemmel kísérésére és befolyásolására. Az iskolában az önkormányzati jogok növekedése, az ifjúsági szervezet nagyfokú önállósága a szervezeti keretek kialakításában, a programok összeállításában, a tisztségviselők megválasztásában, a kétévenként megrendezett ifjúsági parlamentek és más formák fokozzák az ifjúság közügyekben való részvételének lehetőségét, a közösség céljaival való azonosulását, a haza, az ország ügyei, nemzetközi kapcsolataink és törekvéseink iránti figyelmét. Életünkben egyre sűrűsödnek azok a jelenségek, amelyek kedvezően alakíthatják ifjúságunk viszonyát a hazához és az emberiséghez. Iskolai nevelőmunkánk ezért csak akkor lehet teljes értékű, ha következetesen hasznosítja mindazokat a pozitív társadalmi tényeket, amelyek a szocialista haza szeretetét és az internacionalista elkötelezettséget gyarapíthatják tanítványainkban. Már az iskolában A szocialista hazaszeretet és internacionalizmus egységében A munkásosztály szervezeteivel való szövetség eszméje ma már nem idegen a pedagógusok és más szellemi foglalkozásúak szakszervezeti mozgalmától. Példák sora igazolja, hogy az értelmiségi dolgozók szervezetei csak akkor értek el tartós sikereket, ha törekvéseiket a munkásmozgalom törekvéseivel kapcsolták egybe. 2 Pedagógusok lapja A szakmunkásképző iskolák pedagógusai szakszervezetünkben Két év telt el azóta, hogy a SZOT Elnökségének határozata rendezte a vegyes profilú szakmunkásképző iskolák szakszervezeti hovatartozását. Itt az ideje tehát, hogy áttekintsük a végrehajtás során szerzett tapasztalatokat. Ez volt az egyik célja annak a tanácskozásnak, amelyen a legilletékesebbek, a Pedagógusok Szakszervezetéhez átkerült 31 szakmunkásképző iskola szb-titkárai vettek részt. Az élet igazolta... A tanácskozás kiemelte, hogy a határozat szükségességét az élet igazolta. A szakmunkásképző iskolák állami irányításában 1973- ban bekövetkezett változás magától értetődően igényelte a szakszervezeti széttagoltság megszüntetését is, jóllehet a Pedagógusok Szakszervezete korábban is minden iskolatípus oktatásügyi dolgozóinak érdekeit képviselte, akár az óraszámcsökkentés, akár a bérrendezés, vagy más hasonló kérdés került napirendre. Igényelték a szakszervezeti életben a változást azok a megnövekedett feladatok is, amelyeket a szakmunkásképzés elé az 1969. évi VI. törvény állított. A törvény megteremtette a szakmunkásképzés reformjának alapjait, megindította a korszerűsítés folyamatát, és közoktatásunk szerves részévé tette a szakmunkásképző iskolát. Az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározat ugyancsak kiemelte a szakmunkásképzés fejlesztésének fontosságát, és felhívta a figyelmet az itt dolgozó pedagógusok szakmai, ideológiai, mozgalmi, nevelői tevékenységének jelentőségére. A SZOT Elnökségének határozata figyelembe vette, hogy a munkássá válás folyamatában jelentős szerepük van a politikai és tömegszervezeteknek, köztük a szakszervezeteknek is. Fontos feladata ezért a mozgalomnak, hogy tervszerűen foglalkozzék a szakmunkástanulók politikai, szakmai és kulturális nevelésével, segítse érdekvédelmüket és érdekképviseletüket. A szakmunkástanulók helyzetére jellemző, hogy a tanulók egyidejűleg termelő munkások is, a tanulmányi idő előrehaladtával egyre nagyobb szerepet kap képzésükben és nevelésükben a gyakorlat, a tanműhely, az üzem nevelő, személyiségformáló hatása. Az üzemben megismerkednek az élethivatásul választott termelő, fizikai munkával és a munkáskollektívával. Az üzemi demokrácia keretében meg kell tanulniuk, miként kell fegyelmezetten és hasznosan élni a demokráciával. Mivel ezt a folyamatot a szakszervezetek gazdag hagyományokra épülő munkásnevelő tevékenységének is segítenie kell, a SZOT Elnöksége úgy határozott, hogy a szakmunkástanulók teljes jogú szakszervezeti tagok legyenek, és gyakorlati képzésük helye szerint tartozzanak a vállalati szakszervezeti alapszervezetekhez. mondták, hogy