Pedagógusok Lapja, 1985 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1985-01-18 / 1-2. szám
Tisztelgő sorok Évtizedek ormán Mennyi fér egy emberi életbe? Sok is, kevés is, attól függ ki éli meg. Kovásznay Rezső például, akit 70. születésnapja alkalmából január 7-én köszöntött dr. Voksán József főtitkár, és átnyújtotta neki az ,,Érdemes Munkájáért” szakszervezeti emlékplakettet, joggal vallhatja, hogy ugyancsak változatos és mozgalmas volt az az út, mely a hét évtized ormára vezetett. Mindenekelőtt és summázatul: egész munkássága elválaszthatatlanul egybefonódott az iskolai és mozgalmi tevékenységgel, akár egyik, akár másik volt hivatalosan a fő megbízatása. A közéleti elhivatottságot gyermekkori örökségként kapta: nyomdász apja szakszervezeti alkalmazott volt, majd a Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztoshelyettes. Meg is szenvedett érte. Fiának ilyen körülmények közt nem volt könynyű gyermekkora. Mégis sikerült a mélyből feltörnie. A szegedi egyetemen magyar—francia szakos tanári oklevelet szerez, majd 1949-ig Sátoraljaújhelyen tanít. A felszabadulás után 1946-tól 49-ig szakszervezetünk Zemplén megyei titkára, utána egy évig a központunkban dolgozik. A következő állomás: egy közgazdasági technikum igazgatói széke. Újra a szakszervezet, osztályvezető lesz, több cikluson át a központi vezetőség, illetőleg az elnökség tagja. Néhány évig a Fővárosi Tanács művelődésügyi osztályát irányítja. A nyugdíjazás előtti utolsó, kedves állomása pedig, ahová most is vissza-visszajár tanítani, a II. Rákóczi Ferenc Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskola igazgatói posztja, íme, a nagyon szűkszavú „életrajz”, de éppen elég arra, hogy Kovásznay Rezső pályafutásának gazdagságát bizonyítsa. Kívánjuk, hogy azzal az optimizmussal, amellyel eddig élt és segített másoknak is élni, fűzze tovább egészségben esztendeinek a sorát. Majd ti nánasi emléklap Nemzedékek egész sora ismeri és tiszteli Hajdú-Biharban Somorjai Lászlót, aki 30 éven át tanított a debreceni református tanítóképzőben. Amikor nyugalomba vonult, akkor sem hagyta abba a munkát, pályázatokon vett részt, nemegyszer első díjjal, és ahol csak lehetett, minden erővel azon fáradozott, hogy a fiatalok megkedveljék a testedzést és egészséges életmódot folytassanak. Ezt tette akkor is, amikor hajdúnánási lakos lett. Munkáját nemcsak a tanítványok hálája, hanem társadalmi elismerés is kíséri. Ezt jelzi az a szép emléklap is, amelyet a város „társadalmi és művelődésügyi fejlődését elősegítő eredményes tevékenységéért” Hajdúnánás tanú csa adott neki az elmúlt,évvégén. Tisztelettel köszöntjük, és jó egészséget kívánunk további munkájához. ségielszázad gazdagsága Negyedszázada annak, hogy Hódmezővásárhely egyik általános iskolája fölvette Dózsa György nevét. Ettől kezdve igazgatója Hecskó János, aki ugyancsak 25 esztendeje szakszervezetünk alapszervezeti titkára is. Hecskó János mind iskolavezetői, mind szakszervezeti tevékenységével beleírta a nevét a város történetébe. Csak néhány példát említve, társadalmi munkával és tanácsi segítséggel sikerült iskoláját bővítenie. Nagy figyelemmel kíséri és segíti az úttörőmozgalmat. Jó kapcsolatot teremtett az iskola szülői gárdájával. Tevékeny tagja a városi tanács művelődési bizottságának, valamint a szakmai közi bizottságnak. A városi pártbizottság propagandistájaként pedig hosszú idő óta vezet tanfolyamokat. Arra is szakít időt, hogy a megyei pedagógiai pályázatokon részt vegyen, sőt lapunknak is küld tudósításokat. Szakszervezeti tevékenységében kitűnő felkészültséggel és következetességgel képviseli az oktatásügyi dolgozók érdekeit. A többszörös jubileum alkalmából a városi bizottságon rendezett ünnepségen dr. Voksán József köszöntötte és adta át a központi vezetőség nevében az „Érdemes munkájáért”, emlékplakettet. A Csongrád megyei bizottság képviseletében pedig Fabula Andrásné megyei titkár méltatta érdemeit, és nyújtotta át a megyei bizottság jutalmát. f. a. A Komárom megyei bizottság élén „Azért vagyunk, hogy segítsünk" A megye pedagógusainak aligha kell bemutatnunk Szarvas Bélánét, szakszervezetünk új Komárom megyei titkárát. Ha személyesen nem is, hallomásból sokan ismerik, legtöbben talán úgy, mint a KISZ megyei bizottságának titkárát.