Pedagógusok Lapja, 1987 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1987-01-16 / 1-2. szám
2 ÚJ MOZGALMI MUNKAFORMA: A CSOPORTOS ÉRTEKEZLET A megyei tapasztalatok alaposabb ismeretével Szakszervezetünk központi vezetőségének titkársága a kongresszus utáni feladatok részletesebb megbeszélése és a hatékonyabb, konkrétabb segítés érdekében új munkaformáit próbált ki az elmúlt hetekben. Az eddigi gyakorlattól eltérően nem valamennyi megyei bizottsági titkár együttes részvételével, hanem külön-külön, kis csoportjaikkal tartott értekezletet. Négy alkalommal került sor ilyen tanácskozásra, öt-öt titkár bevonásával. A változás szükségességéről, tartalmáról és eredményeiről Zacher Lászlót, a szervezési és káderosztály vezetőjét kérdeztük. — Valójában csak részben új a csoportos munkaforma — válaszolja. — Az előző kongresszusunk után alkalmaztuk először, s mert hasznosnak tartottuk■ szervezők, résztvevők egyaránt, ezúttal visszatértünk hozzá. A két-három havonta tartott megyei titkári értekezleteken ugyanis nincs, illetve alig van idő a sajátos, helyi jellegű gondok felvetésére és megbeszélésére. Pedig alkalmanként nagyon nagy szükség van rá, miként most is. Ez a tanév ugyanis nem szokványos mozgalmi esztendő, hanem a kongresszusunk utáni első, teljes munkaév. Gyakorlatilag most kezdjük megvalósítani a kongresszus határozatait. Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen szinte naponta felvetődik a kérdés: végrehajthatók-e ezek úgy, ahogy azt a mozgalom legfelsőbb fóruma megfogalmazta, ha nem, mit kell tennünk azért, hogy a kitűzött céljainkat minél jobban megközelíthessük. — Ezzel kapcsolatban mi szerepelt a tanácskozás fő napirendjén? — Elsősorban az irányítómunka továbbfejlesztése. A központi vezetőség idevágó határozata kimondja, hogy a jövőben közép- és alapszervezeti szinten egyaránt helyezzenek nagyobb súlyt a testületek és a tisztségviselők az értékelő, valamint az ellenőrző munkára, s legyenek önkritikusabbak, mint korábban. Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy feladatainkat magasabb színvonalon tudjuk megvalósítani. A megyei bizottságok irányító-segítő munkája minőségének kulcsszerepe lehet ebben. Ezeken a megbeszéléseken a beszámoló jelleg ellenére nyílt légkörű, tartalmas eszmecserék alakultak ki. Egy-egy témakört tényszerűen tárgyaltunk, mert ezekre az értekezletekre mi is alaposan felkészültünk, külön is tanulmányoztuk a megyék egy év alatt született határozatait, összegeztük módszereiket. Az eszmecseréken részt vettek a titkárság tagjain kívül a központi apparátus megyei instruktorai is. — Milyen szempontok alapján kerültek egy csoportba a megyei vezetők? Az irányításnak melyik területe került előtérbe egyik vagy a másik helyen? — Mivel a kongresszus után a megyei titkároknak egy része kicserélődött — öt megyében —, őket külön csoportba hívtuk öszsze, hiszen velük olyan feladatokat is megbeszéltünk, amelyek a tapasztaltabb titkárok számára már nem lehetett téma. A kezdés nehézségeit, a sajátos szakszervezeti munkamódszereket éppúgy, mint a különböző szervezetekkel való kapcsolattartás módjait, az alapszervezetek irányításának a megyei sajátosságokhoz igazodó formáit. Külön csoportban tanácskoztunk a leghosszabb ideje, a tíz-húsz éve a mozgalomban dolgozó vezetőtársainkkal. Hiszen nekik már a „kisujjukban” vannak az előbbi