Pedagógusok Lapja, 1978 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1978-01-14 / 1-2. szám
Jogszabályok, utasítások egy csokorban Sokan panaszkodtak, hogy a bérrendezés végrehajtásáról intézkedő rendeletek számos olyan jogszabályra hivatkoztak, amelyek a Művelődési Közlöny évekkel ezelőtti számaiban jelentek meg. Ez különösen az új intézmények vezetőinek okozott gondot. De nemcsak nekik, hanem még a szakembereknek is, hiszen az elmúlt évek során megjelent számos jogszabályt ők sem igen tudták észben tartani. Egy helyen Most — elismerve a panaszkodók igazát — az Oktatási Minisztérium a Művelődési Közlöny 1977. évi 23. számában csokorba gyűjtve ismét közzétette a pedagógusok munkaidejét, heti kötelező óraszámát, túlmunkáját és helyettesítését érintő összes jogszabályt. A többször módosított és kiegészített 110/1986./MK. 2./ A./MM számú utasítás jelenleg is érvényben levő hatályos rendelkezései tehát együtt, a közlöny egyetlen számában megtalálhatók. A pedagógusok, az intézmények vezetőinek munkáját korábban megkönnyítette, hogy hosszú ideig egy közös utasítás szabályozta a pedagógusok bérezését és munkaidejét. Az 1971- ben végrehajtott bérrendezéskor azonban, mivel módosult a bérrendszer is, új jogszabályra volt szükség. Ám a munkaidő változatlan maradt, így az 1966. évi utasításnak az erre vonatkozó része továbbra sem vesztette el érvényességét. A mostani, tehát az 1977. évi bérrendelet sem tehetett mást. Hatályon kívül helyezte a korábbi bérutasításokat, de a munkaidőre vonatkozó rendelkezéseken alapvetően nem változtatott. A szakmabeliek azt is jól tudják, hogy a pedagógusok óraszámának csökkentése és egyéb okok miatt 1970-ben, 1975- ben és most, 1977-ben is pontosítani kellett a munkaidőt, a túlmunkát, a helyettesítést szabályozó alaputasítást, melyet, időközben számos tájékoztató, állásfoglalás is teljesebbé tett. Ilyen körülmények közt senki sem csodálkozhatott azon, hogy még az elmúlt hetekben is számos intézményben vagy művelődésügyi szakigazgatási szervnél heves viták folytak a kötelező óraszámokról. Most végre rend lesz — gondolták az Oktatási Minisztérium illetékesei, akik korábban tett ígéretüket beváltva összegyűjtötték és együttesen közreadták az eddig megjelent rendeleteket. Az öröm azonban még korai, az egységes szerkezetben megjelent utasítás ugyanis további bonyodalmakat okozott. Írásban, telefonon, személyesen, méltatlankodó hangon kérdezték kartársaink, hogyan járulhatott hozzá a Pedagógusok Szakszervezete a számos esetben elavult és sok vonatkozásban hiányos rendelkezések megjelentetéséhez. Amit még nem lehet mos már az eddigiekből is látni, hogy jelenleg sem lehetett új munkaidő-utasítást kidolgozni, annak ellenére, hogy számos jogos sérelem vár orvoslásra. Mindenekelőtt azért nem, mert egyegy új jogszabály nem csupán az elhatározástól vagy éppen a rendelkezésre álló időtől függ. Olyan elvi, szerkezeti és főleg anyagi feltételekre is szükség van, amelyek módot nyújtanak a szabályozásra. Hadd igazoljam ezt az állítást egy példával. Ma még sem a csökkentett munkaidőt, sem pedig ennek eredményeként a kéthetenkénti második pihenőnapot nem tudjuk biztosítani a pedagógusoknak. Hiányoznak hozzá a szükséges feltételek. Ezek sorába tartozik a 11 napos tanítási rend alkalmazásának kiterjesztése. Ha e téren előbbre léphetünk, akkor majd sor kerülhet az általános munkaidőcsökkentésre s a jelenleginél kedvezőbb munkaidő-beosztásra is. A kéthetenkénti ciklus széleskörű alkalmazása viszont egyéb változtatásokat igényel. Elég talán példaképpen arra hivatkoznom, hogy módosítani kell majd a túlmunkák elszámolásának jelenlegi rendjét is. Az elmondottak bizonyára segítik a tisztánlátást abban, hogy az oktatást irányító szervek is szükségesnek tartják egy új, korszerű utasítást megjelentetését, melyre — ha a feltételek megérettek — remélhetően nem kell majd túl soká várni. Jelenleg azonban azzal kaptunk jelentős támogatást, hogy a hatályos rendelkezéseket nem kell órák hoszszat