Pedagógusok Lapja, 1987 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1987-01-16 / 1-2. szám

2 ÚJ MOZGALMI MUNKAFORMA: A CSOPORTOS ÉRTEKEZLET A megyei tapasztalatok alaposabb ismeretével Szakszervezetünk központi ve­zetőségének titkársága a kong­resszus utáni feladatok részlete­sebb megbeszélése és a hatéko­nyabb, konkrétabb segítés érde­kében új munkaformáit próbált ki az elmúlt hetekben. Az eddigi gyakorlattól eltérően nem vala­mennyi megyei bizottsági titkár együttes részvételével, hanem kü­lön-külön, kis csoportjaikkal tar­tott értekezletet. Négy alkalom­mal került sor ilyen tanácsko­zásra, öt-öt titkár bevonásával. A változás szükségességéről, tartalmáról és eredményeiről Za­­cher Lászlót, a szervezési és ká­derosztály vezetőjét kérdeztük. — Valójában csak részben új a csoportos munkaforma — vá­laszolja. — Az előző kongresszu­sunk után alkalmaztuk először, s mert hasznosnak tartottuk■ szervezők, résztvevők egyaránt, ezúttal visszatértünk hozzá. A két-három havonta tartott me­gyei titkári értekezleteken ugyan­is nincs, illetve alig van idő a sajátos, helyi jellegű gondok fel­vetésére és megbeszélésére. Pe­dig alkalmanként nagyon nagy szükség van rá, miként most is. Ez a tanév ugyanis nem szokvá­nyos mozgalmi esztendő, hanem a kongresszusunk utáni első, tel­jes munkaév. Gyakorlatilag most kezdjük megvalósítani a kong­resszus határozatait. Nem va­gyunk könnyű helyzetben, hiszen szinte naponta felvetődik a kér­dés: végrehajthatók-e ezek úgy, ahogy azt a mozgalom legfelsőbb fóruma megfogalmazta, ha nem, mit kell tennünk azért, hogy a kitűzött céljainkat minél jobban megközelíthessük. — Ezzel kapcsolatban mi sze­repelt a tanácskozás fő napirend­jén? — Elsősorban az irányítómun­­ka továbbfejlesztése. A központi vezetőség idevágó határozata ki­mondja, hogy a jövőben közép- és alapszervezeti szinten egyaránt helyezzenek nagyobb súlyt a tes­tületek és a tisztségviselők az értékelő, valamint az ellenőrző munkára, s legyenek önkritiku­sabbak, mint korábban. Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy feladatainkat magasabb színvo­nalon tudjuk megvalósítani. A megyei bizottságok irányító-segí­tő munkája minőségének kulcs­szerepe lehet ebben. Ezeken a­­ megbeszéléseken a beszámoló jel­leg ellenére nyílt légkörű, tartal­mas eszmecserék alakultak ki. Egy-egy témakört tényszerűen tárgyaltunk, mert ezekre az érte­kezletekre mi is alaposan felké­szültünk, külön is tanulmányoz­tuk a megyék egy év alatt szü­letett határozatait, összegeztük módszereiket. Az eszmecseréken részt vettek a titkárság tagjain kívül a központi apparátus me­gyei instruktorai is. — Milyen szempontok alapján kerültek egy csoportba a megyei vezetők? Az irányításnak melyik területe került előtérbe egyik vagy a másik helyen? — Mivel a kongresszus után a megyei titkároknak egy része kicserélődött — öt megyében —, őket külön csoportba hívtuk ösz­­sze, hiszen velük olyan feladato­kat is megbeszéltünk, amelyek a tapasztaltabb titkárok számára már nem lehetett téma. A kezdés nehézségeit, a sajátos szakszerve­zeti munkamódszereket éppúgy, mint a különböző szervezetekkel való kapcsolattartás módjait, az alapszervezetek irányításának a megyei sajátosságokhoz igazodó formáit. Külön csoportban ta­nácskoztunk a leghosszabb ide­je, a tíz-húsz éve a mozgalomban dolgozó vezetőtársainkkal. Hiszen nekik már a „kisujjukban” van­nak az előbbi feladatok. Őket