feladatok. Őket más kérdések izgatták: többek között a szakszervezeti munkának a gazdasági kihívásokhoz, a rétegekhez jobban alkalmazkodó, hatékonyabb módszerei, az időhiány és a személyes kapcsolattartás ellentmondásai stb. Valamennyi csoportban szóba került, hogyan fogadta és értelmezte a kongreszszusi határozatokat — a magyar szakszervezetek 25. kongresszusáét is — a tagság. A titkárok elemezték az új tisztségviselők felkészítésének eddigi tapasztalatait, megállapítva, hogy a felkészítő-továbbképző tanfolyamok színvonalasak, tovább kell folytatni őket. Ám több helyről jelezték: kívánnivalót hagy maga után a tagság gyors és folyamatos tájékoztatása. Éppen egy év telt el szakszervezetünk kongresszusa óta. Milyen tapasztalatokat szereztek önök a csoportos megbeszéléseken, hogyan dolgoztak a megyei bizottságok eddig a határozatok végrehajtása érdekében? — Ez egy kicsit részletesebb választ igényel, hiszen a lap olvasói talán kevéssé ismerik a megyei bizottságok szerepében bekövetkezett változást. Ennek két lényeges pontja van. Az egyik az, hogy mivel a központi vezetőség határozatai mindinkább közvetlenül szólnak az alapszervezetekhez, így a megyei bizottságok nem hozhatnak a belső életük irányításának kérdésében újabb, átfogó jellegű határozatokat, feladatuk „csupán” az, hogy közvetlenül segítsék és elkénőrizzék őket. Ebbe azonban belefér, hogy ez irányú munkájukat „testre szabott” intézkedésekkel, feladatokkal tervezzék. A másik változást is kongreszszusi követelmény indította el. Azt, hogy a megyei bizottságok jobban segítsék a megyei tanácsok oktatásügyet irányító munkáját, eredményesen képviseljék az oktatásügyi dolgozók érdekeit. Mindezekben a kérdésekben fejleszteniük kell kezdeményező, közös álláspontot kialakító, joggyakorló és ellenőrző tevékenységüket. Ez a két feladat önmagában sem jelentett egyszerű változást, de külön nehézséget okozott, hogy a megyei bizottságok összetétele pontosan az előbb vázolt feladatok hatékony megoldása érdekében megváltozott. Az 1985-ös választásokon ugyanis olyan testületeket kellett létrehozni, melyek tagjainak több mint a fele alsóbb szinten is választott funkciót betöltő tisztségviselő, elsősorban alapszervezeti titkár. Ennek következtében a megyei választott reszortfelelősök száma kisebb lett, és ezek a funkciók elsősorban az érdekképviselettel kapcsolatos feladatok ellátására szerveződtek. Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a megyei bizottságoknak úgy kell az alapszervezeteket irányító munkát fejleszteni, hogy biztosítsák az alapszervezetek megnövekedett képviseletét és ugyanakkor támaszkodjanak is erre. Hogyan sikerült ezt megvalósítaniuk? — A megváltozott összetétel, mint szervezeti változás, csak lehetőség a hatékonyabb testületi munkához. Szükséges, de nem elégséges feltétel. Teljessé csak akkor válik, ha az alapszervezeti tisztségviselők „akarják” is a testületben az aktív részvételt és megfelelő felkészültségük révén képesek is erre; a bizottság vezetői — az elnök, a titkár, a megyei politikai munkatárs — ezt a tevékenységet aktívan segítik, a megyei reszortosok pedig igénylik munkájukhoz az alapszervezeti „kontrollt”. A megbeszélésekből kiderült: a megyék többségében a testületek — sportnyelven szólva — már játsszák az új „futballt”, egyre határozottabban és pontosabban adogatják a „labdát”, és ez nemcsak