Pedagógusok Lapja, 1978 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1978-01-14 / 1-2. szám

A pedagógus KISZ-szervezetek élete • A KISZ Központi Bizottsága 1976-ban megvizsgálta az értel­miségi fiatalok ifjúsági mozgal­mát, s akkor kiderült, hogy ha­zánkban a pedagógusok harminc százaléka harmincévesnél fiata­labb, de mindössze tíz százalé­kuk tagja a KISZ-nek. A KISZ KB mellett hamarosan megala­kult az értelmiségi fiatalok taná­csa, amely első esztendei munká­jának java részét éppen a peda­gógus KISZ-szervezetek megala­kításának szentelte. Erről beszél­getünk Fekete Tiborral, az értel­miségi fiatalok tanácsának titká­rával. Megtudjuk, hogy most hét­­százhuszonhat szervezetben csak­nem megháromszorozódott a ta­gok száma, s ezzel a pedagógusok között a KISZ-tagok aránya eléri a 28 százalékot. — A tagok számának növe­kedésével egyidejűleg meg­változtak a szervezeti élet ke­retei is? — Részben. Korábban egy-egy úgynevezett területi alapszerve­zetbe tartoztak egy-egy város vagy kerület iskoláinak pedagó­gusai. Budapesten például ma is van kétszáz ilyen alapszervezet, igaz, legtöbbjük már valamelyik iskolához kötődik. A megyei vá­rosokban külön pedagógus KISZ- bizottságokat alakítunk, amelyek az iskolai alapszervezeteket fog­ják össze. Ez a bizottság már megalakult Debrecenben, Miskol­con és Tatabányán, sőt, Ózdon, illetve a főváros második és har­madik kerületében is.­­ Nem tartanak attól, hogy a külön bizottságok megala­kításával túlságosan fölapróz­zák a KISZ mozgalmi mun­káját? — Nem. A legtöbb KISZ-bi­­zottság nem ismeri eléggé a pe­dagógusok helyzetét, sajátos gond­jait, munkáját, ezért megfelelő feladatokat sem tudnak adni szá­mukra. Most a tanárok alkotta bizottságok hozzáértőbben, szak­szerűbben tudnak majd progra­mot adni az iskolai alapszerveze­teknek. S persze a tagoknak is jobb így dolgozniuk, hiszen isko­lájukban végzik a mozgalmi mun­kát, abban a közösségben, amely­ben tanítanak. . .A fiatal pedagógusok mun­kahelye az iskola, érdekeiket a szakszervezet védi, munká­jukat a szakmai munkaközös­ségek és a pártalapszerveze­­tek segítik. Mi marad a KISZ-nek? — Semmiképpen sem kívánjuk pótolni a szakszervezetet vagy a munkaközösségeket. A KISZ in­kább arra vállalkozik, hogy azok­kal együttműködve még hatéko­nyabban képviselje a fiatalok ér­dekeit. Vegyük például a pálya­­lyakezdést. A legtöbb helyen ren­geteg munkát akasztanak a pá­lyakezdők nyakába. Nincs csa­ládjuk, ráérnek — mondják. Csakhogy beilleszkedni, az iskola szükséges rendjét megszokni ke­vesebb munkával sem könnyű, hát még így. Ezt nem engedheti sem a szakszervezet, sem a KISZ. Ha pedig két ilyen jelentős szer­vezet képviselői ugyanazt akar­ják, annak hamarabb lesz foga­natja. De vannak az életkorral járó sajátos gondok is, amelyek megoldásában sokkal kézenfek­vőbb a K­ISZ-szervezet segítsége. Gondoljunk csak a különféle jo­gokra és lehetőségekre. A KISZ- szervezet például felvilágosíthat­ja a fiatalokat a lakásépítési köl­csönről, az ifjúsági alap létezé­séről, amelyet a tagok társadalmi munkaakciók bevételeivel gya­­rapíthatnak, ellenőrizheti az if­júsági törvény megtartását, meg­szervezheti az ifjúsági parlamen­tet a munkahelyen, támogathatja a továbbtanulást, patronálókat