más kérdések izgatták: többek között a szakszervezeti munkának a gaz­dasági kihívásokhoz, a rétegek­hez jobban alkalmazkodó, haté­konyabb módszerei, az időhiány és a személyes kapcsolattartás el­lentmondásai stb. Valamennyi csoportban szóba került, hogyan fogadta és értelmezte a kongresz­­szusi határozatokat — a magyar szakszervezetek 25. kongresszu­sáét is — a tagság. A titkárok elemezték az új tisztségviselők felkészítésének eddigi tapasztala­tait, megállapítva, hogy a felké­szítő-továbbképző tanfolyamok színvonalasak, tovább kell foly­tatni őket. Ám több helyről jelez­ték: kívánnivalót hagy maga után a tagság gyors és folyamatos tá­jékoztatása.­­ Éppen egy év telt el szak­szervezetünk kongresszusa óta. Milyen tapasztalatokat szereztek önök a csoportos megbeszélése­ken, hogyan dolgoztak a megyei bizottságok eddig a határozatok végrehajtása érdekében? — Ez egy kicsit részletesebb választ igényel, hiszen a lap ol­vasói talán kevéssé ismerik a megyei bizottságok szerepében bekövetkezett változást. Ennek két lényeges pontja van. Az egyik az, hogy mivel a központi veze­tőség határozatai mindinkább közvetlenül szólnak az alapszer­vezetekhez, így a megyei bizott­ságok nem hozhatnak a belső éle­tük­­ irányításának kérdésében újabb, átfogó jellegű határozato­kat, feladatuk „csupán” az, hogy közvetlenül segítsék és elkénőriz­­zék őket. Ebbe azonban belefér, hogy ez irányú munkájukat „test­re szabott” intézkedésekkel, fel­adatokkal tervezzék. A másik változást is kongresz­­szusi követelmény indította el. Azt, hogy a megyei bizottságok jobban segítsék a megyei taná­csok oktatásügyet irányító mun­káját, eredményesen képviseljék az oktatásügyi dolgozók érdekeit. Mindezekben a kérdésekben fej­leszteniük kell kezdeményező, közös álláspontot kialakító, jog­gyakorló és ellenőrző tevékenysé­güket. Ez a két feladat önmagában sem jelentett egyszerű változást, de külön nehézséget okozott, hogy a megyei bizottságok összetétele pontosan az előbb vázolt felada­tok hatékony megoldása érdeké­ben megváltozott. Az 1985-ös vá­lasztásokon ugyanis olyan testü­leteket kellett létrehozni, melyek tagjainak több mint a fele alsóbb szinten is választott funkciót be­töltő tisztségviselő, elsősorban alapszervezeti titkár. Ennek kö­vetkeztében a megyei választott reszortfelelősök száma kisebb lett, és ezek a funkciók elsősor­ban az érdekképviselettel kapcso­latos feladatok ellátására szerve­ződtek.­­ Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a megyei bizottságoknak úgy kell az alapszervezeteket irá­nyító munkát fejleszteni, hogy biztosítsák az alapszervezetek megnövekedett képviseletét és ugyanakkor támaszkodjanak is erre. Hogyan sikerült ezt megva­lósítaniuk? — A megváltozott összetétel, mint szervezeti változás, csak le­hetőség a hatékonyabb testületi munkához. Szükséges, de nem elégséges feltétel. Teljessé csak akkor válik, ha az alapszervezeti tisztségviselők „a­karják” is a tes­tületben az aktív részvételt és megfelelő felkészültségük révén képesek is erre; a bizottság ve­zetői — az elnök, a titkár, a me­gyei politikai munkatárs — ezt a tevékenységet aktívan segítik, a megyei reszortosok pedig igény­lik munkájukhoz az alapszerve­zeti „kontrollt”. A megbeszélésekből kiderült: a megyék többségében a testületek — sportnyelven szólva — már játsszák az új „futballt”, egyre határozottabban és pontosabban adogatják a „labdát”, és ez