megalapozottabb és megvalósíthatóbb döntésekben kamatozott, hanem emberileg is: jól összekovácsolta az új testületeket. Vannak azonban olyan bizottságok is, ahol az új testületi tagok inkább csak „hallgatnak” a tapasztaltabb kollégákra és nem fejtik ki rendszeresen véleményüket, nem aktív részesei a döntéseknek. E gondok megszüntetésére sikerült jó néhány módszert is ajánlanunk egymásnak. Végezetül az olvasók figyelmét szeretném felhívni arra, hogy mint szakszervezeti tagok, „viszszafelé” is megkövetelhetik az új típusú alapszervezeti képviseletet. Hiszen az, hogy a legtöbb alapszervezet vezetője egyben a megyei testület tagja is, lehetővé teszi saját testületének s a tagságnak a pontosabb, gyorsabb és érdemibb informálását. Javaslom, hogy ezt a korábbinál mindenütt jobban igényeljék is tőlük. Pedagógusok Lapja Az osztályfőnöki órák anyagához Lányok, fiúk! Gyertek az EGIS Gyógyszergyárba! A gyógyszergyártás a korszerű berendezések mellett a jól képzett, lelkiismeretesen dolgozó szakemberek munkáját is igényű.. . Általános iskolai végzettséggel várjuk jelentkezési ezeket akövetkező szaunáikban: — vegyianyaggyártó, — épületvillamossági szerelő, — hegesztő, ------villamoshálózat-szerelő, — központifűtés- és csőhálózat-szerelő, — irányítástechnika; műszerész, — gázvezeték- éskészülékszerelő, — műszergyártó és karbantartó, — vízvezetékszerelő, — szoba festő- mázoló-tapétázó, — géplakatos, — kőműves, — vegyigépszerelő, — padlóburkoló, — vas- és fémszerkezet-lakatos, — esztergályos, — villamosgépszerelő, — bútorasztalos. A képzési idő 3 év, kollégiumot biztosítunk. Érettségi bizonyítványt és szakmunkás bizonyítványt egyszerre szerezhettek a következő szakmában: általános vegyész. A képzési idő 4 év, kollégiumot biztosítunk. Az általános vegyész szakmában, tanulmányi eredménytől függően lehetőség van a technikusi képesítés megszerzésére. Juttatásaink a tanulmányi idő alatt: — Tanulmányi eredménytől függő ösztöndíj — Átlag 500,— Ft társadalmi ösztöndíj + ösztöndíj-kiegészítés a tanulmányi eredménytől függően — Jutalomlehetőség — Szociális juttatások (segély, ebéd, munkaruha stb.) — Üdülési és kulturális lehetőségek Támogatjuk továbbtanulásotokat gimnáziumban, szakközépiskolában. (nyelv-) Pályakezdőinket 5 évig beilleszkedési programmal segítjük át a munkábalépés , vagy szakmai tanfolyamokon. Pályakezdőinket 5 évig beilleszkedési programmal segítjük át a munkába lépés és azt követő időszak nehézségein. A továbbtanulással kapcsolatos további, részletes tájékoztatást ad az EGIS Gyógyszergyár oktatási osztálya. Címünk: Budapest, X., Keresztúri u. 30—38. Levélcím: 1475. Pf. 100. Telefon: 836-702 Jeletkezni lehet személyesen, levélben vagy telefonon. 1987. január 16. „Én ilyennek képzelem el.Valentyin Kumarin, a pedagógiai tudományok doktora, a moszkvai neveléstudományi intézet laboratóriumvezetője egy 2000—2400 személyes iskolaegyüttes tervét mutatja. (Fotó: APN) Pestalozzi, Owen és Usinszkij is így nevelt Egy nagy iskolában több kis iskola A Szovjetunióban viták folynak arról, hogy mi a jobb: kis iskolaépületek, vagy óriás iskolák épüljenek. Az utóbbi időben az országban többnyire nagy, esetenként 2—3 ezer diákot befogadó épületkolosszusok nőttek ki a földből, rendszerint a városok új lakóépületeivel együtt. Nagyszerűen illeszkedtek a sokemeletes házak építészeti együttesébe, de szinte