je­lölhet ki a pályakezdőknek, és még sorolhatnám tovább a sajá­tos mozgalmi feladatokat, ame­lyek közül a legfontosabbat, a politikai-ideológiai képzést még nem is említettem. Nem hagy­ha­­­tom említés nélkül a különféle pályázatokat, a „kiváló” cím el­érésére indított mozgalmakat sem. Az 1976 77-es tanévben például kétszázan kapták meg a kiváló ifjú pedagógus kitüntetést. — Mi a véleménye arról a törekvésről, hogy az iskolák­ban egyesítsék a diákok és a pedagógusok KISZ-szerveze­­teit? — Ezt nem nevezném törekvés­nek, legföljebb próbálkozásnak. Mi ellenezzük, hiszen a diákok és a pedagógusok feladatai alap­vetően különböznek, s így más a tanárok és a tanulók KISZ-szer­­vezetének a szerepe is. Az össze­vonás az ifjúsági mozgalom de­mokratizmusának sem használna. A diáknak hamarabb meg lehet bocsátani az éles fogalmazást, a hevességet, a meggondolatlansá­got. A pedagógust már jóval több felelősség terheli. Magától érte­tődik az is, hogy szélesebb látó­köre, gazdagabb információi ré­vén ítéletei, bírálatai mértéktar­­tóbbak, s ezt a diákok nehezen tudják elfogadni. — Változott a KISZ-összekö­­tő tanár munkája is? — Igen. Az idei tanévtől kezd­ve a középiskolák pártszerveze­tei tagjaik közül ifjúsági felelőst választanak, aki részint segíti az iskolai KISZ-szervezetek munká­ját, irányítja, tanácsokkal látja el vezetőiket, részint pedig összeköt­tetést tart a kerületi, városi, köz­ségi pártszervezetekkel. Ezenkívül minden iskolában választanak ifjúsági megbízottat is, aki az ál­lami vezetőkkel van közvetlen munkakapcsolatban. Sok iskolá­ban mindkét feladatot egyetlen tanár látja el. Olyan, aki tagja a pártszervezetnek. — Melyek a sürgősen megva­lósításra váró feladatok? — Mindenekelőtt tovább kell növelni a pedagógus KISZ-tagok számát, gazdagabb tartalommal kell megtölteni a meglévő és ki­dolgozni a még jobban megfelelő szervezeti kereteket. Javítani kell az érdekvédelmi munkát, alapo­sabban kell megszervezni a mun­kahelyi ifjúsági parlamenteket. Ezeket most valóban az iskolák­ban tartják meg, nem pedig úgy, ahogyan legutóbb, az első orszá­gos parlament előtt tették, amikor összehívták a kerületek (városok) iskoláinak fiatal nevelőit. Az idő­szerű politikai kérdésekről adott tájékoztatás legyen színvonala­sabb és rendszeresebb, több hazai és külföldi tanulmányútra van szükség, és végül, de nem utolsó­sorban mihamarabb olyan légkört kell teremteni, hogy a fiatalok nyugodtan, minden félelem és gátlás nélkül mondhassák el vé­leményüket a munkahelyi parla­menteken, a KISZ-gyűléseken, az iskolai értekezleteken, a nevelő­­testületek kollektíváiban. Novák Gábor Gazdagodó kapcsolatok A hagyományostól eltérő me­gyei titkári értekezlet színhelye volt szakszervezetünk székháza karácsony előtt néhány nappal. Két napirendi pontról, egy nem­zetközi és egy hazai témáról hall­hattak beszámolót a résztvevők. Az elsőről Gerard Montant, a francia technikumi tanárok és szakoktatók szakszervezetének főtitkára szólott, aki éppen eb­ben az időpontban járt Magyar­­országon szakszervezetünk meg­hívására, s a központ vezetői őt kérték fel a beszámoló megtar­tására. A francia főtitkár hazája po­litikai, gazdasági, szociális és ok­tatásügyi helyzetéről, valamint