nem­csak megalapozottabb és megva­lósíthat­óbb döntésekben kamato­zott, hanem emberileg is: jól összekovácsolta az új testületeket. Vannak azonban olyan bizottsá­gok is, ahol az új testületi tagok inkább csak „hallgatnak” a ta­pasztaltabb kollégákra és nem fejtik ki rendszeresen vélemé­nyüket, nem aktív részesei a dön­téseknek. E gondok megszünte­tésére sikerült jó néhány mód­­szert is ajánlanunk egymásnak. Végezetül az olvasók figyelmét szeretném felhívni arra, hogy mint szakszervezeti tagok, „visz­­szafelé” is megkövetelhetik az új típusú alapszervezeti képvisele­tet. Hiszen az, hogy a legtöbb alapszervezet vezetője egyben a megyei testület tagja is, lehető­vé teszi saját testületének s a tagságnak a pontosabb, gyorsabb és érdemibb informálását. Ja­vaslom, hogy ezt a korábbinál mindenütt jobban igényeljék is tőlük. Pedagógusok Lapja Az osztályfőnöki órák anyagához Lányok, fiúk! Gyertek az EGIS Gyógyszergyárba! A gyógyszergyártás a korszerű berendezések mellett a jól képzett, lelkiismerete­sen dolgozó szakemberek munkáját is igényű.. . Általános iskolai végzettséggel várjuk jelentkezési ezeket a­­következő szaunáik­ban: — vegyianyaggyártó, — épületvillamossági szerelő, — hegesztő, ------villamoshálózat-szerelő, — központifűtés- és csőhálózat-szerelő, — irányítástechnika; műszerész, —­ gázvezeték- és­­készülékszerelő, — műszergyártó és karbantartó, — vízvezetékszerelő, — szoba festő- mázoló-tapétázó, — géplakatos,­­ — kőműves, — vegyigépszerelő, — padlóburkoló, — vas- és fémszerkezet-lakatos, — esztergályos, — villamosgépszerelő, — bútorasztalos. A képzési idő 3 év, kollégiumot biztosítunk. Érettségi bizonyítványt és szakmunkás­ bizonyítványt egyszerre szerezhettek a következő szakmában: általános vegyész. A képzési idő 4 év, kollégiumot biztosítunk. Az általános vegyész szakmában, tanulmányi eredménytől függően lehetőség van a technikusi képesítés megszerzésére. Juttatásaink a tanulmányi idő alatt: — Tanulmányi eredménytől függő ösztöndíj — Átlag 500,— Ft társadalmi ösztöndíj + ösztöndíj-kiegészítés a tanulmányi eredménytől függően — Jutalomlehetőség — Szociális juttatások (segély, ebéd, munkaruha stb.) — Üdülési és kulturális lehetőségek Támogatjuk továbbtanulásotokat gimnáziumban, szakközépiskolában. (nyelv-) Pályakezdőinket 5 évig beilleszkedési programmal segítjük át a munkábalépés , vagy szakmai tanfolyamokon. Pályakezdőinket 5 évig beilleszkedési programmal segítjük át a munkába lépés és azt követő időszak nehézségein. A továbbtanulással kapcsolatos további, részletes tájékoztatást ad az EGIS Gyógyszergyár oktatási osztálya. Címünk: Budapest, X., Keresztúri u. 30—38. Levélcím: 1475. Pf. 100. Telefon: 836-702 Jeletkezni lehet személyesen, levélben vagy telefonon. 1987. január 16. „Én ilyennek képzelem el­.Valentyin Kumarin, a pedagógiai tudományok doktora, a moszk­vai neveléstudományi intézet laboratóriumvezetője egy 2000—2400 személyes iskolaegyüttes tervét mutatja. (Fotó: APN) Pestalozzi, Owen és Usinszkij is így nevelt Egy nagy iskolában több kis iskola A Szovjetunióban viták foly­nak arról, hogy mi a jobb: kis is­kolaépületek, vagy óriás iskolák épüljenek. Az utóbbi időben az országban többnyire nagy, eseten­ként 2—3 ezer diákot befogadó épületkolosszusok nőttek ki a földből, rendszerint a városok új lakóépületeivel együtt. Nagysze­rűen illeszkedtek a sokemeletes házak építészeti együttesébe, de szinte ez