Pedagógusok Lapja, 1985 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1985-01-18 / 1-2. szám

Tisztelgő sorok Évtizedek ormán Mennyi fér egy emberi életbe? Sok is, kevés is, attól függ ki éli meg. Kovásznay Rezső például, akit 70. születésnapja alkalmából január 7-én köszöntött dr. Voksán József főtitkár, és átnyújtotta neki az ,,Érdemes Munkájáért” szak­szervezeti emlékplakettet, joggal vallhatja, hogy ugyancsak válto­zatos és mozgalmas volt az az út, mely a hét évtized ormára veze­tett. Mindenekelőtt és summázatul: egész munkássága elválaszthatat­lanul egybefonódott az iskolai és mozgalmi tevékenységgel, akár egyik, akár másik volt hivatalo­san a fő megbízatása. A közéleti elhivatottságot gyermekkori örök­ségként kapta: nyomdász apja szakszervezeti alkalmazott volt, majd a Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztoshelyettes. Meg is szenvedett érte. Fiának ilyen körülmények közt nem volt köny­­nyű gyermekkora. Mégis sikerült a mélyből feltörnie. A szegedi egyetemen magyar—francia sza­kos tanári oklevelet szerez, majd 1949-ig Sátoraljaújhelyen tanít. A felszabadulás után 1946-tól 49-ig szakszervezetünk Zemplén megyei titkára, utána egy évig a közpon­tunkban dolgozik. A következő ál­lomás: egy közgazdasági techni­kum igazgatói széke. Újra a szak­­szervezet, osztályvezető lesz, több cikluson át a központi vezetőség, illetőleg az elnökség tagja. Né­hány évig a Fővárosi Tanács mű­velődésügyi osztályát irányítja. A nyugdíjazás előtti utolsó, kedves állomása pedig, ahová most is vissza-visszajá­r tanítani, a II. Rá­kóczi Ferenc Gyakorló Közgazda­­sági Szakközépiskola igazgatói posztja, íme, a nagyon szűkszavú „életrajz”, de éppen elég arra, hogy Kovásznay Rezső pályafutá­sának gazdagságát bizonyítsa. Kívánjuk, hogy azzal­ az opti­mizmussal, amellyel eddig élt és segített másoknak is élni, fűzze tovább egészségben esztendeinek a sorát. Majd ti nánasi emléklap Nemzedékek egész sora ismeri és tiszteli Hajdú-Biharban Somor­­jai Lászlót, aki 30 éven át tanított a debreceni református tanítókép­zőben. Amikor nyugalomba vonult, akkor sem hagyta abba a munkát, pályázatokon vett részt, nemegy­szer első díjjal, és ahol csak lehe­tett, minden erővel azon fárado­zott, hogy a fiatalok megkedvel­jék a testedzést és egészséges élet­módot folytassanak. Ezt tette ak­kor is, amikor hajdúnánási lakos lett. Munkáját nemcsak a tanít­ványok­ hálája, hanem társadalmi elismerés is kíséri. Ezt jelzi az a­­ szép emléklap is, amelyet a város „társadalmi és­ művelődésügyi fej­lődését elősegítő eredményes te­vékenységéért” Hajdúnánás tanú­ csa adott neki az elmúlt,év­­végén. Tisztelettel köszöntjük, és jó egész­séget kívánunk további munkájá­hoz. ségie­lszázad­ g­azdagsága Negyedszázada annak, hogy Hódmezővásárhely egyik általános iskolája fölvette Dózsa György ne­vét. Ettől kezdve igazgatója Hecs­­kó János, aki ugyancsak 25 eszten­deje szakszervezetünk alapszerve­zeti titkára is. Hecskó János mind iskolaveze­tői, mind szakszervezeti tevékeny­ségével beleírta a nevét a város történetébe. Csak néhány példát említve, társadalmi munkával