ez volt az egyetlen előnyük. Kiderült ugyanis, hogy ezekben jól lehet oktatni, ám nevelési célokra nem a legmegfelelőbbek. Nem jön létre bennük a legfontosabb, az iskolai közösség, amely pedig a szocialista pedagógia ■koncepciójának megfelelően a nevelés döntő tényezője. Ne feledjük el, a világhírnevet szerzett nevelő intézmények, mint Vittorino da Feltri „Örömök háza”, Pestalozzi ,,Burgdorfi intézete”, Robert Owen „Jellemformáló intézete”, Konsztantyin Usinszkij „Gatcsini intézete” mind kislétszámú volt Napjainkban is a sikereikről ismert iskolák többsége legfeljebb 5—700 személyes. A tapasztalat azt bizonyította, hogy az óriási méretű iskolákat nehéz irányítani. Ilyen esetekben az iskola nem más, mint egyetlen fedél alatt levő osztályok gyűjteménye. A közösség, vagyis az emberek nem hivatalos egyesülése ilyen tömegben nem alakul ki. összeforrott kollektíváról csak akkor beszélhetünk, ha mindenki ismer mindenkit, ha mindenki kölcsönös hatást tud gyakorolni a másikra. Az iskola tanulóit nem szabad elkülöníteni a „kicsik” és a „nagyok” társadalmára sem. A közöttük levő határoknak ugyanolyan elmosódottaknak kell lenniük, mint a sokgyermekes családokban. A gyerekek együtt élnek és egymást kölcsönösen gazdagítva fejlődnek. Véleményem szerint az optimális iskola tanulói létszáma 5—700 fő. Felmerül azonban a kérdés: vajon lehet-e egy sok lakosú kerületben több ilyen kis iskolát építeni? Hiszen ez az eszközök szétforgácsolását, a rendelkezésre álló tér irracionális kihasználását jelenti. Ez valóban így van. Persze, lehet akár 10 ezer tanulót befogadó intézményt is építeni, de csak úgy, ha azt több kisebb iskolára „bontjuk” szét. Legyen tehát több épület és egy közös blokk díszteremmel, tornacsarnokkal, ebédlővel — stb. Mindegyik tanépületnek külön igazgatót képzelek el, ő foglalkozik a pedagógiai problémákkal. Az egész komplexumot a gazdasági kérdésekhez értő, adminisztratív igazgató vezeti. Az épületben tágasak, 60 négyzetméteresek az osztályok, s a magasan levő ablakokon beárad a fény. Minden ablakon természetesen ott van az elsötétítő, hiszen az órákon széleskörűen alkalmazzák a film- és diavetítőket, a televíziót, rendszeresen megtekintik az iskolatévé vagy a kábeltévé adásait. Egy tanuló asztaláról sem hiányzik a képernyő, hogy bármely pillanatban kapcsolatba léphessen a központi számítógéppel, például valamely feladat megoldásakor. Minden osztályban külön kis könyvtár van, hogy ne kelljen túl sokat futkosni a közös blokkban található központi könyvtárba. A központi épület sok minden egyéb mellett egy kb. 200 négyzetméteres tanműhelyt is magában foglal. Az ilyen központosítás lehetővé teszi, hogy ez a kerület valamely üzemének tanműhelye legyen. Mellette található a pályaválasztási kabinet, az autóvezetői vizsga előkészítéséhez szükséges tanterem, hogy a diákok az iskola elvégzésekor már jogosítvánnyal is rendelkezhessenek. Ugyancsak itt található az ebédlő és a díszterem is, amely filmvetítésre is alkalmas. Minden egyes tanépületben viszont tornaterem, úszómedence és több szakköri helyiség van. A komplexumhoz szervesen hozzá kell hogy tartozzon az óvoda, így a nagycsoportosok rendszeresen látogathatják az első osztályosok óráit, együtt játszhatnak az iskolásokkal a kertben. Ilyen módom a tanulás megkezdése nem jelent számukra súlyos adaptációs nehézségeket. Valentyin Kumarin