volt az egyetlen előnyük. Kiderült ugyanis, hogy ezekben jól lehet oktatni, ám nevelési cé­lokra nem a legmegfelelőbbek. Nem jön létre bennük a legfon­tosabb, az iskolai közösség, amely pedig a szocialista pedagógia ■koncepciójának megfelelően a ne­velés döntő tényezője. Ne feledjük el, a világhírnevet szerzett nevelő intézmények, mint Vittorino da Feltri „Örömök há­za”, Pestalozzi ,,Burgdorfi intéze­te”, Robert Owen „Jellemformá­ló intézete”, Konsztantyin Usinszkij „Gatcsini intézete” mind kislétszámú volt Napjaink­ban is a sikereikről ismert isko­lák többsége legfeljebb 5—700 személyes. A tapasztalat azt bizonyította, hogy az óriási méretű iskolákat nehéz irányítani. Ilyen esetekben az iskola nem más, mint egyet­len fedél alatt levő osztályok gyűjteménye. A közösség, vagyis az emberek nem hivatalos egye­sülése ilyen tömegben nem ala­kul ki. összeforrott kollektíváról csak akkor beszélhetünk, ha min­denki ismer mindenkit, ha min­denki kölcsönös hatást tud gyako­rolni a másikra. Az iskola tanu­lóit nem szabad elkülöníteni a „kicsik” és a „nagyok” társadal­mára sem. A közöttük levő hatá­roknak ugyanolyan elmosódottak­­nak kell lenniük, mint a sokgyer­mekes családokban. A gyerekek együtt élnek és egymást kölcsö­nösen gazdagítva fejlődnek. Véleményem szerint az optimá­lis iskola tanulói létszáma 5—700 fő. Felmerül azonban a kérdés: vajon lehet-e egy sok lakosú ke­rületben több ilyen kis iskolát épí­teni? Hiszen ez az eszközök szét­­forgácsolását, a rendelkezésre ál­ló tér irracionális kihasználását jelenti. Ez valóban így van. Per­sze, lehet akár 10 ezer tanulót befogadó intézményt is építeni, de csak úgy, ha azt több ki­sebb iskolára „bontjuk” szét. Le­gyen tehát több épület és egy kö­zös blokk díszteremmel, torna­­csarnokkal, ebédlővel — stb. Mindegyik tanépületnek külön igazgatót képzelek el, ő foglalko­zik a pedagógiai problémákkal. Az egész komplexumot a gazda­sági kérdésekhez értő, adminiszt­ratív igazgató vezeti. Az épület­ben tágasak, 60 négyzetméteresek az osztályok, s a magasan levő ablakokon beárad a fény. Minden ablakon természetesen ott van az elsötétítő, hiszen az órákon szé­leskörűen alkalmazzák a film- és diavetítőket, a televíziót, rend­szeresen megtekintik az iskolaté­vé vagy a kábeltévé adásait. Egy tanuló asztaláról sem hiányzik a képernyő, hogy bármely pillanat­ban kapcsolatba léphessen a köz­ponti számítógéppel, például va­lamely feladat megoldásakor. Minden osztályban külön kis könyvtár van, hogy ne kelljen túl sokat futkosni a közös blokkban található központi könyvtárba. A központi épület sok minden egyéb mellett egy kb. 200 négyzet­­méteres tanműhelyt is magában foglal. Az ilyen központosítás le­hetővé teszi, hogy ez a kerület valamely üzemének tanműhelye legyen. Mellette található a pá­lyaválasztási kabinet, az autóve­zetői vizsga előkészítéséhez szük­séges tanterem, hogy a diákok az iskola elvégzésekor már jogosít­vánnyal is rendelkezhessenek. Ugyancsak itt található az ebédlő és a díszterem is, amely filmve­títésre is alkalmas. Minden egyes tanépületben viszont tornaterem, úszómedence és több szakköri he­lyiség van. A komplexumhoz szervesen hozzá kell hogy tartozzon az óvo­da, így a nagycsoportosok rend­szeresen látogathatják az első osztályosok óráit, együtt játszhat­nak az iskolásokkal a kertben. Ilyen módom a tanulás megkezdé­se nem jelent számukra súlyos adaptációs nehézségeket. Valentyin