és tanácsi segítséggel sikerült isko­láját bővítenie. Nagy figyelemmel kíséri és segíti az úttörőmozgal­mat. Jó kapcsolatot teremtett az iskola szülői gárdájával. Tevékeny tagja a városi tanács művelődési bizottságának, valamint a szak­mai közi bizottságnak. A városi pártbizottság propagandistájaként pedig hosszú­ idő óta vezet tanfo­lyamokat. Arra is szakít időt, hogy a megyei pedagógiai pályázatokon részt vegyen, sőt lapunknak is küld tudósításokat. Szakszerve­zeti tevékenységében kitűnő fel­­készültséggel és következetességgel képviseli az oktatásügyi dolgozók érdekeit. A többszörös jubileum alkalmá­ból a városi bizottságon rendezett ünnepségen dr. Voksán József kö­szöntötte és adta át a központi vezetőség nevében az „Érdemes munkájáért”, emlékplakettet. A Csongrád megyei bizottság képvi­seletében pedig Fabula Andrásné megyei titkár méltatta érdemeit, és nyújtotta át a megyei bizottság jutalmát. f. a. A Komárom megyei bizottság élén „Azért vagyunk, hogy segítsünk" A megye pedagógusainak aligha kell bemutatnunk Szarvas Bélá­­nét, szakszervezetünk új Komá­­­rom megyei titkárát. Ha szemé­­­­lyesen nem is, hallomásból sokan ismerik, legtöbben talán úgy, mint a KISZ megyei bizottságának tit­kárát.­­Évekig látta el ezt a funk­ciót. Mostani posztjára a megyei ta­nácstól került, ahol az apparátus párttitkáraként dolgozott. Előtte sokféle munkakörben tevékeny­kedett, amelyeknek rendre közös vonásuk, a másokért vállalt fel­­adat. Pedagógusi és mozgalmi vé­náját szüleitől örökölte és jó is­kolákban erősítette. — Anyám tanítónő volt, apám pedig bányász, Kossuth-díjas vá­jár — mondja. — Mindketten ízig-vérig közösségi emberek. Igaz, nemegyszer láttuk a húgommal, hogy holtfáradtak, de a szemük­ből az aznapi elvégzett munka öröme, sugárzott. A tatabányai Árpád Gimnáziumban tett érett­ségi után magától értetődően je­lentkeztem az esztergomi tanító­képzőbe, eszembe se jutott, hogy más is lehetnék, mint tanítónő. Igaz, mellette mindig vonzott a közösségi feladat is, a képzőben szívesen vállaltam a KISZ-titkári teendőket. Életem egyik legboldo­gabb szakasza volt az a három év, amit egykori iskolámban, a tatabányai Petőfi általános isko­lában, édesanyám kollégájaként töltöttem, közvetlenül az oklevél megszerzése után. Legnehezebb időszakom pedig az volt, amikor ő meghalt. Akkor már a KISZ Komárom megyei bizottságán dol­goztam. •­ Most visszatekintve, nagyon hasznos időszak volt számomra az ott töltött idő, mert akkor is­mertem meg igazán a megye ok­tatási intézményeit és a pedagó­gusokat. Ennek a jelenlegi mun­kámban látom igazán nagy hasz­nát. Jól kamatozik a megye ifjú­sági vezetőjeként szerzett tapasz­talatom és örülök, hogy elvégez­hettem az MSZMP Politikai Fő­iskoláját is, mert most tudom igazán, mennyire nem elég az ösztönösség a mozgalmi vezetői munkában. Ez széles körű elméle­ti felkészültséget, nagyfokú tuda­tosságot és jó szervezőkészséget is igényel. Azt nem tudom, hogy mindezzel rendelkezem-e, de mindenképpen erre törekszem. Nagy öröm számomra az is, hogy a megyei tanácsnál töltött tíz év során jó munkatársi kapcsolatok­ra