Az osztályfőnöki órák anyagához Kedves szülők és pályaválasztó fiatalok! Egy nehéz időszakban szeretnénk segítséget nyújtani. Most kell eldönteni egy életpálya útját , jövőjét, mi legyen a gyerekből, mit és hol tanuljon tovább? Vállalatunk több mint száz éve jól és korszerű eszközökkel felszerelt saját tanüzemekben a legjobb szakembereivel olyan szakmákra tanítja a technikát szerető és megismerni kívánó fiatalokat, amelyek egy életen át az alkotás örömét és biztos megélhetést biztosítanak számukra. Dolgozóink 60—70 százaléka gyárainkban tanulta szakmáját és tagja a vállalati törzsgárdának. Gyártmányainkat, amelyek igen magas technikai színvonalat, nagy pontosságot igényelnek, az egész világon ismerik. A geodéziai, laboratóriumi műszerek a számítógépek memóriaegységei, a lézerek, száloptikai elemek gyártását, a legkorszerűbb technológiák, gépek, gépi berendezések alkalmazásával valósítjuk meg. E munkafeladatok elsajátítására képezzük ki, tanítsuk meg fiataljainkat. Budapesti tanüzemünkben a legkorszerűbb CNC (számjegyvezérlésű) forgácsológépek, számítógépek szolgálják a legkorszerűbb alapismeretek elsajátítását. FIÚK! LÁNYOK! Döntsetek helyesen! Várjuk jelentkezéseteket szakmunkástanulónak a következő szakmák elsajátítására: - gépi forgácsoló (esztergályos, marós, köszörűs), - optikai üvegcsiszoló, - műszergyártó-karbantartó (finommechanikai műszerész), - elektroműszerész, - elektronikai műszerész (középiskolai végzettséggel), - szerszámkészítő, - gépszerelő (géplakatos), - villanyszerelő, - fényező-mázoló, - galvanizáló. Szamunkástanulóink részére: - munkaruhát, - napi 4 Ft-os térítés ellenében ebédet, szakmától és tanulmányi eredménytől függően havi 300-1500 Ft társadalmi ösztöndíjat és tanulmányi pótlékot biztosítunk. A sikeres szakmunkásvizsgák után 3000-5000 Ft pályakezdői támogatásban részesítjük fiataljainkat. Messzemenőleg támogatjuk, elősegítjük a munka melletti továbbtanulási szándékot is. Azoknak a fiataloknak, akik az általános és középiskolai tanulmányaik befejezése után közvetlenül dolgozni szeretnének, munkalehetőséget biztosítunk: - számítógép-adatrögzítő, operátor, - gépi forgácsoló (betanított), - finommechanikai szerelő (betanított), - minőségi ellenőr (betanított), - műszaki rajzoló munkakörök betöltésére. A munkatevékenységhez szükséges betanításon túl lehetőséget biztosítunk vállalati költségen tanfolyami oktatás keretében a szakképesítés megszerzésére, a továbbtanulásra. A vállalat sportkombinátja, a MOM Szakosíts Árpád Művelődési Ház szakosztályai és szakkörei változatos sportolási, tanulási, művelődési programokat biztosítanak, lehetővé teszik a szabadidő kulturált kihasználását a munka utáni kikapcsolódást, üdülőink - Gárdonyban, Badacsonytomajon és Gergelyugornyán - dolgozóink és családtagjaik nyári kikapcsolódását, pihenését szolgálják kellemes környezetben. PÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÁS ÉS FELVÉTELI FELVILÁGOSÍTÁS MOM - törzsgyár, oktatási osztály, Budapest XII., Csörsz utca 35-43. Telefon: 750-449, 564-122/285, 214, 262, 263 mellék. Nagyobb létszámot foglalkoztató vidéki gyáraink: MOM Zalaegerszegi Gyára, Zalaegerszeg, Zrínyi u. 74. MOM Dunaújvárosi Gyára, Dunaújváros, Radar u. 3. MOM Komlói Gyára, Komló, Építők útja 5-7. MOM Mátészalkai Gyára, Mátészalka, Pf. 50. MOM Battonyai Gyáregysége, Battonya, Eper u. 7.