keresgélnünk, hanem az időközben megváltozott szabályokat egyetlen helyen, és főként egységes szerkezetben megtalálhatjuk. S ha nem tökéletes is e munka, a kívánt célt így is jól szolgálhatja. Igazuk van természetesen azoknak, akik kifogásolják, hogy a közzétett jogszabályok szövegezése — éppen esetenkénti elavultságuk miatt — többször zavaró. Ez azért van, mert a régi utasítás eredeti szövegén most sem lehetett változtatni, de mindenütt megtalálhatók utána a módosítások, a kiegészítések, valamint az értelmezést segítő állásfoglalások, fontos tájékoztatók. Ezért egy-egy utasításrészt a helyes végrehajtás érdekében mindig a maga teljességében kell tanulmányozni. Példaként érdemes idézni a pedagógusok helyettesítését szabályozó 87. paragrafust, melynek az (1) bekezdése kimondja: „Annak a pedagógusnak, aki szakszerű helyettesítést kötelező óraszámán felül lát el, a IV. számú mellékletben szabályozott mértékű óradíjat kell fizetni”. Ugyanakkor a közzétett hatályos szövegben sehol sem található IV. számú melléklet, sőt az egyetlen melléklet is a VX. számot viseli Erre az ellentmondásra azonban választ kapunk azonnal, ha tovább olvassuk az e szakaszhoz fűzött kiegészítő megjegyzést, mely így szól: ,1 Az óradíj mértékét a 201/1977./M. K. 15./OM— MüM számú együttes utasítás 1. számú melléklete szerint kell megállapítani”. Ezt a módszert célszerű követni minden más esetben is. Hosszú lenne felsorolni azokat a fontosabb szabályokat, amelyek végrehajtásában még sok a bizonytalanság. Néhányra azonban ez alkalommal is szeretném ráirányítani a figyelmet. Néhány fontos szabály Az utasítás felsorolja, hogy a pedagógus 48 órás munkaidejében— a tanítási és foglalkozási kötelezettségen kívül — milyen egyéb tennivalókat köteles elvégezni. Ez a lista azonban sohasem volt teljes. Így a pedagógusok feladatainak meghatározásakor mindig figyelembe kell venni az egyes rendtartásokban és egyéb jogszabályokban foglaltakat is. Ezzel kapcsolatban arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy a pedagógusnak a heti kötelező óraszámon túli teljes munkaideje értelemszerűen minden oktatási intézményre vonatkozik. Az utóbbi időben sok gond adódott a vezetők heti kötelező óraszámának meghatározásakor is. Ezért a most közzétett utasítás újra tartalmazza a vezetők és helyetteseik kötelező óraszámának megállapítására vonatkozó általános és különleges szabályokat, amelyeket az eredeti jogszabály hatályon kívül helyezett, bérre vonatkozó részében találhatták meg korábban. A pedagógusok túlmunkájával kapcsolatban külön is ki kell emelnünk a II. paragrafust, mely szerint a munkaviszonyban álló pedagógusnak, a munkahelyével azonos helységben működő és azonos felügyeleti szerv irányítása alá tartozó bármely alsó- és középfokú oktatási intézményben a heti kötelező óraszámon felül megtartott órája, valamint egyéb díjazandó oktatási tevékenysége túlmunkának minősül. Itt utalok vissza a már idézett helyettesítési szabályra is, mely szerint a helyettesítést minden esetben díjazni kell, ha azt a pedagógus a heti kötelező óraszámon felül teljesíti. A díjazás nem függhet attól, hogy a helyettesített pedagógus milyen címen van távol munkahelyétől. Elég gyakori az is, hogy a túlmunkára (81—86. paragrafus) és a helyettesítésre (87—93. paragrafus) vonatkozó rendelkezéseket a gyakorlatban összekeverik. Bízom abban, hogy e rövid tájékoztató is segít eloszlatni a megjelent utasításokkal kapcsolatos kételyeket, s hozzájárulhat az intézkedések törvényességéhez. Pethő Géza 2 Pedánsok lapja Egitts a gyermekért Az utóbbi években a közoktatáspolitikai párthatározat, a SZOT és az Oktatási Minisztérium irányelvei alapján az iskolák társadalmi kapcsolatainak formái és módszerei sokat gazdagodtak és jóval tartalmasabbakká váltak. Az üzemek, a vállalatok, a termelőszövetkezetek önzetlen segítsége nélkül elképzelhetetlenek lettek volna például az elmúlt és a jelenlegi ötéves terv nagyarányú óvodafejlesztési sikerei, s az iskolaépületek, a