Évekig látta el ezt a funkciót. Mostani posztjára a megyei tanácstól került, ahol az apparátus párttitkáraként dolgozott. Előtte sokféle munkakörben tevékenykedett, amelyeknek rendre közös vonásuk, a másokért vállalt feladat. Pedagógusi és mozgalmi vénáját szüleitől örökölte és jó iskolákban erősítette. — Anyám tanítónő volt, apám pedig bányász, Kossuth-díjas vájár — mondja. — Mindketten ízig-vérig közösségi emberek. Igaz, nemegyszer láttuk a húgommal, hogy holtfáradtak, de a szemükből az aznapi elvégzett munka öröme, sugárzott. A tatabányai Árpád Gimnáziumban tett érettségi után magától értetődően jelentkeztem az esztergomi tanítóképzőbe, eszembe se jutott, hogy más is lehetnék, mint tanítónő. Igaz, mellette mindig vonzott a közösségi feladat is, a képzőben szívesen vállaltam a KISZ-titkári teendőket. Életem egyik legboldogabb szakasza volt az a három év, amit egykori iskolámban, a tatabányai Petőfi általános iskolában, édesanyám kollégájaként töltöttem, közvetlenül az oklevél megszerzése után. Legnehezebb időszakom pedig az volt, amikor ő meghalt. Akkor már a KISZ Komárom megyei bizottságán dolgoztam. • Most visszatekintve, nagyon hasznos időszak volt számomra az ott töltött idő, mert akkor ismertem meg igazán a megye oktatási intézményeit és a pedagógusokat. Ennek a jelenlegi munkámban látom igazán nagy hasznát. Jól kamatozik a megye ifjúsági vezetőjeként szerzett tapasztalatom és örülök, hogy elvégezhettem az MSZMP Politikai Főiskoláját is, mert most tudom igazán, mennyire nem elég az ösztönösség a mozgalmi vezetői munkában. Ez széles körű elméleti felkészültséget, nagyfokú tudatosságot és jó szervezőkészséget is igényel. Azt nem tudom, hogy mindezzel rendelkezem-e, de mindenképpen erre törekszem. Nagy öröm számomra az is, hogy a megyei tanácsnál töltött tíz év során jó munkatársi kapcsolatokra sikerült szert tennem a községi és városi tanácsok vezetőivel. — A szakszervezeti bizottság nagy bizalommal várt. Moharos Józsefné, Giziké, akinek az utódjául választottak, sok hasznos tanáccsal vezetett be amunkakörébe. Ő most már január elsejével ment nyugdíjba, előtte fél évig együtt dolgozhattunk és ez nekem a biztonságot jelentette. Csakúgy, mint az, hogy eddig mindenkitől segítséget és bátorítást kaptam. Hiszen a megyében akárhová megyek, mindenütt barátokra, régi kollégákra, jó ismerősökre találok. — Eddig minden munkám szívesen végeztem, de valahogy állandóan volt valamiféle hiányérzetem,, amióta otthagytam a tanítást. Igaz, tíz évig oktattam a marxista esti egyetemen. Közben a szociológia kiegészítőt is elvégeztem. Amióta új munkakörömmel ismerkedem, legfontosabbnak a pedagógusokkal való személyes kapcsolatot tartom, ezért sokat utazom , a megye oktatási intézményeibe, rendre a helyi művelődési osztály vezetőjével és akörzeti alapszervezet titkárával. Így bármilyen gond is merüljön fel az egyik vagy a másik helyen, azonnal tudunk segíteni vagy válaszolni ott, helyben, mit kell tenni, hová kell fordulni orvoslásért. Az eddigi tapasztalataim és a rengeteg megismerte dokumentum, szakszervezeti határozat segítségével és a megyei bizottsági tagjainak támogatásával többé-kevésbé már sikerült átfogó képet nyernem a pedagógusok mai helyzetéről és már kezdem felmérni a teendőket is. Mindenképpen erősíteni szeretnénk az információs munkát, hiszen ez az alapja a mozgalmi tevékenységnek. Keressük a mindenki számára leghasznosabb formákat. Most az új év elején bocsátjuk útjára bizottságunk belső kiadványaként a Híradót, amelyet rendszeresen szeretnénk eljuttatni minden intézménybe.