szakszervezete feladatairól adott részletes felvilágosítást, majd a titkárok kérdéseire válaszolt. A többi között a franciaországi sú­lyos gazdasági helyzetet elemez­te, amely a politikai válságból burjánzott ki. Az elégedetlenség egyre nagyobb, hiszen a pénz vásárlóértéke rohamosan csök­ken, a munkanélküliek száma meg­­állandóan emelkedik, ma már meghaladja a másfél milliót is. Hangsúlyozta, hogy bár a munkások és a szakszervezetek mindent megtesznek a körülmé­nyek javításáért, az eredmények legtöbbször csak helyi jellegűek és időlegesek. Sajnos, az iskola, amely az uralkodó politikai ve­zetés kiszolgálója, a szociális el­lentmondásokat újratermeli. A tanulóknak csak mintegy fele végzi el folyamatosan a felsőbb osztályokat, s megközelítőleg minden második diák úgy kerül ki az életbe, hogy nincs semmi­féle szakképesítése. Az értekezlet második részé­ben Rózsa András, szakszerveze­tünk szervezési osztályának ve­zetője tartott vitaindítót a me­gyei bizottságok munkakapcsola­tairól. Hangsúlyozta, hogy ezek megteremtése — és folyamatos ápolása — a felsőbb vezetéssel, a megyei párt- és tömegszerve­zetekkel, valamint az alapszer­vezetekkel elengedhetetlen a mindennapi demokratikus mun­kához. Különösen fontos a me­gyei pártszervezetekkel való jó együttműködés kialakítása, erő­sítése, hiszen a megye életét be­folyásoló politikai tevékenység­hez a legközvetlenebb elvi út­mutatást, segítséget tőlük kap­hatják. Végezetül hangsúlyozta, hogy a partneri kapcsolatok gon­dozása nem csupán a titkár fel­adata, hanem a bizottság minden egyes tagjáé is. . __ Az elnökség ülése Szakszervezetünk elnöksége tak, hogy azt a központi vezet 1977. december 22-én tartotta főség legközelebbi ülése elé ter­­meg legutóbbi ülését i­jesztik. A második napirendi A résztvevők elsőként a peda­ pont keretében megtárgyalták a gógusközösségek helyzetéről, a gyermekgondozási rendszer­t a­­pedagógusok társadalmi megbon­tásáról, valamint a kedvezményt csaláséról szóló jelentés tervező- igénybe vevő nők helyzetéről he­tet vitatták meg, s úgy határoz­ szok­ beszámolót. Az új esztendő küszöbén írta: dr. Voksán József JÓLESŐ ÉRZÉS, hogy a pedagógusok nagy családja a tavalyinál nyugodtabban kezdheti az 1978. esztendőt. Eseményekben és ered­ményekben is gazdag évet hagytunk a hátunk mögött. Nemcsak azért, mert az oktatási dolgozók minden rétegét érintő, jelentős bér­rendezés után vagyunk, hanem főként azért, mert kevés olyan helye van az országnak, ahol az oktató-nevelő munka gondjai csupán az óvodák, iskolák dolgozóit nyugtalanítanák. A­ közoktatáspolitikánk iránti közös, társadalmi felelősségre mi sem jellemzőbb, mint az a forintokkal nem mérhető áldozatkészség, amely új óvodákban, tantermekben, sportpályákban, szemléltetőesz­közökben öltött testet. Természetes jelensége ennek a kedvező válto­zásnak az a vita is, mely a közvélemény fórumán kibontakozott a ma és a holnap iskolájáról. A széles körű érdeklődésnek egyik legfőbb eredményeként nemcsak hasznos tanácsokat kapunk, hanem szem­mel láthatóan növekszik a segíteni akaró üzemek, vállalatok, terme­lőszövetkezetek száma is.