a szakmunkástanulóknak a szervezeti életbe való bevonásáért az ágazati szakszervezetek sokat tesznek, de még többet tehetnének. Az iskolák is várják a megfelelő anyagi támogatást ahhoz, hogy tárgyi feltételeiket, köztük a jövendő szakmunkások kulturális és sportolási lehetőségeit tovább javíthassák. Az üzemek és iskolák harmonikus, tervszerű és különösen hasznos kapcsolata természetesen nemcsak az üzemektől függ. Az iskoláknak és a pedagógusoknak ugyancsak fontos szerepük van a jó együttműködés kialakításában. A gondokról Sokat tehet a pedagógus, az osztályfőnök azért is, hogy tanítványait a szakszervezeti tagságra felkészítse. Ennek a feladatnak a jobb elvégzéséhez az új osztályfőnöki tanterv is segítséget ad. A tantervhez a kollégák segédkönyvet is kapnak majd. A megbeszélésen a szakmunkásképző intézetekben dolgozó pedagógusok gondjai is szóba kerültek. A szakmai és a szakmai előkészítő tárgyakat tanító pedagógusok továbbképzése megoldatlan, mivel a pedagógusok továbbképzéséről szóló miniszteri utasítás róluk még nem intézkedik. Többen kifogásolták, hogy túl hosszú a szakoktatók munkaruhájának kihordási ideje, nem elég az üdülőjegy, korlátozottak a törzsgárda kialakításának lehetőségei, a szakoktatók óraszáma nem egységes. A számvetés végső következtetése egyértelmű: a pedagógusszakszervezetre felelősségteljes és sokrétű feladat hárul a szakmunkásképző iskolák dolgozóinak érdekvédelmében, a közöttük végzett munka fejlesztésében, a jövendő szakmunkásainak nevelésében. Dr. Rózsa Zoltánná Mozgalmi segítséggel Egységes közoktatásunk rendszerében sajátos szerepük van a szakmunkásokat nevelő pedagógusoknak: nemcsak az alapműveltséget és a szakmai ismeretanyagot közvetítik tanítványaiknak, hanem feladatuk a munkáséletre, a munkáshivatás fejlesztésére való nevelés is. Az oktatáspolitikai párthatározat végrehajtásának lényeges feltétele, hogy ezek a pedagógusok a társadalom erkölcsi, anyagi megbecsülését a korábbinál jobban érezzék, s ezzel együtt nőjön a pálya vonzereje. A munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről és helyzetének további javításáról szóló párthatározat megvalósítása érdekében szakszervezetünk elnöksége még 1974-ben munkaprogramot dolgozott ki, s ebben megjelölte a szakmunkásképzés területén jelentkező feladatokat is. Oktatásügyünkben a korábbinál lényegesen nagyobb szerepet kell kapnia a szakmunkásképzésnek azért is, mert a középfokú oktatásban részt vevő tanulók többsége ma ebben az iskolatípusban tanul. Arra is törekedni kell, hogy a pedagógia elmélete és gyakorlata (kézikönyvek, folyóiratok, szakmai tanfolyamok stb.) körültekintően segítse ennek az iskolatípusnak az oktató-nevelő munkáját. Új pedagógus üdülő terve Az üdültetési beszámolók évről évre megállapítják, hogy bár jelentős a fejlődés, az igényeket még távolról sem tudjuk kielégíteni. Jogos tehát a kérdés: vajon megteszünk-e mindent a fejlesztés érdekében? A területi szervek, a megyei, járási, városi, intézményi bizottságok eddig is nagyon sokat tettek a tagság üdültetése érdekében. Jórészt az ő tevékenységük eredményeként több mint 45 ezren részesültek szakszervezeti üdültetésben 1976-ban, a családtagokat is beleszámítva. A központ 10 millió forintos beruházással a kétszeresére bővítette a balatonföldvári üdülőt, ahol ez évtől — X. kongresszusunk határozatának megfelelően — sokgyerekes családok üdülnek. De meg szabad-e állni a fejlesztés útján? Úgy véljük, nem. Elsősorban olyan tervek kellenek, amelyekhez a munkáltatók is hozzájárulhatnak, így született meg egy Sopronban létesítendő pedagógusüdülő terve. A beruházás gazdaságosnak ígérkezik. Az 50 szobából álló, 100—120 férőhelyes üdülő a tervek szerint a jelenlegi faházas camping helyén épül, konyhája és étterme a közvetlen közelben levő SZOT pedagógusüdülővel közös lesz, s ha a SZOT-tal együttműködve sikerül létrehozni, az üzemeltetés költségei