Pedagógusok Lapja, 1994 (50. évfolyam, 1-24. szám)
1994-01-26 / 1-2. szám
A KIÜRÍTETT „F" Bátraké a szerencse! - így szól a régi, jól ismert bölcsesség, ami a kormányt illetően most beigazolódni látszik. Bár a sikeres (?) akció nem annyira a hőstettek sorába, mint inkább a hazardírozás fogalomkörébe tartozik. Ezért talán pontosabban fejezi ki a szituációt egy másik, a politikában gyakoribb bölcs belátás: aki mer, az nyer. Miről is van szó? Amikor 1992 decemberében az iskolák elkészítették az új közalkalmazotti bértáblázat szerinti be- és átsorolást, kiderült, hogy nagyságrendekkel nagyobb összegre van szükség, mint amire a kormány előzetesen számított. Az első számítások még 30 milliárdról szóltak. Ma már tudjuk, hogy ez inkább 90 milliárd. Egyszóval, kiderült, hogy a pedagógusok „előléptetése" közalkalmazottá nem olcsó mulatság. És az is kiderült, hogy a nagyvonalú döntés - kártyanyelven: a bemondás anyagi fedezete hiányzik. Blöff - mondják ilyenkor a játékostársak. Ma már az is nyilvánvaló, hogy ekkora összeget előteremteni úgy, hogy az önkormányzatok zöme nem partner - szinte lehetetlen. (Bár a szakszervezetek jelezték a kormánynak, hogy „segítenek" megkeresni a hiányzó milliárdokat - de az illetékesek beviaszolták a fülüket.) Már csak abban bízhatott a kormány, hogy az „F"-ek megteszik „jótékony" hatásukat. Megtették. Jól számított a kormány. Elindult a „mindenki harca mindenki ellen". Az össztársadalmi acsarkodásban szembekerült egymással óvoda és alsó tagozat, alsó tagozat és felső tagozat, általános iskola és gimnázium, szakközépiskola, végül iskola és önkormányzat. Szóval, sikerült egy fillér nélkül vihart kavarni. Az apropót az adta, hogy az „F" miatti méltánytalanságtól előre félő pedagógusok panasza záporozott a minisztériumra (a helyettes államtitkár asszony szerint állítólag tízezer panaszt regisztráltak). Ekkor támadt a kormány részéről a hazardírozás ötlete, imigyen kinyilatkoztatva: „Mi elköteleztük magunkat a bértábla mellett, adtuk volna, de hát a pedagógusok így nem akarták, s nekünk szent a pedagógusok óhaja". Valóban? Az „F"-ek ilyetén kiürítése közel 20 milliárdot vont el a közalkalmazottaktól, mondhatnánk úgy is, hogy ennyit nyert vissza a kormány. Aki mer, az nyer. Ezúttal legalábbis haladékot. Az egymásnak ugrasztott áldozatok veszekedésének zaja egyelőre megnyugtatja a kormányt. A hangzavarban nem hallja meg - nem kell meghallania - a panasz keserű szavát. Ha a becsapottak haragja egymás ellen fordul, az indulat veszélytelen. Ha a kormánynak ez a-a számítása nem jött volna be, alighanem azzal kellett volna szembenéznie, hogy hol van aa közalkalmazottak tűrőképességének a határa. - Ezt ma megúszta. És holnap? -D Dr. Bartha Gyula iskolaigazgató, Szob 2 50. ÉVFOLYAM, 1-2. SZÁM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1994. JANUÁR 26. ÁRA: 50 FT