­­ Az is törekvéseinkkel csörg egybe, hogy a korszerű iskoláról szól­va mind többször kerül előtérbe a pedagógus személyiségének nö­vekvő szerepe. S ez így is van rendjén, hiszen a lelkesítő, de koránt­sem könnyű feladatok teljesítése elképzelhetetlen az ő odaadó, jó munkája nélkül. AZ EMLÉKEZETES OKTATÁSPOLITIKAI HATÁROZAT valóra váltásának fontos állomásához érkezünk az idén. Számos részintéz­kedés után ez év szeptemberében kerül sor az egyik legjelentősebb lépésre, az új dokumentumok bevezetésére. Az idő közel van, addig is számos még a tennivalónk. Ezekből — mint korábban, az előkészí­tés több évig tartó szakaszában — szakszervezetünk is kiveszi a ré­szét. Azon fáradozunk, hogy a pedagógusok mindegyike felkészülten hajtsa végre az intézkedéseket, melyek a jelenlegi szervezeti kerete­ket ugyan nem, de a tartalmi munkát annál inkább érintik. A változásra, a megszokottól való eltérésre az emberek nem egy­formán és nem azonnal válaszolnak. Türelemre, megértésre, segítő­­készségre van és lesz szükség, hogy az új távlatok mindannyiunk előtt egyre szélesebbre tárulhassanak. Amikor nyíltan beszélünk arról, hogy az oktatás fejlesztése együtt jár a pedagógusok vállára nehezedő terhek növelésével, akkor ter­mészetesen azt is hangoztatjuk, hogy ehhez több segítséget kell kap­niuk. S különösen fontos, hogy a képzelőerőt, az új iránti fogékony­ságot minden vezető megbecsülje, értékelje. SOKSZOR LEÍRTUK, ELMONDTUK MÁR azt is, hogy az ifjúság személyiségének formálása alkotó munka, s ezt csak nyugodt, ki­egyensúlyozott, demokratikus testületi légkörben lehet végezni. Ezért szakszervezetünk egyik legfontosabb törekvése, hogy hatékonyan közreműködjék az ehhez szükséges feltételek biztosításában. Be kell valla­nunk, hogy e téren az eddig elért eredményeinkkel nem lehe­tünk elégedettek. Az ún­ esztendőben változatlanul legyen egyik leg-­­­fontosabb feladatunk — az óvodáktól az egyetemekig — a jogok és kötelességek egységének megteremtése. Az is régi igény, hogy az iskola életét ésszerűbben kellene meg­tervezni, és a terheket arányosabban elosztani. Ezért szorgalmazta szakszervezetünk oly szívósan a munkaköri kötelezettségek mielőb­bi kidolgozását. Reméljük, az erről szóló tervezet rövidesen napvilá­got lát, és hozzájárul majd ahhoz, hogy a kötelező tennivalókat min­den intézményben hivatástudattól, kötelességérzettől áthatva telje­síthessék. Kétségtelenül továbbra is lesznek majd olyan feladataink, amelyek nem kötelezőek ugyan, de elvégzésük nélkülözhetetlen a ki­sebb-nagyobb közösségek életében. A munkaköri kötelezettségek meghatározása elősegítheti, hogy mindenki erejét, idejét, lehetősé­geit mérlegelve vállaljon ezekből részt, tudván: tevékenységének legfőbb mércéje az volt és marad a jövőben is, hogy milyen eredmé­nyeket ér el az ifjúság nevelésében. JÓL TUDJUK, és ezen mielőbb változtatni akarunk, hogy a peda­gógusok munkaideje még mindig 48 óra. És arról sem feledkezhe­tünk meg, hogy emellett még számos, a pedagógusok élet- és munka­­körülményeit érintő sürgős tennivalónk van, a többi közt az, hogy fi­gyelemmel kísérjük a bérfejlesztésre szánt összegek szétosztását. A most beköszöntött új év a közoktatásban is új utakat nyit, új távlatokat ígér Ha együtt, egymást, támogatva haladunk e távlatok felé, bizonyára gazdag és boldog lesz mindannyiunk számára az 1978. esztendő.

Next