sikerült szert tennem a községi és városi tanácsok vezetőivel. — A szakszervezeti bizottság nagy bizalommal várt. Moharos Józsefné, Giziké, akinek az utód­jául választottak, sok hasznos ta­náccsal vezetett be a­­munkakö­rébe. Ő most már január elsejé­vel ment nyugdíjba, előtte fél évig együtt dolgozhattunk és ez ne­kem a biztonságot jelentette. Csakúgy, mint az, hogy eddig mindenkitől segítséget és bátorí­tást kaptam. Hiszen a megyében akárhová megyek, mindenütt ba­rátokra, régi kollégákra, jó­ isme­rősökre találok. — Eddig minden munkám szí­vesen végeztem, de valahogy ál­landóan volt valamiféle hiányér­zetem,, amióta otthagytam a taní­tást. Igaz, tíz évig oktattam a marxista esti egyetemen. Közben a szociológia kiegészítőt is elvé­geztem. Amióta új munkaköröm­mel ismerkedem, legfontosabbnak a pedagógusokkal való személyes kapcsolatot tartom, ezért sokat utazom , a megye okta­tási intéz­ményeibe, rendre a helyi műve­lődési osztály­­ vezetőjével és a­­körzeti alapszervezet titkárával. Így bármilyen gond is merüljön fel az egyik vagy a másik helyen, azonnal tudunk segíteni vagy vá­laszolni ott, helyben, mit kell ten­ni, hová kell fordulni orvoslásért. Az eddigi tapasztalataim és a ren­geteg megismerte dokumentum, szakszervezeti határozat segítsé­gével és a megyei bizottsági tag­jainak támogatásával többé-ke­­vésbé már sikerült átfogó képet nyernem a pedagógusok mai hely­zetéről és már kezdem felmérni a teendőket is.­­ Mindenképpen erősíteni sze­retnénk az információs­ munkát, hiszen ez az alapja a mozgalmi tevékenységnek. Keressük a min­­denk­i számára leghasznosabb for­mákat. Most az új év elején bo­csátjuk útjára bizottságunk belső kiadványaként a Híradót, amelyet rendszeresen szeretnénk eljuttat­ni­ minden intézménybe.­­• Tudom, sokan csak az üdü­lőjegyek számából mérik le, ho­gyan dolgozik a szakszervezet... Az üdülési lehetőségek azonban csökkennek. Ezért saját berkeink­ben néztünk körül. Felvettük a kapcsolatot a Hajdú-Bihar me­gyei bizottsággal, saját hajdúszo­­boszlói üdülőjükben ajánítottak­ fel nekünk szobát, amit az idei esztendőtől egész évben folyama­tosan használhatunk. Ennek a gyógyvíz miatt különösen a nyugdíjasok örülnek. Ugyancsak az ő érdekükben született három évvel ezelőtt az a terv, hogy ott­hont kellene építeni számukra Tatán. A pedagógusok vállalták, hogy hozzájárulnak az építkezés költségeihez úgy, hogy az Eötvös­­alapba többet fizetnek be, mint eddig. Három év alatt már szép summa gyűlt össze. — Persze más feladataink is vannak. Szeretnénk például élén­kebbé és rendszeresebbé tenni a szervezeti életet, de ehhez a szem­léletet is formálnunk kell: első­sorban el akarjuk érni, hogy azt, aki elvállal egy szakszervezeti tisztséget, ne terheljék túl más feladatokkal. Mivel nagy a kü­lönbség az egyes alapszervezetek munkakörülményeit illetően, dif­ferenciáltan kell segítenünk őket. Sok hát a f­eladat és még több terv foglalkoztatja a megyei bi­zottságunkat. De hát végül is azért vagyunk, hogy segítsünk. Gyarmati Szabó Éva Egy pedagógiai­­­s Értékelték a Művelődési Mi- A Mi­nisztérium, az Országos