csapatotthonok, a nyári táborok működési feltételeinek javításáért, karbantartásáért, állaguk megóvásáért is sokat tettek és tesznek az üzemek és a vállalatok. Az iskoláknak nyújtott anyagi segítség azonban nem helyettesítheti, nem pótolhatja az iskola és a társadalom együttműködését a nevelő munkában. Éppen ezért roppant jelentős az a kezdeményezés, hogy számos iskola a szülők munkahelyével is folyamatos kapcsolatot tart: a pedagógusok a munkahelyeken is megkeresik a szülőket, nevelési tanácsadást tartanak, segítséget adnak a gyermekek neveléséhez. A gyerekek többsége, 70—80 százaléka 13—14 éves korában pályát választ, szakközépiskolába vagy szakmunkásképző iskolába jelentkezik. Kézenfekvő, hogy az iskola üzemi kapcsolatai számos lehetőséget teremtenek a gyermekek megalapozott pályaválasztásához. Az üzemek nyújtotta segítség, az iskolák tárgyi feltételeinek javítása, fejlesztése kapcsán lehetőség nyílik arra is, hogy a munka társadalmi értékét felismertessük a gyerekekkel s a munkáshivatás megbecsülésére neveljük őket. Örvendetes és követendő példa, hogy jó néhány szocialista brigád a gyerekekkel együtt végzi el a javító, karbantartó, parkosító munkát, közösen készítenek játékokat, szemléltető eszközöket. Így jött létre például Tatabányán a pihenő- és úttörőpark, s így készültek játékok és szemléltető eszközök a martfűi brigádok és úttörők közreműködésével a napközisek számára. Általánossá vált, hogy a gyerekek a szünidőben, illetve az őszi betakarítás idején tömegesen kapcsolódnak be a termelőmunkába. Ha az üzem, a termelőszövetkezet gondosan előkészíti és megszervezi ezt, akkor a jó tapasztalatok vonzóvá tehetik a fiatalok szemében az üzemek életét, de véglegesen kedvüket szegheti, ha csak a legkellemetlenebb és a legigénytelenebb teendőket végeztetik velük. A gyümölcsöző, értelmes munka élményén kívül roppant hasznos az is, ha a gyerekek az üzem közéletével, a demokratikus fórumok tevékenységével megismerkedhetnek, részt vehetnek a sport- és kulturális összejöveteleken. Az üzemi szakkörök sok értékes lehetőséget tudnak nyújtani a gyermekek személyiségének, tehetségének kibontakoztatásához, szabad idejük hasznos eltöltéséhez is. Hogy példát említsünk: a Kisújszállási Fehérneműgyár vagy az Alföldi Forcellángyár szakköreiben részt vevő fiatalok közül bizonyára sokan jegyzik el magukat egy életre az itt megismert szakmával. Az „Egy üzem — egy iskola" elnevezéssel indult és egyre bővülő megmozdulások kiemelkedően lényeges tényezője a mozgalmi, politikai együttműködés. A szakszervezetek, a pártoló testületek, a szocialista brigádok sok helyen tartalmas, rendszeres együttműködést alakítottak ki az úttörőkkel. Segítik őket az expedíciós akciókban, a honvédelmi napok megszervezésében és lebonyolításában, a nyári táborozás céljára rendelkezésükre bocsátják üzemi üdülőiket, meghívják a gyermekeket ünnepségeikre, élményszerű előadásokat tartanak nekik. Fontos, hogy mindez a jövőben általánosabb legyen, hiszen az úttörőcsapatoknak a mainál több társadalmi segítségre van szükségük. Kevés például az ifjúmunkás az úttörővezetők között. Jobban lehetővé kell tenni a gyerekek számára a művelődési házak, könyvtárak látogatását is, s jobban be kell vonni őket az öntevékeny művészeti együttesek munkájába. Ehhez vonzó, változatos programra van szükség, s ez ma még nem általános. Szerencsére számos jó példát is láthatunk. Az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttesének például 28 úttörőcsapattal van rendszeres kapcsolata. Az együttes tagjai nagy lelkesedéssel oktatják a 6—14 éveseket néptáncra, a népi hagyományok szeretetére. Szakszervezeti bizottságaink mindenütt szorgalmazzák egy vagy több üzem és egy-egy iskola hosszútávú, kétoldalú szerződésének megkötését és ennek folyamatos valóra váltását. Rózsa Zoltánná Az áldozatos munkáért Már hagyomány, hogy szakszervezetünk elnöksége minden év végén baráti találkozón köszöni meg azoknak a szakszervezeti tisztségviselőknek és társadalmi