Kumarin Az osztályfőnöki órák anyagához Kedves szülők és pályaválasztó fiatalok! Egy nehéz időszakban szeretnénk segítséget nyúj­tani. Most kell eldönteni egy életpálya útját , jö­vőjét­­, mi legyen a gyerekből, mit és hol tanuljon tovább? Vállalatunk több mint száz éve jól és korszerű esz­közökkel felszerelt saját tanüzemekben a legjobb szakembereivel olyan szakmákra tanítja a technikát szerető és megismerni kívánó fiatalokat, amelyek egy életen át az alkotás örömét és biztos megél­hetést biztosítanak számukra. Dolgozóink 60—70 százaléka gyárainkban tanulta szakmáját és tagja a vállalati törzsgárdának. Gyárt­mányainkat, amelyek igen magas technikai színvo­nalat, nagy pontosságot igényelnek, az egész világon ismerik. A geodéziai, laboratóriumi műszerek a szá­mítógépek memóriaegységei, a lézerek, száloptikai elemek gyártását, a legkorszerűbb technológiák, gé­pek, gépi berendezések alkalmazásával valósítjuk meg. E munkafeladatok elsajátítására képezzük ki, tanítsuk meg fiataljainkat. Budapesti tanüzemünkben a legkorszerűbb CNC (számjegyvezérlésű) forgácsológépek, számítógépek szolgálják a legkorszerűbb alapismeretek elsajátí­tását. FIÚK! LÁNYOK! Döntsetek helyesen! Várjuk jelentkezéseteket szak­munkástanulónak a következő szakmák elsajátítására: - gépi forgácsoló (esztergályos, marós, köszörűs), - optikai üvegcsiszoló, - műszergyártó-karbantartó (finommechanikai műszerész), - elektroműszerész, - elektronikai műszerész (középiskolai végzettséggel), - szerszámkészítő, - gépszerelő (géplakatos), - villanyszerelő, - fényező-mázoló, - galvanizáló. Szamunkástanulóink részére: - munkaruhát, - napi 4 Ft-os térítés ellenében ebédet,­­ szakmától és tanulmányi eredménytől függően havi 300-1500 Ft társadalmi ösztöndíjat és tanulmányi pótlékot biztosítunk. A sikeres szakmunkásvizsgák után 3000-5000 Ft pályakezdői támogatásban részesítjük fiataljainkat. Messzemenőleg támogatjuk, elősegítjük a munka melletti továbbtanulási szándékot is. Azoknak a fiataloknak, akik az általános és kö­zépiskolai tanulmányaik befejezése után közvetlenül dolgozni szeretnének, munkalehetőséget biztosítunk: - számítógép-adatrögzítő, operátor, - gépi forgácsoló (betanított), - finommechanikai szerelő (betanított), - minőségi ellenőr (betanított), - műszaki rajzoló munkakörök betöltésére. A munkatevékenységhez szükséges betanításon túl lehetőséget biztosítunk vállalati költségen tanfolya­mi oktatás keretében a szakképesítés megszerzé­sére, a továbbtanulásra. A vállalat sportkombinátja, a MOM Szakosíts Árpád Művelődési Ház szakosz­tályai és szakkörei változatos sportolási, tanulási, művelődési programokat biztosítanak, lehetővé teszik a szabadidő kulturált kihasználását a munka utáni kikapcsolódást, üdülőink - Gárdonyban, Badacsony­tomajon és Gergelyugornyán - dolgozóink és csa­ládtagjaik nyári kikapcsolódását, pihenését szolgál­ják kellemes környezetben. PÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÁS ÉS FELVÉTELI FELVILÁGOSÍTÁS MOM - törzsgyár, oktatási osztály, Budapest XII., Csörsz utca 35-43. Telefon: 750-449, 564-122/285, 214, 262, 263 mellék. Nagyobb létszámot foglalkoztató vidéki gyáraink: MOM Zalaegerszegi Gyára, Zalaegerszeg, Zrínyi u. 74. MOM Dunaújvárosi Gyára, Dunaújváros, Radar u. 3. MOM Komlói Gyára, Komló, Építők útja 5-7. MOM Mátészalkai Gyára, Mátészalka, Pf. 50. MOM Battonyai Gyáregysége, Battonya, Eper u. 7.

Next