egyharmadára csökkennének. Az építkezés várható költsége 30—35 millió forint. Ilyen összegű építkezésre szakszervezetünk korábban még csak nem is gondolhatott. Elsőnek az Oktatási Minisztérium sietett segítségünkre: saját keretéből 6 millió, forinttal járul hozzá a beruházáshoz. A megyei tanácsok és az egyetemek közül is több jelezte már, hogy anyagilag támogatja az üdülő építését. Szakszervezeti központunk mintegy 4 millió forintos hozzájárulást vállal, az önállóan gazdálkodó alapszervezetek pedig 1977-től kezdve négy éven keresztül 5 százalékot a soproni üdülő építésére fognak fordítani az 50 százalékos csoportrészesedésükből. Az üdülőbe szóló jegyeket természetesen a területi szervek olyan arányban kapják, amilyen mértékben az építkezéshez állami és szakszervezeti erőforrásból hozzájárultak. Szigetvári Dénes Az új, Sopronban építendő pedagógusüdülő tervét a központi vezetőség január 13-i ülésén elfogadta. A feladatok megvalósítása A határozat hosszabb időszakra vonatkozó feladatokat fogalmazott meg. Ezek közül ma még nem valósult meg teljesen a vegyes profilú szakmunkásképző iskolák dolgozóinak átkerülése szakszervezetünk tagjai sorába. A szakmunkástanulók felkészítése a szakszervezeti tagságra, a velük való foglalkozás, valamint érdekeik képviselete sem mindenütt megfelelő. A tanácskozáson többen él .sgsvrtt. r . vnor "no nor " • Az üdültetésről-megyei szinten A szakszervezet megyei bizottságai sorra-rendre megvitatják üléseiken az üdültetés elmúlt nyári tapasztalatait és további terveit. Hajdú megyében, ahol mintegy 12 ezer szakszervezeti tagot számlálnak, az év folyamán 3100 beutaló talált gazdára. Ez a szám meghaladja a taglétszám 26 százalékát. Népszerű volt az újonnan vásárolt, télen-nyáron működő hajdúszoboszlói üdülő. A debreceni városi bizottság az Apafi Kollégiumban szervezett sikeres üdültetést. Heves megyében örömmel állapították meg, hogy az év folyamán a SZOT-beutaló jegyek 75 százaléka a szünidőre jutott. A SZOT iskolásgyermek-üdültetési jegyeinek elosztásakor a korábbinál jobban érvényesítették az egészségügyi és szociális szempontokat. Balatonszemesi üdülőjére több mint 100 ezer forintot fordított. Siófokon és Hajdúszoboszlón pedig új udusterést szervezett a Heves megyei bizottság. A Békés megyei bizottság jelentősen bővítette mátraszentlászlói üdülőtelepét. Gyulán egyéni és családos üdültetést is szerveztek. Az alapszervezetek közül a békéscsabai városi bizottság hét helyen kínált pihenési lehetőséget a tagságnak. A győri beszámoló egyebek között a lengyel csereüdültetés sikerét emeli ki. A megyében tizenegy járási, városi, intézményi bizottság szervezett a nyár folyamán az ország különböző helyein főleg családos üdültetést. Az öszszesített adatok szerint a részvevők létszáma az előző évihez képest több mint 20 százalékkal növekedett. Baranya megyében a többi között a Műszaki Főiskola kollégiumában szervezett családos üdültetést dicsérték. Egyúttal figyelemreméltó elhatározás is született: 1977 nyarán ismét szerveznek gyógyüdültetést a harkányi iskolában. A Bács megyei bizottság a fonyódi családos üdültetés tapasztalatait mérlegelte. Jól sikerültek a külföldi utak is. A Fejér megyeiek kibővített zamárdi üdülője sikeres NDK- csereüdültetésre is lehetőséget nyújtott. A székesfehérvári városi és járási bizottság jugoszláviai utakra invitálta a tagságot. A Csongrád megyei alapszervezetek elsősorban a hegyvidéket és a Duna-kanyart keresték fel. A gyermeküdültetési munkabizottság tagjai meglátogatták a nyári táborokat, és észrevételeiket a táborfenntartó szervek rendelkezésére bocsátották. A Somogy megyei bizottság aztállapította meg, hogy a jegyek jutalomjellege jobban érvényesült, mint korábban. Több gondotfordítottak a felelősök felkészítésére és munkájuk támogatására is. Az üdültetésben tehát nincs holtszezon. A bizottságok a téli hónapokat a nyár alaposabb előkészítésére fordítják. Sz. D.