aktivistáknak a munkáját, akik a mozgalomban kiemelkedő érdemeket szereztek. Erre az elmúlt esztendőben december 19-én került sor a Fáklya klubban. Az elnökség nevében dr. Voksán József főtitkár köszöntötte a mintegy hetven meghívottat, majd a jutalmakat adta át. Hárman a Szakszervezeti Munkáért Oklevelet kapták meg: dr. Jaki Lászlóné, a Budapesti Tanítóképző Főiskola szb titkára, Marton László, a jászalsószentgyörgyi általános iskola tanára, megyei rajzszakfelügyelő, valamint dr. Sávolyi Istvánné, az OTP főelőadója. Nyugodt, jó pihenést! Országszerte sokan ismerik azt a képünkön látható derűs tekintetű, öses hajú férfit, akinek mellére az Elnnöki Tanács adományozta kitüntetést, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát tűzi föl dr. Voksán József, szakszervezetünk főtitkára. Dénes Imre ő, aki 1945 óta dolgozik a szakszervezeti mozgalomban, eleinte a SZOT, majd szakszervezetünk gépkocsivezetőjeként. Sok minden változott az elmúlt évtizedek során, cserélődtek a kocsik, új meg új munkatársak álltak a régiek helyére, Dénes Imréből is hovatovább illitó bácsi lett, de a rohanó, egymás sarkába tipró esztendők sem tépázták meg az ő nyugalmát, munkakészségét, humorát és emberi közvetlenségét. Érthető, hogy ahol csak megfordult, mindenki, mindenütt nagyon kedves ismerősként köszöntötte. Ha útjainak kilométereit összeadnánk, az többszörösen körülérné a földet. Fárasztó, hosszú utazás volt, amit megtett, ha kellett, nappal vagy éjjel, forró nyárban és dermesztő télben, ahogy a szolgálat hozta. Eljött az ideje a megérdemelt pihenésnek. Valamennyi szakszervezeti tag nevében kívánjuk, hogy töltse egészségben, derűsen Dénes Imre a nyugalom esztendeit, kedves családja és az őt mindig visszaváró munkatársak szeretetétől övezve. — i —s Múzeum Csillebércen alig fordult meg nálunk jelesebb külföldi vendég, aki ne járt volna a csillebérci fák alatt. Az idő múlásával „új csodák” épültek, érthető tehát, ha ezek felé fordult a figyelem, s Csillebércről kevesebbet hallottunk. Pedig 1968 és 1973 között szinte teljesen újjászületett a tábor: a romantikus sátrak és a favázas színek helyébe állandó panelházikók és nagyméretű épületek nőttek. A tábor feladatköre is gazdagabb lett: a gyermektáboroktatás mellett egyre jelentősebb szerepet kapott itt a felnőtt úttörővezetők képzése. A 30. évforduló alkalmából született meg a gondolat, hogy jubileumi programként állandó jellegű csillebérci helytörténeti gyűjteményt kellene létrehozni. Mivel azonban az eseményekben gazdag három évtized során nem folyt rendszeres tábortörténeti gyűjtőmunka, a szervezőknek most ,elég nehéz a dolguk. Bár az anyaggyűjtésre több felhívás látott napvilágot — igaz, csak szűkebb úttörővezetői berkekben —, ezek eddig elég sovány eredménnyel jártak, mivel a régebben Csillebércen dolgozók, táborozók nagy része időközben „kinőtt” az ifjúsági mozgalomból, és így a megkeresés el sem érhetett hozzájuk. Legtöbbjüknek már csak nevére emlékeznek hajdani „veterán” társaik. Remélem, hogy a Pedagógusok Lapja olvasói között akad jó néhány egykori „csillebérci”, aki kedves emlékei közt őriz a táborról tárgyi vagy írásos dokumentumokat, illetve résztvevője volt olyan érdekes tábori eseményeknek, amelyeket érdemes lenne bemutatni, leírni, megőrizni és — esetleg másolat formájában — közkinccsé tenni a helytörténeti gyűjtemény tárlaiban. Az évforduló alkalmából megnyíló állandó kiállítás természetesen inkább csak nyitánya, semmint befejezése kíván lenni a gyűjtőmunkának. A tábor tehát továbbra is várja a jelentkezéseket, az újabb dokumentumok felajánlását.. A tábor címe változatlanul: 1121 Budapest, Konkoly Thege u. 21. Dr. Tóth József A Csillebérci Vezetőképző és Úttörőtábor 1978 nyarán ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Harminc évvel ezelőtt, 1918 tavaszán nyarán az egész ország figyelemmel kísérte a tábor és vele együtt az úttörővasút építését. Szinte a magyar úttörőmozgalom jelképévé vált ez a két intézmény. Ez is magyarázza, hogy