Pedagó- díjat­ér­giai Intézet és a Magyar Pedagó­­katál­giai Társaság 1981-ben, öt évre nagyr­a meghirdetett országos pedagógiai kódné­v. pályázatának 1984. évi fordulója- rom­os­ra beküldött műveket, az el­ új Az OPI-ban megtartott ünnep- teses:­ré­ségen dr. Simon Gyula, a társa­­ján­s­os­ság elnöke és dr. Vajó Péter, az ng­v, OPI főigazgató-helyettese mél­­yen­ látta a nevelő-kutató intézmények és környezetük témában megírt .. A­­ tanulmányokat, majd Szabó Lász­­ossze­ló minisztériumi főtanácsos ki­­sülte is osztotta a dijakat. retbe Jó tudni Az ili bérjogszabál­y• Pótlékok Az új bérjogszabályban lényeg­en id­gesen egyszerűbbé vált a pótlékok kok­é rendszere; ez mind a vezetői, mind intéz , a működési pótlékokkal kapcso- nem ál­latban elmondható, tővite el A vezetői pótlékok korábban, a Ft­os­se 6/1977. (VII. 27.) OM—MVM számú elfog ló együttes rendeletben 6 csoportra hetet voltak osztva, s mindegyig cső- mini ex­portban más-más volt az alsó és a teszti felső határ. A 13/1984. (VIII. 22.) ABMH számú rendelet — külön­választva a felügyelői pótlékot — csak vezetői (500—2500 Ft) és ve­­rv­e­zetőhelyettesi (250—1500 Ft) pót-­­ lékot ismer. Ötszáz és 2500 Ft közötti pótlé- I ■* kot csak az önálló intézmények ve- L— — zetői, 250 és 1500 Ft közötti pótlé- 1. r kot a vezetőhelyettesek és a nem us.il cl önálló intézményeik vezetői kap­hatnak. A tényleges összeg meg- Le s állapításakor természetesen figye-­­ be­lembe kell venni a vezetői tévé- keré­kenység összetettségét, az intéz- kolle­k­t­mény nagyságát, a tanulócsopor- bizo­t­tok számát, a végzett munka szín- *ese­­rt' vonalát, s még számos egyéb té- kelle­­­nyezőt is, mely az objektív érté- vek keléshez szükséges. A 5s. A a működési pótlékok rendszere ten is j­óval áttekinthetőbbé­ vált az át- a­dása at­ján, hogy az új csoportosítás alap-­­ ja egyrészt a munkahely, másrészt­­ az ellátott feladat. Ennek megfe-­isété­­­leiben a pótlélkok zöme két cső- Anag portba osztható. Az általános műv­elés. a­ködési pótlék körébe tartoznak názi ki például az általános iskolai nap- tőm­i­ég­közi otthoni, az étkeztetés (menza)­ kan:­zt szervezési, az osztályfőnöki, stb. 8-et, d. pótlékok; ide került az új, a mun­­oda, is­ka közösségvezetői pótlék, s míg dött is korábban az úttörőcsapat-vezetők rab­­t vezetőhelyettesi pótlékot kaptak, életi és most ők is általános működési adol­­ pótlékban részesülhetnek. A pót­­mell­e­lék összege címenként 100 és 800 tett/ Ft között állapítható meg, véve Azokat a­ működési pótlékokat, é­os, amelyek a településhez, az intéz- D n­­a­mény típusához kapcsolódnak, a lámr­­ jövőben egységesen munkahelyi hel­­yi pótléknak nevezzük, pl. nemzeti- Akt­­a­ségi, területi, különleges munka- gyer­zr­helyi pótlék. Ezek összege címen- re­­g­ként 200 és 1200 Ft között állapít- nek hatók meg. A személyre szóló régi konkrét összeg meghatározásánál járt , itt kisebb lehetőség adódik a vég­­érzs íg­zett munka színvonalának mérle- ada s­zelésére, mert elsősorban a tele-­mez­­ülés, az intézmény működési fel- Á­da tételei jelentősen befolyásolják önn­él azokat, arrs pá

Next