• Tudom, sokan csak az üdülőjegyek számából mérik le, hogyan dolgozik a szakszervezet... Az üdülési lehetőségek azonban csökkennek. Ezért saját berkeinkben néztünk körül. Felvettük a kapcsolatot a Hajdú-Bihar megyei bizottsággal, saját hajdúszoboszlói üdülőjükben ajánítottak fel nekünk szobát, amit az idei esztendőtől egész évben folyamatosan használhatunk. Ennek a gyógyvíz miatt különösen a nyugdíjasok örülnek. Ugyancsak az ő érdekükben született három évvel ezelőtt az a terv, hogy otthont kellene építeni számukra Tatán. A pedagógusok vállalták, hogy hozzájárulnak az építkezés költségeihez úgy, hogy az Eötvösalapba többet fizetnek be, mint eddig. Három év alatt már szép summa gyűlt össze. — Persze más feladataink is vannak. Szeretnénk például élénkebbé és rendszeresebbé tenni a szervezeti életet, de ehhez a szemléletet is formálnunk kell: elsősorban el akarjuk érni, hogy azt, aki elvállal egy szakszervezeti tisztséget, ne terheljék túl más feladatokkal. Mivel nagy a különbség az egyes alapszervezetek munkakörülményeit illetően, differenciáltan kell segítenünk őket. Sok hát a feladat és még több terv foglalkoztatja a megyei bizottságunkat. De hát végül is azért vagyunk, hogy segítsünk. Gyarmati Szabó Éva Egy pedagógiais Értékelték a Művelődési Mi- A Minisztérium, az Országos Pedagó- díjatérgiai Intézet és a Magyar Pedagókatálgiai Társaság 1981-ben, öt évre nagyra meghirdetett országos pedagógiai kódnév. pályázatának 1984. évi fordulója- romosra beküldött műveket, az el új Az OPI-ban megtartott ünnep- teses:réségen dr. Simon Gyula, a társajánsosság elnöke és dr. Vajó Péter, az ngv, OPI főigazgató-helyettese mélyen látta a nevelő-kutató intézmények és környezetük témában megírt .. A tanulmányokat, majd Szabó Lászosszeló minisztériumi főtanácsos kisülte is osztotta a dijakat. retbe Jó tudni Az ili bérjogszabály• Pótlékok Az új bérjogszabályban lényegen idgesen egyszerűbbé vált a pótlékok koké rendszere; ez mind a vezetői, mind intéz , a működési pótlékokkal kapcso- nem állatban elmondható, tővite el A vezetői pótlékok korábban, a Ftosse 6/1977. (VII. 27.) OM—MVM számú elfog ló együttes rendeletben 6 csoportra hetet voltak osztva, s mindegyig cső- mini exportban más-más volt az alsó és a teszti felső határ. A 13/1984. (VIII. 22.) ABMH számú rendelet — különválasztva a felügyelői pótlékot — csak vezetői (500—2500 Ft) és vervezetőhelyettesi (250—1500 Ft) pót- lékot ismer. Ötszáz és 2500 Ft közötti pótlé- I ■* kot csak az önálló intézmények ve- L— — zetői, 250 és 1500 Ft közötti pótlé- 1. r kot a vezetőhelyettesek és a nem us.il cl önálló intézményeik vezetői kaphatnak. A tényleges összeg meg- Le s állapításakor természetesen figye- belembe kell venni a vezetői tévé- kerékenység összetettségét, az intéz- kollektmény nagyságát, a tanulócsopor- bizottok számát, a végzett munka szín- *esert' vonalát, s még számos egyéb té- kellenyezőt is, mely az objektív érté- vek keléshez szükséges. A 5s. A a működési pótlékok rendszere ten is jóval áttekinthetőbbé vált az át- adása atján, hogy az új csoportosítás alap- ja egyrészt a munkahely, másrészt az ellátott feladat. Ennek megfe-isétéleiben a pótlélkok zöme két cső- Anag portba osztható. Az általános művelés. aködési pótlék körébe tartoznak názi ki például az általános iskolai nap- tőmiégközi otthoni, az étkeztetés (menza) kan:zt szervezési, az osztályfőnöki, stb. 8-et, d. pótlékok; ide került az új, a munoda, iska közösségvezetői pótlék, s míg dött is korábban az úttörőcsapat-vezetők rabt vezetőhelyettesi pótlékot kaptak, életi és most ők is általános működési adol pótlékban részesülhetnek. A pótmellelék összege címenként 100 és 800 tett/ Ft között állapítható meg, véve Azokat a működési pótlékokat, éos, amelyek a településhez, az intéz- D namény típusához kapcsolódnak, a lámr jövőben egységesen munkahelyi helyi pótléknak nevezzük, pl. nemzeti- Aktaségi, területi, különleges munka- gyerzrhelyi pótlék. Ezek összege címen- regként 200 és 1200 Ft között állapít- nek hatók meg. A személyre szóló régi konkrét összeg meghatározásánál járt , itt kisebb lehetőség adódik a végérzs ígzett munka színvonalának mérle- ada szelésére, mert elsősorban a tele-mezülés, az intézmény működési fel- Áda tételei jelentősen befolyásolják önnél azokat, arrs pá